Inkluzivitás és kormányzati innováció

Alapvetően nem élünk inkluzív társadalmakban, sem pedig inkluzív világban, mivel a Földön lévő összes vagyontárgy felét a leggazdagabb 1% birtokolja és irányítja, amíg az alsó félben lévők ebből kevesebb, mint 1%-ot birtokolnak. A jó kormányzás alapját képezi, hogy mindenkinek biztosítjuk az alapvető emberi szükségleteket, különösen olyan embereknek és közösségeknek, akik rendkívüli szegénységben élnek. A digitális átalakulás lehet az egyik legjelentősebb segítője annak, hogy elérjük a fenntartható társadalom céljait. Így az internet

127

alapú kormányzás rendszereire és irányvonalaira hárul a kihívás, hogy a gyakorlatba átültessék a jogi alapokat a szolgáltatások végrehajtásánál és biztosítsák az általános hozzáférés lehetőségét (Picot és Lorenz 2010). A fejlődő országok számára ezért mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy hozzanak létre olyan kormányzati folyamatokat és szolgáltatásokat, melyek támogatják az állam tevékenységét és társadalmi céljait a törvényesség keretei között. Azonban ez a technológia használatát is jelenti annak érdekében, hogy megkönnyítsék a hozzáférést az alapvető közéleti szolgáltatásokhoz, mint pl. az oktatáshoz (Barbosa 2017). A mobil eszközök megbízható, széles körű és persze megfizethető kommunikációs infrastruktúrát biztosíthatnak, mely segíthet a társadalom peremén lévő közösségeknek egy erősebb közösségi hálózatot építeni, új lehetőségeket és kiutat mutatni számukra a gazdasági bizonytalanságból.

A hatalmi intézmények nemzetközi kitekintésben is alapvetően támogatják a technikai újítások bevezetését és fejlettségüknek megfelelően igyekeznek áthidalni a kérdéses tulajdonosi és finanszírozási problémákat. A technológiába vetett túlzott hit azonban lehet káros is, ugyanis hajlamos megszüntetni a helyi elképzeléseken és értékeken alapuló megoldásokat, amelyek a technológiai fejlődés irányait kulturálisan érzékennyé, kontextus függővé és hitelessé tennék.

Aggasztó továbbá, hogy a szabályalkotók, döntéshozók és politikusok az új fejlesztéseket gyakran saját hatalmuk, vezető szerepük megerősítésére használják fel (Wong, 2009). A technológiai infrastruktúráknak, jelen esetben az internet alapú kormányzás állami platformjainak, regionális és lokális szinten is megbízhatóan és hiteles módon kell működniük.

Ez érinti az általános feladatok mellett a felmerülő problémákat legfőképp a közvetett programokban, mint pl. a biztonságot és adatvédelmet. Egyszerűen fogalmazva, a rendszer folyamatainak és platformjainak, mely az internet alapú kormányzás alapját alkotják, nem szabad elbukniuk, ennek érdekében a használat egyszerűségének együtt kell járnia a megbízható működéssel (Asgarkhani 2007; Barbosa 2017).

Az UN által meghatározott 16 Fenntartható fejlődési cél (SDG) és az Agenda 2030 programja eredményes, felelős és inkluzív intézményeket igényel minden szinten. Ez jelzi a felismerést, hogy az intézményépítés a fenntartható fejlődés érdekében kritikus fontosságú. A digitalizáció hatásának ezen a szinten is meg kell lennie. A szolgáltatási folyamatok digitalizációja a közigazgatásban új szintű szabályozást is igényel. Az egyik legnagyobb probléma a legtöbb országban, hogy informális, gyengén irányított a közigazgatás. A digitalizáció bevezetése nem csak egyik módja annak, hogy átszabják a kormányzati vásárlásokat, ebből következően csökkentsék a kiadásokat, de megvan benne a lehetőség, hogy csökkentsék a korrupciót is az állami pályázatok és közbeszerzések ajánlattételi folyamatainál. A digitális alapú kormányzás lehetőséget biztosít arra, hogy tovább fejlesszék a pénzügyi és az adózási rendszereket (Rohman és Veiga 2017). Ennek bevezetése nemcsak a kiadások jobb ellenőrzését teszi lehetővé, de pontosabb adófizetői felügyeletet, az állami jövedelmek növekedését eredményezheti, valamint jelentősen csökkentheti az árnyékgazdaságot és eredményesebben ellenőrizhetővé teszi a pénzügyi forgalmat az országhatárokon belül (Barbosa 2017).

A gyors gazdasági fejlődés viszont önmagában nem áll szemben a fenntarthatóság környezeti és a társadalmi dimenzióival. Jó esetben a rohamléptű fejlődés biztos és erős alapját képezheti a jövedelmi egyenlőtlenségek, a szegénység és a társadalom által a környezetre gyakorolt káros hatások elleni sikeres küzdelemnek (Čiegis R. et al. 2008). Ebből kifolyólag a nemzeti kormányok sem hagyhatják figyelmen kívül a digitális technológiában rejlő hatalmas

128

lehetőségeket. Különösen a DLT alapú technológiák kínálnak újszerű eszközöket ahhoz, hogy kihangsúlyozzák a kommunikáció, koordináció és részvétel fontosságát a szociális és politikai életben: ezek eredményes kihasználása fogja ugyanis tovább formálni a jövőbeli kormányzást és a demokráciát (Janssen & Estevez 2013). A jól tervezett DLT alapú nyilvántartó rendszerek alkalmazása a gazdaság- és társadalomirányításban a fenntarthatósági célkitűzések sikeres megvalósítását is szolgálja. Az okos szerződések révén könnyen tehermentesíthetők lennének a hivatalos intézmények és az állampolgárokkal kötött jogi megállapodások automatikus végrehajtása is garantált lehetne. A szerződések megvalósulására ugyanis maga a program a garancia. A DLT alapú programok alkalmazhatók lennének az állami és közszférában a választások és szavazások nagyobb biztonsága, mindenki általi elérhetősége, valamit az eredmények gyors és közvetlen közzététele céljából (Kewell et al., 2017). A gyenge teljesítményű, merev és túlközpontosított közigazgatás, mely alacsony bevételekkel rendelkezik, tipikus probléma számos országban. Jó esetben az Internet alapú kormányzás alkalmazása hozzájárulhatna ezen országok társadalmi fejlődéséhez és demokratizálódásához, ami szükséges előfeltétele a sikeres gazdasági és szociális fejlődésének (Jimenez-Gomez 2018).

A fontolva haladás azonban itt is lényeges, mivel a digitális technológia nem tudja közvetlenül ellensúlyozni az elmaradott közigazgatási és vezetési rendszereket, a motiválatlan, gyengén betanított közalkalmazottakat és köztisztviselőket vagy akár a demokratikus kultúra hiányát (Barbosa 2017). Az állam működése egyre kevésbé lesz egyszerű, köszönhetően sokféle belső szervezetének és feladatának. A helyi közigazgatás ezért átvehet tőle szerepeket főként városi szinten, mivel a városok egyre inkább meghatározó társadalmi és politikai tényezővé nőtték ki magukat. Ez köszönhető az utóbbi évszázadban megnőtt városi népességnek, és ahogy korábban mindig, úgy most is az egyre inkább digitalizálódó, okos városi jelleget öltő települések önmaguk legjobb irányítói (Barbosa 2017). A digitalizáció ugyan globális jelenség, de az az elképzelés, hogy egyszerűen áthelyezzük a fejlett országok internetes kormányzati megoldásait a fejlődő országokba, nem tűnik könnyen kivitelezhetőnek. Ennek oka az eltérő intézményi, kulturális és sokrétű közigazgatási kultúra, ami miatt előrelátó módon el kell kerülni a negatív hatásokat. Továbbá a digitalizáció fejlesztése a közigazgatásban, csak a minimális technikai (ICT) előfeltételek megléte esetén valósulhat meg, mely hosszabb megvalósítási időt igényel még a mintaprojekteknél is (Barbosa 2017; Fishenden & Thompson 2013).

Az erkölcsi és környezetvédelmi szabályok önmagukban ugyan fontosak, de gyakran nem bírnak elegendő kényszerítő erővel ahhoz, hogy a szükséges társadalmi változásokat külső segítség nélkül elérjék. Ezért a modern társadalmak esetében is hiába fogjuk a kormányzati munkát nagyrészt digitalizálni, a döntéshozatali folyamatok továbbra is valamiféle elit – ha nem is feltétlenül politikai – kezében kell, hogy koncentrálódjanak, hiszen a gazdasági és társadalmi realitások helyes meglátása nem mindenki számára fontos, adott vagy megszerezhető képesség.

Inkluzivitás és Kormányzati innováció c. alterület fenntarthatóságra gyakorolt hatásainak összefoglalása

A vizsgálat tárgyát képező alterület esetében feldolgozott 10 szakirodalmi forrás alapján megállapítható, hogy a digitalizáció fenntarthatóságra gyakorolt hatása a kiválasztott indikátorok átlagainak tekintetében összességében erősen pozitív. Az erősen pozitív részeredmények 10-ből 7 mutatóra voltak vonatkoztathatók: Oktatás és Képzettség általános szintje; Foglalkoztatottság mértéke; Nemek közti egyenlőtlenség; Jó kormányzás; Közköltségek

129

változása; Internet hozzáférés lehetősége; Környezeti katasztrófák emberi és anyagi veszteségei.

Közepesen pozitív hatással találkoztam a fenntarthatóságra nézve a Képzettségbeli egyenlőtlenség és az Életkilátások egyenlőtlensége mutatók esetében. Semleges hatás egy indikátor: a Jövedelem elosztás egyenlőtlensége esetében volt csak megállapítható. Közvetlen negatív fenntarthatóságra gyakorolt hatás ennél az alterületnél egyetlen mutató esetében sem volt megállapítható. A kialakított indikátor rendszerben minden mutató kapcsán szerepelt valamiféle szöveges utalás a szakirodalmakban a digitalizáció fenntarthatóságra gyakorolt hatásáról.