I. AZ EGYEZMÉNY MODELL SZEREPE: A NEMZETI JOGOK,
1. Az Egyezmény hatása a nemzeti jogokra
Schlechtriem a Csendes-óceán déli részén található kis szigetcsoportot és annak főként halászatból élő lakóit hozza fel mintapéldaként. A Tokelau-szigetek, miután az ENSZ dekolonizációs programja keretében elnyerte függetlenségét, meg kellett
39 Uo.
40 Azaz, az átültetett fogalom csak mechanikusan és nem szervesen illeszkedik a befogadó jogrendbe. TEUBNER i. m. 11. skk.
41 Megvilágítva a konvergencia-verseny-együttműködés hármas tendenciáját orientál a globális folyamatoktól a lokális behatásokig. MARTONYI (2001) i. m. 189−205.
42 Uo. 194. A jog privatizációjáról lásd még pl. MICHAELS –JANSEN i. m. 843−890.
43 MARTONYI (2001) i. m. 204. sk. Ugyanígy KRONKE (2005/2006) i. m. 462.
44 SCHLECHTRIEM (2007b) i. m. 167.
Az Egyezmény modell szerepe 25
teremtse az egészségügyi, oktatási és nem utolsó sorban jogi rendszerét.45 Ennek egyik lépcsője volt, hogy a régi brit ‘statute’-ok helyébe, amelyek többnyire a szigetlakók által ismeretlen és használaton kívüli könyveken alapultak (különös tekintettel arra, hogy a lakók egészen az 1980-as évekig többnyire írástudatlanok voltak), új jogszabályokat alkottak. A ‘General Fono’ – azaz a tokelaui jogal-kotó – mind a belső, mind a nemzetközi viszonylatban alkalmazandó adásvé-teli szabályozásként az Egyezmény szövegét ültette át megfi atalodó és függetle-nedő jogrendjébe. Ennek eredménye – Schlechtriem megfogalmazásában –, hogy rögvest legalább hetven másik nemzettel a világon azonos adásvételi jogi nyelvet beszélnek, azonos alapú koncepciókat használnak.46
A Tokelau-szigetek esete egy távoli és egyedi példa az Egyezmény egésze, mint minta használatára a nemzeti szerződési jog újraszabályozását illetően.
Ennél sokkal jellemzőbb, hogy az egyes országok bizonyos egyezményes kulcs-koncepciókat, pl. szerződéskötés, alapvető szerződésszegés, elállás, árcsök-kentés, kártérítés vesznek át.47 Ez utóbbi alátámasztásául, a teljesség igénye nélkül, a következő példák hozhatóak.
Az északi országok regionális jogegységesítő tevékenysége az adásvétel terü-letén az 1905. évi svéd adásvételi törvényig nyúlik vissza, amely jogszabályhoz hasonló törvényt iktatott be jogrendjébe Dánia (1906), valamint Norvégia (1907).
A XX. század második felében, fi nn kezdeményezésre létrejövő bizottság azt a célt tűzte ki, hogy egy egységes skandináv adásvételi törvényt alkosson.
Végeredményként, az Egyezmény szabályaira is fi gyelemmel születtek meg a skandináv adásvételi törvények (Finnország 1987, Norvégia 1988, Svédország 1990, Izland pedig a norvéghoz hasonló, új adásvételi törvényét 2000-ben fogadta el; Dánia ellenben megmaradt az 1906-os törvényénél). 48
A német kötelmi jogi reformra (2002) is nagy hatással volt az Egyezmény, de pl. az egyezményes tel quel szabályozást (35. Cikk (3) bekezdés) nem vették át, illetve nem követik az Egyezmény 79. Cikkében megszabott szigorúbb kártérí-tési felelősség alóli mentesülés szabályát, hanem megmaradt a vétkeségi elv.49
45 Uo. 167. sk.
46 Uo.
47 Uo. 179−186.
48 Ennélfogva, a Dánia által is megtett 94. Cikk szerinti fenntartás több problémát is felvet.
Bővebben: RAMBERG (2007) i. m. 258.; RAMBERG (é.n.) i. m.; SZABÓ Sarolta (2005) i. m. 435. sk.
49 FERRARI (2008) i. m. 473.
Az Egyezmény modell szerepe 26
A kínai új, szerződésekre vonatkozó törvény (1999) megalkotásánál az inspiráció egy lényegi forrása volt az Egyezmény, pl. ajánlat-elfogadás, elállás Nachfrist-tel, valamint a szerződések értelmezése tekintetében.50
A volt szocialista országok kötelmi jogi reformjában az Egyezmény több helyütt az egyik modell volt, ezek közül a legjelentősebb hatást az észt kötelmi jogi törvényre fejtette ki.51 Az 1964-es – azóta többször módosított – lengyel kötelmi kódex, valamint a cseh Polgári Törvénykönyv vonatkozásában elmond-ható, hogy arra inkább csak az Egyezmény szerződéskötési szabályai voltak hatással,52 ezzel szemben a szavatossági rezsimet nem tudták összeegyeztetni a ‘tradícionális gondolkodásmóddal’, ezért annak átültetése nem járt sikerrel.
Az orosz nemzeti szabályozásra (Ptk. I. rész 1994, II. rész 1996, III. rész 2001) ellenben jelentősebb hatással volt az Egyezmény, mint a lengyelre (pl. az alapvető szerződésszegés koncepciója és a kellékszavatosság rendszere tekintetében).53
Megjegyzendő még, hogy az Egyezmény ‘előfutárainak’ tekintett ún. Hágai Egységes Törvények (ULIS, ULFIS) hatást gyakoroltak az új holland Ptk.-ra (Nieuw Wetbo, 1992). Illetve kisebb mértékben megfi gyelhető az Egyezmény
‘nyelvezete’ a louisianai Polgári Törvénykönyvben is.54 Mindezeken túlmenően, Japán modernizálja Polgári Törvénykönyvét, és ebben a munkában nagy hang-súlyt fektetnek a 2008-ban ratifi kált Egyezmény szabályaira.55
A hazai jogalkotásra térve, az új Ptk. is merített a külföldi kodifi kációs példákból. A nemzeti kódexeken kívül a Ptk. reformjánál fi gyelembe vették a nemzetközi jogalkotás eredményeit is, így az Egyezményt, az UNIDROIT Alapelveket (1994, 2004 legutóbb 2010), valamint az Európai Szerződési Jog Alapelveit, és az utóbbiból kiindulva megalkotott európai modellszabályokat az ún. közös referenciakeretet (Draft Common Frame of Reference, DCFR).56 Az új Ptk. indoklása kifejezetten nevesíti még az Egyezményt, mint mintát, a
szer-50 Uo. 476. Ellenben pl. az alapvető szerződésszegés szabálya nem olyan szigorú, mint az Egyezményé. Uo. 477.
51 Pl. az alapvető szerződésszegés, a kártérítési felelősség alóli mentesülés szabályozása tekin-tetében az Egyezményt, valamint az UNIDROIT Alapelveket és az Európai Szerződési Jog Alapelveit vették alapul. Bővebben: SCHLECHTRIEM (2001a) i. m. 20. sk., lásd még: SCHLECHTRIEM
(2007b) i. m. 177.
52 A kodeks zobowiqaza´n azonban több helyen is eltér az Egyezmény II. részétől. ZOLL (2007a) i. m. 83., 89.
53 Az ukrán jogalkotó az orosz eredményeket vette alapul, azonban az Egyezmény említése nélkül. Uo. 88. sk., 93. sk.
54 FERRARI (2008) i. m. 473.
55 Hiroo SONO i. m.
56 2013. évi V. törvény indoklása III.4.
Az Egyezmény modell szerepe 27
ződésszegési kártérítés körében alkalmazott előreláthatósági klauzula alkalma-zásánál, mint amely egy már ‘bevált’ jogi eszköz a „szerződésből eredő piaci és egyéb kockázatoknak a szerződő felek közötti igazságos megosztására”.57