Fenntartható életstílus és fenntartható otthonok

A Fenntartható életstílus modell már önmagában is egy erősen alternatív gazdasági nézőpontot hirdető elképzelés. A 2009-es pénzügyi válságot követően került a fenntarthatóságot és a környezetvédelmet preferáló mainstream gazdasági modellek közé. Növekvő népszerűségét a fenntartható fogyasztás fontosságának alapelvként való alkalmazásával vívta ki, ami főként a helyi termékellátásra és közösségekre alapoz (2. ábra). A gyors ütemű, digitális technológiai átalakulásra építő Techno-market modellel szemben lassabb, de radikálisabb személyes életmódváltást vár el követőitől, amire az OECD átlagpolgár még kevéssé fogékony (Black, 2010; Annala, 2016).

Az elfogyasztott áruk mennyiségének csökkentése a fogyasztás káros környezeti és vállalati környezeti és társadalmi témák iránti érzékenységét;

kevesebb autóhasználat vagy nem repülni)

 A munka jellegű tevékenység csökkentése és több idő a személyiség fejlesztésére

 A saját előállítású javaink fogyasztása és használata (pl.: készíts-használj-javíts)

 Nem piaci csere mechanizmusokra támaszkodni (pl.: megosztott használat) 2. táblázat: A fenntartható életstílus modell lehetőségei

85

Forrás: saját szerkesztés, Longo et al. (2017) alapján

A jelenlegi piacgazdasági működésre optimalizált társadalmi értékrendben változásokat kezdeményez, a fogyasztói gondolkodást alapjaiban átalakítani kívánja. Az elmúlt években több nemzetközi kutatás folyt (pl. Bullard, 2012; Adua, 2015) a Fenntartható életstílust választók fogyasztói szokásainak elemzése tárgyában. Az eredmények (Adua, 2015) erős kettősséget mutattak, mivel a háztartások esetében pl. a lakóépületek energetikai korszerűsítése és/vagy a napenergia hasznosítása kapcsán keletkező extra megtakarítások többnyire nem alakultak át tényleges pénzügyi megtakarításokká, hanem jórészt luxus jellegű termék és szolgáltatás (pl.

turizmus) fogyasztásban öltöttek testet. A luxustermékek és szolgáltatások előállítása és használata viszont jellemzően sokkal nagyobb környezeti terhelést eredményez, mint a pozitívan átalakított szerkezetű alapfogyasztásban jelentkező megtakarítással elért környezeti nyereség.

Ezzel ellentétben az otthonok és épületek működésének automatizálása az egyik legígéretesebb energiafelhasználást csökkentő és egyben működési hatékonyságot javító, ipari termeléstől független eredménye az IoT bevezetésének. Ez az újkeletű lehetőség már számos világcéget ösztönzött minél innovatívabb termékek és szolgáltatások kifejlesztésére. A vállalati információs rendszerek (EIS) és az ipari információ integrálása terén elért eredmények hatékony eszközöket kínálnak már a lakosság részére is az okos otthonok létrehozására és kialakítására az IoT által nyújtott megoldásoknak (Branger és Pang 2015) köszönhetően. 2022-re várhatóan egy átlagos családi háztartás az OECD országokban, akár több mint 500 okos eszközt is használhat majd (Gartner 2014). Az IoT eszközök megfelelő működéséhez szükséges ICT lefedettségben azonban jelentős regionális eltéréseket találunk, miközben a mobil kommunikációs eszközök széleskörű elterjedése ellenére a háztartások online elérhetősége még jóval korlátozottabb (17. ábra).

17. ábra: ICT lefedettség földrajzi régiók szerint 2016-ban

Forrás: Saját szerkesztés az OECD Aid for Trade at a Glance 2017: Promoting Trade, Inclusiveness and Connectivity for Sustainable Development riport alapján (2017)

A fenntartható otthonok kialakításának fő célja a káros környezeti - ökológiai hatások csökkentése, amely leginkább az energiagazdálkodás optimalizálásával valósulhat meg,

86

elősegítve a lakosság és a vállalati szektor kisebb környezeti anyagfelhasználását és energiafogyasztását, illetve a háztartásokban keletkező hulladék újra hasznosítását.

Becslések szerint a civil lakosság a világ teljes energiafogyasztásának 24%-át használja fel (IEA 2012). A modern lakások esetében a megújuló energiaforrások alkalmazása (elsődlegesen napenergia felhasználás) révén lehetővé válik, hogy kevésbé vagy egyáltalán ne függjenek az elektromos hálózattól. A tulajdonosok a hálózatra kapcsolt napenergiát figyelő műszerek által tájékozódhatnak az energiafogyasztás aktuális szintjéről, melynek eredményét a fogyasztás mellett további rezsi költségek csökkentésére is felhasználhatják (Branger és Pang 2015). Mivel a digitális alapú mérés mindig jelen időben jelzi az adatokat, így lakóegységenként akár 15-20 százalékkal is csökkenthetjük az energiafelhasználást. Ahhoz, hogy minél szélesebb körben és egyszerre több településen is elterjedten az IoT alapú intelligens lakossági hálózatok használata, elengedhetetlen az optimális energiafelhasználás fontosságának széleskörű tudatosítása (Vassileva et al. 2013). A digitalizáció hatásaként a háztartások anyagfelhasználása is

„okosabb” lesz: az intelligens rendszerek a lakossági fogyasztók számára környezetbarát termékeket javasolhatnak, közvetlen földrajzi környezetben gyártottak vagy helyi kisvállalkozótól származók, ezzel is segítséget nyújtva a helyi iparnak és szolgáltatóknak. A keletkező háztartási hulladék tárolására újrahasznosított konténereket lehet felhasználni, olyan érzékelőkkel szerelve, amelyek ellenőrzik a helyes szelektálást és a telítettséget, így a begyűjtést végül a konténer állapota határozza meg, nem egy előre meghatározott ütemterv (Branger és Pang 2015). Általánosságban elmondható, hogy a termékek és a hulladék újrahasznosítása egyben szociális viselkedés is. Ezért a megfelelő információk fogyasztókhoz való hatékony eljuttatása főként az ICT segítségével megvalósítható, szerepe ezért kiemelten fontos a pozitív viselkedésváltozás előidézésében. A háztartási hulladék újrahasznosításának gazdasági eszközökkel és közösségi viselkedésváltozás útján történő ösztönzése az egyéni preferenciák gyors megváltozásához, környezettudatos és fenntarthatóságot támogató viselkedéshez vezetnek (Chi-ang 2017).

A Fenntartható életstílus és fenntartható otthonok alterület fenntarthatóságra gyakorolt hatásainak összefoglalása

A vizsgált alterület vonatkozásában feldolgozott 9 szakirodalmi cikk alapján megállapítható, hogy a digitalizáció fenntarthatóságra gyakorolt hatása az itt vizsgált UNEP SCP és GCI indikátorok tekintetében összességében közepesen pozitív, mivel a Külföldi tulajdonrész aránya a kereskedelmi egységekben mutató közepesen negatív eredménye kivételével a további összes indikátor vonatkozásában csak pozitív részeredmények születtek. Mégpedig az alábbi elosztásban: közepesen pozitív eredmény a Háztartások anyag és energia felhasználása és az Emberi és gazdasági veszteségek SCP mutatók tekintetében volt mérhető, a további öt indikátor részeredménye erősen pozitív fenntarthatóságra gyakorolt hatást mutatott. Ebben a vizsgálati rendszerben egyedül az Üzleti tevékenységek elindításhoz szükséges folyamatok és idő mutatóinak tekintetében nem szerepelt szakirodalmi utalás a digitalizáció fenntarthatóságra gyakorolt hatására.

5.2.4. A kereskedelem és fogyasztói szokások digitalizációjának hatása a fenntarthatóságra / Összefoglalás

87

A kereskedelem/fogyasztás részterületén zajló digitalizáció következtében fellépő változások fenntarthatóságra gyakorolt hatásának helyes megítéléséhez a rendelkezésre álló 178 fenntarthatósági indexben szereplő több mint ezer indikátor közül az Sustainable Consumption and Production Indicators (SCP) mutatóit, valamint a Global Competitiveness Index (GCI) néven meghatározott indexet használtam, mivel a kívánt részterületek vizsgálatához jelenleg az ezekből kiválasztott indikátorok tekinthetőek a legkidolgozottabb és a kapcsolódó altémát leginkább lefedő rendszernek. Továbbá a népszerű HDI, EPI, GPI, EESI és DESI indexek valamint a relevánsan fellehető, fogyasztáshoz kapcsolódó fenntarthatósági indexek elemei közül hiányoznak azok a mérőszámok, amelyek alkalmasak lettek volna a szakirodalomban jelzett digitalizációs hatások korrekt visszajelzésére.

A Háztartások anyag és energia felhasználása, az Áruimport nagysága a fogyasztási javakból és a Külföldi tulajdonrész aránya a kereskedelmi egységekben első látásra fenntarthatóságot csökkentő környezeti hatását negatív folyamatként értelmezhetnénk, amit a fogyasztás szerkezetének átalakulása a drágább és energia igényesebb javak irányába tovább erősít. Ennek a negatív folyamatnak az ellentételét képezi a Háztartások anyag és energia hatékonyságának gyors növekedése, azzal a megjegyzéssel, hogy a jelenlegi szakirodalom ismeretében még nem eldönthető, hogy melyik fél növekedési üteme képes a másik hatását jobban semlegesíteni. Ez a változási folyamat szintén egyre költségesebb és energiaigényesebb lesz, ami kiegyenlítő hatásával nem feltétlenül vezet itt sem folyamatosan növekvő fenntarthatósághoz. Jó esetben is várhatóan csak gyenge javulást lehet az ellentétes hatások kiegyenlítődése okán elérni. Egy SCP és két GCI indikátor esetében az általuk lefedett területek nem álltak a választott kutatási területtel közvetlen kapcsolatban, így hatásuk nem volt vizsgálható. A további 5 SCP és egy GCI indikátor esetében a digitalizáció hatása jól megítélhetően a kereskedelem/fogyasztás fenntarthatóságát támogatónak/elősegítőnek bizonyult (lásd 3. táblázat).

3. táblázat: A Kereskedelem/Fogyasztás digitalizációjának hatása a fenntarthatóságra az UNEP SCP és GCI indikátorok esetében

Háztartások anyag és energia felhasználása -2 -1 1 -0,67

Emberi és gazdasági veszteségek 0 2 1 1,00

Háztartások anyag és energia hatékonysága 1 2 2 1,67

Fenntartható javak és szolgáltatások piaci részesedésének

növekedése 0 0 2 0,67

Környezetbarát technológiák K+F költségei -1 N/A 2 0,50

Fosszilis üzemanyag felhasználás -2 1 2 0,33

Üzleti tevékenységek elindításához szükséges folyamatok és

idő N/A 1 N/A 1,00

Külföldi tulajdonrész aránya a kereskedelmi egységekben -1 1 -1 -0,33

Az áruimport nagysága a fogyasztási javakból -2 -2 2 -1

Vizsgálati alterület összesített hatása a fenntarhatóságra -0,88 0,50 1,38 0,39

A fogyasztás digitalizációjának összesített hatása a gazdasági fenntarthatóságra

88

A digitalizáció fenntarthatóságra gyakorolt hatása a kereskedelem és fogyasztói szokások részterületén a mérésre használt 9 indikátor vonatkozásában vegyesnek és összességében gyengén pozitívnak mondható, mivel a Háztartások anyag és energia felhasználása valamint az Áruimport nagysága a fogyasztási javakból mutatóra vonatkozó közepesen negatív visszajelzéseken kívül a Külföldi tulajdonrész aránya a kereskedelmi egységekben további gyengén negatív hatást tudtunk megállapítani. Gyengén pozitív eredmény a Környezetbarát technológiákra fordított K+F költségek és a Fosszilis üzemanyag felhasználás tekintetében volt kimutatható a részterület kutatása során felhasznált összesen 57 szakirodalmi forrás alapján.

Közepesen pozitív hatást további 3 indikátor vonatkozásában tudtam megállapítani, míg erősen pozitív hatást csak a Háztartások anyag és energia hatékonysága elnevezésű mutató esetében találtam.

Az alterületek fenntarthatósági elemzése során megállapítható, hogy a kereskedelmi és fogyasztási szokásokat érintő digitalizációs folyamatok tekintetében a Fenntartható életstílus és fenntartható otthonok működésének hatása a legerőteljesebben pozitív a fenntarthatóságra nézve, míg a digitalizáció a Fogyasztói szokások változásának területén tudja a legkisebb pozitív változást elérni a jelenlegi fejlettségi szinten. Ezen indikátorcsoport esetében a szórás viszonylag magas, a Fenntartható életstílus és fenntartható otthonok által képviselt elsősorban szellemi innovációk pozitív hatása itt is jelentősen meghaladta a főként technológia alapú E-kereskedelem gyengén pozitív és a Fogyasztói szokások változásának közepesen negatív hatását. Meglepő módon ez utóbbi, részben társadalmi eredetű hatás nagy társadalmi bázisát és növekvő intenzitását tekintve erősen befolyásolni és egyben korlátozni lesz képes a többi pozitív jellegű átalakító folyamatból származó bíztató eredményeket. Ezért a részterület eredményei összességében egyelőre kevéssé változtatják meg pozitívan a legtöbb kutatás szerint a fenntarthatóság tekintetében kritikusnak tűnő jelenlegi gazdasági működést. Adott mutató vonatkozásában hiányzó szakirodalmi hivatkozás mindösszesen alterületenként 1-1, összesen pedig 3 esetben fordult elő a tárgyalt részterület kapcsán. Indikátor szintű negatív fenntarthatósági hatás 26%-ban (7 db), semleges hatás pedig mindössze az alterületi eredmények 11%-ban (3 db) volt csak mérhető.

89