• Nem Talált Eredményt

◼ mentálhigiéné

◼ stressz

◼ krízis

◼ szenvedélybetegségek

◼ ellátórendszer felépítése

◼ tanulástechnika

◼ életmód

◼ elsősegélynyújtás

136 | 5. Prevenciós alapismeretek

A kortárs segítés előnyei:

◼ Pszichológiai kultúra terjesztése

◼ Szakszerű ismeretek

◼ Megtartó közösség (barátok, örömforrás)

◼ Hasznos szabadidő eltöltés

◼ Segítők fejlődése (szociális készségek, önértékelés)

◼ Primer prevenció

◼ Korai intervenciós hatások

◼ Rizikócsoportok bevonása (toborzás célcsoportja)

◼ Egészséges értékek irányába való elköteleződés

◼ Önismeret

◼ Pályaválasztási tudatosság javul

◼ Probléma kezelés hatékonyabb

Példák, ahol a képzett kortárssegítők megjelennek a gyakorlatban: gyermektáborokban, gyermekrendezvényeken végzett önkéntes munka, egyetemi diáktanácsadás, bulisegély

5.9. A KORAI SZOCIOKULTURÁLIS HÁTRÁNYOK CSÖKKENTÉSE

5.9.1. Biztos kezdet program

A szegénység, a társadalmi marginalizálódás nem pusztán szociális problémaként és szociális következményei okán érdemel figyelmet. A szegénység gyermeki fejlődésre gyakorolt negatív hatásait a testi és mentális egészség, valamint az intellektuális teljesítmény területén is tetten érhetjük. Az alacsony jövedelmű családok körében a 4-11 éves korosztályban gyakoribbak a magatartási rendellenességek. A nélkülöző családok gyermekeinél 20%-ot is meghaladja a pszichiátriai rendellenességek aránya.(Vajda, 2011)

A szegénység, mint kockázati tényező nem önmagában fejti ki káros hatását a fejlődésre, hanem az egyes rizikótényezők összegződése révén. Sameroff (idézi Vajda, 2011) hét kockázati tényezőt vizsgált: szegénység, egyszülős család, társas támogatás hiánya, az anya igen alacsony iskolázottsága, szülő szorongása, szülői merevség, anya krónikus elembetegsége. Három vagy négy kockázati tényező fennállása esetén az intelligencia értékekben alacsonyabb eredményeket kaptak. (Tehát azoknál a gyerekeknél, akik kevesebb kockázati tényezővel voltak megterhelve jobb eredmények születtek.) Rutter (idézi: Vajda, 2011) kutatásai szerint a három, négy rizikótényezőt hordozó családok gyermekeinél a pszichiátriai problémák megjelenése valószínűbb. A gyermek korai életéveiben fennálló halmozott rizikótényezők esetén az érzelmi, szociális élet problémái, valamint az iskolai előmenetel nehezítettsége valószínűsíthető Rutter szerint. Kutatások szerint a szegény családok esetében nagyobb az esély a rizikófaktorok halmozódására. Fontos megjegyezni, hogy az igen alacsony jövedelmű családok nagyjából felében egyéb rizikótényezők hiányában és védő tényezők jelenlétében (pl.

biztonságos kötődés, fokozott rokoni támogatás) a fent említett károsító tényezők nem érvényesülnek.

5.9. A korai szociokulturális hátrányok csökkentése | 137

A több rizikótényezőt hordozó társadalmilag hátrányos, nélkülöző csoportok gyermeknevelési szokásai is sajátos képet mutatnak, mely hatással van a gyermek személyiségfejlődésére (Vajda, 2011):

◼ a nevelés tekintélyelvű, konformitásra nevelő

◼ a gyermek és felnőtt világ elkülönítése hiányos (a gyermek jobban látja a felnőttek világát, kevesebb védelmet, puffert kap a szülőktől)

◼ a perspektívikus, jövőbe tekintő stílus hiányzik a nevelésből

◼ a szülők kevésbé észlelik / tartják fontosnak / és támogatják a tehetség kibontakoztatását

◼ a gyermekkel való személyre szabott foglalkozás szegényesebb képet mutat

◼ a szülők nézetrendszerében kevésbé érvényesül a nevelés, szociális feltételek befolyásoló hatása

A szegénységgel, deprivációval, kirekesztődéssel is összefüggő, az egészséges pszicho-szociális fejlődést veszélyeztető főbb kockázati tényezők (Tausz, 2006):

◼ hátrányos szocio-demográfiai helyzet (család társadalmi statusa, összetétele)

◼ jövedelmi szegénység

◼ az alapvető fizikai szükségletek kielégítéséhez nélkülözhetetlen- és a gyermekek számára fontos javak hiánya

◼ a gyermekek életében releváns és esélyteremtő tevékenységek végzésétől való megfosztottság vagy ennek korlátozottsága

◼ az emberi kapcsolatok veszélyeztetettsége

◼ az értékrendszer, szocializáció sajátosságai

A Biztos kezdet prevenciós célú program, mely a korai szociokulturális hátrányok kiküszöbölését szolgálja. A hátrányos helyzetű kistérségekben, településrészeken a 0-5 éves korú gyermeket nevelő családok jelentik a program célcsoportját.

A program átfogó céljai:

◼ a hátrányos helyzet csökkentése

◼ az esélyegyenlőség javítására (korai hátrányok mérséklése, lemaradás, kirekesztődés elkerülése)

◼ a szolgáltatások (szakemberek) hozzáférhetőségének javítása

◼ képességek kibontakoztatása

◼ korai probléma felismerés

◼ korai célzott képességfejlesztés

◼ az egészségkultúra fejlesztése, az egészségi állapot javítása

◼ a családok és szülők támogatása a hátrányos helyzet ismétlődésének megakadályozása érdekében (szülő-gyermek kapcsolat segítése, szülői, gyermeknevelési kompetenciák erősítése)

◼ bölcsőde, óvoda hiányában a Gyermekházak biztosítják a 0-5 év közötti gyermekek biztonságos fejlődést segítő ellátását

138 | 5. Prevenciós alapismeretek

A program célcsoportjai:

A hátrányos helyzetű településeken, településrészeken, illetve a hátrányos helyzetű családokban élő 0-5 év közötti csecsemők és gyermekek és az őket nevelő szülők.

◼ azok a gyermekek, akik organikusan nem sérültek

◼ azok a gyermekek, akik organikusan sérültek és a rehabilitációjukhoz terápia szükséges

◼ azok a csecsemők és kisgyermekek, akik az életkori sajátosságokhoz képest fejlődésükben lemaradást, vagy annak kockázatát mutatják

Rövid távú cél:

◼ a csecsemők és kisgyermekek szociális, érzelmi és értelmi fejlődésének javítása

◼ a gyermekek tanulási képességeinek javítása

◼ a szülői szerepek, kompetenciák megerősítése

◼ a családok és közösségek erősítése Középtávú cél:

◼ az óvoda illetve az iskolaérettség növelése

◼ a beiskolázási mutatók javítása

◼ az iskolai lemorzsolódás csökkentése

◼ a bukások számának csökkentése Hosszú távú cél:

◼ a gyermek jóllétének biztosítása

◼ a hátrányos helyzetű családok deprivációs ciklusának megtörése (társadalmi mobilizáció esélyének növelése)

◼ a hátrányos helyzetű családokban élő gyermekek jövőbeni sikeres munkaerő piaci reintegrációjának megalapozása

5.9.2. A tanoda program

„Bár a család meghatározó szerepét a gyermeknevelésben semmi sem helyettesíti, a konfliktusmegoldó készségek, az egészségmegőrző magatartás, a társas kapcsolatok erőssége a modern társadalomban a leginkább az iskolázottság mértékével függnek össze. Ezért tehát a gyermekek jövője, személyiségfejlődése érdekében a családokat minden módon támogatni kell abban, hogy gyermekeiket taníttathassák.” (Kopp, Skrabski, 2016. 134.o.)

A tanoda „olyan intézmény, amely iskolán kívüli foglalkozás keretében a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók, közülük is főként a hátrányos megkülönböztetés miatt még nehezebb helyzetben lévő romák iskolai sikerességét, továbbtanulását kívánja elősegíteni, ezáltal javítva későbbi esélyeiket a munkaerőpiacon való érvényesülésre és a társadalmi integrációra.” (Kerényi Tanodakönyv, 2005. 15.o)

A fenti két idézet rávilágít arra, hogy az aluliskolázottság nem csak a munkaerőpiaci helyzetet, hanem a társadalmi érdekérvényesítést is rontja, növeli a társadalmi kiszolgáltatottságot (hiányzó öngondoskodás) és pszichoszociális készségeket valamint testi egészséget befolyásoló tényezőként is meghatározó jelentőségű.

Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2011-2020:

5.9. A korai szociokulturális hátrányok csökkentése | 139

Az ún. tanoda programok – a hátrányos helyzetű gyermekek oktatásának-nevelésének nem formális tanulási színterei- standardizált modell alapján uniós forrásból támogatott fejlesztésekként jöttek létre.

A tanoda a gyerekek és szüleik által saját elhatározásból választott tanulást segítő és menedzselő a résztvevők személyes oktatási igényeihez alkalmazkodó forma, mely növeli a formális iskolai keretekbe történő integrálódás esélyét. (Idézi Németh, 2014)

Az iskolai eredményesség javítására, a hátrányos szociokulturális helyzet kompenzálására jöttek létre az iskolás, középiskolás korú gyermekek esetén a tanodák. Ezen intézmények az iskolai kívüli foglalkozásokat szerveznek. A tanodák célja az iskolai lemorzsolódás csökkentése, a képességek kibontakoztatása, érettségire való felkészítés, esetenként a tehetséggondozás. Nem csupán oktatási-nevelési, hanem mentálhigiénés célok is megfogalmazódnak/felvállalódnak némely tanoda esetén. Ezekben a tanodákban a tanulással kapcsolatos gátak, a szocializációs nehézségek leépítése, a tanulási motiváció támogatása mellett a kommunikációs készség fejlesztése, a szorongások oldása révén segítik a megfelelő önértékelés alakulását. Homogén, heterogén tanulócsoportos forma is létezik. Kiscsoportos oktatási forma. A tanodákat főként civil szervezetek vagy egyházak működtetik.

Oktatáskutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy hatékony lenne a tanodák működését a fiatalabb iskolás korosztály felé kiterjeszteni a kompetenciafejlesztés céljából. (Németh, 2014) A tanodák fő célkitűzései (Németh, 2014):

◼ korrepetálás, felzárkóztatás

◼ továbbtanulás segítése, érettségire való felkészítés

◼ integrált oktatás támogatás

◼ iskolai eredményesség növelése

◼ tehetséggondozás

◼ szabadidős tevékenységek szervezése

◼ identitás erősítés

◼ hiányzás, lemorzsolódás csökkentése

◼ hátrányos helyzetű családokkal való szoros együttműködés

◼ kompetenciafejlesztés, önálló tanulás elősegítése

◼ egyéni, kiscsoportos fejlesztés

Speciális célcsoportokkal bíró intézmény pl. a Belvárosi Tanoda Célcsoport: 15-22 év

◼ középiskolából lemorzsolódott diákok, kallódó, deviáns életvezetésű fiatalok

◼ SNI, tanulási zavarok, beilleszkedési, magatartási zavarok

◼ előzetes letartóztatásban lévő, büntetésüket töltő, szabadult (oktatás, reszocializáció)

◼ szenvedélybeteg, súlyos életvezetési zavarokat mutató fiatalok (oktatás, terápia)

140 | 5. Prevenciós alapismeretek

Ö SSZEFOGLALÁS

A Prevenció című fejezetben összefoglalásra és bemutatásra kerültek azok a gyakorlatok, melyek a lelki egészséget rendszerszintű szemléletmódot alkalmazva (pl. a családi vagy iskolai közösség bevonásával) közelítik meg. A családokat támogató, gyakorlatban megvalósuló programok esetenként komplex, ágazatközi (szociális, oktatási-nevelési, egészségügyi) együttműködést kívánnak (családközpontú korai intervenció). A család bevonása (családközpontú korai intervenció pszichoedukáció, önsegítő, szülői, hozzátartozói csoportok), az életminőség javulását eredményezik. A korai (gyermekkori) intervenciók (korai fejlesztés, Biztos Kezdet, Tanoda program) a felnőtt életre is pozitív kihatásokkal lehetnek. Az egyéni problémakezelés helyett fókuszba kerül a kapcsolati, interakciós, kommunikációs mintázatok vizsgálata. Bemutatásra kerültek a konfliktuskezelés szelíd, nyertes-nyertes helyzetet preferáló módjai (mediáció, resztoratív, kooperatív technikák: projekt illetve mozaik módszer). A szülőszerep hatékonyságának növelése szintén az interakciós mintázatok megfigyelésén és elemzésén keresztül valósulhat meg. (videotréning, mentalizációt segítő programok). Célunk az alkalmazott területeken megjelenő jó gyakorlatok megismertetése.

E LLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

9. Vezesse végig egy példa segítségével a biopszichoszociális szemlélet összefüggéseit!

a. Határozza meg az egészségmagatartás fogalmát!

b. Milyen célkitűzései vannak a pozitív pszichológiai irányzatnak?

c. Jellemezze a stressznek ellenálló személyiséget!

d. Határozza meg korai családközpontú intervenció fogalmát!

e. Sorolja fel a sérült gyermeket nevelő családok problémával összefüggő speciális krízishelyzeteit!

f. Sorolja fel az önsegítő csoportok hatótényezőit!

g. Milyen helyzetekben alkalmazható a videotréning módszer?

h. Miért előnyös a mediáció alkalmazása?

i. Mi a resztoratív konfliktuskezelési technika lényege?

j. Határozza meg miben áll a kortárs segítés lényege!