Fizetési szolgáltatások

A Fintech eszközök és tevékenységek többféle ICT alapú fizetési szolgáltatást foglalnak magukba, amelyeket szinkronizált gyors fizetési szolgáltatásokként tartunk nyilván. Ide tartoznak a DLT alapú szolgáltatások, mint például a nemzetközi banki fizetések vagy digitális pénzek. A saját szolgáltatásokkal kapcsolatos jóhír megőrzése fontos a bankok számára, mert a Fintech cégek IT problémái könnyen rájuk vetülhetnek a nagyon erős összekapcsoltság miatt, továbbá a fizetési szolgáltatások folyamatosságának ingadozása egész hálózatokra kiterjedő hatásokat generálna. Ez a folyamat hosszabb távon elvezethet a szektoron belül néhány nagyobb szereplő dominanciájának kiépüléséhez, majd ahhoz a vállalati mérethez, aminek elvesztése már túl nagy rendszerkockázatot jelentene (Minto et al. 2017). Ugyanilyen rendszerszintű bizalomvesztést okozna, ha a befizetett összegek meglétét a mobil pénzügyi szolgáltatók biztosításai nem tudnák garantálni. Általánosságban a hitelezéshez kapcsolódó digitális üzleti modellek még fejlesztési fázisban vannak, ezért kockázataik változók az alkalmazott üzleti modelltől függően. A platform alapú kötvény ügyletek pedig általában információ aszimmetriai problémával küzdenek. A rosszul kialakított ösztönző rendszerek pedig tovább erősíthetik a már

99

meglévő gondokat. A közösségi finanszírozásban érdekelt platformok azonban figyelembe veszik a kétoldalú piacokat, amelyek kitettek a közvetlen hálózati hatásoknak, és mindkét irányban előnyöket hozhatnak nagyobb létszámú résztvevővel a másik oldalon.

Következésképp, a platformnak lehetősége van alábecsülni a gépi javaslatokat túlzottan követő ügyfél magatartásból fakadó befektetési kockázatokat. Így az is elképzelhető, hogy a platform alapú hitelezés leállhat egy forráshiányos ciklusban, ami akár öngerjesztővé is válhat. A közösségi hitelezés nagy likviditási kockázatnak teszi ki a befektetőket, amíg egy jól működő másodlagos hitelpiacról a források fedezete nem biztosítható. A közösségi forrásgyűjtés hozzájárulhat viszont a kockázatmegosztáshoz és a lehetséges rendszerkockázatok más csatornákra való átvezetéséhez a szektoron belül (Minto et al. 2017).

A befektetési piac és tőzsdei kereskedelem kapcsán egyre gyakrabban kerülnek előtérbe a gépi-tanácsadó rendszerek és a közösségi kereskedelmi hálózatok. Az online felületen automatizált gépi tanácsadók ajánlják az ügyfeleknek a megosztott befektetések lehetőségeit a rendelkezésre álló személyes információk alapján. A közösségi értékpapír és tőzsdei kereskedelem pedig olyan virtuális helyszín, ahol a kereskedelem és a közösségi média egymást kiegészítve együttesen működik. A kereskedelmi információk szolgáltatásként minden résztvevő számára nagyon jól követhetőek, online lemásolhatják és megtekinthetik egymás befektetési stratégiáját.

A résztvevők alapvetően önállóan kereskednek egy minta portfoliót kialakítva maguknak vagy csatlakoznak a kereskedést pusztán követők csoportjához, akik megbíznak a vezető befektetők tudásában és lemásolják az ő kereskedési stratégiájukat. Mind a gépi tanácsadó szoftverek, mind a közösségi értékpapír és tőzsdei kereskedelem egyaránt hordoz magában folyamatosan növekvő méretű stabilitási kockázatokat (Minto et al., 2017). Ha a gépi tanácsadó szoftver széleskörűen alkalmazza ugyanazt a befektetési algoritmust vagy sok befektető választhat közel azonos kereskedési stratégiát, ami alapvetően elválaszthatja az adott befektetést valódi eszközértékétől és az árfolyamát egy irányba jelentősen eltérítheti. Ezt a negatív hatást tovább súlyosbíthatja, ha a tanácsadó szoftver ezt az ajánlatot kiterjeszti az intézményi befektetők körére is. A legtöbb pénzügyi szolgáltatás viszont lényegesen alacsonyabb tranzakciós költségekkel tud működni, ha az ügyfelek szakértő közvetítőn keresztül veszik igénybe. Ilyen terület például a vagyonkezelés, piacépítés és kockázat kezelés, amelyeket a pénzügyi közvetítő alkalmazása sokkal hatékonyabbá és kevésbé kockázatossá tehet. Azonban túl sok közvetítő egy ügyletben az ügyfelek szempontjából hátrányos vagy gyakran felesleges, míg maga a közvetítés a jutalék kifizetések miatt sok tranzakciót kevésbé hatékonnyá és kockázatosabbá tehet (Minto et al., 2017). Figyelembe véve a pénzügyi stabilitást, érdemes megjegyezni, hogy egy nagyobb mértékben decentralizált pénzügyi rendszer alacsonyabb kockázatot jelenthet a legtöbb általános szereplő számára. A kialakuló új hálózat minden kapcsolódási pontja fontossá válik, viszont ezzel a túlzott mértékű összekapcsoltság okozta kockázat lehetősége növekedhet meg (Unterweger et al. 2016). A DLT-k által alkalmazott protokoll lehetővé teszi okos szerződések alapján a közvetlen pénzügyi elszámolást eladó és vevő között, szükségtelenné téve az elszámolóház vagy intézményes közvetítő alkalmazását, ami a költségek további csökkenését jelenti. A felhasználók a teljes folyamat során mindvégig megőrizhetik anonimitásukat, mivel az okos szerződések néhány kivételtől eltekintve alkalmasak ennek hatékony kezelésére is (Knirsch et al, 2018). A DLT-k technológia előnyei az ICT alapú elszámolásoknál:

 Megosztott és biztonságos adatbázis, alulról építkező rendszer

 Átláthatóság, megbízhatóság és egyenlőség a kereskedelmi ügynökök között

100

 Nincs szükség központi közvetítő intézményre

 Költség hatékony mikro tranzakciók lehetősége

 Elosztott és decentralizált rendszer

 A tranzakciók visszavonhatatlanok

A DLT-k jelenleg még fennálló technológia hátrányai az ICT alapú elszámolásoknál:

 Komplex technológia és változó, megoldásra váró kihívások

 Skálázhatósági határok megléte

 Jelenleg nagy energiafelhasználás

 Kiforratlan technológia

 Társadalmi szinten előzetes aggodalom az új technológiával szemben

Új digitális fizetési szolgáltatás az e-pénztárca, amely lehetővé teszi tulajdonosának, hogy közvetlenül tudjon fizetni az Interneten leadott megrendeléseiért. Ehhez közel hasonló fejlesztés a WEB MONEY nevű szolgáltatás, amely a különböző devizákban történő átutalás helyett online devizában végzi el a tranzakciót, és a fogadó félnek lehetősége van ezt bármely valós fizetőeszközre konvertálni ((Kalmykova és Ryabova 2016). A digitális vagyonkezelési az alkalmazások megteremtik a lehetőségét a különböző vagyonelemek (pl. kötvények, részvények) tokenekkel való összekapcsolására, aminek segítségével ezek cserélhetővé válnak a hálózati felhasználók között, párhuzamosan a tulajdonjog átruházásával. A tulajdonosváltás így automatikusan regisztrálásra és rögzítésre kerülne egy vagyonnyilvántartó digitális főkönyvben, minden központi hatósági vagy intézményi hozzájárulás és jóváhagyás igénye nélkül. Mivel ez a technológia még további fejlesztésre szorul, így kérdéses a DLT-k túlterhelhetősége további külső adatokkal, ami jócskán megnövelheti a bányászat energiaigényét és a skálázhatóságát is próbára teheti (Tasca, 2015). Ezt a kockázatot igyekeznek kiküszöbölni az eszköz-központú technológiák. A Ripple és a Hyperledger a leginkább ismert példái ezeknek a decentralizált főkönyvi technológiáknak, amelyek engedélyezik a cserét a valós érték-eszközök pl. fémek, részvények, kötvények között anélkül, hogy külön saját digitális tokennel rendelkeznének, mivel az említett programok magukon belül tudják ezeket az eszközöket konvertálni a felhasználó igénye szerint más eszköz kategóriára(Tasca, 2015). A fiókhálózat nélküli bankok számára kulcsfontosságú, olyan értékesítési csatornák megtalálása, amelyek nem épülnek a hagyományos fiókhálózati modellre. Ezért elsősorban a mobiltelefonok alkalmasak az új típusú fizetési technológiák közvetítésére, ugyanis az online kereskedelmi értékesítések közel 50%-a már mobil eszközök segítségével történik, amelyeken keresztül évente mintegy 300 millió tranzakciót bonyolítanak le közel 860 milliárd USD értékben. A mobilbankot használók száma globálisan már meghaladja az 1 milliárd főt. Ami még problémát jelent az a hagyományos bankrendszer szolgáltatásai és adattartalmai és feltörekvő technológiák közötti kölcsönös bizalomhiány (Kalmykova és Ryabova, 2016).

A termékek és szolgáltatások közötti átjárhatóság biztosítását jelenleg az EU-ban, így Magyarországon is a PSD2 szabályozás segítségével próbálják megoldani. A PSD2 bevezetése után a bankok és a Fintech cégek ugyanis abban érdekeltek, hogy ügyfélbarát és főként olcsóbb termékeket és alkalmazásokat vezessenek be. A pénzügyi szolgáltatóknak természetesen most és a jövőben is minden egyes tranzakció előtt igazolniuk kell, hogy megvan a hatósági engedélyük. Másrészt a fogyasztó felhatalmazását is be kell mutatniuk, hogy nevükben

101

eljárhatnak. Az azonosítás hasonló a Netbanki működéshez, amit követően elérhetővé válik pl.

egy azonnali, elektronikusan igényelhető és automatikusan elbírált áruhitel bármely ügyfélnek, vagyis nemcsak saját pénzintézeti ügyfél kaphat ilyen lehetőséget (PSD2 2018).

A Fizetési szolgáltatások alterület fenntarthatóságra gyakorolt hatásainak összefoglalása A vizsgálat tárgyát képező alterület kapcsán feldolgozott 6 szakirodalmi forrás alapján megállapítható, hogy a fenntarthatóságra gyakorolt átlagos digitalizációs hatás a kiválasztott Római Klub pénzügyi kockázati és GCI indikátorok tekintetében semlegeshez közeli (0,25), gyengén pozitív. A kiemelkedően magas (10-ből 6 db) semleges részeredmény mellett mindössze a Pénzügyi szolgáltatások megfizethetősége és a Hitelekhez való hozzáférés egyszerűsége (GCI mutatók) tekintetében találtam közepesen pozitív összefüggést. A Pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőség és a Kockázati tőke bevonásának lehetősége GCI mutatók kapcsán nem szerepelt a választott szakirodalomban utalás a digitalizáció fenntarthatóságra gyakorolt hatásukra. Az alterület fenntarthatóságra gyakorolt közel semleges hatása kiemelten magas a Római Klub pénzügyi kockázati mutatók területén, ugyanis itt nem volt olyan indikátor, amely a szakirodalom alapján elmozdulással reagált volna erre a jelentős változási folyamatra.