A bűnözés alakulása Magyarországon 1971 és 1987 között

X

KA BÚNOZES ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON 1971 Es 1987 KOZOTT

DR. VAVRÓiSTVÁN

A társadalom érdeklődésének homlokterében álló jelenségek köre időről időre

változik. A figyelem módosulását indokolják a társadalmi folyamatok, azok a prob-

lémák, melyek megoldását a közösség sürgősnek vagy fontosnak tartja. Az érdek- lődés körének és intenzitásának változása visszahat a jelenségről kialakult véle- ményekre is. Felületes szemlélődő előtt úgy tűnhet, mintha az érdeklődés homlok- teréből kikerült problémák vagy jelenségek terén már javulás következett volna be.

A hosszabb időn át nem vizsgált vagy inkább nem azonos intenzitású érdeklődés-

sel vizsgált jelenségekre történő időszakos rátekintés sokkoló hatású lehet. ered-

ménye aránytalan reagálást válthat ki.

Jelenleg -— kétségtelen, hogy nem indokolatlanul — a gazdasági. elsősorban az ár— és jövedelmi kérdések, az infláció és a foglalkoztotottság áll az érdeklődés középpontjában. Az elmúlt időszakban a társadalom figyelme a deviáns jelensé-

gek iránt úgy tűnik, némiképp csökkent és inkább a gazdasági kérdések felé for-

dul. Bármilyen jelentősek is azonban a gazdasági változások. a bűnözés még a szorosan vett negatív társadalmi jelenségek körén belül sem kezelhető marginális jelenségként, folyamatos vizsgálatát és elemzését a változások által élezett társa- dalmi feszültségek, a társadalom érzékenységének fokozádása mindenképpen in- dokolja.

A jelenlegi helyzet reális értékelése viszont nem végezhető el hosszabb idő—

, szak áttekintése nélkül. A bűnözésre vonatkozó idősorok elemzésekor fel kell hívni

a figyelmet arra. hogy a kriminálstotisztika adatai nemcsak a jelenség változását.

hanem a jogi szabályok változásának hatását is tükrözik. Nem lenne helyes azon- ' ban a kriminálstotisztika adataival szemben emiatt fenntartással élni. A jogszabáf lyok változásának a bűnözési idősorokra gyakorolt hatását vizsgálva ugyanis abból

kell kiindulnunk, hogy a jog a társadalom értékítéletét tükrözi. Változásai ezért az e téren bekövetkező változásokat jelzik. Azt. hogy mely magatartásokat és mikép-

pen szankcionál a büntetőjog. a társadalom mindenkor érvényesülő nézetrendszere határozza meg. A statisztika viszont a mindenkori jogi szabályozáson alapul, az en-

; nek megfelelően regisztrált magatartásokat tükrözi. Ezért anélkül. hogy a jogi nor—

imák változásának a statisztikai idősorokra gyakorolt — a bűnügyi tudományok szempontjából egyébként korántsem lényegtelen -- hatását részletesen tárgyal-

"nk. leszögezhetjük, hogy a kriminálstotisztika éppen az aktuális jogi szabályo- záshoz való kötődése miatt ad reális képet a bűnözés helyzetéről.

; Avtovábbiakban röviden áttekintjük Magyarország bűnözésének 1971 és 1987

ütöm alakulását. Tisztában vagyunk természetesen azzal, hogy a rendelkezésünk-

134 DR. VAVRÓ iSTVAN , *

re álló keretek közé még a fontos információk is csak számos nehézség és kompro-

misszum árán szoríthatók be. A problémát ezért csupán a legfontosabb elemek és tendenciák bemutatásának szándékával tárgyaljuk.1

A BÚNUZÉS MÉRTÉKE

A jogász és a kriminálstatisztikus számára magától értetődő, másoknak azon- ban korántsem természetes, bár bizonyára érthető. hogy a bűnözés mint társadalmi tömegjelenség két különböző, de egymást kölcsönösen feltételező alapegységből áll. Az egyik a bűncselekmény mint emberi magatartás, a másik annak elkövetője.

E két oldal — a cselekményi és a személyi — azonban mennyiségileg eltér; Többek '

között ez a magyarázata annak, hogy a kriminálstatisztikoi ismeretekkel nem ren-

delkezők a bűnözésről közölt adatokban eltérést, nem ritkán ellentmondást vélnek felfedezni. Az eltérés okainak részletes tórgyalásától itt már csak terjedelmi okokból

is el kell tekintenünk. Az érthetőség kedvéért elegendőnek látszik csupán arra utal—

ni, hogy az elkövetők egy része egynél több bűncselekményt követ el. míg néhány

esetben több személy közösen hajt végre— egy bűncselekményt. A két oldal különb—

ségének 'oka továbbá az is. hogy nem minden bűncselekmény elkövetőjét derítik

fel. '

A bűnözés mértékét a bűncselekmények oldaláról vizsgálva azt állapíthatjuk meg. hogy 1979 óta — az azt megelőző ingadozás után —— az ismertté vált bűncse—

lekmények száma erőteljesen emelkedik. Ennél kisebb mértékben ugyan. de nő a bűnelkövetők száma is. Az eltérés oka a már említett halmazati bűnelkövetésben.

illetőleg az elkövetők nem teljes körű felderítésében keresendő.

1. tábla

Az ismertté vált kőzvádas bűncselekmények*

és a bűnelkövetők száma

A bűn- A bűn-

, , cselekmények elkövetők

Ev. evek atlago

száma

1971—1975 . . . . . I 118 305 74 519

1976—1980 . . . . . i'127 138 176 269

1981—1985 . . . . . l 149 813 81481

1986 . . . . . ' 182 867 ; 93 176

1987 . . . . . l 188 397 l 92 643

l l

' A büntető eljárásban a vádat általában az ügyész képviseli. Ez a közvődas eljárás. Kisebb jelentő- ségű, enyhébb megítélésű ügyekben a vád képviselője maga a sértett. Ez a magánvádas eljárás.

A bűncselekmények és a bűnelkövetők száma közötti eltérés vizsgálatánál em—

lítettük. hogy a megfigyelt időszakban a felderítési arány változott. Az időszak ele-

jén azoknak a bűncselekményeknek az aránya, melyek elkövetőjét nem sikerült fel-

deríteni. 20 százalék alatt volt. Ez az arány később emelkedni kezdett. 1980—ban már minden negyedik bűncselekmény elkövetője ismeretlen maradt. az utóbbi évek—

ben pedig azoknak a cselekményeknek az aránya, melyek elkövetőjét nem sikerült felderíteni. 30 százalék fölé emelkedett Más oldalról megközelítve úgy is fogal—

! Az elemzéshez felhasznált adatok forrása a Központi Statisztikai Hivatal 1971 és 1987 között meg- jelent statisztikai évkönyvei. valamint a BM Adatfedolgozó és Tájékoztatási Csoportfőnökség és a Legfőbb ügyészség Titkársága "Tájékoztató a bűnözésről" című 1971 és 1987 között megjelent kiadványai.

,,

gaüNozEs ALAKULÁSA 185

mazhatunk. hogy 1971 és 1987 között az ismertté vált közvádas bűncselekmények záma összességében mintegy felével emelkedett, ezen belül azonban azoknak a selekményeknek a száma, melyek elkövetőjét felderítették, egynegyedével nőtt, azo- é viszont, melyek elkövetője ismeretlen maradt, megháromszorozódott.

2. tábla

_ A felderítési arány alaku/ám _ '

Az ismertté vált közvádas l

". _.,__z._ buncselekmenyek ,,s, , , l Felderítési

EV j közül az elkövető l arány

, .. ," __ _, , (százalék)

l osszesen !

* felderítve 1 ismeretlen

1971 . . . . . . . 123147 l 102 241 20 906 83.0

1980 . . . . . . . 130 470 l 96 448 34 022 73.9

1985 . . . . . . . 165 816 l 113116 52 700 652

1987 . . . . . . . 188 397 ; 127 065 61 332 67.4

A 2. táblából az is látható, hogy nemcsak a bűncselekmények összes száma melkedett, hanem azoké is, melyek elkövetőjét felderítették, Mivel a felderítési

;rányt sokan kulcskérdésnek tekintik, a problémát a teljesség igénye nélkül, de iadenképp szükséges érinteni.

Abból kell kiindulni, hogy a felderítési arány elméletileg lehetséges és ideális-

ak tekintett. de még soha sehol el nem ért felső határa 100 százalék. A felderítési

,rc'myt egyébként az apparátus teljesítőképessége és a bűnözés közötti arány ha—

'rozza meg. A teljesítőképesség létszámot és szakmai felkészültséget is jelent. de 'eghatároző tényező a technikai ellátottság, a bűnüldözői kapacitás és a bűnözés értékének. valamint szerkezetének viszonya is. Nyilvánvaló ugyanis. hogy még a _egmagasabb szintű. képzettségű, teljesen feltöltött, technikailag jól ellátott appa- ótus is csak a kapacitásával arányos feladatokkal bírkózhat meg eredményesen.

A bűnözés mértéke mellett azonban annak szerkezete is meghatározó a fel- erítési arány szempontjából. Ennek tényleges. mondhatni szakmai különbözősége egyértelműen kimutatható. így például az élet elleni bűncselekmények miatt in- ult ügyekben a felderítési arány 90 százalék feletti, míg a vagyon elleni, ezen elül is elsősorban a személyek javait károsító egyes bűncselekmények esetében

esetenként és területenként — még a 30 százalékot sem éri el. E két tényezőnek.

bűnözés mértékének és szerkezetének a bűnüldöző apparátus kapacitásához vi- zonyított számottevő változása és a legnehezebben felderíthető, a személyek ja—

ait károsító bűncselekmények számánakunövekedése együttesen azt eredményez—

e, hogy míg 1971—ben egy olyan bűncselekményre. melynek tettese ismeretlen ma—

adt öt olyan jutott, melyeknek elkövetőjét felderítették (5:1 arány). addig 1987-ben Iz az arány már csak 211 volt, vagyis egy eredménytelen felderítésre csak két ered-

ényes jutott. —

Az eredményességet befolyásoló, de általában ritkán emlitett tényező a tár-

*'dalmi közeg is, mert ez, mint az apparátus működésének környezete. segítheti.

akadályozhatja is annak munkáját. Ismeretes. hogy a társadalom a különböző

ncselekményekre eltérő módon reagál. A súlyos felháborodást kiváltó bűnese- mint például a gyermekek sérelmére elkövetett élet elleni bűncselekmények ese- n a társadalom a legmesszebbmenőkig segíti, aktívan támogatja a bűnüldöző mek munkáját. Vannak olyan cselekmények, melyek iránt a társadalom nem mu-

önösebb érdeklődést, s tény — ezért kár lenne elhallgatni —, hogy bizonyos

186 DR. VAVRO isrvAk

magatartások büntetésével az állampolgárok nem mindig értenek egyet, s így az

eljáró szervek különösebb támogatásra nem is szamithatnak. lde tartoznak pél—

dóul egyes vóm- és deviza-bűncselekmények.

A BÚNÖZES SZERKEZETE

A köztudatban a bűnözés képzete általában két bűncselekménytipushoz, a vagyon elleni bűncselekményekhez. valamint az élet és testi épség elleni bűncse-

lekményekhez tapad. Ez a képzettársítás lényegében a társadalom marólis felfogó-

sónak negatív lenyomata, a fonókjóról tükrözi azt. amit értéknek tartanak, de jelez

tapasztalaton alapuló ismereteket is. '

Ezt a köztudatban kialakult általános képet a kriminólstatisztika adatai lényegében alátámasztják. Az ismertté vált közvódas bűncselekményeknek ugyanis átlagosan mintegy 55—60 százaléka vagyon elleni bűncselekmény. A személy elleni bűncselekmények esetében viszont valószínűleg inkább a cselekmény társadalomra veszélyessége (köznapi szóhasználattal: súlyossága), vagyis a sértett vagy a veszélyeztetett érték tükröződik a vélekedésben. Mennyiségét tekintve ugyanis a második jelentősebb bűncselekménycsoport nem a személy elleni. hanem a közle- kedési bűncselekmények köre. (Más kérdés természetesen. hogy a közlekedési bűn—

cselekmények is sértik vagy veszélyeztetik az életet. a testi épséget.) A vagyon elleni bűncselekmények

Az utóbbi időben a vagyon elleni bűncselekmények. ezen belül is a közvéle- ményt és :: tömegtójékoztatóst leginkább foglalkoztató betöréses lopások iránti ér- deklődés fokozódósót az ilyen bűncselekmények számának emelkedése indokolja.

Az e téren bekövetkező növekedés ugyanis. mértékét tekintve. meghaladja a bűn- cselekmények számc'lban megfigyelhető emelkedést,

3. tábla

A vagyon elleni bűncselekmények száma

A vagyon elleni bűncselekmények közül a

Ev

összesen társadalmi személyi tulajdon elleni

1971 . . . . . . 68 728 1 26 028 42 700

1975 . . . . . . 69 385 24 356 45 029

1980 . . . . . . 78 643 29 635 '49 008

1985 . . . . . . 101 778 25 233 73 545

1986 . . . . . . 1109 848 30 434 79 414

1987 . . . . . . 116326 30 509 * 85 817

A 3. táblából látható, hogy míg a társadalmi tulajdon elleni cselekmények szó—

ma alig egyötödével nőtt, addig a személyek javait kérositóké megkétszereződött.

Az eltérő növekedés következtében a vagyon elleni bűncselekmények körén belül a személyek javait károsító bűncselekmények aránya 62 százalékról 73 százalékra

emelkedett.

A vagyon elleni bűncselekményekkel kapcsolatban meg kell jegyezni. hogy azoknak mintegy négyötöde lopós. E cselekmények körén belül a közvéleményt leg—

nezes ALAKULASA 187

"bb foglalkoztató betöréses lopások szómónok erőteljes emelkedése figyelhető

A tendencia a lakosság szempontjából mindenképp nyugtalanító.

4. tábla

A betöréses lopások száma

A betöréses lopások közül a

Ev "**—***

összesen társadalmi személyi tulajdont károsító

1971 . . . . . . 6 269 ,3 081 8 188

1975 . . . . . . 11946 (5501 6445

1980 . . . 15807 7178 8629 1981 . . . . . . 15 994 6 556 9 438

1985 . . . . . . 25104 8514 16590

1986 . . . . . . 26 679 9 022 17 657 1987 . . . 28 893 '*9 431 19 462

A közvéleményt foglalkoztató másik vagyon elleni bűncselekmény a rablás. (Ez '*bként a híradások és a krimik egyik kedvenc témája is.) A rablások szóma ösz-

égében elsősorban azért emelkedett. mert a lopósokhoz hasonlóan a magán-

'lyek sérelmére elkövetett ilyen bűncselekmények száma 1971 és 1987 között

mint háromszorosára emelkedett. A pontosság kedvéért meg kell azonban

mi. hogy e rablások jelentős része nem felel meg a közvéleményben az e

_ lekményről általában kialakult képnek. Többségük ugyanis nem gondosan rvezett és jelentős technika alkalmazásával végrehajtott bűncselekmény, ha- pillanatnyi ötlet vagy kínálkozó alkalom hatására végrehajtott tett. (Aligha len-

iyes persze tagadni, hogy az elkövetők jelentős része maga is keresi az alkal-

,Mindez természetesen nem jelenti azt. hogy az emelkedő tendencia önma-

n ne lenne elgondolkoztató.

5. tábla

? A rablások száma

A rablások közül ::

Ev W

összesen társadalmi személyi tulajdont károsító

1971 . . . . . . 469 1 17 k* 452

1975 . . . . . . 569 1 1 558

1980 . . . . . . 1022 1 7 1005

1981 . . . . . . 1213 15 1198

1985 . . . . . . ,1579 36 1543

1986 . . . . . . 1607 29 1578

1987 . . . . . . 1617 — 27 1590

l

övében tendencia még nem világos, de már megjelentek olyan elkövetési

lyek e bűncselekményfajta társadalmi veszélyességének növekedésére

188 - DR: VAVRÓ jarva

Sokat vitatott kérdés, mennyibe is kerül valójában a társadalomnak a bűnö

zés. azaz mekkora az okozott kár. Az ezzel foglalkozók által alkalmazott száma megfigyelési mód és számítás meglehetősen tarka képet mutat. A jelenség ren kívül bonyolult és— sokféle módon megközelíthető, de a vagyon elleni bűncsele ményekkel okozott kár összegének mérhetőségében csaknem teljes az egyetérté Az teljesen egyértelmű, hogya növekvő mértékű bűnözéssel okozott kár ös szege is emelkedett. A társadalmi tulajdonban keletkezett kár az 1971. évi 24 millió forintról 1987-ig 1 milliárd 315 millió forintra. a személyek javait károsít bűncselekmények által okozott kár nem egészen 67 millió forintról 923 millió forintr nőtt, vagyis az utóbbi kategóriában a növekedés csaknem tizennégyszeres. Jogg vetődik fel természetesen, hogy az emelkedésben nemcsak a bűnözés növekedés nek, hanem az inflációnak is szerepe van. Ennek hatását azonban kiszámíthatju ha az egy bűncselekményre jutó kár átlagos összegének változását hasonlítja össze a fogyasztói árindex változásával. Az összehasonlítást 'a személyek java károsító bűncselekményekre végeztük el. mert a társadalmi tulajdon elleni bű cselekményekben benne van az esetleges. olykor nagy összegű, gondatlan bűn—é cselekmények által okozott kár is, míg a személyek javai elleni bűncselekmények-_, nél e kategóriának nincs jelentősége.

6. tábla

A személyek javait károsító bűncselekménye/(

kárösszegének alakulása

Nettó A

nominál Fogyasztói ,. Z egy . ,

iótlag— árindex* buncselekmenyre juto index-

Ev kereset' ,károsszeg hányd—'

*dos"

az 1970. évi százalékában l %forent—

1975 . . . 1352 '114.8 155.0 2347 ' 1.35 1980 . . . 190.1 155,8 - j299,1 4529 1.92

1981 . . . 201 .0 163,0 355,4 5381 2.18

1982 . . . '213,,1 174,1 390.7 5915 2.24

1983 . . . 221,5 1869 '440.8 6673 2.36

1984 . . . *233,9 2022 505.4 7651 2.50

1985 . . . 253,3 2162 605,6 9168 2.80

1986 . . . 2720 2279 618,2 9359 2.71

1987 . . . 294,0 247,3 710,6 10758 287

..

* A munkásokra és az alkalmazottakra számított indexek. A mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozók indexe eltér ugyan, a különbség azonban az összehasonlítás szempontjából nem jelentős.

" Az egy bűcselekményre jutó ka'rösszeg indexe és a fogyasztói árindex hányadosa.

*A"

A 6. táblából látható. hogy a bűncselekmények által okozott kár növekedési

üteme meghaladja mind a nettó nominál ótlagkereseti indexet, mind a fogyasztói árindexet. Ez a fokozódó társadalomra való veszélyesség (de részben talán az anyagi javak koncentrálódásának is) bizonyítéka.

A közlekedési bűncselekmények

Mértéküket tekintve a közlekedési bűncselekmények alkotják az ismertté vált közvádas bűncselekmények második legnagyobb csoportját. E bűncselekmény-kata góriával kapcsolatban talán példaként is lehetne hivatkozni a jogszabályváltozá

soknak a statisztikai adatokra gyakorolt hatására. A közlekedési bűncselekmények

§

%

BÚNUZÉS ALAKULÁSA 189

lugyanis a Büntető Törvénykönyvben csak az 1979. július 1-jén hatályba lépett sza- bályozás óta alkotnak önálló fejezetet. Ezt megelőzően -— 1972. január 1—jétől a

ent említett időpontig — a közrend, közbiztonság elleni bűncselekmények között szerepelt az ittas járművezetés (ez a közlekedési bűncselekmények döntő része), va-

mint'azok a közlekedési bűncselekmények is (jelentős részben gondatlan maga—

tartások), melyek a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés megnevezést vi-

;selték. Az 1972. január 1-je előtti időszakban az ittas járművezetés ugyanebbe a kategóriába,, mig a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés az élet. testi ép- ség elleni. tehát a személy elleni bűncselekmények körébe tartozott. Aki tehát a

"bűncselekménycsoportok idősorait vizsgálja, az "eltérések magyarázatát a jogsza- ályok változásában találja meg. Az egységes rendőrségi—ügyészségi statisztikai endszer segitségével azonban módunk van arra, hogy a közlekedési bűncselek-

'ények számát — besorolásuktól függetlenül — megállapítsuk. Az adatok azt mu—

otják, hogy e cselekmények szóma 1971 és 1987 között számottevően nem válto- ott, évi 17—21 000 ilyen cselekmény vált ismertté. Egyértelműen növekvő vagy csök-

enő tendencia nem alakult ki.

Miután a bűnözés mértéke ugyanezen időszakban számottevően emelkedett, a ozlekedési bűncselekmények bűnözésen belüli aránya az 1971. évi 17,3 százalék- ól 1987-ig 10,3 százalékra csökkent. A bűncselekmények számának viszonylagos labilitását azért szükséges hangsúlyozni, mert ugyanezen időszak alatt az ország

özúti járműállománya — döntően a lakosság tulajdonában levő személygépkocsik __z'ámának növekedése következtében —— jelentősen nőtt. A járművek számának erő- es emelkedése azonban szerencsére nem járt együtt a közlekedési bűncselek—

_enyek számának növekedésével. Erre azért kell utalni, mert a közvélemény és a

őmegkommunikáciő közlekedéssel kapcsolatos értékítélete meglehetősen negativ.

Eltételezhető, hogy ez az értékítélet nem annyira a kriminálstatisztika közlekedési

datain. mint inkább a közlekedés érzékelhető kulturálatlanságán alapul. (Az em- _er'i érintkezési módok eldurvulása széles körben tapasztalható jelenség. nem csak

? közlekedésre érvényes, bár tagadhatalan, hogy ott az átlagosnál szembetűnőbb.

több veszély forrása lehet.) Tekintettel arra, hogy a közúti forgalom növekedé- en elsősorban a lakosság tulajdonában levő személygépkocsik számának emel- edése volt a meghatározó, kézenfekvőnek látszik a járműállomány volumenének s a közlekedési bűncselekmények számának összehasonlitása.

7. tábla

A járműállomány és a közlekedési bűncselekmények

l! l— A személygépkocsik száma A közlekedési

; __WM _ "__—___ l

Ev , autóCÉ-szok § Ebből 0 l hirig—ásik-

!száma § összesen lakosság ' száma

j [ tulajdonában l

1971 . 11 885 295 152 262 468 21 291

1975 . . 12 452 568 259 550 227 .19 442

1980 22 238 ,1 013 412 978 147 16 906

1981 23 382 l 1 105 446 ,1 069 236 17 719

1985 . 24 854 1 435 937 1 399 943 18 582

1986 . 25 920 1 538 877 1 500 819 , 20 187 1987 . 26 893 1 660 258 1 619 068 ! 19 421

AZpthokat vizsgálva természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a kö—

yt sem. hogy az üzemanyag ára ebben az időszakban több mint ötszörösére

1090

nőtt. és a növekvő költségek a magángépkocsik használóit vagy legalábbis számot tevő hányadukat (: gépkocsihasználat csökkentésére ösztönözték. Ezért alapos feltételezhető, hogy az adatokban jelen van a csökkenő kilométerteljesítmény—ha tása is. Más kérdés természetesen, hogy közlekedési helyzetünk s így a balesete számának alakulása nemzetközi összehasonlításban mindezek tigyelembevételéve is kedvezőtlen.

A személy elleni bűncselekmények

A személy elleni bűncselekmények2 száma -— legalábbis az ismertté váltaké 1971—ben 24 034 volt. Ez a szám a jogszabály megváltozása következtében 10009

alá csökkent, és azóta is 9—12000 között változva viszonylag kiegyenlítetten ala

kul. (A kérdéses jogszabályvóltozás. melyet már érintettünk, a foglalkozás köré ben elkövetett veszélyeztetéseknek a személy elleni bűncselekmények köréből

közrend és közbiztonság elleni bűncselekmények körébe történő átsorolása volt.)

A személy elleni bűncselekmények közül a legsúlyosabb az emberölés. Ezek

száma általában évi 200 körül mozog. (A megfigyelt években történt emberölések

számának szélső értékei 185 és 233.) Egyértelműen csökkenő vagy emelkedő ten-

dencia nem alakult ki. Hasonlóképpen — természetesen ingadozásokkal —— stabil- nak tekinthető a szándékos súlyos testi sértések száma is. évi mintegy 4—6000 bűn-

cselekmény.

A jogszabályváltozások statisztikai adatokra gyakorolt hatására egyébként a személy elleni bűncselekmények számának alakulása akár illusztrációként is szol- gálhat. Miközben ugyanis a regisztrált személy elleni bűncselekmények száma ösz- szességében az 1971. évi 24 OOO-ről 10000 alá csökkent. az emberölések és a szán-

dékos súlyos testi sértések száma gyakorlatilag változatlan maradt: az előbbieké 216-ról 224-re, az utábbiaké 4201—ről 4209-re módosult. A változás oka a büntető-

jog belső tagoltságának módosulása. A foglalkozás körében elkövetett veszélyez-

tetések száma ugyanis a személy elleni bűncselekmények körén belül 1971—ben 14 525, 1972-ben viszont csak 494 volt. E bűncselekmények döntő többsége ugyanis

járművezetéssel összefüggő bűncselekmény volt. és ezt a bűncselekményt a jog—

szabályváltozás következtében átsorolták a közrend. közbiztonság elleni bűncselek-

mények körébe. Nem a kérdéses magatartások száma változott tehát. hanem a jog- rendszer s ehhez kapcsolódva a kriminálstatisztika kategóriái.

A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények

Úgy tűnik, a társadalom értékrendjében a család mint a társadalom alapsejtje,

— legalábbis szavakban — kezdi visszanyerni korábban megingott pozícióját. Ezért várható, hogy a jövőben az eddiginél nagyobb figyelem irányul majd azokra a bűncselekményekre is. amelyek a család nevelő funkciójának hiányosságaival. így

elsősorban a gyermekek helyzetével állnak összefüggésben. Az érdeklődés márcsak

azért is indokolt. mert az e vonatkozásban kritikusnak tekinthető két bűncselekmény (a tartás elmulasztása és a kiskorú veszélyeztetése) növekedése 1971 és 1987 kö- zött folyamatos és igen erőteljes volt.

Az adatok mindenképpen elgondolkoztatók. Ismeretes, hogy hazánkban a vá- lások száma igen magas, és ezek a válások évenként mintegy 30000 kiskorú gye—r—

mek sorsát érintik. Ha az évenként érintett gyermekek számát összeadjuk. akkor

mindenki előtt világos, hogy százezres nagyságrendről van szó. A házasságból szár-

* Ide tartozik például az emberölés. a testi sértés.

euuozes ALAKULÁSA

191

mazó gyermekek tartásával kapcsolatban évente mintegy 26—28 OO_O, döntő mér- tékben a korábban már megállapított tartásdíj módosítására vonatkozó per indult.

Ehhez járul még évente mintegy 3500—4000 olyan tartási per, mely házasságon kí-

vül született gyermekkel kapcsolatos. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a büntető ügyek számával, akkor azt kell megállapítanunk. hogy — bár hangsúlyozni kell, általában nem azonos ügyekről van szó — a bűncselekményeknek a perekhez

viszonyított aránya nem magas.

8, tábla

A tartás elmulasztása és a kiskorú veszélyeztetése

A tartás l A kiskorú

ÉV - elmulasztása ""ZÓIY'f

[ ': tetése

1971 . . 3371 497

1975 . . 3635 365

1 980 . . 4915 235

1 981 . . 5296 295

1 985 . . 6601 81 1

1 986 . . 731 5 1 005

1 987 . . 7566 1060

' Ezt a bűncselekményt az a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy kö- veti el. aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi. ór'telml vagy er- kölcsi fejlődését veszélyezteti. Hasonlóképpen bűncselekményt követ el az a nagykorú szemely is. aki kis- korút bűncselekmény elkövetésére vagy züllött életmód folytatására rábir. vagy rábírni törekszik.

Anélkül. hogy a házassági perek, a tartásdíj iránti perek és a büntető eljárá- sok száma között erőltetett összefüggést keresnénk, talán megkockáztathatjuk azt

_a feltételezést, hogy e jelenségek nem függetlenek egymástól. Valószínű. hogy

ugyanazon negativ társadalmi jelenség. a házasságok. de általában az emberi kapcsolatok megromlása, a felelősségtudat és a kötelezettségek teljesítése iránti készség társadalmi méretekben bekövetkező hátrányos változása állhat mögötte. A jelenség azért is káros. mert a megfelelő családi nevelés hiánya a felnövekvő ge-

nerációk személyiségének alakulására. beilleszkedési és együttélési készségére bi-

zonyíthatóan negatívan hat, és jelenlegi ismereteteink szerint sajnálatos módon nem zárható ki az e téren beköVetkező ,.bővített újratermelés". Ma már a szülők között is egyre nagyobb azoknak az aránya, akik csonka családban nőttek fel. kis-

korúként maguk is átélték szüleik válását, így a harmonikus családi életről nem volt alkalmuk ismereteket szerezni. Kétséges. hogy ilyen előzmények után — még a

legnagyobb igyekezet mellett is — ezek a szülők mennyire lesznek képesek utódai—

kat a társadalom szempontjából kívánatos életmód és családmodell előnyeiről meggyőzni.

Egyéb bűncselekmények

Egy rövid tanulmány terjedelmi okokból nem teszi lehetővé a bűnözés morfo- lógiájának és alakulásának valamennyi lényeges szempontból történő áttekintését.

Bizonyos bűncselekmények számának alakulását azért inkább csak utalásszerűen jelezzük. mintsem elemezni tudjuk. Közülük ezért egy bűncselekményt (közveszélyes

munkakerülés) és egy bűncselekmény-kategóriát (gazdasági bűncselekmények) lát-

szik szükségesnek megemliteni.

192 DR. VAVRÓ lSTVÁN—

Ismeretes, hogy a közelmúltban a társadalmi—gazdasági megújulási törekvé—

sek keretében a negatív jelenségek visszaszorítása érdekében kísérletek történtek a munkakerülő életmód visszaszorítására. (A választott módszerek realitása és ered—

ményessége más kérdés.)*Ez a törekvés szükségszerűen magával hozta a közveszé—

lyes munkakerülés felderítése érdekében végzett rendőri tevékenység erősítését. En- nek eredményeként a korábbinál több ilyen eset — 1987-ben az 1971. évinek több mint háromszorosa — vált ismertté.

A közveszélyes munkakerülés bűncselekményének száma

A munkakerülők

Ev száma

1971f _ . . . . . . . . . . 1106

1975 . . . . . . . . . . 1010

1980 . . . . . . . . . . 1106

1981 . . . . . . . . . . 1077

1985 . . . . . . . . . . 2741

1986 . . . . . . . . . . 4113

1987 . . . . . . . . . . 3424

A számok változása mögött nyilvánvalóan nem csak az ilyen esetek számának tényleges változása áll. Feltételezhető, hogy nem ezen bűncselekmények száma emelkedett ilyen mértékben. hanem a felderítés lett hatékonyabb. Az 1987— ben meg- figyelt csökkenés mögött viszont valószínűleg részben a korábbi esetek magas fel—

derítési száma (az .,utánpótlás tagyc'íSa' '.) részben az érintett bűnelkövetői közeg * rugalmasabb alkalmazkodása áll.

A gazdasági bűncselekmények iránt a gazdasági—jövedelmi viszonyok átrende- ződése, az átalakítás, szerkezetváltás. kibontakozás stb. néven jelzett folyamat (vagy

inkább törekvés) érthetően felkeltette az érdeklődést. A gazdasági bűnözés ugyanis :

nem más, mint a gazdasági élet negatívuma. s így az alapjelenség változása fel- !

tételezések szerint kihat a vonatkozó büntetőjogi normaszegésekre is.

Nehezíti a problémakör vizsgálatát, hogy e kérdések büntetőjogi megítélése s

különösen ennek a büntetőjog alkalmazásában megmutatkozó változása a külső

szemlélő számára -— nem minden alap nélkül - gyakran ellentmondásosnak tűnik. , A tömegkommunikációból ismert -— nem ritkán kuriózumjellegű -— példák az elő— f

fordulások számát és arányát illetően félreértésekre adhatnak okot. A gazdasági

bűncselekmények viszonylag alacsony száma és összbűnözésen belüli nem szó- mottevő (3—59/0) aránya a jelentősebb volument feltételezők számára bizonyára csa—

lódást okoz. Nehezíti a világos kép kialakítását, hogy a szemléletmód. a jogi sza- bályozás és a jogalkalmazás gyakori változása mellett az időszak folyamán alap—

vetően módosultak az e bűncselekmény szempontjából meghatározó jelentőségű

feltételek is (nőtt az idegenforgalom. bővültek az utazási és a külföldi munka—

vállalási lehetőségek stb.).

A teljességhez tartozik az is, hogy e kérdéskört még elméleti vonatkozásban sem tekinthetjük minden részletében tisztázottnak, a jelenlegi. számos vonatkozás- ban átmeneti időszakban ugyanis még nem alakulhatott ki teljes összhang a kü—

lönböző jogterületek között. Az elméleti tisztázottság hiánya pedig a jogalkalmazó szervek helyzetét korántsem könnyíti meg. Ezért valószínű. hogy az ismert és regiszt—

rált, valamint az éppen aktuális jogi megközelítés alapján ténylegesen jogsértő magatartások száma lényegesen eltér. Az eltérés mértékére vonatkozóan azánban nem csak megbízható. de még közelítő pontosságú becslésre sincs módunk. Joggal

unazes ALAKULÁSA 193

tételezhetjük azonban, hogy a gazdasági szabályozás ismert ütemű és ma még eretlen tartalmú változásai a jogalkalmazás büntetőjogi területén dolgozók

lyzetét a közeljövőben sem teszik könnyebbé.

OYSZO: Bűnözés.

PE3lOME

Asvop Ha ocuosanuu cramcrnuecnux AaHHbIX Mumuuuu u npoxyparypbi nccnenyer ,menue npecrynnocm a Beurpuu : 1971—1987 roma. HOKEBBIBGST OÖ'beM npecrynHocru, ama" Ha To, v-n'o eö cnenye'r .uccneposan, c Aayx cropon, co c-roppoi nemm—m H mennel—mo, conepmurena.

Aarop serperuaaer sonpoc Asumeum norm pacnpbnux npecrynnenuü, a aa'reM pecc—

uaaer crpym'ypy npecrynuocw. Ynaausaer Ha uMeme'i mecro e nocnenl—iee apeMn nuku? pOCT npecrynneuui'i nporua umymecraa. Ocmuaanneaercn Ha Asumenm CyMMbl 68, npuuuHeHHoro npecrynneuunmu npoma Mmymecrsa, cpaanusan ero c Awuamukoü once uncroro HOMHHaanOI'O cpeAHero sapaőorxa " unnexca posumuux ueH.

B xone oőcymAeuun Tpaucnoprublx npec'rynneuuü npusogm ABHHbie o Bosneücvsuu nemm npanononomeuuü Ha p,:nmei—me yronosusix ABHHHX. V

_ Bai—mmaei'cn AaumeuueM npecrynnennü nporua Sparta, cemsu, mononemu " nonoaoü cpu, nevem a one paccmorpeuun npoumx npecrynnei—mü setparusaer xpyr sonpocoa _ enem-ia onacnoro yxnoHei-mn o'r rpyna " xoanücraem—coü npecrynnocm.

SUMMARY

The study analyses the changes in delinguency in Hungary using police—attorney statis—

in the period between 1971 and 1987. The outhor shows the spreading of delinauency direlcts attention to the fact that it can be analysecl from two aspects, i. e. actional and

na.

The Study refers to the changes in the rate of fact-finding. then analyses the structure inauency. In the course of this he directs attention to the significant increase in recent n the number of crimes against wealth. The value of damages caused by crimes st wealth is discussed, as compared to the changes in the indices of net nominal ngs and consumer's prices.

ealing with traffic offenses, the author gives examples of the effect of changing legal ures upon changes in the data of criminal statistics.

he crimes against marriage, family, youth and sexual morals are also discussed.

l atheá crimes, as for instance, the spheres of penal idleness and economic crimes scusse .

emi: