◼ Mit gondol, a felesége mit mondana, miért jöttek?
◼ Mit gondol, mit vár a férje ettől a találkozástól?
◼ Mit gondol, miért pont most hívott fel bennünket a férje?
◼ Ki akart leginkább eljönni? Ki legkevésbé? Vajon miért?
◼ Ön szerint kit nyugtalanít leginkább a probléma? Mit tesz ellene? Ki ért vele egyet? Ki nem ért vele egyet? Ki látja másképp?
◼ Ki vette észre legelőször a problémát? Ki legutoljára?
◼ Volt olyan időszak, amikor semmiféle problémát nem láttál X-nél?
◼ Ki a legbizakodóbb a megoldást illetően? Ki a legkevésbé?
◼ Ki tudna neki leginkább segíteni, hogy ez változzon? Hogyan?
◼ Problémahordozó gyerekhez: Rajtad kívül van még valakinek a családban problémája?
◼ Mint apa, mit gondol a fiáról?
◼ Tegyük fel, hogy anya kivételesen másképp reagálna (pl elmondana egy titkot, nem pakolná el mások helyett a holmikat). Mit gondolsz, mit csinálna akkor a bátyád? És apa?
◼ Mit tesz olyankor apa, amikor ideges? És a többiek mit csinálnak ez után, hogy látod?
◼ Ki hiányolja leginkább az együtt töltött időt? Melyik szülőből szeretne többet kapni a testvéred? A testvéredet, vagy téged zavar jobban, hogy anyának nem jut rátok több ideje?
◼ Szerinted ki áll legközelebb X-hez a családban? Mindig így volt? Ha nem, mikor változott?
◼ A probléma megjelenése előtt vagy után mondanád szorosabbnak a testvéred és anya kapcsolatát?
◼ Az anyósa mit mondana, milyennek látja az önök kapcsolatát?
◼ És a gyerekek? Mit mondanának, mikor jó együtt lenni apának és anyának, és mikor nehéz?
◼ A gyerekek miből vennék észre először, hogy javult a helyzet?
◼ Ha egytől 10-ig terjedő skálán értékelhetné, mit gondol, mennyire volt küzdelmes otthon ez a hét?
◼ Mit mondana a férje, ki mit tesz másképp olyankor, amikor jobb hetük van?
4.7. Kérdezéstechnika | 97
◼ Ha megkérdeznénk a feleségét, vajon mit mondana, mi lehetne az első konkrét lépésük a megoldás irányában?
◼ Ha a család elindulna a változás útján, mi lenne az első olyan jel, amiből ezt észre lehetne venni? Ki venné észre leghamarabb, aztán kicsoda stb?
◼ Maga szerint a felesége milyen változást tart leginkább szükségesnek, mit mondana Ő maga szerint, hogy mi a cél?
4-1. ábra: Kérdéstípusok a segítő szakember szándékainak és előfeltevéseinek összefüggésében2
Ö SSZEFOGLALÁS
A fejezet bemutatta a rendszerszemlélet alkalmazását a család működésére. Ismertette a családszerkezet elemeit, a család működésének legfontosabb szabályait, kereteit és az ezekhez tartozó fogalmakat.
Áttekintette a főbb rendszerszemléletű családterápiás iskolák elméleti alapjait, módszereit.
Elhelyezte a családkonzultációt a segítő foglalkozások rendszerében, tisztázta a kompetenciákat, a családkonzultáció kereteit és az elvárható hatásmechanizmusokat, rendszerezte a folyamat szakaszait.
2 Forrás: Tomm (2001), 106. Bagdy (2018) http://www.webcreator.hu/tankonyv/pf7.html
98 | 4. Rendszerszemléletű családterápia alapismeretek
A jegyzetben nagyobb hangsúllyal szerepel az interjúztatás és a kérdezéstechnika ismertetése, mivel ez a két eszköz minden segítő kapcsolatnak szerves része, ezért elméleti és gyakorlati alapjaik ismerete elengedhetetlenül szükséges.
Ez a fejezet a fentebb felsorolt témák tömör összefoglalását nyújtja. Az egyébként roppant szerteágazó és alapos ismereteket igénylő témákban történő eligazodást bőséges fogalomtár és a hivatkozott szakirodalom segíti.
E LLENŐRZŐ KÉRDÉSEK
1. Mi indokolja a rendszerszemlélet alkalmazását a családterápiában?
2. Melyek egy rendszer önszabályozó mechanizmusának jellemzői?
3. Melyek azok a legfontosabb rendszerszemléletű fogalmak, amelyek segítségével leírható egy család működése? Definiálja a fogalmakat!
4. Határozza meg a konzultáció szakaszait! Milyen megismerési módok jellemzik az egyes szakaszokat?
5. Egy konzultációs folyamatban milyen kihívásoknak kell a segítőnek megfelelnie?
6. Melyek a rendszerszemléletű interjú legfontosabb kritériumai?
7. Mit jelent a neutralitás fogalma az interjúztatásban?
8. Hasonlítsa össze a kérdezéstechnikákat! Milyen esetekben használjuk a lineáris, stratégiás, reflektív és cirkuláris kérdezéstechnikát?
I RODALOMJEGYZÉK
Bagdy, E. (szerk.): Pár- és családi kapcsolatok vizsgálata. Digitális tankönyv. Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest http://www.webcreator.hu/tankonyv/eloszo.html Letöltés dátuma: 2018. 06. 28.
Dalos, R., Procter H. (2001): A családi folyamatok interakcionális szemlélete. In: Bíró, S., Komlósi P. (szerk.): Családterápiás olvasókönyv. Animula, Budapest 7-52.
Goldenberg, H. & I. (2008): Áttekintés a családról I-III. Animula, Budapest
Feuer, M. szerk. (2008): A családsegítés elmélete és gyakorlata. Szöveggyűjtemény. Akadémiai Kiadó, Budapest
Klammer, G.; Klar, S. (2008): Hogyan ismerek meg? A rendszerszemléletű családterápia ismeretelméleti alapjai. In: Brandl-Nebehay, A; Rauscher-Gföhler, B; Kleibel-Arbeithuber, J.
(szerk.): Rendszerszemléletű családterápia. Alapok, módszerek és aktuális trendek.
Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány, Budapest 65-90.
Komlósi, P., Hardy, J. (2004): Családterápia és családkonzultáció a segítő intézményekben. In:
In: Kurimay T. (szerk.): Családterápia és családkonzultáció. Coincidencia Kiadó, Budapest 117-151.
4.7. Kérdezéstechnika | 99
Levouni, P., Arnaout, B., Marienfeld, C.: Motivációs interjú a klinikai gyakorlatban. Oriold és Társa Kiadó és Szolgáltató Kft., Budapest
Nebehay, A.; Geyerhofer, S.; Wolf, F. (2008): A rendszerszemléletű családterápia története. In:
Brandl-Nebehay, A; Rauscher-Gföhler, B; Kleibel-Arbeithuber, J. (szerk.): Rendszerszemléletű családterápia. Alapok, módszerek és aktuális trendek. Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány, Budapest 21-62.
Perczel Forintos, D. (2012): A szocializáció és a motiváció kérdése a pszichoterápiában. SE, Klinikai Pszichológiai Tanszék
http://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/files/2012/06/pszichother_motivacio_pfd.pdf Letöltés dátuma: 2018. június 15.
Rácz, J. (2009): A konzultáció. In: Demetrovics Zsolt (szerk.): Az addiktológia alapjai III. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 249-276.
Rauscher-Gföhler, B. (2008): Általánosan használt terápiás technikák a rendszerszemléletű családterápiában. In: Brandl-Nebehay, A; Rauscher-Gföhler, B; Kleibel-Arbeithuber, J. (szerk.):
Rendszerszemléletű családterápia. Alapok, módszerek és aktuális trendek. Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány, Budapest 180-188.
Sárváry, A. (2011): Egyén a családban. A családpszichológia alapjai. Debreceni Egyetem Kiadó, Debrecen
Székely, I. (2003): Tárgykapcsolat - elmélet családterápiában. Családterápiás sorozat 10., Animula Kiadó, Budapest
Tomm, K. (2001): Az interventív (beavatkozó) interjúzás művészete. In: Bíró, S.; Komlósi, P.
(szerk.): Családterápiás olvasókönyv. Családterápiás sorozat 1. Animula, Budapest 75-117.
Urbán, R. (2009): A motivációs interjú. In: Demetrovics Zsolt (szerk.): Az addiktológia alapjai III. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 277-293.
Wieszt, A. (2015): Családterápia szervezetekben. Családterápiás konzultáció családi vállalkozások számára. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Politikatudományi Doktori Iskola
https://docplayer.hu/16394997-Wieszt-attila-csaladterapia-szervezetekben-csaladterapias-konzultacio-csaladi-vallalkozasok-szamara.html letöltés dátuma: 2018. 07. 05.
III. RÉSZ
Prevenció
5.1. Egészség és pszichológia | 101
5. PREVENCIÓS ALAPISMERETEK
TAKÁCS TÍMEA
Békés Megyei Központi Kórház klinikai szakpszichológus
B EVEZETÉS
A fejezet célja, hogy megismertesse az egészségpszichológia és a pozitív pszichológia fő fogalmait és elméleti kereteit. További cél, hogy áttekintést adjon preventív szemléletre fókuszálva a családokat támogató, családmegtartó, az életminőséget pozitív irányba befolyásoló gyakorlati lehetőségekről. Bemutatásra kerülnek a mentális egészség szempontjából komoly preventív erővel bíró, zömmel Magyarországon is működő, családokat támogató jó gyakorlatok (önsegítő csoportok, sorstárs segítés, pszichoedukáció, családközpontú korai fejlesztés, videotréning, mediáció, mentalizációt segítő programok, a hátrányok csökkentését célzó oktatási programok: Biztos Kezdet program, Tanoda program).
A fejezet egy szakasza a bántalmazás prevenciós lehetőségeit tekinti át. Végül a kortársközösségekben rejlő mentálhigiénés lehetőségekről (Békés Iskolák program, kortárs segítés) esik szó.
Kulcsszavak: egészségpszichológia, egészségmegőrző magatartás, krónikus betegség, mentálhigiéné, prevenció, rehabilitáció, stressz coping, életminőség, pozitív pszichológia, reziliencia, pszichológiai immunrendszer, jól-lét, önsegítő csoportok, pszichoedukáció, korai családközpontú intervenciók, mediáció, resztoratív konfliktuskezelési technikák, rizikócsalád, abusus, mentalizáció, kooperatív technikák.
5.1. E GÉSZSÉG ÉS PSZICHOLÓGIA
A holisztikus (egészleges) szemlélet a gyógyításban egyre nagyobb teret hódít. A betegek, kliensek megközelítése egyre komplexebb. A rendszerszintű gondolkodás az egyén betegségét a környezettel összefüggésben szemléli. Ezáltal a testi (különösen a krónikusan fennálló) betegségek lélektani és társas, társadalmi vonatkozásai is a vizsgálódás fókuszába kerülnek.
A segítő, fejlesztő, preventív, rehabilitációs tevékenységbe tudatosan vonják be egyre gyakrabban az adott problémában érintett páciens családtagjait (jó példák erre a korai fejlesztés, a pszichoedukáció vagy a családkonzultáció). Az átfogó, rendszerszintű problémakezelés a családban és szervezetekben is megjelenhet. A bio-pszicho-szociális összefüggések megértése és a holisztikus modellben való gondolkodás alapvető a segítő szakmák mindegyike szempontjából.
102 | 5. Prevenciós alapismeretek
A pszichológia tudományának legfiatalabb képviselői az egészség- és pozitív pszichológia arra keresik a választ, hogy hogyan maradhatnak az emberek egészségesek, mely személyiségtulajdonságok, pszichológiai, kapcsolati jellemzők, viselkedésformák járulhatnak hozzá az egészség fenntartásához. Vizsgálják továbbá, hogy milyen hatással vannak életünkre, egészségünkre, életminőségünkre a pozitív érzelmek, a megküzdés, a változások elfogadásának képessége vagy az értelemkereső viszonyulás.
5.1.1. Egészségpszichológia
Az egészségpszichológia, mint alkalmazott lélektani tudomány az 1970-es években jelent meg.
Szemléletének fókuszában az egészség áll (egészség orientáltság szemben a betegségközpontúsággal). A korábbi nézőpontoktól eltérően nem azt vizsgálja, hogy mi betegíti meg az embert, hanem arra helyezi a hangsúlyt, hogy mitől marad valaki egészséges. Az egészségpszichológia ráirányítja a figyelmet arra, hogy az ember saját viselkedésének szerepe van a betegségek kialakulásában és a betegségek megelőzésében is (egészségmagatartás).
Az egészségpszichológia vizsgálja:
◼ Viselkedéses rizikófaktorokat (viselkedéses patogének) az egészségre fokozottan veszélyes magatartásformákat
◼ Olyan magatartásmintákat és környezeti tényezőket, melyek az egészség megőrzése szempontjából jótékony hatásúak. (viselkedéses immunogének)
◼ Az egyének egészséggel és betegséggel kapcsolatos nézeteit. Az emberek vélekedéseit, percepcióit, attribúcióit, amelyek szerepet játszanak az egészségviselkedés kialakulásában. Az egészséget fenyegető veszélyekről való elképzeléseket, az egészségről alkotott nézetek, az egészséggel kapcsolatos információkat.