A népesség öregedése

DR. ACSÁDI GYÖRGY: ' _ ,

A NÉPESÁSÉG ÖREGEDÉSE

I. A KORÖSSZETÉTEL VÁLTOZÁSAI

A népesség sohasem változatlan, száma, összetétele és területi elhelyez-*

kedése a születések, halálozások, a házassági és vándorlási mozgalmak követ-—

keztében napról napra módosul. Ezeknek az állandóan bekövetkező Változá—

soknak hatására a népesség időről időre megújul, kicserélődik. E jelenséget

—- mivel ennek a születések és halálozások révén éppen a nemzedékek vál- takozása, a népesség időszakonkénti ,,újratermelése" a lényege -— a népes—

ség reprodukciójának nevezzük.

A népesség reprodukcióját az adott természeti, biológiai feltételeken belül az ezzel kölcsönhatásban álló társadalmi, gazdasági okok, elsősorban a termelő mód szabja meg. A társadalmi termelésnek, a társadalmi életfo—

lyamatoknak azonban feltétele maga a népesség és a népességnek bizonyos alapvető ismérvek (nem és életkor) szerinti meghatározott tagozottsága is.

A társadalom nemek szerinti összetétele a fiú és leányszületések csak—

nem egyenlő hányada folytán meglehetősen kiegyensúlyozott (50—50 szá—- zalék körüli) és csak kevéssé ingadozó (még a második világháborús ember—

veszteségektől legjobban sújtott országokban sem tolódott el 47—48, illetve 52—53 százaléknál nagyobb mértékben a férfi—női arány). Ugyanakkor az egyes népességek korösszetétele a születések, halálozások és vándorlások változó intenzitása következtében jelentősen módosulhat. Jelen tanulmány- ban éppen ezért a korösszetétel változásaival foglalkozunk, illetőleg annak egyik napjainkban észlelhető típusát, a népesség öregedését vizsgáljuk meg.

Az említett három népesedési tényező (születés, halálozás, vándorlás) alakulása a népesség korösszetételében közvetlenül jut kifejezésre, s a kor—- megoszlást folyamatosan változtatja. A népesség kormegoszlása tulajdon- képpen összegezi a reprodukció múltbeli és jelenlegi változásait, és sokáig magán viseli a népesedés irányzatainak nyomait. így például az 1. ábrán bemutatott szabályos korpiramishoz (szaporodó népesség kormegoszlása) viszonyítva szembetűnőek a magyar népesség 1941. évi kormegoszlásának jellemvonásai.

A népesség korösszetétele változásainak két alaptípusát szokás meg—

különböztetni: ,,az öregedést" és a ,,fiatalodást". A népességet —— demográ—

fiai szempontból -—— akkor tekintjük öregedőnek, ha a fejlődés során kor-

830

DR, ACSADI GYÖRGY '

csoportjai közül az idősebb korúak aránya hő meg. A demográfiai öregedés tehát a népesség korösszetétele változásának az a folyamata, amelynek al—

kalmával egy időszak tartama alatt a fiatalabb népesség aránya csökken, az idősebb népesség aránya pedig egyidejűleg emelkedik. A népesség fiatalo—

dásán az említett folyamat ellenkezőjét értjük.

1. ábra A szaporodó népesség

szabályos korpiramisa

! [fűti/A K

! Ivana/Mme a

:mtmtdm az élettol-w párban/vasar!

hanyadik,

(Werner:

: m': .!

sfgzvts'sah '

Slam

"!

500 200 100 0 100

5152 zim:

Mk

50.

A magyar népesség 1941. évi kormegoszlása

.IMV.

L

;!!ka

nyakukra/a' Imi-üli Jimi/távr-

lakok

első ,, , . km;/mama

Az aki why/15.90 ra sző/etek

kiesése

! ha? wb'g/v' - ban; kűzd!!!

szű/ebás'csoüe—

ne's 110589

500306 ma 0

SZER

30-

M/x 65—83

naaa ' 75-79 vo—ya 65-69 so-ou

55-59

so—su_

M.)-HE

ao—uu 3339 30-35 25-29 ' 90-24 15—49 4a—1a 3— 9 u— n

93ig.—fra

100 200 mo

L a Ez!

Az öregedésről mondottakat egy példával is megvilágítjuk. Vizsgáljuk.

meg a magyar népesség1 kormegoszlásának a két világháború közötti vál—r tozásait az 1. tábla adatai alapján.

1. tábla

A magyar népesség kormegoszlásának változásai 1920—1941. között

Az egyes korcsoportokhoz tartozók az egész népeaség százalékában

.

Kmmpm'ow V 1920. ; 1930. § 1941. "w

évben

0—— 4 éves ... 8,3 ! 104 t 8,4

5—19 _, ... 32,9 ; 27,0 27,1

20—39 ... 30,7 § 33,o I 31;

40—59 ,, ... 19,1 1 203. . 223

60 ém és idősebb gp ; 9.8 § xm

Összesen mao § low) * mao

!

* A további táblákban ie mindig a betöltött élelévre vonatkozik. A 4 éves és 11 hónapos gzvermeic

* például :; átm—4 éves korcsoportba kerül.

1 Magyarország mai területén

A nevessen oaacs'nass 881

A táblából megállapítható, hogy amíg a népesség idősebb korosztályai—

nak számaránya évtizedről évtizedre következetesen nagyobbodott, addig a fiatalabb korcsoportok aránya csökkent, tehát a népesség öregedett. A né- ! pesség öregedése a vizsgált időszakban meglehetősen általános volt, amit a 60 éven felüliek arányának növekedése mutat. A tárgyalt időszakban azon—- ban nemcsak a 60 évesek és idősebbek aránya emelkedett, hanem a 40 éven felüli (28,1—ről 29,9 és 33,4 százalékra) és a 20 éven felüli népesség aránya is hasonlóképpen megnőtt (58,8-—ról 62,9 és 64,5 százalékra).

Az öregedés megítélésénél lényeges kérdés az, hogy milyen életkort választunk az idősebb és fiatalabb korcsoportok elhatárolására. Az öregedés.

elbírálásához általában a 60 éves korhatárt szokták használni. Ezen kívül a 40. év, a produktív korúak idősebb csoportjának kezdő éve is alkalmas az öregedési folyamat megállapításához. 40 évnél fiatalabb korhatár megjelö- lését a vizsgálat célja egyes esetekben indokolhatja ugyan, ebben az eset-—

ben azonban csupán ,,részleges" öregedésről vagy fiatalodásról, még helye- tsebben egyes korosztályok arányának eltolódásáról beszélhetünk. Ha pél—

dául a 0——4 éves és az 5 éven felüli korcsoportok viszonyát elemezzük ——-—

tehát az 5. életévnél vonjuk meg a határt —-—-, akkor 1920. és 1930. között részleges fiatalodást kell megállapítanunk. (Ennek oka egyébként az, hogy a 0—4 éves korcsoport 1920-ban, az első világháború alatt született alacsony létszámú korosztályokból állott, amelyeket 1930—ban már a békeévekben született, megnövekedett létszámú korosztályok váltottak fel.) Ennek elle—

nére —-- mint az előbb megállapítottuk — a népesség ez időszakban alapjá- ban véve öregedett, mert nagy korcsoportjai közül a gyermek— és serdülő- korúaknak az egész népességben elfoglalt aránya végeredményben mégis csak csökkent (a 20 éven aluliaké 41,2-ről 37,1 és 35,6 százalékra) mig a produktív korúaké —— különösen a produktív korúak idősebb korosztályaié

———.és az öregkorúaké növekedett.

A népesség kor-összetételének típusai

' A korösszetételnek elvileg három főtípusát szokták megkülönböztetni, amelyekhez az egyes népességek korösszetétele többé—kevésbé hasonló, az ún. szaporodó, fogyó és változatlan típusú korösszete'telt.2 Az elnevezések arra utalnak, hogy bizonyos feltételek mellett az ehhez hasonló kormegosz—

lású népességek lélekszáma emelkedik, csökken vagy változatlan marad (2.

ábra). A szaporodó népesség korábrája gúla formájú. Széles talapzata van a gyermekkor csoportjában és az életkorral párhuzamosan lépcsőzetesen kes- kenyedik. A fogyó korösszetételű népesség ábrája ,,hagyma" vagy ,,úrna"

alakú. Jellegzetessége, hogy az ábra alul összeszűkül, tehát a fiatalabb kor—- csoportok népessége kisebb, mint egyes idősebb korosztályoké. A változat—

lan népességnek ,,harang" formájú a korfája, a születések és a halálozások

száma közel egyforma. *

Az öregedés szempontjából tekintve az ismertetett korösszetétel típu—

sokat, megállapíthatjuk, hogy a népesség átlagos életkora alapján a szapo—

rodó népesség a ,,legfiatalabbnak", a Változatlan népesség ,,érettnek", a fogyó pedig ,,öregnek" mondható.

A népesség öregedése nagy mértékben befolyásolja a korösszetétel tí—

pusát, s az öregedési folyamat rendszerint előbb változatlan, később pedig

! A szaporodó és a változatlan korösszetételű népességek elvi jelentőségű, de a demográfiai számítások—

nál gyakran szereplő konstrukcióíra, az ún. stabil és stacionér népessógtipusokra e helyen nem térünk ki_

_, mi. nesztek ;;ch

* — fogyó típusnak megfelelő kormegószlást eredményez. A demográfiai örege—

dés folyamata tehát a fiatalabb korcsoportok rovására megnöveli az öreg- korú népesség arányát, ami társadalmi, gazdasági téren számos következ-'—

ménnyel jár.

2. ábra.

A népesség korösszetételének típusai

90— 90—

§ 80—89 63-83 %

m 70—79 7 -És %

% 60769 Én- 53:

50-59 oO-SS R

R

lie—HS '

Howe

"" 30-39 30-99 '"

* 20-29 20—29;

.— 10-19 10419

0- 9 O' 9 a-

S'ZAP'ÚRÚÚ V [fÚZAI'L/HV FÚGV

A demográfiai öregedés társadalmi és gazdasági hatásai főleg akkor vál-*

nak jelentőssé, ha a népesség kormegoszlása ,a ,,fogyó", azaz a megöregedett tipUShoz közelit. Az öregedés következményei ugyanis nem jelentkeznek minden öregedő népességnél egyforma mértékben, hanem a korösszetétel fiatalabb vagy korosabb típusa szerint kisebb vagy nagyobb súllyal. Éppen ezért világosan el kell határolnunk a népesség öregedésének fogalmát az öregkorú népesség fogalmától. A népesség öregedése a kormegoszlás válto- _ .zásának meghatározott folyamata (az idősebb korosztályok aránya a fiata—

labbak rovására emelkedik), az öregkorú népesség száma, aránya pedig a népesség valamely adott állapota. Fiatal korösszetételű népességnél az öre—

gedés következményei kezdetben csak kevéssé érezhetők —— hiszen kevés az öregkorú —, a népesség öregedésének tartós folyamata azonban rendszerint _ ez esetben is olyan állapothoz vezet, amelynél az öregkorú népesség száma, - , aránya magas.

* Az elmondottakból következik, hogy a népesség öregedésénekxkérdé—

seit a kormegoszlás adottságaival összefüggésben kell vizsgálni.3 A nemzet—

közi összehasonlításoknál, s általában az ilyen irányú kutatásoknál mindig a két fogalom: az öregedés és a kormegoszlás—típus együttes figyelembe- vétele szükséges, tehát a népesség öregedésének, mint folyamatnak üteme mellett -— elsősorban az alapvető nagyobb korcsoportok aránya alapján ——

meg kell határozni a népesség ,,fiatal", ,,érett", vagy ,,öreg" voltát is.

A népesség öregedésének okai

A népesség _öregedését a kormegoszlást megváltoztató tényezők —— szü—

letések, halálozások, vándorlások -— mindegyike előidézheti. E tényezők közül legfontosabb a születésgyakoriság változásának hatása. Ha a születési arányszám emelkedik, megnő a .0 évesek (csecsemők), később pedig -— aho- gyan a megnövekedett lélekszámú korosztályok felnevelkednek — az 1, 2, 3 stb. évesek, azaz a gyermekkorcsoportok aránya. A születésgyakoriság

' Az 1954. évi római Népesedési Világkongresszuson ugyanis —— ahol a kérdést sokoldalúan megvitatták,

—— a beszámolók elvi szempontból csupán a népesség öregedésének, illetőleg fiatalodásának folyamatát vették figyelembe. a- gyakorlati kérdések fejtegetésénél pedig szinte kizárólag az öregkorú népesség adott arányából indultak ki és az óregkorú népesség helyzetével foglalkoztak

A NÉPESSEG ÖREGEDESE ' 883

növekedése tehát a népességet fiatalítja. A születési arány csökkenése vi—

szont a népesség öregedését idézi elő, mert a csökkent arányú újszülött kor—

osztályok idővel a fiatal korcsoportok arányának csökkenéséhez, s ennek következtében az idősebb korcsoportok arányának [növekedéséhez vezetnek.

A születésgyakoriság csökkenésének népesség—öregítő hatását a 2. tábla adataival szemléltetjük. Példánkban, amely 1910-re, illetve 1911—re vonat-—

kozik, kiküszöböltük a kormegoszlás—változá's másik két tényezőjének, a 'ha—- lálozási és vándorlási mozgalmaknak a hatását, s így az adatok világosan mutatják hogyan módosulna a legfiatalabb korosztály, a 0 évesek aránya egy alacsonyabb születésgyakoriság (az 1954. évi) bekövetkezte esetén.

2. tábla A születésgyakoriság változásának hatása a korösszetételre 1910—1911' —

i A 0 évesek Az élveszületések

Év A ;íagíséz ; ,; a népességben I 1000 lélekre

! sz ma zeglglflgíáBÉ-a ! száma jutó aránya

1910'"I ... 7 612114 224 318 2,9 - 35.41

1911" ... 7 689 480 210145 2,7 261 375 34,2

1911 —— az 1954. évi ' születésgyakoriság

alapján*** ... 7 612 220 132 885 I,? 165 280 23,0

l

_ * Az adatok az 1910. évi élveszületési arányszám kivételével (mm. elötti terület) a mai terület népességére vonatkoznak.

** December 31—i állapot.

*** Slandardizált adatok. Az adatok kiszámítása az 1954. évi életév szerinti születésgyakorisúgok alapján történt.

A tábla első két sora az 1910. és 1911. évi tényleges adatokat tartal—

mazza, míg a harmadik sor adatait —- változatlanul az 1911. évi halandóság mellett — az 1954. évi születésgyakoriság alapján számítottuk ki. A népes—- ség száma 1911—re valamivel növekedett (77 366 fővel). A születési arány 1911-ben alacsonyabb volt az előző évinél, s így a 0 évesek (1 éven aluliak) száma és aránya hanyatlott, a születésgyakoriság csökkenése tehát a népes—

séget egy árnyalattal öregítette.

A születésgyakoriság csökkenésének népesség—öregítő hatását a tábla- harmadik sora mutatja meg legvilágosabban. Ha a születésgyakoríság 1911-—

ben csupán akkora lett volna, mint 1954—ben, akkor a népesség száma 1911, év végére lényegileg változatlan marad, s a 0 évesek lélekszáma nagyon megfogyatkozik. A születési arányszám ilyen mértékű csökkenésének ered- ményeként a 0 éves korosztály lélekszáma alig 3/5—ére zsugorodott volna össze, a népesség fiatalabb részének az aránya pedig pusztán egyetlen év alatt l,2 százalékkal lett volna alacsonyabb, mint 1910—ben volt. Amíg tehát a születési arány 1911. évi tényleges kisebb csökkenése a 0 éves népesség arányát 2,9 százalékról 2,7 százalékra csökkentette, addig az 1954. évi szin—

vonalra történő nagyobb csökkenése ezt az arányt 1,7 százalékra apasztotta volna.

A születésgyakoriságnak a népességet öregítő hatását mutatja [a 3. ábra is. Ha összehasonlítjuk a magyar népesség 1910. és 1941. évi kormegoszlását azonnal feltűnik a produktív és öregkorú népesség arányának növekedése

'*884 ' , DR.ACSADIGYORGY

;, és a fiatalabb korú népesség arányának csökkenése. A korösszetétel ilyen nagymértékű eltolódása alapvetően a születésgyakoriság csökkenésének a hatására következett be. 1941—ben a 20—24 évesek aránya az első világ- háborús, a 0—19 évesek aránya pedig a két világháború közötti születés-—

gyakoriság—csökkenés miatt sokkal alacsonyabb, mint 1910—ben volt. Ennek

; megfelelően növekedett természetesen a 24 évesnél idősebb korú népesség ' aránya (a férfi népességnél a 45—59 évesek aránya 1941—ben az első világ- háború katonai veszteségei következtében csak kevéssel haladhatja túl az

' _ 1910. évi arányokat). "

* ' 5 3. ábra.

A magyar népesség kormegoszlása 1910. és 1941. évben (százalékban)

,_ 90' 90—

85—89 Na'/( 95—99

90'5" even

75—79 ' 7549

vo-rm 70074

65—89 55459

so-su

Sti—au,

5559 55—59

50—54 50-54

45—49 %Wg

uri—fm Lin—aa

35'39 35—39

3034 30-14;

25'29 zs—z ;

20-24

29.414

1549 4549

1044 48—44

5* 9 5- 9

0' "

0— 4 14121095920/02459401214

E két kormegoszlás összehasonlításából leszűrhető tapasztalat meg- egyezik azzal a véleménnyel, amelyet a mai demográfiai irodalom gyakran hangoztat, hogy ti. a népesség öregedésének a születésgyakoriság csökke—

nése az oka.4 :

A népesség kormegoszlás—változásainak azonban nemcsak a születési, hanem a halálozási arány változása is oka lehet, Ezzel kapcsolatban a múlt- ban az volt az általános vélemény, hogy: ,,A születések apadása és az élet- kor hosszabbodása folytán a gyermekkor képviseletének általában csök—

kenni, az aggkor képviseletének növekednie kellene".5 Ma a demográfusok—

nak inkább az a tapasztalata, hogy nem állja meg helyét az az állítás, hogy

, * Alfred Sauvy: Le víeillíssomcm (les population et l'allongemcnt de la vie. Population, l'954., 4. sz, 679. old ,,Az öregerlésórt cat-orul! a szült—lós—mwknriság csökkenése felelős. A halandóság csökkenésének

; befolyása gyenge és többnyire a fiatalodás irányában hat."

5 Magyar Matisztikai lx'özlemónyck. Új sorozat. 64. sz. 50. old.

A sspnssno onsox—zneSe . ' 885

az öregedést a halandóság csökkenése okozta. A. Sauvy francia demográfus például azt állítja, hogy a halandóság csökkenése a népességet inkább fiata—

lítja, az ENSZ Népességi Osztályának egyik közleménye6 pedig kimutatja, hogy a halandóság változásának csekély hatása van a kormegoszlásra, egyébként pedig a legtöbb esetben fiatalodást Okoz és csak néha öregedést, E részben eltérő vélemények ismertetése után vizsgáljuk meg a tény—

leges adatok alapján azt a kérdést is, hogy az életkor hosszabbodása, a ha—

landóság csökkenése okozhat—e öregedést? A születéscsökkenés hatásának vizsgálatához hasonlóan most is az 1910. évi népesség kormegoszlásából indulunk ki, de most nem a halandóságot, hanem a születési arányt vesszük változatlannak, s azt kutatjuk, hogy milyen változást okozott az 1910. évi halandósággal szemben a népesség korösszetételében az 1911. évi 24,1 ezren lékes halandóság és milyen korösszetételt eredményezett volna az 1954.

évi jóval alacsonyabb, 11,0 ezrelékes halandóság (3; tábla). A Vándormoz—

galmak hatását természetesen ennél a számításnál is kiküszöböltük.

3. tábla"

A népesség korösszetételének változása 1910. XII. 31. és 1911. XII. 31. között az 1911. évi és az 1954. évi halandóság alapján *

A népesség száma Az egyes korcsoportok százalékos

megoszlása

Korcsoport 1911. XII. 31-én lgllénxaí.

% 1910. 1911. " 1954— 6" 1910. 1911. 1954. évi

XII. 31-én xn. 31-én halandóm xn. 31-én xn. 31-én hahndóság

alapján alapján

szamitva" számítva"

0—— 4 éves ... 971 924 972 721 1 036 785 12,'78 l2,65 l3,28

ő— 9 ,, ... 846 240 855 965 862 502 ll,12 11,13 11,05

10—19 ,, ... 1 580 662 1 605 706 1 613 557 20,75 20,88 20.67 20—29 ,, ... 1 225 120 1 241 733 l 24 ) 873 16,09 16.15 16,01

30—39 ,, ... 960 485 977 308 083 483 12.62 12,71 —12,60

40—49 ,, ... 779 180 786 593 792 054 10,23 10,23 10,15

50—59 ,, ... 640 793 641 241 647 135 8.42 834 8.310

60—69 ,, ... 396 086 400 689 406 599 5621 5,21 5.2].

70—79 ,, ... 175 782 174 587 178 854 2,31 2,27 2,29

80 éves és idősebb 35 842 32 937 34 592 O,47 0,43 0,44

Összesen 7 612 114 7 689 480 l 7 805 434 100,00 100,00 100,00

* Magyarország 1920. előtti területén.

** Az egyes életévek szerinti halálozási gyakoriság alapján.

A táblában az 1910. évi népességet az 1911. évi népességgel és az 1911—re az 1954. évi halandóság szerint kiszámított népességgel hasonlitot—

tuk össze. 1911-ben a népesség —( elsősorban annak idősebb gyermek— és produktívkorú rétege —-— szaporodott. Még nagyobb mértékű lett volna a szaparodása, ha halandósága olyan alacsony lett volna, mint 1954—ben. A népesség kormegoszlása mindkét halandóság mellett megváltozott, még- pedig mindkét esetben bizonyos mérvű fiatalodást tapasztalhatunk. A ha- landóság olyan típusú csökkenése tehát, amely a korábbi évekhez képest az 1954. évi halandóságra jellemű, nem öregítette volna a népesség kormeg-

oszlását. '

' The Cause of the Ageing of Populations: Decllning Mortality or Declinlng Fertility? Populatlon Bulletin of the United Nations. No. 4. December 1954. 30—38. old.

' 886 DR". ACSRD! emet

—, Az egyes korcsoportok 1910. és 1911. évi létszámának változásaita 4.

táblán figyelhetjük meg. Az 1954—es halandóság alapján kiszámított korf

csoport—lélekszámok — a 80 éveseket és idősebbeket kivéve —— mindenütt

ban. A csökkent halandóság következtében különösen a 0—4 évesek lélek?

, száma növekedett volna meg nagy mértékben (4. tábla).

4. mbr—á

Az egyes korcsoportok szaporulata 1911-ben a tényleges és az 1954. évi

; halandóság alapján, s a két halandóság alapján előálló kormegoszlási arányok viszonya

Az egyes korcsoportok népességének szaporodása Az 1911. XII.

1910. XII. 31. és 1911. XII. 31. között 31-i és az 1911.

XII. 3148 kia

Kol-csoport az 1911. évi halandóság alapján az 1954. évi halandóság alapján 3:$"§m£§015$'

!ai arányainak

index . Index százalékos

Elám 1910n 100 szám 1910—100 viszonya

0—— 4 éves ._ ... 797 10098 ! 64 861 106,67 104398

: 5— 9 ,, ... !) 725 101,15 _, 16 262 101,92 9928

, '10-—19 ,, ... 25 044 lOl,58 32 895 102.08 9899

[30—29 ,, ... 16 613 lOl,36 24 753 102,02 99,13

_ 30—39 ,, ... 16 823 lOl,75— 22 9l.8 10233 99,l3

10—49 ,, ... 7 413 100,95 12 874 101,65 99,22

_ 50—59 ,, ... 448 100,07 6 342 100,98 99,52

vga—09 ,, ... 4 608 101,16 10 513 102,65 100,00

,, 704379 ,, ... 1 195 * 99,32 3072 lOl,75 100,88

'BOééves és idősebb . . 2 905 9133) 1 250 96,51 102,32

Összesen 77 366 101,02 793 320 10.254 ——

, Különösen figyelemre méltó a 4. tábla utolsó oszlopa. Miután arra a 1 kérdésre, hogy a halandóság adott csökkenése fiatalodást okoz-e, a 3. tábla adataiból igenlő választ kaptunk, most azt vizsgáljuk meg, hogy a kétféle halandósági színvonal (az 1911. és az 1954.évi) okozta korösszetételváltozás ,, hogyan viszonylik egymáshoz. Az, 1954. évi alacsonyabb halandóság mellett kb. 5 százalékkal lett volna magasabb a 0—4 évesek aránya, mint a maga-—

sabb 1911. évi tényleges halandóság mellett, ugyanakkor azonban az öreg [korcsoportok aránya is nagyobb lett volna (4. ábra). A halandóság csökke—

'nése tehát bizonyos esetben— változatlan születésgyakoriság esetében —- _"relatíve részleges öregedést is okozhat.

' A halandóság javulása tehát, attól függően, hogy a csökkenés főleg

*mely korcsoportokban következik be, a népesség kormegoszlását sokol- dalúan befolyásolhatja. A halandóság változásának általában — a jelenlegi tapasztalatok szerint — a csecsemő— ésgyermekhalandóság csökkenése a legfontosabb tényezője, s ennek folytán a halandóság csökkenése a népessé—

get fiatalította. A halandóság összetételében azonban az öregkorúak halan- ' dóságának is fontos szerepe van, s ennek csökkenése részleges öregedést is okozhat. Az öregkorúak halandóságának csökkenése abban az esetben, ha a születésgyakoriság változatlan és a halandóság többi összetevője már lé—

nyegesen nem módosulhat, nemcsak az öregkorúak s'zámának, hanem ará—

nyának megnövekedéséhez is vezethet —-— természetesen: a születésgyakori—

ság lényegileg változatlan, ill. nem emelkedő színvonala esetében. Ez utóbbi helyzet a jövőben bekövetkezhet, amikor a csecsemő—, gyermek— és pro—

A mapzssao oaaosnase * , 887 '

duktívkorúak halandósága egy bizonyos relatíve optimális szintre jut, s az , elérhető emberi életkor pedig tovább emelkedik (pontosabb demográfiai ki—

fejezést használva: amikor a várható átlagos életkor már pusztán az ún. nor-—

mál életkor kitolódása, sem ebben *a korban jelentkező modus gyakoriságá—

nak megnagyobbodása következtében fog növekedni), feltételezve ugyan—

akkor, hogy a születésgyakoriság színvonala csökkenő vagy változatlan.

4. ábra.

Az 1954. évi halandóság alapján 1911—re kiszámított népesség kov-csoportjainak aránya az 1911. évi népesség Icorcsoportjainak tényleges arányához viszonyítva

0/0 016

105 106

no!-§ l ' not;

XÉt/v hata/adás rabi/y óbeyedés

402 x "02

"I 0 0 100

98 , 98

98 : ! § % § ! ! § § . 96

- a 10 20 30 40 50 so 70 80 eve

Kancsapontok W

A reprodukció e két tényezőjének, a születéseknek és halálozásoknak a népesség öregedésére történő befolyását a következőkben összegezhetjük: '

1. A népesség öregedését eddig főleg a születésgyakoriság csökkenése okozta. A születésgyakoriság csökkenése egyértelműen öregedésre, növeke—

dése fiatalodásra vezet. A születési arányok huzamos csökkenése mellett a

népesség megöregedik. "

2. A halandóság csökkenése (elsősorban a csecsemő— és gyermekhalan—

dóság csökkenése által) általában fiatalítja a népességet. A halandóság vál- tozásának a népesség korösszetételére tett hatása azonban nem egyértelmű, a fiatalodással egyidőben viszonylagos vagy részleges öregedést is okozhat.

Annak is van lehetősége, hogy a jövőben azokban az országokban, ahol a születésgyakoriság nem nő, a halandóság csökkenése a népességet öregíteni fogja.

A kormegoszlás-változások harmadik összetevője a vándorlás. Ez elvi——

leg —— atól függően, hogy milyen korúak a ki- és bevándorlók — a népes- ség fiatalodásának, öregedésének egyaránt tényezője lehet. Gyakorlatilag az töregkorú népesség nem annyira mozgékony, mint a fiatalkorú, s a vándor- mozgalmakban inkább a fiatalabb korcsoportok vesznek részt. A külső vándormozgalmak tehát az ún. bevándorló országok népességét fiatalítják, a kivándorló országok népességét pedig öregitik. _ A korösszetétel változásainál végül meg kell említenünk azt is, hogy átmenetileg maga a népesség múltban kialakult korösszetétele is okozhat módosulást: egy vagy több, kiugróan nagy- vagy kislétszámú évjárat

w

; 888 on. Apam! sam,

ugyanis folyamatosan korcsoportbólé-korcsoportba lépvehalad át a korfán, mint például az 1. és 3. ábrákon megfigyelhető első Világháborúban szüle-

tett korosztályok népessége. Ezek időlegesen növelik azoknak a korcsopor- toknak arányát, amelyekből kiléptek, s ugyanakkor csökkentik azokét, ame- lyekbe belépnek.

- A népesség öregedésének alakulása

Az utolsó fél évszázadban európaszerte csökkent a halandóság és múlt századi magasabb szintjéről alacsonyabbra hanyatlott a születésgyakoriság.

Főleg ez utóbbi tényező következtében az európai népesség öregedett, s "

korösszetétele idősebb a világ össznépességénél (5. tábla).

5.

A népesség kormegoszlásának becsült aránya 1947 körül (százalékban?

Terület 15 éven alul 15—59 éves égídggjgb Összesen

Kelet-Európa (a Szovjetunióval) . . . 34 59 7 100

; Dél-Európa ... 30 59 .11 100

Észak—, Nyugat- és Közép—Európa . 24 62 14 100

'A föld népessége ... . 36 57 7 100

* World Population Trends 1920—4947. United Nations. Dep. of. Social Affairs. Dec. 1949.

Hazánk népességének korösszetétele az idősebb korösszetételű északi, nyugati és középeurópai területekhez áll legközelebb. 1941—ben 26,0 száza- lék volt a 15 évnél fiatalabbak, 63,3 százalék a produktívkorúak és 10,7 szá—- zalék a 60 évesek és idősebbek aránya. A népesség tehát Magyarországon már 1941—ben is magán viselte az elmúlt évtizedek öregedésének nyomait.

A népesség öregedése Európában meglehetősen gyors ütemű volt, s a közelmúltban is jelentős mértékű öregedésnek lehettünk tanúi. A 60 éven felüliek aránya például az elmúlt két évtizedben —-— annak ellenére, hogy a második világháborús emberveszteségek az öregkorú népességet is érintet—

ték —-— nagymértékben megnövekedett (6. tábla).

6. tábla

Az öregkorú népesség aránya néhány európai államban 1930—1953 között' A 60 évesek és idősebbek százalékos aránya az egész

népességben

Állam Időszak

a korábbi a későbbi időpontban

Anglia és Wales ... 1931—1953**" 11,6 16,2

Ausztria ... 193'l—1951 13,8 15,0

Belgium ... . ... 19!*l0—-—1952""'l 11,8 16,2 Franciaország ... 1936—1953'Ú 14,7 16,1 Hollandia ... 1930—1953** 9,4 12,0 Jugoszlávia ... 1931—1953'" 8,3 S,5 Lengyelország ... 1931—1949" 7,8 8,1 Magyarorszag ... 1930—1941) 9,8 II,?

Németország*** ... 193 J—1952*" 123 14-1 Olaszország ... li 36—1951'" ll,2 12,0

Románia ... 1930—1948 6,8 8,9

Svédország ... 1945—1952'" 14,5 lö,l

* Demographic Yearbook. Uniled Nations. 1949—50. és 1954. évi kötetek.

** A jelzett években feltünletelt adatok nem népszámlálásból származnak,

*** A korábbi adat Németország 1937. évi területére, az 1952. évi becslés Nyugat-Németországra (Berlln nélkül) vonatkozik.

A NÉPESSÉG ÖREGEDÉSE 889

A népesség korösszetételének módosulása a XX. század első felében Magyarországon is számottevő folyamatnak bizonyult. Népesedésünk e fon—

tos jelenségét főképpen a születésgyakoriság csökkenése idézte elő, de be- folyásolta a kormegoszlást a halandóság tartós javulása, a két Világháború hatása, s a századforduló körül még a kivándorlás is. E változások folytán a produktív korúak, s még inkább az öregek száma és aránya megduzzadt, ugyanakkor a gyermekkorúaké kisebbedett. A népesség öregedésének ez az irányzata jelentkezik az átlagos életkor eltolódásában is; ez az 1949. évi népszámlálás adatai szerint az 1910. évi 27,2 évről 32,4 évre emelkedett.

Öregkorú népességünk egyre emelkedő számát és arányát a 7. tábla adatai mutatják.

7. tábla Az idősebb korú népesség száma* és az egész népességben elfoglalt százalékos súlya

A 60 évesek és idősebbek A 80 évesek és idősebbek Időpont

száma ! százaléka számai ! százaléka

' 1

1910. december 31. ... 607 710 - s,o * 35 842 1 0,5

1920. ** ,, 3.1. ... 720188 9,0 44 588 I O,6

1930. ,, 31. ... 848 166 9,8 56 466 0,7

1941. január 31. ... 997 445 10,7 78 920 ] 0,8

1949. ,, 1. ... 1 073 052 ll,'7 76 713 X 0,8

l954. december 31. ... 1 197 193 12,3 87 246 ; 0,9

* Az ismeretlen korúakkal együtt; ezeknek száma a felsorolt időpontokban IMO-től kezdődően: 443, ,

sw, 1497, 1594, 271, 93.

Az adatok Magyarország mai területén élő népességre vonatkoznak.

A 60 éves és idősebb korcsoporthoz tartozók száma 1910-től napjainkig majdnem kétszeresére, aránya pedig a másfélszeresére emelkedett. A 80 éves és ennél idősebb korú öregek száma már mintegy két— és félszerese az első Világháború előttinek, aránya pedig majdnem kétszerese. Az egyes 60 éven felüli nagyobb korcsoportok arányát és arányának fokozatos gyarapo—

dását a 8. táblában közöljük.

8. tábla

Az idősebb korcsoportok népességének aránya és arányának: növekedése, 1920—1954.

1

Id§§0bb korúak Az idősebb korcsoportok arányának százalékos az osszes népes— növekedésc*

, Korcsoport ség százalékában

1910 139533 1910 ] 1920 ; 1930 § 1941 ; 1949 ! 1954

1

60—64 éves ... 3,0 % 4,1 100 ! 113 " 113 1 123 ? 137 137

65 69 ,, ... 2,2 3,4 100 118 123 I 127 145 155

70—74 ,, ... 1,5 2,5 100 107 127 1 140 147 167

75—79 ,, ... 0,8 1,4 100 112 137 1 140 141 175

80 éves és idősebb ... 0,5 0,0 100 100 120 160 160 180 Összesen (60 éves és idősebb) 8,0 12,3 ' 100 112 123 134 1 146 154

l

* Egy tizedesjegyre meghatározott megoszlási viszonyszámokból számítva.

Megfigyelhető a táblából, hogy a 60 éven felüliek arányának emelke—

dése töretlen, s minél idősebbek a korcsoport tagjai, annál rohamosabb. A fejlődés irányzata arra mutat, hogy a közeljövőben az [öregkorúak számának és arányának további emelkedésével kell számolni.

3 Statisztikai Szemle ,,

DR. ACSADI GYÖRGY ,

890

Az ún. perspektivikus számítások eredményeiből hasonló következte—

tésre jutunk. Ezek a népesség várható számára és összetételére vonatkozó előretekintő becslések az öregkorúak későbbi számát és összetételét tekintve eléggé megbízhatók, mert kiszámításukhoz a kormegoszláson kívül csupán a továbbélés rendjének viszonylag könnyebben előrelátható mutatószámai szükségesek. A Központi Statisztikai Hivatal 1950-ben készített számítása például a népesedés 1948/49. évi adottságai alapján megállapította, hogy a 60 éven felüli népesség növekvő tendenciájú. A számítás kimutatta, hogy ha a reprodukciós arányszámok addig nem változnának meg, akkor a 60 évesek és idősebb korúak aránya 1970 körül elérné a 16 százalékot.

A népesedés tényezői természetesen időközben változtak, s a jövőben is változni fognak, így ez a számítás jóslásnak nem tekinthető, csupán azt , mutatja meg, hogy az akkori feltételek alapján mit várhattunk. Népesedé—

sünk jelenlegi tényezőit ismerve azonban ma is következtethetünk arra, hogy — nemcsak adott viszonyokat feltételezve, hanem a demográfiai viszo—

nyok fejlődése esetében is — tovább fog gyarapodni az idős és öregkorú

népesség. '

Újabb számítások szerint (az 1954. évi népmozgalmi viszonyok alapján) például feltehető, hogy 1960. év végére a 60 évesek és idősebbek aránya kb.,

13,1 százalékra nőhet.

Korösszetételünk változásának ez a sajátossága nem egyedülálló Eurów pában, Európa nyugati, északi, déli és középső területein is a népesség to- vábbi öregedésére számítanak. Az 1980—ig megkísérelt becslések szerint7 például Európa e vidékeinek nagyobb államaiban (Anglia és Wales, Francia—

ország, Nyugat—Németország, Olaszország) a 60 éves és ennél idősebb férfi és női korcsoportok népessége kb 1975—ig előreláthatólag emelkedni fog, A növekedés üteme -—— bár országonként és nemenként változó — meglehető—

sen gyors, 1950-hez viszonyítva a férfiaknál 30—60 százalékos, a nőknél pedig 20—70 százalékos az emelkedés.

Kelet—Európának és részben Közép—Európa keleti részének népessége ugyan közismerten fiatal kormegoszlású, de a halálozási arányszám újabban jelentett csökkenése8 és a születésgyakoriság közepes színvonala mellett az idősebb korcsoportok aránya ezen a területen is tovább emelkedhet.

A. magyar népesség öregedésévél kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a legutolsó években a népesedési folyamatok figyelemre méltó válto——

zásának jeleit tapasztaljuk. A születési mozgalom határozottan megélénkült

—— a születési arányszám 23 ezrelékre növekedett ——-, a csecsemő- és gyer—

mekhalandóság ugyanakkor jelentősen csökkent, az általános halálozási

% arányszám pedig 1954—ben eddig legalacsonyabb szintjét érte el, 11,0 ezre—

léket. ' *

A megváltozott népesedési viszonyok korösszetételünket sokrétűen mő—

dosítják. A halandóság alacsony szintje és újabb —- az idősebb korcsopor—

' tokban is érezhető —— javulása kormegoszlásunk jelenlegi adottságai mellett az öregkorúak számának és arányának további emelkedéséhez vezet. A né—

pesség világszerte megfigyelhető öregedési folyamatát azonban hazánkban némileg már ellensúlyozza a gyermekkorúak —-—— különösen a fiatalabb gyer—

" J Boúrgeoís-Pichal: Perspectives sur les populations. Popula—tion 1953. 1. sz. 46—47, old.

* A Demographic Yearbook idézett kötete, az 1954. évi római Népesedési Világkongresszus sokszoro—

sított anyag és T. Rjabuskín: A népesedés kérdéseit tárgyaló Világkongresszusról. Vesztnik Sztatisziikir ' 1955. 1. számában megjelent cikke alapján.

A xsprssao OREGEDESF - _ ' 891

mekek — arányának a népesség jövője szempontjából rendkívül fontos növekedése.

A megnövekedett születésszám, az alacsonyabb csecsemő— és gyermek—

halandóság ugyanis népességünk fiatalodásának tényezői. Ezek következté—

ben a gyermekkorúak arányának csökkenése az utóbbi években megállott, sőt — főleg az 5 éven aluliaknál —— emelkedésnek adott helyet. Az emelke—

dés arra utal, hogy a népesség öregedésével párhuzamosan részleges fiata—

lodási folyamat is megindult.

A népesség öregedésének kérdései mellett tehát Magyarországon máris felmerülnek a népesség részleges fiatalodása'val kapcsolatos kérdések is. A fiatalodás főleg egészségügyi és közoktatásügyi téren —-— mivel a gyer—

mek korcsoportok megnövekedett száma fokozott igényeket támaszt —— máris érezteti hatását; a jövőben pedig népgazdasági, munkaerőgazdálkodási stb.

szempontból akkor lesznek igen kedvező következményei, amikor ezek a megnövekedett lélekszámú korosztályok felváltják a munkaképes korú né- pesség jelenlegi rétegeit. A öregkorú népesség kérdései azonban adott kor—

összetételük idősebb volta miatt a gyermekkorúak arányának további növ vekedése mellett sem veszítenek jelentőségükből.

A népességcsoporlok korösszetétel-változásai

A népesség öregedésének általános kérdései mellett röviden foglalkoz—

nunk kell az egyes népességcsoportok öregedésével is. A nagyobb népessé—

gek ugyanis az öregedés és a korösszetétel szempontjából nem homogének.

A népesség egyes társadalmi rétegei, területi vagy egyéb szempontból vizs—

gált csoportjai az egész népesség korösszetételének változásával ellentétben fiatalodhatnak vagy öregedhetnek, s kormegoszlásuk a népesség általános korösszetételétől lényegesen eltérhet. Mivel az egyes népességcsoportok kormegoszlás—változásainak az általános öregedéstől független, különleges következményei lehetnek, azért az egész népesség öregedésének, korössze- tételének vizsgálata mellett gondot kell fordítani az egyes területek, illetö—

leg társadalmi csoportok (pl. foglalkozási, gazdasági ágak, üzemek stb.) népessége öregedésének tanulmányozására is. —

Az egyes gazdasagi területek, foglalkozási ágak népességének elörege—

dése többféle okból is létrejöhet. Az illető terület, szakma vagy iparág ha—

nyatlása az egyik ilyen ok, míg az esetek többségében a szakmai képzés, il—

letőleg az elhelyezkedési lehetőségek múltbeli konjunkturális hullámzása rajzolódik ki a korösszetételen. Amennyiben az érintett terület vagy szakma virágzása továbbra is fontos, úgy az odatartozó népesség fiatalodását elő—

mozdító intézkedéseket kell javasolni, különben az" idősebb korcsoportok kihalásával az esetleg hosszabb időtartamú szakképzést megkívánó munka- helyeket nincs kivel betölteni.

Az 1949. évi magyar népszámlálás igen beható kor és foglalkozási kom—

binatív feldolgozásokat készitett, amellyel a tervszerű munkaerőgazdálko—

dást nagy mértékben segitette. Többek között kimutatta például, hogy annakidején a—mérnökök és az orvosok kormegoszlása öregedő típusú volt.9 Ahelyett, hogy korábrájuk lefelé, a fiatalabb korcsoportok felé szélesedett volna — mint például a női pedagógusoké —, 45—49 év körül volt a leg—

9 A magyar orvosok és mérnökök kormegoszlása Statisztikai Szemle, 1950. évi 11. sz. 705—711. old.

mi: '

. 892

DR. ACSADI GYÖRGY

szélesebb s az ennél fiatalabb korcsoportok aránya egyre zsugorodott ésv'iigy' egészségtelen korösszetételt mutatott. A fiatalabb korú mérnökök, s külö- nösen az orvosok hiánya szembetűnő volt.

Mindkét kormegoszlás aránytalansága az elmúlt évtizedek helytelen kultúrpolitikájának és a gazdasági válság hatásának tudható be, nem pedig az ilyen irányú munkaerőszükséglet hiányának. Az értelmiségi munkaerő iránti szükséglet a népi demokráciában mindkét foglalkozású népesség öre—

gedését megállította. Az elmúlt 5 év alatt (1949 és 1954 között) egyetemeink 4324 új orvost és 7403 új mérnököt képeztek ki, s e nagyszámú fiatal szak—

emberrel az említett két értelmiségi foglalkozási ág korösszetétele megfia—

talodott. '

A korösszetétel—változás szempontjából nemcsak egyes szakmákat, ha- nem egy-egy egész népgazdasági ágat felölelő nagyobb népességcsoportot is figyelemmel lehet és kell kísérni. Ugyancsak az 1949. évi népszámlálás ada—

taiból például az tűnik ki, hogy a 60 éven felüli keresők aránya a mező—

gazdaságban a legmagasabb (az egyes paraszti rétegek keresőinek 135—

_; 33,7 százaléka volt 60 éven felüli). E jelenség okát két tényezőben keres—

hetjük. Egyfelől abban, hogy a mezőgazdasági keresők között az önálló paraszt—gazdálkodás rendszere mellett aránylag sok a nem teljes értékű termelőmunkát végző, (sőt esetleg már nem is gazdálkodó) idősebb korú

* kereső; másfelől pedig abban, hogy a rejtett mezőgazdasági túlnépesedés következtében már a múltban is sok fiatal kényszerült elhagyni, a falut, ma pedig a mezőgazdasági népesség egyike a legbővebb munkaerőforrásoknak. .

Hogy a mezőgazdasági népességünk —— már csak magasabb születési arányszáma miatt is — minden más növekvő népgazdasági ág legnagyobb munkaerőutánpótlása, —— ami természetesen főleg fiatalabb korcsoportjai—

nak rovására történik —, az könnyen belátható; e munkaerővándorlás nagy

! jelentősége azonban legkifejezőbben az adatokból tárul elénk. Az 1949. évi népszámlálás tanúsága szerint az ipari keresők 32, a kereskedelmiek 28, a közlekedésiek 39, a közszolgálatiak 31 és az egyéb keresők 43 százaléka mezőgazdasági (paraszti) származású volt. 100 mezőgazdasági származásu kereső közül csak 72 maradt a mezőgazdaságban, 12 az iparban, bányászat—

ban, 16 pedig egyéb szakmában dolgozott. Ez a folyamat azóta csak erősö—

dött, az iparosítás következtében a népszámlálást követően a mezőgazdaság—

ból a szokásosnál is nagyobb munkástömegek —- főleg fiatalok —— áramlot—

tak át más népgazdasági ágakba, s ez a területi szempontból is jelentős munkaerővándorlás a mezőgazdaság munkaerőtartalékát meglehetősen ki- merítette, népességét elég erősen öregitette. A mezőgazdasági népesség őre—

gedésének hatását a mezőgazdaság munkaerő helyzetében a mezőgazdasági termelés gépesítése, nagyüzemi szervezése ellensúlyozza. Ezzel kapcsolat—

ban a munkaerőgazdálkodás olyan átfogó szabályozására van szükség, amely a többi gazdasági ágak munkaerőszükségletét a mezőgazdaság helyzetével és a mezőgazdasági népesség korösszetételével úgy hozza összhangba, hogy a mezőgazdasági népesség munkaerő utánpótlása biztositva legyen.

Az öregkorúak magas aránya az egyes települések életére is rányom—

hatja bélyegét. Az 1949. évi népszámlálás adatai szerint a 60 évesnél időseb—

bek aránya a vidéki városokban volt a legmagasabb: 12,0 százalék, a közsé- gekben kisebb, s Budapesten a legalacsonyabb (HA százalék). Bár a tele—

püléskategóriák között nincs lényeges különbség, 3 a városok népességére

A NEPESSEG OREGEDÉSl-J ( 893

sokkal jellemzőbb a produktív korúak, a falvakéra pedig a gyermekkorúak magas hányada, mégis egyes településekre az öregkorú népesség aránya is rányomhatja bélyegét. így például egyes déldunántúli, alföldi és pestkör- nyéki településeken az öregkorúak aránya 14—15 százalék körül volt (Baja, Hódmezővásárhely, Makó, Orosháza, Szekszárd stb.), az egykés vidékek egyes falvaiban pedig — a múlt örökségeként — a 20 százalékot is meg—

haladta. Az ipari és bányász városokban viszont, főképpen a fiatal munka- erő áramlása következtében, az öregkorúak általában a lakosság 10 százalé—

kát sem tették ki (Tatabánya 7,6, Ózd 7,8, Miskolc 9,8 százalék stb.).

!

11. AZ ÖREGKORÚJNÉPESSÉG

A népesség öregedése -——- mint említettük — az öregkorú népesség ma- gas számarányához vezet. Mivel az öregedés társadalmi, gazdasági kérdései tulajdonképpen főleg az idősebb korösSzetétellel kapcsolatban merülnek fel, ezért e cikk keretében szükségesnek tartjuk röviden ismertetni az öregkorú népességnek azokat az adatait, amelyek a népesség öregedésének hatásait tanulmányozó kutatók számára elsősorban szükségesek. Az adatokat az 1949. január 1-i időpontra vonatkozó népszámlálás anyaga alapján közöljük.

9. tábla

Az öregkorú népesség nem és életkor szerinti összetétele (1949)

Ebből Éz ösgszgs

W— n pess g en

Korcsoportok A ;ÉXÉZSÉg férfi nő elfoglalt

', __ —— százalék—

százalékban arányuk

60—64 éves ... 379 924 4359 56,1 452

65—69 ,, ... 295 333 4133 öö,? 3,2

70—74 ,, ... 203 315 44,3 55,7 2,2

75—79 ,, ... 117 767 44,6 55,4 l,3

80—84 ,, ... 54 606 43,6 56,4, O,6

85 éves és idősebb ... 21 836 38,8 61,2 0,2

Ismeretlen korú ... 271 31,4 68,6 (LO

Összesen 1 073 052 44,() 56,0 11,7

Az idősebb korúak száma már 1949—ben túlhaladta az egymilliót. Ne—

mek szerinti megoszlásuk nem arányos. Minden idősebb korcsoportban — különösen a legidősebbek között — sokkal több a nő, mint a férfi. A nemek közötti arány terén már hosszú idő óta az egész népességre vonatkozóan is nőtöbbletet találunk, a nőtöbblet azonban a korral együtt fokozódik. Az öregkorú férfi népesség kisebb hányadát (10,7 százalék) teszi ki az összes férfiaknak, mint az öregkorú női népesség az összes nőknek (12,6 százalék).

Az öregkorú férfiak túlnyomó többsége — több mint háromnegyede ——

házasságban él, s csak kis részük özvegy. Nőtlen vagy elvált kevés akad közöttük. Az öregkorú nőknek ugyanakkor több mint a fele özvegy (a fér—

fiaknak alacsonyabb a várható átlagos élettartama!), s nagyobb arányban vannak közöttük hajadonok és elváltak is (10. tábla).

DR. assa—mp

'_ 894

%

v , 10, tábla

Az öreg/korú népesség családi állapot szerinti összetétele (1949)

A 60 (was és idősebb § Ebből

népess ( l § ,

v . . ! nőtlen § , ,, ( ; ,, különvál-

hem § hajadon : ghazas § ozvegs § els alt tan élő

szám § % § [

; § százalékban

l

Férfi ... § 472 635 100,0 § 232 75,6 191) O,8 IA

Nő ... § 600 417 100!) § 52 36.1 5637 ; l,l 0,9

Összesen 1073 052; ma,!) ! 4,3 § 53,5 § 4o,1 §1,01,z

!

, A 60 évesnél idősebb népesség jelentős része kereső '(ll. tábla). A 60—

69 évesek között még jóval több a kereső, mint az eltartott, a 70 évnél idő—

sebbek között viszont már az eltartottak vannak valamivel nagyobb számban.

11. tábla Az öregkorú népesség keresők* és eltartottak szerinti megoszlása (1949)

§ Kereső § Eltartott § Összesen

Kon-soport ; _ § ] _

: szá-in § % § szám § % § szám § %

60—69 éves ... 416 420 61,7 258 837 38,3 675 257 100,0 70 éves és idősebb ... ,. 194 587 48,9 203 208 51,l 3137 795 lO0,0 60 éves és idősebb összesen . 1611 007 56,9 462 045 43,l ] 073 052 100,0

$ Nyugrlijasokat és segítő családtagokat is beleértve.

A legtöbb öregkorú keresőt — a kereső öregkorúaknak több mint a fe- lét — a mezőgazdasági foglalkozásúak soraiban találjuk. Ezeknek zöme 10 holdon aluli birtokos, de sok közöttük a 10—15 kat. holdas középparaszt, a mezőgazdasági munkás és a segítő családtag is. Ez utóbbiak nagy többsé—

gükben nők, de a nők aránya az egy kat. holdon aluli vagy egy-két holdas öregkorú birtokosok között is elég magas (12. tábla).

Az egyéb foglalkozásokban az alkalmazottak és az önállók között van a legtöbb — főképp 60—69 éves — öregkorú kereső. Az öregkorú keresők—

nél egyébként a mezőgazdasági foglalkozásúak után a munkások száma a legnagyobb (az öregkorú keresőknek majdnem egyötöde), majd az alkalma—

zottak következnek A nem mezo"gazdasági foglalkozású öregkorú keresők- nél a segítő családtagok és az alkalmazottak között találunk nagyobb arány—

ban noőket

Újabb adatok szerint Magyarországon a nyugdíjas korhatár felett levő férfi és női dolgozók 1953—ban az összes dolgozóknak egyaránt 6,5 százalé- kát tették ki.10 A férfi dolgozók 3,6 százaléka a 60—64 éves korcsoportba tartozott, s 2,9 százalékuk volt 65 évesnél idősebb: a nőknek pedig 3,8 szá—

zaléka tartozott az 55—59, l,8 százaléka a 60—64 éves korcsoportba, 65 évesnél idősebb csak O,9 százalékuk volt.

19 Az önállók nélkül. Ezeknek a száma különösen a mezőgazdaságban magas,