Üzleti modell innováció

Az üzleti modell innovációk nevükből eredően az üzleti modelleket helyezik előtérbe az innováció tárgyaként a termékek vagy folyamatok helyett. Clauss (2016) tanulmányában ennél még sokkal részletesebb definíciót vet fel az üzleti modell innovációkról. Megállapítása szerint

69

az értékteremtés újítása magában foglal új képességeket, új technológiát/felszerelést, új társulásokat, új folyamatokat, amíg az ajánlati innovációk tartalmazzák az új lehetőségeket, piacokat, üzleti csatornákat és vásárlói kapcsolatokat. A sikeresen összeállított üzleti modell innovációk egyben erős támogató eszközei a Körforgásos gazdaságba történő átmenetnek, új tudást és tervezést hozva a megszokott gazdasági elemek közé. A Körforgásos üzleti modell ugyanis képes meghatározni annak a realitását hogyan tudja a gazdálkodó szervezet megteremteni, továbbítani és magához vonzani az értékeket egy zárt anyagi körben (Mentink 2014). A Körforgásos üzleti innovációs modellek az általános definíció szerint hálózatosak, és kifejezetten szükséges számukra, hogy különböző üzleti szereplők együtt dolgozzanak a közös célok érdekében (Antikainen és Valkokari 2016).

Boons és Lüdeke-Freund (2013) négy alapvető követelményt határozott meg az üzleti modell innovációhoz:

 Értékajánlatot, amely jól tükrözi a gazdasági, ökológiai és társadalmi igényeket;

 Ellátási láncot, amely elkötelezi a szállítókat egy fenntartható ellátási lánc menedzsment mellett;

 Ügyfél kapcsolati rendszert, ami motiválja a fogyasztókat, hogy vállaljanak felelősséget fogyasztásikért;

 Pénzügyi modellt, amely reálisan tükrözi a költségek és előnyök megfelelő megosztását az üzleti modell szereplői között.

Abból kiindulva, hogy a megjelenített értékajánlatot egy vállalat a legfontosabb szervező elvének tartják, a cégeknek ezért jobban végig kell gondolniuk és meg kell érteniük, hogyan építsék be a környezeti fenntarthatóság egyre lényegesebb elemeit értékajánlatukba (Aminoff et al. 2017). Ezért a környezeti fenntarthatóság figyelembe vételével zajló üzleti modell innovációkban a termék tervezés és életciklus analízis fontos részterületei az ipari termelés folyamatának. A környezeti hatás-tervezésnek több definíciója létezik (Prendeville et al. 2012), de lényegében ez egy olyan megközelítés, amely a termék tervezésének szakaszában jobban figyelembe veszi a környezeti szempontokat és integrálja azokat a végső termék tervezésébe és fejlesztésébe. Óvatosan kell viszont értékelnünk a lehetőségeket, amelyek csökkentik a negatív környezeti hatásokat egy termék életciklusának egyik szakaszában, mivel könnyen előfordulhat, hogy ezek egy másik szakaszban viszont ellenkező hatásokat okoznak. Például használhatunk a termelés során olyan alapanyagokat, amelyek kevesebb környezetszennyező anyagot bocsátanak ki a gyártási folyamatnál, de ugyanezek komoly akadályokat okozhatnak a termék újrahasznosítása vagy újrafeldolgozása során (Sauve et al. 2015). Ezért környezetbarát innovatív üzleti megoldási modell lehet a zöld tulajdonságokkal rendelkező moduláris termékek kialakítása. Moduláris termékeket kombinálva a moduláris gyártással, nem csak lehetőséget teremtünk a különböző vásárlói elvárásoknak való megfelelésre, de csökkenthetjük a termelési költségeket és a gyártás során keletkező környezeti károkat is. Megvizsgálva az így elérhető piaci profitot, Agrawal és Ülkü (2013) szerint helyettesíteni kellene a jelenleg használt terméktípusok nagy részét annak lehetséges moduláris megfelelőjével. A környezeti és üzleti innovációs előny a termék egy meghatározott életszakaszában így viszont nem feltétlenül lehet hátrányos hatású egy másik életszakaszra. Az életciklus alapú üzleti modell megközelítés ezért nélkülözhetetlen eszköze a termékek innovatív környezeti hatástervezésének (Sauve et al.

2015).

70

Egy hatékonyan működő és fenntartható digitális gazdaságban szükség van az üzleti modellekben a szállítási költségek minimalizálására, és az előállított energia innovatív tárolására is. A Zöld ellátási lánc menedzsment - mint innovatív üzleti modell - környezetbarát alapanyagok felhasználása mellett, környezetbarát termékek előállítását jelenti, amelyek az életciklusuk végén újra felhasználhatók lesznek és fenntartható ellátási láncok kialakuláshoz vezetnek. A digitalizált teljes ipari termelési folyamat az ellátási lánc minden egyes fázisán, az alapanyagok beszerzésétől a feldolgozáson, csomagoláson, szállításon és elosztáson át folyamatosan szem előtt tartja a keletkező hulladék mennyiségi csökkentését és a környezetbarát megoldásokat (Malindetros, 2015). A DLT-k stabil nyilvántartási rendszere pedig segíthet a különböző termékek tranzakciós és tulajdonosi történetének nyomon követésében, és biztosítja az ipari termelésben felhasznált anyagok és a késztermékek nyilvános és biztonságos nyilvántartását, a teljes termelési és kereskedelmi folyamaton végighúzódó módon az eredeti származási helyek, források és előállítási paraméterek innovatív módon történő megjelölésével (Kewell et al., 2017).

Az Ipar 4.0 mellett az új üzleti modell innovációk várhatóan újra átcsoportosítják a feldolgozóipari munkahelyeket a fejlődő országokból a fejlett országokba (Daper, 2013). A tevékenységek alvállalkozói kiszervezése, mint költségtakarékos ipari termelési forma korábban már népszerű üzleti gyakorlat volt a világgazdaságban. A multinacionális vállalatok fejlesztései összekapcsolódtak az integrált nemzetközi termelési hálózatokkal, és a külföldi pénzügyi befektetésekkel más országokban (Sako, 2005). Ezek az akkor még innovatív pénzügyi és üzleti modellek elősegítették a fejlődő országok gazdasági felzárkózását és integrációját, ezáltal potenciális fejlődési lehetőségeket kínálva fel számukra. A globális ipari termelési láncok fontossága ennek ellenére továbbra is nyilvánvaló: a félkész termékek több mint felét az OECD országok importálják, és közel háromnegyedük a nagy fejlődő gazdaságoktól származik, mint pl. Kína és Brazília (Ali és Dadush, 2011). A globális értékláncok kezdetben közvetlen külföldi befektetések révén jöttek létre, erőforrás kiszervezés által működtek jól, de jelenleg a fejlett országok közül néhány visszahívja kiszervezett ipari termelési ágazatainak egy részét a lokális gazdasági növekedés ösztönzéseként. Ezt az új innovatív üzleti modellt nemcsak a fejlett és a fejlődő országok bérköltségei között csökkenő különbség, hanem az ICT és az Ipar 4.0 technológiai változásai is támogatják: jelentősen növekedhet a vállalati termelékenység, a munkaerőt tőkével helyettesítheti és az innováció-vezérelt gyártás révén további gazdasági előnyt biztosíthat az erre jobban felkészült fejlett országok számára (Guoping et al. 2017).

A modern nagyvállalatok környezethez való viszonyukat elsősorban profit maximalizálási és fennmaradásuk érdekében tett intézkedéseiknek rendelik alá. Mindezeket a gyakran negatív környezeti hatásokat okozó intézkedéseiket leginkább a szabályozó rendszeren és a társadalmi befolyásoláson keresztül lehet csak megfelelőképpen visszaszorítani, illetve olyan vállalati érdekeltségi rendszerek kidolgozásával, melyeknek célja profitábilisan is a társadalmi jólét előtérbe helyezése lenne (Diamond, 2007, Costanza et al. 2011). Ennek egyik lehetséges innovatív üzleti modellje pl. a multinacionális kereskedelmi cégek környezet fenntartó szerepének és felelősségének kibővítése, hiszen a termelő vállalatokkal szemben nekik van leginkább reális esélyük arra, hogy érdekeik gyártókon keresztül történő érvényesítése útján az egyre inkább digitalizálódó ipari termelést a fenntarthatóság irányába vigyék tovább. A nagyvállalati környezetben egyre inkább megjelenő fenntartható innovatív üzleti modellek ezért

71

elsősorban a korábban hiányzó társadalmi és környezetvédelmi kérdések megoldására irányulnak. Ebből a szempontból nem a nyereség nagysága a legfontosabb üzleti motivátor.

Másként fogalmazva, a fenntartható üzleti innovációs modellek ellentétben állnak Magretta (2002) állításával, miszerint „az egyik alapvető kérdés minden vezető számára: hogyan szerezzünk pénzt ebben az üzletben?” A megszokott profit hiánya a fenntartható üzleti modellekben további kérdéseket vetnek fel a kutatók számára, melyekhez további vizsgálatok szükségesek. Miközben Porter és Kramer (2011) jól ismert stratégiai perspektívája a közös értékteremtésről, illetve a gazdasági és társadalmi fejlődés egyidejű figyelembevételéről elismeri, hogy „a közös érték átalakító erejének az elismerése még mindig a kezdeti szakaszában van.” (Porter és Kramer 2011).

Jelenleg nem teljesen tisztázott, hogyan működnek az alternatív, gyakran teljesen új, kreatív vagy innovatív fenntartható üzleti modellek és hogyan tudnak valóban értéket teremteni a valós világban anélkül, hogy csak a profit teremtés domináljon a vállalkozásban. Bár mind az értékteremtés, mind az értékgyűjtés fontos marad, a fenntartható vállalkozások prioritásai különböző sorrendben szerveződhetnek, szemben a klasszikus nyereségszerző vállalkozásokkal (Zott et al. 2011). Továbbá a fenntartható üzleti modellek létrejöhetnek a vállalkozók, nonprofit szervezetek, multinacionális vállalatok üzleti fejlődése vagy vállalkozói tevékenysége által, de akár egy adott gazdasági szektor, állampolgári csoportok vagy kormányzati szervek kezdeményezéséből is. Tehát a fontos társadalmi vagy környezetvédelmi kérdések megoldásának különböző módszereit mind a nyereségérdekelt, mind a nonprofit szervezetek újra szervezhetik (Dentchev et al. 2015).

Az Üzleti modell innováció alterület fenntarthatóságra gyakorolt hatásainak összefoglalása Az alterület vonatkozásában feldolgozott 20 szakirodalom alapján megállapítható, hogy a digitalizáció fenntarthatóságra gyakorolt hatása a kiválasztott Termelési folyamat indikátorok tekintetében összességében közepesen pozitív, mivel a Gyártási költségek gép/időegység és a Szállítási idő késedelmi költsége vonatkozásában a részeredmény erősen pozitív, a Raktározáshoz kezelt részegységek darabszáma és a Tárolóhely kihasználatlanság tekintetében pedig közepesen pozitív hatást mutatott. Semleges fenntarthatóságra gyakorolt hatás további 3 mutató esetében, negatív hatás viszont egy esetben sem volt megállapítható. Egyedül a Gépi Állásidő folyamat-indikátorhoz kapcsolódóan nem szerepelt a választott szakirodalomban utalás a fenntarthatóságra nézve. A Termelési környezet indikátorok esetében a kutatási eredmény szintén közepesen pozitívnak mondható, mivel mindkét DS indikátor: a Hulladék újrafelhasználás mennyisége és a Hulladék anyagok megfelelő kezelésének és az Ipari vízfelhasználás mértéke; Hulladék anyagok megfelelő kezelése vonatkozásában erősen pozitív, további hat mutató esetében a részeredmények pedig közepesen pozitív hatást mutattak. A kiválasztott indikátorok esetében a fenntarthatóságra kifejtett digitalizációs hatás a felhasznált szakirodalom alapján semlegesnek egy esetben sem volt mondható. Egyedül a Gyártáshoz szükséges csomagolóanyagok mennyisége mutató vonatkozásában nem szerepelt a választott szakirodalomban utalás a fenntarthatóságra nézve. Az UNEP SCP mutatók által jelzett összesített eredmény ennél jobb, ugyanis a Nemzeti anyag hatékonyságra kifejtett közepesen pozitív és az Emberi és gazdasági veszteségekre gyakorolt közepesen negatív hatás mellett, az Üzleti modell innováció digitalizációjának eredményei egyértelműen erősen pozitívan hatnak a fenntarthatóságra az itt szereplő további nyolc UNEP SCP mutató esetében. A fenntarthatóság

72

kapcsán semleges vagy nem tárgyalt digitalizációs hatás a felhasznált szakirodalom alapján itt nem volt megállapítható.

5.1.5. Az ipari folyamatok digitalizációjának hatása a fenntarthatóságra / Összefoglalás