Freud tanulmánya szerint a serdülőkorban a részösztönök ténylegesen egyesülnek. A korábbi fejlődési szakaszok történései, élményei újra rendeződnek. Ez a szakasz a genitális szakasz, a serdülőkor kezdetétől a felnőttkorig tart. A pubertással az ödipális konfliktus ismét felszínre kerül -, de míg a kisgyermek ezt a konfliktust a családon belüli tárgyválasztás miatt az azonosulással, addig a serdülő ugyanezt a családon kívüli, tehát nem tiltott tárgyválasztással oldja meg. Ideális esetben az ifjú képes lesz szeretetteljes, gondoskodó kapcsolatban megosztani a szexuális gyönyört partnerével, és egyre jobban képes lesz kontroll alatt tartani impulzusait. (Nagy, 2011)
A személyiségfejlődés hosszú leválási folyamata az identitás megszilárdulásával zárul. A személyiségfejlődés elsősorban a szülőktől való függés jegyében alakult. A serdülőnek számot
2.3. Pszichoszociális fejlődéselmélet | 49
kell vetnie azokkal az értékekkel, amelyeket a szülei képviseltek, hogy azonosuljon velük, vagy elvesse őket, ez az önállóságáért való küzdés eleme.
Milyen feladatok megoldása előtt áll a serdülő:
◼ Szexuális érésének el kell jutni arra a szintre, hogy genitálisan uralja azt.
◼ Képesnek kell lennie arra, hogy a családján kívül érzelmi kapcsolatot létesítsen.
◼ El kell fogadnia a felnőtt szereppel járó feladatokat, megtanulnia azt, hogy felelősséggel tartozik magáért és másokért egyaránt.
A pubertás lefolyása: a folyamat testi éréssel indul. Változik a hormonműködés, megjelennek a külső nemi jegyek. Külsőleg és belsőleg is szemlélni kezdi önmagát. Vajon milyen vagyok?
Milyen szeretnék lenni? A serdülőkor nehézsége, hogy a múlt már nem lehet, a jövő még nem valóság, bizonytalan. Másrészt átéli a keresés izgalmát is, új embereket, új ideálokat ismer meg, hajlamos szélsőségekre, keresi érzelemvilága kifejeződését. Először a mély barátságok kerül előtérbe, a szexuális tárgyválasztástól fél, később azonban az utóbbira terelődik a hangsúly, a barátságok intenzitása csökken. (Barta, Debrecenyi, Vikár, 1993)
A serdülőkori válság a legkülönfélébb tünetekkel jelentkezhet. Visszaesés a tanulásban, társasági gátlások elhatalmasodása, lázadó, szabályokra fittyet hányó, a társadalomellenesség határát súroló magatartás, öngyilkosság, kábítószerezés mind jele lehet a serdülőkori válságnak, de akár vegetatív vagy neurotikus tünetek is jelentkezhetnek.
A pszichológia a serdülőkori válságnak különféle alfajait különbözteti meg.
Autoritás-krízis
A bevett normák és a tekintély elleni lázadás a serdülőkor normál lélektanának része. Az ifjú frissen kialakult kritikai készségét igen erősen gyakorolja, a környezet, a szülők, az iskola ellen fordítja. Erre nyilván szüksége van, hogy önálló gondolkodását kifejleszthesse. Ha ez a lázadás a serdülő életében egyeduralkodóvá válik, megzavarja tanulását, iskolai beilleszkedését, tehát veszélyezteti jövőjét, akkor jogosan beszélhetünk autoritás-krízisről, ami vagy folytonos ellenkezésben, kritizálásban, indulatkitörésekben nyilvánul meg vagy pedig a tétlenségbe süllyedés, látszólagos közöny, érdektelenség jellemzi a fiatalt. Előbbi a krízis aktív, utóbbi a passzív formája. Kiváltó okok lehetnek nyomasztó gyermekkori élmények, a családi élet egyensúlyzavarai, a család tradicionális értékrendje és az ifjúsági csoport normái közti ellentét.
Identitás-krízis
A gyermek jellemfejlődésében döntő szerepet játszik, hogy a környezete szeretett személyeivel azonosul. Ezen keresztül épülnek be személyiségébe az erkölcsi normák így szilárdulhatnak meg fontos tulajdonságok, nyilván nem függetlenül a genetikai adottságoktól. A szülők és nevelők, akarva, akaratlanul valamilyen társadalmi értékrendet is átadnak a gyermeknek. Ez vagy ettől eltérő értékrend később ún. kollektív eszményekben is megjelenik - a regényhőstől kezdve a sportolóig, illetve egy énekesig. Ha az ifjú karakterével, viselkedésmódjával, erkölcsi normáival elfogadásra talál a kortársai között, és megfelelő tevékenységi kört talál, akkor identitása zavartalan. Ilyenkor ez az "élmény" éppoly észrevétlen marad, mint ahogy a testi egészséget sem érzi valaki, csak ha valami miatt elvész. Az identitás problémája is akkor tűnik fel, ha válságba kerül. Tipikus az identitásproblémája annak a serdülőnek, akit a szülei jó és engedelmes gyermeknek neveltek, ezekkel az értékekkel maga is azonosult, és most az ifjúsági csoportban ugyanezért leértékelik, kinevetik. Jellemezheti ezt a korszakot továbbá a társas
50 | 2. Fejlődéslélektan
kapcsolatok kudarca, szerelmi csalódás, szakmai identitás keresése.
(https://www.pszichofeszek.hu/kamaszkorikrizisek.html)
Az ösztönfeszültségek valódi feloldása érdekében a serdülőnek partnerkapcsolatot kell létesítenie. A serdülő lelki változásaival együtt jár, hogy családon kívüli kapcsolatok és értékek felé nyit, és közben távolodik szüleitől, nagyobb, tőlük független személyes teret igényel, ahol önálló tapasztalatokat szerezve nő önbizalma, felelősségérzete. Szüksége van a család biztonságára, mint háttérre, de önálló akciói, próbái, tapasztalatai segítik abban, hogy meggyőződjön életrevalóságáról. A szülőknek is meg kell birkózniuk azzal, hogy gyermeküket elengedjék, de a háttérben támaszként megmaradjanak.
Komoly megpróbáltatást és nehézségeket jelenthet a serdülőkorú gyermek nevelése a szülő számára is. A gyereke iránti aggodalom mellett neki is fel kell készülnie a gyermek közeledő leválására. A serdülő önállósodási törekvéseinek elfogadása leginkább akkor nehéz a szülők számára, ha saját életük, egymással való kapcsolatuk sem teljesen kiegyensúlyozott. A gyermek leválása ugyanis az egész család életében új ciklust teremt.
A szülőknek, akik eddig gyermekükre fordították figyelmük, energiáik és érzelmeik nagy részét, újra kell értékelniük életcéljaikat, kapcsolataikat, sőt nemegyszer még házasságukat is.
Ebben az időszakban a szülő pontosan ugyanolyan krízist élhet át, mint serdülő gyermeke, de saját nehézségei mellett még gyermeke érzelmi szükségleteire is figyelnie kell.
A serdülés az egyén életének talán legnehezebb szakasza. A személyiség szerkezet olyan gyengeségei, melyek a kisgyermekkor hiányosságaiból adódnak, az elszakadás küszöbén ismét jelentkezve gátja lehet a felnőtté válásnak. A serdülőkor része egyaránt lehet a zavartság, érzelmi kuszaság, depresszió egy bizonyos foka, visszahúzódás. Anna Freud szavaival élve:
Bármilyen szélsőségeket él meg a serdülő, amíg a fejlődés, változás nem akad el, nincs ok az aggodalomra. (Barta, Debrecenyi, Vikár, 1993)
Piaget értelmi fejlődésének szakasza: A serdülőkor kezdetétől - formális műveletek szakasza (11. életévtől) - jellemző lesz a logikus gondolkodás, a különböző változók közötti összefüggések megértése. Képessé válnak a lehetséges kombinációk számbavételére, hipotézisek felállítására és módszeres ellenőrzésére. Jövőre, lehetőségekre és ideológiai problémákra vonatkozó kérdésekkel is képesek foglalkozni.
Erikson pszichoszociális krízise: Az ötödik szakaszra - a serdülőkorra - az identitáskeresés jellemző, az identitás alakulása szempontjából ez a legfontosabb szakasz. Ez az identitás vagy szerepdiffúzió szakasza. A serdülő megpróbálja felfedezni saját értékeit, pozitív vonásait, megpróbálja megtalálni a saját helyét a világban. Az alapképességekből kibontakozhat a tehetség, és elkezdődik a szerepekkel való azonosság. Kiválaszt néhány olyan társadalmi szerepet, melyet elfogadhatónak tart és ezeket gyakorolja, ezáltal megtalálja helyét a világban.
A gyermekkori azonosításokat integrálja a serdülő identitásban, így egyfajta személyes identitást alakít ki a társas csoport részeként. Ha ez nem sikerül, ha egyetlen szerepet sem talál megfelelőnek, összezavarodik, nem találja a helyét, énképe összetevői között nem talál kongruenciát, én ideálja nagyon eltávolodik énképétől s ez szerepzavart eredményez. Ilyenkor összezavarodva keresi identitását. (József, 2011)
2.3. Pszichoszociális fejlődéselmélet | 51
2.3.5. Felnőttkor, az éretté válás
„Az érett felnőtt az egyik legfigyelemreméltóbb termék, amelyet a társadalom képes létrehozni. Élő katedrális, sok ember sokévi keze munkája.”
D.W.Plath Érett személyiség jellemzői
◼ Freud: tudjon szeretni és dolgozni.
◼ Richard Cabot: munka, szeretet, játék, istenhit.
◼ Allport hivatkozása Jahoda M. Toward megfogalmazására: „Az egészséges, érett személyiség tevékeny ura környezetének, személyisége bizonyos fokig egységes, és képes arra, hogy pontosan észlelje mind a világot, mind önmagát. Szilárdan meg kell tudnia állnia a lábán.”
◼ Maslow élő vagy történelmi személyek életútját vizsgálta, szerinte az érett személyiség összetevői: a valóság hatékony észlelése; elfogadás önmagunkkal, másokkal és a természettel szemben; spontaneitás; feladatközpontúság; távolságtartás; függetlenség a kultúrától és a környezettől; nyitottság, befogadás képessége; transzcendens nyitottság; szociális érzés; mély társas kapcsolatok; demokratikus jellemszerkezet;
etikai szilárdság; humorérzék; alkotóképesség
Gordon W. Allport 6 pontban foglalj össze a személyiség érettségét:
◼ az én érzésének kiterjesztése: a serdülőkort követően tágulnak az én-határok, minden új eszme, kapcsolat az énazonosság tényezőivé válik.
◼ meghitt viszony másokkal: úgy tudjon a felnőtt bensőséges, ragaszkodó, szeretet-kapcsolatokat kialakítani, hogy a közben képes elkerülni a mások birtokba vételét.
◼ érzelmi biztonság, önelfogadás: frusztrációtűrés képessége.
◼ valósághű észlelés, jártasság és feladatok: az egyén önmagának megóvása attól hogy az őt körülvevő valóságot saját szükségleteihez és fantáziájához alakítsa. Birtokában van a problémák megoldásához szükséges jártasságnak is.
◼ Az én tárgyiasítása (önismeret és humor): Az a humor, amely segítségére van az önismeret fejlődésének, képessé teszi az egyént arra, hogy saját jellemvonásait, értékeit belső ellentéteivel és fogyatékosságaival együtt ismerje el.
◼ Az egységesítő életfilozófia: A határozott elhivatottság céljainak megvalósításáért egy életfilozófia keretein belül küzd az érett személyiség. A harmincas évei végén újraértékelheti. (Barta, Debrecenyi, Vikár, 1993)
2.3.6. A fiatal felnőttkor (18-25 év)
Ez a korszak a nagy döntések meghozatalának és az egész életre kiható szerepek megválasztásának az időszaka. A meghozandó döntések:
◼ életút
◼ élethivatás
◼ életszerepek.
52 | 2. Fejlődéslélektan
Az életút: a legharmonikusabb környezetben élő felnőtt fiatal is krízisben érzi magát, a múlt kísért, neki pedig a jelenben meg kell vetnie a lábát. Az életút vállalása előtt járó fiatalokat nem a múlt érzelmei, indulatai, hanem a tények, a megtörtént események érdeklik. Olyan közösségekre van szüksége egy ifjúnak, amelyeknek megvan a saját értékrendje, de nyitott a más értékekkel való megmérettetésre is. A társadalmi értékválság megnehezíti a felnőtté válók helyzetét, nekik stabil értékrendre van szükségük.
Allport szerint lehetséges lehetőség az életfilozófia kimunkáláshoz a vallás. C.G.Jung szerint az ember gyógyíthatatlanul vallásos, és ha nem igazit kap, pótlékokhoz nyúl. Ezzel magyarázza a szekták kialakulását is.
A felnőttségnek ebben a szakaszában jellemző a rendkívüli optimizmus.
Élethivatás, munkahely: Megtörténik a döntés egy életút, életterv mellett, ezt követi az alkalmazkodás a választott úthoz. A legnehezebb megtapasztalás ebben az időszakban, hogy amit korábban tanult, nem mindent tud hasznosítani, mások a munkahelyi elvárások. A megszerzett tudását tökéletesítenie kell ahhoz, hogy helyt tudjon állni frissen végzett munkaerőként.
Életszerepek: A szerepekkel támasztott társadalmi elvárások, valamint a belső igények szerepkonfliktust idézhetnek elő. Az egyes szerepek is harcba keveredhetnek egymással. Az egész életet végig kísérő alkalmazkodási feladatot kétféleképpen lehet megoldani. Vagy a külső világot alakítja a saját magához, vagy önmagát alakítja a külső körülményekhez.
A női-férfi szerepek kialakulása nagymértékben a szocializáció során tanultak által alakulnak ki. Mindkét nem nemi szerepének hiteles megélése számtalan nehézséget, küzdelmet jelent.
Ezek a szerepek az egymással való kölcsönhatásban alakulnak ki. Ha a férfi az ő nemi szerepét hitelesen, őszintén tanulja meg megélni, mellette a nő is őszintébben tudja vállalni a saját nemi identitását.
A házastárs-szerep: Az ifjú felnőttnek nagyfokú érettségre kell eljutnia a párválasztás, társsá válás terén. Az érettség révén vállalni tudja a tartós kapcsolatot, a házastársi együttlétet, annak minden kihívásával együtt. A legerősebb külső befolyásoló tényezők a szülők, milyen párkapcsolati mintát látott otthon.
Anya/apa-szerep: A szülői szerepre való felkészülés is egy próbatételt jelent. Ha egy férj és feleség érettek az apaságra, anyaságra, és már van egy kialakított élettér, akkor a gyermek mindig időben érkezik. A gyermek ne legyen villámhárító egy kapcsolatban, sem kárpótló.
(Barta, Debrecenyi, Vikár, 1993)
2.3.7. Felnőttkor középső szakasza (25-40 év)
E szakasz legfontosabb feladatai:
Korábban megfogalmazott célok reális újraértékelés, nagyobb távú célok kitűzése: Nem ritka a lehangoló felismerés: képességeink, adottságaink igényeink átrendezését, lejjebb adását igénylik tőlünk. Lehet, hogy az anyagi gyarapodás szerényebb az elképzeltnél, lehet a szakmai karrier a vártnál lassabban ível felfelé.. Az eddig megszerzett élettapasztalat és a megszerzett önismeret, a családi felelősségtudat megszilárdulása mind úgy hat a személyiségre, hogy az ember képes az eddigi céljait felülvizsgálni, változtatni.
2.3. Pszichoszociális fejlődéselmélet | 53
Életszínvonal megszilárdítása: Az ebben a szakaszban bekövetkezett életcél-váltás, céltudatosság megteremti az szakmai sikereket is, ez nem egyenlő az anyagi gyarapodással.
Veszélye lehet az önző anyagiasság kialakulás, mely a családi, személyes kapcsolatai rovására mehet.
Családi élet „megszervezése”: A családi életben új alkalmazkodási feladatok jelentkezhetnek.
A házastársat partnerként kell szeretni és személyiségként kell becsülni. A tizenéves gyerekeket támogatni kell a személyiségfejlődésükbe. A szülőknek meg kell szervezni saját szabadidős progjamjaikat. Alkalmazkodni kell az idősödő szülőkhöz, a róluk való gondoskodás feladata is felmerül. A házasságon belüli konfliktusok hatékony megoldása a házastársi kapcsolat megszilárdulásához, érettebb érzelmi élethez vezethet. (Barta, Debrecenyi, Vikár, 1993)
Erikson pszichoszociális krízise: A hatodik szakasz az intimitás vagy izoláció, a 20-40 éves kor, az ifjúkor és a fiatal felnőttkor időszaka. Az érett genitalitás, az én uralkodása a test felett jellemzi ezt a szakaszt. Ebben az életkorban fejezi be a személy a tanulmányait, megjelenik az intimitás iránti igény és képessé is válik az intim kapcsolatok felvállalására. Kialakítja saját személyes életterét, baráti társaságot alakít ki, beilleszkedik egy családba. Amennyiben ez nem sikerül, izolálódik (elszigetelődik), fokozatosan leválik környezetéről, magányos lesz, ami akár tartós állapottá is válhat. Elszigetelődés bekövetkezhet olyan esetben is, amikor valaki saját kezdeményezésére marad távol a többiektől, vagy akkor is, ha intimitását féltve nem enged közel magához senkit. Munkahelyén fontossá válik az egyre magasabb státuszok betöltése, de ezeket össze kell egyeztetni a családon belül betöltött szerepeivel. A konfliktus legtöbbször abból adódik, hogy a személy nem tud megfelelni mindkét elvárásnak, és ez is elszigetelődéshez vezethet. (József, 2011)
2.3.8. A felnőttkor késői szakasza (40-55 év)
Jellegzetes fordulópontot jelent ez a szakasz. Összetevői:
Szembenézés az eddig megtett úttal: Ellentmondásos időszak, ert egyrészt megmutatkoznak a sikerek a szakmai és a családi életben, másrészt nyilvánvalóvá válnak az elszalasztott alkalmak is. Az egyén megtapasztalja a kifáradás első jegyeit, de az érett személyiségű ember ettől nem roppan össze, hanem újratervezi céljait.
A kifáradás első jelei- klimax: férfiak és nők esetében egyaránt megjelenik. Férfiaknál olyan állapot, mely a fizikai, szellemi, szexuális teljesítmény-csökkenés romló közérzetet, lelki zavarokat okozhat. Ennek legjellemzőbb tünete az alvászavar. A női klímaxról gyakrabban beszélnek. Élettani alapja a petefészkek női hormonokat termelő képességének csökkenése, majd megszűnése. Nők esetében gyorsabban, megterhelőbben játszódik le.A hormonális változás kihatással van a vegetatív idegrendszer egyensúlyára is (alvászavar, nyugtalan álmok, szorongás, túlérzékenység, hangulat ingadozás).
Gyakran emlegetik ezt a szakaszt kapuzárási pániknak. Fontos, hogy a klímaxot átmeneti és kezelhető állapotnak kell tekinteni mindkét nem esetében.
Generációs feszültségek: A családban felnő egy új generáció, amely más életfelfogást, értékrendszert képviselhet. Az új merev elutasítása további feszültségeket szül. A nyitottság segít a helyzet kezelésében, egy-egy új eszme értékének felfedezése.
54 | 2. Fejlődéslélektan
Újabb váltás a család szerkezetében: A gyerekek önálló útra lépnek, családot alapítanak, saját életüket építik. A szülők magukra maradnak. A férjnek és a feleségnek lehetősége van újra egymás felé fordulni, olyan dolgokat tehetnek meg, amelyekre korábban nem volt idejük, energiájuk, lehetőségük. (Barta, Debrecenyi, Vikár, 1993)
Erikson pszichoszociális krízise: A hetedik szakasz az alkotóképesség kibontakozásának vagy a stagnálásnak a stádiuma, a 40-60 éves kor, a középső felnőttkor. Ezt a szakaszt Erikson a generativitás, illetve a stagnálás szakaszának tekinti. Ebben az életkorban a személyek még nem érzik öregnek magukat ahhoz, hogy bizonyos változtatásokat hozzanak életükben, legtöbben ekkor érik el alkotóképességük csúcsát. Érdeklődésüket fokozatosan kiterjesztik, termékenyek a munkában. Kialakul a szülői felelősségérzet. Amennyiben ez sikerül, nyugodtan készül az öregedésre. Ellenkező esetben a tespedtséget kockáztatják, a személy stagnálhat, beletörődik abba, amit elért, nem akar változtatni, vagy szubjektíven úgy ítéli meg, hogy nincs lehetősége a változtatásra. (József, 2011)
2.3.9. A felnőttkor nyugdíjas szakasza (55-65 év)
Ebben a szakaszban elkezdődik az érett ember készülődése az idősödés korára. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a gazdag élettapasztalatával, bölcsességével ne érhetne el még szép eredményeket. Ebben az életkorban olyan tevékenységek jelenthetnek sikert, amelyekben a tapasztalatra és a széles látókörre van szükség.
A nyugdíjas életszakasz jellegzetes kihívásai: hanyatló fizikai erő, romló egészség, nyugdíjazás, szerényebb jövedelem, házastárs, barátok halála, önmaga újbóli hasznossá tétele, új baráti kapcsolatok kialakítása a saját korcsoportjával.
A nyugdíjazás külön kiemelendő, mint lelki próbatétel, mert sokakban a feleslegesség érzését hívja elő. Mindezt elkerülendő, a nyugdíjas évekre fel kell készülni, olyan valóban értékes feladatot kell keresnie, amiben kiteljesedhet. Veszélyt jelenthet a munkahelyi, baráti kapcsolatok megszűnése, ezáltal izolálódhatnak a környezetüktől. Ez az időszak kiválóan alkalmas arra, hogy a szunnyadó hobbikat újraélesszék, a házastársakkal több programot szervezhetnek, régi baráti kapcsolatokat frissíthetnek fel. Akinek a munka volt a legfontosabb, most nincs könnyű helyzetben. (Barta, Debrecenyi, Vikár, 1993)
2.3.10. Az öregedés-öregség kora (65. évtől)
Ennek az életszakasznak kérdései:
Szemléletváltás: nem öregség, hanem öregedés. Egy folyamatnak kell tekinteni, mindenki máshogy éli meg, ezért általános szabályok nincsenek. A szellemi képességek megváltozása vagy megőrzése attól függ, hogy az ember az élete során mennyire élt aktív szellemi életet, és mennyire tartja fontosnak ezt fenntartani. A környezet felelőssége, hogy az idősödő embert új szellemi feladatokkal serkentsék szellemi tevékenységre. Az idősek akadémiája is erre épít, az idősödő emberek is képesek újat tanulni, csak lassabban. Ha valaki beletörődik az idősödésbe, mint megváltoztathatatlan leépülésbe, személyiségjegyei megmerevednek: pl. takarékosból zsugori, vagy zsörtölődőből kötekedővé válik. Ha az idősödő ember meglátja az öregedés szépségét is, akkor a környezete is így fogja kezelni, és ezt az életszakaszt is derűsen élhetik meg.
2.3. Pszichoszociális fejlődéselmélet | 55
Az öregedő ember lelki kísérése során a főbb szempontok: használja ki életkora lehetőségeit, tartsa meg érdeklődési körét, ügyeljen a kapcsolatai fenntartására, tudja átélni veszteségeit, legyen nyitott arra, hogy életkérdéseiről beszélgessen, és az emlékezés ne nosztalgia, hanem erőgyűjtés legyen a számára.
Betegség, mint az élet nagy próbatétele: A betegség egy olyan különleges krízis-helyzet, amelyben az ember személyisége nagyon igénybe van véve. Átrendeződnek az értékek, a múlt közel jön, a szavaknak más súlya lesz. A legnagyobb segítség, ha a beteg mellett útitársak tudunk lenni, aki az elfojtott érzéseit kimondhatja, megoszthatja valakivel. A betegséghez való hozzáállás háromféle módon nyilvánulhat meg: kibírhatatlanná válik, nem tudja elfogadni a betegségét, mérgezi a környezetét is; emberfeletti módon, hősként éli meg, összeszorított fogakkal, bár ezt nem lehet sokáig bírni; a harmadik az érett személyiség útja, mely a betegség vállalását emberhez méltóan hordozza el, nem leplezve a gondjait sem, és készen áll arra, hogy a betegség formálja őt.
A testi-lelki szenvedést nem szabad bagatellizálni. Ilyenkor az olcsó vigaszok, közhelyek, általánosságok nem nyújtanak támaszt a betegségben. Útitársul kell szegődni a beteg mellé, az ő érzéseinek ritmusában kell őt kísérni. Ebben az orvostudomány fejlődése is segítségül szolgál a fizikai fájdalomcsillapítás terén. (Barta, Debrecenyi, Vikár, 1993)
Erikson pszichoszociális krízise: Az utolsó –nyolcadik- szakasz 60 éves kor után zajlik, ez az integritás vagy kétségbeesés stádiuma, a késő felnőttkor, vagy időskor. Az egyén elfogadja egyszeri és páratlan életútját, elemzi mindazon eredményeket, teljesítményeket, melyeket élete folyamán elért és elbírálja ezeket. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy nem élt hiába, hogy hagyott valamit maga után, akkor nyugodtan készül fel a halálra. Ezt nevezi Erikson énintegritás-érzésnek. Amennyiben a személy úgy véli, hogy hiába élt, nincs megelégedve azokkal a dolgokkal melyeket megélt, alkotott, kétségbeesés vesz erőt rajta, mert belátja, hogy most már lehetetlen változtatnia. (József, 2011)
2.3.11. Az elköszönés kora
Mára a halál hospitalizálódott, ezzel elvesztette a búcsúzás lehetőségét, ami ebben az életszakaszban a legfontosabb. A családtagok a szocializációjuk során nem tanulták meg,
Mára a halál hospitalizálódott, ezzel elvesztette a búcsúzás lehetőségét, ami ebben az életszakaszban a legfontosabb. A családtagok a szocializációjuk során nem tanulták meg,