STATISZTIKAI IRODALW FIGYELÖ
_célból, hogy a minket érdeklő mennyiségek hogyan fognak változni, ha bizonyos esemé- , nyek bekövetkeznek, vagy ha valamilyen gaz-
dasági intézkedést foganatosítanak.
Az előrebecslés ,,jóságára" két megjegyzést lehet tenni: 1 . megtörténhet, hogy a gazdasági előrebeoslés nehézségei miatt az elkerülhetet- len hibahatárok nagysága a valószínű értékek becslését még bizonytalanabbá teszi; 2. az előrebecslés nem terv, amely kötelező felada- tokat állapít meg, és nem meghatározott idő- intervallumra vonatkozik. Az előrebecslések a gazdaság jövőbeni fejlődésének objektív fel- tételeit fejezik ki, és alapot adnak a perspek- tivikus tervek elkészítéséhez. Matematikailag kifejezve, a gazdasági tervek és előrebeeslések egymást keresztező mennyiségek. Az első a gazdasági fejlődés feladatainak irányelveit, a második pedig a gazdasági fejlődés hipotézi—
seit tartalmazza. Ezért a hosszú távú előre- . becsléstől nem várhatjuk, hogy pontosan meg—
mondja, mi fog megvalósulni például 2000-ben.
A hosszú távú előrebecslésnek nem a jövő előrelátása a feladata, hanem az, hogy infor- mációkat szolgáltasson a gazdasági fejlődésről bizonyos objektív feltételek beteljesülésének hipotézise mellett.
Az előrebecslések adatainak egyszerű össze—
hasonlítása a valóságos helyzettel egyáltalán nem megfelelő módszer az előrebecslés ,,jósá- gának" igazolására. A verifikálásnál különös jelentősége van az értékelésen alapuló intui- tív módszernek.
Az előrebecsléseket két úton javíthatjuk meg: 1. a gazdasági jelenségek megértésének és működésének javításán keresztül; 2. jobb, teljesebb, átfogóbb információk beszerzése útján. Megtörténhet, hogy az előrebeoslés hibás, az indokolás azonban helyes, vagy az előrebecslés helyes, de az indokok hibásak.
Más szavakkal a hibák kompenzálhatják egy- mást. Például az exogén változókat helyesen értékeltük, de rossz függvénykapcsolatot alkal- maztunk, vagy éppen fordítva.
A gyakorlatban a legtöbb hiba az informá- ciók pontatlanságából és ezek utólagos helyes- bítéséből származik. A korrigálásnak az a hát—
ránya, hogy ' nehezen lehet megállapítani, mennyiben különbözött volna az előrebecslés, ha kidolgozása időpontjában rendelkeztünk volna a javított adatokkal. Nem beszélve arról, hogy a javítási eljárások gyakorlatilag végnélküliek.
Az alapkérdés mégis az, hogy mihez viszo- nyítva határozhatjuk meg az előrebecslés minőségét. A legegyszerűbb módszer az, ha az előrebecslést összehasonlítjuk egy un. ,,elemi modellel", azaz a legújabb tendenciák alapján végzünk bizonyos extrapolálást. Az egyszerű extrapolálás azonban nagyon kétértelmű, és mindig a valasztott elemi modelltől függ. Ez nem azt jelenti, hogy az előrebeeslések tudo-
75!
1051
mányos verifikálása lehetetlen. A megfelelő statisztikai finomítások alkalmazása a legtöbb nehézséget áthidalja.
(Ism.: Pallós Emil) BALEVSZKI, o.:
A NÉPESSÉG GAZDASÁGI AKTIVITÁSA BULGÁRIÁBAN
(Ikonomieseszkata aktivnoszt na naszelenieto v NR Bölgarija) —— Ikonoma'cseazka Minőt. 1969. 2. sz. 38——
44. p.
A népesség gazdasági aktivitásán az egyes személyeknek a termelő és a nem termelő szférában kifejtett olyan tevékenysége értendő, amelyért fizetésben vagy ellenszolgáltatásban részesülnek. A népesség gazdasági aktivitása a szocialista fejlődés egyik lényeges közgazda- sági problémája. E probléma szorosan össze- függ a Bolgár Kommunista Párt gazdaság- politikájával, melynek célja Bulgáriának elrna- radott agrárországból az iparosítás révén ipari- agrárországgá történő átalakítása.
Az iparosítás és a mezőgazdasági szövetke- zeti mozgalom kifejlődése következtében so—
kan vándoroltak a falvakból a városokba, ami a. népesség gazdasági aktivitásának alakulásá—
ban is tükröződik. A születések és halálozások számának csökkenése és ezzel együtt a népesség öregedése szintén kihat az aktivitásra. Kifeje- zésre jut ez a lakosság foglalkozásának össze- tételére vonatkozóan az 1934.., 1956. és 1965.
években végzett összeírások során nyert sta- tisztikai adatokban is. A gazdaságilag aktív népesség aránya 1934—ben 56,5, 1956-ban
54,5, 1965-ben 51,9 százalék volt. A gazda-
ságilag aktív népesség arányának csökkenése tehát állandó tendencia. A népesség gazdasági aktivitásában bekövetkezett változások azon—
ban nem írhatók egészében a közgazdasági tényezők, azaz a munkaalkalom hiányának számlájára. Ismeretes, hogy Bulgáriában nincs munkanélküliség, sőt egyes ipari, építőipari és más ágazatokban munkaerőhiány tapasztal- ható. A gazdaságilag aktív népesség arányának csökkenése tehát elsősorban a népesség demog- ráfiai alakulásának, a népesség korstruktúráj á.- ban bekövetkezett változásoknak tulajdo- nítható.
Nyilvánvalóan a népesség öregedése az, ami a gazdasági aktivitás (foglalkoztatottság) csökkenésének általános irányzatát meghatá- rozza. Ezt a folyamatot erősíti a halálozások számának csökkenése és a gazdasági életből
már kivált, idős korú személyek számának növekedése. E személyek eltartása a szocialista társadalom gazdaságilag aktív tagjaira hárul.
A népesség gazdasági aktivitása másképpen alakul a városokban, mint falun. A városokban az aktivitás általában növekszik. A gazdasá—
gilag aktív, városi lakosok aránya 1934-ben 454 százalék volt, 1956-ban ugyanannyi,
1052
STATISZTIKAI ; IRODALMI FIGYELÖ1965-ben viszont már 48,4 százalékra nőtt.
Ennek oka abban kereshető, hogy egyrészt a városokban rohamosan fejlődnek a termelő- erők, másrészt faluról állandóan áramlik a városokba a főleg fiatal és középkorú népes- ség, ami növeli a gazdaságilag aktív la—
kosság arányát. Ez a folyamat ellensúlyozza a városi lakosság öregedését.
Egészen más a helyzet falun, ahol a gazda- ságilag aktiv lakosság aránya állandóan csök—
ken. 1934—ben ez az arány 59,8, 1956-ban
59,6, 1965-ben pedig 54,7 százalék volt. Ez az irányzat két tényezővel magyarázható. Egy- felől az orszag iparosodása és a mezőgazdaság gépesítése munkaerőt von el, illetve szabadít fel a falvakból, másrészt a falusi lakosság városokba vándorlása öregedést idéz elő a falusi népesség életkor szerinti összetételében.
Lényegesen megváltozott a gazdaságilag aktív népesség családi állapot szerinti össze- tétele is. Míg 1934-ben a nőtlen és hajadon népesség aránya 23,6 százalék volt, addig 1965-ben már csak ll,9 százalékot tett ki.
A városokban ez az arány 32,5 százalékról 11,2 százalékra, a falvakban 22 százalékról lO,2 százalékra csökkent. Ami a válásokat illeti, a gazdaságilag aktív népességen beül az elvaltak aránya 1934—ben DA százalék
volt, 1965—ben pedig 1,5 százalék. A városok- ban fenti időszakban 1,0 százalékról 2,6 szá.—
zalékra, a falvakban O,2 százalékról 0,8 szá.—
zalékra emelkedett a gazdaságilag aktiv el—
váltak aránya.
A kulturális forradalom eredményeként lé- nyeges változások következtek be Bulgáriában a gazdaságilag aktív népesség szakképzettsé—
gében. A felső- és középfokú képzettséggel rendelkező, gazdaságilag aktív népesség állan—
dóan növekszik. 1934-ben a felsőfokú képzett—
ségűek aránya 0,9, 1956—ban ZA, 1965—ben pedig 3,6 százalék volt. A középfokú képzett- séggel rendelkezők aránya —— a fenti sorrend—
ben — így alakult: 2,6, 8,3 és 13,8 százalék.
Megváltozott a gazdaságilag aktív népesség ágazatok szerinti megoszlása is. Az iparban dolgozott 1934—ben a gazdaságilag aktív né-
pesség 7,l, 1956—ban 15,9, 1965-ben 26,8 szá—
zaléka, az építőiparban O,9, 2,8 és 6,6 száza- léka, a szállításban l,l, 2,6 és 3,8 százaléka.
Az 1965. évi adatok szerint a gazdaságilag
aktív népesség 4.1,1 százaléka munkás volt,
ami azt mutatja, hogy a bolgár munkássagnak egyre nagyobb a súlya a gazdaságilag aktív népességen belül.
(Ism.: Pataki Péter)
IPARSTATISZTI KA
LESZCZYNSKA, A.:
A- MUNKATERMELÉKENYSÉG MODELLJÉNEK ELEMZÉSE
(Anallza modelu Wyslajnosei pracy.) — Ekonomika i Organizacja Pracy. 1969. 3. sz. 108—113. p.
A munkatermelékenység mennyiségi vizs- gálatainal ma már egyre gyakrabban használ- ják a munkatermelékenység többtényezős kor—
relációs modelljeinek felépítési módszerét.
A cikk az egyik lengyel gépipari termelő- üzemben lefolytatott vizsgálatból nyert ada- tok alapján mutatja be a munkatermelékeny- ségi modell változóinak összefüggéseit és ezek jellegét. A konkrét alkalmazáshoz az eredeti modellben szereplő változók számát termé- szetesen csökkenteni kellett. Ennek érdekében:
—— figyelmen kívül hagyták azokat a muta- tókat, amelyek a vizsgált időszakban nem változtak (például a gépek és berendezések állapota, a munkások egyéni tulajdonságai);
illetve azokat, amelyek változtak ugyan, de a változások iránya és mértéke hosszabb idő- szakot tekintve kiegyenlitette egymast;
—- nem vették figyelembe a termelés mére—
teit sem, mert a vizsgált időszakban a vizs- gált munkahelyeken azonos sorozatokat alkal- maztak; és
—— egyes változókat összevontak.
Végül is az elvi modellt a következő, a gyakorlat számára könnyebben alkalmazható sémára egyszerűsítették:
Szervezési okokból bekövetkező állásidók
Technológiával kapcsolatos veszteségidők
A munkások hibájából bekövetkező veszteségldók
L___s
A gépek kihasználása
___—_A
1 T
A munkás termelékenysége
