Holzer, J.Z.: A demográfiai előrebecslések fontossága a társadalmi–gazdasági tervezés számára

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ

583

gazdasági népesséaé. A gazdasági aktivi—

tás ténye nem befolyásolja lényegesen a ter—

mékenységet a mezőgazdasági népességben, viszont a nem mezőgazdasági kereső nők ter- mékenysége lényegesen alacsonyabb, mint az ugyanezen rétegbe tartozó eltartott nőké.

A szellemi foglalkozásúak rétegébe tartozó nők termékenysége alacsonyabb a fizikai ré—

tegbe tartozókénál.

Végül Lengyelország 24 nagyvárosának (100 000 lakoson felüli városának) termékeny- ségét vizsgálja. A legnagyobb városokban a legalacsonyabb a nyers reprodukciós együtt- ható, de a termékenység csökkenése a ki- sebb népességű és nagyobb termékenységű városokban gyorsabb volt, úgyhogy bizonyos kiegyenlítődési tendencia mutatkozik. 1968—

ban mind a 24 nagyvárosban 1.0 alatt volt a nyers reprodukciós együttható.

(Ism.: Andorka Rudolf)

HOLZER, ]. Z.:

A DEMOGRÁFlAl ELÖREBECSLÉSEK FONTOSSÁGA A TÁRSADALMl—GAZDASÁGl TERVEZÉS

SZÁMÁRA

(Znaczenie prognaz demograficznych dla plano—

wania spoleczno—gospodarczego.) —- Gospodarka Planowa. 1971. 3. sz. 139—143. p.

A modern demográfia mindenekelőtt a társadalmi—gazdasági folyamatok és a de—

mográfiai folyamatok kölcsönhatásait vizs—

gálja. E kétfajta folyamat egymásrahatása nyilvánvaló, de a kapcsolatot még nem is- merjük kellőképpen.

Különösen fontos ezeknek a kapcsolatok—

nak az ismerete a demográfiai átmenet öt fázisból álló folyamatában a ll. és a lll. fázis határán, amikor a halandóság igen nagy csökkenése után népesedéspolitikai eszkö—

zökkel kell a termékenység csökkenése irá—

nyába hatni. valamint a N. és V. fázis ha—

tárán, amikoris a termékenység már lecsök- kent a halandóság szintjére, és fennáll an- nak a veszélye. hogy még az alá csökken.

és igy a népesség természetes fogyása kö—

vetkezik be. Az utóbbi szakaszban olyan po- zitív, natalista népesedéspolitikát kell beve- zetni, amely legalább a népesség egyszerű reprodukcióját biztosító termékenységet ered—

ményez. A szerző szerint az optimális az en- nél valamivel nagyobb termékenység lenne, amely évente 5 ezrelékes természetes sza—

porodást eredményezne. Ehhez családonként átlagosan két—három gyermekre lenne szük- ség, tehát a háromgyermekes családideálnak eléggé elterjedtnek kell lennie. Megfelelő né- pesedéspolitikai eszközök bevezetése nélkül semmi sem biztositja, hogy a termékenység csökkenése nem tart tovább, és hogy nem indul meg a népesség csökkenése.

A társadalmi és gazdasági tervezés szá- mára készitett népességelőrebecsléseket há- rom nagy kategóriába sorolja. Az elsőbe tar—

toznak az olyan előrebecslések, amelyek a jelenlegi halandósági és termékenységi tren- dek fennmaradásán vagy változatlan halan- dóságon és termékenységen alapulnak. Ke- véssé valószínű, hogy a jövőbeli demográfiai fejlődés egyszerűen a jelenlegi trendek foly—

tatását fogja követni. Ezért az ilyen előre- becsléseknek csak ,,figyelmeztető" szerepük van: jelzik, hogy milyen problémákra kell számítani, ha semmit sem tesznek a fenn—

álló tendenciák megváltoztatására.

A második fajta előrebecslések figyelembe veszik a várható gazdasági és társadalmi fejlődés hatását a demográfiai folyamatokra.

Ezeket az előrebecsléseket sok változatban kell elkészíteni, különböző fajta gazdasági és társadalmi hatásokat. valamint különböző népesedéspolitikákat feltételezve. Figyelembe kell bennük venni olyan folyamatokat, mint a városba vándorlás.

Végül ki kell dolgozni a harmadik fajta előrebecslést is, amely a népesség elérni kí- vánt reprodukcióját veszi alapul. Az ilyen elő- rebecslést arra lehet felhasználni, hogy össze- hasonlitsák vele a legvalószínűbb második fajta előrebecsléseket és a születésszám és a halandóság tényleges alakulását, hogy en- nek alapján a szükséges népesedéspolitikai intézkedéseket meg lehessen hozni.

A szerző összehasonlítja a tényleges len- gyel születésszámot az 1962. és 1967. évi elő-

rebecsléssel, valamint a hosszútávon — sta—

bil viszonyok között —— 5 ezrelékes, illetve 7.5 ezrelékes természetes szaporodást adó előrebecslésekkel. Mind a tényleges szüle—

tésszámoknak, mind pedig a két .,tény"- előrebecslésnek a lemaradása az utóbbi két ..kivánt" előrebecsléshez képest elég nagy.

Ez is jelzi a natalista népesedéspolitika szükségességét.

A hetvenes és nyolcvanas évek más szem- pontból is jelentős demográfiai problémá- kat fognak okozni Lengyelországban. Az is- kolaköteles korú (7—15 éves) népesség lét- száma 1965-ben érte el maximumát, azóta csökken, és a hetvenes években tovább fog csökkenni. Ezért sok kis iskolát be kell zárni, és meg kell szervezni a gyermekek odaszál—

litását a nagyobb iskolákhoz. Ugyanakkor a tanulólétszám csökkenése lehetőséget te- remt az egész oktatási rendszer korszerűsí- tésére, a tanár—tanuló arányok javítására, több tanárnak továbbképzésre való felsza- baditására.

A házasságkötések száma viszont 1980 körül fog tetőzni, ezért az akörüli években hatalmas lakásszükséglet fog jelentkezni.

A hetvenes években a munkaerő erősen nö—

vekedni fog, viszont a nyolcvanas években ez a növekedés nagyon meglassul. Helyte-

584

len lenne ebben az időszakban a faluról városba irányuló vándormozgalmat ösztö- nözni. mert amúgy is nagy problémákat fog okozni a megfelelő számú városi munka- hely teremtése. A fiatal nemzedékek le- hetővé fogják tenni, hogy a parasztgazda—

sógokat fiatalabbak vegyék át, ezt különö—

sen szükségessé teszi a gazdálkodó népes- ség erős elöregedése.

Az idős emberek számának gyors növe- kedése meg fogja növelni az egészségügyi ellátás szükségletét, lényegesen nagyobb lesz a nyugdijteher.

A natalista népesedéspolitikával kapcso- latban felmerül a bölcsődei és óvodai háló- zat fejlesztésének kérdése. A szerző szerint társadalmilag kifizetődőbb a gyermekeket

hároméves korig otthon nevelni, az óvodás korban viszont lényegesen előnyösebb az óvodai nevelés. A nők foglalkoztatásának tervezésénél figyelembe kell venni, hogy helytelen lenne sok jól képzett nőt kivonni a munkából és végleg a háztartásban le—

kötni. Meg kell viszont fontolni, hogy min- den esetben indokolt—e a nők teljes munka—

időben való foglalkoztatása.

Ezeknek a demográfiai—társadalmi—gaz—

dasági összefüggéseknek figyelmen kívül hagyása, és egy harmónikus fejlesztési prog- ram kidolgozásának elmulasztása súlyos konfliktusokhoz vezethet a gazdasági élet—

ben.

(Ism.: Andorka Rudolf)

TÁRSADALOMSTATISZTIKA

CECCONI. O.:

AZ ÉLETSZINVONAL FOGALMA A KDZGAZDASÁGTUDOMÁNYBAN

(Le concept de niveau de vie dans la science économioue.) —- Economie et Humanisme. 1971. nov.—

dec. 60—77. p.

A szerző a vonatkozó szakirodalom fel—

használásával azt a kérdést tárgyalja. ho- gyan kell (vagy lehet) értékelni tudományos alapon és módszerességgel a gazdasági nö- vekedés társadalmi—gazdasági hatásainak egyik vetületét: az életszínvonal alakulását.

Állást foglal a szerző az életszínvonal—- mint általában tisztán mennyiségi tartalmú- nak tekintett fogalom — és az életmód —- mint minőségi tartalmú fogalom -— közötti megkülönböztetés szükségessége mellett. Ez- zel azt akarja kimutatni és hangsúlyozni, hogy az ,,életszinvonal" elnevezéssel jelölt gyűjtőfogalom valójában kétféle, egymástól lényegesen eltérő összetevőt tartalmaz: ne—

vezetesen a hagyományos eszközökkel a szó szoros értelmében mérhető, mennyiségi eie—

mekből összetett (lényegében anyagi vonat- kozású) tényezőt és egy másikat, amelyik voltaképpen (és szükségképpen) szubjek- tív természetű értékítélet a lehetséges élet- módról és az ehhez kapcsolódó -— talán úgy volna kifejezhető, hogy hangulati —— életér—

zésről, illetve közérzetről.

A társadalmi (köz)gazdagságtan egységé- nek alapelvéből kiindulva a szerző annak szemléltetésére is törekszik, hogy az életszíne vonal fogalmának alkotásában. illetve ér—

telmezésében és megitélésében a mérték

értékelésének nem szabad elszakadnia az érték mértékétől. Valójában ugyanis a (mennyiségi) mérték és a minőség különvá- lasztása — az adott esetben — nem takarhat semmiféle kettéhasadást a gazdasági és a társadalmi tényezők között, mert az előbbit

az utóbbi éppen úgy befolyásolja egyrészt például a (mérhető) objektiv létfenntartási költségek és árak, másrészt a szükségletek és a hiányérzet közötti kapcsolat döntő jelentő—

ségének szubjektív érzete útján. Mindezek következtében — a szerző véleménye szerint

—— az életszínvonal fogalma és alakulása nem szorítható a tisztán közgazdasági jelen—

ségek, folyamatok keretei közé, hanem túl- lép azok határán, tekintve, hogy nem minden társadalmi—szociális fogalom és folyamat tartozik a közgazdaság területéhez.

A szerző tanulságos és érdekes fejtegeté—

sekkel teszi ,,olvasmányossá" az egyébként eléggé elvont témakört. A közérdeklődésre leginkább számot tartó fejtegetései közé tar- tozik annak a tucatnyi tényezőnek a felso—

rolása, melyek — szerinte — a legszemlélte- tőbben bizonyítják a mennyiségi és minőségi elemek szoros összefüggését az életszínvonal és az életmód (illetve életérzés) kapcsolatá- ban. Ezek a tényezők a következők:

1. az egészségügyi feltételek, ideértve a demog—

ráfiai helyzetet is.

az élelmezés és tápIálkozás,

(: közoktatás—szakképzés összes lehetősége.

a munkafeltételek.

a munkahely fekvése,

a fogyasztás és megtakarítás giobális keretei, a közlekedés.

_. :! lakásviszonyok és a háztartási felszereltség (közművesítés. gépesítés stb).

9. a ruházkodás,

10. a szórakozás és üdülés lehetőségei, 11. a társadalombiztositás színvonala.

12. az emberi szabadságjogok (gyakorolhatósága).

mweeeww

Az első és a tizenkettedik tényező vonat- kozásában a szerző részletesen is kifejti el—

gondolásait: nevezetesen azokat az elveket, melyekkel a mennyiségi és minőségi ténye—

zők kapcsolatát értelmezi, és azokat a mód—

szereket, illetve eljárásokat. ahogyan e kap- csolat befolyását értékelhetőnek tartja az