A pénzügyi rendszer digitalizációjának hatása a fenntarthatóságra /

gyakorolt hatásának helyes megítéléséhez a rendelkezésre álló 178 fenntarthatósági indexben szereplő több mint ezer indikátor közül a népszerű HDI, EPI, GPI, EESI és DESI indexek valamint a fenntarthatósági indexek elemei közül hiányoznak azok a mérőszámok, amelyek alkalmasak lennének a szakirodalomban jelzett digitalizációs folyamatok fenntarthatóságra gyakorolt valós hatásainak visszajelzésére. Ezért a részterület vizsgálati kritériumrendszerének meghatározásánál a pénzügyi fenntarthatóságot a Lietaer et al. (2015) által a Római Klub megbízásából készített fenntarthatósági jelentésben szereplő kockázati faktorok alapján, valamint a Global Competitiveness Index (GCI) néven meghatározott indexet használtam, mivel a kívánt részterületek vizsgálatához jelenleg az ezekből kiválasztott indikátorok tekinthetőek a legkidolgozottabb és a kapcsolódó altémát leginkább lefedő rendszernek. Ezért a jelzett pénzügyi kockázati elemek és folyamat indikátorok alkalmazásával vizsgáltam a pénzügyi digitalizáció fenntarthatóságra gyakorolt hatásait. A mérésre kijelölt 10 indikátor vonatkozásában összességében közepesen pozitívnak mondható, mivel a Rövid távú

105

gondolkodás és kamat valamint a Vagyonkoncentráció mutatóra vonatkozó gyengén negatív; a Kötelező növekedés és adósságszolgálat mutatóra megállapított semleges visszajelzésen kívül a többi mutatóra vonatkozóan csak pozitív hatást tudtam megállapítani (6. táblázat).

6. táblázat: A pénzügyi rendszer digitalizációjának hatása a fenntarthatóságra Római Klub kockázati és GCI indikátorok esetében

Forrás: Saját vizsgálat és értékelés

Pénzügyek és Digitalizáció

Római Klub kockázati + GCI fenntarthatósági indikátorok BlokkláncokKriptodevizák Fintechalkalmazások Fizetésiszolgáltatások Közösségi pénzügyletek Pénzügyi eszközök és rendszer szabályozás Hatás / Indikátor Pénzteremtés prociklikus jellege0100000,20Rövid távú gondolkodás és kamat00-1000-0,20Kötelező növekedés és adósságszolgálat0000000,00Vagyonkoncentráció0-1-1010-0,20Társadalmi tőke leértékelődése21002N/A1,00Pénzügyi szolgálatásokhoz való hozzáférhetőség201N/A211,25Pénzügyi szolgáltatások megfizethetősége2N/A212N/A1,75Finanszírozás a helyi pénzpiacok bevonásával2000210,80Hitelekhez való hozzáférés egyszerűségeN/A011201,00Kockázati tőke bevonásának lehetősége102N/A000,75Vizsgálati alterület összesített hatása1,000,110,400,251,100,250,64 A digitalizáció hatása a pénzügyi fenntarthatóság alterületeire

106

Gyengén pozitív eredmény a Pénzteremtés prociklikus jellege tekintetében volt kimutatható a részterület kutatása során felhasznált összesen 45 szakirodalmi forrás alapján. Közepesen pozitív hatást további 5 indikátor vonatkozásában tudtam megállapítani, míg erősen pozitív hatást csak a Pénzügyi szolgáltatások megfizethetősége elnevezésű mutató esetében találtam.

Az alterületek fenntarthatósági értékelése során megállapítható, hogy a pénzügyi területet érintő digitalizációs folyamatok tekintetében a Közösségi pénzügyletek működésének és a Blokkláncok alkalmazásának pozitív hatása a legerőteljesebb, de még így is csak közepesen pozitív a fenntarthatóságra nézve, míg a digitalizáció a Kötelező növekedés és adósságszolgálat területén konkrétan teljesen semleges, a Pénzteremtés prociklikus jellege; a Rövid távú gondolkodás és kamat valamint a Vagyonkoncentráció kapcsán tudja a legkisebb pozitív változást elérni a jelenlegi szinten. Ezen indikátorcsoport esetében a szórás viszonylag alacsony, a Pénzügyi szolgáltatások megfizethetősége által jelzett erősen pozitív hatás elsősorban gyakorlati területen jelent konkrét előrelépést a fenntarthatósági folyamatokban, ami jelentősen meghaladta a Római Klub által meghatározott pénzügyi kockázati indikátorok által jelzett elméleti koncepciókban bekövetkező változások mértékét. Az alkalmazott indikátorok tekintetében ugyanis egyértelműen látszik, hogy a Római Klub által jelzett kritériumok vonatkozásában az indikátorok a GCI elsősorban gyakorlati mutatóihoz képest átlagosan is jelentősen alul teljesítenek a fenntarthatóság vonatkozásban. Itt egyedül a Társadalmi tőke leértékelődésének megakadályozásban lehet számottevő pozitív elmozdulást megállapítani, míg a GCI mutatók esetében a Helyi pénzpiacok és a Kockázati tőke bevonásában van még szükség további lépések megtételére egy átlagosan jónak mondható fenntartható pénzügyi gyakorlat kialakításához. A két indikátor típus közötti eredménybeli eltérés ennek ellenére nem túlzottan jelentős, bár hatásterületük továbbra is lényegesen eltér egymástól. Ebből következően kérdéses, hogy a két terület fenntarthatóság vonatkozásában mutatkozó eltérése képes lesz-e a későbbiekben kiegyenlítődni más, összekapcsolásukat pozitívan befolyásoló hatás nélkül.

Ebből kifolyólag a részterület korlátozottan pozitív eredményei önmagában egyelőre kevéssé változtatják meg pozitívan a legtöbb kutatás szerint a fenntarthatóság tekintetében kritikusnak tűnő jelenlegi gazdasági működést. Adott mutató vonatkozásában hiányzó szakirodalmi hivatkozás mindösszesen 6 db (10%) fordult elő a tárgyalt részterület kapcsán. Indikátor szintű negatív fenntarthatósági hatás mindössze 5%-ban (3 db), semleges hatás pedig kiemelten magas arányban, az alterületi eredmények 50%-ban (30 db) volt mérhető.

Ennek eloszlása is külön figyelmet érdemlő, ugyanis a Római Klub által jelölt pénzügyi kockázatok esetében ez az arány 70%-os (21 db), míg a GCI indikátoroknál mindössze 30% (9 db). A Római Klub kockázati indikátorai által meghatározott 5 terület közül csak egy esetben beszélhetünk érzékelhetően erős, közepesen pozitív hatásról. A Társadalmi tőke leértékelődésének csökkenése első látásra a pénzügyi fenntarthatóságra gyakorolt hatását tekintve pozitív folyamatként értelmezhető, de az alacsony hatásfokkal pozitív irányba fejlődő, javarészt semleges további négy kockázati terület digitalizációja nem oldja meg közvetlenül a meglévő pénzügyi struktúrák konzerválódásának problémáját. A hitel alapú pénzek és kamat jellegű elszámolások rendszerét továbbra is változatlanul hagyja, a GCI mutatók által jelzett növekvő pénzügyi bekapcsoltság a hozzáférés jelentős növelésével, valamint a hatékonyság és a pénz forgási sebességének jelentős növelésével a jelenlegi pénzügyi rendszer elméleti működési kockázatait tovább erősítheti.

107

5.4. DIGITÁLIS ÁTALAKULÁS és TÁRSADALMI