A középkorban a borivás Magyarországon igen elterjedt volt. Az embe-rek életszükségletéhez tartozott, mert az elemi igények mellett ez volt az ünnepi többlet vagy fényűzés. Ugyanakkor a Jordánszky-kódex (1516–
1519) a részegséget a „fertelmességek” közé sorolja. A földesúri borke-reskedelem az egyik legnagyobb jövedelemforrás volt. A mértéktelen ivást olyan nagyjaink utasították el, mint Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc és olyan prédikátorok, költők, humanisták, mint Ká-roli Gáspár, Bornemisza Péter, Hagymási Bálint. Heltai Gáspár 1552-ben Az részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus című könyvét saját nyomdájában nyomtatta ki. Az ellenreformációban Páz-mány Péter prédikációiban ostorozta kora torz ivási szokásait.
A borkereskedelemnél csak az égetett szeszes italok termelé-se és árusítása hozott nagyobb hasznot. A bordesztillálás módszere Dél-Olaszországból származik, a 11. századból. Nálunk az Anjouk ide-jén bevándorló olaszok révén vált ismertté. A borpárlat még inkább gyógyszernek számított (aqua vitae). A 18. század második felében nálunk is meghonosodott a Dél-Amerikából származó burgonya, és elhatalmasodott az ipari szeszfőzés, a pálinkafogyasztás. A reform-kor nagyjai nem késlekedtek felvenni a küzdelmet a népet, családot pusztító nyavalya ellen. Széchenyi István a Stadiumban figyelmeztetett a veszélyre. Kossuth Lajos 1841-ben az induló Pesti Hírlapban Pálin-kamirigy című cikkében írta: „...bármennyire jövedelmezők legyenek is a szeszfőzőházak, mi mégis a pálinkát azon átkok közé számítjuk, melyek a népen igen nyomasztóan fekszenek”. Ugyanakkor Kossuth
Absentizmus és pálinka (Pesti Hírlap 1842. május) című cikkében a túlzott radikalizmus ellen is szólt. Olyan drágává kívánná tenni a pá-linkát, hogy a bor legyen olcsóbban hozzáférhető. Szóltak az alkohol ügyben Kazinczy Ferenc, Wesselényi Miklós és sokan mások.2
A kiegyezés után, s még inkább a századfordulón, egyre több fi-gyelem fordult a tömegeket érintő alkoholgond felé. Ez már a szerve-ződő munkásmozgalom hatása, melyhez szociális érzékenységű orvo-sok (Hilscher Ignác, Donáth Gyula, Csillag Gyula, Thewrewk Árpád, Goldner Lipót, Oláh Gusztáv) társultak. Az antialkoholista küzdelem apostola, a svájci Auguste Forel hat ízben járt Magyarországon. Szug-gesztív elkötelezettsége sokakat felrázott. Ugyanakkor megszólalt a szkepszis hangja is. A Budapesti Hírlap 1901. április 5-i számában ol-vashatjuk: „Ne reméljünk teljes józanságot, míg az országnak legfőbb jövedelmei között szerepel a szeszadó, amíg hasznot jelent a pálinkafő-zés, a szeszkontingens.”
A Budapesti Napló 1901. április 16-i számában olvashatjuk Az al-kohol című cikket: „A szegényember számára az élet nem nyújt semmi örömet, ezért kénytelen hajszolni az alkohol hazug gyönyörét... Mégis, a pálinka elleni irtóháború olyan energiával még sohasem mutatko-zott, mint ahogy most zúdul neki az emberiség átka ellen... A bécsi al-koholellenes kongresszuson (utalás a VIII. nemzetközi kongresszusra 1901. áprilisban – L. L.) szakértő államférfiak, kiváló orvostudósok és szociológusok napok óta kovácsolják a legsúlyosabb argumentumokat tudásuk és tapasztalataik legjavából... Az alkoholizmus ellenes mozga-lom hullámai átcsapnak hozzánk is, és az üdvös küzdelemre való szer-vezkedés munkája Budapesten is megkezdődött.”
1901 áprilisában megalakult az Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület. Jelszava: „Küzdőké a siker.” Tisza István véleménye viszont az volt, hogy a munkástól nem szabad elvenni a kocsmát, mert ez az egyedüli élvezete. (A vita kilencven év múltán még mindig ismerős!) Az antialkoholista harcot akkor a szociáldemokrácia viszi, s elsősorban a szakszervezeteket és az iskolákat célozza meg felvilágosító előadásokkal.
Sok a tisztességes szándék, de az erőfeszítés eredménye csekély. Az alap-vető ok az absztinencia-mozgalmak szinte megváltoztathatatlan, máig kísértő szemlélete, valóságismereti beszűkültsége, szektarianizmusa.
A századelő másik antialkoholista vonulata, a (kezdetben vallá-sos színezetű) szabadkőműves eredetű páholyokba szerveződő Good Templar mozgalom. Ez a szerveződés a múlt század derekán New Yorkból indult, és nagy nemzetközi kisugárzása volt. A magyarországi 2 Magyari-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Budapest 1929. 4. kötet, Magyar
Orvosi Könyvkiadó Társaság.
Good Templar Rend tevékenysége Madzsar József, Doktor Sándor, Dó-czi Imre, Stein Fülöp, Cholnoky Jenő nevéhez fűződik. Kiállt mellette sok művész is (Juhász Gyula, Dutka Ákos, Kernstok Károly és Lyka Károly). Ady Endre az 1905-ös budapesti X. nemzetközi kongresszus alkalmával üdvözli a „kék józanság apostolait”, „részegjeit egy gyönyö-rű józanságnak”. Kételkedik, de szeretettel köszönti „a nemeseket és derekakat, kiket harcra tüzel ez a nagy emberi epidémia: az alkoholiz-mus. Legyen nekik igazuk” – írja.
Az első világháború alatt és után elmélyül az országos válság, vele együtt az alkohol okozta gond is. 1917-ben az Országos Alkoholellenes Liga indít kampányt. Az őszirózsás forradalom már hoz antialkoho-lista rendelkezéseket, a proletárdiktatúra a teljes szesztilalom mellett foglal állást. Ennek realizálására nem volt idő. Bebizonyosodik, hogy a fogyasztási struktúra változhat és változtatható. 1909-ben az alkohol-fogyasztás hetvenkét százalékát a pálinka tette ki, 1920-ra ez az arány tizenhat százalékra csökkent. A pálinkafogyasztás abszolút alkoholban:
1915 1920 1925 1930 1935 (év)
4,94 2,00 1,52 0,53 0,83 (liter/fő)
A jelentősen csökkenő pálinkafogyasztás ugrásszerűen megnöve-kedett borfogyasztással járt. A húszas években az exportnehézségek, vámviszonyok miatt egyre több bor került belső piacra. 1925-ben a há-rommillió hl-en felüli bortermésnek még az egy százalékát sem tudták exportálni. A kormány leállította a szőlőtelepítést, szőlőiket a gazdák sok helyen beszántották. A borfogyasztás alakulása:
1900 1905 1910 1925 1930 1935 1939 (év)
11,0 15,1 20,7 32,5 47,2 32,8 40,1 (liter/fő) 1933. január 1-től a bor fogyasztási adójának ötvenszázalékos csök-kentését rendelték el. Tudatos alkoholpolitikával (a termelés, az ár- és az adópolitika szabályozásával) tehát bizonyítottan el lehet érni egy egészségügyi szempontból is kedvezőbb fogyasztási struktúrát.
Az Alkoholellenes Munkásszövetség (AMSZ) 1921-től egy évtize-den át ellenzéki körülmények közt vívta antialkoholista harcát. Aztán harminc évig (1931–1961) nem volt számottevő antialkoholista társa-dalmi szervezet.3
3 Kárpáti Endre: A magyarországi alkoholizmus elleni küzdelem múltjából. Medicina, Budapest 1979.