A népesség bűnözési fertőzöttsége

DR. PATERA ANTAL

A Magyar Népköztársaság Legfőbb Ugyésze minden év elején tájékoztatja az

ország lakosságát a bűnözés előző évi alakulásáról. a korábbi évekhez viszonyí-

tott változásáról. A (naptári) éves adatok egyebek között arról tanúskodnak, hogy az ismertté vált bűnelkövetők száma a vétőképes korú (14. életévét betöltött) né—

pesség számához viszonyítva évtizedek óta évenként 0,9—-1.1 százalékot képvisel.

Alki inem rendelkezik kellő szakismeretekkel, hajlamos arra, hogy a fenti arány alap- ján a bűnelkövetők rétegét jelentéktelennek tekintse. De még a szakembereknek

is rendkívül sokszínű. gyakran szélsőséges elképzelései vannak a népesség bűnö-

zési fertőzöttségéről, azaz azok arányáról, számáról, akiket az adott időpontban

vétőképes korú lakosságból az illetékes hatóságok korábban már ubűinelkövetőkéint

regisztráltak. '

A nézetkülönbség—ek mindenek—előtt abból adódnak, hogy a bűnözés cselek-

m—ényi és alanyi összetevőire vonatkozó statisztikai adatok, hosszabb távú érté-

kelésre alkalmas, meg-bízható idősorok csak 1964 óta — az egységes rendőrségi-

ügyészségi statisztika bevezetésével — állnak rendelkezésre. A bűnözési fertőzött- ség meghatározásához viszont minden korosztálynak la vxétőloépes kor elérésétől —

az idősekn-é-l (Fé—l évszázadot is meghaladó — folyamatos, longitudinális megfigyelé-

sére, illetve adataira lenne szükség. Mivel az ilyen longitudinális vizsgálat lehetősé- ge az 1950. év előtt született kohorszok esetében kizárt. ezért a ikriminá—lstatisztikru- sok keresik azokat az elemzési módszereket. amelyeknek segítségével az előbbit ihe-

iyettesíthertí—k, és a rendelkezésre álló részadatok alapján lkonécvenlloénlt rfelvázolfhatiják

a ibűanrelkövetővé válás arányszámait. lgy lloerüilrt sor a dem—ográiiáiban kidolgozott és

széleskörűen alkalmazott 'kohorsz-i'módszer alkalmazására a krimi-nálstatisztiká'ban

(1).

A szalklapok tanúsága szerint utoljára néhány évvel ezelőtt Miltényi Károly ki- sé—re'lite meg az egységes rendőrségi—ügyészségi krimainálsta'tisztilka 1977—1978. évi

adatai alapján a bűnelik—öwetővé válás valószínűség—ének kohorsz—módszerrel való

meghatározását (3). Jelezte azokat a legfontosabb bizonytalansági (korrekciós) té—

nyezőket, amelyeket a számítások során feltét-lenül figyelembe kell venni. Utalt ar—

ra. hogy egyebek között a módszer alkalmazhatóságára kívánta a figyelmet fel-

hívni, és hogy a ... . . vázolt módszertani megközelítést számos vonatkozásban fino-

mítonii llehet. és kell is ahhoz, hogy ebből a jogalkotás és jogalkalmazás számára

gyakorlatiasabb, használih-aitó megállapítások és következtetések adódjanak". ((3)

185. old.).

Mindezek után vártam az illetékes szakemberek (krí—minőlstaitisztiku—sok) hoz—

zászólását, mivel a tanulmányt olvasva már annakidején magam is, mint laikus

732 — DR. PATERA ANTAL

(fkrimai-nológus) [számos pontatlanságot, figyelembe nem vett tarzitó tényezőt észlel-

tem. amelyek a valószínűségi értékeket csökkentik ugyan. de magát a módszer al—

kolmaazshatőságát nem kérdőjelezik meg.

A htallg—altáts'rból ítélve úgy tűnik. a szerző figyelemfelihivása nem járt eredmény- nyel. Legalábbis szakmai berkekben nem. Rendkívül nagy visszhangra talált viszont

a bűnözéssel foglalkozó mfás elméleti és gyakorlati szak-emberek körében. Figyel-

mü'ket azonban. sajnos, nem az elemzési módszer lényege és rendeltetése nagadt—a meg. hanem a számítási eredmények, az arányszámok. amelyeket nagyon sokan -—

mvég oktatók és tudományos kutatók is - tényszámo'kn—alk. empinikus adatoknak te—

kintenek. Néhány olyan téves megállapítást említek, amelyek továbbképzés kereté- ben. tudományos ülésen hangzottak el, illetve a sztaksajltőban is megjelentek: a kahonsz-amódszerrel végzett elemzés longitudinális. illetve retrospektív vizsgálat;

66 éves koráig közel minden második fvérli bű'nelikövetővé válik; a férfi népesség

40—49 százaléka bűnelkövető; a tíz (évvel ezelőtti kriminálstanisztikai adataik ko—

horszelemzése kimutatta, hogy társadalmunk jelenleg enkölcsi válságban van stb.

Tenmészetesen nem Mliiltényi Karoly vhlilbás abban. hogy módszertani megköze- lítésének lényegét a laikusok nem értették meg, megállapításait helytelenül értel-

mezik, tévesen magyarázzák: ő szakembereknek irt és tanulmányát szaklapban tet- te közzé. (Más kérdés, hogy egyes mondatai a sz—övegösszefügg—éslből kiragadva valóban télreér—thetők, úgy értelmezhetők, mintha k—orspecifikus larányszármai nogy—

ságrenrdlileg minden időben a valóságnak felelnének meg.) Észrevételeket is első-

sorban tőlük, a szaikemzberektől várt. Ezért jómagam csupán néhány megjegyzésre

szorítkozom.

a) A bűnözés a h—alandóságtól nemcsak abban különbözik, hogy nem elkerül—

hetetlen. azaz szükségképpen minden—kit lérinltő jelenség. hanem abban is, hogy a mindenkori jogi szabályozás függvénye: csak .az bűncselekmény. amit a törvény annak nyilvánít! Az úgynevezett hagyományos bűncselekmények (emberölés, testi sértés, lopás stb.) mellett jelentős azoknak az aránya. amelyek asak viszonylag rö—

videbb (2—10 éves) időszazkban minősülnek bűncselekménynek (például terv-bűn—

cselekmények. a szabálysértési éntékh'atá rak mődosikása stb.). A számításokhoz ala- pul vett 1977—1978. évi adatokhoz képest az 19794ben hatályba lépett Büvntetőtör- vénykönyv tőbb vanatkozásban jelentősen szűkítette a büntetőjogi felelősségre Evon-

hatóság körét, minek következtében a megalkotott új bűncselekményi tényállások ellenere is mintegy 8 százalékkal csökkent a bűnelkövetők szá-ma! Megszűnt tehát annak "valószínűsége", hogy a további életút alatt a ,,delkriiminalizá'lt" cselekmé—

nyekben bárki is bűnelkövetővé válj—ék. Következésképpen, már az elmondottak ml-

att is a krilmlinrálstatisztika egydké't éves adatai alapján számított ckorspecillilkus bűn-

e'lkövetőyé válási arányszám-ak csak egy adott törvényi szabályozás és ljogalokal- mlazási gyaikanlat mellett érvényesek. Nem tülkrözik és nem is tülkrözhetik a ..nem hatályos" törvények alapján ténylegesen bűnelkövetőlként már sz—áim—bavetteket, sem pedig a jövőbeni számbavétel valószínűségét. Ezért a számításokat minden lénye- gesebb jogszabályi változáskor újra és újra el kell végezni.

b) A bűnözés sajátos jelenség abban az ertelemben is. .hogy a bűnüldöző ha- tóságdk tevékenységének függvénye: a születés vagy házasságkötés tényének a

megállapításához képest a bűnelkövetés bizonyítása bonyolult felderítő—értékelő

tevékenységet igényel. s eközben tévedések is előfordulnak. 1977—1978-zban (: bűn—- üldöző hatóságaik több mint 3 százalékos arányban minősítettek bűnelck—övetővé olyan —— ártatlan — személyeket, akiket a bíróságok később jogerő-sen fel—mentettek.

Az éves kriminfállsta'tiszititkában szereplő bűnelkövetők számát tehát legalább 3 szó- zale'lkkal csökkenteni (kell.

c) Tévesnek. illetve pontatlannak tartom a számítás—okhoz alapul! vett adatok-

nak az értelmezését is. Miként például a múzeumok vagy áruházak sem személye- ket, hanem "látogatókat", illetve .,vá—s—árlólldat" vesznek számba. úgy (: krimi'nálsta- tiisztilka is a tárgyévben ,,bűnelíköxvetőkénit" történő azonosítási vagy "elítélés—i"

eseteket regisztrálja. Amennyiben tehát ugyanazon személy ellen adott évben több

ízben %is eljárnak. úgy az ilyen személyek az éves adatokban többször — halmozot—

tan — szerepelnek: mégpedig. ha az elbírált bűncselekmények mindegyikét még jog-erős elítélés előtt (követik el. akkor az úgynevezett elsóbűinítényesek számát, más esetekben pedig a büntetett előéletűekéft szaporítják. A halmozódás mértékéről1 csak tapasztalati, illetve reprezentatív adatok álltak rendelkezésre. Ez különösen a fiatalkorúak es tiatal felnőttkorúak, valamint a vagyon elleni (bűanoselekm—ényeklben vi'sszaesők között gyak-oni (körülbelül 15—20 százalékos). A hetvenes évek elején végzett felmérésünk szerint például a többszörös vagyon elleni visszaesőknek mint—

egy egyharmadát egy év alatt többször is elítélték (4).

Feltehetően közel járok a valósághoz, ha az éves halmozódás mértékét az 1977—1978-as években globálisan 10—15 százlalékra becsülöm. Ennek megfelelően

Miltényi a számításoknál ennyivel lllS magasabb értékekből indult ki. Ha csak eze-

ket a korrekciókat elvégezzük, úgy a tértiak vonatkozá—sában máris az általa vég—

eredményként kapott valószínűségi értékek — 40—49 százalék — felső harmadában vagyunik (47—50 százalék).

Amennyiben az általam jelzett ,,tisztítatt" adatokból kiindulva végrehajtjuk a hivatkozott tanulmányban részletezett és 15—30 százalékra becsült korrekciót is.

akkor a férfiaknál 66 éves korig a bűxnelikövetővé válás valószínűsége 33—43 százo—

lélkos az 1977—1978. évek kriminálstatisztilkai adatai alapján. (A nőknél ez az arány

mindössze 5—7 lSZóZ'G'llélk.)

A bázisé'vet az a) pontban foglaltak miatt hangsúlyozom ennyire nyomatéko-

san, mivel ha tönténetesen az 1951—1952—es (vagy korábbi) évek adataiból indul—

nánvk ki (amikor a téntita'k ikriiminal—itá'si viszanyszá mai legalább [két és félszer mago- s'abbak voltak), akkor teljesen képtelen — a 100 százalékot is meghaladó — bűn- eliköveftővé válási valószínűségi arányszá—mokat kapnának.

Egyébként tel sem merem tételezni, ahogy Miltényi a kohorsz-elemzéshez csak

azért folyamodott, hogy meggyőzően (számításokkal) bizonyítsa a férfi népesség-

ben 0 bűnözési fertőződés magas fokát, azoknak az arányát, ,,. .. akik az alapul

vett gyakoriság m—ellett él-etülk folyamán összeütközésbe kerülnek a bűnügyi ható—

ságokkal..." ((3) 183. old.). A koh-orsz—módszerrel kimutatott globális — 40—49

százalékos — valószínűségi arányt ugyanis néhány százalékos eltéréssel sokkal egy—

szerű'bben is megállapíthatjuk a 'kl'llfm'l-nólS'lfletllSthllkdl tájékoztatókban rendszeresen közölt n'élháiny fő [mutató alapján.

Milntéinyi logikáját követve vesszük a kiválasztott bázisévben ismertté vált bű—n—

elíkövetőiknek a vértőiképes korú népesség számához viszonyított arányát (1977-ben a férfiaknál 1.67 százalék volt), megszorozzuk az aktiv — a 14—66 éves — élettartam- mal. azaz 52 évvel, és a kapott értéket (88.51) csökkentjük a büntetett előéletűek

arányával (4977-ben egyharmaddal). lgy megkapjuk a büntetlen lelóéletűek része-

sedését — 59.01 százalék —, amit azonban tovább kell csökkenteni a körükben elő—

torduió bűani-sm'étlés becsült gyakoriságával, 15—30 százalékkal. Végeredményként értelemszerűen 41.3—50.2l$1*ó20ll'élk05 _bűnelikövetővé válás-i valószínűségeket kapunk

— szemben a 40—49 százalékkal! Amennyiben az általam jellzett és tivgyelemrbe nem vett korrekciókat (3 és 10—15 százalék) is előzetesen elvégezzük, és az így nyert

1 A személyi számok bevezetése óta a statisztikai beszámolási időszak alatti halmozódás aránya pon- tosan megállapítható.

734 DR. PATERA ANTAL

..tisztítobt" adatokból (77.0—72,58 százalék) kiindulva végezzük el a büntetett ellő—

életűwekre és a bűinismsévilőlkre vonatkozó előbbi számítás-okait, akkor 66 éves korra

a férfiak bűnelkövetővé váltásának valószinűsége az 1977. évi adatok alapján 33.9—

43.6 .szózal—ékos (szemben a 33—43 százalékkal).

, Más megközelítési módok és becslések alkalmazása. további vagy más szem—

Lpontok figyelembevétele esetén természetesen a fentiektől eltérő globális viszony-

számok is .,shiielesithetők". ,,ivallószinűsívllhetők" a matematika segitségével.

Mivel a bűnözés nem természeti, hanem társadalmi jelenség, így itt a ,.lehe- tőségek vila'ga" szin-te korláilan. annál is inkább, mivel bibliai szóhasználattal az

ember eleve ,.ubűtniben születik", minden közösségben élő számára egyaránt adott a "bűnbeesés" lehető-sége. Ez a valószínűségek felső határa. Tegyük fel, hogy ezzel a "lehetőséggel" az emberek életük folyaman akarva-akaratlanul (gondatlanság-

ból) óltalóban ,,élnek is", csak legfeljebb mem jut a hatóságok tudomására. és

elm—anad a bűnellkövetőként történő regisztrál—ásuk. A kellő él—etta—pasztaelattal, Böl—

csességgel és értelemmel rendelkezők számára ez 'nem újdonság. és nem is meg—

lepő. A társadalom bűnözési fentőzöt'tséglét sem fogják aggasztónak, minden em;

bert pedig bűnözőnek tekinteni csak azért, mert élete folyamán valamikor. akár fél évszázaddal ezelőtt vall—amilyen vétséget követett el, s azóta becsületes, törvénytisz- telő életet él. De még azokat sem, akiket a bűnüldöző hatóságok valamikor bűn—

ellkövetőkénrt tregi—sztróllrialk. elíiélésülk—rve azonban cselekményük (vagy szem—élyülk) tór-

sadalmi veszélyességének csekély volta miatt nem került SSOT, vagy _ha el is ifiéliék

őlket elcső'bűntényesként, a továbbiakban azonban nem kerülnek többé a vádlottak

padjóma. Nem véletlen, hogy ezeknek zo vallásos gondolkodas szerint "megbocsát az isten", de meghatározott idő után ezeket a világi ólllamihat—alom uis lreh—aibil-itóslja,

Ezt az engedményt csak a globális valószínűségi viszonyszőzmok :nem teszik meg.

Az olvasó számára már az eddigi fejtegletréseimből is kiderülhetett. hogy a kar—

speaifikus lbűlneltloövetői gyalkonilsóg—i (valószínűségi) értékeik összea—dő—sórt, azaz egy adott (14—66 éves) télxeittartaimra valló vetítését. a Xbűr'ieikövetőavé ivóilósi valószinű—ség

globális arányszámot elméletileg hibásnak. a gyakorlat számára pedig nemcsak

feleslegesnek, hosznúihaiatlannca—k, de kifejezetten dezinfonmőlónia'k riavntom. A bűn—

üldözés és az iglazsógxszolgőzltatős stratégiája nem építhető olya—n viszo—nyszómra.

amely az említett szervek—nek legalább fél évszázados múltbeli és jövőbeni tevé—

kenységét tételezi fel. és nincs tekintettel magára a tólrSiO'dOllml—glGZdlCl'Sógl (anya- gi—eideológiai) viszonyok mindenkori állapotaira, változása—ira stb., amelyek végső-

soron szükségszerűen szülik a bűnözést.

Mindez azt jellenti-e. hogy a kohorszeelemzés alkoimazhatősógórt vagy alkal- mazású—nok szükségességét is tagadom? Távolról sem! Az viszont már más kér—

dés, hogy mire tartom alkal—masnak. Mindenekelőtt arra. hogy a korspecifikus bű-

nözési arányszámok (alapján tájékoztassa a bűnözés elleni harcban részt vevő

szerveket és személyeket a bűnözés vónhartó mennyiségi, szerkezeti (kor-. .nem és

előélet stb. szerin-ti) alakulásáról az elkövetkezendő 5—10 éves (esetleg hosszabb)

időszakban (2). A bűnmegelőzés és üldözés szervezése. stnattégiúja. tárgyi és sze-,-

mélyi feltételeinek -a biztositása szempontjából erre nagy szükség van. Mór csak

ezént is fontos és figyelmet érdemlő M—i—ltényi kísérlete a *koho-rszimódszer kriminál-

staiisz'tikó ban való meghonosítására.

l RO DALO M

(1) Kovacsicsné Nagy Katalin: Magyarország kriminalitósi táblai. Demográfia. 1972. évi 3-4. sz.

402—433. old.

(2) Kavacsicsne' Nagy Katalin: A visszaeső bűnözés előrejelzése. Statisztikai Szemle. 1986. évi 8—9.

sz. Bél—885. old.

(3) Dr. MIItényi Károly: Az ismertté vált bűnelkövetők aránya a társadalomban. Statisztikai Szemle.

1985. évi 2. sz. 179—187. old.

Patera Antal — Tavassy Tibor: A visszaesések intenzitásának kriminológiai vizsgálata. Megjelent:

(4

Kriminoli'ugiai és Kriminalisztikai Tanulmányok) Xll. kötet. Szerk.: Gödöny József. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1975. 346 old.

TÁRGYSZÓ: Bűnözés. Deviancia.

PE3iOME

B csoeii cum—e aarop oőpamaer aHnMai-me Ha meronanoruuecxue npoőneMbl crarncru- HGCKOI'O naőmoaennn npecrynnocru " Ha Aucxyccuonnbre BODpOChI arcú oőnac-rn.

B nurepecax oőecneuen—ma uncpopmauuu, HeoöonuMOü cneuuanncraM no npaBo-raop- uecray, yronoanomy npecneraaHmo " connponaaoAcrey, aa-rop cumaer nonesnbrM " ue—

necoaőpaeubrM anem-amire a Kpan—ianucmke Merona noropr.

B ro me speMn aerop ynaabiaeer " Ha ocoőem—iocm, nponcrenammue us oőmecraen- Hoü npupaAm npecrynnocm, npaaoaoro perynupoeanun, npaaonpumeuenun, CHCTeMbI yuera n cramcmuecxoro Haőmonenun npec-rynnocm, noi-opere őeaycnaano Heoőxonnmo npmm- man. ao anumanne : Koropmom npnőnumenun " ouei—me I'lOJ'lYHeHHbIX peeynb'raroe.

SUMMARY

The author directs attention to methodological problems of statistical surveys on de- linauence and to the discussed problems of the field.

In order to collect information necessary for specialists in legislation. criminal inves- tigation and jurisdiction the author thinks useful and expedient the experiments made for adapting the cohort method in criminal statistics.

Tahe author points out, at the same time, to the characteristics arising from the social

nature of delinauency, from legal regulation and adaptation of legal measures, from the system of criminal records and statistical surveys, which definitely should be taken into account in the cohort approach and in evaluating bhe obtained results.