1164 STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ
mutatják, hanem a minőségváltozások hatá—
sát is tartalmazzák. Az árindexszámítás alap—
elveiből következik, hogy a minőségváltozás hatásátaz árak idősorából ki kell küszöbölni.
Az ilyen esetekben vaiamilyen módon meg kell állapítani a vizsgált terméknél bekövet—
kezett minőségváltozás mértékét. A gyakor- latban erre a következő módszereket hasz—
nálják fel.
A költségmódszer alkalmazása esetén azt az elvet fogadják el, hogy a termék önkölt- sége és minősége között kapcsolat áll fenn, Ilyenkor az új — változott minőségű —— cikk- nél olyan mértékű minőségváltozást vesznek figyelembe, amilyen mértékben az önköltség változott. A régi cikk árát ennek a változás- nak megfelelően módosítják, és ezután ha- sonlítják azt össze az új cikk árával.
A használatiérték—módszer olyankor alkal- mazható, amikor a két —— a régi és az új — cikk közötti használatiérték-eltérést Számsze—
rűsíteni lehet. Ennek az eltérésnek megfe- lelő arányban módosítják a régi cikk árat, és ezáltal összehasonlíthatóvá teszik az új cikk árával.
A harmadik módszer a hasonló külföldi cikk árváltozásának figyelembevételével tör- ténő összehasonlítás. Ilyenkor az azonos ren—
deltetésű külföldi cikk ottani órának alakulá- sát veszik alapul a belföldi árváltozás mér—
tőkének megállapításánál. A külföldi cikk ki- választásánál elsősorban annak használati
értékét, a használati értékben való hasonló- ságot veszik alapul. A külföldi cikkeknek a belföldivel való műszaki azonossága —— péi—
dául, hogy azonos anyagból legyen —- nem feltétlenül szükséges.
Lehetséges megoldás a szakvélemények alapján való összehasonlítás is. Ez esetben a szakértők feladata annak megállapítása, hogy az új cikkeknél bekövetkezett ár— és minőségváltozás hogyan viszonyul egymás- hoz. Ha mindkettő azonos mértékben Vál- tozott, akkor az árindexben változatlan árat kell figyelembe venni. Ha viszont eltérés van a két tényező változásának mértékében, ak—
kor a régi cikk árát az eltérésnek megfele- lően kell módosítani.
A gyakorlatban ezeknek a módszereknek az alkalmazása nemegyszer összetett számí—
tások végzését teszi szükségessé. A minőség—
váltazás mértéke ugyanis gyakran csak több mutató segítségével fejezhető ki. amikor nagy körültekintésre van szükség az átlagos minőségeltérés megállapításához. Az ilyen számítások mindig csak becslésszerű megol- dást jelentenek. Megfelelő alkalmazásuk azonban kielégíti a gyakorlati igényeket.
Mindenesetre jobb eredményhez vezetnek, mintha a fogyasztói árindex kiszámításánál nem lennénk tekintettel a minőségvóltozá- sokra.
(Ism.: Haipál Gyula)
DEMOGRÁFlA
SCHUBNELL. H.:
A SZULETÉSEK VISSZAESÉSE
A NÉMET SZÖVETSÉG! KCZTÁRSASÁGBAN
(Der Geburtenrückgang in der Bundesrepublik Deutschland. Die Entwicklung der Erwerbstötigkeit von Frauen und Müttern.) Schriftenreihe des Bundes—
ministers für Jugend, Familie und Gesundheit. ó.
köt. Bonn — Bad Godesberg. 1973. 115 p.
A Német Szövetségi Köztársaságban az élveszületési arány az 1963. évi viszonylag elég magas 18,3 ezelékről az 1972. évi szo- katlanul alacsony 11,3 ezrelékre esett visz—
sza. Ez késztette a Német Szövetségi Köz—
társaság illetékes minisztériumát arra, hogy
— országgyűlési megbízás értelmében is ——
szakértői jelentést állittasson össze erről a kérdésről. Az elkészült jelentés már nem ke- rülhetett az időközben feloszlatott ország—
gyűlés elé. de nyomtatásban — egy kiegé—
szítő jelentéssel együtt — még 1973 folyamán közreadták az Ifjúság-, Család- és Egész—
ségügyi Minisztérium szélesebb rétegek tá- jékoztatására is szolgáló kiadványsorozatá-
ban.
A tanulmány a Német Szövetségi Köztár- saság határain túl is figyelmet érdemel.
Egyrészt témájánál fogva, másrészt. mivel
szerzője, Hermann Schubnell a német de—
mográfia egyik világszerte ismert képvise- lője. aki hosszú időn át irányította a Né—
met Szövetségi Köztársaság Statisztikai Hi- vatalának népesség— és népesedésstat'isztikai munkálatait, egyben megalapítója és éve- ken át igazgatója volt a Wiesbadenben mű—
ködő szövetségi népességkutató intézetnek.
A két tanulmány közül főleg az első ér- dekelheti a magyar statisztikusokat és de- mográfuusokat. Ebben Schubnell mindenek- előtt a születések számának alakulásáról.
csökkenéséről rajzol képet. Majd a visz—
szaesést előidéző vagy befolyásoló okokról és tényezőkről emlékezik meg. Ehhez csatla- kozik a folyamat jövőbeli hatásainak vizsgá- lata, végül a témakör szélesebb keretekbe (környezet stb.) helyezett áttekintése.
A második tanulmány a nők és az anyák keresőtevékenységének alakulásáról számol be számos részletadat kiséretében, többek között a munkaidő kérdését is érintve.
A születéscsökkenésről számot adó dolgo- zatban (: szerző -— a kiadványsorozat rész—
ben ismeretterjesztő jellegének megfelelően
—— jól áttekinthető kisebb táblákban, tanul-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
1165
ságos grafikonok és más statisztikai ábrák kíséretében a tárgykörbe vágó, szinte az egész Német Szövetségi Köztársaságra vo- natkozó adatanyagot tömören összefoglalja és értékeli. Fejtegetései során utal az oda—
tok tartalmi értékére, a felhasználás korlá- taira. egyes módszertani problémákra.$zéles látókörű, nagy tárgyismereten nyugvó, mé—
lyebbre is pillantó magyarázatai és meg- jegyzései főleg a laikus olvasó számára hasznosak, de érdekelhetik a statisztika és a demográfia hivatásos művelőit is.
A bemutatott számanyagban akadnak hiá- nyok. A Német Szövetségi Köztársaság tör—
vényhozása például nem engedte meg, hogy a házas nők gyermekeinek számát az 1961.
évi népszámiálás tudakolja. Schubnell e hi—
ány pótlására kénytelen volt egy nem telje- sen egyenértékű másik adatforráshoz, a ház—
tartásban élő gyermekek számának népszám- lálási kimutatásához fordulni.
Schubnell tanulmányában a makrokörre (népesség, társadalom, gazdaság) kiterjedő vizsgálódásokhoz, okkutatáshoz lehetőleg kö—
vetkezetesen hozzáfűzi a mikrokör (család, háztartás, egyén) viszonyaira és magatar—
tására vonatkozó adatokat, megállapításo- kat is. Ide vonatkozó törekvéseinek megva- lósítását azonban a magyarországihoz ha- sonló vizsgálódások hiánya vagy legalább—
is gyér volta erősen gátolta. A nyugatnémet születéscsökkenés nagy mértéke ellenére tu- datosan kerüli a katasztrófa—színezet kidom- boritását; megállapításait azonban néha a szükségesnél erősebben tompitva szövegezi meg. Az viszont mindenképpen indokolt, hogy ismételten hangsúlyozza: az ,,örege- dés" nem minden esetben jelent ,,elörege- dést".
A tanulmányból talán nem felesleges né- hány adatot és megállapítást kiragadni.
A tanulmány megemlíti, hogy a születések számának a mostanihoz hasonló visszaesése a német demográfia történetében nem isme—
retlen jelenség: az 1964—1971. évi csökke—
nés 27 százalékos mértéke nem sokkal na- gyobb, mint a pontosan ugyanolyan idő- tartamú 1926—1933. évié volt (22 százalék), Még kevésbé nyugtathatja meg a német demográfusokat az, hogy a külföldi anyák- tól származó születések 1960-ban mindössze 1.15 százalékos aránya 1971-ig a 10 száza- lék fölé (10,37) emelkedett. 1972—ben a Német Szövetségi Köztársaság külföldi la—
kosságának kb. 80000 főnyi természetes sza- porodásával szemben a belföldi népesség halálozásának száma kb. 109000—rel halad—
ta meg az élveszületésekét; úgyhogy az em—
Iített esztendőben a két népességcsoportot egybefoglalva a korábbi évek — bár roha—
mosan visszaeső irányzatú —- természetes gyarapodásával szemben — 0,5 százalékos fogyás mutatkozott.
Az életkor-összetétel módosulásának vizs- gálata arra a megállapításra vezetett, hogy születéscsökkene'sért a koreltolódás csupán kb. egyötöd részben ,,felelős", a visszaesés négyötöd részben ettől független volt.
A nők keresőtevékenységének a születé—
sek alakulására gyakorolt hatását a Német Szövetségi Köztársaságban a vizsgált évek alatt számszerűen még nem lehetett kimu—
tatni. Ez idő szerint a jobbmádúak körében magasabb a gyermekszám, mint a szegé- nyebbeknél, és a Iegszegényebbeké a leg- magasabb, bár természetesen vannak sok' gyermekes szegénycsaládok is.
A születési sorrend alakulása arról tanús- kodik. hogy elsősorban a 3. és 4. szülöttek száma csappant meg erősen; hozzájárult ehhez az is, hogy az intervallum a házas- ságköte's és az első gyermek, nemkülönben a többi gyermekek megszületése közt meg- nagyobbodott: a család kifejlődésének a folyamata tehát meglassult.
Térbeli (területi, településtípusonkénti) te—
kintetben az ország egyes vidékein, vala—
mint általában a falvakban magasabb gyer- mekszám az ismert kiegyenlítődési tenden- ciával fokozatosan közeledik a többi terü—
Ietéhez (illetőleg a városokéhoz): ott ahol a különbség nagyobb, ez a kiegyenlítődési folyamat gyorsabb, mint ahol kisebb.
Végeredményben a nettó reprodukciós e—
gyüttható igen rövid idő alatt — 1966 és
1971 között - i,179—ről 0.899—re esett visz-
sza. Egy kétféle alapon elvégzett előreszá- mítás szerint a Német Szövetségi Köztársa- ság 1972-ben 61,5 milliós lélekszáma 2000- ig — feltéve. hogy nem következik be demog- ráfiai fordulat — 58.81, illetőleg 56.97 millió- ra fog csökkenni.
A tanulmány szerint a születések csökkev nését nem lehet egyetlen főokra visszave—
zetni, ez a folyamat az okok, tényezők, ösz—
szefüggések egész szövevényé'neka hatására bontakozott ki. Schubnell indokoltan emeli ki, hogy nem a születésszabályozási eljárá—
sok, szerek a döntők. hanem az alkalmazá- sukra irányuló szándék.
A tanulmány zárófejezete azt is hangsú—
lyozza még, hogy szerzőjének véleménye szerint a születéscsökkenés a házaspárok al- kalmazkodása a megváltozott életfeltételek- hez; a gyermekszám meghatározása a szü- lők .,alapjoga" kell maradjon; ezzel szem- ben az állam és a kormány sem akadá—
lyozható meg abban, hogy az egyéni elha- tározás teljes szabadságának tiszteletben- tartása mellett egy meghatározott népes- ségfejlődést előmozdítson.
A tanulmány adatai tanulságosak, követ- keztetései néha vitathatók de mindig meg—
fontoltak.
(Ism.: Thírring Lajos)
