í r t a : Deptner Tibor dr., min. titkár.
Azok, akik nSpunT helyzetével, műveltségi álla-potával foglalkoztak, m á r igen régen belátták azt, hogy az elemi népoktatás nem képes a gyermeket mindarra megtanítani, amire az életben szükségük lesz, s amit tanulnak is az iskolában, tizenkét-tizenöt-éves korukban kikerülvén az iskola padjaiból, rövid néhány esztendő alatt elfeledik, l í á t még azok, akik -csak egy-két osztályt végeztek, vagy egyáltalán nem j á r t a k iskolába 1 Pedig m e n n y i volt a múltban s még
ma is ezeknek a száma!
Már pedig egy ország, a társadalom s az egyes egyén csak úgy fejlődhet, boldogulhat, ha a művelt-ség általános ; valamely ország nagysága, gazdasága s jóléte egyenes arányban áll polgárainak műveltségé-vel, tudásával.
Már Széchenyi István gróf m o n d j a : «A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.» Ezért állandóan agitál a népműveltség emelése érdekében.
Az első felelős magyar minisztérium tagjai s néhány politikusa ( f í a ü l i á n y Lajos gróf miniszterelnök,^Eötvös József báró közoktatásügyi miniszter s még többen) hangoztatják a népművelés fontosságát.
Hatvanhét után pedig m i n d erősebBen s erősebben kezd ez a gondolat kifejlődni. Eötvös József báró körlevelet ad ki népművelési egyletek alakítása ér-dekében, Türr István tábornok megalakítja a Köz-ponti Népoktatási Kört, Irányi Dániel ós Pauler Ágoston törvényjflvnsiotqWof ;s nyújtottak be a fel-nőttek (iskolánkívüli) oktatása tárgyában az ország-gyűléshez, melyekből azonban — sajnos — n e m lett törvény.*
A fent érintett mozgalom nem tartozik ugyan szorosan a népfőiskolai mozgalomhoz, de szükséges-nek tartottuk előre bocsájtani azért, hogy leszögezzük ezekat a törekvéseket, melyek azt mutatják, hogy elődeink m á r ötven s egynéhány esztendővel azelőtt gondoskodni kívántak a nép műveltségének emelé-séről, állampolgári neveléemelé-séről, ha más úton-módon s eszközökkel is, mint a népfőiskolák.
S erős meggyőződésem az, hogyha Irányi vagy 'Pauler javaslatából törvény lett volna, úgy az első
népfőiskola, mely tulajdonképpen a felnőttoktatás leghelyesebb, tervszerű s rendszeres formája, már sokkal előbb létesült volna. S hogy ez nem történt meg, annak oka az, hogy — sajnos — sem a hiva-tottak, sem a társadalom, abban az időben s még soká azután i s — a m i n t láttuk — nem értették meg énnek
•t kérdésnek a fontosságát.
*
.Mielőtt áttérnénk a magyar népfőiskolai mozga-lomra, a teljesség kedvéért, vessünk csak egy futó pillantást a külföldre.
Dániában, a népfőiskola hazájában az első népfőiskola
!S44 november 7-én nyilt meg, húsz tanulóval. jRödding-bon. A dánoktól ezt a kitűnően bevált intézményt át-vették a többi skandináv államok. Norvégiában 1864-ben
* Ezekre vonatkozólag kimerítő tájékoztatást talál az olvasó Jancsó Benedeknek: «A szabadoktatás országos szervezetéi c. tanulmányában (Budapest, 1900. Közreadta az Országos Közoktatási Tanács.)
Hamarban Ole Vig norvég tanító agitációjának ered-ményeként Anke állítja fel az első népfőiskolát. Svéd-országban Torsten Rudenschöld gróf propagandájára az első tulajdonképpeni népfőiskola 1868-ban alakul. Finn-országban az első népfőiskola 1888-ban alakul s ez csupán nők szánjára létesült, 1892-től kezdve pedig férfiak és nők vegyesen látogathatják őket. Németor-szágban az elsőt 1907-ben Albersdorfban Lombke Fri-gyes alapítja. Egyik munkában utalást találtam arra is, hogy Amerikában van tizenhárom dán s Kanadában s Hollandiában is alakult már néhány népfőiskola, de, hogy hol, mikor s kinek a kezdeményezésére, erről nem tudtam adatokat szerezni. Végre legutóbb Ausztriában az osztrák kormány 1919-ben St.-Martinban létesített népfőiskolát. Tudomásunk szerint népfőiskolai mozgalom van még az EgyesültÁllamokban, Japánban, Eszt, Orosz -és Csehországban, legújabban Jugoszláviában is.
*
A magyar népfőiskolai mozgalom eleinte — egé-szen 1913-ig — csupán elméleti, irodalmi volt.
A m a g y a r népfőiskolai irodalom, m á r m o s t le-szögezem, aránylag j ó v a l régibb s nagyobb, mint-sem is gondoltuk volna, azonban csak s z á m r a nézve, m e r t — sajnos — a legtöbbje megelégedett a skandi-náv, különösen pedig a dán népfőiskolai mozgalom puszta és rövid ismertetésével," de a n n a k bírálatá-val s azzal, hogy mi e téren nálunk a teendő s hogyan kellene ebhez hozzáfogni, arról — Czettlert és Brandschot kivéve — nem szólnak.
A legelső nyom, amelyre reábukkantunk, a budapesti gyakorló főgimnázium tanári testületének havi gyűlése, melyen ez a kérdés szóba került. Guttenberg Pál könyvében olvassuk erre vonatkozólag a következőket:1
•TanAcskozásaiak folyamán dr. Kármán Mór körülbelül azt mondá, hogy senki elől a nevelés magasabb fokait el nem zárhatjuk — joga lévén ez egész nemzetnek a kultúra összes tanulságaihoz. Skandináviát emlegettr az Egyesült-Államok mellett, mint olyant, mely e komplikált problémát valaraikép megoldani törekedett, rámutatván az északiak egy sajátos intézményére, az úgynevezett rparaszt-egyetemre*. Az értekezlet annak idején örömmSl Vette hírét c különös fajta iskolának, mely sokat mondó neve elé ilyen parlagi epithetont követein.
1892 december 23-án ugyancsak a budapesti gya-korló főgimnázium tantestületének közös havi értekez-letén Guttenberg Pál tartott «Paraszt-egyeternek« cí-men felolvasást.3 Felolvasásában ~Ismerteti Grundtvig éTeíet, a dán népfőiskolai mozgalom történetét, a nép-fóiskolák tananyagát, azok szervezetét s majd
WJ^;-eftilek"Jt'K*OTL>'ri{f'*g WVLM is.
főiskolák feladatát s kultúrmisszióját főként a paraszt-ság megneniesltésében látja, jelentőségét pedig különor
e S m t f f t r í s e b b és fejlettebb már ma is a világ bármely népénél.
Utánuk — tudomásunk szerint — a következők fog-lalkoztak irodalmi téren e kérdéssel: dr. Neményi Imre (1905-ben), Szeberényi Zsigmond Lajos (1906.), Mustrí Béla (1907. és 1910.), Pataki Béla (1909.), Horváth Károly (1910.) V. S. (1910.), az Elemi népoktatás en-ciklopédiája rövid ismertetést közöl a dán s Ispánovics Sándortól a finn népfőiskolákról (Í91"l.),jfc, CztíliLer Jenő (1913., IJMJa^U&U, Tonelli Sándor (1913.), Ispá-novics Sánftör (1914.), Körösi Henrik (1914 ), Keleti Adolf (1915.), Brandsch G. (1917. — német nyelven), Vikár Béla és Somfai Xav. Ferenc (1920.)3
*
1 Guttenberg P á l : .Iskolai képek a jövő századból*.
- Guttenberg idézett könyve.
3 L. még a Népfőiskola irodalma o. a.
10 N é p t a n í t ó k Lapja 8 — 12. szára.
A magyar népfőiskolai irodalom fúgondolala a főiskolai gondolat népszerűsítése s ezen keresztül nép-főiskolák létesítése.
Azonban ezt a gondolatot csupán Czettler és Brandsch íuttatja tisztán kifejezésre; a többiek megelégszenek a külföldi népfőiskolák történetének, szervezetének és belső életének egyszerű ismertetésével. Éppen ennél-fogva, minthogy ép a magyar talajra való átültetésének kérdésével, módjaival nem foglalkoztak, maradandó hatásuk e munkáknak — az említett két író kivételé-vel — nem volt, de n e m is lehetett.
A felsoroltak n e m foglalkoznak a magyar,művelődés-ügyi állapotok bírálatával sem, kivévén Czettlert, ki rész-letesen tárgyalja úgy az általános műveltségügyi, mint az iskolapolitikai kérdéseket, reámutatván arra, hogy az egyszerű nép gyermekei az iskolaköteles koron belül nem sajátíthatják el a kívánatos s a gyakorlati életben szükséges ismereteket, tudnivalókat, mit Czettler élet-tudás- nak nevez el. Eeámutat a r r a is, hogy azok a kö-zépfokúiskolák, melyek ma fennállanak, egyáltalán nem megfelelők az egyszerű emberek fiai s leányai részére, mert nem a gyakorlati élet számára nevelnek, nem az általános műveltség terjesztését szolgálják, hanem oly ismereteket, tanultságot adnak, amelynek nem veszi hasznát s amelyek az eredeti foglalkozástól inkább el-idegenítik.
E r r e utal egyébként Szeberényi is, midőn fölveti azt a kérdést, hogy nálunk is «a sok gimnázium helyett nem működne-e nagyobb áldással egy-egy népfőiskola?»
Érdekes vizsgálnunk azt, hogy az írók miben látják a népfőiskolák feladatát s jelentőségét. Guttenberg a pa-rasztság megnemesítésében s abban, hogy egy-egy vidék kultúrközéppontjává válnak, Neményi a nevelési célban, Szeberényi e feladatát cikke első sorában leszögezi, mi-dőn azt mondja, hogy a népfőiskolák a skandináv né-pek általános műveltségének h a t h a t ó s eszközei. Ugyan-így vélekedik Mustó is, Horváth Károly a gazdasági hatásaira helyez n a g y súlyt.
Czeí(/£}' behatóan méltatja úgy kulturális, mint gazda-sági jélentőségüket.
Ezzel kapcsolatosan nézzük meg, miért tartjuk szük-ségesnek Magyarországon a népfőiskolákat. Czettler meg-állapítja s leszögezi azt, hogy erre a szabadoktatási in-tézményre hazánk földmíves népének kulturális s gazda-sági érdekből egyaránt égetően szüksége van, hogy ez-által ennek a föltörekvő osztály természetes előbbre-jutáaának kulturális alapföltételeit biztosítsuk. Közérde-ket képez tehát, hogy a gazdaosztály műveltsége emel-tessék. Tonelli pedig azon az állásponton van, hogy a gazdaosztály kell, hogy a modern Magyarország gerince legyen, kívánatos tehát tagjait gazdaságilag önállóvá s igazán polgárrá tenni. Brandsch pedig úgy gazda-sági, miut kulturális szempontokat sorakoztatott föl a népfőiskolák szükségességéhez.
Nézzük végül, hogyan, mily eszközökkel s módon kép-zelik s ajánlják a megvalósítást. Ezzel a kérdéssel csu-pán Czettler s Brandsch foglalkozik.
Mind a ketten kizárólag a földmíves nép céljait szol-gáló népfőiskolákkal foglalkoznak.
Czettler hangsúlyozza, hogy miként a skandináv nép-főiskolák ez államtól teljesen független alkotások (csu-pán állami támogatásban részesülnek), ezzel a függet-lenséggel a m a g y a r népfőiskoláknak is kell rendelkez-niük, az állam csupán a 'főfelügyeleti jogot gyakorolja.
Nálunk ez intézmények létesítését a szervezett gazda-társadalom feladatának mondja, de hangoztatja egyben az állam és a társadalom vállvetett munkáját s szüksé-gesnek tartja az állam támogatását. Ami a tantervet illeti, arra vonatkozólag azon az állásponton van, hogy azon ismereteket kell tanítani, melyre az életben szük-ség van, a külföldi példát nem lehet s szabad egysze-rűen leltopírozni; a heti óraszámot 20—24 órában elég-nek tartja. A népfőiskolák falun legyeelég-nek s kívánatos-nak tartja az internátusi rendszer megvalósítását.
Brandsch az első lépésnek t a r t j a e célre egy egye-sület alakítását, melyet a mezőgazdasági és Kaiffaisen
szövetkezetek támogatnának. A tagok évente 20—30 korona tagdíjat fizetnének, ami évente — számítása szerint — kb. 10,000 koronát tenne ki. A Landeskirchétől évi8000, a Netionsuniversitáttől, 1000, tandíjból és tartás-pénzből 10,000, összesen évi 30,000 koronát remél. A népfőiskolák falun, de város közelében legyenek, hogy — úgymond — mentesítve legyenek a városok káros hatásaitól s olcsóbb is legyen, viszont a városok szellemi étetével összeköttetést tartsanak fenn, (kiállításokat, múzeumokat fölkereshessenek, előadásokat meghallgat-hassanak stb.). Brandsch e népfőiskolák létesítését szük-ségesnek s lehetszük-ségesnek tartja az erdélyi szászoknál.
A szász nép jelenleg — úgymond,— anyagilag rendel-kezik ilyen parasztiskola fenntartásához szükséges anyagi eszközökkel.
*
A m i n t m á r föntebb említettem n é p ü n k nevelésé-nek, az iskola pótlását célzó, iskolán kívüli nevelés-nek, t a n í t á s n a k gondolata m á r jóval korábban föl-m e r ü l t s igyekeztek is azt föl-megvalósítani.
Sok lelkes testület s egyén dolgozott- ily i r á n y b a n , azonban be kellett látniuk s be is látták, hogy az ad hoc t a n í t á s n a k nincs meg az az eredníónye, amire gondoltak, t. i. az általános műveltség t e r -jesztése s elérése.
Megpróbálták tehát más ú t o n - m ó d o n elérni ezt.
A kísérlet k é t i r á n y ú volt s bár m i n d a kettő m á s , m i n t a népfőiskola, de ö n t u d a t l a n u l is a n n a k esz-méje volt bennük elrejtve. Az egyik a gazdasági jellegű polgári iskolai mozgalom volt, a másik pedig a Gazdaszövetség által kezdményezett s meghonosí-tott ú. n. gazdagimnáziumok szervezése.
Mind a kettőnek, ha más titon-módon is, de célja rendszeres oktatás ú t j á n hallgatóikat (tanulóikat) úgy nevelni, olyan ismeretekre t a n í t a n i , amikre n e k i k a gyakorlati életben, m i n t egyszerű, de értelmes e m b e r e k n e k , igazi öntudatos s hasznos állampolgá-r o k n a k szükségük van.
A polgári iskolákat gazdasági jellegű polgári iskolákká k í v á n t á k átszervezni, a hétosztályú p o l -gári iskolákat a k a r t á k kiépíteni, ezeket mintegy fel-sőbb mezőgazdasági s általános műveltséget n y ú j t ó intézetté fejleszteni.
Már i t t le kell szögezni azt a tényt, hogy a ma-gyar tanítóság és t a n á r s á g a népfőiskolai mozgalom-ból nem'»otte-h4-«qta#gtt-¥Ó»gét.'--S--h8b- k u t a t j u k , m i é ^ . arra j ö v ü n k rá, hogy~ n e m is vehetett ebben a m u n k á b a n részt, m e r t csaknem teljesen tájékozatlan volt a népfőiskolai ügyről. A t a n ü g y i lapok (kivéve a főként B u d a p e s t e n olvasott Népművelést) — s a j -nálattal kell megállapítanunk — a népfőiskolai kér-déssel egyáltalán nem foglalkoztak s így a t a n í t ó i s t a n á r i kar e kérdésről t u d o m á s t sem n y e r h e t e t t s így m a g y a r á z h a t ó meg az, hogy míg a gazdasági jellegű polgári iskolák i r á n t n a g y volt az é r d e k l ő d é s s ez ügyben erőteljes s nagy akciót fejtettek ki, — a népfőiskolákról komoly szó sem esett. I l y f o r m á n lehetetlen a n n a k a vizsgálása, hogy a m a g y a r taní-tóságnak s t a n á r s á g n a k volt-e érzéke a m ú l t b a n e kérdés i r á n t . Ma — úgy l á t j u k — úgy az érzék, m i n t a lelkesedés s t e n n i a k a r á s megvan.
A másik akció a <iga£da<pmnáziiimi<> jnozgalom volt.* Az első «gazdag imnáziümot» a Magyar
Gazda-* Nem tévesztendő össze a munkásgimnáziumokkaí.
Az elnevezést egyéb megfelelőbb híján választották s 1920 dec. 5-ig megmaradt, ekkor — a jászberényi tan-folyam megindításakor — népfőiskolai tantan-folyam névvel cseréltetett föl.
13 — 17. szám. N é p t a n í t ó k Lapja 11
szövetség és a Bajai Széchenyi Szövetség 1914 február 15-én nyitotta meg Bajaszéntivánon'. E t a n f o l y a m n a k célja volt r e n d s z e r e s ' t a n í t á s révőn a legszükségesebb ismereteket m e g a d n i , illetve "ez-által alapot adni a további önképzésre. A tanfolyam február 15tó'l április 6ig tartott, az előadások vasár -ós ü n n e p n a p o n k é n t volfak s ezeket az előadásokat m i n d i g gyakorlati megbeszélések követték, melyek legtöbbször egy-két ó r á r a is terjedtek, úgy hogy r e n d s z e r i n t az egész délután tanítással, tanulással telt el. Tájékozás végett itt közlöm a bajaszent-iváni «gazdagimnáziumi) p r o g r a m m j á t .
1. A falusi kultúra jelentősége gazdasági, szociális és közművelődési t é r e n ; a város és falú egymásra hatása.
2. A falú művelődésének eszközei: iskola, könyvtár, újság, gazdakör, szabadelőadások stb. 3. Hazai történelem a Rákóczi szabadságharctól napjainkig. 4. Hazai tör-ténelem, Széchenyi István kora. 5. A magyar alkotmány ismerete, törvényhozás, végrehajtó hatalom. 6. Hon-polgári jogok és kötelességek, a választójog. 7. A megyei és községi közigazgatás áttekintése. 8. Jogismeretek, telekkönyv, házassági vagyonjog. 9. Az adózás gyakorlati ismertetése. 10. Jogismeretek, öröklési jog, végrendel-kezés. 11. A szociális kérdés ismertetése, (agrárszoci-alizmus). 12. A szövetkezetek szociális és kulturális jelentősége; erkölcsi tényezők. 13. Szociális intézmények, munkásügy, szegényügy, betegügy stb. 14. A termelés jövedelmezővé tétele, üzemi kérdések, a kisgazda
szám-vetése. 15. A szövetkezetek válfajai. 16. Közegészségügy, ragályok elleni védekezés, alkoholellenesség. 17. Anyag-beszerzés és értékesítés a kisgazdaságban, vámvédelem.
IS. A t ő k e é s fi. m u n l r f l v i s ^ o n v n a. R7Öv«t.lí'o7RtpV g a z
-dasági szerepe. 19. A t a l a j hozadéka, rentabilitás, a kis-gazda biztosítása. 20. A gyermek ápolása, egészsége, védelme. 21. Összefoglaló beszéd, a falusi ember anyagi és szellemi művelődése, a falú ereje, boldogsága (nyelv, viselet, népdal). A földmíves nyugdíja.
I l y e n g a z d a g i m n á z i u m volt még 1914-ben Nagykőrösön ós Nagytétényben ; a közbejött h á b o r ú — s a j -nos — ezt a mozgalmat is megakasztotta. 1920 ban népfőiskolai t a n f o l y a m elnevezéssel Jászberényben,
1921-ben pedig Jászárokszálláson, Nagykőrösön, Doro-gon ós T á t o n nyilt m e g s m i n d e n i k igen szép si-kerrel m ű k ö d ö t t , illetve részben még m a is működik.
A a gazdagimnáziumok »-nak (népfőiskolai tanfolya-m o k n a k ) t u l a j d o n k é p p e n h á r tanfolya-m a s feladatuk volt s van.
Egyrészt feladatuk n é p ü n k ismeretének szélesbítése, nevelése, másrészt az önművelésre való ránevelése, végül pedig — s a m i szempontunkból a leg-fontosabb — előkészíteni a talajt a népfőiskolák számára. '
A népfőiskolák létesítése iránt a legelső pozitív lépés Ispánovics S á n d o r n a k «a finn népegyetémek1
h a s o n l ó i n t é z m é n y e k n e k szervezése tárgyában»
a vallás- és közoktatásügyi m. kir. m i n i s z t é r i u m h o z i 1907 f e b r u á r 1 én kelt beadványa volt. A beadvány a u n a k i d e j é n azzal intéztetett el, hogy az felhasz-náltatik az iskolánkívüli oktatás szervezésénél.
Áluíajclonkcpeni népfőiskolai mozgalom 1913-ban kezdődik. Ispánovics S á n d o r fővárosi polg. iskolai igazgató az Országos Magyar Gazdasági Egyesület I r o d a l m i és tanügyi szakosztályához a népfőiskolák ügyében egy tervezetet a d o t t be, melyet, a szak-osztály elnökségének fölkérésére, dr. Czettler Jenő,
a Magyar Gazdaszövetség igazgatója, ismertetett ön-álló előadás keretében.* Czettler előadását a Magyar
* Az OMCtE. 1913 március 6-án tartott szakosztályi
illésen, i i n - m i nma
Gazdaszövetség k i a d t a * s megértve a népfőiskolai ügy nagy jelentőségét, e füzetet széles k ö r b e n s díjtalanul küldte szerte-széjjel az országba.
Czettler előadásában leszögezi azt a tényt, hogy oerre a szabadoktatási intézményre Hazánk föld-mives népének égetően szüksége van» és pedig fő-k é n t azért, hogy négy föltörefő-kvő osztály természe-tes előbbrejutásának kulturális alapföltételeit bizto-sítsuk . . .» I s m e r t e t i a népfőiskolák célját, szerveze-tét, tantervét s h a t á s a i t s végül r á t é r a r e á n k v á r ó teendőkre. A szervezett gazdatársadalom feladata volna — ú g y m o n d — ezt az i n t é z m é n y t m e g t e r e m -t e n i s az állam -t á m o g a -t á s b a n részesí-tse a nép-főiskolákat. «Közérdek t e h á t , -— m o n d j a végül — hogy ezt az iskolatípust megalkossuk.»
Javaslatára a szakosztály határozatilag kimondta, hogy *a népfőiskolák intézményét hazánk kisgazda-osztályának nevelésénél szükségesnek és mielőbb megvalósítandónak tartja; fölkéri az összes társ-egyesületeket, hogy e kérdéssel b e h a t ó a n foglalkoz-zanak és arról necsak általánosságban, de a meg-valósításnál igen fontos helyi viszonyok mérlegelésé-vel, véleményt nyilvánítsanak.»
E határozat értelmében felhívták az összes társ-egyesületeket, azonban e f e l h í v á s n a k kézzelfogható eredménye n e m igen volt, mivel m é g n e m látták be a vidéken e kérdés n a g y h o r d e r e j é t . Mint Buday Barnától, az OMGE. a k k o r i szakosztályi t i t k á r á -tól értesültem, sok helyről válasz sem érkezett s kedvező válasz csupán n é h á n y alföldi várostól j ö t t . Pozitív e r e d m é n y r e azonban ezek sem vezettek.
Mindamellett ez ülésnek m e g lett az a haszna, hogy a t á r s a d a l o m végre komolyan kezdett foglal-kozni a népfőiskolai üggyel, m e l y e t a z t á n a Ma-gyar Gazdaszövetség s különösen a n n a k igazgatója, dr. Czettler J e n ő állandóan n a p i r e n d e n t a r t o t t .
Ugyanez év f o l y a m á n Ispánovics S á n d o r Szegeden érintkezésbe lépett az a k k o r még m ű k ö d ő D é l m a g y a r -országi Közművelődési Egyesület vezetőségével egy Szegeden létesítendő népfőiskola létesítése céljából, a z o n b a n e r e d m é n y t e l e n ü l .
A Magyar Gazdaszövetség, a népfőiskolai mozgalmat napirenden tartván, mindent elkövetett a népfőiskolák létesítése érdekében. A tárgyalások Kecskemét városá-val már oly sikerrel folytak, hogy 1914 őszén az első magyar népfőiskola Kecskeméten megalakult volna, ha a világháború közbe nem jön. Ez azonban ezt a moz-galmat csirájában törte ketté, úgy, hogy ismét élőről kellett kezdeni mindent.
Az OrszA/os Szabadoktatási Tanács, Czettler Jenő dr., előacfo-tanacsos etOterjeSZt&Be" alapján, ugyanez időben szintén foglalkozott a népfőiskolák détesítésének ügyével s Czettler javaslatát magáévá téve, fölvette programm-jába s elhatározta az erre irányuló mozgalom
megindí-tását és hathatós támogamegindí-tását.
E határozat értelmében s a Magyar Gazdaszövetséggel kapcsolatban fölhívja a törvényhatóságokat népfőiskolák létesítésére, illetve azok előmozdítására.
Mezőkövesd képviselőjétől kérte, hogy létesítsenek ott népfőiskolát s ha ez nem lehetséges, akkor legfeljebb polgári iskolát. Minthogy akkor csak a tanulmányi alapnak volt pénze iskolára, a mezőkövesdiek népfő-iskola helyett főgimnáziumot kaptak, — amit nem kí-vántak, nem is akartak ; de ingyen lévén : elfogadtak.
Ennek a következménye azután az lett, hogy a főgim-názium még a meglévő polgári iskolát is tönkre tette.
A főgimnázium Mezőkövesdnek nem kellett s m a is
* Dr. Czettler J e n ő : «Népfőiskolák® (Budapest, 1913./
12 N é p t a n í t ó k Lapja 8—12. szám.
csak kevés gazda küldi be fiait a főgimnáziumba, kik csak alig pár százalékát teszik ki a tanulóknak.
Aki a helyi viszonyokat ösmeri, az tudja, hogy megérett ez az intézet a megszűnésre s sokkal, de sokkal több haszonnal járna annak népfőiskolává való átszervezése, annál is inkább minthogy körös-körül van véve gimná-ziumoktól (Eger, Miskolcz, Gyöngyös). Ugyanígy van s ugyanígy kellene még néhány faluban s mezőgazda-sági jellegű városban lévő főgimnáziummal tenni.
Borsod vármegye törvényhatósági bizottságának Mis-kolczon 1918 június 21-én tartott évnegyedes rendes közgyűlésén Görgey alispánholyettes-főjegyző előter-jeszti «a vármegye jövő közművelődési programmját», melynek 4. pontja a következőkép szól: «Nagyobb helye-ken, mint Mezőkövesd stb. munkásgimnáziumok (értsd:
*gazdagimnáziumok») vagy a mutatkozó szükség szerint más rendszeres tanfolyamok szervezése és fenntartása lenne programmunk egyik jelentős pontja. A Magyar Gazdaszövetség már Ígéretet tett, hogy hajlandó már ez év (1918) őszén Mezőkövesden megnyitni az első nép-főiskolát, melynek kifejezetten az a célja, hogy a kis-gazdák bevezettessenek az állampolgári ismeretek körébe.
E népfőiskolák idővel állandósíttatnának és fokoza-tosan létesíthetők lennének a megye minden járásában.
E n n e k a programmnak végrehajtására a Borsod-Mis-kolczi Közművelődési Egyesület vállalkozott. Görgey javaslatára a tvhat. bizottság az előterjesztést helyesnek
és követendőnek elfogadva elhatározta, hogy egy köz-művelődési bizottságot küld ki, melynek az ellenőrzés gyakorlása mellett az irányítás lesz kötelessége. Sajnos, e szép terv sem vált valóra, mert 1918 őszén kitört a
«forradalom» s eltemetett miuden szép gondolatot . . .
*
-A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium a népfőiskolai üggyel az úgynevezett proletárdikta-t ú r a bukása u proletárdikta-t á n k e z d e proletárdikta-t proletárdikta-t behaproletárdikta-tóan foglalkozni. Hu-szár Károly akkori miniszter és dr. Imre S á n d o r á l l a m t i t k á r állandó, lelkes s m e g é r t ő érdeklődéssel viseltettek a népfőiskolai ügy i r á n t . A dr. Imre S á n d o r közvetlen /vezetése alatt állott s azóta meg-s z ű n t B. I. omeg-sztály p r o g r a m m j á b a vette a népfőimeg-sko- népfőisko-lák létesítését. Az e r r e vonatkozó m u n k á l a t o k m á r f o l y a m a t b a n voltak, a m i d ő n a B. I. osztály meg-szűnésével, ez ü g y k ö r a dr. Pékár G y u l a államtitk á r felügyelete és dr. Czaállamtitkó E l e m é r m i n i s z t e r i t a n á -csos vezetése a l a t t álló IV. b) ügyosztályba tétetett át, kiknél az ügy ugyanoly lelkes pártfogolásban és megértésben részesült s jHáttér I s t v á n volt miniszter az 1920. évi húsvéti beszédében a népfőiskolák lé-tesítését a legsürgősebben megvalósítandó feladatok közé sorolta.*
Három hely vétetett tervbe: Mezőkövesd, Kecske-mét és Szeged, m i n t olyan helyek, ahol m á r a
Három hely vétetett tervbe: Mezőkövesd, Kecske-mét és Szeged, m i n t olyan helyek, ahol m á r a