„1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy a szellemileg vagy testileg fogya-tékos gyermeknek emberi méltóságát biztosító, önfenntartását elômozdító, a közösségi életben való tevékeny részvételt lehetôvé tevô körülmények között, teljes és tisztes életet kell élnie.
2. Az Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékos gyermeknek a különleges gon-dozáshoz való jogát, és a rendelkezésükre álló forrásoktól függô mértékben, az elôírt fel-tételeknek megfelelô fogyatékos gyermeknek és gondozásukért felelôs személyeknek, kérelemre, a gyermek állapotához és szülei vagy gondviselôi helyzetéhez alkalmazkodó segítséget biztosítanak.
3. Tekintettel a fogyatékos gyermek sajátos szükségleteire, a cikk 2. bekezdése értelmé-ben nyújtott segítség a gyermek szüleinek vagy gondviselôinek anyagi erôforrásait figye-lembe véve, lehetôség szerint ingyenes, és úgy kell alakítani, hogy a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen oktatásban, képzésben, egészségügyi ellátásban, gyógyító-neve-lésben, munkára való felkészítésben és szabadidô-tevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák a lehetô legteljesebb közösségi beilleszkedést, és személyisége lehetô legtelje-sebb kibontakoztatását kulturális és szellemi területen egyaránt.
4. Az Egyezményben részes államok a nemzetközi együttmûködés szellemében elômoz-dítják a fogyatékos gyermekek megelôzô egészségügyi ellátásával, orvosi, pszichológiai és funkcionális kezelésével, a gyógyító nevelés módszereivel, oktatással és a szakképzési in-tézményekkel kapcsolatos információk cseréjét és terjesztését, valamint az adatok hoz-záférhetôségének biztosításával lehetôvé teszik a részes államok számára, hogy ezeken a területeken javíthassák lehetôségeiket és szakismereteiket, bôvíthessék tapasztalataikat.
Ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlôdô országok szükségleteit.”
A fogyatékossággal élô gyerekek szociális biztonságának megteremtését elvileg számos törvény, jogszabály, pénzbeli és természetbeni ellátás szolgálja. Az ellátások a valóságban azonban gyakran nem képesek biztosítani a megfelelô életszínvonalat és a szociális védelmet a gyerekek számára. A fogyatékkal, fôként a súlyos fogyatékossággal élô gyerekek számára vidéken, kistelepüléseken gon-dot jelent a speciális ellátórendszerek elérése, igénybevétele, mivel ezek az intézmények általában a megyeszékhelyeken vagy a fôvárosban vannak, és szûkös férôhely számmal mûködnek. Az ellá-tásokból történô kiszorulás a család anyagi helyzetével és a gyermek származásával is összefügg.
Az ENSZ Fogyatékossággal Élô Személyek Jogainak Bizottsága 2012. szeptember 20-21-én el-ôször vizsgálta Magyarországot. Bár hazánk 2007-ben Európában elsôként ratifikálta a Fogyaté-kossággal élô személyek jogairól szóló ENSZ egyezményt,274annak hiányos megvalósítása miatt a Gyermekjogi és Fogyatékosügyi Bizottság több, a fogyatékossággal élô gyermekeket is érintô, kér-désben elmarasztalta a magyar kormányt. Az Egyezményben megfogalmazott általános kötelezett-ségekre tekintettel a Fogyatékosügyi Bizottság javasolta, hogy Magyarország egyeztessen és aktívan vonja be a fogyatékossággal élô gyermekeket és családjukat az állami döntéshozatali folyamatok tervezésébe, végrehajtásába és ellenôrzésébe, különösen az ôket érintô ügyekbe, minden szinten ésszerû és reális idôkeretet biztosítva arra, hogy észrevételeiket megtehessék, megfelelô finanszíro-zást biztosítva ehhez.275
274 2007. évi XCII. Törvény a Fogyatékossággal élô személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzôkönyv kihirdetésérôl.
275 ENSZ Fogyatékossággal Élô Személyek Jogainak Bizottsága, Záró észrevételek, Magyarország, CRPD/C/HUN/CO/1, 29 September 2012, para 14.
A Gyermekjogi Bizottság aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy a fogyatékossággal élô gyerekek jelentôs része otthoni ellátás helyett intézeti ellátásban részesül, valamint hangsúlyozta a megfelelô forrás biztosításának fontosságát, amely lehetôvé teszi, hogy a fogyatékossággal élô gyerekek to-vábbra is családjukkal élhessenek saját közösségükben.276 A Bizottság felszólította a magyar kor-mányt, hogy tegyen nagyobb erôfeszítéseket annak érdekében, hogy kiterjesszék a közösségi rehabilitációt és más szolgáltatásokat a fogyatékossággal élô gyermekek és családjuk részére az egyes helyi közösségekben azért, hogy a fogyatékossággal élô gyermekek családjukkal élhessenek, ahogy azt az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága is javasolta (CRC/C/HUN/CO/2).277
Az oktatáshoz való joggal kapcsolatban a Fogyatékosügyi Bizottság sajnálatát fejezte ki, azért mert sok fogyatékossággal élô tanuló továbbra is speciális oktatási intézményekben tanul, továbbá aggodalommal jegyzete meg, hogy Magyarország nem tett megfelelô lépéseket annak érdekében, hogy valamennyi olyan fogyatékossággal élô tanulónak, aki hagyományos oktatási intézmény hall-gatója, biztosítsa az ésszerû alkalmazkodás lehetôségét,278valamint fejlesszen ki és járuljon hozzá a befogadó, inkluzív oktatási rendszer megteremtéséhez.279A Bizottság újra megállapította, hogy az ésszerû alkalmazkodás megtagadása diszkriminációnak minôsül, és javasolta a magyar kormánynak, hogy jelentôsen növelje erôfeszítéseit annak érdekében, hogy: a fogyatékossággal élô tanulók egyéni követelményeinek megfelelô ésszerû integrációt biztosítson; az általános oktatási rendszerben tanuló fogyatékossággal élô diákok részére szükséges támogatást nyújtson; és hogy valamennyi oktatás-ban dolgozót képezzék úgy, hogy befogadó oktatási intézményekben dolgozhassanak.280
A Fogyatékosügyi Bizottság kiemelt figyelmet fordított a fogyatékossággal élô roma gyerekek helyzetére és felszólította a magyar kormányt, hogy fejlesszen ki programokat annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élô roma gyermekek részt vehessenek a hagyományos oktatási progra-mokban az ésszerû alkalmazkodás elvének figyelembe vételével.281A Bizottságot aggasztotta a fo-gyatékossággal élô roma gyermekekre vonatkozó információ hiánya, ezért azt javasolta, hogy a magyar kormány gyûjtsön adatot annak érdekében, hogy megértse a fogyatékossággal élô roma gyermekek természetét és jellegzetességeit, és ennek során konzultáljon a gyerekekkel és szüleik-kel.282
A családban nevelkedô fogyatékos gyerekek elemi létfeltételei messze elmaradtak hasonló korú, egészséges társaikétól. Szüleik foglalkoztatottsága alacsonyabb, mint a gyermekes családokra jel-lemzô átlag, egyharmaduk (34%) olyan családban élt, ahol nincs keresô családtag, ami fôként a fo-gyatékos gyermek nappali felügyeletének nehézségébôl fakad. (A nem fofo-gyatékos gyereket nevelô családok körében ez az arány 21% volt.) Munkajövedelem híján e családok szegénységi rátája igen magas (47%), eladósodásuk sokszor veszélyezteti a család alapvetô életfeltételeit.283
A 2009-es ombudsmani gyermekjogi projekt284megállapításai szerint az enyhe vagy középsúlyos fogyatékkal élô gyermekek oktatása és nevelése a többcélú intézményekben (általános iskola,
diák-276 Ibid, para 21.
277 Ibid, para 22.
278 Olyan, az egyenlô bánásmód elôsegítésére törekvô intézkedések, melyek a fogyatékkal élô személyek számára lehetôvé teszik a mindennapi életükben való részvételük, munkába járásuk megfelelô körülményeit.
279 Ibid, para 39.
280 Ibid, para 41.
281 Ibid, para 40, 42.
282 Ibid, para 49, 50.
283 „Gyerekmonitor 2009” – 1000 háztartásra kiterjedô, a gyermekes családokra reprezentatív adatfelvétel. („Le-gyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelô Bizottsága, MTA Gyerekszegénység Elleni Program, 2009.)
284 OBH Gyermekjogi projekt. szerk. Kr. Kovács Orsolya Ágota. OBH Projektfüzetek. 2009/3
otthon és speciális gyermekotthon) lassabban halad, mint az egészséges gyermekeket gondozó, be-fogadó iskolákban, ezért javasolja a speciális gyermekotthonban vagy gyermekotthon speciális cso-portjában elhelyezett gyermeket fokozott védelemben részesítését.
A fogyatékkal élô gyermekek nehezen férnek hozzá azokhoz az eszközökhöz, amelyek az önálló életvitel megvalósítását lehetôvé teszik. Az egészségügyi jogszabályalkotás minden fogyatékossági csoportot diszkriminál azzal, hogy a részükre biztosított gyógyászati segédeszközök árából igen magas önrészt követel meg.
A támogatásokhoz való hozzáférés még mindig nagyon alacsony szintû, a gyerekek fejlôdéséhez szükséges feltételek (táplálkozás, fejlesztés, oktatás, integráció, stb.) jórészt kielégítetlenek marad-nak.
Fogyatékos csoportok szerinti kirekesztôdés
Az értelmi fogyatékos és a súlyosan halmozottan285fogyatékos gyermekek helyzetérôl 2007-ben készült országos reprezentatív kutatás,286ami 2003 - 2007 között a helyzet stagnálásáról illetve rom-lásáról adott képet.
Az értelmi fogyatékossággal élô emberek, illetve gyermekek hátrányos megkülönböztetéssel szembesülnek az egészségügyi ellátások igénybevétele során, hiszen azonos tartalmú és minôségû szolgáltatások számukra a legtöbb esetben, speciális szükségleteikre tekintettel, csak térítés ellené-ben vehetôk igénybe. A másokkal azonos hozzáférés földrajzi értelemellené-ben sem valósul meg az értelmi fogyatékossággal élôk számára.
Különösen igazak a fentiek a fogászati ellátásokra, mellyel kapcsolatban az Értelmi Fogyaté-kossággal Élôk és Segítôik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) beadvánnyal fordult az állampolgári jogok országgyûlési biztosához287. A fogyatékos gyerekek fogászati ellátásának hiá-nyosságaira mutat rá a 2012 elsô felében történt eset is, melyben egy akut fogfájástól szenvedô, fo-gyatékkal élô gyereket azért nem láttak el a gyermekfogászati rendelôben, mert a gyerek fogyatékossága nem tette lehetôvé az ébrenlétben való beavatkozást. Mint kiderült, az egész or-szágban két helyen288 végeznek ilyen beavatkozást. A telítettség miatt az elsô vizsgálatra egy hó-nappal késôbbi idôpontot tudtak adni a gyereknek, és a legkorábbi mûtéti idôpontot fél évvel késôbbre tudták kitûzni.289
Az ÉFOÉSZ szerint az egészségügyi ellátással kapcsolatos problémák egyik forrása, hogy az or-vosok nem ismerik a fogyatékossággal élôk speciális igényeit, a velük való kapcsolattartás módját.
Hiányzik az egyetemi orvosképzés tematikájából a fogyatékossággal élô személyekkel való kom-munikáció és a megfelelô bánásmód oktatása, továbbá a már praktizáló orvosok számára sem biz-tosítottak a megfelelô képzések, továbbképzések.
285 cerebralis paresis, traumás agykárosodás, ritka genetikai képek, stb.
286 Bass László (szerk.), Amit tudunk és amit nem – az értelmi fogyatékos emberek helyzete Magyarországon.
(Kézenfogva Alapítvány Budapest, 2008.) 179-190.
287 E-mail Danó Réka dano.reka@efoesz.hu
288 Budapesten és Szegeden. Azonban az utóbbi helyen csak a megyei lakosokat látják el. Forrás: Ön kibírná fog-fájással fél évig? 2012.08.02. Népszava
289 „Amit tehetek, hogy együtt sírok a gyermekemmel” 2012.08.02.
http://www.medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/__amit_tehetek__hogy_egyutt_sirok_a_gyermekemmel (2012.09.10.)
Aggályos, hogy a 2012-es, csökkentett állami költségvetés több száz támogató szolgáltatást szûntetett meg országszerte.
A fogyatékos gyerekek közül, akiket régebben a támogató szolgálat segítségével reggel eljutattak iskolába, délután meg haza, többen nem tudják folytatni tanulmányaikat - a gyakran lakhelyük-tôl távol lévô - iskolájukban. Egy 6 éves, fogyatékkal élô kisfiút például szülei, más lehetôség hi-ányában, diákotthonba adtak, miután megszûnt a családot segítô támogató szolgálat iskolabusz szolgáltatása. Településükrôl a fiú oktatási intézménye nehezen elérhetô, a szülôk munkaválla-lása mellette nem megoldható290.
Autista gyerekek
Az ombudsman egyik 2009-es, átfogó vizsgálatában megállapította, hogy az autizmussal élô gye-rekek nem jutnak el az állapotuknak megfelelô oktatási-nevelési intézményekbe. Nincs elegendô és megfelelôen képzett szakember, illetve a nagy városokat, megyeszékhelyeket leszámítva a gyere-keknek nem biztosított a lakhelyükhöz közeli ellátás. Az utazó gyógypedagógusi hálózat nem épült ki. A vizsgálat szerint több oktatási intézmény gyakorlata, hogy arra hivatkozva nem veszi fel az au-tista gyereket az intézményben, hogy az alapító okiratukban nem szerepel auau-tista gyerekek oktatása.
A közoktatásban - becsült adatok szerint - a 2007/2008-as tanévben 7000 autista gyereknek kel-lett volna tanulnia, de csak 1276-an voltak a közoktatási rendszerben291.
Az Autisták Országos Szövetsége 5 évre szóló (2008-2013) Stratégiát292készített, amelyben tör-vénymódosítási javaslatokat tesz az autisták ellátásának fejlesztése érdekében.
Az említett ombudsmani vizsgálatra beérkezett válaszok alapján sokszor elôfordul, hogy a befo-gadó iskola nyomást gyakorol a szülôre annak érdekében, hogy kérvényezze a magántanulói státuszt, mert ebben az esetben csak heti 10 órát kell kötelezôen oktatni iskolában a gyermeket, ami azon-ban nem elegendô a fejlesztéshez.
Az oktatási rendszerben, a nem magántanuló autista gyermekek nehézségei is folyamatosan je-lentkeznek a legfiatalabb kortól egészen a tanulmányaik befejezéséig. A szakértôi és rehabilitációs bizottságok feladata a fogyatékkal élô gyerekek számára a megfelelô oktatási intézmény kiválasztása, a lehetôségek azonban igen szûk határt szabnak döntéseiknek.
290 Elkényszerített gyerek esélyek - A magyar állam nem biztosítja az oktatáshoz való egyenlô hozzáférést, Nép-szabadság, 2012. október 11. http://nol.hu/belfold/20121011-elkenyszeritett_gyerek (2012.09.12.)
291 Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának Jelentése az OBH 1438/2009. számú ügyben
292 Országos Autizmus Stratégia – Középtávú intézményfejlesztési koncepció a 2008-2013-as idôszakra
http://www.aosz.hu/index.php/component/docman/doc_download/18-orszagos-autizmus-strategia-Az ombudsmanhoz fordult egy anya, amiért kislányának olyan óvodát jelölt ki a szakértôi bi-zottság, amely alapító okirata alapján nem fogadhat autista gyereket. A kislány beíratása után kiderült, hogy a nagy létszámú csoportban az óvónôk nincsenek felkészülve a gyerek gondo-zására, gyógypedagógiai ismereteik hiányában nem tudják kezelni a kislány viselkedését. A gyerek magatartási problémái szaporodtak, gyógyszerszedésre kényszerült. A vizsgálat során kiderült, hogy a szakértôi bizottság a kislány oktatását - tekintettel jó értelmi képességeire, enyhe fokú autista tüneteire – integráltan javasolta, azonban az illetékes önkormányzat csak szegre-gáltan biztosítja az autista gyerekek ellátást, ezért került sor az autista gyerekeket eddig még nem fogadó óvoda kiválasztására. „A szakértôi és rehabilitációs bizottság korábban már megke-reste az önkormányzatot a hiányzó ellátási forma megszervezését kérve,”293 mert befogadó óvoda hiányában sérül az oktatáshoz való jog.
Autista, kiemelkedô értelmi képességû fiú jelentkezését elutasították a kiválasztott szakiskolában.
A középiskola igazgatója elmondta, hogy intézményükbe csak „látássérült, hallássérült, moz-gássérült, beszédfogyatékos, magatartási zavarokkal küzdô tanulók képzése folyik integrál-tan”294, és szegregáltan enyhe értelmi fogyatékosoknak csak egy másik fajta, a fiú által nem választott szakképesítés megszerzésére van lehetôség. Az ombudsman közbenjárása után a fiú mégis felvételt nyert a kiválasztott intézménybe és képzésbe.
Az autista gyermekek nem csak a közoktatási rendszerbôl maradhatnak ki, hanem az olyan egyéb, kiegészítô szolgáltatásokból is, mint például az egyéni fejlesztô felkészítés. 2010-ben egy panaszos fordult az ombudsmanhoz,295mert autizmussal élô, hallássérült gyerekének a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértôi és Rehabilitációs Bizottság heti 4 órában egyéni fejlesztô felké-szítést irányzott elô, azonban az illetékes szakszolgálat csak 1,5 órában biztosítja azt anyagi források hiányában. Az ombudsman elmarasztalta az illetékes önkormányzatot, és visszásságot állapított meg a gyerek védelemhez és gondoskodáshoz való jogával szemben.
293 Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának Jelentése az AJB 91/2010. számú ügyben
294 Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának Jelentése az AJB 358/2010. számú ügyben (Elôzmény: AJB 5705/2009.)
295 Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának Jelentése az AJB 1164/2010. számú ügyben0
Halmozottan vagy súlyosan sérült gyermekek
A halmozottan vagy súlyosan sérült gyerekek mozgássérültségük mellett súlyos beszédhiánnyal és az ebbôl adódó kommunikációs fogyatékossággal is küzdenek. Ezeknek a gyerekeknek a képvi-seletét jelenleg nem látja el egyik országos szervezet sem. A számukra elengedhetetlenül szükséges szolgáltatást (augmentatív és alternatív kommunikáció = AAK) a fogyatékossággal élô személyek jogairól szóló törvény állami kötelezettségként említi.
Siket gyermekek
A hazai szociális ellátórendszer számos ellátási formát biztosít a nagyothalló gyerekek, illetve a gyerekeket nevelô családjaik részére. Az ellátások színvonala nem megfelelô, a szolgáltatásokhoz történô hozzáférés nehézkes. A siketek az országban szétszórtan élnek, elsôsorban a siket gyereke-ket oktató iskolák környezetében kiugró a létszámuk. Budapesten kívül – ahol egy nagyothalló és siket gyermekek oktatásával foglalkozó iskola mûködik - 7 más vidéki városban található siket is-kola, ahová a siket és nagyothalló gyerekek a környezô településekrôl járnak be. Megfigyelhetô, hogy a siket gyermekes családok megélhetése a községekben sokkal nehezebb, a szegénység kocká-zata sokkal magasabb, mint a városokban élôké, bevételeiket a rokkantnyugdíj és egyéb kiegészítô járadékok képezik. A munka világához alig vagy egyáltalán nem tudnak kapcsolódni. A régi rend-szer „ál” védô-óvóhálót font köréjük. Könyvkötô, kárpitos, asztalos szakmákban képezték/képezik ôket ma is. Korszerû szakképzéshez még ma sem férnek hozzá. A szegregált iskolák nehezen, sôt egyáltalán nem követik a korszerû elvárásokat, sikeres életutakról alig tudunk.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlôségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. tör-vény fogyatékossági támogatásról szóló fejezete szerint az esélyegyenlôséget elôsegítô, nem vagyoni helyzethez (azaz rászorultsági elvhez) kötött pénzbeli támogatás. Ezt a hallássérült személyek meg-kapják, bár összege kisebb az elvárhatóénál.
Az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról elismeri a gyer-mek formálódó képességeinek tiszteletét (8.§(1)-(3)). A 6.§(3) kimondja: „A fogyatékos, tartósan beteg gyermeknek joga van a fejlôdését és személyisége kibontakozását segítô különleges ellátás-hoz.”. A törvény tartalmazza a gyermek identitásának megôrzéséhez fûzôdô jogát is. A gyakorlatban azonban ez nehezen érvényesül, mivel a közgondolkodásban sajnálatos módon, jelenleg a fogyaté-kosság csak, mint teher és negatívum jelenik meg. A gyermek legfôbb érdekének nevében olyan dön-tések születnek, amelyek nem a fogyatékos gyermekek identitásának megélését szolgálják.
Az egészségügy területén is hátrányban vannak a siket és nagyothalló gyermekek. Bár az egész-ségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés esetében a jogszabályok esélyegyenlôséget írnak elô, a gyógyászati segédeszköz ellátásban ez nem valósul meg. A kötelezô egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény296és annak végrehajtási rendelete297alapján „a biztosított a gyógyászati segédeszköz próbájával, illetve kiszolgáltatásával kapcsolatos utazási költségeinek támogatására akkor jogosult, ha a gyógyászati segédeszközt a tartózkodási helyéhez legközelebb esô, a rendelt gyógyászati segé-deszköz kiszolgáltatására az egészségbiztosítóval szerzôdött forgalmazónál szerzi be”. Azonban a mai gyakorlat azt mutatja, hogy a nagyothalló gyerekek oktatásával foglalkozó iskolák szerzôdésben áll-nak egy vagy két hallókészülék forgalmazóval, akik nem minden esetben tudják biztosítani a gyer-mekek legmagasabb színvonalú hallókészülékkel történô ellátását, mivel ezt a mai egészségügyi
296 1997. évi LXXXIII.
297 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet
törvények nem teszik lehetôvé. Ezáltal sérül a gyermek azon joga, hogy egyénre szabottan – hátrá-nyos megkülönböztetés nélkül – a lehetô legjobb eszközök legyenek ingyenesen hozzáférhetôek, amely szolgáltatás biztosítaná a nagyothalló gyermekek részére a lehetô legteljesebb integrációt és fejlôdési lehetôséget. (Bôvebben errôl a 24. cikkben olvashatnak.)
Az egészségügyi jogszabályalkotás minden fogyatékossági csoportot diszkriminál azzal, hogy a ré-szükre biztosított gyógyászati segédeszközök árából igen magas önrészt követel meg. A nagyothalló gyermekek hallókészülék ellátásában 70%-os a támogatási arány, ráadásul nem a legfejlettebb esz-közöket támogatják, így sérül az esélyegyenlôség. Mind a siket, mind a nagyothalló gyermekek ne-hezen férnek hozzá azokhoz az eszközökhöz, amelyek az önálló életvitel megvalósításához szükségesek. A hatályos jogszabályok szerint most ezeket az eszközöket az egészségügyi ellátás ke-retében lehet megkapni. A különbözô villogó és hangjelzô berendezések, hangosítók, kommuniká-ciós szoftverek köre igen szûk és alacsony szinten támogatott.
A kormány 2012-es tervei között szerepel a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási tá-mogatásba történô befogadásának drasztikus csökkentése.
Vak és gyengén látó gyermekek
Ma Magyarországon a látássérült gyereket nevelô családok rendkívül nehéz helyzetben vannak.
Joguk van ugyan a korai fejlesztéshez, ám ezt többnyire csak Budapesten kaphatják meg, ami sok-szor fárasztó utazással és magas anyagi ráfordítással kivitelezhetô. A családok az emelt összegû csa-ládi pótlékon túl nem kapnak egyéb anyagi támogatást látássérült gyerekük ellátásához, fejlesztéséhez, a szükséges speciális és életvitelt megkönnyítô eszközök megvásárlásához. Amíg ko-rábban gyermekek részére is megítélhetô és folyósítható volt a vakok személyi járadéka, addig ma a fogyatékossági támogatást csupán 18 éven felüli fogyatékosoknak van lehetôségük kérelmezni. A segédeszközök megvásárlását többnyire alapítványi, pályázati támogatásokból, ad hoc módon tud-ják a családok biztosítani.
Szegregáltan az országban jelenleg csupán Budapesten, Debrecenben és Pécsen van a vak és gyengén látó gyerekeknek lehetôségük általános iskolába járni, így azok a gyerekek, akik ebben a for-mában kezdik meg tanulmányaikat, a családjuktól távol, bentlakásos forfor-mában kénytelenek haté-ves koruktól élni, egy-két hetente hazajárni. Ez a helyzet súlyosan sérti a családban való fejlôdés jogát és lehetôségét, károsan hat a látássérült gyerek amúgy is nehezített családi és lakóhelyi társas kapcsolataira, kötôdésére.298
Mozgássérült gyerekek
Kutatás a fogyatékos gyerekekkel kapcsolatos attitûdökrôl
„A kutatás fô célja az volt, hogy felmérjék, milyen gondolatokat, érzéseket, viszonyulásokat táp-lálnak a szülôk és a pedagógusok a sérült, fogyatékos, akadályozott gyermekek ép gyermekkel való
„A kutatás fô célja az volt, hogy felmérjék, milyen gondolatokat, érzéseket, viszonyulásokat táp-lálnak a szülôk és a pedagógusok a sérült, fogyatékos, akadályozott gyermekek ép gyermekkel való