A COVID-19 pandémia első hullámának hatása az invazív vascularis radiológiai beavatkozásokra
CS. KISS VERONIKA
Általános orvos, Osztatlan, 8. félév PHILIPPOVICH MÁRTON
Általános orvos, Osztatlan, 12. félév Semmelweis Egyetem
Általános Orvostudományi Kar
Bevezetés: A COVID-19 pandémia soha nem látott hatással volt a magyar egészségügyi rendszerre is. A többi szakterülethez hasonlóan az interventiós radiológiának is gyorsan kellett az új helyzethez/kihíváshoz alkalmazkodnia.
Célkitűzés: Kutatásunk célja a COVID-19 pandémiának a diagnosztikus és terápiás vascularis radiológiai munkafolyamatokra gyakorolt hatásának az elemzése volt.
Módszerek: Retrospektív vizsgálatunk alapját azok a betegek képezték, akiknél a COVID-19 pandémia első hulláma alatt (2020. március 15. – június 1.) és a 2019-es év ugyanezen időszakában diagnosztikus digitalis subtractiós angiographia (DSA) és/vagy vascularis interventio történt a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. Elemeztük a páciensek klinikai státuszát és a beavatkozásokkal kapcsolatos paramétereket.
Eredmények: 2020-ban (N=233) szignifikánsan kevesebb (P=0,046) beavatkozás (összes diagnosztikus DSA + összes interventio) volt, mint 2019-ben (N=373). 2019-ben 278 (Fontaine I–II stádium: N=125, Fontaine III–IV stádium: 153), míg 2020-ban 183 alsó végtagi artériás beavatkozás (Fontaine I–
II stádium: N=45, Fontaine III–IV stádium: 138) történt. A Fontaine I–II / Fontaine III–IV stádiumú alsó végtagi verőérbetegséggel rendelkezők aránya (mind a diagnosztikus DSA-k, mind az interventiók tekintetében) szignifikánsan kisebb (OR=2,11; 95% CI: 1,26–3,59; P=0,007 és OR=3,22; 95% CI:
1,67–6,52; P<0,001) volt 2020-ban (0,36 és 0,27), mint 2019-ben (0,77 és 0,89). A 2019-es év adott időszakához képest 2020-ban a supra-aorticus (a. anonyma, a. subclavia, a. carotis communis, a.
carotis interna angioplastica/stentelés) és az egyéb vascularis interventiók (v. cava superior stentelés, haemodialysis fistula angioplastica, visceralis artéria/véna angioplastica/stentelés, embolisatio) számában is csökkenés (N=39 versus N=16;
P=0,128 és N=37 versus N=21; P=0,452) volt tapasztalható. A kórházi bent tartózkodás alatt egyik betegnél sem fordult elő SARS-CoV-2 fertőzés.
Következtetések: A COVID-19 pandémia első hulláma alatt ugyan csökkent a beavatkozások száma, de az acut vascularis interventiós radiológiai ellátást igénylő [pl. a kritikus végtag-ischaemiás (Fontaine III–IV stádiumú)] betegek számában érdemi változás nem volt észlelhető. Az interventiós radiológiai tevékenységhez köthető betegutak megszervezése a pandémia első hulláma során sikeresen megvalósult.
Témavezetők: Dr. Dósa Edit, egyetemi docens, Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Dr. Bérczi Ákos, PhD hallgató, Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika
A kórház, mint ökológiai tér HUBER MÁTÉ
Környezettan, BSc, 3. félév Wesley János Lelkészképző Főiskola
Modern életünk legfőbb színterei beltéri környezetben találhatók (lakás, munkahely, közlekedési eszköz), ami a fejlett világ legtöbb lakosa számára a legintimebb ökoszisztémává vált.
Ebben a tekintetben az egészségügyi ellátórendszer komplex kölcsönhatások színtere a mikrobák, a páciensek, a dolgozók, a látogatók és az épített környezet között. Így speciális kihívást jelent az egészségügyi szakdolgozók számára mind ökológiai, mind a fertőző betegségek terjedésének szempontjából is. A kórház különleges környezetet jelent, amely egészségügyi ellátást nyújt a betegeknek, és munkakörnyezetet az egészségügyi és egyéb személyzet számára. A kórházak miliőiben mind a fertőzött, mind a nem fertőzött, emberek csoportjai fellelhetők. A kérdés azonban az, hogy a mikrobiális társulások, biomok hogyan vannak jelen és maradnak életben a kórházi környezetben az idő előrehaladtával, valamint milyen hatással vannak környezetükre vagy a környezetük rájuk, és ennek a kérdéskörnek milyen közegészségügyi vonatkozásai lehetnek. Célom az, hogy ökológiai perspektívából tekintsek rá a kórházi környezetre.
Felhasználtam az ökológia számos fogalmát, melyet tézisembe átültettem és alkalmaztam. Felvázoltam, hogy a kórház, mint ökoszisztéma, valamint az egyes térszerkezeti elemek (élőhelyfoltok és folyosók) mit jelentenek, és mit foglalnak, magukba, továbbá milyen események történhetnek benne.
Megvizsgáltam a betegek individuális szintjét, valamint a mikroorganizmusok szuprainviduális szerepét, illetve mely ökológiai tényezők lehetnek hatással a kórházi környezetre és azon belül is a betegzónára. Végül felvetést tettem, hogy milyen szerepe lehet a későbbiekben ennek a szemléletnek az infekciókontrollra.
Témavezető: Dr. Géczi Róbert, tudományos munkatárs, WJLF
Az alkoholfogyasztás kardiális hatásai LILJEDAHL ELTÉR JULIA HELENA CHRISTINA Általános Orvostudományi Kar, Osztatlan, 8. félév SZÁRAZ LILI
Általános Orvostudományi Kar, Osztatlan, 8. félév Semmelweis Egyetem
Általános Orvostudományi Kar
Bevezetés: Korábbi tanulmányok alapján a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás rizikótényezőnek számít a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben. A mérsékelt alkoholfogyasztás illetve az alkohol típusának hatásaival kapcsolatban azonban a szakirodalmi adatok nem egyértelműek.
Célkitűzés: Célunk az alkoholfogyasztás kardiális hatásainak vizsgálata volt koronária CT angiográfiás vizsgálaton részt vett betegeknél. Vizsgáltuk a hetente elfogyasztott alkoholmennyiség illetve az alkohol típusának hatását a pitvarfibrilláció (PF), valamint a koszorúérbetegség előfordulására.
Módszerek: Retrospektív vizsgálatunkba olyan betegeket vontunk be, akik PF miatti katéter ablációs beavatkozás előtt bal pitvari CT angiográfiás vizsgálatra érkeztek, illetve akiknél koszorúér-betegség gyanúja miatt végeztünk koronária CT angiográfiát. Az elfogyasztott alkohol mennyiségét egy anamnesztikus kérdőív segítségével regisztráltuk, melyet a betegek közvetlenül a CT vizsgálat előtt töltöttek ki. A hetente elfogyasztott alkohol mennyiségét egységekben standardizáltuk a nemzetközi irányelveknek megfelelően, a következőképpen: 1 üveg bor 7 egység, 1 üveg sör 2 egység, 4 cl tömény pedig 1 egység alkoholnak felelt meg. A vizsgált beteg populációt PF, illetve a koronária CT angiográfián leírt koszorúér-betegség fennállása alapján két-két csoportra osztottuk.
Eredmények: Összesen 2937 beteg adatait dolgoztuk fel.
Közülük 657 beteg nem adott meg adatot az alkoholfogyasztásra vonatkozóan, így a végleges analízisben 2280 beteget vizsgáltunk.
A betegek átlagéletkora 59,7±12,1 év volt; 36,1% nő. A betegek 43,7%-a fogyaszt rendszeresen alkoholt. Az átlagos alkoholfogyasztás 4,2±8,1 egység volt. A pitvarfibrilláló és a nem pitvarfibrilláló betegcsoport között nem találtunk szignifikáns különbséget sem a hetente elfogyasztott alkohol mennyiségében (4,4±8,7 vs. 3,9±7,6; p=0,23), sem pedig az alkohol típusában (p>
0,05 minden alkohol típus esetében). A koszorúér-betegség tekintetében sem találtunk szignifikáns különbséget sem az elfogyasztott alkohol mennyiségben (4,1±7,48 a koszorúér-betegeknél vs. 3,31±7,0 a koszorúér-betegséggel nem rendelkezők esetében; p=0,14), sem pedig az alkohol típusában (p> 0,05 minden alkohol típus esetében).
Következtetés: Vizsgálatunkban nem találtunk különbséget a heti alkoholfogyasztást illetően sem a pitvarfibrilláló versus nem pitvarfibrilláló, sem pedig a koszorúér-betegséggel rendelkező versus nem rendelkező betegek között.
Témavezetők: Dr. Simon Judit, PhD hallgató, SE ÁOK Dr. Maurovich-Horvat Pál, egyetemi docens, SE ÁOK
Agyi érbetegségekhez vezető krónikus betegségek és állapotokkal kapcsolatos terápiás adherencia vizsgálata PETŐ ZSÓFIA
Általános orvos, Osztatlan, 3. félév Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar
Bevezetés: Napjainkban az ischaemiás szívbetegség után közvetlenül az agyi érkatasztrófák okozzák a legtöbb halálesetet.
A stroke események jelentős része megelőzhető, a prevenciós tevékenységek fontos szerepet játszanak az incidencia csökkentésében. A kutatásunk célja a stroke-hoz vezető leggyakoribb krónikus betegségekkel és állapotokkal (elhízás, cukorbetegség, pitvarfibrilláció, magas vérnyomás, hyperlipidaemia, dohányzás, alkoholfogyasztás) összefüggésben értelmezett terápiás adherencia vizsgálata, valamint a terápiától való eltérés okainak feltárása és jobb együttműködést kialakító stratégiák ajánlása.
Módszer: A prospektív jellegű kutatás 2020.06.22-2020.09.13 időszakban folyt, amely során 203 beteg került felvételre az SZTE Sürgősségi Betegellátó Osztályra stroke iránydiagnózissal. 93 beteget tudtunk bevonni a kutatásba, közülük 41-gyel személyes interjút is készítettünk. A bevont betegek között 41 nő és 52 férfi volt, átlagéletkoruk 71,4±12,4 év. A statisztikai elemzést SPSS 26.0 programmal végeztük és 5%-os szignifikancia szintet tekintettük jelentősnek (p<0.05).
Eredmény: Az agyi érkatasztrófát elszenvedők az egészséges határértéknél szignifikánsan magasabb vérnyomással (159,82±29,98/85,05±17,29), vércukor értékkel (7,65±3,45) és BMI-vel rendelkeztek (28,25±5,25). A vizsgált, stroke incidenciáját növelő rizikótényezőkből betegenként átlagosan 2,8-cal rendelkeztek. A megkérdezetettek mindössze fele szedte a felírt gyógyszereit, közülük is csak 50% mutatott tökéletes terápiás adherenciát. A krónikus betegségekkel és állapotokkal élő emberek 20%-a nem járt kontrollvizsgálatokra, további 40%
is csak háziorvosi ellenőrzéseken vett részt.
Megbeszélés: A vizsgálatban részt vett betegek túlnyomó többségénél kimutatható volt a nem megfelelő életmód, a rossz terápiás adherencia és a ritka orvoslátogatás is. A kutatásunk eredményei alapján javasoljuk a krónikus betegek hatékonyabb nyomon követését, ezzel a terápiás adherencia javítását.
Fontosnak tartjuk még a helytelen életmód egészségkárosító hatásait és a kezeletlen krónikus betegségek hosszútávú következményeit megelőzni hivatott népegészségügyi programokat is.
Témavezető: Dr. Pető Zoltán, egyetemi docens, SZTE ÁOK
Biológiai terápiában részesülő betegek gyógyszeres terápiáját befolyásoló tényezők felmérése
RAJJ RÉKA
Gyógyszerésztudományi szak, Osztatlan, 8. félév Pécsi Tudományegyetem
Általános Orvostudományi Kar
Bevezetés: Az intézeti gyógyszertárak mindennapjait érintő feladatok közül a tételes finanszírozású készítmények számának növekedése jelentős többletfeladatot ró a gyógyszerészekre, ugyanakkor lehetőséget is biztosít a gyógyszertár munkatársai számára a terápia betegszintű nyomon követésére. Célunknak tűztük ki, hogy a terápia sikerességét befolyásoló tényezőket megismerjük.
Módszerek: A gyógyszerkiadás során a terápiában résztvevő betegekkel személyes interjút végeztünk 37 immunológiai-reumatológiai és 45 bőrgyógyászati indikációban biológiai terápiával kezelt beteggel, melyek során a gyógyszer és kiegészítő termékek sorát, azok szedésével kapcsolatos motivációkat és esetleg nem kívánatos hatásokat dokumentáltunk.
Kölcsönhatásszűrésre három különböző adatbázist alkalmaztunk (Druggs.com, Medscape, UpToDate).
Eredmények: A megkérdezett 45 női beteg és 37 férfi beteg átlagosan 6,79 éve kapott biológiai készítményt, ezalatt 18 betegnél egyszer, 11 betegnél kétszer, 3 betegnél háromszor, 1 betegnél négyszer történt a terápia során készítményváltás. A résztvevők átlagosan 6,1 darab vényköteles gyógyszert alkalmaztak és 2,3 darab kiegészítő terméket (vény nélküli gyógyszer és egyéb termék), 12 beteg egyáltalán nem szedett más készítményt a biológiai terápián kívül. A kiegészítő termékek alkalmazásának leggyakoribb motivációi között a gyógyszerek mellékhatásának kivédése és az idegesség, alvászavar csökkentése állt. Potenciális gyógyszer-kiegészítő termék kölcsönhatásokat is azonosítottunk az omega-3-zsírsav és clopidogrel, valamint magnézium sók és glükokortikoidok között.
Következtetés: Mivel a szoros, tételes elszámolású készítmények jelentős költséggel terhelik az egészségügyi ellátó rendszert, így kiemelt jelentőségű lenne a gyógyszeres terápia és a gyógyszerkiadáskor történő betegtájékoztatás tartalmának kiegészítése a terápia kimenetét befolyásoló tényezőkkel, főként a gyógyszerek hatását befolyásoló kiegészítő termékekkel.
Témavezetők: Dr. Botz Lajos, egyetemi tanár, PTE GYTK Dr. Vida Róbert, egyetemi adjunktus, PTE GYTK
Prevalence of depression amongst international medical students in Hungary
AMBER MARTINEZ
General Medicine, Unified, 8. semester University of Pécs
Medical School
Introduction: According to the World Health Organization (WHO), depression is a leading cause of disability worldwide affecting over 300 million people. A serious complication of depression is suicide. In case of medical students, heavy course loads, sleep deprivation and financial debt increase the risk of depression and anxiety.
The objective of our study was to evaluate the prevalence of depression and to identify the possible risks and protective factors.
Methods: Medical students enrolled in their first year at the University of Pécs Medical School – English program completed a self-administered, anonymous questionnaire. Beck Depression Inventory (BDI) was used to assess depressive symptoms. The first data collection was conducted in September 2019 and the second in February 2020.
Results: We have found that 13.4% of participants had depression in September 2019, and 25.4% in February 2020.
There was a significant association between financial concern and depression (September 2019, P=0.003; February 2020, P=0.002).
In September, there was a significant association between the frequency of physical exercise and depression (P=0.003), as well as gender and depression (P=0.019).
Conclusion: First year students of the English program have poorer mental health after the first exam period. According to our study, financial concern can be identified as a risk factor, while physical exercise and male gender are protective factors.
Discussion: There is a need for adequate mental health promotion and services for medical students. Hopefully, the results of this study will encourage new approaches to prevent the occurrence of mental health disorders in international medical students all over the world.
Supervisor: Dr. Andrea Horváth-Sarródi, assistant lecturer, PTE ÁOK
Az endometriosissal élő nők életminőségének vizsgálata DEMETER-LELKES VIKTÓRIA
Ápoló, BSc, 8. félév Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar
Célkitűzés: Az endometriosis betegség egyre nagyobb számban fordul elő hazánkban. Ugyanakkor az érintett nők sokszor nem fordítanak kellő figyelmet a tünetek megjelenésére.
Kutatásunk célja volt, az endometriosissal érintett nők életminőségének, szexuális életének vizsgálata, pszichés állapotának felmérése.
Adatok és módszerek: Kvantitatív, keresztmetszeti, leíró jellegű kutatásunk 2018. december 19. és 2019. január 31. között egy közösségi oldalon alkalmazott kérdőív használatával készült.
A célirányos, nem véletlenszerű kiválasztást követően a célcsoportba került minden 18 évnél idősebb nő, akinek diagnosztizált endometriosisa van (n=243). Kizárásra kerültek, akik nem kívántak részt venni a kutatásban. Saját készítésű kérdőív főbb kérdéscsoportjaiba tartoztak a szocio-demográfiai kérdések, a szexuális életre, valamint az életminőség felderítésére irányuló kérdések. Microsoft Excel 2007 programmal a leíró statisztika mellett, átlagot, kontingencia táblaelemzést, x2 próbát, Z-próbát, Cramer-féle asszociációs együtthatót, Gauss eloszlást számoltunk (p<0,05).
Eredmények: Az életminőség tekintetében szignifikáns különbség (p=0,003) igazolódott az iskolai végzettség és az életminőség közt. Nem találtunk szignifikáns különbséget abba az irányba, hogy a 30 év feletti nők esetében fokozottabban van jelen testképzavar (p=0,058). Továbbá, arra szintén nem találtunk bizonyítékot, hogy a legalább 5 éve diagnosztizált nők csoportjában a betegség okozta tüneteken túl a pszichésen is érintettek aránya magasabb lenne (p=0,068).
Következtetések: A válaszadók körében az endometriosis negatívan befolyásolja az életminőséget. Ugyanakkor, a 30 évnél fiatalabb endometriosisos betegek esetében fokozottabban kell számolnunk az esetleges testképzavar kialakulásával. Ugyan kutatásunk csak a baranyai nőkre fókuszált, célszerű lenne országos kutatássá bővíteni, valamint össze hasonlítani a szexualitást érintő kutatási eredményeinket egy egészséges nőket bevonó kontrollcsoporttal.
Kulcsszavak: endometriosis, életminőség, szexualitás, pszichés érintettség
Témavezetők: Ferenczy Mónika, egyetemi tanársegéd, PTE ETK Dr. Koppán Miklós, egyetemi tanár, PTE ÁOK