EGÉSZSÉGTUDOMÁNYOK - TERCIER PREVENCIÓ, FIZIOTERÁPIA, REHABILITÁCIÓ, ÁPOLÁS ÉS BETEGELLÁTÁS 2.
2021.04.08 (CSÜTÖRTÖK) 08:00-09:45
Access to Healthcare for people with Hearing Disability ELIZABETH CHIBWE MUSABA
Public health, BSc, 1. félév Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar
Introduction: The number of people with disabling hearing loss has increased worldwide. Healthcare providers are not always experienced in dealing with patients that possess this disability, and as a result, the level of healthcare received by someone with a hearing impairment can be significantly lower.
Objectives: The main aims of this study were to see how the access to healthcare services perceived by people with hearing impairments in Hungary is compared to those obtained from a similar study done in the United Kingdom.
Method: A 23-item questionnaire was developed based on a questionnaire by the Royal National Institute for Deaf People, UK This survey was translated into Hungarian and distributed online among Hungarian speaking patients in Hungary with the help of SINOZ Hard of Hearing (National Association of the Deaf and Hard of Hearing) Descriptive statistics were applied to compare the data sets.
Results: For the study done in Hungary, 47 responses were collected in total. 68.1% of the participants said they wear hearing aids. 70.2% of the participants had a clear diagnosis after consultation. 57.4% of the participants reported to have had trouble booking short notice appointments. Although the answers had a similar pattern in the two countries, the hearing impairment was recorded in patient records more in Hungary than in the U.K.
Conclusion: Findings highlight the need for better access to healthcare services for patients with hearing impairments, which might be facilitated by providing online translator services, providing text message reminders about appointments, making sure that the hearing status is recorded in the patient records and ensuring that Patients are aware they are being Called into the general practitioner's office.
Témavezető: Dr. Varga Orsolya, egyetemi adjunktus, DE ÁOK
Predictors of life-threatening arrhythmia in Coronary Care Unit
MEHER MUHAMMAD ZEESHAN Nursing and Patientcare, BSc, 8. félév Pécsi Tudományegyetem
Egészségtudományi Kar
Objective: To recognize electrocardiogram (ECG) changes and determine factors that may lead to life-threatening arrhythmias or sudden cardiac death (SCD) in Coronary Care Unit patients.
Method: Retrospective analysis, database review, non-probability sampling using self-selection sampling of patient’s cases who suffered from life-threatening arrhythmias in the Coronary Care Unit of Tolna County Balassa János Hospital, Szekszárd between January 2017 – March 2020. Collected parameters were sociodemographic data, blood parameters (troponin-T, serum potassium (K), serum creatinine (Cr), eGFR, CRP, WBC), concomitant diseases (AF, LVH, HF, DM), diagnosis, LVEF%, QTc-value, drug effect, acute treatment and interventions. Numeric variables and clinical characteristics were presented as mean and 95% confidence interval (95% CI) unless otherwise specified. Multiple linear regression analysis were performed to find the determinants of life-threatening arrhythmias and mortality. Statistical analysis were performed with IBM SPSS Statistics 22 software. The results of the statistical tests were considered significant (p <0.05).
Results: 93 patients were included to the analysis, (32 females, 61 male) with the mean age of 71±13 years. 60 patients suffered from different type of ventricular arrhythmias and 33 of them had 3rd DAVB. Troponin-elevation, poor EF and hypokalemia were the main predictors of VT while hyperkalemia caused significantly more bradyarrhythmia. QT-prolongation caused both type of arrhythmias without any significant difference. CKD, AF, T2DM and LVH haven’t shown any significant difference in these groups. High-sensitivity Troponin T-level, the most important biomarker of ACS was investigated and confirmed that it was elevated in VTA-group in contrast of its normal level in bradycardia-group 8 patients (8.6%) deceased from the whole population.
Conclusions: Our research identified the most important predictors of LTA’s in line with the evidence based scientific literature. So, It’s extremely important to emphasize the role of well-trained CCU healthcare professionals (e.g. Nurse, MD, AHP’s) in the recognition and appropriate treatment of these severe conditions. That’s why were so important our confirmatory results. The main determinants of the short-term mortality of our population were elevated Troponin T-level and QTc which underline the well-known fact that ACS and prolonged QTc have strong influence on poor outcome.
Témavezetők: Dr. Benczúr Béla, osztályvezető főorvos, Balassa Janos, Tolna Megyei Korhaz (TMK), Szekszard
Pusztai Dorina, szakoktató, PTE ETK
2021.04.08 (CSÜTÖRTÖK) 08:00-09:45 A neuromuscularis hatékonyság fejlesztése a nyaki gerinc
lokális stabilizátorainak reaktivációjával - esettanulmány MIRK BRIGITTA
Gyógytornász, BSc, 8. félév Szegedi Tudományegyetem
Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar
Bevezetés: Korunk gyakori problémája a nyaki gerincet érintő degeneratív elváltozások kialakulása. A gerinc túlterheléséből adódó panaszok 28,5%-ban a nyaki gerincet érintik. A helytelen testtartásból eredő csökkent interszegmentális motoros kontroll és csökkent neuromuscularis hatékonyság instabilitást és a passzív struktúrák túlterhelését eredményezi. Vizsgálatunk középpontjában a m. longus colli és m. multifidi cervicis reaktivációja és fejlesztése áll. Kutatásunk célja igazolni, hogy a lokális izmok funkciójának helyreállításával növelhető a nyaki gerinc stabilitása és csökkenthetők az instabilitás okozta panaszok.
Módszerek: Esettanulmányunkban egy gyöki érintettség nélküli spondylosissal és discus herniával diagnosztizált középkorú férfi vizsgálatát és kezelését mutatjuk be. A fájdalom jellemzőit a Neck Pain and Disability Index és az Oswestry kérdőív használatával, valamint a triggerpontok nyomásérzékenységének vizsgálatával mértük fel. A spinalis struktúrák érintettségét a plexus brachialis provokációs teszttel vizsgáltuk. Ultrahang segítségével, EMG-feedback mellett felmértük a lokális nyaki stabilizátorok szelektív feszítését. A craniocervicalis stabilitást a KZFT Stabilizerrel mértük fel és fejlesztettük. A vizsgálatokat a 8 hetes tréningprogram előtt és után is elvégeztük. A komplex terápia központi eleme a lokális stabilizátorok célzott, lapockaorientációs feladatokkal összekapcsolt gyakoroltatása és a neuromuscularis hatékonyság növelése volt.
Eredmények: A terápiát követően alanyunk a nyaki fájdalomra vonatkozó kérdőívek értékelése alapján a közepesből az enyhe fokú károsodás kategóriájába került. A plexus brachialis érzékenysége csökkent, megnyújthatósága növekedett. A multifidi izomzat ultrahangos vizsgálata igazolta, hogy a szelektív feszítés során a lokális stabilizátor átmérője növekedett a tréning hatására, továbbá az izom stabilizáló funkciója jelentősen javult.
Megbeszélés: Eredményeink, összhangban a releváns kutatások eredményeivel, megerősíthetik, hogy a lokális stabilizátorok funkciójának helyreállítása hatékony terápiás módszer a nyaki gerinc degeneratív elváltozása esetén.
Témavezető: Dr. Domján Andrea, főiskolai docens, SZTE ETSZK
Krónikus légzőszervi betegek rekeszproblémáinak funkcionális megközelítése
MÜLLER LUCA ZSÓFIA
Ápolás és betegellátás, BSc, 7. félév Miskolci Egyetem
Egészségügyi Kar
Bevezetés: A statisztikák szerint, egyre több ember szorul légzésrehabilitációs kezelésre a betegsége és tünetei okán. A krónikus betegek terápiájában jelentős helyet kap a fizioterápia. A fizioterápiában a rekesz funkcionális hibáinak diagnosztikája és javítása egyre kiemeltebb feladat. Kutatási célom, krónikus légzőszervi betegek állapotában bekövetkezett változások elemzése fizioterápiai légzésrehabilitációs kezelés mellett kiegészítő rekeszkezelésben is részesülő betegeknél.
Módszerek: A vizsgálati csoport (10 fő, 61,6 ±9,7 év) és a korban azonos kontroll csoport (14 fő, 61 ±5,8 év) az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet Légzésrehabilitációs Osztályának betegei voltak. A vizsgálati csoport betegei a fizioterápiás kezelés mellé kiegészítő egyéni rekeszkezelést kaptak naponta.
Vizsgálatam az elhízás mértékét (BMI), a légzés paramétereit, a légzésfunkciós értékeket (FEV1, FVC), az állóképességet (AP, 6MWD), a mellkas mobilitását, a maximális belégzési nyomást, a kézi szorítóerőt, a szubjektív tüneteket (CAT, mMRC).
Eredmények: A maximális belégzési nyomás alapján a vizsgálati csoportban a diaphragma ereje 2 főnél normál, 5 főnél gyenge és 3 főnél súlyosan gyenge volt. Egyenes összefüggést találtam a diaphragma ereje, az obstrukció mértéke és az állóképesség között. A funkcionális deficitek alapján a vizsgálati csoport terápiájába beépítettem a diaphragma gyengüléses, rövidüléses és hipomobilizációs hibáit kezelő módszereket is. A kezelések után mindkét csoportban szignifikánsan javult az állóképesség (pv= 0,013, pk= 0,003), a diaphragma ereje (pv=0,05, pk=0,039) és a dyspnoe mértéke (pv=0,001, pk=0,001).
A két csoport változásának mértéke azonban közel azonos lett. Az FVC a vizsgálati csoportban mutatott szignifikáns javulást (p=0,05).
Következtetés: A COPD-s betegek körében a diaphragma rövidüléses problémája a legáltalánosabb. Vizsgálataim arra engednek következtetni, hogy az izom erejének és mobilitásának csökkenése is fennállhat egyidejűleg. A fizioterápiai szakembereknek javasolt alkalmazniuk a lazító eljárások mellett az egyéb terápiás módszereket is. A betegek állapotjavulását mértem a rehabilitációs programokat követően. Statisztikai számításokkal nem sikerült igazolnom, hogy az összetett légzésrehabilitációs programot kiegészítő egyéni rekeszkezelési eljárás jelentős eredményt mutatna az eddig is alkalmazott fizioterápiában. Újabb vizsgálatok végzése nagyobb elemszámmal, hosszabb terápiás idővel és kezelésszámmal adhat erre a problémára választ.
Témavezetők: Dr. Juhász Eleonóra, egyetemi adjunktus, ME EK Dr. Kerti Mária, gyógytornász, Országos Korányi Pulmonológiai Intézet
EGÉSZSÉGTUDOMÁNYOK - TERCIER PREVENCIÓ, FIZIOTERÁPIA, REHABILITÁCIÓ, ÁPOLÁS ÉS BETEGELLÁTÁS 2.
2021.04.08 (CSÜTÖRTÖK) 08:00-09:45
Prevenciós tréningprogram hatásosságának vizsgálata serdülőkorú vízilabdázóknál
PLAJER ALEXANDRA
Fizioterápia mesterképzés, MSc, 3. félév Semmelweis Egyetem
Egészségtudományi Kar
Célkitűzés: A szakirodalom alapján prevenciós tréningprogramok alkalmazásával a fej feletti dobó mozgást végző sportolók sérüléseinek és fájdalmának kockázata csökkenthető. Ezért célunk a vízilabdázó sportolók mozgásszervi fájdalmainak felmérése, kockázati tényezők azonosítása, majd mindezek tükrében sérülésmegelőző program kidolgozása és alkalmazása, majd hatásosságának vizsgálata.
Anyag és módszer: 24 (13,7±0,5 év) vízilabdázó fiú sportolót vizsgáltunk. Elsőként kérdőíves felmérést végeztünk, melynek eredményei alapján összeállítottunk egy sportágspecifikus rizikófelmérő vizsgálatot. Ennek részét képezte a testtartás vizsgálata, a váll mozgásterjedelem- és izomerőmérése, speciális és funkcionális tesztek. A sportolók egy 12 hetes prevenciós tréningprogramon vettek részt, mely váll- és törzsstabilizáló, valamint nyújtó feladatokat tartalmazott. A tréningprogram végén a felmérést megismételtük. Adatainkat Statistica for Windows 13.4 programmal elemeztük.
Eredmények: A vízilabdázók 64%-ának már korábban is volt mozgásszervi fájdalma, leggyakrabban a váll-vállöv területén (44%). A vizsgálat időpontjában a sportolók 28%-ka jelzett fájdalmat, ebből a váll-vállöv fájdalma 43% volt. A tréningprogram után a fájdalom aránya 13%-ra, mértéke, VAS alapján 6,4±1,9-ról 4,3±1,3-ra csökkent. A váll passzív kirotációja a domináns oldalon 109±11°, az ellenoldalon pedig 93±24° volt.
A passzív berotáció a domináns oldalon 65±16°, a nem domináns oldalon pedig 75,6±13° volt. Az izometrikus rotációs arány a domináns oldalon 1,17±0,2, a nem domináns oldalon pedig 1,10±0,2 volt. Az esetek 19%-ában több, mint 30%-kal voltak erősebbek a berotátorok, mint a kirotátorok. Sem az ízületi mozgásterjedelem vizsgálat esetén, sem a rotációs izomerőmérés esetén nem találtunk szignifikáns különbséget a program előtti és utáni eredmények között. A testtartási hibák száma szignifikánsan, 66-ról 32-re csökkent. A váll és a törzs stabilitását vizsgáló CKC-teszt eredménye 37,7±6,2-ról 43,9±4,9-ra szignifikánsan nőtt.
Következtetés: A mozgásszervi panaszok és rizikófaktoraik, mint a mozgásterjedelem és az izomerőarány fiziológiástól való eltérései, tartáshibák és csökkent vállöv- és törzsstabilitás serdülőkorban is jelen vannak. A tréningprogramot követően csökkent a fájdalom előfordulásának gyakorisága, mértéke, továbbá nőtt a vállöv és a törzs stabilitása, és javult a sportolók testtartása. Javasoljuk mozgásszervi prevenciós tréningprogramok alkalmazását az egészséges sport érdekében.
Témavezetők: Dr. Mayer Ágnes Andrea, főiskolai docens, SE ETK Szendrő Gabriella, gyógytornász, Egészségügyi Nonprofit Kft.-Fonyód
2021.04.08 (CSÜTÖRTÖK) 10:30-12:15
Az “Oesophagealis adenocarcinoma járvány” a Szent János Kórházban
ERŐS KATA VIKTÓRIA Mentőtiszt, BSc, 4. félév IVÁN NOÉMI
Mentőtiszt, BSc, 4. félév Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar
Bevezetés: Az utóbbi 4 évtizedben az oesophagus daganatok epidemiológiájában jelentős változás volt megfigyelhető a nyugati országokban. Az oesophagus carcinoma a tápcsatornában megjelenő tumoros elváltozások 4%-át adja, leggyakrabban 65-75 év közötti férfiaknál diagnosztizálják. A laphámcarcinoma fordul elő a legnagyobb arányban, az adenocarcinomák száma pedig folyamatosan emelkedik. A kései diagnosztizálás miatt az 5 éves túlélési arány mindössze 10-14%. Célul tűztük ki annak vizsgálatát, hogy az európai változások tetten érhetők-e magyar kórházi szinten is. Vizsgálatainkat a Szent János Kórház betegpopulációján végeztük az oesophagus- laphám daganat (squamous cell cancer – SCC), illetve az adenocarcinoma (AC) vonatkozásában.
(Anyag és) módszer: A 2018-ban indult EAGLE-R (Esophageal cancers and precancerous lesions in Hungary – a retospective, epidemiological investigation) tanulmányhoz csatlakozva végeztük az adatgyűjtést. Retrospektív vizsgálatunkban a 2003 és 2018 között rögzített (N=216) oesophagus daganatos eseteket dolgoztuk fel a nem, a diagnóziskori életkor, a diagnózis éve, a tumor szövettani típusa (AC/SCC) és elhelyezkedése alapján. Az adatokat lineáris regresszióval, khi-négyzet próbával és kétmintás t-próbával elemeztük. Az elemzéseket IBM SPSS Statistics 25.0 és Microsoft Office Excel Professional Plus 2016 programmal végeztük, p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak az eredményeket. Engedélyszám: 65414-2/2017/EKU.
Eredmények: A diagnóziskori átlag életkor 65,6 (M=64, SD=11,6) év volt. 138 betegnél volt igazolható laphám- vagy adenocarcinoma, 41 (19%) esetben AC, 97 (45%) esetben SCC, és az érintett betegek 75%-volt férfi. Az SCC 51,6%-a, míg az AC 90,2%-a alsó és alsó-középső lokalizációjú. A daganatok relatív incindenciája hasonlatos az európai trendekhez.
Következtetés: Európa-szerte megfigyelhető az oesophagus adenocarcinoma gyakoriságnövekedése, de a Szent János Kórház ellátási területén ez a tendencia az utóbbi 15 évben nem volt egyértelműen igazolható, míg a nemi- és összesített előfordulási adatok összhangban vannak az európai tendenciákkal. A megfigyelt, késleltetett változás a jövőben lehetőséget adhat a jelenséget kiváltó okok hátterének feltárására.
Témavezetők: Dr. Schnabel Tamás, szakorvosjelölt, Észak-Közép budai Centrum, Új Szent János Kórház és Szakrendelő
Dr. Földvári-Nagy László, főiskolai docens, SE ETK Dr. Lenti Katalin, főiskolai. tanár, SE ETK
Eszközös egyensúlyvizsgálat eredményei női sportolók körében
FEJES DALMA
Ápolás és betegellátás alapszak gyógytornász szakirány, BSc, 7. félév
Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar
Bevezetés: A megfelelő tartás és mozgáskivitelezés, amely nagy részben a helyes egyensúlyérzékelésen alapul, fontos tényezője az élsportolók sikeres teljesítményének. Az egyensúly fejlesztésére és vizsgálatára is alkalmas eszköz az újonnan kifejlesztett SensoPro Trainer. Kutatásom célja, hogy összehasonlítsam 4 sportág női sportolóinak egyensúlyi képességeit ezen egyensúlyfejlesztő eszköz segítségével, és kimutassam a sportágspecifikus eltéréseket.
Módszerek: A kutatásban 45 fő (19,81 ±5,12év) leigazolt női sportoló vett részt, 11 fő versenytáncos, 13 fő röplabdázó, 10 fő kosárlabdázó, és 11 fő jégkorongozó. Vizsgálatom helyszíne a DVTK Medical Center volt. 10 feladatot tartalmazó tesztsorozatot dolgoztam ki a SensoPro Trainer egyensúlyfejlesztő eszközre adaptálva. A vizsgálat során kihasználtam az instabil alátámasztási felszínt és a további eszközbevonási lehetőségeket.
Az értékelés folyamatos megfigyelés és videó elemzés után pontrendszerrel történt. A gerinc fizikális vizsgálata után statikus izomerőt néztem a Core izomzatra, és funkcionális egyensúlyt értékeltem két próbával (Gólya állás, Side Hop). Elemeztem a csapatok egyensúlyi edzésmunkáját és az 1 éven belüli sérülések számát. Az adatok kiértékelése az Microsoft Office Excel és az SPSS 24.0 szoftver segítségével történt.
Eredmények: Minden csoportban magas volt a tartáshibák és a gerinc oldal irányú elhajlásának gyakorisága. A SensoPro Traineren a jégkorongozók egyensúlyi teljesítménye lett a legjobb, mely szignifikáns eltérést mutatott a röplabdázók (p=0,001) és kosárlabdázók (p=0,005) eredményeitől. A versenytáncosok értéke is jó lett, amely a röplabdázók eredményétől mutatott szignifikáns (p=0,029) eltérést. Erős kapcsolatot mutatott az eszközös egyensúlyvizsgálat dinamikus gyakorlatainak átlagos pontszáma és a Core statikus izomerő (rho=0,528, p=0,000), és hasonló kapcsolat volt kimutatható az eszközös egyensúlyi össz-pontszám és a Core statikus izomerő között (rho=0,479. p=0,001), valamint a Gólya teszt össz-ideje között (rho=0,395, p=0,008).
Következtetés: Négy sportág női sportolóján végzett vizsgálatom eredményei azt mutatták, hogy az innovatív, mechanikus elven működő SensoPro Trainer eszköz eredményesen alkalmazható a sportolók állapotfelmérésében. Az eszközön végzett edzés/rehabilitáció időtakarékos és a sportolók/sérült sportolók számára igazi kihívást jelent a különböző feladatok végrehajtása. A program összeállítása különleges szakmai feladat a gyógytornász számára.
Témavezető: Dr. Juhász Eleonóra, egyetemi docens, ME EK