A kartogenin porcdifferenciációt serkentő hatásainak vizsgálata
KOTHALAWALA WILLIAM JAYASEKARA Általános orvos, Osztatlan, 12. félév Debreceni Egyetem
Általános Orvostudományi Kar
Az élőlények napi ritmusát (cirkadián ritmus) központi óra, valamint a testi sejtek molekuláris órái szabályozzák. A cirkadián óra molekuláris alapját óragének és -fehérjék ritmikus expressziója és aktivitása képezi, amelyek közül a legfontosabbak a transzkripciós aktivátorok (BMAL1) és a transzkripciós represszorok (PER1/2, CRY1/2). A fenti faktorok között lejátszódó feedback több száz downstream gén kifejeződésének szabályozása révén képes biztosítani a szövetek homeosztázisát.
A BMAL1 hibás működése az ízületi gyulladáshoz (oszteoartritisz, OA) hasonló tüneteket indukál az ízületi porcban.
A molekuláris óra működését és jelentőségét a porcfejlődés során eddig még nem vizsgálták. Ahhoz, hogy megértsük a porcsejtek cirkadián ritmusának szabályozását, először a molekuláris órának a porcszövet kialakulása során játszott szerepét kell feltérképezni.
Kísérleteinket csirkeembriók végtagtelepeiből előállított, spontán porcosodó micromass kultúrákon végeztük. A molekuláris órát szérumsokkal, illetve a porcdifferenciációt koncentrációfüggő módon, szelektíven serkentő kartogenin (KGN) hozzáadásával szinkronizáltuk. A mintagyűjtési időpontok beállítását követően specifikus qPCR primerek segítségével vizsgáltuk az óragének expressziós mintázatát.
Sikerült kimutatnunk, hogy a molekuláris óra a primer porcosodó sejtkultúrákban az in vitro porcdifferenciációnak már ebben a nagyon korai stádiumában is működik: a legfontosabb óragénekek oszcilláló expressziós mintázat jellemezte. A porcdifferenciáció irányításáért felelős „master” transzkripciós faktor (SOX9) is cirkadián expressziót mutatott. A KGN a szérumsokkhoz hasonlóan volt képes szinkronizálni az óragének működését. Eredményeink alapján a KGN porcdifferenciációt serkentő hatása legalább részben az óragének működésének modulálásán keresztül valósulhat meg.
A differenciálódó porcsejtek biológiai óraműködésének feltérképezése elősegítheti az in vivo terápiás próbálkozások sikerességét. Az új eredmények az ízületi gyulladásban szenvedő betegek számára jelenthetnek hosszú távon jelentős előrelépést.
Témavezető: Dr. Matta Csaba, egyetemi adjunktus, DE ÁOK
Transzporterek expressziójának átfogó szemléletű elemzése az in vitro porcdifferenciáció során
KOVÁCS PATRIK
Általános orvos, Osztatlan, 11. félév Debreceni Egyetem
Általános Orvostudományi Kar
Az ízületi betegségek hagyományos terápiás módszereinek eredményessége korlátozott, a sérült ízületi porc pótlása a jelenlegi tudásunk mellett komoly kihívást jelent. A porcszövet kialakulása során a progenitorsejtek által termelt extracellularis matrix nagy mennyiségben tartalmaz kationcsapdaként viselkedő proteoglikánokat, ami nagy ionsűrűségű mikrokörnyezetet eredményez. A fejlődés során változó töltéssűrűség feltételezhetően befolyásolja a sejtek felszínén található ioncsatornák és egyéb transzporterek expresszióját, de ennek változásairól egyelőre kevés ismerettel rendelkezünk. Emiatt jelen munkánk célja a transzporterek expressziós változásain keresztül tanulmányozni a porcdifferenciációs folyamatokat.
Kísérleteinket csirkeembriók végtagtelepeiből előállított, spontán porcosodó micromass kultúrákon végeztük. A 15 napig fenntartott differenciálódó kultúrákból a porcfejlődés szempontjából kritikus napokon RNS-t izoláltunk, majd kollaborációs partnerünk segítségével RNS-szekvenálást végeztünk. Az így kapott adatok alapján az ioncsatornákat és egyéb transzportereket kódoló gének expressziós mintázatát elemeztük és kategorizáltuk. Vizsgálatainkkal megállapítottuk, hogy a legtöbb transzporter, illetve ioncsatorna-alegység mRNS-szinten kimutatható volt a kultúrákban, amelyek közül bizonyos kálium (KCNG1, KCNG3, KCNS2), nátrium (SCN3B, SCN4B) és kloridcsatorna (CLCN6) alegységek eddig még nem voltak kapcsolatba hozhatók a porcdifferenciációval. Általában véve igaz a transzporterekre, hogy eltérő expressziós dinamikával voltak jellemezhetők, mely alapján klaszterekbe tudtuk rendezni őket. A nagyszámú ioncsatorna-gén expressziója arra utalhat, hogy a differenciálódó porcsejtek igen aktív, precízen szabályozott és dinamikusan változó iontranszport-funkcióval rendelkeznek.
Munkánk eredményeként elkészítettük az ioncsatorna-alegységeket kódoló gének expressziós profilját a porcdifferenciáció során. Eredményeink hozzájárulhatnak új kezelési célpontok azonosításához és regenerációs módszerek kidolgozásához az ízületi porc betegségeinek terápiájában.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-20-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.
Témavezetők: Dr. Matta Csaba, egyetemi adjunktus, DE ÁOK Dr. Hajdú Tibor, tudományos segédmunkatárs, DE ÁOK
Szociális viselkedésben szerepjátszó neuronhálózatok chemogenetikai vizsgálata patkányokban
LÁNG TAMÁS
Általános orvos, Osztatlan, 6. félév Semmelweis Egyetem
Általános Orvostudományi Kar
A kutatás célja a szociális viselkedésben aktiválódó neuronhálózatok feltérképezése nőstény patkányokban. A vizsgálatok a thalamus posterior intralamináris magjára (PIL) irányulnak, amiről a kutatócsoport korábbi eredményei alapján feltételezzük, hogy a szociális viselkedés során a beérkező szenzoros információk relémagja lehet az előagy irányába.
Kutatás célkitűzései a következők voltak: 1. A PIL projekcióinak kimutatása, 2. A PIL chemogenetikai aktivációjának hatása állatok szociális viselkedésére, 3. Szociális interakcióban aktiválódó agyi területek meghatározása, és az aktivációjuk vizsgálata a PIL stimulálásának hatására.
A PIL projekcióit a magba szterotaxikusan injektált vírus segítségével bejuttatott mCherry fehérjével mutattuk ki, ami az axonokon terjedve kirajzolta az infektált neuronok projekcióit.
Mikroszkópos vizsgálat során az agy több területén találtunk rostokat, melyek denzitása legnagyobb a preoptikus areaban, az infralimbikus kéregben (ILCx), a paraventricularis hypothalamikus magban és a laterális septumban volt.
Kontrollként a PIL-lel szomszédos substantia nigrába beadott vírust használtunk, ami ezen helyeken nem adott jelölést.
PIL-ben található neuronok direkt aktivációját az ide célzottan beadott serkentő DREADD receptort (hM3D) kifejező vírussal infektált állatokon végeztük. Az így kifejeződő hM3D receptor clozain-N-oxiddal (CNO) történő aktivációja az idegsejtek stimulációját váltja ki, míg a kontroll napon ugyanezen állatokban CNO helyett DMSO-t használtunk. A PIL stimulálása során további agyterületek aktiválódtak, legjelentősebben az ILCx, a mediális amygdala és a mediális preoptikus area. Ezzel párhzamosan az állatok szociális viselkedését is megvizsgáltuk a PIL chemogenetikai aktiválást követően. Azt tapasztaltuk, hogy a PIL aktivációjának hatására jelentősen nőtt a direkt kontaktus ideje a szociális interakcióban. Ezután meghatároztuk mely agyi területek aktiválódtak szociális viselkedés során. Két órás viselkedés vizsgálat után perfundáltuk az állatokat és a c-Fos transzkripciós faktor immunfestésével jelentős aktivációt találtunk az ugyan azokon az agyterületeken, melyeket a PIL stimulációja is aktivált.
Eredményeink alapján arra következtetünk, hogy a PIL szerepet játszhat a szociális viselkedés szabályozásában. Ezen hatásukat a PIL neuronjai a preoptikus területre, az infralimbikus kéregbe, valamint a laterális septumba történő projekcióin keresztül fejthetik ki.
Témavezetők: Dobolyi Árpád, tudományos tanácsadó, SE ÁOK Keller Dávid, PhD hallgató, SE ÁOK
A medián raphe szabályozza a negatív emlékek kialakulását ZICHÓ KRISZTIÁN
Általános orvos, Osztatlan, 12. félév Semmelweis Egyetem
Általános Orvostudományi Kar
MAJOR ÁBEL
gyógyszerész, Osztatlan, 6. félév Semmelweis Egyetem
Gyógyszerésztudományi Kar
A negatív élmények megélése, elraktározása és későbbi előhívása alapvetően határozza meg hangulati életünket. E folyamat hibás működése azonban olyan rendellenességekhez vezethet, mint a szorongás vagy a depresszió. A negatív élmények koordinálásáért részben a laterális habenula (LHb) és a mediális ventrális tegmentum (mVTA) felel, azok megjegyzéséért pedig a septo-hippocampális rendszer (SHR). Nemrég leírtunk az agytörzsi medián raphe régióban (MRR) egy új vezikuláris glutamát transzporter 2-re (vGluT2) pozitív sejtpopulációt, mely beidegzi a LHb-t, a mVTA-t és a SHR-t és ingerlése erős negatív élményt idéz elõ az állatokban. Jelen munkánkban génmódosított állatok, pályajelölő és optogenetikai kísérletek segítségével vizsgáltuk tovább a MRR vGluT2 sejtjeinek szerepét a negatív élmények feldolgozásában, mind kontextuális, mind kulcsingerhez kötött félelmi tesztekben. Azt találtuk, hogy a MRR vGluT2 sejtjeinek negatív élmény alatti gátlása megszüntette az élmény másnapi kontextushoz kötött visszahívását, és gátolta a kulcsingerhez kötött és generalizálódott félelem harmadnapi kialakulását. Továbbá, vizsgálva a MRR vGluT2 sejtek endogén gátlását azt találtuk, hogy számos agytörzsi GABAerg sejt célozza a MRR vGluT2 sejteket. Így, mind a vGluT2 sejtek, mind azok gátló sejtjei hatékony szabályozók lehetnek a negatív élmények kialakulásának folyamatában, és azok akár új terápiás célpontot is adhatnak számos társadalmilag is jelentős pszichiátriai betegség kezelésében.
Témavezető: Dr. Nyiri Gábor, tudományos főmunkatárs, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet
Kérgi 5. rétegi kortikotalamikus pályák optogenetikai vizsgálatának anatómiai elemzése
MOLNÁR TÍMEA
Általános Orvosi Kar, Osztatlan, 8. félév
Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány és Technológiai Egyetem
Bevezetés: A talamusz és az agykéreg alkotja a talamo-kortikális rendszert, mely részt vesz az érzékszervi ingerek tudatosulásában és az akaratlagos mozgás kialakításában. Számos neurológiai és pszichiátriai betegség hátterében kóros működése áll. A közelmúlt kutatásai fényt derítettek a talamikus magvak kapcsolatainak morfofunkcionális sokféleségére. Az agykéreg 5.
rétegéből (L5) eredő pálya eltérő axonterminálisokat képez a talamusz különböző magvaiban. A L5-talamusz pálya kulcsfontosságú kortiko-thalamokortikális körök fenntartásában mely a mozgásszervezés és kognitív funkciók fenntartásának alapja. Célunk ennek a pályának az anatómiai és funkcionális vizsgálata, kísérleteinkben az anatómiai háttér és kísérletes élettani jelenség kapcsolatát vizsgáltuk.
Módszer: Rbp4-cre egértörzsön tanulmányoztuk a motoros és szenzoros L5 kortiko-talamikus pályákat fényérzékeny molekulát is kifejező, anterográd virális nyomkövetéssel. Az élettani kísérletekhez az optogenetika módszerét használtuk. Változó intenzitású lézer fénnyel manipuláltuk a jelölt, fény aktiválható sejtpopuláció tüzelését. A kísérletek végeztével, hisztológiai metszeteket készítettünk majd a jelölt rostokat immunhisztokémiai módszerrel erősítettük. A metszeteket Pannoramic MIDI II Digital Slide Scanners és Nikon A1R konfokális mikroszkóp segítségével szkenneltük be, majd ImageJ szoftverrel rekonstruáltuk az agyterületeket.
Rétegfelvételsorozatot készítettünk, majd azonosítottuk és kvantifikáltuk a vírus injektálási területét, a rostok vetítési helyét és sűrűségét a talamuszban illetve az optikai szál anatómiai elhelyezkedését a vírus infektált elemekhez képest.
Eredmény: A kifejlesztett standard munkamenettel jellemezhetőek és összehasonlíthatóak az anatómia és élettani vizsgálatok eredményei. Az L5 bemenetet kapó szenzoros és motoros talamikus területeket összehasonlítva, a motoros kortikális területekről érkező L5 axonok nagyobb kérgi területről konvergálva, sűrűbb rosthálózatot alkotnak. Az anatómiai eltérés a rostok fotoaktivációjával kiváltott válaszok eltérő hatékonysásgában is megmutatkozik.
Megbeszélés: A fentiek alapján a kiváltott szenzoros és motoros élettani hatást befolyásolja a moduláció mikrohálózaton belüli pontos helyzete. Mindez hozzásegít a kortiko-talamikus pálya fiziológiás és patológiás működésére tervezett kísérletek elemzéséhez és értelmezéséhez.
Témavezetők: Dr. Acsády László, kutató professzor, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Budapest
Dr. Bokor Hajnalka, kutató, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, Budapest
A centrális projekciójú Edinger-Westphal mag urocortin 1 neuronjainak vizsgálata a Parkinson-kórhoz társuló nem-motoros tünetek kialakulásában rotenon modellben, patkányban
PYTEL BENCE
ÁOSZ, Osztatlan, 8. félév Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar
A Parkinson-kór (PD) neurodegeneratív kórkép, melyet lokomotoros zavarok (tremor, rigor, hypokinesia) jellemeznek, szövettanilag a dopaminerg nigrostriatalis pályák pusztulásával, és Lewy-testek jelenlétével lehet jellemezni. A betegséghez nem-motoros tünetek is társulnak, mint a depresszió és szorongás, melyek az életminőséget nagyobb mértékben rontják. Utóbbiak neuropathológiai hátterét nem sikerült bizonyítani.Régóta ismert, hogy a substantia nigra (SN) mellett egyéb agytörzsi magokban is sejtpusztulás történik. Kutatócsoportunk az Edinger-Westphal mag centrális projekciójú (cpEW) urocortin-1 (Ucn1) tartalmú sejtjeit, és azok pusztulását vizsgálja.
Feltételezéseink szerint, a SN dopaminerg sejtjeit érintő neurodegeneratív folyamatok mellett, a cpEW-ban is történnek olyan morfológiai változások, melyeknek szerepe lehet a PD-asszociált hangulatzavarok kialakulásában.
Patkányban 6 hét subcutan rotenon kezeléssel PD-szerű állapotot idézetünk elő, vehikulum injekcióval kezelt kontrollokkal szemben. Az állatok anhedónia szintjét cukor preferencia teszttel (SPT), szorongásukat open field teszttel (OFT), mozgásukat Rotarod teszttel vizsgáltuk. A morfológiai változásokat többszörös immunfluoreszcens jelöléssel, az Ucn1 mRNS transzkriptumokat RNAscope módszerrel vizsgáltuk.
A rotenon kezelt állatok motoros működése hanyatlott, továbbá szorongást és depressziószerű tüneteket mutattak. A modell validitását a SN területén bekövetkezett dopaminerg sejt pusztulás igazolja, mely arányos a cpEW urocortinerg sejtjeinek számcsökkenésével. Az Ucn1 sejteket fagocitáló microgliákat is ki tudtunk mutatni és bennük esetenként alfa-synuclein aggregátumokat is megfigyeltünk. Emelkedett Ucn1 immunreaktivitást és csökkent Ucn1 mRNS expressziót mértünk RNAScope módszerrel.
Eredményeink alapján kimondhatjuk, hogy a cpEW Ucn1 tartalmú sejtjei hozzájárulhatnak a PD nem-motoros tüneteinek kialakulásához a PD rotenon modelljében, patkányban.
Témavezetők: Dr. Ujvári Balázs, egyetemi tanársegéd, PTE ÁOK Dr. Füredi Nóra, egyetemi tanársegéd, PTE ÁOK
Az 5. rétegi kortikotalamikus pályák vizsgálata frontális és parietális agykérgi területeken
TÓTH BOGLÁRKA
Általános Orvosi, Osztatlan, 6. félév Semmelweis Egyetem
Általános Orvostudományi Kar
Számos tanulmány foglalkozott a különbözõ kérgi területek közti különbségekkel, azok kapcsolatrendszereivel. Viszont összehasonlító ismereteink a kortikotalamikus pályákról szegényesek, annak ellenére, hogy a talamusz igen nagy részén a legjelentõsebb aktiváló bemenet a neokortex 5. rétegébõl ered (L5), óriás terminálisok formájában.
Célunk az egér frontális és parietális kortikotalamikus L5 pályák morfológiai összehasonlítása volt. A kéreg moduláris szervezõdésén alapuló kiinduló hipotézisünk szerint, a különbözõ kéregterületek között a hálózat azonos pontján lévõ elemek kvantitatív, de nem kvalitatív különbségeket mutatnak.
RBP4-cre transzgén állatokban szelektíven megjelöltük az L5 piramissejteket, a primer szenzoros (S1) és szekunder motoros (M2) kéreg területén. A relémagvakban konfokális felvételeken a butonok legnagyobb átmetszeti körvonalait kvantifikáltuk. Az S1 L5 sejtek, a posterior magban (Po) a korábban leírt óriás terminálisok mellett számos kisméretût is adtak (átlag: 0,89±0,46 μm2). Az M2 L5 sejtek a ventro-mediális mag (VM) területén viszont kizárólag kisméretû butonokat képeztek (átlag: 0,47±0,11 μm2). A korábbi eredményeknek megfelelõen az S1 L5 sejtei nem innerválták a talamusz gátló magját, a retikuláris magot (TRN).
Az M2, több más frontális területtel együtt, azonban jelentõs L5 innervációt adott az anterior TRN területén. Az aTRN itt leírt L5 beidegzését, egy másik L5 specifikus egértörzsben is igazoltuk (Thy 1).
In vivo, L5 által aktivált, neurobiotinnal jelölt TRN sejtek axonjának rekonstrukciójával (n=4) bebizonyítottuk, hogy ezek a TRN sejtek a frontális kéregbe vetítõ talamusz magokba vetítenek, tehát a frontális L5-TRN-talamusz pálya a frontális kéregben zárul. Ezeket az adatokat populációs szinten retrográd kísérletekkel erõsítettük meg. Eredményeink szerint a kiindulási hipotézisünk elvethetõ.
További kísérleteink az M2-VM pálya pontos felépítését és működésének feltérképezését célozták. Ehhez a VM két irodalmilag ismert kortikális kimenetébe, az M2-be és az orbitofrontális kéregbe (OF), adtunk be retrográd és anterográd vírusokat. A beadások alapján arra követleztethetünk hogy a VM-M2 vetítés sokkal számottevőbb mint a VM-OF. Az VM-M2-VM talamokortikális kört optogenetikai módszerekkel is vizsgáltuk, helypreferencia és nyílttér kísérleti helyzetekben.
Eredményeink alapján a szenzoros és frontális talamokortikális körök jelentős eltéréseket mutatnak anatómiai és ebből következően funkcionális tulajdonságaikban is.
Témavezetők: Dr. Acsády László, kutatóprofesszor, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet
Hádinger Nóra, tudományos főmunkatárs, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet
BRAF szerepe az endotél sejtek mechanikájában: atomierő-mikroszkópos vizsgálatok
DR. BUNTA BÁLINT LEVENTE Egészségügyi Mérnöki, MSc, 2. félév
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar
A sejt proliferációját irányító MEK/ERK jelátviteli útvonal fő aktivátora a BRAF kináz. Szerepe ismert számos rákos megbetegedésben. Korábbi, endotél BRAF knockout egerekkel végzett kutatások rámutattak a BRAF tumor metasztázis képzést elősegítő szerepére is, melyet az aktin citoszkeleton szabályozásán keresztül valósít meg. BRAF hiányában az endotél sejtréteg kevésbé átjárható, permeabilitást növelő anyagok, pl.
trombin hatására. Ez csökkenti a tumorsejtek endotél rétegen való átjutását, így kevesebb metasztázis kialakulását eredményezi.
Kérdés, hogy a BRAF milyen módon képes szabályozni az aktin citoszkeleton dinamikáját, mely a sejt-sejt kapcsolatok erősségét is befolyásolja. Irodalmi adatok alapján ismert, hogy az aktin citoszkeleton változásai megváltoztatják a sejtek mechanikai tulajdonságait.
Munkám során trombin által aktivált humán köldökzsinór véna endotél (HUVEC) sejtréteg mechanikájának kvantitatív analízisét atomierő-mikroszkópiával (AFM) valamint az aktin citoszkeleton permeabilitás fokozásra adott strukturális változásainak kvalitatív analízisét konfokális lézerszkennelő mikroszkóppal. A BRAF szerepét kétféle módon, siRNS és shRNS technikával csendesített HUVEC sejtrétegen vizsgáltam. Utóbbi technika előnye, hogy a bevitt shRNS-t tartalmazó plazmid az EGFP génjét is tartalmazza, így a fluoreszcens mikroszkóppal kombinált AFM készülékkel azonosíthatók azon sejtek, amelyekben a BRAF csendesítés megtörtént. A trombin hatását 0, 2, 5 és 15 perces kezelés után mértem. Minden sejt esetén elemeztem a sejtmag fölött és a perifériáján felvett, egyenként 100 erőgörbére illesztett Young modulus (YM) értékeket.
A kontroll sejteken általam végzett immunfluoreszcenciás festés eredménye összhangban van a szakirodalom megfigyeléseivel. A sejteken végzett AFM vizsgálataim azt mutatják, hogy a YM a sejt középső részén időben emelkedik, míg a periférián inkább csak a korai fázisban. A kapott emelkedés korrelál a pMLC lokalizációjának időbeli változásával.
BRAF hiányában immunfluoreszcenciás festésünk nem mutatta a kontroll sejtek esetén tapasztalt pMLC homogén eloszlását a sejtben 5 perces trombin kezelésnél. Ezzel összhangban a YM a kontroll sejtekkel ellentétben nem emelkedik sem a sejt középső részén, sem a periférián. A BRAF csendesített sejtekben az aktin kontrakciója sem emelkedik számottevő mértékben. Ezzel magyarázható a sejt-sejt kapcsolatok megerősödése és a permeabilitás csökkenése, amely végső soron kevesebb tumor metasztázis kialakulását eredményezi.
Témavezetők: Dr. Varga Andrea, tudományos főmunkatárs, SE ÁOK
Dr. Csókay Katalin, tudományos főmunkatárs, SE ÁOK
A profilin 1 fehérje hatása a vázizom- és szívizom aktinra oxidatív körülmények között
GÓRA VALÉR
Biológus MSc, Osztatlan, 8. félév Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar
Bevezető: Az oxidatív stressz az a jelenség, mely során a reaktív oxigén származékok (ROS) képződése és eliminációja a ROS képződés irányába eltolódik. Ez kiválthat különböző kórfolyamatokat a szervezetben. Kiemelendőek ezek közül a szív- és érrendszeri megbetegedések, melyek a lakosság jelentős hányadát érintik. A szív megnagyobbodása (hipertrófia) összefüggésben áll a citoszkeleton nagymértékű átrendeződésével. Az aktin a citoszkeleton legabundánsabb eleme, a profilin – mint aktin kötő fehérje – pedig jelentős szerepet játszik az aktin sejtváz szerveződésében. Az aktin izoformák expressziós arányának megváltozása és a profilin túltermelődés is hipertrófiához vezet. Célunk annak felderítése volt, hogy milyen különbségek vannak a profilin aktinhoz való affinitásában a különböző izoformák esetén, valamint hogy ez miként változik oxidatív körülmények között. Ezután megvizsgáltuk, hogy milyen funkcionális változások következnek be az aktin polimerizáció folyamatában profilin hatására, és hogy ez miként változik oxidatív körülmények között.
Alkalmazott Módszerek: Fluoreszcencia spektroszkópia, gélelektroforézis, fluoreszcencia mikroszkópia.
Eredmények: A vizsgált két aktin izoforma polimerizációs tulajdonságai részben eltérőek. A profilin affinitása kis mértékben különbözik az egyes aktin izoformákhoz, ennek megfelelően hatása is különbözőképpen érvényesül az aktin polimerizációs tulajdonságaira. Az oxidáció hatására a profilin-aktin kölcsönhatás megváltozik, mely a vizsgált aktin izoformák esetében eltérő funkcionális változásokhoz vezet.
Témavezetők: Dr. Barkó Szilvia, egyetemi adjunktus, PTE ÁOK Dr. Ujfalusi Zoltán, egyetemi adjunktus, PTE ÁOK