STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
937
megkísérelték a gazdaságon kivüli tényezőket beépíteni a modellbe, igen érdekes módszer—
tani és elméleti következtetésekhez vezetett.
Mindenekelőtt ez a modell is bizonyítja, hogy a társadalmi és politikai tényezőknek igen nagy hatásuk van a gazdasági fejlődésre. Jellemző például, hogy a természeti erőforrások mennyi- sége és a beruházás nagysága, amelyeket ere- detileg figyelembe vettek, a végleges modellből kimaradtak, mert minden egyenletben csak (legfeljebb) a három legfontosabb magyarázó
"változót vették végül figyelembe.
(Ism.: Andorka Rudolf)
BARTELS, H :
A NEMZETI TERMÉK VÁLTOZATLAN ÁRAKON A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN
(National product at constant prices in the Federal Republic of Germany.) — The Review of Income and
Wealth. 1968. 4. sz. 887 —402. p.
A szerző a cikk bevezető részében a változat- lan áras számítások problé nájával foglalkozik, s ezzel összefüggésben ismerteti a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően — a változatlan árra átszámított adatok körét. A nemzeti ter—
mék értékére és dinamikájára vonatkozó vál- tozatlan áras számítások a Német Szövetségi Köztársaságban — néhány kivételtől eltekint- ve -— csak azon javak számbavételére terjed—
nek ki, melyek a szóban forgó áruk és szolgál—
tatások forgalmának megfígyelése révén meg- határozhatók. A munka jelenlegi szakaszában egyébként a változatlan árakon publikált ada.- tok köre a nemzeti termék ipari eredetére és végső felhasználására korlátozódik.
Az ipari eredetre vonatkozó adatok harminc iparágba vannak besorolva, míg a végső fel- használás adatainak csoportosítása megegye- zik a személyi fogyasztási kiadások további részletezésénél alkalmazott főbb felhasználási típusokkal. A változatlan árakra történő át—
számítás alapját nem a termelési költségek, hanem a piaci folyó árak képezik, mert csak így valósítható meg a termelési és felhasználási oldal egységes értékelése. (A végtermékek ára ugyanis magában foglalja a jelentősebb közve- tett adókat —— forgalmi adók stb. —— , s ezeknek kumulatív hatása nem küszöbölhető ki a tény- leges árstruktúra meghatározásánál.)
A cikk következő fejezete a változatlan áras számítások néhány általános kérdésével fog- lalkozik, s a számítások előfeltételeként jelöli meg a folyó áras értékek mennyiség és ár sze- rinti felosztásának lehetőségét. Ez azonban számos problémát vet fel a gyakorlatban, így például az eladó és a vevő szempontjainak ter- mészetszerű differenciáltságát. Az egyik részről meghatározó szerepe van a termelési költsé—
geknek, a sajátos műszaki adottságoknak, míg a másik részről a felhasználhatóság foka minő- 11 Statisztikai Szemle
sül irányadónak. Egyes esetekben egyáltalán nincsenek elvi szempontok arra, hogy mi le- gyen mennyiségnek, illetve árnak tekintendő.
Előfordul, hogy a termékeknek egyáltalán nincsen piaci folyó ára, s csupán a termelési költségek állnak rendelkezésre. (Erre említi példaként a szerző a vállalkozók saját terme- lésből származó személyi fogyasztását.)
A cikk részletesen taglalja a változatlan áras számítások problémakörét érintő minőségi változások, az újonnan belépő cikkek és az árukhoz kapcsolódó kereskedelmi szolgáltatá- sok kérdését. A minőségi változásokra vonat- kozólag ismerteti az árindex-számítások végre—
hajtásához szükséges —- a minőségváltozások eltérő eseteiben érvényesítendő — vizsgálati szempontokat. Az új cikkek esetében foglal- kozik a részleteiben új és a teljesen új cikkek—
nél alkalmazandó számítási módszerekkel.
Különös figyelmet fordít a szerző a szolgál- tatások változatlan áras számításaim, mivel itt lényegesen több nehézség merül fel, mint az áruk esetében. Ez elsősorban abból adódik, hogy a szolgáltatások folyóáras értékének mennyiségi és árfelosztása elméletileg és gya—
korlatilag is körülményesebb, továbbá eleve problémát okoz az a körülmény, hogy a Német Szövetségi Köztársaság statisztikai adatai a szolgáltatások tekintetében az árukénál jóval szűkebb körben adnak tájékoztatást a számí- tások elvégzéséhez. Figyelembe véve azonban, hogy a forgalom- és árstatisztikában élesen el- különül egymástól a termelési, a nagykereske—
delmi és a kiskereskedelmi szint, így az ipari és kereskedelmi szolgáltatások különböző típusai, illetve az ezekre vonatkozó mennyiségi adatok bizonyos mértékig számítási alapul szolgál- hatnak.
A cikk foglalkozik a központi kormányzat szolgáltatásainak változatlan áron történő érté- kelésével is, s megállapítja, hogy ezeket kizá- rólag a költségek oldaláról, vagyis a személyi kiadások és a központi kormányzat által vásá- rolt árukra és szolgáltatásokra eszközölt ráfor—
dítások alapján számítják. Felsorolja továbbá azokat a tételeket, melyeknek állománykülön- bözetét figyelembe veszik a számítások során (áruk és szolgáltatások nettó exportja, kész—
letváltozások stb.). A szerző részletesen elemzi az áruk és szolgáltatások nettó exportjára vo- natkozó cserearány-mutató változásával kap—
csolatos számítási módszereket, valamint a nemzeti termékmérleg termelési és felhaszná- lási oldalainak összehangolását célzó felada- tokat, illetve lehetőségeket.
A cikk harmadik fejezete az index-formulák és a bázisév meghatározásának kérdését tár- gyalja. Az esetek többségében az árindexekkel deflálják a folyó áras értékadatokat, de elő-"
fordul — az is, hogy folyamatos korrekciókat hajtanak végre a mennyiségi adatok segítségé- vel. A rendelkezésre álló volumen— és árindexek
938 STATISZTIKAI monszun FIGYELÓ
egyébként a Laspeyres formulán alapulnak.
A változatlan áras nemzetitermék- számítások báziséve jelenleg 1954., de most folynak elő- készítő munkálatok az adatok 1962. évre tör- ténő átszámításara.
A szerző befejezésként összefoglaló áttekin- tést nyújt a Német Szövetségi Köztársaságban alkalmazott számítási módszerekről, s megjelö—
li a nemzeti termék számbavételéhez rendel- kezésre álló adatok forrását.
(Ism.: Szőnyi" Gyuláné)
HEIKE, H. D.—KADE, G.:
MAKRÓÖKONÓMIAI ELMÉLETEK MÓDSZERTANI PROBLÉMA!
(Methodologische Probleme makroökonomiécher Tbeorien.) — Konjunkmrpolitik. 1968. 5— 6. sz. 291—
874. p. '
A eikkirók a bevezetésben Nz'colcn' Hartmann és Max Weber híressé vált megállapításait ide——
zik amódszerten szerepéről. Hartmann tipikus epigontevékenységnek bélyegezte a módszer—
tant; ; Weber megállapításának, lényege pedig akarhogy ;,a járás a láb anatómiája ismereté- nek hiányában is lehetséges". Hangsúlyozzák, azonban a oikkirók,,, hogy a jelen esetben nem különféle tudományelméleti, illetve ismeretel-_
méleti fogalmak és módszerbeli eljárások utó—
lagos egyeztetéséről és rendszerezéséről van szó, hanem inkább arról, hogy az ismeretszer- _ zés döntési prooesszusnak is felfogható, amely _ előre meghatározott eélokiés ismérvek alapján megy végbe. Az elmúlt két évtized folyamán sok ilyenfértelmű tndomónyelméleti mű látott—'
napvilágot.
A cikk második részében elsősorban az alap- vetó fogalmak kerülnek megtárgyalásra, így többek között a hipotézis, az empirikus meg- , állapítás és az indukció fogalma, valamint e ' fogalmak elhatárolásának a krítériumai, to. , vábbá az elmélet, a modelles a számítási eljá.- rások összefüggésének kérdése. Ökonometriai modellen a szerzők ökonometriai struktúrák rendjét értik, ami a modellek számszerű verifi—
kécióját is magában foglalja.
Az ezt követő harmadik részben a becsült paraméterekre nem támaszkodó makroöko—
nómiai elméletek kerülnek tárgyalásra, mégpedig a. bennük foglalt tartalom szerint.
Az összefüggések lehetnek egyszerű identitások vagy egyensúlyi feltételek, és lehetnek struk- turális egyenletek, vagyis ezen belül technoló- giai, institucionalis vagy viselkedési egyenletek.
A szerzők utalnak arra, hogy a magyarázni kivant makroökonómiai összefüggések nagy része (sokszor éppen azok, amelyek a legtöbbet mondanak) a mikroökonómia területéről szár- mazik, s a mikroökonómiai összefüggések empi- rikus tartalmat viszik át a. makroökonómia te- rületére, más szóval ,,lefordítjá-k" őket a mak-
roökonómia nyelvére: gazdasági alanyok vi- selkedésének törvényszerűségeit az aggregát—
tumok kapcsolatárais vonatkoztatják. *' A tanulmány negyedik része a parametrikus;
makroökonómiai elméletek (ökonometriai struktúrák) módszertani bírálatát tartalmazza—
Ezek az elméletek elmúlt időszakok gaz i elemzésére, ex— post és ex—ante prognózis k készítésére, különféle szimulációs kisé— et , alkalmazhatók. A továbbiak során :; ,zerzők, néhány érdekes ökonometriai kérdést tesznek ' vizsgálat tárgyává, éspedig elsősorban az óko— _ nometriában leggyakoribb alapvető hipotézi- sek területén, így a predeterminált magyarázó változók egymástól való függetlenségére, a lá- tens változók eloszlására vonatkozólag, első—
sorban tehát a multikollineai'ités és az auto- korreláció vonatkozásában, majd a s -- cióval kapcsolatbam A makroökonó
függések és összefüggés--rendszerek (modellek)
bizonyos igazolásra szorulnak; erre a célra kii—
lőnböző teszt- eljárások állnak rendelkezésre,
ezek általában a nullhipotéziSen, a priori"
információkon, korrelációs összefüggéseken vagy prognosztizált endogén valtozo—értékeken alapulnak. _.
A szerzők megállapítása szerint sok jel mutat arra, hogy, az ökonometriai elmélet gyakorlati gazdaságpolitikai feladatok megoldására, való alkalmazásának helyenként még a bizalmatlan—
ság állja útját, holott a kvantitatív összefüggő—_
sek fokozottabb ismerete parancsoló szükség-_
szerűség. A becsült ökonometriai struktúrák gyakorlati alkalmazásának hiánya a szerzők szerint főleg a következő okokra vezethető
vissza: _
a) áz exogén változók prognózisa területén mutat-—
kozó hibák,
b) a regressziós becslés hibái, (c) téves hipotézisek alkotása, d) a tesztek hibás adatai.
Igen részletesen vizsgálják a szerzők a téves hipotézisek kérdését, és úgy találják, hogy en—
nek oka sokszor az összefüggések túlságos le- egysmrűsítésére való törekvés (mind a válto—
zók száma, mind a függvény alakja tekinteté- ben), a szűkös információmennyiség (az idő—
sorok rövidsége), a gazdasági struktúra vál- tozásai, valamint az aggregáeíó problémájának nem kielégítő figyelembevétele. A cikknek ez a része rendkívül érdekes mindazok számára, akik ökonometriai modellek speeifikáeiójával és a paraméter-becslés kérdéseivel foglalkoz—
nak.
Az ökonometriában a paramétereket vi- * szonylag kevés megfigyelésből álló kis minták alapján becsülik. Egyrészt az idősorok nem elég hosszúak, masrészt célszerűségi szempon—
tok korlátozzák a figyelembe vehető magyara- zó változók számát. A magyarázó változók közötti multikollinearités és a becsült para— , méter-ek inszignifikanoiójának problérúáját
