Az elszenvedett veszteség bizonyítása

A 74. Cikk kifejezetten nem jelöli meg, hogy a károsult a kártérítési igény érvé-nyesítésekor az elszenvedett veszteséget milyen mértékben bizonyítsa. Vitatott, hogy ez a kérdés az Egyezmény által hallgatólagosan szabályozott esetkörbe tartozik, vagy a nemzeti jog eljárási szabályai alkalmazásával kerülhet megol-dásra. A kommentárok rendszerint az utóbbi megközelítést követik.⁸²⁹ A rendes és választottbírósági ítéletek egy része is az Egyezmény hatályán kívül eső kérdésnek tekinti a bizonyítás mértékét (pl. egyes amerikai, fi nn, svájci rendes bírósági döntések, valamint orosz választottbírósági ítéletek).⁸³⁰

A szerződésszegéssel okozott kár megtérítéséhez a károsultnak bizonyítania kell, hogy az elszenvedett veszteség a szerződésszegés következménye. Az angolszász országokban a bizonyítási szint megkövetelése gyakran abban az

826 Uo. 99.

827 A kisebbségi álláspont a felelős fél telephelye, szokásos tartózkodási helye államának jogát tekintik elfogadhatónak. SCHLECHTRIEM–S^CHWENZER i. m. 770.

828 Ennek megfelelően a német jog szerint a felelősség teljes kizárása érvénytelen, azonban a szán-dékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott szerződésszegésért való felelősség főszabály-szerűen korlátozható. SCHLECHTRIEM–SCHWENZER i. m. 771. Míg a magyar jogban a Kptk. 15.

§-a – a Ptk. 314. §-át módosítva – lehetővé teszi a teljes kizárást is. BÁNRÉVY (2011) i. m. 99.

829 Pl. SÁNDOR–VÉKÁS i. m. 435.; SCHLECHTRIEM–SCHWENZER i. m. 771.

830 Pl. US Court Appellate (9th Circuit) 1995. decemeber 6. (Delchi Carrier S.p.A. v. Rotorex Corp.); Helsingin Hoviokeus 2000. október 26.; HGer St. Gallen 2002. december 3.; Russian CCI Vb. 302. (1996), Russian CCI Vb. 227. (1996), fenti konklúzióra jut: SAIDOV (2003) i. m.

51.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 181

előfeltételben jelenik meg, hogy a jogosult a „károkozás bizonyosságát” igazolja.

Ez tipikusan azt jelenti, hogy a károsultnak ésszerű bizonyossággal kell igazolnia azt a veszteséget, amelyet elszenvedett, vagy el fog szenvedni. Például az indiai jog alapján – ahogy azt egy választottbírósági ítélet megfogalmazta – „egy káro-sulttól nem várható el, hogy a kár összegét abszolút bizonyossággal igazolja, ha egy ilyen bizonyosság nem lehetséges, mint az elmaradt haszon esetében”.⁸³¹ Egyes kontinentális jogrendszerekben a kártérítési igény kapcsán szintén előfel-tétel az ésszerű bizonyosság, azonban csak annak fennállta és nem összegszerű-sége vonatkozásában.⁸³² Míg más államokban a bizonyítás egy magasabb szintjét kívánják meg a kártérítés megítéléséhez, főként az elmaradt haszonra vonatkozó igények tekintetében.⁸³³

A kár bizonyításának eltérő nemzeti szabályai nemkívánatos eredményre vezethetnek, és az azonos helyzetben lévő felek eltérő bánásmódját eredmé-nyezhetik. Példának okáért, a vevők kísérlete a jövőbeli veszteségük bizonyí-tására rendszerint a piaci ár és a jövőbeli eladási összeg vélelmezésén nyug-szik. Amennyiben az eladó jogellenesen visszautasítja, hogy egy új vagy a vevő részére korábban még nem szállított terméket szolgáltasson, akkor a károsult csak kevés bizonyítási eszközre alapíthatja kártérítési igényét, amely többnyire elmaradt haszonból állhat. Hasonló séma alapján döntött a Helsinki Fellebviteli Bíróság abban az ügyben, ahol az eladó visszautasította az olyan áru kiszolgál-tatását, amelyet a vevőnek még korábban nem adott el. ⁸³⁴ Az ügyben a vevő az áru továbbértékesítésére szóló szerződést kötött egy harmadik féllel. A bíróság – a vevő kárát az eladó szerződésszegése eredményének tekintve – úgy tartotta, hogy a vevő értékesítési célja nem használható az elmaradt haszon becslésének alapjaként. Egy ilyen esetben tehát egy magasabb szintjét kívánják meg a bizo-nyításnak, tekintettel arra a tényre, hogy a károsult által elszenvedett veszteség feltehetőleg nem lenne a 74. Cikk szerint elmaradt haszonként visszaszerez-hető. Ellenben más országok – kevésbé szigorú – szabályozása szerint a káro-sult a 74. Cikk alapján érvényesítheti az ilyen jellegű kárát.⁸³⁵ Ezen eredmény viszont ellentétes az Egyezmény azon céljával, hogy a nemzetközi adásvéte-lekre egységes jogként szolgáljon. Megjegyzendő, hogy az első megközelítési

831 ICC Vb. 78445 (1996) Hivatkozza: GOTANDA (2005) i. m. 109.

832 Pl. Belgium, Brazília. T^ESTÜLET 6. ^SZ. ^VÉLEMÉNYE

833 Pl. Svájc. Lásd uo. 110.

834 Helsingin Hoviokeus 2000. október 26.

835 TESTÜLET 6. SZ. VÉLEMÉNYE

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 182

mód – egyes vélemények⁸³⁶ szerint – a teljes kártérítés elvével is ellentétben áll, valamint arra ösztönözheti a szerződő felet, hogy megszegje a szerződéses kötelezettségét. Egy – nem az Egyezménnyel kapcsolatos – választottbírósági döntésben kifejtetésre került:

„Amennyiben az igény érvényesítése arra az összegre korlátozódna, amelyet a jogosult – bízva a szerződésben, amelyet megszegtek – költött, egy olyan ösztönzést jelentene, amely ellentétes a szerző-déses moralitással, azaz a kötelezettek általánosságban úgy vélnék, hogy saját érdekük a szerződések megszegésére kifi zetődőbbé válik, mint a szerződés megkötésének érdeke. A szerződésszegés áldoza-tává váló felet arra kötelezni, hogy kárként csak valódi költség-ráfor-dításait térítsék meg olyan lenne, mintha kölcsönadóvá transzformál-nánk, amely megengedhetetlen, tekintettel arra, hogy ez a szerződő fél a beruházott összeg erejéig teljes kockázatot vállalt.”⁸³⁷

Mindezeken túlmenően a szerződésszegő fél már csak azért sem szabadulhat a felelősség alól, mert a károk ésszerű bizonyossággal történő bizonyításának nehézséget éppen a szerződésszegő fél jogellenes aktusa okozta. Citálva egy amerikai bírósági ítéletből: „a bíróságok főként az elmaradt haszon összegének meghatározása területén a bizonytalanság kockázatát arra a szerződésszegő félre hárítják, aki saját maga szerződésszegésével idézte elő a bizonytalanságot”.⁸³⁸

A kérdés alkalmazandó jog alapján történő megítélése, az eltérő minősítés miatt is problematikus lehet. Ti. a bizonyítás anyagi vagy eljárási jogba való minősítése a különböző, joghatósággal rendelkező fórumok előtt eltérő lehet. Példának okáért az olasz fórumok anyagi, míg a svájci és német bíróságok eljárási kérdésnek tekintik a bizonyítás mértékének meghatározását.⁸³⁹ Ha a nemzeti bíróságok egyszerűen eljá-rásjogba tartozónak minősítenek egy kérdést, és – ezáltal megkerülve az Egyezmény elemzését – azt a lex fori alapján döntik el, az – ahogy Schlechtriem frappánsan megfogalmazta – „hamarosan több nemzeti jogi enklávékat hoz létre, amelyek egy ítélkező bíró számára egyértelműnek tűnnek, és amelyek saját meggyőződésének

836 Uo.

837 Himpurna California Energy Ltd. v. P. T. Perusahaan Listruik Negara, 1999. május 4.

Hivatkozza: Uo.

838 US Court Appellate (7th Circuit) 1996. július 11. (Midi-America Tablewares Inc. v. Mogi Trading Co.) Hivatkozza: Uo.

839 GOTANDA (2005) i. m. 110. sk.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 183

ugyan megfelelnek, – hiszen azt a történelmi szabályok és döntések formálták –, azonban ezeket más fórumok nem követik majd, és ennek folyományaként a kiví-vott egységesség erózióját eredményezik”.⁸⁴⁰

Mindezen megfontolások miatt az ún. „értelmező megközelítési mód”

(interpretative approach) elsőbbsége mellett több érv is felhozható. Ez a megoldás pedig azt jelenti, hogy a joghézagokat elsősorban az Egyezmény egyéb rendelkezéseiből, illetőleg az Egyezmény egészéből kell megoldani. Ennélfogva többen javasolják, hogy „az egyedi rendelkezések célját és irányvonalát, vala-mint az Egyezményt, vala-mint egészet” vizsgálva elemzendő, hogy az Egyezmény által szabályozott, de kifejezetten nem rendezett kérdésnek (belső joghézag) tekintsük-e a problematikát.⁸⁴¹ Így végső konklúzióként levonható, hogy az Egyezmény nemzetközi jellege és egységes alkalmazásának elősegítése [7. Cikk (1) bekezdés], valamint a 74. Cikk céljának és irányvonalának fi gyelembevéte-lével „a károsultat terheli annak ésszerű bizonyossággal történő igazolása, hogy a szerződésszegés következtében veszteséget szenvedett, valamint a veszteség mértékének bizonyítása is, azonban azt nem szükséges matematikai pontos-sággal megtennie”.⁸⁴² A károsult így egy olyan alapot ad, amelyre tekintettel a fórum ésszerűen megbecsülheti a kártérítés összegét. A károsult ezt többféle-képpen is megteheti, például „szakértői vélemény, gazdasági és pénzügyi adat, piackutatási eredmények és elemzések, vagy hasonló vállalatok üzleti adata-inak felhasználásával.”⁸⁴³

Az elszenvedett hátrány károsult általi ésszerű bizonyossággal történő bizo-nyításának megkövetelése az UNIDROIT Alapelvekkel és az Európai Szerződési Jog Alapelveivel is harmonizál. Az előbbi 7.4.3. Cikkelye szerint: „Kártérítés csak kár miatt jár, beleértve azt a jövőbeni kárt is, amit az ésszerű fokú bizo-nyossággal meg lehet állapítani”. A magyarázat kifejti, hogy ez a passzus megen-gedi a jövőbeli kár, azaz az olyan kár megtérítését, amely még nem merült fel, feltéve, hogy az megfelelően bizonyos. Az Európai Szerződési Jog Alapelvei 9:501 (2) bekezdése alapján: „A kártérítésként követelhető kár magában foglalja:

a) a nem vagyoni kárt; és b) azt a jövőbeli kárt, amely ésszerűen valószínű, hogy felmerül.”

840 SCHLECHTRIEM–S^CHWENZER i. m. 7.

841 GOTANDA (2005) i. m. 126. skk.; SAIDOV (2005/2006) i .m. 399. skk.; SAIDOV (2006) i. m. 61.

skk.; TESTÜLET 6. SZ. VÉLEMÉNYE; EISELEN (2005/2006) i. m. 383.

842 Az „ésszerű” jelző mércéje nem tekinthető szélsőségesen, inkább, mint amely az Egyezmény egészével összhangban áll. TESTÜLET 6. SZ. VÉLEMÉNYE

843 Uo.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 184

Az „ésszerű bizonyossággal” történő igazolás fragmentáltan, jelenleg néhány ország jogszabályában,⁸⁴⁴ illetve az Egyezménnyel kapcsolatos néhány bírósági ítéletben⁸⁴⁵ érhető csak tetten. A Testület újabb tevékenysége nyomán megszü-letett vélemény újító álláspontjával kívánja a nemzeti bírósági gyakorlatot az egységes alkalmazás medrébe terelni.

5.6. A kártérítés mértéke kiszámításának összetevői