II. AZ EGYEZMÉNY EGYSÉGES ÉRTELMEZÉSE ÉS
3. A megvizsgálási kötelezettség és az áru kifogásolásának szabályai
3.7. Összevetés a magyar joggal és az Egyezmény hazai
3.7.2. Az Egyezmény magyar bírói gyakorlata
Az elemzett cikkek tekintetében két esetet tárgyalok részletesebben.596 Az első ügy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság előtt zajlott.597 A peres felek 1999. február 5-én szerződést kötöttek egymással, amelyben a magyar felperes azt vállalta, hogy 1999. február és 1999. április között 8 kamionnyi akác szőlőkarót szállít az alperesnek. A szerződés részle-tesen rögzítette az egyes szállítmányokban szállítandó karók darabszámát, mére-teit, egységárát és a szállítmány szállítási határidejét, valamint, hogy a vétel-árat a külföldi alperes a felperes számlája alapján, a számla keltétől számított 30 napon belül, a felperes bankszámlájára történő átutalással fi zeti meg. Azt is rögzítették, hogy „az áru átvétele és minősítése a kamion kirakását követően azonnal megtörténik a vevő által. Esetleges reklamáció esetén vevő köteles az áru megérkezését követően 36 órán belül értesítést küldeni az eladónak. A rekla-máció tárgyát képező árut mindaddig külön tárolni szükséges, míg a megálla-podás nem jön létre a reklamáció rendezésére vonatkozóan a felek között”. A
595 A korábbi tervezetekben az eladó ügyleti biztonságának nyomatékosítására kiegészítésül azt is javasolták, hogy a kifogás közlésének a hiba megjelölésén túl a szavatossági igény megje-lölésére is ki kell terjednie, azonban ez később elvetésre került. Pl. Szakértői javaslat 5:148. § (1): „A jogosult a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles azt kifogásolni, és szavatossági igényét a kötelezettel közölni.” SZAKÉRTŐIJAVASLAT i.
m. 829.
596 Egy harmadik ügyben, amelyben az elsőfokú bíróság – az Egyezmény helyett – az osztrák HGB 337. §-a alapján megállapította, hogy a vevő a megvizsgálási és megkifogásolási kötele-zettségének nem tett ‘haladéktalanul’ eleget, a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság korri-gált az Egyezmény alkalmazásával. Azonban a 38. és 39. Cikk idézésén túlmenően csak annyit rögzített, hogy az áruk (többek között írógép, festékkazetta) vonatkozásában a magyar alperes vevő „a hibás teljesítés tényét sem tudta bizonyítani a perben, erre egy esetleges szakértői bizo-nyítás lefolytatása sem lett volna alkalmas”, tehát vélhetően a megkifogásolást sem tudta volna igazolni. Legfelsőbb Bíróság Pf.VI.20.606/1996/3.
597 Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett állandó Választottbíróság VB 99144/2000.
(Bírósági Határozatok 2001. évi 6. szám.)
Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 133
felek mind joghatósági kikötéssel, mely a „Magyar Kereskedelmi Kamara mellett szervezett pártatlan választottbíróság” eljárását jelölte meg, mind jogválasz-tással, melyben a magyar jog alkalmazását kötötték ki, is éltek.
Az alperes a számlákat nem fi zette ki, a rendelkezésre álló iratok szerint konkrétan meghatározott minőségi kifogást írásban nem terjesztett elő, javasolta ugyan az egységár csökkentését, mert a szállított áru nem felelt meg a szerző-désnek (később egyes rakatok összedőlése kapcsán felmerült többletköltségeire is hivatkozott), de a javasolt alacsonyabb árat sem fi zette ki.
A Választottbíróság az autonóm alkalmazás feltételének megfelelően [1. Cikk (1) bekezdés a) pont], tekintettel arra, hogy a két szerződő fél telephelye külön-böző szerződő országban volt, az Egyezmény szabályait hívta fel, mint amely a magyar jog része. Az Egyezmény 38. Cikke szerint a vevő a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles az árut megvizsgálni vagy megvizs-gáltatni, a 39. Cikk pedig azt mondja ki, hogy a vevő elveszti azt a jogát, hogy az áru fogyatékosságára hivatkozzék, ha erről az eladót a hiba megjelölésével, ésszerű időn belül nem értesíti azt követően, hogy a hibát felfedezte, vagy azt fel kellett volna fedeznie. Az Egyezmény 6. Cikke határozza meg szabályainak diszpozitivitását, így a felek szerződésben előírhatták, hogy a vevő az árukat a kirakodást követően azonnal köteles megvizsgálni, és esetleges kifogásairól az áru megérkezésétől számított 36 órán belül értesítést küldeni az eladónak.
A megvizsgálási kötelezettség nyílt hiba esetén történő elmulasztása általában azt eredményezi, hogy a vevő később, a 39. Cikkben meghatározott időben sem kifogásolhatja az áru fogyatékosságát. Egyértelműbbé tette az esetet, hogy a felek konkrétan meghatározták a megvizsgálás időpontját, amely tulajdon-képpen az áru rendelkezésre bocsátásának idejével esett egybe („azonnal”). A Választottbíróságnak – a fentebb részletezett ügyekkel ellentétben – nem kellett értelmeznie az egyezményes fogalmak tartalmát, hiszen a vevő a megvizsgá-lási kötelezettségének szerződéses határidőn belül nem tett eleget, illetve a felek megállapodásában szereplő értesítési időintervallumon belül (36 óra) nem élt kifogással.
A második jogeset rendes bíróság előtt, az értesítés elmulasztásával és annak jogvesztő határidejével foglalkozott.598 1993 és 2000 között a magyar alperes
598 Legfelsőbb Bíróság Pfv. IX. 21.481/2005. sz., BH 2006.88.
Egy újabb ügyben a szélvédőmosó koncentrátumot és fagyálló folyadékot nem vizsgálta és nem kifogásolta meg időben a vevő, ezért a vételár megfi zetésére kötelezte a fórum. Fővárosi Ítélőtábla16.Gf.40.496/2012/5.
Egy másik esetben a bíróság szerint a vevő a kifogással elkésett – igaz, a leírt tényállásokból az átvétel időpontja kimaradt. Debreceni Ítélőtábla Gf. III.30.467/2008/10.
Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 134
forgalmazta Magyarországon az olasz felperes által gyártott csomagolástech-nikai gépeket és alkatrészeket. A felek jogviszonyát szóbeli megállapodás rendezte (ezen szóbeli megállapodás érvényessége a felek között nem volt vita-tott), az áru megrendelésére és a megrendelés visszaigazolására telexváltások útján került sor. A felperes keresetében kérte az alperes marasztalását, mert a felperestől alkatrészeket vásárló alperes csak részben tett eleget az 1999. október 15-e és 2000. július 24-e között kiállított négy számla szerinti vételárfi zetési kötelezettségének. Az alperes azt állította, hogy megállapodásuk – az olasz üzleti szokásoknak megfelelően szóban megkötött – viszonteladói szerződés, így csak értékesítés esetén kell megfi zetnie az átvett áruk ellenértékét. Az alperes véde-kezése szerint viszont a felperestől vásárolt gépek hibái miatt javítási és a hibás alkaltrészek kicserélésének költségei keletkeztek, mert a felperes szavatossági kötelezettségét soha nem teljesítette, holott annak teljesítésére az alperes szóban igényt tartott, ezért kérte a kereset elutasítását és a kereseti követelést megha-ladó beszámítási kifogással élt.
A Kúria elődjeként a Legfelsőbb Bíróság – a bizonyítékokat értékelve – arra az álláspontra jutott, hogy a felek között adásvételi szerződés megkötésére került sor, valamint az alperes nem tett eleget a számlákon rögzített teljesítési határidőn belül az alkatrészek ellenértékei megfi zetésének. A fórum helyesen vezette le:
„A Bécsi Egyezmény 38. Cikkének (1) bekezdése, 46. Cikkének (2)-(3) bekez-dése szerint a vevő a körülmények által lehetővé tett legrövidebb határidőn belül köteles az árut megvizsgálni, ésszerű határidőn belül kell értesítenie a hiba megjelölésével az eladót az áru minőségi hibájáról és az értesítéssel egyi-dejűleg vagy ezt követően ésszerű határidőn belül kell közölnie a vevővel kicse-rélés, vagy kijavítás iránti igényét is. A 39. Cikk (1) és (2) bekezdése sorolja fel azt a két esetet, amikor a vevő elveszti azt a jogát, hogy az áru minőségi hibá-jára hivatkozhasson. E rendelkezések szerint a szavatossági jogok elvesztésével jár, ha a hiba felfedezését követően a hiba megjelölésével a vevő nem értesíti ésszerű határidőn belül az eladót a minőségi hibáról (ez a mulasztás a 44. Cikk szerint kimenthető), és minden esetben elveszti az áru minőségi hibájára való hivatkozás jogát, ha legkésőbb az áru átadásától számított 2 éven belül a hibát az eladóval nem közölte, hacsak ez a határidő nem ellentétes a szerződéses jótállás határidejével (ez a határidő viszont jogvesztő).” Az alperes nem tudta bizonyí-tani, hogy a hibákat a kétéves jogvesztő határidőn belül a felperessel közölte, így a jogvesztő határidőt elmulasztotta. Ugyan folyamatos kommunikáció volt a felek között mind a piaci problémákkal, mind az áruk minőségével kapcso-latban, de az alperes – a bíróság szerint – belenyugodott a felek között kialakult azon gyakorlatba, hogy saját költségen végzi az általa eladott gépek kijavítását,
Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 135
a garanciális kötelezettség miatt szükségessé vált alkatrészek cseréjéhez pedig alkatrészeket vásárol a felperestől. Tulajdonképpen tehát az alperes magatatását a Legfelsőbb Bíróság a kifogásról való lemondásként értékelte.
Érdekessége az esetnek az írásbeliségre vonatkozó – sok kritikával illetett – magyar fenntartás alkalmazásának magyarázata. A magyar alperes ugyanis arra hivatkozott, hogy az Egyezmény alkalmazása az írásbeliségre vonatkozó magyar fenntartás miatt kizárt, helyette a vita tárgyát képező szerződéses kapcsolatra – a Kódex alapján – az olasz anyagi jogot kell alkalmazni. Helyesen állapította meg a Legfelsőbb Bíróság: „Megalapozatlanul hivatkozik azonban az alperes arra, hogy az eljáró bíróságoknak az olasz jog alapján kellett volna elbírálniuk a felek jogvitáját. A formaszabadság elvét kizáró fenntartási nyilatkozat ugyanis csak a szerződéskötéssel, szerződésmódosítással, vagy szerződés megszünteté-sével, ajánlattal és elfogadással kapcsolatos jognyilatkozatokra, illetve a II. rész szerinti akaratnyilatkozatokra vonatkozik, ezek vonatkozásában zárja ki azon rendelkezések alkalmazását, melyek megengedik az írásbeli formától való elté-rést.” A magyar fenntartás azt eredményezi, hogy a fórum kollíziós joga által kijelölt állam alakszerűségre vonatkozó szabályai mérvadóak.599 Az olasz jog felhívását azonban a bíróság nem látta szükségesnek, mert „az áru megrende-lésére és a megrendelés visszaigazolására az Egyezmény 13. Cikke által írás-beli alaknak tekintett telexváltások útján került sor és ugyan a felek jogviszo-nyát szóbeli megállapodás rendezte, ezen szóbeli megállapodás érvényessége a felek között soha nem volt vitatott”. Vitathatatlanul egyszerűbb helyzetet ered-ményezne a jogalkalmazásban, ha a magyar fenntartást, annak „kiüresedése”
okán Magyarország visszavonná (ti. a 96. Cikk alapján a fenntartás megtételének előfeltétele, hogy a belső, anyagi jog, kötelező írásbeli alakot írjon elő, amely a hazai jogban már formálisan sincs meg).600
Valamelyest ‘tompítja’ a helyzetet a mind gyakoribb elektronikus levelezés írásbeli formának történő elfogadása, amely tekintetben már hazai bírósági ítélet is született.601
599 SÁNDOR–VÉKÁS i. m. 98. Ugyanígy: Legfelsőbb Bíróság Pf. VI. 22.892/1993. sz., BH 1996.594;
Győri Ítélőtábla Gf. IV.20.087/2009/7.
600 A „kiüresedett” magyar fenntartás visszavonását a jogtudomány jeles képviselői (Bánrévy, Burián, Sándor, Vékás, Vörös) máig eredmény nélkül szorgalmazzák. Holott az írásbeliségre vonatkozó fenntartás – korábban is formális – jogszabályi alapját képező 7/1974. KkM. rende-letet 2004. május 1-jével hatályon kívül helyezték. Bővebben: BÁNRÉVY (2000) i. m. 54. sk.;
SÁNDOR–VÉKÁS i. m. 97. skk. Az írásbeliségre vonatkozó fenntartás visszavonását – melyre az Egyezmény maga lehetőséget ad [97. Cikk (4) bekezdés] – pl. Észtország 2004. március 9-én már megtette.
601 Legfelsőbb Bíróság Gfv. IX.30.293/2009/8.
Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 136