Mohács, 1869
A történeti demográfi a
A
kutatási témám az 1869. évi első hivatalos magyarországi népszámlálás mohácsi felvételi íveinek feldolgozása a történeti demográfi a módszereivel. A demográfi a a mindenkori népességre vonatkozó ismereteket és kutatásokat foglalja magában, a tör-téneti demográfi a pedig egy múltbeli népességet, de legalább egy távolabbi múltban elkezdődött folyamatot tesz meg vizsgálódása tárgyának. (FARAGÓ 2003. 302.)A történeti demográfi a egyik válfaját képezi a társadalom- és történettudományos kötődésű népességtudomány, melynek keretein belül helyezhető el a család és háztar-tás vizsgálata, amely az én kutaháztar-tásomnak is a célja. Kérdés lehet azonban, hogy az 1869. évi népszámlálás elég messze esik-e a jelentől ahhoz, hogy történeti demográfi ai kutatásnak minősüljön. Faragó Tamás tanulmányában azt hangsúlyozza, hogy habár korábban az első hivatalos népszámlálásoknál húzták meg a demográfi a és a történeti demográfi a közötti választó vonalat, gyakorlati szempontokat előtérbe helyezve érde-mes forrásaink körében tartani a 19. századi hivatalos statisztikákat, hiszen ezeket a demográfusok már nem használják. (FARAGÓ 2003. 303–304.)
A történeti demográfi ai kutatások családok felé fordulása az 1960-as években kezdő-dött meg. Husz Ildikó doktori munkájában kiváló áttekintést ad a családtörténeti kutatá-sok történetéről, amelyben kifejti, hogy Peter Laslett angliai lélekösszeírákutatá-sok elemzésével azt a gondolatot kívánta megkérdőjelezni, miszerint Angliában az ipari forradalom követ-kezményeképp alakultak ki a nukleáris családok. Laslett bebizonyította, hogy Angliában a „kiscsaládok” dominanciája már az iparosodás előtt is kimutatható és ez a felismerés, valamint az általa kiváltott élénk tudományos munka volt az, amely a családtörténeti ku-tatások önállósodásához vezetett a történeti demográfi án belül. (HUSZ 2002. 13.)
Ezt a kutatási témát területi szempontból kiterjesztve Peter Laslett kutatócsoportjá-val egész Európa családszerkezet-vizsgálatába kezdett. A munka megkönnyítése érde-kében Laslett megalkotta a nevéhez köthető klasszifi kációt, vagyis különböző csopor-tokba sorolta a háztartásokat aszerint, hogy a bennük élők között milyen viszony van.
Ez a gondolat azt kívánta, hogy előbb kerüljön rögzítésre a háztartás fogalma, majd ez alapján lehetett meghatározni a család defi nícióját, vagyis az együttélés ténye eszerint erősebb volt a rokoni kapcsolatoknál. Laslett azokat tekintette egy háztartásban élőnek, akik az adott összeírásban egy csoportban szerepeltek. Az együtt felsorolt személyek egy helyen laktak, egy tevékenységet végeztek és vérségi vagy házassági rokonságban álltak egymással. Mindezek alapján a Laslett-tipológiát hat nagyobb csoport alkotja, me-lyek alcsoportjai annyira részletesek, hogy lehetővé teszik bármilyen különleges háztar-tás besorolását a kategóriákba. (HUSZ 2002. 14–15.)
Egy másik jelentős elmélet, amelyet Husz érdemesnek tart a családtörténeti kuta-tásokra hatást gyakorló tényezők között említeni, a magyar származású brit
demog-ráfus, John Hajnal tézise. Hajnal arra a következtetésre jutott, hogy Európa történeti demográfi ai határát meghúzhatjuk egy Szentpétervárt Trieszttel összekötő vonallal. A Hajnal-vonal néven ismert gondolat azon alapult, hogy a „határtól” nyugatra a késői, míg keletre a korai házasságkötési kor volt a jellemző, amelyet a háztartási rendszerek szabályozó elemének tekintett.A késői házasságkötéshez kapcsolta az egyszerű csalá-dos háztartás-rendszert, ahol a friss házasok új háztartást alapítanak és ehhez a nyu-gaton jellemző formához társította az életciklus-szolgaságot (még nem házas fi atalok idegen háztartáshoz szegődnek szolgaként). A keleten jellemző korai házasságkötési kor összetett családos háztartás-rendszert eredményezett, vagyis a házasságkötés után a pár valamelyik szülő háztartásában marad. (HUSZ 2002. 17–18.)
Ezek a nagy elméletek azonban nem voltak következetesen tarthatóak, hiszen a ku-tatások azt bizonyították, hogy egy ország, avagy egy régió történeti demográfi ai képe jóval összetettebb annál, hogy ilyen nagy területekre vonatkozó általános teóriák min-dig igazak legyenek. Az 1980-as években így kibontakozott a családtörténeti kutatá-sok második hulláma, amely a nagy elméletek felől a mikrotörténet felé fordult. (HUSZ 2002. 21.)
A családtörténeti kutatások második hullámának hazai képviselői A történeti demográfi a magyarországi helyzetét tekintve általában véve igaz, hogy ez a diszciplína nálunk nem örvend olyan nagy népszerűségnek, mint a forrásokban amúgy is gazdagabb nyugati és skandináv országokban. Hazánkban jellemzőbb volt, hogy egy-egy kimagasló személy köré gyűlt iskola végzett kutatásokat. Ilyen kiemelkedő történeti demográfusként ismerhetjük például Andorka Rudolfot, aki főként az egyke történeté-vel foglalkozott. Ezen kívül Andorka fontos eredményeket ért el a családrekonstitúció, a járványtörténet és a paraszti társadalom kutatásának területén, valamint lépést tartott a történeti demográfi a nemzetközi eredményeivel. Ő volt az, aki hazánkban meghono-sította a Laslett-féle háztartás-tipológiát. Ennek a módszernek az előnye volt az álta-la nyert adatok összehasonlíthatósága hazai és más nyelvterületeken végzett kutatási eredményekkel. (ANDORKA 2001. 7–10.)
Kovacsics József által szerkesztett Magyarország történeti demográfi ája című köte-tében részletesen bemutatásra kerülnek a történeti demográfi a forrásai, a – kutatásom szempontjából számomra igen fontos – népszámlálások, valamint a magyarországi né-pesség a honfoglalástól 1949-ig. (KOVACSICS 1963.)
Emellett számos, számomra hasznos tanulmány vagy kötet szerzői: Dányi Dezső, Faragó Tamás, a már említett Husz Ildikó, Benda Gyula és Őri Péter. Husz Ildikó, már idézett munkájában, egy Buda melletti település, Zsámbék tekintetében végzett csa-ládszerkezetet vizsgáló kutatást. (HUSZ 2002.) Benda Gyula Keszthely társadalmát tet-te meg kutatása tárgyának, egy egész fejezetet-tet szán a népesség történeti demográfi ai szemszögből való értelmezésének. (BENDA 2008.) Faragó Tamás és Őri Péter közösen szerkesztették a Történeti Demográfi ai Évkönyveket, mely megjelenési lehetőséget biz-tosított az ilyen témájú tanulmányoknak, emellett természetesen saját maguk is rend-kívül sok, a kutatásom szempontjából is fontos és érdekes írás szerzői. Faragó Tamás nevéhez köthető többek között a Bölcsőtől a koporsóig című történeti demográfi ai szö-veggyűjtemény (FARAGÓ 2005), Őri Péter pedig Pest-Pilis-Solt megyét vonta statiszti-kai jellegű vizsgálat alá. (ŐRI 2010.)
Mohács, 1869
Kutatási témám az 1869. évi népszámlálás mohácsi felvételi íveinek feldolgozása, mely-lyel célom egy háztartásrekonstrukciós vizsgálat elvégzése. A kutatásom jelenleg az adatok feldolgozási fázisánál tart, ennélfogva jelen tanulmányban a forrásbázisomat kívánom bemutatni.
A fentiekben ismertettem a történeti demográfi a nagy elméleteit, valamint az ezek-től való elfordulást a mikrotörténet világa felé. Ez önmagában is értelmet adhatna ku-tatásomnak, ám több tényező is szerepet játszik abban, hogy érdemesnek tartsunk egy ilyen jellegű munkát. A család1 a demográfi ai magatartás alapegysége, amely a legalap-vetőbb és leginkább elterjedt intézmény. A források segítségével – mint amilyenek a népszámlálási ívek – bepillantást nyerhetünk a múltba, a hétköznapi emberek életébe és összehasonlíthatjuk a különböző nemzetiségű, vallású, társadalmi helyzetű lakosság körülményeit, életmódját. (WRIGLEY 1973, 10–11.)
A helytörténettel kiegészített történeti demográfi ai tárgyú kutatások a társadalom- és gazdaságtörténet mélyrehatóbb vizsgálatára adnak lehetőséget. A kisebb mennyi-ségű adattal való munka előnye a könnyebb kezelhetőség mellett az ellenőrizhetőség.
Fontos látnunk, hogy egy település adatainak összegyűjtése és feldolgozása módszer-tani szempontból is igen jelentős. Emellett az alábbi idézet is jól példázza, hogy miért fontos a fellelhető levéltári anyagok kutatása:
„A történeti statisztikai adatok hiánya is oka volt annak, hogy eddig nem készült el hazánk helységeiről egy olyan feldolgozás, amely a községek fejlődésére vonatkozó főbb adatokon…keresztül bemutatta volna községeink, városaink településtörténetét.”
(KLINGER 1996. 431.)
Mohács 1869-es népszámlálási felvételi ívei alapján végzett háztartásrekonstrukció tehát amellett, hogy képet ad egy többnemzetiségű település gazdasági és társadalmi helyzetéről, még az országról alkotott eddigi történeti demográfi ai tudásanyaghoz is hozzájárul.
A források
A népszámlálási íveken az adatok három csoportba osztva vannak rögzítve, informáci-ókat kapunk egyrészt a házról, másrészt a népességről, harmadrészt a háziállatokról. A dokumentum külső, borító oldalán olvasható az ország, megye és település feltüntetése mellett az, hogy a lakás melyik utcában található, hány helyiségből áll és milyen épü-letrészek találhatóak benne vagy mellette. A belső oldalon a házban lakókat tüntetik fel. Az itt szereplő minden kérdéshez részletes kitöltési útmutatót mellékeltek, mely a számlálóbiztosok munkáját segítette. Az első oszlopban szereplő „Lakók vezeték és keresztneve, címe és rangja” mezőnél kiemelésre került, hogy a családtagok kor sze-rinti felvitelén kívül, minden rokon vagy idegen, szolgák, cselédek és segédmunkások, albérlők a hozzátartozóikkal, szobatársak, ágyrajárók feltüntetése szükséges. A rovatok többsége értelemszerűen kitölthető, a „hivatása vagy foglalkozási viszonya”, valamint a
1 Felváltva használom a család és a háztartás fogalmát, a tudományos diskurzusban ezzel kapcsolatosan kibon-takozott vita miatt. „A család szónak például nincs egyszeri és pontos jelentése. Néha úgy használják, hogy jelenti mindazokat, akik egy háztartásban élnek…valamint azokat, akik vér szerint vagy házasságból eredően rokonai egymásnak.” (WRIGLEY 1973. 29.)
„jegyzet” mezőket kellett még bővebb instrukciókkal ellátni. A hivatásnál szükséges a foglalkozás hiányában rögzíteni azt, hogy ha valakinek semmi mestersége nincs, akkor kinek a pénzéből él, esetleg alamizsnát kap-e. Ha a háztartásban lakó nőknek külön ke-resete van, azt is fel kell tüntetni, csak 14 éven aluli egyénnél maradhat a rovat üresen.
A megjegyzéseket az utolsó oszlopban kellett rögzíteni, ide vezették fel a testi-lelki hiá-nyokat: például, ha valaki vak, süketnéma vagy elmebeteg, továbbá a katonasággal való mindennemű viszonyt (rendes, tartalékos vagy kiszolgált katona), illetve, ha az illető idegen, akkor beírták, hogy milyen országban honos, valamint távollevőknél, hogy hol tartózkodik jelenleg. Ezeken kívül feltüntették az itt élők vallását, írni-olvasni tudását, valamint azt, hogy népszámlálás idején hol tartózkodott. Az irat hátoldalán pedig a hasznos háziállatok számbavétele történt meg. (KOVACSICS 1963. 16–17.)
Ha néhány háztartást részletesebben megvizsgálunk, akkor további közvetett infor-mációkra is szert tehetünk. A lakás összeírásánál feltüntethetik azt is, hogy az itt élők használták-e üzletként is az épületet vagy csupán éltek benne. A 648-as számú ház például korsós műhelyként is szolgált.2 Ez azért fontos, mert a lakosság hivatásáról al-kothatunk képet, mely által az utca vagy a városrész foglalkozásbeli összetételét rajzol-hatjuk meg. A háziállatok összeírása szintén utalhat a lakók foglalkozására, közvetetten pedig a család vagyoni helyzetére. Vannak olyan háztartások, ahol üresen marad az állatokat összesítő táblázat,3 de előfordul olyan is, ahol nagy számú állatállományt írtak össze, mivel minden bizonnyal ez szolgált – az egyébként földműveléssel foglalkozó – család megélhetési forrásaként.4
Ezen kívül rengeteg érdekes és izgalmas példa akad a háztartásokon belül, amely a családi viszonyok megszokottól való eltérésével további következtetésekre, kutatásokra sarkall.
Összességében elmondható, hogy a történeti demográfi a keretein belül elhelyez-hető család- és háztartásrekonstrukció elvégzése Mohács felvételi íveivel, nemcsak a kutatások jelenlegi menetébe illeszkedik bele és járul hozzá az eddigi eredményekhez, hanem egyben mikrotörténetként is értelmezhető, vagyis egy egyedi helyzetet mutat be egy mélyfúrásnak nevezhető vizsgálat során. A kutatásom és a munkám eredményeit abban a reményben fogom ismertetni, hogy sikerül hozzájárulnom a Magyarországra vonatkozó történeti demográfi ai ismeretek összességéhez.
Felhasznált irodalom Levéltári források
Baranya Megyei Levéltár (BML) V. 42. d: Mohács város tanácsának iratai – 1869. évi Népesség- és háziállat-összeírás 600-1000.
Szakirodalom
ANDORKA 2001 = ANDORKA Rudolf: Gyermek, család, történelem. Történeti demográfi ai tanul-mányok. Andorka Rudolf Társadalomtörténeti Társaság, Budapest, 2001.
2 Baranya Megyei Levéltár (továbbiakban BML) V. 42. d: Mohács város tanácsának iratai – 1869. évi Népesség- és háziállat-összeírás. 648.
3 BML V. 42. d. 678.
4 BML V. 42. d. 677.
BENDA 2008 = BENDA Gyula: Zsellérből polgár – társadalmi változás egy dunántúli kisvárosban.
Keszthely társadalma, 1740–1849. L’Harmattan Kiadó, Zalaegerszeg, 2008.
FARAGÓ 2003 = FARAGÓ Tamás: Történeti demográfi a. In: Bódy Zsombor – Ö. Kovács József (szerk.):Bevezetés a társadalomtörténetbe. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 302–340.
FARAGÓ 2005 = FARAGÓ Tamás: Bölcsőtől a koporsóig: Szöveggyűjtemány a történeti demográ-fi a tanulmányozásához. Új Mandátum, Budapest. 2005.
HUSZ 2002 = HUSZ Ildikó: Család és társadalmi reprodukció a 19. században. Történeti-szociológiai tanulmány egy Buda környéki mezőváros társadalmáról a családszerkezet vál-tozásának tükrében. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.
KOVACSICS 1963 = KOVACSICS József (szerk.): Magyarország történeti demográfi ája.
Magyarország népessége a honfoglalástól 1949-ig. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963.
KLINGER 1996 = KLINGER András (szerk.): Demográfi a. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1996.
ŐRI 2010 = ŐRI Péter: Etnikum, felekezet és demográfi ai különbségek a 18–19. századi Magyarországon. Pest-Pilis-Solt-(Kiskun) megye példája. Demográfi a, 2010/4. 373–405.
WRIGLEY 1973 = WRIGLEY, E. A.: Népesedés és történelem. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973.