Az iparstatisztika korszerűsítése a Német Szövetségi Köztársaságban

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ

KULFULDI STATISZTIKA! IRODALOM*

GAZDASÁGSTATISZTIKA

AZ lPARSTATlSZTlKA KORSZERÚSlTÉSE A NÉMET SZÖVETSÉGI KÓZTÁRSASÁGBAN

(Gedanken zur Weiterentwicklung der Statistík des Produzierenden Gewerbes.) -— Wirtschaft und Statistik. 1985. 7. sz. 543—560. p.

A Német Szövetségi Köztársaság iparsta—

tisztikójának közelmúltban végrehajtott kor—

szerűsítéséről 6 szerző véleményét összefog- laló értékelést ad a cikk.

M. ]öger eredményesnek minősíti a 8 évig előkészített iparstatisztika—reformot. A terme- lés újonnan meghatározott indexeit (1983 őszén) 1980. évi bázisra számították át, 1984 nyarán zárult a vállalatok különböző tevé- kenységeinek szakágazatok szerinti csoporto—

sítása. A termelési indexekre új koncepciót dolgoztak ki: ennek alapján szakágazatok és vállalati besorolás szerint képezhetők a havi és negyedéves statisztikai mutatók. Ez követi az 1979. évi világcenzus koncepcióját, ahol a tartományi termelés indexelt az üze- mek nettó termelési értéke alapján súlyoz- ták.

A szerző kifejti az iparstatisztika korszerű- sítésének alapkövetelményeit. nevezetesen

——a változó piaci feltételekhez alkalmazkodást, -— a gazdasági elemzések adatigényének növeke—

dését, átalakulását,

-- az aktuális tájékoztatás növekvő jelentőségét.

A megfigyelt önelszámoló vállalatok nem csupán ipari tevékenységgel foglalkoznak, hanem egyidejűleg több funkciót is ellátnak.

Ezek összetételét a statisztikában is be kell mutatni. nehogy a vállalat besorolására kor- látozódó felmérés elfedje a valóságos ter- melési és ehhez kapcsolódó egyéb (keres- kedelmi, szolgáltatási stb.) folyamatokat.

Javasolták, hogy a korszerűsítést a beru- házások számbavételére is terjesszék ki, fi—

gyelembe véve, hogy a hetvenes évek ele-

jétől fokozatosan növekszik a kölcsönbérlet- ként (leasing) üzemeltetett állóeszközök ál—

lománya. A beruházási statisztikában ezt a (vásárlás helyett alkalmazott) kapacitásbőví- tési formát is érvényesíteni kellene.

A szerző véleménye szerint az éves beru—

házási adatszolgáltatásban nemcsak az ,,ak- tivált új állóeszközök bruttó növekményét", hanem az ,,újonnan kölcsönzött állóeszközök értékét" is szerepeltetni kell. Ez adatokat szolgáltathat a ,,felhasznóló ágazat" szerin—

ti beruházási statisztika pontosításához.

További korszerűsítést javasolnak az ener- giastatisztikában, hogy az adatszolgáltatók körét ésszerűen szűkíthessék, a tartalmi rész—

letezés bővítése mellett. Ezenkivül fontos tel—

adat (: nómenklatúrák fejlesztése, kiegészí- tése is.

W. Strohm részletezi az önállóan gazdál—

kodó egységek statisztikai megfigyelésében végrehajtott korszerűsítéseket. Az adózás, a felelősségi viszonyok vagy szervezeti meg—

gondolások következtében önállósított gaz- dálkodó egységet, a korábban egységesen megfigyelt vállalatot több, egymással össze- függő funkcióra bontják. Leggyakoribb eset az, amikor az iparvállalat értékesítő szer- vezetét önállósítjo (például korlátolt felelős—

ségű leónyvállalatként). Az iparstatisztikát.

a kereskedelem és az országos gazdasági fo—

lyamatok adatait megfelelően helyesbíteni kell olyan esetekben is. amikor más (pél- dául kutatási, műszaki tervezési stb.) funk- ciókat önállósít a vállalat.

Az általános szabály szerint eljárva, az iparstatisztika csak az iparba sorolt vállala—

tokat figyeli meg, vagyis az újonnan létesí- tett gazdálkodó egység adatait ezentúl az iparon kívül kell figyelembe venni.

A vállalat —- statisztikai értelemben —- a jo- gi önállóságból kiindulva úgy határozható

' A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a .,Statisztikai Irodalmi Figyelő"-ben (:

külföldi statisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.

A Külföldi statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratcikk—

ismertetésekre tagolódik. (Ezeket ' választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők. illetve ahol szerző nincs. a cimek betűrendjében következnek egymás után.

196

meg, mint ..a legkisebb jogilag önálló gaz—

dálkodó egység, amelynek könyvviteli ada- tai alapján (kereskedelmi, adózási stb. ok—

ból) mérleget kell készítenie". A statisztikai rendszer feltételezi, hogy a vállalati kör tel- jes körűen, átfedésmentesen, konzisztens tar- talommal szerepel a felmérésekben. Azipar- statisztika kiegészítő adatai lehetővé teszik, hogy a székhelyén megfigyelt vállalatok re- gionális viszonyait is felmérjék, telephelyek szerint.

Szerző a már kialakult statisztikai rendsze- ren belül további kiegészítést tart célszerű- nek. Kiemeli a cikk a kölcsönvett munkaerő nem tisztázott számbavételének következmé—

nyelt, amikor is nem a munkavállalókkal, hanem munkáltatójukkal (idegen vállalattal) köt szerződést a munkaerőt foglalkoztató vállalat. Véleménye szerint a saját és a köl—

csönbe vett dolgozókat elkülönítetten kellene megfigyelni.

G. Laux a gépkölcsönzés és -bérlet statisz- tikai megfigyelésének tervezett rendszerét is- merteti. A beruházások finanszírozásában megfigyelhető lényeges változásokat elemez—

ve megállapítja, hogy a vásárlást mind gyak- rabban helyettesíti gépkölcsönzés és —bérlet.

A 20 fős és nagyobb iparvállalatok 1983-ban 15,2 milliárd márka (1977—ben 8,3 milliárd márka) értékű kölcsönzött, bérelt állóeszközt működtettek. Ez a 81 százalékos növekedés sokkal gyorsabb volt, mint beruházásaik 1977 és 1983 közötti 38 százalékos bővülése.

A bérelt, kölcsönzött állóeszközök elérték az 1983. évi 77,1 milliárd márkát kitevő beruházások értékének 20 százalékát (1977- ben ez az arány 15 százalék volt). A bányá- szatban és a feldolgozó iparban ez az arány 17 százalékról 22 százalékra nőtt, s a bérelt, kölcsönzött gépek értéke 1977 és 1983 között 85 százalékkal (12,6 milliárd márkára) nőtt.

A szerző szükségesnek tartja, hogy a tu- lajdonos szerint gyűjtött beruházási adato- kat kiegészítsék a felhasználók szerinti ada- tokkal. Amennyiben csak az üzembe helyező szerint csoportosított adatokat veszik figye- lembe, torzított (esetenként teljesen hamis) képet alkotnak az állóeszköz-állomány, a tőkeigényesség, a termelő kapacitások, az innovációs képesség stb. alakulásáról a be-

ruházó gyártási ágak szerint.

Az iparvállalatok által évente újonnan köl- csönzött, bérelt állóeszközök értékének meg- határozására elvileg két megoldás van:

a) egyrészről a kölcsönző (,,tulajdonos") vállala- toktól ágazatok szerint csoportosítva kérdezhetik meg az adott évben újonnan kölcsönadott állóeszközök értékét:

b) másrészről az iparvállalatokat számoltotják be az évente újonnan kölcsönvett, bérelt állóeszközök

értékéről.

Számos érv szól az első megoldás ellen, elsősorban az, hogy új törvényt igényelne, ha

az iparon kivüli ágazatokra kiterjedő odat—

telvételt kezdeményeznének.

H. Mai véleménye szerint a szövetségi köz—

társaság termelési statisztikája csak korláto- zottan jellemzi a műszaki fejlődést.

A statisztikai rendszernek többek szerint az új technológiák (ún. ,,csúcstechnológiák") ré—

vén előállítható termékeket és az új gyártási eljárásokat elhatárolhatóan kell tartalmaz—

nia. Olyan elkülönített csoportképző ismérvet lenne célszerű alkalmazni, amely a termék- osztályozón belül elhatárolja a megfigyelen- dő új termékeket.

Az új műszaki eredmények az alkalmazott termelési eljárások kategorizálását is szüksé—

gessé tehetik. Ez az igény új követelménye- ket vet fel az eddig termékmegfigyelésre ala- pozott termelési statisztikával szemben.

A cikk sorra veszi a termékekhez kapcso- lódó szolgáltatások tipikus megjelenési for- máit. s kiemeli azt a közös vonásukat, hogy rendszerint kizárólag a saját előállítású ter—

mékhez rendelten jöhetnek létre és realizál- hatók. A termelési statisztika jelenleg néhány szolgáltatást (önálló kódszámon) tartalmaz, elsősorban (: szerelés, javítás, kikészítés stb.

tevékenységeihez kapcsolódóan.

A gyártási ágak, ipari alágazatok, illetve ágazatok termelési értékét a termelői árin- dexek alapján deflálják, s jelenleg az egyes szolgáltatások árának alakulását nem veszik figyelembe. Vizsgálatokat folytatnak a Szö—

vetse'gi Statisztikai Hivatalban az érintett szolgáltatástípusok olyan ágazati besorolá- sára, amely az árutermelést és a hozzá kap- csolódó szolgáltatásokat megfelelően rend- szerezi. Az árutermelés és a szervesen hoz- zákapcsolt szolgáltatások elhatárolását ille- tően azonban nem tisztázott, hogy mi le- gyen a szolgáltatás mennyiségi egysége. A mennyiségek összesítése sem megoldott, ez- ért a szolgáltatások statisztikai felmérésében az értékadatok látszanak alkalmazhatónak.

A komplett berendezések statisztikai meg—

figyelésére a meglevő termékjegyzék bizo- nyos lehetőséget ad, de az iparban új hely—

zetet teremtett az ilyen típusú ügyletek szá- mának és értékének gyors bővülése. vala—

mint az egyre komplexebb vállalkozások gya- korlata.

A szerző mérlegelendőnek tartja, hogy az iparstatisztika milyen megfigyelési módszert kövessen. A terméknómenklatúra bővitése az egyik lehetőség. Amennyiben a külkereske—

delmi statisztikában alkalmazott megfigyelést követne' az iparstatisztika is, a besorolást egyedi berendezésenként külön-külön végez- nék el. Az sem tisztázott, hogy a komplett be- rendezés kialakításának egyes szakaszait mi—

ként vegyék figyelembe, ha az túlnyúlik egy meghatározott beszámolási időszakon.

O. Schmid az építési és iakásstatisztika korszerűsítésére vonatkozó igényeket tekinti

STATISZTIKAI IRODALMl FIGYELÖ

197

át. A csökkenő lakásépítési kereslet a kö—

vetkező években tovább növeli a szanálás és korszerűsítés arányát az építési tevékenység- ben. Az előrejelzések szerint a következő konjunkturális szakaszban a lakásépítés pia- cának 40 százalékát is elérheti a régi építé—

sű lakások felújítása.

D. Rötters az energiastatisztika továbbfej- lesztését mutatja be. Az energiastatisztika hosszabb távú fejlesztési programjának fő célkitűzése, hogy a mennyiségi és az érték- adatokat csoportosítani tudják például fel—

használási területek és típusok szerint, és felmérhessék az energiamennyiségek hőtar—

talmát. A részletes energiaadatok alapján le- hetővé válik

— az energiamérlegek összeállítása, -— a fajlagos energiafelhasználás vizsgálata,

—- a megújuló energiaforrások alkalmazási lehe—

tőségeinek feltárása,

— az energiamegtakarításban e's —helyettesítések- ben rejlő lehetőségek számszerűsítése.

alakulásának

Az energiastatisztikák a legfontosabb ener- giahordozókat kielégítő részletességgel tar—

talmazzák. A továbbfejlesztés olyan, még hi—

ányzó adatokra vonatkozik, amelyek példá- ul a hőszolgáltatást, a megújuló energiahor—

dozókat, a termelésben keletkező hulladé-

kok energetikai hasznosítását stb. mutatják be. Az energiafelhasználás statisztikáját úgy kívánják korszerűsíteni, hogy az energiameg- takarítások és -helyettesitések vizsgálatához pontosabb adatokat szolgáltathassanak mind az energetikai, mind a nem energetikai ol—

kalmazókra vonatkozóan.

(Ism.: Nádudvari Zoltán)

LOGlNOV, A:

OLAJMONOPÓLlUMOK AZ EGYESULT ALLAMOKBAN

(Neftjanüje monopolii v sziszteme finanszogo ka- pitala SZSA,) — SZSA. Ékonomíka, Politika, Ideolo—

gia. 1985. 2. sz. 79—89. p.

A termelés és a tőke koncentrációja, va—

lamint az energiaválságok nyomán az 1980- as évekre az olajtársaságok a tőkés világ legbefolyásosabb transznacionális iparválla- latai lettek. Ma az Egyesült Államok 500 legnagyobb iparvállalata közül 10 amerikai olajvállalat rendelkezik az említett vállalatok forgalmának, aktívumainak és tiszta profit- jának egynegyede felett. Az 50 legnagyobb tőkés vállalat között az olajtársaságok ré- szesedése 1982—ben meghaladta az értéke—

sítés 55 és a nettó profitok 60 százalékát.

Az olajvállalatok gazdasági pozícióinak megerősítését nem csupán az energiahordo- zók árának ugrásszerű növekedése, hanem a legnagyobb bankmonopóliumhoz fűződő

kapcsolataik szorosabbá válása is eredmé- nyezte.

Számos polgári közgazdász tett kísérletet arra, hogy a bankok ipan/állalatokra gyako- rolt befolyásának hiteleszközökkel történő növelésére vonatkozó lenini tézist cáfolja.

Egyes értékelések szerint az olajmonopóliu- mok is el tudták kerülni a bankoktól való függőséget az Egyesült Államokban. Statisz—

tikailag ezt a vállalatok hosszú lejáratú adósságállománya és az aktívumaik közötti hányados dinamikájával támasztják alá: az 1970-es évek folyamán e mutató csökkent az Egyesült Államok iparvállalataira vonatkozó- an. Érdekes módon a 20 legnagyobb ame—

rikai olajtársaság esetében 1970 és 1981 kö- zött az említett mutató valamelyest — 12.5 százalékról 14,4 százalékra — növekedett.

Más vélemények szerint a mutató nem al- kalmazható a feltételezett folyamat alátá—

masztására, s nem csak azért, mert legjobb esetben is csak a függőség stabilizálódásá- ra utal, hanem mert figyelmen kívül hagyja a saját erőből történő finanszírozás számos más jelentős forrását. Emellett alakulására erős hatással van az olaj- és energiaárak növekedése is. Az olajmonopóliumok aktívu- mainak jelentős részét alkotják a föld mé- lyén rejlő nyersolajkészletek, valamint a fel- halmozott árukészletek is. (Ez utóbbiak fizi- kai volumene a 1980-as évek elejére néhány év alatt a háromszorosára növekedett.)

A saját erőből történő finanszírozás mér- téke a fel nem osztott profitok amortizáció- val növelt mennyiségének a bruttó tőkebe- fektetések összegéhez viszonyított arányával mérhető. E mutató vizsgálatával nyilvánva- lóvá lesz, hogy az olajtársaságok gyors nö- vekedését hozó hetvenes évtizedben is je- lentős hitelfelvételekre kényszerülnek. 1971 és 1981 között a saját tőke aránya az ösz—

szes beruházásokban 78,8 százalékról 55,1 százalékra csökkent 13 olajtársaság eseté- ben. (A nyolcvanas évek elején ez az arány átlagosan 63.44 százalék volt az Egyesült Ál-

lamok iparában.)

A legnagyobb bankok jelentették az alap- vető tőkeforrást az olajvállalatok számára.

1981-ben a 20 legnagyobb amerikai olajtár- saság 13 bankkal állt hosszú lejáratú hitel- szerződéses viszonyban.

A beruházások növekedését a nehezen ki—

termelhető lelőhelyek termelésbe való bevo- nása. valamint az olajtársaságoknak a szén- bányászatba történő behatolása indokol- ta. 1981—ben az Egyesült Államok iparválla- latai 82,6 milliárd dollárt költöttek diverzi- fikációra, ebből 38 milliárd dollárt fedeztek a legnagyobb bankmonopóliumok hitelei.

A részvények megoszlásának vizsgálata

alapján úgy tűnhet, hogy végbement a tőke demokratizációja, mivel például a hat leg- nagyobb olajtársaságot 14 millió részvényes