Az egyensúly és a koordináció fejlesztése idős korban HOLLÓ BOGLÁRKA
Ápolás és betegellátás - Gyógytornász, BSc, 7. félév Miskolci Egyetem
Egészségügyi Kar
Bevezetés: A kor előrehaladtával idős korban gyakori probléma a koordináció és az egyensúlyzavar, amelynek következtében növekszik az esések és a törések száma, így fontos feladataink közé tartozik az időskori elesések megelőzése. A kutatás célja, a rendszeresen végzett mozgásprogram hatásvizsgálata az egyensúly és a koordináció rövidtávú fejlesztése céljából idős korban.
Módszerek: A kutatásban önkéntesség alapján a mezőnagymihályi 60 év feletti idős nők vettek részt. A kezelt egyének (70,3 ±4,0 év, 19 fő nő) mozgásprogramban részesültek 6 héten keresztül, heti háromszor 45 percben. A kontroll csoport tagjai korban és létszámban megegyeztek a vizsgálati személyekkel (71,1 ±7,7 év, 19 fő nő). Anamnézist, megtekintést, abszolút végtaghossz mérést, aktív mozgásterjedelem és állóképesség vizsgálatot végeztem. Az izomerő állapotát statikus tesztekkel határoztam meg a program elején és végén. A koordináció (négy négyzet, két lépés előre - egy lépés hátra, módosított up and go) és az egyensúly (módosított gólya, módosított flamingó, egy lábon állás csukott szemmel) változását vizsgáltam. Az adatok kiértékelése a Microsoft Office Excel és az SPSS 24.0 szoftver segítségével történt.
Eredmények: A csoportok között kiinduláskor egy vizsgálati paraméterben sem volt szignifikáns eltérés. A visszamérés és értékelés alapján a törzs extensorok kivételével, a kezelt csoport kezdeti és végeredményei között szignifikáns javulást tapasztaltam (a p-értékek 0,006 és p<0,001 között voltak). A csoportok összehasonlítása során mind izomerő, egyensúly és koordináció tekintetében is szignifikánsan jobb eredményt ért el a kezelt csoport. Javulást mutatott a törzs extensor csoport (p=0,019), a musculus gluteus maximus (p=0,046), a musculus quadriceps femoris (p=0,001), a musculus triceps surae (p=0,006), illetve az egyensúlyi- és koordinációs tesztek eredménye is (p<0,001).
Következtetések: A mintában a rendszeresen végzett, képességekhez igazodó gyakorlatok hatására 6 hét elteltével kimutatható javulás volt észlelhető az izomerőben, az egyensúlyi- és a koordinációs képességekben. Mindezek eredményeképpen fejlődött az állóképesség és a mozgásterjedelem is.
Feltételezhetően a további kutatásokban összpontosítani kell a mozgásprogram résztvevőinek és időtartamának növelésére, ezáltal a fejleszteni kívánt készségek terén még eredményesebb javulás érhető majd el. Érdemes lenne az egyensúlyi- és koordinációs képességeket felmérni és differenciálni életkor, valamint nemek szerint is.
Témavezetők: Sztojev-Angelov Ilona, mesteroktató, ME EK Vámosné Fazekas Anita, mesteroktató, ME EK
Az úszóváll rizikófaktorai gyermekkorban HORNISCH ALIZ GABRIELLA
Fizioterápia, MSc, 2. félév Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar
Bevezetés: Úszó körében gyakori probléma a vállfájdalom, melyet „úszóváll”-ként is ismer a szakirodalom. Felnőttkorra maradandó, degeneratív elváltozásokat okozhat. Kutatásunk célja volt az úszó gyermekek körében jelenlévő vállfájdalom lehetséges okainak és rizikófaktorainak feltérképezése.
Módszer: 208 gyermeket vizsgáltunk meg. Ebből a 118 úszó gyermek (60 fiú és 58 lány) átlagéletkora 13,18±1,1 év volt. A nem úszó gyermekek létszáma 90 fő (48 fiú és 42 lány) átlagéletkora 12,46±0,65 év volt. Vizsgálati módszereink közé tartozott a vállfájdalom kérdőíves felmérése, a váll rotációs mozgásterjedelmének és egyes izmainak erővizsgálata, a scapula mozgásainak vizsgálata Scapular Slide teszttel, továbbá a hypermobilitás értékelése a Beighton score szerint. Az adatelemzést a Statistica for Windows 13.4 programmal végeztük.
Leíró statisztikát, valamint két mintás t-próbát és khi négyzet próbát alkalmaztunk. A szignifikanciaszintet p<0,05 értékben határoztuk meg.
Eredmények: A mintában 46 gyermek tapasztalt jelenleg is vállfájdalmat, ebből 4 nem úszó és 42 úszó volt. Az úszók aktív és passzív kirotációs mozgásterjedelme szignifikánsan nagyobb, míg berotációs mozgásterjedelme szignifikánsan kisebbnek bizonyult nem úszó kortársaiknál. A vállfájdalommal rendelkező úszók baloldali aktív kirotációja szignifikánsan nagyobb volt, mint fájdalommentes társaiké, a többi mozgás terjedelme nem tért el. Az úszók ki-és berotátorainak izomereje szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontrollcsoporté, és bár több esetben találkoztunk a rotációs erőegyensúly felbomlásával, az nem mutatott kapcsolatot a fájdalommal. Scapula dyskinesist nem találtunk. Az úszó gyermekek szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a hypermobilitási teszten. A hypermobilitás úszók körében nem mutatott kapcsolatot a vállfájdalommal.
Következtetések: Eredményeinkből arra következtetünk, hogy vállfájdalom az úszó sporthoz köthető, és a mozgásterjedelemben már ebben az életkorban is kimutathatók a sportspecifikus sajátosságok. A vállfájdalom és a mozgásterjedelem közötti kapcsolat további vizsgálatot igényel. Ugyanakkor nem találtunk kapcsolatot, a vállfájdalom és a hypermobilitás, illetve a vállfájdalom és a rotációs izomerő felbomlás között.
Kulcsszavak: úszóváll, vállfájdalom, rizikófaktorok, hypermobilitás
Témavezetők: Dr. Mayer Ágnes Andrea, főiskolai docens, SE ETK Szendrő Gabriella, gyógytornász, Fonyódi Gyógyintézet Várnagy Anna, gyógytornász, Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika
Krónikus boka instabilitásban szenvedő futsal játékosok alsó végtagi izomaktivitásának vizsgálata és fejlesztése KORONCZAI PATRIK
Ápolás és betegellátás (gyógytornász-fizioterapeuta), BSc, 6. félév
Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar
Cél: Egy lövő folyamat során a krónikus boka instabilitásban (CAI) szenvedők boka körüli izmainak EMG aktivitása csökken, míg a csípő körüli izmok aktivitása nő. Célunk a CAI-ban szenvedő futsal és nagypályás játékosok alsóvégtagi izomaktivitásának felmérése, összehasonlítva egészséges kontroll csoporttal, és egy erre épülő mozgásprogrammal fejleszteni az egyensúlyt és a boka körüli stabilizáló izmok aktivitását.
Adatok és módszerek: 30 résztvevő, I. csoport: 10 fő CAI nagypályás labdarúgó (24,6±3,1 év), II. csoport: 10 fő CAI futsal játékos (23,3±2,7 év), III. csoport: 10 fő egészséges kontroll (25,1±2,9 év). Beválasztási kritérium: CAIT ≤ 27 pont (I. és II.
csoport). Mért változók: 1) EMG alsó végtagi izomaktivitás, 2) testtömeg-középpont kitérés (TTK), 3) gluteus maximus izomerő 4) egyensúlyi tesztek, 5) lumbális motoros kontroll, 6) izomnyújthatóság. Statisztika: leíró statisztika, Spearman-féle korreláció-számítás, Mann-Whitney próba, Kruskal Wallis teszt, Wilcoxon teszt, SPSS 24. v. (p<0,05)
Eredmények: A CAI-ban szenvedő játékosok szignifikánsan eltérő aktivitást mutattak a peroneus, adduktor és lumbális szakaszon lévő erector spinae izomcsoportok tekintetében a kontroll csoporthoz képest (p<0,05). A rúgás fázisában a II. és III.
csoport (p<0,001), valamint az azt követő fázisban az I. és III.
csoportok (p=0,021) között találtunk szignifikáns eltérést a boka körüli izmok aktivitásában. A futsal játékosok csípő körüli izmainak aktivitása szignifikánsan nagyobb volt a boka körüli izmokhoz képest a lövő és az azt követő fázisban is (p<0,001).
Közepes erősségű, negatív korrelációt találtunk a TTK és a peroneus longus aktivitása között (r=-0,415, p=0,023). A gluteus maximus izom ismételt maximális izomerejében szignifikánsan jobban teljesítettek a futsal játékosok a nagypályás futballistákhoz képest (p<0,001). A mozgásprogram végén a futsal játékosok szignifikáns javulást értek el az izomnyújthatósági és egyensúlyi tesztek (p<0,05), a peroneus longus aktivitás (p<0,05) és a testtömeg középpont kitérés (p=0,005) vizsgálatának tekintetében.
Következtetések: A CAI-val rendelkező játékosoknál fokozott az alsó végtag proximális régiójának izomaktivitása, hogy kompenzálják a boka stabilitásának hiányát és fenntartsák a poszturális kontrollt egy rúgás során. A neuromuscularis tréningekkel fejleszthető a boka körüli izmok aktivitása és ezáltal lehet csökkenteni a TTK-t statikus és dinamikus helyzetekben egyaránt.
Kulcsszavak: EMG izomaktivitás, futsal, CAI
Témavezető: Dr. Tóth Bettina, egyetemi oktató, PTE ETK
Scapula diszkinézis, dobó váll, vállfájdalom, valamint adekvát mozgásterápiára történő változás összefüggésének kontrollcsoportos vizsgálata utánpótlás korú kézilabdázók körében
SÜLE-SZIGETI ATTILA
Gyógytornász-fizioterapeuta, BSc, 8. félév Pécsi Tudományegyetem
Egészségtudományi Kar
Célkitűzés: Célul tűztük ki a sportolók vállfájdalmainak és feltehetően azok mögött álló kinematikai deficitek innovatív technológiával történő feltérképezését, ill. adekvát mozgásterápiás kezelésének hatékonysági vizsgálatát.
Adatok és módszerek: Kutatásunkat a Nemzeti Kézilabda Akadémián végeztük, melybe 12 vállfájdalommal rendelkező játékost vontunk be. Az esetcsoport (n=7; 16,17±1,83 év) és a kontrollcsoport (n=5; 17,60±0,89 év) kialakítása logisztikai szempontok szerint történt. Vizsgáltuk a passzív vállízületi rotációs ROM-ot Goniometerrel, scapula dinamikus stabilitását Coach’s Eye Sports Analysis programmal, ki- és berotációs izomerőt HUMAC NORM Isokinetic Dynamometerrel, és a fájdalom mértékét Vizuál Analóg Skálával. Kizárási kritérium volt minden váll/könyök ízületet érintő műtét, ill. a kezelésekről való 20%-ot meghaladó hiányzás. A statisztikai elemzéshez az SPSS 26.0-t használtuk, páros t-próbát és korreláció analízist számoltunk. (p<0,05)
Eredmények: Eset- (E) és kontrollcsoport (K) eredményeit nézve dobó oldalon a berotációs deficit E: p=0,009, t=4,811, K:
p=0,258, 2,333; kirotáció E: p=0,024, t=3,523, K: p=0,500, 1,000; berotációs izomerő E: p=0,001, t=7,757, K: p=0,070, 9,000; kirotációs izomerő E: p=0,067, 2,493, K: p=0,500, t=-1,000; scapula stabilitás E: p=0,007, t=-5,010, K: p=0,295, t=2,000; a fájdalom E: p<0,001, t=10,590, K: p=0,500, t=1,000 szerint alakult a mozgásterápia hatására. Nem dobó oldalon a berotációs deficit E: p=0,052, t=2,732, K: p=0,272 t=-2,200;
kirotáció E: p=0,090, t=2,229, K: p=0,205, t=-3,000; berotációs izomerő E: p=0,086, t=-2,272, K: p=0,705, t=-0,500; kirotációs izomerő E: p=0,005, t=-5,702, K: p=0,500, t=1,000; továbbá a scapula stabilitás E: p=0,019, t=-3,792, K: p=0,500, t=1,000 értéket mutatott. Korreláció számítás tekintetében a csökkent berotációs (p=0,837) és fokozott kirotációs (p=0,890) ROM, berotációs (p=0,837) és kirotációs (p=0,162) izomerő és a scapula stabilitás (p=0,806) tényezők közül egyik sem mutatott szignifikáns összefüggést a vállfájdalommal.
Következtetések: Az akadémián az erőnléti, korrekciós és technikai edzések alapvetően befolyásolják a játékosok állapotának alakulását. Azonban az, hogy minden vizsgált tényező tekintetében fejlődést tapasztaljunk és a fájdalom mértéke is szignifikánsan csökkenjen, kizárólag célzott multifázisú mozgásterápiás programmal valósítható meg.
Témavezetők: Tóthné Steinhausz Viktória, gyógytornász-fizioterapeuta, NEKA
Dr. Tóth Bettina, egyetemi oktató, PTE ETK
A zene hatása a futó teljesítményére VARGA ILDIKÓ
Gyógytornász, BSc, 5. félév Szegedi Tudományegyetem
Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar
Bevezetés: Számos korábbi tanulmány eredményei szerint a zene képes a szomatikus funkciók élettani paramétereit megváltoztatni. Célunk a különböző stílusú zeneszámok pulzusértékekre gyakorolt hatásának vizsgálata, hogyan befolyásolja a zene a terhelés alatti szívfrekvenciát és ezt követően a regenerációs fázisban mért pulzusmegnyugvást.
Módszerek: A kutatásba bevont személyeknek 5 km-t kellett lefutniuk, közben okostelefonról fülhallgatón keresztül összesen 3 különböző zenei stílust alkalmaztunk, illetve kontrollnak a zene nélküli futást tekintettük. A zenéket, meghatározott percenkénti ütés szám alapján válogattuk össze, mely a pop stílusnál 110-140 BPM, hard rocknál 120-160 BPM és a klasszikusnál pedig 100-120 BPM volt. Az 5 km-es távot minden stílussal kétszer kellett megtenniük. A szívfrekvencia időbeni változásait a futások közben és után egy mellkas pánton található szenzor (Polar H7) regisztrálta, melyet okostelefonon a Polar Beat applikáció mentette el. A futás után 3 percenként, összesen 3 alkalommal mértük a résztvevők vérnyomását, a pulzus értékeiket (Omron M2) vérnyomásmérővel.
Eredmények: A futás közben mért átlag pulzusértékek között szignifikáns különbséget nem tapasztaltunk a zenei stílusok tekintetében. A maximális pulzusérték átlaga a pop stílus mellett volt a legmagasabb (187,5±9,0), míg a legalacsonyabb a klasszikus zene hatására volt kimutatható (179,77±7,1). A pulzus regeneráció során a legnagyobb mértékű, közel 22 %-os szívfrekvencia csökkenés a zene nélküli és a klasszikus zene melletti mérés során volt detektálható. A regenerációs időtartam alatt mért pulzusértékeket átlagolva szignifikáns eltérés mutatkozik a stílusokban, p<0,001. Ismétléses varianciaelemzéssel a popzene szignifikánsan eltér a többi zenei stílus eredményeitől.
Megbeszélés: A zene stílustól függően képes befolyásolni a terhelés közbeni szívfrekvenciát és a klasszikus stílusban gyorsítani a pulzusregenerációt terhelést követően.
Témavezetők: Hajdúné Dr. Petrovszki Zita, főiskolai docens, SZTE JGYPK
Dr. Finta Regina, mb. főiskolai docens, SZTE ETSZK
2021.04.08 (CSÜTÖRTÖK) 08:00-09:45
Amatőr gamer-ek és e-sportolók fizikai állapotának vizsgálata, az e-sport következtében megjelenő mozgásszervi problémák beazonosítása BERKI KRISZTINA
Komplex Rehabilitáció, MSc, 3. félév Debreceni Egyetem
Népegészségügyi Kar
Az e-sportolók nevük ellenére általában nem végeznek számottevő fizikai aktivitást, csak hobbi vagy versenyszerűen számítógépes játékok segítségével virtuálisan sportolnak. Ennek a sportnak is lehetnek azonban egészségkárosító hatásai. A hosszantartó ülés miatt kialakuló derékfájás, vagy a csukló és ujjak ízületeit érintő túlterhelésből adódó gyulladásos fájdalmak, melyek egyre több panaszt okozhatnak. Az e-sport magas óraszámú ülést igénylő tevékenység, ahol feltételezzük, hogy az ülésben töltött órák nagyrészt helytelen pozícióban valósulnak meg. Ennek következtében, már fiatal életkorban megjelennek olyan akut fájdalommal járó mozgásszervi panaszok, melyek később krónikussá válhatnak és akár strukturális változásokat is okozhatnak a mozgásszervrendszerben.
Célunk volt felmérni amatőr gamer-ek és e-sportolók fizikai aktivitását jellemző szokásait, valamint adatot gyűjteni a mozgásszervi panaszaikról és azok menedzseléséről.
Kutatásunk során az adatgyűjtéshez egy 39 kérdésből álló önkitöltős online kérdőívet használtunk a Google Sheet-en keresztül, mely többségében zárt kérdéseket tartalmazott. Az adatokat Microsoft Excel segítségével elemeztük. A célcsoportot amatőr gamer-ek és e-sportolók képezték, akikhez Facebookon juttattuk el a kérdőívet.
A kérdőívet 74-en töltötték ki. A válaszadók 40%-a egy átlagos nap folyamán több mint 8 óra 31 percet tölt ülésben, melyből 57%
legalább 2 óra 30 percet játszik számítógépen. A kitöltők 47%-a tapasztalt mozgásszervi fájdalmat az elmúlt egy hónapban, illetve 42% végez rendszeres sporttevékenységet. A kialakult panaszokat 49%-uk legtöbbször semmivel sem kezelte, míg 46%-uk speciális nyújtásokat alkalmazott a fájdalom csökkentésére.
Az eredményeink azt mutatják, hogy a válaszadók közel fele tapasztalt már mozgásszervi panaszt életmódjából adódóan és az érintettek 49%-a nem kezelte ezt semmilyen módon. A kutatás folytatásaként tervezünk egy speciális mozgásszervi állapot felmérést és egy célzott, preventív mozgásprogram kidolgozását e-sportolók részére.
Témavezető: Dr. Veres-Balajti Ilona, egyetemi docens, DE NK
A hosszantartó ülés káros hatásainak mérséklése fizikális tréninggel, illetve kognitív és digitális eszközökön alapuló tartásjavítás révén
DUZSIK LILI
Gyógytornász, BSc, 7. félév Szegedi Tudományegyetem
Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar
Bevezetés: Az ülő életmód térnyerésével a gerincproblémák szerves részét képzik az életnek, amely hátterében legtöbbször a gerinc nem megfelelő- és/vagy túlterhelése áll. Kutatásunkban az aránytalan terhelés talaján kialakult problémák kezelésére keresünk olyan megoldást, mely révén a tartáskorrekció jól beépíthető a mindennapokba. Célunk a funkcionális torna (FT) és egy chatbotos figyelmeztetéseken alapuló (CB) program hatásának összehasonlítása.
Módszerek: 24 és 58 év közötti önkénteseket vizsgáltunk, akik több, mint 6 órában ülőmunkát végeznek és ebből adódóan derék és hátpanaszokkal küzdenek. 24 résztvevő jelentkezés alapján került FT(n=11) vagy CB(n=13) csoportba. Kizárási kritérium volt minden olyan kórkép, mely akadályozza a program teljesítését, vagy befolyásolja az eredményeket. Az FT csoport tagjai 8 hetes tornaprogramban vesznek részt, míg a CB csoport tagjai egy általunk létrehozott chat-bot rendszer révén, munkaidőben kapnak tartáskorrekciós utasításokat. Mindkét esetben a cél a testtartás optimalizálása, melyet az FT csoportnál funkcionális erősítések és nyújtások által, míg a CB csoportnál a test helyes pozícióban történő megtartásán keresztül érünk el. A programok hatásának értékeléséhez statikus izomerő teszteket (Sorensen, core), egyensúlyi (Neruocom) és nyújthatósági méréseket (állásból előrehajlás) végeztünk, valamint kérdőívvel felmértük a fájdalom és a funkciókárosodás mértékét.
Eredmények: Méréseink eredményeiből megállapítható, hogy mindkét csoport tagjai az egészséges populációhoz viszonyítva gyengébben teljesítettek. Különösen igaz ez a Sorensen tesztre, mely során minden résztvevő lényegesen rövidebb ideig tudta fenntartani a helyzetet (FT= 29,7±15,57s, CB= 7,20±26,76s), mint amennyi az egészséges populációban elvárt (198s).
Megbeszélés: Eredményeink alapján feltételezhetjük, hogy az ülőmunka hatásaként a fájdalom megjelenése mellett az izmok erejének és nyújthatóságának csökkenése is bekövetkezik, azonban ezen paraméterek fejlesztésével a káros hatások mérsékelhetők.
Témavezető: Dr. Finta Regina, mb. főiskolai docens, SZTE ETSZK