Oliver szerint a bántalmazás intergenerációs továbbadására az alábbi arányok jellemzőek: A gyermekként bántalmazott szülők 1/3 alkalmatlanul, gondatlanul neveli vagy bántalmazza gyermekét, 1/3-a sem nem bántalmazó sem nem elhanyagoló, 1/3 szociális stressz (pl. krízis) hatására bántalmazóvá válhat.
Az adat, mely szerint a bántalmazott gyerekek egyharmada bántalmazó szülővé válik, felveti az érintett szülők, családok támogatásának korai intervenciós lehetőségét. Nyugat-Európa egyes országaiban programokat dolgoznak ki a rizikócsaládok szűrésére és megsegítésére. (Allen, Fonagy, Bateman, 2011) Ezen családokra irányuló szociális többletfigyelem célja, hogy csökkentsék az előforduló rizikótényezőket a jövő generáció mentális egészsége szempontjából.
Rizikócsaládoknak számítanak azon felnőttek által létrehozott családok, ahol a leendő szülők súlyos terheltséget hordoznak, akiknél az elsődleges kötődési kapcsolatok nagy valószínűséggel zavart szenvedhettek. Ide tartozhatnak a gyermekként bántalmazott, elhanyagolt, intézetben nevelkedő, valamint a szenvedélybeteg, súlyos mentális rendellenességgel, devianciával küzdő fiatal felnőttek. Az ő szülővé válásuk kiemelt figyelmet és fokozott támogatást igényel, hogy a szülői múlt árnyai ne kísértsenek a gyerekszobában.
(Fraiberg, 1975) Ezen szülők traumatizáltságuk, esetleges mentalizációs deficiteik és negatív gondozási tapasztalataik (negatív szülőreprezentációk) révén kevésbé lehetnek képesek gyermekükre ráhangolódni, jelzéseit megfelelően értelmezni és szenzitíven reagálni csecsemőik igényeire. A fentiek veszélyeztethetik az egészséges kötődési kapcsolatok kialakulását. A fenti gondolatmenet rámutat a kötődési, mentalizációs deficitek, valamint a bántalmazások transzgenerációs öröklődésének okaira. (bántalmazott gyermek →
5.5. Mentalizációt segítő programok | 119
dezorganizált kötődési kapcsolat → mentalizációs hiányosságok → súlyos zavar a szülő – gyermek kapcsolatban → bántalmazó szülő)
A rizikócsaládok fokozott támogatása, megsegítése magában foglalja a helyes gondozási ismeretek megtanítását, pozitív minták kialakítását, a helyes megoldások megerősítését, gyakorlati segítségek adását, a mentalizációs képesség fejlesztését, pszichológiai, terápiás segítséghez való hozzáférés segítését. Mindezen beavatkozások célja a traumatizációk transzgenerációs öröklődésének kivédése.
A tudatosítás, intenzív terápiás, vagy életvezetési gyakorlati segítségadás (védőnő, szociális munkás, pszichológus által), lehetőséget teremthet olyan korrektív tapasztalások beépítésére melyek egy egészségesebb jövő lehetőségét hordozzák.
A segítségadás lehetőségei:
◼ Hiányzó pozitív példákat pótolni
◼ Hiányzó ismereteket tanítani
◼ Erősíteni amikor nem történik erőszak
◼ Agresszió mentes kommunikáció tanítása
◼ Keresni és értékelni amit a szülők jól csinálnak
◼ Egyéni felelősségek tisztázása, vállalása
◼ Külső, gyakorlati segítség felkutatása, igénybevétele, az elszigeteltség oldása
◼ Rizikócsoportok különös figyelemmel kísérése még a kialakuló problémák előtt
◼ Mentalizációt segítő programok (Allen, Fonagy, Bateman, 2011) o „gondoljunk a babára” program
◼ Az anya megtanítása a gyermek igényeinek és jelzéseinek felismerésére
◼ Videotréning
◼ Segíteni a szülők gyermekkori traumáinak feloldását, feldolgozását
◼ Családterápia
5.5. M ENTALIZÁCIÓT SEGÍTŐ PROGRAMOK
Mentalizáció (más elmék felismerésének képessége): önmagunk és mások mentális állapotaira (érzés, gondolat, szándék) való figyelés képessége, valamint a viselkedést ennek fényében történő értelmezése.
A mentalizációt az empátiától az különíti el, hogy mentalizálni önmagunkkal is képesek lehetünk. A mentalizálás több, mint az empátia, mert „ha mentalizálunk, akkor nemcsak másokkal, hanem saját magunkkal is empatizálunk.” (Allen, Fonagy, Bateman, 2011. 318. o) Az empátiához hasonlóan a mentalizáció is az érzelmi intelligencia része.
A gyerekek mentális állapota erősen függ a szülő gyermek kapcsolat minőségétől. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az olyan szülőnek, aki nem tudja mit él át gyermeke egy traumatikus esemény után, nagyobb eséllyel lesz zavart viselkedésű gyermeke. A negatív hatás háromszor nagyobb kisgyerekeknél, mint kamaszoknál. A stressz attól lesz trauma, hogy egyedül kell átélni. (Allen, Fonagy, Bateman, 2011) A reflektív működés védő szereppel bír károsító, taumatizáló körülmények között. A gyermek akkor tud a szülőre, mint biztos alapra támaszkodni, ha a szülő
120 | 5. Prevenciós alapismeretek
képes őt mentalizálni. A biztonságos kötődési kapcsolat és a mentalizálás, egymást segítik a fejlődésben.
Ahogy a korábbiakban láttuk a korai traumatizációk (bántalmazás, elhanyagolás, szülői patológiák) megzavarhatják a kötődési kapcsolatot és a mentalizációs képesség fejlődését, ezzel hozzájárulnak a trauma átörökítéséhez (bántalmazott gyermek →bántalmazó szülő).
(Szülő bizonytalan kötődése → zavart mentalizációs képesség → nem mentalizáló interakciók a gyermekkel → gyermek bizonytalan kötődése → zavart mentalizációs képesség a gyermekkorban.) Látható, hogy a mentalizálás mentalizálást szül, viszont a sérült mentalizálás sérült mentalizálást von maga után.
A mentalizáció hiányában az érzelem és önszabályozás, az agressziókezelés hiányosságai, valamint interperszonális problémák jelenhetnek meg. A szülők erőszakos, fenyegető, agresszív viselkedése a nem mentalizáló szülői munkamódot jelenti.
5.5. Mentalizációt segítő programok | 121
5-5. táblázat: A reflektív működés szintjei4
A REFLEKTÍV MŰKÖDÉS SZINTJEI Negatív
Ellenáll a mentalizálásnak
Bizarr, paranoid állapotokat tulajdonít másoknak a reflektivitás teljes hiányában (projekció)
Hiányos
Végletekig leegyszerűsítve mentalizál Extrémen konkrét
Nyilvánvaló pontatlanságok a másoknak tulajdonított érzelmi állapotokban
Bizonytalan vagy alacsony
Kezdetlegesen veszi figyelembe a mentális állapotokat, felületes, személytelen, nem részletes, nem egyedi, nem integrált belátások, nem kapcsolódnak személyes élményhez
Átlagos
Koherens modell saját és kötődési személy elméjéről Élményeit gondolatok, érzések révén képes megértetni Egy fontos kapcsolatban korlátolt reflektivitás
Jelentős
Folyamatos reflektivitás
Viselkedés mögötti mentális állapotok megfejtésére törekszik Részleteiben megérti a helyzetek szereplőinek érzéseit, gondolatait Kitűnő
Kivételesen kifinomult, folyamatos reflektív hozzáállás Elmélkedéseit egységes és mindig új perspektívába önti Magától elmélkedik múlt és jelen idejű kapcsolatairól
Programok a mentalizálás serkentésére (Allen, Fonagy, Bateman, 2011):
Ezeknek a programoknak a célja az anya/szülő megtanítása a gyermek igényeinek és jelzéseinek helyes felismerésére. A gyermekkori traumatizációt elszenvedett szülőknek nem csupán saját korábbi traumájukat kell mentalizálniuk, hanem segíteni kell nekik abban is, hogy mentalizáló kapcsolatot tudjanak kialakítani gyermekükkel. A mentalizáció lényeges eleme a
4 (Forrás: Allen, Fonagy, Bateman, 2011)
122 | 5. Prevenciós alapismeretek
másik aktuális mentális állapotaira való ráhangolódás és érzelmi válaszkészség, valamint a rugalmas perspektíva váltás. (Allen, Fonagy, Bateman, 2011) A perspektíva váltást segítheti, ha különféle szerepekbe bújtatjuk a klienst (szülő beszéljen a gyereke nevében, elkövető az áldozatéban, stb.)
A,„GONDOLJUNK A BABÁRA” PROGRAM
◼ Terhességtől a gyermek 2 éves koráig fokozott támogatás a családnak (védőnő, szociális munkás, ápoló)
◼ célpopuláció: fenyegetett, szegénynegyedben lakó, elsőgyermekes szülők, sokuk pszichiátriai zavarral küzd (szorongás, depresszió, PTSD, pszichózis, szerabúzus) – zavart mentalizációs képesség
◼ tanítják az anyát a csecsemő nevelésének alapjaira
◼ oktatóanyagokat, játékokat, ételt, pelenkát biztosítanak
◼ segítséget nyújtanak szociális és lakásügyi támogatáshoz illetve orvosi ellátáshoz
◼ gyakorlati segítségnyújtás közben fektetik le a mentalizáló intervenciók alapjait
◼ elme tudatos intervenciók, technikák:
o segíteni az anyának tisztábban látni saját mentális állapotait o felismerni, szabályozni saját érzéseit
o A segítő a gyermek nevében beszél „Olyan jó, ha anya tudja mit szeretnék!”
o Mi történne, ha? „Vajon el tudnánk-e képzelni, hogy mit érezne a baba, ha most hirtelen egy másik lakásban találná magát végleg? A baba sehogy sem értené ezt meg, nagyon nyugtalan lenne ettől és nagyon feldúlt.”
o Órai közös játék (anya-gyermek) o videotréning alkalmazása:
▪ a segítő/tréner a gyermek nevében beszél (a másik érzelmi állapotainak, szándékainak megértését segíti)
▪ eltávolodva az interakciótól
▪ segít a gyermek érzésein, szándékain gondolkozni
▪ ismételhető, újra nézhető
A program eredménye: kevés csecsemő mutat igazán dezorganizált kötődést.
B,REFLEKTÍV NEVELÉS (SLADE)
◼ cél: Szülők reflektív működésének serkentése
o gondolkodni tudjon a gyermek mentális állapotáról o gondolkodni tudjon önmaga mentális állapotáról
o milyen hatással van a gyermek mentális állapotára és kettejük kapcsolatára
◼ mentalizáló képesség kontinuum mentén változik (egyszerű, komplex) o gondolkozzanak a gyermek alapvető mentális állapotain (pl. érzésein)
o hogyan határozza meg a mentális állapot a viselkedést (nyűgös, mert éhes, fáradt, nem azért mert gonosz) TORZ TULAJDONÍTÁSOK SZEREPE (anya meggyőződései„direkt csinálja” – az anya képzeletét tükrözik: érzéseit, vágyait, félelmeit, konfliktusait a gyermekkel és a gyermek életében betöltött szerepével kapcsolatban) projektív identifikáció (torzult projekciók internalizálása), szülő kötődési traumája
o két ember mentális állapotai közötti dinamikus kapcsolatok (a szülő dühe megrémíti a gyereket, a gyerek félelme tovább idegesíti a szülőt)
◼ a terapeuta reflektív modellt nyújt, miközben a szülő gondolatairól elmélkedik, a gyermek elméjén is gondolkodik
5.5. Mentalizációt segítő programok | 123
C,MENTALIZÁCIÓS CSALÁDTERÁPIA (ALLEN,FONAGY,BATEMAN,2011)
◼ Gyermekekkel és kamaszokkal végzett családterápia mentalizációs megközelítése, kialakítása Fonagy, Target, Fearon nevéhez fűzödik
◼ a családban a gyermekek életkora 7 évtől kamaszkorig
◼ időtartam: 6-12 óra
◼ kiinduló hipotézis: a jelenlegi problémák a mentalizáció kudarcaiból származnak
◼ cél: nem probléma megoldás, hanem a folyamat: mentalizáló készség fejlesztése, családtagok eltérő perspektíváit megjeleníteni, felismerni, hosszú távú rugalmasság kialakítása
◼ az intervenciók a kapcsolatok problémáira és azok mentalizáló megoldására összpontosítanak
◼ terapeuta által modellált mentalizáló attitűd
◼ intervenciók:
o az ügyes mentalizálás kiemelése megerősítése
o érdeklődés, kíváncsiság felkeltése a mentális állapotokkal szemben o egymás mentális állapotainak megértése
o torzult értelmezések kijavítása
o gyakorlatok (milyen más perspektívába helyezkedni):
▪ forró krumpli érzés
- a gyermek húz egy kártyát (szomorú, mérges, rémült) - eljátssza úgy, ahogy ő átéli
- minden felnőttnek el kell játszania azt, ahogy a gyermek átélte és kifejezte - a gyermek kijavíthatja a szülőket
- helycsere
o a szülők különböző helyzetekben játsszák el a gyermekük szerepét o a gyermek utasítja, hogy mit gondoljon, mondjon, érezzen
TANÁCSOK SEGÍTŐKNEK:
◼ kerüljünk bizonyos szavakat (csak, nyilvánvaló, világos, egyszerűen)
◼ a páciens elméjének nem lehetünk szakértői
◼ mentalizáló intervenciók az érzelmi kitörések csillapítására is használhatók
◼ tegyünk ellentétes lépéseket
1. ha a páciens különösen introspektív, vegyük rá, hogy más elmékről gondolkodjon 2. ha viszont kifejezetten másokkal foglalkozik tereljük saját elméje felé
Az itt bemutatott programok fejlődési segítséget jelentenek és egészségesebbé teszik a szülő-gyermek kapcsolatot. A mentalizálást segítő programok kettős preventív erővel bírnak. Ezek a programok segíthetnek abban, hogy ne történjen meg a szülői traumák, bántalmazás révén való megismétlődése, valamint a gyermekkori egészségesebb mentális fejlődés csökkenti a felnőttkori pszichiátriai zavarok rizikóját is.
A mentalizálás preventív lehetőségei különböző szinteken:
◼ szülő-gyermek diád: szülőkonzultáció a gyermek megsegítésére (Fraiberg)
◼ család szintje (Mentalizációs családterápia)
◼ közösségi szint (Békés Iskolák projekt)
124 | 5. Prevenciós alapismeretek