Toutain, J.C.: Franciaország népessége 1700–1959

334 STATISZTIKAI IRODALMI EL§Y§L9

tagságban elhúnyt esik és ezek közül 288 tbc—ben halt meg. Hasonló a helyzet Argentínában "is, ahol' 344 fertőző beteg—

ség—ben elhalt közül 197 tbc—ben pusztult el.

(Ism. : Csikós Mihály) TOUTAIN, a. c.:

FRANCIAORSZÁG NÉPESSÉGE noe—1959

(La population de la France de 1700 a 1950.)

—— Cahiers de l'Institut de Science Economi- aue Appuguée.1963. január, Supplément 3—247. p.

A tanulmány, mely a ,,Histoire guantita—

tive de lléconomie francaise" sorozat har—

madik köteteként jelent meg Franciaország népeSSégének -— mint a gazdasági élet fő mozgató erejének —- alakulását sokolda- lúan mutatja be. Részletesen ismerteti a felhasznált adatforrásokat és az alkalma—

zott módszert azokban az esetekben, ahol az adatok kétes megbízhatósága vagy hiánya miatt becslést kellett alkalmazni.

Szerző hangsúlyozza, hogy munkáját nem demográfiai, hanem közgazdasági igények szem előtt tartásával végezte, ennek megfelelően választotta ki a Vizs—

gálat szempontjait Mivel igen sok eset—

ben és különösen az 1850. évet megelőző időszakra vonatkozólag saját becsléseire volt utalva, ezért megállapításait feltéte—

les jellegűeknek tekinti, melyeknek iga—

zolása vagy elvetése az emlitett sorozat további munkáinak folyamán végzendő kutatások eredményeitől függ.

A mű a népesség közgazdasági szem—

pontból — szerző által —- legfontosabb—

nak tartott jellemzőinek alakulását vizs—

gálja; így

1. az egész népesség számának gyarapo—

dását, mint a születési és halálozási arány- szám változásának eredőjét;

2. a népesség megoszlását városi és falusi jellegű települések között;

3. a népesség arányának változását közsén gek, illetve tömörülések különböző nagyság- csoportjaiban ;

4, a keresők megoszlásának alakulását kor—, nem— és foglalkozási csoportok között, valamint szociális helyzetük szerint;

5. foglalkozik végül a munka a népesség általános műveltségének és — kevésbé rész—

letesen — szakmai képzettségének fejlődé- sével is.

1. Az egész népesség születési és halá- lozási arányszáma (10000 lakosra) az 1700—as évek körül egyformán kb. 400 volt, 1959—ig az előbbi lBS—ra, az utóbbi ll7—re csökkent. Az évi születési többle—

tek eredményeként az 1700—es években 19—20 millió fő körül stagnáló lélekszám

1959-ig 45 millióra növekedett. Kiszá—

mítja szerző a népesség számának szaza—

lékos évenkénti változását, kimutatja a gyarapodás mértani átlagát az egyes nén- számlálások közötti időszakban, de nem szól a vándormozgalom szerepéről az or—

szág népességszámának változásában, pe,—

dig az Franciaországban nem volt jelen- téktelen. Viszont beszámol a területi vál:—

tozások hatásáról.

2. A városi és falusi népesség kette- választását problematikussá teszi az elvá—

lasztás önkényessége a kettő kÖZÖtt Szerző 2000 lakosnál húzza meg a hatar—

vonalat Az ennél kevesebb lakosú tömö—

rüléseket falusi jellegűnek tekintve, a falusi és a városi népesség aránya az 1700. évi 84, illetve 16 százalékról 1954—

ben 44, illetve 56 százalékra változott.

33 A lakosság száma szerint 20 nagy- ságcsoportba sorolja a szerző a községe—

ket; ' ezek közül a 300 főnél kisebb és az 5000 főnél nagyobb csoportokba tartozó agglomerációk lakóinak száma — különö—

sen az utóbbi —-— 1851 és 1954 között nagymértékben (megnövekedett,; míg a 300 és 5000 fő közötti csoportokba tartozó agglomeráriók lakosságának száma a fenti időszakban jelentősen csökkent.

4. A keresők foglalkozási csoportok kö—

zötti megoszlásának kutatása okozta a legtöbb nehézséget. Már maga a ,,kere—

ső"-nek minősülés is kérdéses biztonságú elhatárolást jelent. Ezzel kapcsolatban

utal szerző a segítő családtagok és a munkanélküliek fogalmi megkülönbözte—

tésének nehézségére, megemlíti itt a falu—' si kettős foglalkozásúak (nálunk ma kéte lakiságnak nevezett) problémáját is.

Végül a termelési főágakkal analóg 3 fog—

lalkozási főcsoportba sorolja, a keresőket:

mezőgazdaság, ipar, szolgáltatás és ——- kiemelve a szolgáltatási ág határainak bizonytalanságát —— megállapítja az ősz—

szes és az egyes főcsoportokba tartozó keresők száma gyarapodásának mértékét időszakonként. A kereső népesség alaku—

lásának vizsgálatát a foglalkozási főcso—

portokon kívül 9 ipari (energia—, fém—, fa—, papír-, vegyi—, élelmezési, textil-, építő-, vegyes ipar) és 6 szolgáltatási (szállítás, kereskedelem, bank—biztosítás, szabadfoelalkozás, háztartás, közszolgá—

lat—közüzem) alcsoportokra is kiter—

jeszti. Részletesen foglalkozik szerző a nők kereső tevékenységének alakulásával és a keresők komegoszlásával. Ez utóbbi téren különösen érdeklődésre tarthat igényt a teljes népesség számát a keresők népességgel és a munkaképes korú né—

pességgel összehamnlitó adatgyűjtemény, mely szerint például 1954—ben a teljes népességből mintegy 665 százalék volt

STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÖ

335

munkaképes korú és 47,5 százalék a ke—

reső, míg 100 évvel (korábban a megfelelő arány mintegy 67,5 százalék és 39 száza—

lék volt. A munka öt csoportba sorolja a keresőket foglalkozásuk keretében el—

foglalt szociális helyzetük szerint. E cso- portok a következők: főnökök, alkalma- zottak, munkások, munkanélküliek, egye- dülálló (izolált) dolgozók. E csoportokba tartozó keresők számáról, valamint száza—

lékos arányáról egyes időpontokban fog- lalkozási fő— és alcsoportonként részletes adatok találhatók a könyvben.

5. A népesség általános műveltségének fokmérőjeként 4 ismérvet alkalmaz a szerző: az írni—olvasni'tudást, az alapfokú (általános) iskolázottság mértékét, a kö—

zépfokú iskolázottság mértékét, a felső—

fokú (egyetemi) végzettségűek számát, az utóbbiakhoz számítva egyes felsőfokú szakiskolák végzetteit is. Ezeknek az is—

mérveknek számszerű értékei, illetve azok fejlődése, összehasonlítva az iskola—

kötelesek, illetve beíratható korúak szá—

mának alakulásával, ha nem is azonosít- ható a szellemi képességeknek, sem pe—

dig a szakmai képzettségnek növekedésé—

vel, mégis —— szerző véleménye szerint ——

a nemzet szellemi erőfeszítésének mérté—

kéül tekinthető és ezért nagy figyelmet érdemel.

A mű a vizsgált kérdéseket bőséges számanyaggal és grafikonokkal szemlél—

teti.

(Ism.: Juhász László)

IPARSTATISZTI KA

AZ OLASZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS SZERKEZETE ÉS PERSPEKTIVÁI

(structure et perspectives de l'économie nénergétigue italienne.) Luxemburg, 1962. 231 p.

Az élőszóban Leontief hangsúlyozza, hogy ez a tanulmány az energiafelhasz- nálás vizsgálatában elsőként alkalmazza az ágazati kapcsolatok módszerét. Eddig

a kutatók csupán a technológiai kuta- tások elmélyítését tűzték ki célul és nem tanulmányozták eléggé az általános gaz- dasági fejlődés eredményeit és várható következményeit. Ez az aránytalanság pedig ahhoz a kockázathoz hasonlítható, mely egyre több és nagyobb sebességű gépkocsi gyártásával járna,

akkór nem gondoskodnának egyre kor—

szerűbb úthálózatról is.

Az energiaforrásokkal való ellátottság, amely a nemzeti termelés növelésének jelentős előfeltétele, világszerte a legfon- tosabb gazdasági problémák egyike. A tanulmány nemcsak az olasz gazdasági élet fejlődéséről tájékoztat, hanem azt is be kívánja mutatni, hogyan lehet a gazdasági elemzés korszerű módszerének alkalmazása alapja egy olyan gazdaság- politikának, melynek célja a fejlődés ütemének fenntartása vagy gyorsítása.

Nyugat—Európában az utóbbi években az *energiafelhasználás mértéke mintegy évi 3 százalékkal nőtt, ugyanakkor az új beruházások 20 százaléka az energia—

iparra esett. A tényleges egyensúly és az

előirányzott energiafelhasználás vizsgá—

latában a tanulmány az ágazati kapcso—

latok mődszerét alkalmazza.

ha ugyan— —

A tanulmány első része (,,Az 1953——

1957 évek energetikai mérlege") a külön- böző energiahordozók áramlását vizsgálja a termelő szektorokban történő felhasz—

nálásig. Kidolgozza az energetikai mér—

leget a vizsgált időszak egyes éveire vo—

natkozólag, hogy lehetővé tegye az ener- giatermelő szektorok fejlődésének, az energiahordozók ágazatonkénti felhasz—

nálásának, a felhasználásban megnyil- vánuló helyettesítési irányzatoknak, végül a szektorok termelési színvonala és ener—

giafogyasztása között fennálló összefüg—

géseknek elemzését.

Az ,,Olaszország energetikai rendszeré—

nek szerkezete 1953—1956 közöt" c.

részben az energiatermelő és a többi ter—

melő szektor között fennálló összefüggé—

seket, az energiahordozók iránti szük—

séglet, valamint a javak és szolgáltatások Végső kereslete közötti kapcsolatokat, végül ennek a szerkezetnek a nemzet—

gazdasági termelő folyamatra gyakorolt hatását tárgyalja. Az összefüggések elem—

zése Leontief modellje alapján történik.

Az olasz nemzetgazdaság 1956; évi szer—

kezetét bemutató matrix 33 oszlopot és kb. 600 sort tartalmaz. A feltüntetett tételeket 1953. évi áron értékelték.

A tanulmány harmadik és negyedik része szorosan összefüggő témát tárgyal.

(,,Az olasz közgazdaság fejlődésének ki—

látásai" és ,,Az energia-szükséglet elő—

becslése az olasz közgazdaság várható fejlődésének keretében") Szerzők állás—

pontja szerint feltétlenül szükséges az energiaszükséglet hagyományos módsze—

rek segitségével nyert előrebecslésében az