STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
105
DEMOGRÁFIA
BRETZ. M.:
A NÉPESSÉG-ELÖRESZÁMITÁSOK A NÉMET SZÖVETSÉGI KOZTÁRSASÁGBAN (Bevölkerungsvorausberechnungen : statistische Grundlagen und Probleme.) — Wirtschaft und Sta- tistík. 1986. 4. sz. 233—260. p.
,.Népesség-előrebecslésen" általában a középtávú (10—15 éves időszakra vonatkozó) számításokat szokták érteni. Az ilyen számi- tások viszonylag megbízható eredményeket adnak, hiszen a becsülni kívánt népesség túlnyomó része már a vizsgált időszak kez- detén életben van. Ezáltal —- a népesség ván—
dorlásán kívül — csak a halandóság jelent döntő tényezőt. ami viszonylag biztosan ki—
számítható.
Amennyiben 15 évnél hosszabb időszakot kell alapul venni. rendszerint a .,modellszá- mítások" módszerét alkalmazzák.
A népesség—előrebecslések és a modellszá—
mítások az élet számos területét érintő dön- tések előkészítésének, a tervezésnek nélkü—
lözhetetlen alapját jelentik.
A tanulmány elsősorban a számítások statisztikai alapjait tárgyalja. Rámutat arra, hogy a számítások kiinduló alapja mindig az empirikus úton megállapított év eleji vagy év végi népesség, majd elemzi a népesség alakulását meghatározó tényezőket.
A születések száma alapvetően összefügg a népesség demográfiai összetételével, a szü- lőképes évjáratok nagyságával. Az utóbbi években a házasodási kedv csökkenése — a válások gyakoriságának növekedésével együtt — növeli a családi állapotnak mint a születésszámot befolyásoló további demográ- fiai tényezőnek a jelentőségét. A termékeny- ség szintjét az adott demográfiai struktúra mellett meghatározó okokat főleg társadal—
mi-gazdasági területen kell keresni. A szü—
letések gyakoriságának visszaesése az ipari országokban az 1960-es és 1970—es évek to—
lyamán arra vezetett, hogy fokozták az ilyen irányú tudományos kutatásokat, melyek so—
rán részben gazdasági, részben szociológiai elméleteket dolgoztak ki. A szociológiai vizsgálatok keretében mind a mikroszocioló- giai, mind a makroszociológiai megközelítés módszereit alkalmazták. Az eredmények töb- bek között arra hívják fel a figyelmet, hogy az ipari államokban a születések számának hosszabb távon észlelhető visszaesése külön—
böző mértékű volt, és az egyes ipari orszá- gok között a születési arányszám tekinteté-
ben ma is jelentős az eltérés.
A halálozási arány változásának iránya a születési arányéhoz hasonló volt. A halandó—
ság csökkenése az európai térségben már a XIX. század folyamán — az iparosítás kezde- tétől 4— megindult. A későbbiekben a válto-
zás üteme lelassult, úgy, hogy gyakran a jö- vőre vonatkozóan változatlan halandóságot feltételeznek. Ez azonban nem állja meg a helyét, mert például a hetvenes években a várható átlagos élettartam növekedése több mint kétszerese volt az előző évtizedben ta—
pasztalt emelkedésnek. A férfiak és a nők halandósága közötti különbség ugyanakkor -— az előbbiek hátrányára — tovább fokozó—
dott.
A halandóság előrejelzéséhez —- ugyanúgy, mint a születések esetében — nélkülözhetet- len a népesség nem és életkor szerinti ösz- szetételének ismerete. A halálesetek száma ugyanis függ az egyes évjáratok létszámától ami különösen az idősebb korcsoportoknál lényeges. A halandóságra ezenkívül számos tényező gyakorol hatást. Utalni kell továbbá a szociális és a gazdasági tényezőkre (jöve- delem, műveltségi szint, gazdasági struktú- ra). Végül az ökológiai feltételek (káros anyagok hatása, zajártalom) sem hanyagol—
hatók el. A kutatások ezenkívül felhívják a ti—
gyelmet az egyes területek eltérő gazdasá- gi—társadalmi struktúrájával összefüggésben jelentkező regionális különbségekre.
A távlati előrejelzéseknél ki lehet indulni a legkedvezőbb halandósági arányt felmu- tató országok eredményeiből. Célként tűzhe- tő ki emellett egy biológiailag lehetséges korhatár, amelyet hosszabb távon — az em- pirikus vizsgálatok alapján — a népesség döntő része elérhet.
A vándormozgalom vizsgálatánál eleve el kell választani egymástól a belső és a külső vándorlás problémáját. Az előbbinél ugyanis a képzettség. a szakma. a családi okok stb.
állnak előtérben. míg az utóbbinál a gaz—
dasági és politikai tényezők jelentőségét kell kiemelni. A külső vándorlás esetében külön indokolt kezelni a német és a külföldi lakos- ság vándorlását. A német nemzetiségű lakos- ság bevándorlási többlete — a Német Szö—
vetségi Köztársaság vonatkozásában — nagy—
jából állandó szintet mutat. A külföldiek esetében már több nehézség merül fel. így például (: vándorlás és a gazdasági fejlődés között nem lehet egyértelmű összefüggést ki- mutatni. Ezenfelül a munkát keresők vagy egyéb okból bevándorlók után jelentős szá- mú családtag letelepedését is figyelembe kell venni. A külföldiek vándormozgalmát po- litikai intézkedések is befolyásolhatják.
A népesedés előrejelzéséhez nélkülözhetet- len az eddigi tendenciák elemzése.
Az európai ipari államokban a múlt szá—
zad elejétől a népesedési folyamat öt sza- kasza különböztethető meg:
az első szakaszt még a mezőgazdasági társadal—
mak demográfiai sajátosságai jellemezték;
106
STATISZTlKAl IRO DALMI FlGVELÖa második szakaszban. amely az iparosítás korai időszakának felel meg. a születések aránya továbbra is magas maradt, a halandóság viszont erősen csök- kent. s ily módon a népesség természetes szaporo- dása felgyorsult;
a harmadik szakaszban — az ipari társadalom ki—
alakulásával párhuzamosan —— az élveszületések ezer lakosra jutó száma esett vissza jelentős mértékben.
míg a halandóság szintje már csak mérsékeltebb ütemben javult; a természetes szaporodás üteme te- hát ebben a periódusban ismét lelassult;
a negyedik szakasz a fejlett ipari társadalmakban jelentkezett. a születési arány ekkor kissé magasabb szinten stabilizálódott, mint a halandóság, vagyis a népesség mérsékelten növekedett:
az ötödik szakasz az iparosítás utáni átmeneti korszakot tükrözi, amikor a születési arány ismét csökkenni kezdett. a halandóság pedig továbbra sem mutatott érdemleges változást. úgy, hogy végül ter- mészetes fogyás lépett fel.
A halálozásoknál ugyancsak szükséges el- végezni a nemenkénti és korspecifikus mu- tatók eddigi alakulásának hosszú távú vizs- gálatát. A Német Szövetségi Köztársaságban a standardizált halálozási arányok és a vár- ható átlagos élettartam az 1970 és 1984 kö- zötti időszakban is fokozatosan javultak.
A be- és kivándorlás alakulását a Német Szövetségi Köztársaságban 1950 óta figyelik meg folyamatosan. Az egyenleg többnyire pozitív volt, bár a vándorlási mozgalom in- tenzitása erősen ingadozott. A konjunktúra változása, illetve az annak következménye- ként hozott különböző intézkedések hatása egyes évek adatai alapján jól lemérhető.
A tanulmány befejező része az előrebecslés módszereivel foglalkozik. A népesség—előre- számítások egyik szabályos módszere az év- járatonke'nti továbbvezetés. amikor az éven- ként és nemek szerinti részletezésben csopor- tosított népességet veszik alapul oly módon.
hogy az egyes évjáratokhoz tartozó év eleji népességből kiindulva levonják az adott élet—
korban várható halálesetek számát. E számí- tás adja a kérdéses évjáratba tartozó év vé- gi népességet, mely egyben a következő év nyitó létszámát is jelenti. Az élveszületések
a várható korspecifikus születési arányt. Az élveszületetteknél a nemek közötti viszony- számot (a fiú—leány arány általában 106:100), szintén figyelembe kell venni.
A továbbvezetés módszere mellett;,a mik- roszimulációs eljárás is alkalmazható. Ennél a kiindulási alapot a kiválasztott egyének jelentik, akiknél például az ún. Monte-Carla- módszer segítségével vizsgálható valamely demográfiai esemény bekövetkezésének Való- színűsége. Az eredmények ezután a teljes sokaságra kivetíthetők.
Az előrejelzések tényleges megvalósulásá- nak valószinűsége főleg attól függ, hogy a vizsgált tényező tendenciája mennyire tekint- hető állandó jellegűnek. A vándorlásoknál például. ahol a múltban erősek voltak az ingadozások, a jövőre vonatkozóan is no- gyobb eltérésekkel kell számolni. A születé—
sek és a halálozások számítása többnyire ki—
elégítő pontosságúnak bizonyult. Egyes ese—
tekben azonban a vártnál nagyobb mértékű változások következtek be. A születések szá—
mának az 1960—as évek közepén megindult visszaesése például olyan nagyarányú rvolt.
hogy azzal az előrejelzések legkedvezőtle—
nebb változata sem számolhatott. A halan—
dóság viszont ténylegesen inkább javult az utóbbi években, mint azt az 1975-ben és 1979-ben készült prognózisok feltételezték.
A jelenlegi hosszú távú előrejelzések a Né- met Szövetségi Köztársaság népességének csökkenésével számolnak. A nettó reproduk—
ciós együttható az optimista változat szerint sem fogja meghaladni a 0,8-as értéket, ami annyit jelent, hogy a népesség utánpótlása nincs biztosítva. A csökkenő tendencia előre- láthatólag az ezredfordulón sem zárul le, ha—
nem a 2000—2030 közötti periódusban is folytatódik. A várható átlagos élettartam a következő évtizedekben feltehetően némileg meghosszabbodik. Végül a bevándorlási többlet fokozatos mérséklődésével' számol- száma a 15—49 éves női népesség alapján nak.
állapítható meg, évenként számításba véve (lsm.: Fóti lános)
BlBLlOGRÁFlA
A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálathoz az alábbi fontosabb könyvek érkeztek be:
STATISZTIKAI EVKONYVEK
IAPAN statistical yearbook 1984. Ed. by the Sta- tistics Bureau. Tokyo. 1984. Statist. Bureau. XXXIl, 834 p.
Japán statisztikai évkönyve, 1984.
! 51 C 13/1984 STATISTICESKI godisnik Republika Bulgaria-Komitet za socialna informacio. 1985. Sofia. KSI. 1985. 694 p.
Bulgária statisztikai évkönyve, 1985.
l 45 B 58/1985
STATISTICAL yearbook -— Annuaire statistiaue. Dep- artment of international Economic and Social Af- fairs. Statistical Office. New York. UN. 1985. 1088 p.
Az ENSZ statisztikai évkönyve. 1983.
l 72 B 92/1983 STATISTICAL yearbook of China -— Compil. by the State Statistical Bureau. English ed. 1985. Hong Kong: Economic information and Agency. Beijing.
1985. 674 p.
Kína statisztikai évkönyve, 1985.
l 52 C 20/1985—A
