„1. Az Egyezményben részes államok intézkedéseket tesznek, hogy megakadályozzák a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatását és ott tartását.
2. Ebbôl a célból az Egyezményben részes államok elômozdítják a kétoldalú és többoldalú megállapodások megkötését, illetôleg a meglévô megállapodásokhoz való csatlakozást.”
A Gyermekjogi Egyezmény 11. cikke megelôzési kötelezettséget ír elô az államoknak a gyer-mekek jogellenes külföldre vitele, illetve visszatartása tekintetében. A részes államoknak továbbá biz-tosítaniuk kell a gyerekek felépülését, valamint a joghatóságuk alá máshonnan hozott gyerekek visszavitelét. Magyarország a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozá-sairól szóló, Hágában 1980. október 25-én kelt szerzôdést ratifikálta, és az 1986. évi 14. törvénye-rejû rendelettel a belsô jog részévé tette.
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány a belga Child Focus Eltûnt és Szexuálisan Kihasznált Gyerekekért alakult Alapítvánnyal közösen 2009. január és 2010. június között a „Gyermekek jog-ellenes külföldre vitelének megelôzése” címmel egy, az Európai Bizottság által finanszírozott pro-jekt keretében vizsgálta a jelenséget. A program feltérképezte a jogellenes gyermekelvitel eseteit és azok kezelését a két országban, a megelôzést segítô kézikönyvet készített azoknak a szakemberek-nek, akik az érintett családokkal kapcsolatba kerülszakemberek-nek, valamint ajánlásokat tett arra, hogy hogyan lehet a gyermekelviteli eseteket hatékonyabban megelôzni, illetve kezelni.
A jogellenes elvitellel érintett gyermekek jellemzôen igen fiatalok, 54% hat éven aluli, mely kor-csoporton belül a három éven aluliak aránya 28%. Az ügyek többségében vegyes állampolgárságú családokban fordult elô gyermekrablás. Kiemelt kockázati tényezô, hogy az érintett családok felé-ben a szülôk – jellemzôen az elvitelt megelôzô 1-3 évfelé-ben – elváltak. Tipikusan egygyermekes csa-ládokban fordult elô jogellenes külföldre vitel. A jogellenes elvitel motivációja gyakran a szegényes életkörülményekre, az állampolgárság szempontjából vegyes háztartásokra, a honvágyra, a külföldi állásajánlatra, a megromlott párkapcsolatra/házasságra, a kommunikációs nehézségekre és az új partnerkapcsolatra vezethetô vissza.
A gyermeküket jogellenesen elvivô szülôk általában életpályájuk elején vagy közepén tartó, csa-ládi krízist elszenvedô anyák (88%-ban az anya viszi el a gyereket), akiknél a gyermekek (leggyak-rabban egy gyermek) elvitele nem tudatos döntés eredménye. A kutatás során megvizsgált ügyiratok 36%-ban az abúzus (fizikai, lelki bántalmazás, elhanyagolás, kizsákmányolás) jelenik meg az eltel (és azt megelôzôen a kapcsolat felbomlásának) okaként. Büntetôeljárás a partner agresszív vi-selkedése miatt csupán az esetek 5%-ban indult. A kutatás alatt a szakértôkkel és az érintettekkel készített interjúkból az derült ki, hogy az alapvetô szabályok – úgy, mint jogellenes elvitel követ-kezményei, hozzájárulás stb. – tekintetében jelentôs hiányosságok vannak, ezért a vonatkozó jog-anyagok terjesztésének kiemelkedô jelentôsége van az ügyek kimenetelére vonatkozóan.
A jogellenes gyermekelviteli ügyek dinamikájára jellemzô, hogy általában több eljárás zajlik: a szokásos tartózkodási helyen és a célországban is, és a párhuzamosan folyó eljárások országonként eltérôek.
A jogi eljárás hiányosságai
A szülôi felügyeleti jog magyarországi szabályozása kódolja a jogellenes gyerekelvitel ügyek bi-zonyos részét azzal, hogy kizárólagos szülôi felügyelet esetén is az egy éven túli külföldi tartózko-dáshoz kell a különélô szülô engedélye. Ennek hiányában gyermekrablásnak minôsül a gyerek egy éven túli külföldre vitele.
A gyermekek törvényellenes külföldre utaztatásával kapcsolatos eljárások sarkalatos pontja a végrehajtás. Az idejében befejezett soron kívüli eljárásban hozott jogerôs döntést a kötelezett lakó-helye szerint illetékes bíróságnak kell végrehajtania. Ha azonban a végrehajtás nem önkéntes, a szülô elrejtheti a gyereket, ami ellentétes a gyerek érdekeivel, ugyanis a rendszeres hatósági vizsgá-latok és eljárások, a folyamatos költözések, iskolaváltások, a félelem és félelemben tartás önmagá-ban is abúzus. Mindezek alapján szükség lenne az utánkövetésre és a szakmai felelôsségre vonásra.
Ezt támasztja alá az Alapvetô Jogok Biztosának jelentése is, amelyben a vizsgálódás egy ko-rábban Franciaországban élô ír - magyar pár, gyermekelvitel miatt kezdôdött meg. Az om-budsman – a Franciaországban élô ír apa és magyar anya kérelmére – a magyar hatóságok eljárását vizsgálta. A szülôk 2007. évi válása után az anya közös kiskorú gyermeküket az apa beleegyezése nélkül Magyarországra hozta. Az apa az illetékes franciaországi bíróság ítélete alapján ezt követôen kizárólagosan volt jogosult a szülôi felügyeleti jog gyakorlására, aminek az anya nem tett eleget, így a franciaországi ügyészség vizsgálatot indított a szülôi felügyelet gyakorlási jogának megtagadása és a gyermek tartózkodási helyének jogtalan megváltozta-tása miatt. A Pest Megyei Bíróság pedig 2008 májusában elrendelte a gyermek hazavitelét, amely döntést két fellebbviteli bíróság is helyben hagyott, azonban az édesanya ennek az íté-letnek sem kívánt eleget tenni. A rendôrség 2011 augusztusában találta meg az édesanyát és gyermekét az anyai nagyszülôknél. Ezt követôen a gyermeket átadták az édesapának. Az om-budsman vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a rendôrség és a bírósági végre-hajtó együttmûködését szabályozó elôírások nem megfelelôen kidolgozottak, és a jelen ügyben nem mûködött megfelelôen a gyermekvédelmi jelzôrendszer sem.
A fent leírtakra tekintettel a Brüsszel II. rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében foglaltakra fi-gyelemmel szükséges lenne módosítani a gyermek visszavitelérôl szóló jogerôs határozat végrehaj-tására vonatkozó jogszabályokat. A kérelmezett szülô (a gyermek visszavitelérôl szóló jogerôs határozat végrehajtásának lassúsága következtében) gyermekkel való kapcsolattartása hosszú ideig nem biztosított, és joghatóság valamint hatáskör hiányában senki nem kíván intézkedni az ügyben.
E. története143
Az alábbi összefoglaló egy kiskorú gyermek jogellenes külföldre viteli ügyében zajló egy évig húzódó eljárásról készült. Bár a gyermeket végül sikerült hazahozni, egy év nagyon nagy idô.
Abban a reményben írom le ezt a történetet, hátha hozzájárul ahhoz, hogy másnak megspó-roljak ebbôl az idôbôl valamennyit, vagy legalább bizonyos elemei javuljanak a rendszernek.
A volt feleségem 2011 ôszén távozott Kanadába és ott menedékjogot kért – közös szülôi felügyelet alatt álló, akkor 13 éves gyermekünkkel együtt. Mindez egy akkor már két éve húzódó gyermek-elhelyezési per utolsó fázisában történt, ahol már csak a gyermek pszichológusi meghallgatására vár-tunk (tehát heteken belül ítélet született volna). Ráadásul korábban, még a nyáron felmerült, hogy az anya hosszabb idôre külföldön vállal munkát és lányunkat is magával vinné. Ekkor a gyermek az illetékes gyámhivatal elôtt is megerôsítette azt a nyilatkozatát, hogy nem akar külföldre menni, nem akar iskolát váltani, és velem szeretne itthon maradni, amennyiben az anyuka külföldre tá-vozik. Mind a Gyámhivatal, mind a Bíróság tájékoztatta az anyát arról, hogy a közös szülôi fel-ügyelet értelmében a gyermeket hosszabb idôre nem viheti külföldre a hozzájárulásom nélkül, én pedig arról, hogy ilyenhez nem járulok hozzá. (Amikor az elutazás utáni napok egyikén elmen-tem a gyámhivatalhoz, segítséget kérni, kioktató hangnemben ennyit mondtak: próbáljak meg meg-egyezni a láthatásról. A hágai eljárás lehetôségérôl nem tudtak.)
1. Egy rendelkezés, amit nincs hol érvényesíteni
Az elsô kérdés, hogy jó rendszer-e az, amiben egy gyermek minden további nélkül felültethetô egy repülôre, egy tengerentúli járatra, és senki nem kéri a másik szülô hozzájárulását. De nem is tudok olyan lehetôségrôl, ahol mondjuk bejelenthettem volna, hogy a lányom a hozzájárulásom nélkül nem utazhat külföldre. (A lányunknak az anya annyit mondott, hogy néhány napra külföldre mennek pihenni, és csak a repülôn mondta el, hogy hová is mennek, és mit jelent, hogy menekült-kérelmet fognak beadni.)
2. Egy vád, amibôl nem lehet kimosakodni
Még az elutazás elôtt az anya (azzal az indokkal, hogy korábban hazudott neki, és most sze-retné, ha elmondaná neki valaki, hogy ennek milyen következményei lehetnek) elvitte a lányomat a rendôrségre. Büntetôfeljelentést tett ellenem, ahogy a lányom késôbb beszámolt róla, valószínûleg pedofília ügyében. Úgy tudom, hogy mindez egy jól bevált recept: a gyermeket külföldre vivô lôk nagy számban hagynak itt egy ilyen, vagy gyermekbántalmazási vádat az itthon maradó szü-lôknek, amivel nagyon nehéz helyzetbe hozzák. A vád annyira abszurd volt, hogy a lányom meghallgatása után a nyomozás megindítását és a meggyanúsításomat sem tartották indokoltnak.
A magyar szabályozás alapján azonban errôl nem kaphattam papírt, így az a helyzet állt elô, hogy egy esetleges jogorvoslati eljárás során az anyuka tudott mutatni egyet a feljelentésrôl, én azonban semmit annak alaptalanságáról. Hónapokon át leveleztem ezügyben a rendôrséggel hiába, végül a végig mindenben gyors segítséget nyújtó KIM ügyosztály kért hivatalos tájékoztatást a rendôrség-tôl, amire kaptak egy rövid, lakonikus választ, amirôl tájékoztatni tudták a kinti bíróságot.
3. Egy ítélet, amit nem kell végrehajtani
Idôközben a bíróság ítéletet hozott a gyermek-elhelyezési perben, ami jogerôre is emelkedett: nálam helyezték el a gyermeket, és a kizárólagos szülôi felügyeletembe adták. Én a hágai egyezmény alap-ján elindítottam ugyan az illetékes kanadai bíróságon a keresetet, de minden lehetôséget meg
akar-143 http://csagyi.hu/jo-gyakorlatok/hazai/item/737-e-tortenete
tam ragadni, és kértem a magyarországi bíróságtól az ítélet végrehajtásának elrendelését is. Ezt egy elutasítás és egy fellebbezés után végül elrendelték, a felkért végrehajtótól végül hónapokkal késôbb, néhány nappal azután kaptam egy értesítést, hogy a lányomat hazahoztam. (A költségeket majd természetesen meg kell fizetnem.)
4. Egy diszfunkcionális segítség
A szabályozás lehetôséget ad bizonyos feltételek esetén ingyenes vagy támogatott jogsegély igény-bevételére, ami a kanadai ügyvédi költségek mellett korántsem lényegtelen segítség. Ügyvéd nélkül nem tudtam elindítani az eljárást, a kérelmemet azonban elôször elutasította az ügyben illetékes Legal Aid Ontario nevû szervezet. Miután a honlapjukon meghirdetett kritériumok alapján jogo-sult voltam, a fellebbezésemet végül elfogadták, de azt kezdték el kérni, hogy mondjam meg a gyer-mek pontos címét. Hiába érveltem azzal, hogy elég valószínûtlen, hogy a másik fél egy ilyen helyzetben megadja majd a lakáscímét (meg is írta nekem, hogy na ne vicceljek, amikor a címét kér-deztem). Azt is igazoltam több módon, hogy a gyermek és az anya az illetékességi területükön él, még az iskolája címét is megtudtam, ám egyre ingerültebb elutasító válaszokat kaptam. Végül nagy nehezen megszereztem a címet, amihez nagy szerencse kellett. Négy teljes hónap ment el közben.
Az elsô elutasítás után kértem a szervezettôl egy listát az ilyen ügyekkel foglalkozó kinti ügyvé-dekrôl. A kapott lista teljesen használhatatlan volt: rossz emailcímekrôl visszajött levelek, vagy ilyen ügyekkel nem is foglalkozó ügyvédek elérhetôségét tartalmazta. (Végül ügyvédet a magyar KIM-en keresztül találtam, aki a cím megadása után pozitív döntést hozó Legal Aid Ontario támoga-tásával képviselt – nagyon alapos és lelkiismeretes munkával.)
5. A valódi vizsgálatok, de további hónapok
Végül több hónapos csúszással indult el a bírósági eljárás, amibe bevonták az Office of the Child-ren’s Lawyer munkatársait is, akik valóban alapos vizsgálatot végeztek és késôbb is nagyon lelki-ismeretes segítôk voltak. Több alkalommal beszéltek a lányommal, az anyával, velem is Skype-on.
A gyermek átadása is az ô irodájukban történt meg.
Egy ilyen vizsgálat azonban nagyon idôigényes, így a bírósági döntés nagyjából egy évvel az el-utazás után születetett meg. Ez alatt az egy év alatt többször megfordult a fejemben, hogy ennyi idô után, akárhogy is történt az eredeti környezetbôl való kiszakítás, jól teszem-e, hogy egy újabb vál-tásnak teszem ki a lányomat, sok körülmény kellett ahhoz, hogy mégis ezt, a gyermek életében tör-ténô újabb váltást tartsam a kisebbik rossznak.
6. rejtélyek
A mai napig nem tudom, hogy miként sikerült visszavonnom a lányom menekültkérelmét. Ez a feltétele volt annak, hogy visszakapjuk a határôrségtôl az útlevelét, de annak is, hogy látogatóba vissza tudjon majd térni néha az anyjához, akivel szintén fontos rendszeres kapcsolatban marad-nia. A gyermek hazatérését elrendelô bírósági végzés ellenére az Immigration and Refugee Board-tól elôször azzal küldtek el, hogy a menekültkérelmet csak azt eredetileg benyújtó anya vonhatja vissza, amire nyilván nem volt sok esély. Végül ügyvédek közbenjárására ez mégsem bizonyult fon-tos szabálynak, és visszavonhattam én is.
(A nehézségekre készülve a magyar hatóságokon keresztül beszereztünk egy egyszeri hazauta-zási okiratot is, amit végül nem kellett használnunk. Mindenestre elismerés illeti az ottawai magyar konzul segítôkészségét és rugalmasságát.)
E. ma itthon van, kezd újra sokat mosolyogni, de ezt az egy év bizonytalanságot biztosan nem fogja könnyen kiheverni. Sok-sok teljesen abszurd, könnyen beláthatóan káros szabály is közreját-szott abban, hogy a hazahozatala ennyi ideig tartott. Ha csak néhányat közülük legalább meg le-hetne vitatni, más gyermekek talán kisebb árat fizetnének.
Ajánlások:
• A szülôi kompetenciák, készségek erôsítését szolgáló programokra van szük-ség, kiemelten a várandós és kisgyerekes szülôk esetében;
• A gyermekgondozási segély idejére közösségi programokra van szükség a szü-lôk aktív közremûködésével;
• A családi konfliktusok, krízisek, gyermekelhelyezés és láthatás eseteiben az al-ternatív vitarendezés módszereinek széleskörû megismertetése és alkalmazása szükséges;
• A nemzetközi tapasztalatok és jó gyakorlatok alapján javasoljuk a mediáció le-hetôségének megismertetését és alkalmazását a határokon átnyúló ügyek kezelé-sében is, különös tekintettel a jogellenesen külföldre vitt gyermekek eseteiben;
• A börtönben lévô szülôk kapcsolattartását, a kisgyerekes anyák gyerekekkel közös elhelyezését erôsíteni kell a szakemberek, közvélemény tájékoztatásával is, megelôzô és a szabadulást megelôzô, követô szolgáltatásokkal az egész család számára;
• Megalapozott indokok esetén - az eljáró bíróságok lakhelyelhagyási, vagy ha-tárátlépési tilalmának rendelkezése, vagy a gyermek útlevele letétbehelyezésének elrendelése szükséges;
• Módosítani kell a gyermek visszavitelérôl szóló jogerôs határozat végrehajtá-sára vonatkozó jogszabályokat.