216 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
legutóbbi időkig nem tudta saját termelés- sel fedezni belső igényét a legmodernebb elemekből. Mivel az intel minden jelentősebb japán és nyugat-európai számitógépgyártó- nak is adott el alkatrészeket, ezért az lBM az lntelen belüli tőkerészesedésével a jövő- ben befolyást tud gyakorolni az intel egyéb cégeknek történő szállításaira. Ehhez járul még. hogy eddig az IBM saját alkatrész-fel- használásának mintegy 10 százalékát a ja- pán gyártóktól szerezte be, ugyanakkor az új helyzetben, a jövőben a legnagyobb konkur- renseitől való esetleges függést ki tudja vé—
deni.
Az IBM bővíteni akarja továbbá kutatási és fejlesztési potenciálját is a legmodernebb elektronikus alkatrészek területén. Az lBM ez—
zel számítógép-termelését is diverzifikálni akarja. A konszern 1985-ben a tőkes világ személyi számítógéppiacának 50 százalékát kívánja ily módon megszerezni. Emellett az IBM új kooperációs partnerekkel vissza akar—
ja hódítani vezető helyét Japánban. A kon- szern becslése szerint az 1980-as évek vé- gére a világkereslet az információfeldolgozó berendezések iránt meg fogja haladni az 1000 milliárd dollárt.
Az lBM-mel való szövetkezésből az intel- nek is származnak előnyei. Szövetkezése az lBM-mel azt kívánja biztosítani, hogy tovább erősítse innovációs erejét és műszaki vezető szerepét a mikroelektronikában.
(ism.: Locher Antal)
ROBERTS. CH. C.:
JUVEDELEMELOSZLÁS
A NÉMET SZÖVETSÉG! KUZTÁRSASÁGBAN (Ergebnisse der Einkommens—und Verbrauchsstich- probe: die Einkommensverteilung in der BRD im Jahre 1978.) - WSI Míffeilungen. 1984. 6. sz. 335—
349. p.
A Német Szövetségi Statisztikai Hivatal ál- tal végrehajtott hivatalos jövedelmi és ío—
gyasztási mintavétel 48 000, maximum 20000 márka havi nettó jövedelmű háztar—
tás bevételeire és kiadásaira terjed ki. Az 1978-as évre vonatkozó mintavétel eredmé- nyei csak 1983 elejétől állnak rendelkezésre, ezért inkább az adatok részletezettsége. sem-
mint időszerűsége érdemel figyelmet.
A szerző megállapítja, hogy a két utolsó mintavételi év (1973 és 1978) eredményeiből számított Lorenz-görbék, illetve Gini-együtt—
hatók alig mutatnak megváltozott jövede—
lemeloszlást (: mintába bevont háztartások körében annak ellenére, hogy a rendelkezés- re álló jövedelmek összetételében jelentős eltolódás állapítható meg. A különböző tár- sadalmi csoportok arányainak változásánál figyelembe kell venni, hogy a munkavállalói háztartások aránya növekedett, míg a sza-
bad foglalkozású vagy iparos háztartásfővel rendelkező háztartások száma a foglalkozta—
tottsági szerkezet változása során csökkent.
A gazdaságilag inaktívak csoportjának arányát a teljes jövedelemben kizárólag az ezen csoporthoz rendelt háztartások számá—
nak aránytalan növekedése emelte: átlagos bruttó jövedelmük és az összes háztartás át—
laga közötti arány 1973-ról 1978-ra változat- lan maradt.
A szerző szerint (: háztartásokra vonat- koztatott jövedelemrétegződésből kiinduló hagyományos jövedelemeloszlás—méréseket kritikával kell fogadni. A probléma ugyanis nyilvánvaló: a statisztikai ábrázolás és a diszparitásmérés háztartásokból. tehát egyen—
lőtlen egységekből indul ki, például egy 2370 márka nettó jövedelmű, öttagú háztartást hasonlít össze egy 2340 márka jövedelmű egytagú háztartással, és a ,.gazdagabb" ház- tartásról a .,szegényebbre" való újraelosztást minden esetben az eloszlásdiszparitás csök—
kenéseként regisztrálja. A szerző hangsú- lyozza, hogy a háztartási jövedelmet a ház—
tartósak pénzegységekben kifejezett szük- ségleteivel kell kapcsolatba hozni. Termé- szetesen ezeket a szükségleteket nehezen lehet meghatározni. Az 1983 elején először nyilvánosságra hozott 1978. évi mintavétel eredményeit úgy dolgozták fel. hogy figye- lembe vették a legfontosabb dimenziót, ne- vezetesen a háztartástagok számát. Az egyes társadalmi—gazdasági csoportok és jövedel- mi osztályok vonatkozásában a bevételek és a kiadások adatait háztartásnagyság szerint hozták nyilvánosságra —— ahol —— ellentétben az 1973-as felvétellel — a nagyságcsoportok összetételét is kimutatták.
A szerző ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a szükségleteket fedező fogyasztói kosarat csak több, egyéb szociológiai és gazdasági adottság, például foglalkozás, lakóhely. kor stb. alapján lehet meghatározni. Véleménye szerint a háztartásnagyságtól függő szükség- let figyelembevétele a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségének sokkal kifejezőbb ábrá—
zolásmódját és mérését teszi lehetővé, mint az a hagyományos módszer, amely az azo—
nos jövedelmű összes háztartást egyenlőnek tekinti, függetlenül azok eltérő nagyságától.
Amenyiben a három csoport (öt-, három- és egyfős háztartásnagyságok) részeloszlásó—
nak jövedelmeit ezek szükségletfedező to- gyasztói kosaraival összefüggésben vizsgál- juk, akkor megállapítható, hogy az egye- dülállók és az öttagú háztartások csoportja a jövedelempiramisban helyet cserélnek, a Gini-féle együttható 0.20, és ezzel igen nagy eloszlási egyenlőtlenséget mutat.
A szerző számításainak eredményei azt bi—
zonyítják, hogy a szükségletekre vonatkozta- tott jövedelemeloszlás a mintába felvett ösz—
szes háztartás esetében kevésbé egyenlőtlen,
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 217
mint a pénzben kifejezett jövedelemeloszlás, vagyis a pénzbeni jövedelemeloszlás egyen- lőtlenségét részben a jövedelem- és fa- gyasztói egységek (háztartások) anyagi szük- ségleteinek egyenlőtlensége magyarázza. A szükségletre vonatkoztatott eloszlás Lorenz—
görbéje az azonos eloszlás görbéjéhez sí—
mul, ez tehát egy kevésbé egyenlőtlen el- oszlást mutat.
Az egyes társadalmi—gazdasági csoportok- ra vonatkoztatott eredmények már nem olyan egyértelműek. A munkás vagy alkalmazott háztartásfővel rendelkező háztartásoknál alig van különbség a pénzre és a szükségletekre vonatkoztatott eloszlások között: sőt az álla- mi alkalmazottak háztartásainál a pénz sze—
rinti eloszlás a Gini-féle együttható alap—
ján sokkal kevésbé egyenlőtlen. Ez vonatko- zik az önállók (szabad foglalkozásúak, ipa- rosok, mezőgazdák) viszonylag egyenlőtlen jövedelemeloszlására is. A gazdaságilag in—
aktívak körében a szükségletekre vonatkoz- tatott jövedelemeloszlás egyenletesebb.
A szerző szerint szociálpolitikai szempont- ból örvendetes az a tény, hogy (: szükségle—
tekre vonatkoztatott jövedelemeloszlás ösz- szességében kevésbé egyenlőtlen. mint a pénz szerinti, azonban ekkor nem lehet ar- ra a következtetésre jutni, hogy ezta szociál- politikai intézkedések, mint például gyer- mekgondozási segély, lakbérhozzájárulás stb.
segítik elő. Annak ellenére, hogy az ilyen jö- vedelmek hozzájárulnak a háztartások jö- vedelmének és szükségleteinek jobb kiegyen- lítéséhez, arányuk a teljes jövedelemben oly csekély, hogy azt döntően nem befolyásol—
ják. Sőt a szociálpolitikai kilátások sem ked—
vezők: a reálbércsökkenések, a növekvő
munkanélküliség és az a tény, hogy a szo- ciális juttatások csak részben járulnak hoz- zá az életmód javításához, különösena nem megfelelően ellátott lakosságrétegek teher—
bírását teszik próbára.
Az alulellátottság érzékenységi vizsgálatát az abszolút alulellátottság becsléséhez ha- sonló módszerrel végezték. A szociális jut—
tatások tételeit a különböző háztartásnagy—
ságok esetében továbbvezetve először 5, majd 10, végül 20 százalékkal megemelték és kiszámolták az ezen határok alá eső ház- tartások és a háztartástagok számát. Ebből a szempontból feltűnő a munkavállalók hely—
zete, közel 100000 olyan háztartás van, a- melynek a háztartási nettó jövedelme a ház- tartásnagyság szempontjából releváns szociá- lis juttatások 1.2-szerese alatt van. A gazda- ságilag inaktívak esetében 700000 háztar- tás (közel 1 millió személy) él a szegénység küszöbén. Minthogy a reálbérek tovább csök- kennek és a munkanélküliség növeksuk, a jövedelempiramis balra tolódik: egyre több háztartás kerül a szegénységi küszöbre vagy az alá.
A szerző hangsúlyozza, hogy ezek az ered- mények egyidejűleg egy olyan munkaidő-rö—
vidítés problémájára is rávilágítanak. amely nem oldja meg az alacsony keresetű mun- kavállalók teljes vásárlóerőt figyelembe ve- vő bérkiegyenlítését. Ily módon a szegénysé—
gi küszöbön élő munkavállaló háztartások vagy gazdaságilag még szorultabb helyzet—
be kerülnek. vagy a második gazdaságban végzett tevékenységre kényszerülnek. Teháta munkaidő-rövidítéssel egyidejűleg bér— és adópolitikai intézkedésekre van szükség.
A bér— illetve jövedelemadó—növelést ille—
tően a jövedelmi és fogyasztási felvétel ered- ményeinek ismeretében a szerző néhány ér- dekes összefüggésre hívja fel a figyelmet.
Egyes háztartásoknál a bér— illetve jövede—
lemadón kívül az egyházi és vagyonadót is magukban foglaló, empirikusan rögzitett ter- hek meghaladhatnák a számított ,,elméleti"
terheket. Ehelyett az állapítható meg, hogy a tényleges terhek mindenhol lényegesen az elméleti terhek alatt vannak. továbbá, hogy az elméleti és a tényleges terhek közötti kü- lönbség annál nagyobb, minél magasabb a jövedelem. Azonban még feltűnőbb, hogy a 477000 háztartást magában foglaló öt ház- tartáscsoport alacsonyabb átlagos jövedelem mellett magasabb terheket visel, mint a 7579 márka bruttó jövedelműek csoportja. A ma- gasabb jövedelműek esetében ugyanis a va- gyonból, de különösen a kamatokból szár- mazó jövedelmek utáni adók tekintetében sok szempontból ki lehet játszani a törvényt.
Összegezve tehát, az elméletileg magas progresszív adózás a törvényhozás során azt a látszatot kelti, mintha az elosztás igazsá- gosságának helyreállítására törekedne. Szá—
mos kivétel azonban azt bizonyítja, hogy ezek az intézkedések nem nagyon érintik a ma—
gasabb jövedelműeket.
(Ism.: Szabóné Törs Hanna)
SVEIKAUSKAS, L.:
TUDOMÁNY ÉS TECHiNOLÓGlA KULUNFÉLE IPARÁGAKBAN
(Science and technology in many different indus- tries: data for the analysis of international trade.) — Review of Public Data Use. 1984. 2. sz. 135—156. p.
Közgazdasági körökben ma már közismert, hogy a fejlett ipari országok gazdasági fej- lődése és külkereskedelmi előnyei alapvetően a tudományos és technológiai ráfordítások—
ból származnak. A tudomány és a technológia szerepének felismerését azonban jelentős mértékben akadályozza a megfelelő adatok hiánya. A szerző munkásságának egyik fő célja, hogy enyhítse ezt a problémát és a rendelkezésre álló adatok alapján bemutas—
sa a tudománynak, a technológiának és a
