STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
" A BUNTETÖELJÁRÁS
IDOTARTAMANAK ALAKULÁSA
DR. VAVRÓ ISTVÁN
A bűnözés erőteljes növekedése ismét ráirányítja a figyelmet a jogalkalmazó szervek tevékenységére. Általánosan elfogadott feltételezés, hogy a bűnözés elleni eredményes —— vagy annak vélt — küzdelemnek két feltétele van. Az egyik a hatékony felderítés, a másik a meg- felelő szankció alkalmazása. Ez utóbbival kapcsolatban kívánalomnak tekintik még, hogy a szankciót megfogalmazó jogerős bírói ítélet ne csak megalapozott, a személyi és cselek—
ményi társadalomra veszélyességgel arányos legyen, hanem lehetőség szerint ne teljen el túl hosszú idő a bűncselekmény elkövetése és a szankció alkalmazása között. Mindezekből értelemszerűen következik az is, hogy szankció alkalmazására csak eredményes felderítés esetén kerülhet sor.
A felderítési arány alakulása a kriminálstatisztika egyik kedvelt témája és a felderítő tevékenység ismert mutatója. Témánk szempontjából jelentősége -— hasonlóan a bűnözés volumenének alakulásához — abban van, hogy megismerése által válik áttekinthetővé a bű- nözés és a jogalkalmazás kapcsolata. A büntetőeljárás időtartamának alakulását vizsgálva tehat — részletesebb elemzés nélkül — szükséges bemutatni ezeket az adatokat is.
A jogkövetkezmény alkalmazásának megalapozottsága és annak arányossága büntetés—
tani kérdés. A személyi társadalomra veszélyesség és a tettarányosság a büntetőjogi szak—
irodalom kedvelt és gyakori témája. A büntetéstan elméleti és gyakorlati problémái azonban kívül esnek elemzésünk témakörén, ezért e kérdésekkel nem foglalkozunk.
A bűnelkövetés és a jogerős bírósági határozat közti időtartam teljes felmérése csak a jogerős bírósági döntés meghozatala után lehetséges. A bírósági statisztikai rendszerben ilyen, lényegében visszatekintő adatokat jelenleg nem dolgoznak fel. Tapasztalati értékek alapján az ilyen időintervallumok hossza tág határok között ingadozik. Az adatfeldolgozás fent jelzett hiánya miatt azonban ezek mértéke és megoszlása legfeljebb becsülhető lenne.
Ilyen módszerek alkalmazása azonban az igazságügyi statisztikában nem látszik célszerűnek.
A büntetőeljárás időtartama — mint ez érthető — a bűncselekmény ismertté válásától a jogerős ítélet kiszabásáig, pontosabban annak végrehajtásáig (ez utóbbi tágabb értelmezés) terjedő időszakot fogja át. Tanulmányunkban a bírósági ügyszak adatait vesszük vizsgálat alá. Ennek oka az, hogy a büntetőeljárás bíróságit megelőző, rendőrségi és ügyészségi szakasza e szervek statisztikai rendszerébe tartozó adatokat foglal magában. Elemzésük ezért nem igazságügyi feladat. Megjegyzendő, hogy e szakasz időtartamát a bíróságok nem tudják és nem is kívánják befolyásolni, ezért azt tevékenységük szempontjából adottnak kell tekintenünk.
Az eljárás időtartamára vonatkozó bírósági statisztikai adatok a helyi bíróságokon az év végén folyamatban levő büntetőügyek időtartam szerinti megoszlását tükrözik. Tisz- tában vagyunk természetesen azzal, hogy a büntetőeljárás bírósági szakasza ennél általában
846 DR. VAVRÓ ISTVÁN
hosszabb, mert az esetek bizonyos hányadában —— fellebbezés folytán — másodfokú eljárásra is sor kerül. Az ennek időtartamára vonatkozó adatokat azonban a bírósági ügyt'orgalmi statisztika nem tartalmazza, ezek tehát nem valamennyi büntetőeljárás teljes időtartamát tükrözik. Az elkövetés és a jogerős határozat közötti teljes időtartam nem abszolút értéket kifejező mutatónak, hanem orientáló információnak tekintendő.
A bűnözés alakulása
A bűnözés alakulását tükröző adatokat két tényező befolyásolja. Az egyik a mindenkor aktuális jogi szabályozás, a másik a jogsértések tényleges száma. A bűnözésnek és jogkövet—
kezményeinek vizsgálatát azért elsősorban a büntetőjogi szempontból viszonylag homogén időszakokban célszerű elvégezni, mert a büntetőjogi szabályok változása ténylegesen azonos magatartások esetén is módosíthatja az adatokat. Ez természetesen korántsem jelenti azt, hogy az elemzésre nincs szükség vagy lehetőség olyan idősorok esetében. amikor ezek a jog—
szabályváltozások hatására is alakulnak, sőt esetenként éppen e változások mérése a vizs—
gálat célja. Ezekben az esetekben azonban nyilvánvalóan több kiegészítő magyarázat szükséges.
A büntetőjogi szabályozás szempontjából viszonylag homogénnek tekinthető az 1980 és 1989 közötti időszak. Az 1978. évi IV. törvény (a jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyv) ugyanis 1979. július 1-jén lépett hatályba, ezért e jogszabály alkalmazása szempontjából 1980 tekintendő az első teljes évnek. A jogszabályi homogenitás természetesen relatív, hiszen az említett időszak alatt is bekövetkezett néhány jogszabályváltozás. Ezek közül azonban inkább csak a vagyon elleni bűncselekmények értékhatárát megváltoztató bír jelentőséggel, bár az adatok alakulására lényeges hatása nem volt. A büntetőjogi szempontból lényegesebb változások 1989—ben következtek be, ezek az adatok azonban a bírósági ügyszak adatait
—- éppen a büntetőeljárás rendőrségi-ügyészségi szakaszának időigénye miatt — már lénye—
gesen nem befolyásolták.
A bűnözésre vonatkozó elsődleges információkat az ismertté vált közvádas bűncselek- mények számát jelző adatok tartalmazzák. E bűncselekmények száma 1980 és 1989 között 73 százalékkal - 130 470-ről 225 393—ra —— emelkedett. A felderítési arány ugyanakkor rom—
lott. Igaz ugyan, hogy azoknak a bűncselekményeknek a száma is emelkedett, amelyek el- követőjét felderítették, ezt meghaladó mértékű volt azonban a növekedés azoknál a bűn- cselekményeknél, melyek elkövetője ismeretlen maradt. Ez utóbbi bűncselekmények száma ugyanis csaknem megháromszorozódott, 34 022-ről 101 080-ra, bűncselekményeken belüli aránya 26 százalékról 45 százalékra emelkedett.
1. tábla
Az ismertté vált közvádas bűncselekmények
Az ismertté vált Ebből az elkövető
Év közvádas bűncse-
lekmények száma felderítve ; ismeretlen maradt
1980 ... 130 470 96 448 i 34 022
1981 ... 134 914 99 110 35 804
1982 ... 139 795 100 395 l 39 400
1983 ... 151 505 107 622 § 43 883
1984 ... 157 036 109 344 l 47 692
1985 ... 165 816 113116 ! 52 700
1986 ... 182 867 125 284 57 583
1987 ... 188 397 127 065 61 332
1988 ... 185 344 117141 68 203
1989 ... 225 393 124 313 1 101 080
A BÚN'I'E'I'ÖELJÁRÁS íDÖTARTAMA 847
A felderítési arány jelzett alakulásával (is) magyarázható, hogy az ismertté vált, tehát felderített elkövetők száma és 10 000 lakosra jutó gyakorisága a bűncselekmények számánál kisebb mértékben emelkedett. (Lásd a 2. táblát.) A jelenség azért is kedvezőtlen, mert a bűnözés volumenének növekedése mellett fokozódott a bűncselekmények társadalmi ve—
szélyessége.
2. tábla
A z ismertté vált elkövetők
Az ismertté vált
É bűncselekmény-elkövetők
v ___._M_______,_____,________
száma 10 000 lakosra
(fő) számítva
19 80 ... 77 154 72,1
19 81 ... 82 354 76,9
1982 ... 82 104 76,7
1983 ... 88 591 82,8
19 84 ... 89 043 83,4
1985 ... 91 216 85,6
1986 ... 99 1 14 93,2
1987 ... 97 645 91 ,9
1988 ... 87 844 82,8
1989 ... 94 704 89,4
Mint ismeretes, a jogszabály a bűncselekményeknek két kategóriáját különbözteti meg. A súlyosabb megítélésű a bűntett, az enyhébb megítélésű a vétség. A megfigyelt idő- szakról pedig azt kell megállapítanunk, hogy a súlyosabb megítélésű bűntettek száma a vétségekét meghaladó mértékben növekedett. Avétségek száma több mint felével nőtt, a bűntetteké ugyanakkor csaknem két és félszeresére, így számuk 1989-ben már megha- ladta a 124 OOO—et, illetve a 101 OOO—et.
3. tábla
Az ismertté vált közvádas bűncselekmények
Bűntettek Vétségek
Év , Összesen
szama
1980 ... 36 279 94 191 130 470
1981 ... 39 171 95 743 134 914
1982 ... 41 150 98 645 139 795
1983 ... 46 249 105 256 151 505
1984 ... 51 236 105 800 157 036
1985 ... 55 059 110 757 165 816
1986 ... 59 737 123 130 182 867
1987 ... 65 044 123 353 188 397
1988 ... 65 663 119 681 185 344
1989 ... 89 566 135 827 225 393
Az elkövetők számának a bűncselekmények számánál kisebb mértékű növekedése rész- ben azzal is magyarázható, hogy növekedett az egy felderített tettes által elkövetett ismertté vált közvádas bűncselekmények száma: 100 felderített elkövetőre 1980-ban 125, 1989—ben
131 olyan bűncselekmény jutott, melynek elkövetője ismertté vált.—
848 DR. VAVRÓ ISTVÁN
Bírósági ügyforgalom
A bírósági ügyérkezés a büntető ügyszakban 1980 és 1989 között emelkedő tendenciát mutat, üteme azonban —— összefüggésben az elkövetők számának alakulásával —- elmaradt az ismertté vált közvádas bűncselekmények számának alakulásánál megfigyelt emelkedés mér-
tékétől.
A teljes bírósági ügyforgalom a közvádas eljárások mellett a magánvádas eljárások adatait is tartalmazza. (Ezekben az eljárásokban a vádat nem az ügyész, hanem a sértett képviseli, így ezeknek az ügyeknek eljárásjogi szempontból rendőrségi—ügyészségi előzménye nincs.) A magánvádas eljárások száma a megfigyelt időszakban némi hullámzás után jelen—
tősen csökkent. Okainak elemzése kívül esik e tanulmány témakörén, említése csupán azért szükséges, hogy jelezzük, a magánvádas eljárások aránya a bírósági ügyforgalom összességén belül az 1980. évi egyharmad körüli arányról 1989-ig egyötödre csökkent. A helyi bíróságok—
hoz érkezett ügyeken belül pedig a magánvádas ügyek aránya az 1980. évi 24 százalékról 1989-ig 16 százalékra mérséklődött. (Az arányok változásának az eljárás időtartamára gya- korolt hatását később még tárgyaljuk.)
4. tábla
)" szlhelyi bíróságokhoz érkezett büntetőügyek
A helyi bíróságokhoz érkezett
Év közvádas ; magánvádas § nem peres összes
büntetőügyek száma M
1980 ... 63 447 21 017 1 557 ! 86 021
1981 ... 66 642 21 634 1 695 89 971
1982 ... 65 939 21 255 l 1 589 88 783
1983 ... 69 810 22 127 l 1 547 93 484
1984 ... 69 289 21 976 1 1 419 92 684
1985 ... _ 70 878 20 490 l 1 509 92 877
1986 ... 77 204 19139 * 1817 98160
1987 ... 77 225 14 772 ( 2 246 94 243
1988 ... 74 032 14 527 l 2 314 90 873
1989 ... 71 562 14 015 1 2 699 88 276
A fellebbezett ügyekben az ügyforgalom lényeges változása nem figyelhető meg. A má- sodfokú bíróságokhoz (megyei bíróságok, illetőleg Fővárosi Bíróság) érkezett fellebbezett ügyek száma lényegesen nem változott. (Lásd az 5. táblát.)
Emelkedés figyelhető meg azoknak a büntető peres ügyeknek a számában, amelyek sú—
lyosabb megítélésű cselekmények lévén (idetartoznak elsősorban az élet elleni bűncselekmé—
nyek), elsőfokon megyei bíróságokon (Fővárosi Bíróságon) indultak. Ezeknek az ügyeknek a száma a teljes ügyérkezéshez viszonyítva nem jelentős, ezért az ügyforgalmi adatokat kü—
lönösebben nem befolyásolja. (Lásd a 6. táblát.)
A bírósági eljárás eredményét illetően az arányokban az 1980 és 1989 közötti időszakban lényeges Változás nem következett be. Az elítélések aránya a fiatalkorúaknál 94-95 százalék, a közvádas eljárásban elítélt felnőttkorúaknál 93-96 százalék mint szélső értékek között mozog, vagyis az ingadozás mértéke gyakorlatilag elhanyagolható. A magánvádas eljárások vádlottai között az elítéltek aránya ennél sokkal alacsonyabb. Ennek az az oka, hogy ezek—
ben az ügyekben a felek kibékülése folytán a tárgyalások kitűzése előtt az ügyek igen je—
lentős hányada szűnik meg, így ítéletre nem is kerülhet sor. (Hasonló békülésre a közvádas eljárásban nincs lehetőség.)
A BUNTETÖELJÁRÁS IDÖTARTAMA 849
5. tábla
A fellebbezett büntetőügyek a megyei bíróságbkon
biggggkíoz A megyei bíróságokon
Év érkezett befejezett folyamatban maradt
fellebbezett büntetőügyek száma
1980 ... 17 622 17 552 1 766
1981 ... 18 506 18 219 2053
1982 ... 18909 18 837 2125
1983 ... 18 527 18 690 ; 1 962
1984 ... 19 045 18 683 3 2 324
1985 ... 18823 18 686 2461
1986 ... 19426 18 718 3169
1987 ... 19 276 19182 3 263
1988 ... 18206 18 550 2919
1989 ... 16 231 17 294 _ 1 856
6. tábla
Az elsőfokú büntető peres ügyek a megyei bíróságokon
bigggglytbíoz A megyei bíróságokon
Év " érkezett befejezett ! folyamatban maradt—
elsőfokú büntető peres ügyek száma
1980 ... 811 771 3 147
1981 ... 897 893 ; 151
1982 ... : 975 918 ; 208
1983 ... 1155 6 1078 a 285
1984 ... 1204 1208 1 281
1985 ... ( 1242 1225 ; 298
1986 ... 1356 . 1323 1 331
1987 ... 1260 1293 1 298
1988 ... 1297 1240 § 355
1939 ... - 1245 1286 1 314
A folyamatban levő ügyek
A bírósági ügyérkezés növekedési üteme — mint ezt az adatok mutatják — lényegesen elmaradt a bűnözés nyers mutatószámai által jelzett növekedési ütemtől. (Az eltérés okaira az előzőkben már utaltunk.) Az ügyforgalmi adatokból azonban nemcsak az érkezett, hanem a befejezett és az egyes időszakok végén folyamatban maradó ügyek száma is megállapítható.
Az ügyforgalmi adatokból a folyamatban maradó ügyek számát vizsgálva azt kell megálla- pítanunk, hogy az egyes naptári évek végén folyamatban levő ügyek száma lényegesen na- gyobb mértékben emelkedett, mint az érkezett ügyeké.
Az érkezett és az év végén folyamatban maradt ügyek számában kimutatható eltérésnek azért van jelentősége, mert alaposan feltételezhető, hogy a folyamatos ügyek számának növe—
kedésével az eljárások átlagos időtartama meghosszabbodik. Ennek következménye, hogy a bűncselekmény elkövetéséhez viszonyítva a jogerős bírói döntés meghozatala időben távo—
labbra kerül. A téma vizsgálatának elsősorban a büntető ügyérkezés szempontjából meg-
850 DR. VAVRÓ ISTVÁN
határozó jelentőségű helyi bírósági eljárásban van fontossága. (A helyi bíróságok tevékeny—
ségének arányát mutatja, hogy az újonnan induló, tehát a fellebbezett ügyek számát ügyel—
men kívül hagyva számitott büntetőügyeknck 98 százaléka rendszeresen a helyi bírósá—
gokhoz érkezik.)
A folyamatban levő (az év végén folyamatban maradt) ügyek száma az ügyek döntő többségét alkotó közvádas eljárásokban 1980 és 1987 között 8080-ról 21 161-re emelkedett, majd csökkent ugyan, de 1989-ben még mindig több mint kétszerese (17 502) volt az 1980.
évinek.
7. tábla
A helyi bíróságokon az év végén folyamatban maradt büntetőügyek szánta
, Közvádas Magánvádas l Nem peres Összes
E .,,-
v büntetőügyek száma
1980 8080 2 515 176 10771
1981 9606 2 948 231 12 785
1982 . . .. 9 600 3 201 l 241 13 042
1983 11166 3 451 l 195 14812
1984 .... 14 032 3 964 l 252 18 248
1985 , 16232 4 202 [ 319 20 753
1986 .... 19 932 4 651 360 24 943
1987 . . . . 21161 3 991 348 25 500
1988 .... 18 885 3 759 420 23 064
1989 . . .. 17 502 3 608 ; 479 21 589
A megyei bíróságokhoz (Fővárosi Bírósághoz) érkezett fellebbezett büntetőügyek száma az 1980. évi 17 622-ről —— némi hullámzással — l986—ig 19 426—ra emelkedett, majd kis- mértékben esökkent, 1989—ben 16 231 fellebbezett ügy érkezett. A befejezett ügyek száma ez- zel csaknem megegyezett, így a folyamatban levő ügyek száma inkább ingadozott, mintsem lényegesen változott volna. Az 1980, évi 1766 folyamatban levő ügy száma l987—ig — kismér—
tékű hullámzással — 3263—1'a emelkedett, majd 1989-ig l856-ra csökkent. (A viszonylag cse—
kély esetszám miatt a változásnak különösebb jelentőséget nem kell tulajdonítani.) Az első—
fokú büntető peres ügyek közül a megyei bíróságon induló ügyek számát már korábban jeleztük. A befejezett ügyek száma csaknem hasonlóan alakult, de általában elmaradt az érkezett ügyekétől. Ennek tulajdonítható, hogy a folyamatban maradt ügyek száma az 1980.
évi l47-ről — átmeneti hullámzással —— 1989-ig 314-re emelkedett. (Lásd a 6. táblát.) A csekély esetszám miatt az adatok különösebb jelentőséggel nem bírnak.
A bírósági eljárás időtartama
A bírósági eljárás időtartamának alakulásánál már jeleztük, hogy az nem foglalja ma—
gában sem a büntetőeljárás, sem a bírósági ügyszak teljes időtartamát, csupán annak helyi birósági szakaszát tükrözi. Ezért a teljes időtartamhoz még hozzá kell számítani a rendőrségi—
ügyészségi szakasz tartamát, valamint azokban az ügyekben, amelyben az ítélet nem emel—
kedett elsőfokon jogerőre, a fellebbezési eljárás időtartamát is.
A bírósági eljárás időtartamának alakulását vizsgálva egyértelműen azt kell megállapí—
tanunk, hogy 1980 és 1989 között a hosszabb ideje folyamatban levő ügyek száma és aránya erőteljesen növekedett. Mig 1980-ban az év végén folyamatban maradt ügyeknél az iratok bíróságokhoz érkezése óta eltelt idő az ügyek 81 százalékában 3 hónapnál rövidebb volt és az 1 évnél régebben folyamatban levő ügyek aránya csupán O,5 százalékot tett ki, addig
A BÚNTETÖELJÁRÁS IDÖTARTAMA 8 5 1
1989—ben a három hónapon belül érkezett ügyek aránya 52 százalékra csökkent, az 1 évnél régebben folyamatban levőknél azonban 10 százalékra emelkedett. Még szembetűnőbb a változás és annak kedvezőtlen jellege, ha az ügyek számát a különböző ideje folyamatban levő ügyek 1980. évi adataival hasonlítjuk össze. Ebből ugyanis az állapítható meg, hogy míg az év végén folyamatban maradt ügyek száma 1989 végén átlagosan mintegy kétszerese volt az 1980. év végi mennyiségnek, addig a 6—12 hónapja folyamatban levő ügyek száma több mint kilencszer, az 1 évnél régebben folyamatban levő ügyeké viszont harmincnyolcszor volt magasabb a bázisnak tekintett mennyiségnél. Ha mindehhez hozzászámítjuk azt, hogy
— mint jeleztük — ez nem a büntetőeljárás teljes időtartama, akkor nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a bűncselekmény elkövetése és a jogkövetkezmények alkalmazása az ese—
tek növekvő hányadában időben egyre távolabb kerül egymástól.
Az elkövetés és a jogkövetkezmények alkalmazása között eltelt idő növekedésének nemkívánatos volta közismert, ezért szükségesnek látszik megvizsgálni e jelenség okait.
8. tábla
A helyi bíróságoknál az év végén folyamatban levő büntetőügyek száma az érkezés óta eltelt idő szerint
Büntetőügyek száma
ebből az érkezés napjától eltelt idő Pf
Év ""
összesen 3 hónapnál 3—6 642 1 évnél
rövidebb """ "" ' "'" ' """" " hosszabb hónap
1980 ... 10 771 8 746 1 553 416 56
1981 ... 12 785 10 134 1 929 628 94
1982 ... 13 042 9 672 2 437 820 113
1983 ... 14 812 10 690 2 749 1 243 130 1984 ... 18 248 _ 11 977 3 839 2 069 363 1985 ... 20 753 12 767 4 235 2 808 943 1986 ... 24 943 13 524 5 704 4 256 1 459 1987 ... 25 500 13 318 5 251 4 745 2186 1988 ... 23 064 11 998 4 799 4 067 2 200 1989 ... 21 589 : 11322 4 285 3 852 2130
A továbbiakban a lehetséges okok közül kizárólag azokat vesszük vizsgálat alá, ame- lyekre vonatkozóan statisztikai adatokkal rendelkezünk, nem mulasztva el megemlíteni az adatok értékelhetőségének korlátait, és nem feledkezve meg arról sem, hogy az eljárás idő- tartamát olyan tényezők is befolyásolják, amelyekről nem rendelkezünk adatokkal, amelyek statisztikai módszerekkel nem vizsgálhatók.
Az ügyek összetétele
Mint azt az előzőkből láthattuk, a bűnözés volumenének növekedése nem okozta a bírósági ügyforgalom hasonló mértékű növekedését. A folyamatban levő ügyek száma azonban az érkezéseke't meghaladó mértékben emelkedett. A gyakorlati jogalkalmazók az eltérést általában azzal magyarázzák, hogy (más tényezők mellett) ebben szerepe van az ügyek nehezebbé válásának. Ezen elsősorban nem a jogi megítélés, hanem a bizonyítási eljárás nehezebbé válását értjük. Tekintsünk el annak mérlegelésétől, hogy ebben milyen elemek és milyen mértékben hatnak közre, és e tanulmány keretében azzal sem szükséges foglalkozni, hogy mi az összehasonlítási alap és annak mennyi a reális értéke. Hasonló módon, bár nem érdektelen, kívül esik vizsgálódásunk körén a bírói állomány fluktuációjának mértéke. A bí—
rósági munkateher, egyszerűbben az egy bíróra jutó munka mennyisége sem tűnik —— éppen
852 DR. VAVRÓ ISTVÁN
az ügyérkeze's adatainak ismeretében — döntő érvnek az eljárási időtartam meghosszabbo—
dása mellett. (Jelentősége inkább a fluktuációnak lehet, figyelemmel a bírósági eljárás meg- ismétlésére vonatkozó szabályra.)
Mérhető és statisztikailag elemezhető ismérvek ezért a közvádas és magánvádas eljárások, a bűntettek és vétségek, a halmazati bűnelkövetések, az előzetes letartóztatásban volt vád- lottak aránya, valamint az elbírált bűnözés szerkezetének megváltozása.
A közvádas és a magánvádas eljárások arányának alakulását vizsgálva megállapítható, hogy 1980 és 1989 között lényeges eltolódás következett be. A közvádas ügyérkezés, ha némi hullámzással is, de enyhén emelkedő tendenciát mutatott, a magánvádas ügyérkezés viszont csökkent. Ez megváltoztatta az ügyek arányát, ugyanis míg 1980—ban az érkezett büntető—
ügyek 24,4, a befejezett ügyek 24,8 és az év végén folyamatban maradt ügyek 23,4 százaléka volt magánvádas, addig ugyanezek az arányok 1989-ben lS,8, 15,9 és 16,7 százalékra és—
tek vissza.
Közismert, hogy a magánvádas eljárások döntő hányada még a tárgyalás kitűzése előtt, általában a felek békülése következtében vagy eljárásjogi mulasztás miatt megszűnik. Ennek természetes következménye, hogy az eljárások időtartam szerinti megoszlása más, mint a közvádas ügyeknél. Kézenfekvő ezért, hogy a magánvádas eljárások arányának és számának csökkenése Önmagában is a folyamatban levő eljárások időtartam szerinti megoszlásának megváltozását eredményezi.
A bűnözés volumenének már jelzett növekedése mellett szerkezetének társadalmi szem- pontból előnytelen változása is megfigyelhető. Ezt az mutatja, hogy a bűntettek és a vétségek száma eltérő mértékben emelkedett. Ejelenséget korábban már tárgyaltuk. (Lásd a 3. táblát.) Az eltérő mértékű növekedés következtében a bűntettek aránya az 1980. évi 27,8 százalékról
l989—ig 39,7 százalékra nőtt.
A bírósági statisztika regisztrálási alapja nem a bűncselekmény, hanem az ügyek, a vádlottak száma. Az elbírált bűncselekmények szerinti besorolás ezért halmazat (egy tettes által elkövetett több bűncselekmény) esetén a legjellemzőbb, illetőleg legsúlyosabb cselek—
mény szerint történik. Tekintve, hog ' a bűntett súlyosabb, mint a vétség, halmazat esetén az előbbi képezi a besorolás alapját. Érthető tehát, hogy az elítéltek között a bűntett miatt el- ítéltek aránya eltér a bűntettek—vétségek bűncselekmények közötti arányától. (Az eljárás időbeni elhűzódásából adódóan a rendőrségiei'lgyészségi és a bírósági adatok szükségszerű eltérésétől most tekintsünk el.) A bűnözés súlyosabbá válása a bírósági adatokból — azokat az említett bűntett—vétség szempontjából vizsgálva — egyértelműen megállapítható. A fiatal- korú elítéltek száma 1980 és 1989 között 379 százalékkal emelkedett, ezen belül azonban a vétség miatt elítéltek számának 133 százalékos emelkedésétől eltérően a bűntett miatt el—
ítéltek száma 66,0 százalékkal nőtt. A közvádas eljárásban elítélt felnőttkorűak száma a vizs- gált időszakban átlagosan 92 százalékkal emelkedett. A vétség miatt elítéltek LO százalékos arányának emelkedésével szemben azonban a bűntett miatt elítéltek száma 289 százalékkal nőtt.
Az eltérő ütemű növekedés következtében a súlyosabb cselekmény, a bűntett miatt el—
ítéltek aránya a tiatalkorúaknál ebben az időszakban 46,7 százalékról 56,2 százalékra, a felnőttkorúaknál 29,5 százalékról 34,8 százalékra nőtt.
A bűnözés szerkezetének változása a bíróságok által tárgyalt ügyek összetételét egyéb vonatkozásban is kedvezőtlenül befolyásolta. A bűntettek és vétségek arányának már jelzett változása mellett emelkedett az ugyanazon eljárásban több bűncselekmény (halmazat) miatt elítéltek száma és aránya is. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy ugyanazon eljáráson belül több bűncselekményt elbírálni és ehheza bizonyítási eljárást lefolytatni nagyobbmunka—
terhet jelent, mint egy bűncselekmény elbírálása. A halmazatok miatt felelősségre vontak arányának növekedése ezért ugyancsak az eljárási időtartam meghosszabbodásának irányába ható tényező. Az adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a halmazat miatt elítéltek
853
A BüNTETÖELJÁRÁS IDÖTARTAMA
száma és aránya a fiatalkorúaknál és a felnőttkorúaknál egyaránt jelentősen emelkedik.
A jelenség nyilvánvalóan összefüggésben áll a vagyon elleni, ezen belül is elsősorban a fiatal—
korúaknál a személyek javait károsító bűncselekmények számának emelkedésével, ahol a halmazati bűnelkövetés az átlagosnál gyakoribb.
A halmazat miatt elítéltek számának és arányának alakulása
9. tábla
A fiatalkorú eliteltek A felnőttkorú elítéltek
Év összes ebből halmazat miatt elítéltek összes ebből halmazat miatt eli 'ltek
******intruzíggyí" vágna gat; a
(fo) (fő) (százalék) ( ) (fő) (százalék)
1980 ... 4 613 1 645 35,7 51 721 8 520 16,5
1981 ... 5 098 1713 33,6 54130 9 635 17,8
1982 ... :, 5 527 2 030 36,7 54 889 10 375 18,9
1983 ... ' 5 865 2 342 39,9 56 889 11 345 19,9
1984 ... 6 290 2 532 40,3 54 424 11 642 21,4
1985 ... ! 6 067 2 781 45,8 52 246 11 498 22,0
1986 ... _ 6 513 2 948 45,3 56 871 12 633 22,2
1987 ... 6 655 3 025 45,5 59 682 13 546 22,7
1988 ... 6 220 2 872 46,2 59 806 13 675 22,9
1989 ... 6 362 2 983 46,9 56 472 12 797 22,7
A büntetőeljárás időtartamának meghosszabbodását befolyásoló tényező még az a bi—
rósági gyakorlat is, hogy az előzetes letartóztatásban levő vádlottak ügyeit soron kívül tárgyalják. (A bírák jelentős részének több ügye lévén inkább arról van szó, hogy a szabad—
lábon védekezők ügyei szorulnak ki esetenként az érkezésük szerinti sorrendből.) A büntető—
eljárás időtartamának alakulása szempontjából ezért nem érdektelen annak vizsgálata, ho—
gyan alakult az előzetes letartóztatásban volt elítéltek száma.
10. tábla
A közvádas eljárás útján jogerősen elítéltek közül előzetes letartóztatásban volt személyek száma
A jogerősen elítélt
fiatalkorúak felnőttkoráak W "
mmm www
( 0) volt (fő) ( 0) volt (fő)
1980 ... 4613 51721 6671
1981 ... 5 098 . 54130 7 410
1982 ... 5 527 987 54 889 7 521
1983 ... 5 865 943 56 889 8 212
1984 ... 6 290 1 200 54 424 8 471
1985 ... 6 067 1 356 52 246 8 509
1986 ... 6 513 1 399 56 871 9 245
1987 ... 6 655 1 278 59 682 8 739
1988 ... 6 220 1 010 59 806 7 347
1989 ... 6 362 856 56 472 6 763
Az 1980 és 1989 közötti időszakban a bírósági adatok e tekintetben inkább ingadozást, mintsem emelkedést mutatnak. Ez némiképp ellentétben állni látszik a bűnözés veszélyessé-
8 54 DR. VAVRÓ ISTVÁN
gének növekedését bizonyító adatokkal, mert az lenne logikus, ha ez a növekedés az előzetes letartóztatásban levők számának és arányának emelkedését eredményezné. Az utóbbi idő—
ben azonban mind nagyobb hangot kaptak azok a nézetek, melyek az előzetes letartóztatások elrendelésének visszaszorítását tartják kívánatosnak. (E nézetek lényegének s i gy indokainak ismertetésétől most tekintsünk el.) Az előzetes letartóztatásban volt személyek adatait a
10. és a 11. tábla tartalmazza.
11. tábla
A jogerős felmentéssel vagy megszüntetéssel befejezett közvádas eljárású ügyek vádlottat közül
előzetes letartóztatásban volt személyek száma
Fiatalkorúak Felnőttkotúak
ebből ebből
Év ÖSSZES előzetes összw előzetes
száma letartózta- száma letartózta- (fő) tásban volt (fő) tásban volt
(fő) (fő)
_ ( ,, ,, , .
1980 ... 191 12 2380 149
1981 ... 204 8 2466 ; 144
1982 ... 230 13 2617 ) 144
l 9 8 3 ... 244 8 2 821 : 166
1984 ... 245 7 2867 168
1985 ... 174 14 2583 175
1986 ... 215 11 2916 177
1987 ... 320 11 3470 188
1988 ... 332 10 3891 173
1 9 89 ... l 380 3 7 4084 : 227
Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk a Büntetőeljárási törvény azon rendel- kezését, mely az eljárás bírósági szakaszának megismétlését írja elő abban az esetben, ha a bíróság összetétele megváltozik. Az eljárások bizonyos időn túli elhúzódása esetén ez szük- ségszerűen bekövetkezik.
Az adatokból megállapítható, hogy a büntetőjogi szabályozás szempontjából gyakor- latilag egységesnek tekinthető, 1980 és 1989 közötti időszakban a bűnözés volumene növe—
kedett. Ezt az ismertté vált közvádas bűncselekmények számának nagymértékű emelkedése jelzi. Elkövetői oldalon a növekedés mértéke nem volt hasonló. Ennek oka kettős. Egyrészt romlott a felderítési arány, másrészt a felderített esetekben nőtt a halmazati bűnelkövetések aránya. A bírósági ügyforgalom ugyancsak emelkedett, de ennek mértéke elmaradt a bűn—
cselekmények számának emelkedésétől. Az eltérés okai megegyeznek az elkövetők számánál megjelölt okokkal. A megfigyelt időszakban megváltozott a bírósági ügyek összetétele.
A közvádas ügyek száma és aránya emelkedett.
A bírósági statisztika ügyforgalmi adatai azt jelzik, hogy a helyi bíróságoknál az év Végén folyamatban levő ügyek száma az időszak során megkétszereződött, a rövidebb ideje folyamatban levő ügyek aránya csökkent, a hosszabb ideje folyamatban levőké többszörösé—
re, az 1 éven felülieké egészen kiemelkedő mértékben emelkedett.
A növekedés ilyen mértékét önmagában az ügyérkezés nem okozhatta. Feltételezhető okai között statisztikai módszerekkel nem vizsgált vagy nem vizsgálható körülményeknek éppúgy szerepe lehet, mint azoknaka tényezőknek, melyek statisztikai adatokkal elemezhe- tők.
A BÚNTETÓELJÁRÁS IDÖTARTAMA 855
A bíróságok munkaterhének jövőbeni — nem mennyiségi —- növekedését valószínűsíti a közvádas eljárások arányának emelkedése, a bűntettek, illetőleg a halmazati bűnelkövetés miatt felelősségre vontak számának és arányának emelkedése. A bűnözés átalakulásában megfigyelhető tendencia a vagyon elleni bűncselekmények számának további emelkedését valószínűsíti. Ennek hatása kettős lehet. Egyrészt feltételezhető, hogy a felderítési arány tovább romlik, de legalábbis nem javul, másrészt nő a halmazati bűnelkövetések gyakorí- sága. Ez utóbbi a bizonyítási eljárást bonyolító tényező, s így nagy valószínűséggel az átlagos eljárási időtartamnak, ezen belül a bírósági eljárás időtartamának további növekedése irá- nyába hat.
A bűnözés visszaszorítására irányuló társadalmi nyomás feltételezhető fokozódása kö—
vetkeztében valószínűsíthető, hogy intézkedések történnek a rendőri szervezet kapacitásának növelésére, a felderítési arány javítására. Amennyiben ennek eredményeként a felderítési arány javul, úgy még változatlan bűnözési volumen mellett is növekszik a bírósági ügyérkezés.
Amennyiben a kapacitás növekedésével összefüggő felderítésíarány-javulás a bűnözés volu- menének további növekedésével egybeesve következik be, úgy a bírósághoz érkező ügyek száma oly mértékben emelkedhet, hogy azzal jelenlegi kapacitásuk mellett nagy valószínű—
séggel már nem tudják tartani a jelenlegi tel jesítményszintet. Nyilvánvaló, hogy ez a büntető- eljárás időtartamának további növekedését eredményezi.
A büntetőeljárás időtartamának alakulásában a bíróságokhoz érkező ügyek számának növekedése mellett további, ma még nem ismert, hatásukban kiszámíthatatlan tényezők is közrejátszanak majd. így ma még nem állapítható meg, hogy miképpen alakul a bíróságok személyi összetétele a jövőben, megváltoznak—e a bűnüldöző—igazságszol gáltató szervek műkö—
désének személyi, anyagi és technikai feltételei, milyen mértékben és milyen irányban vál—
tozik az állampolgári fegyelem. Jelenlegi ismereteink alapján azonban alaposan feltételez- hetjük, hogy lényeges változás rövid távon valószínűleg nem következik be. Ha a bűnözés volumenének növekedése az utóbbi időszakban megfigyelt ütemben folytatódik, úgy a bű—
nözés társadalmi hatása és a jogalkalmazó szervek teljesítőképessége közötti eltérés fokozó- dása várható s ez további társadalmi feszültség forrása lehet. A jogalkalmazó szervekkel szemben támasztott igények másik eleme, hogy döntéseik törvényessége megalapozott legyen.
Ez az igény pedig nyilván — legalábbis a jelenlegi feltételek között — nem tekinthető az eljárás időtartamának csökkenése irányába ható tényezőnek. Ezért az ellentmondás feloldására csak a jogalkalmazó szervek munkaterhének csökkentése adhat lehetőséget. Miután a bűnözés adott, a megoldást csak e szervek létszámának emelésében, működési feltételeinek javításá—
ban kell keresni. Azt, hogy a jelenlegi és a közeli jövőben Várható gazdasági viszonyok, így a társadalom teherbíróképessége milyen mértékben teszi lehetővé a feltételek javítását vagy erre a társadalom milyen készséget mutat, nem a kriminálstatisztikai elemzés feladata meg—
ítélni.
TÁRGYSZÓ: Igazságügy.
PE3IOME
ABTOp npocnexcnsaer imamenrre npononmnrenmocm yronosHoro npouecca B Teaerme HCTCK- mero IO-Hemero nepi/torta.
Honaoe onpenenenne nepnona Méxoly COBepmcHKeM npecrynneana u nmeromuM crmy sarcona CleeÖHbIM HpHrOBOpOM BosMoxcHo TOJ'IBKO noone BbIHeCCHuH umerourero carry SaKOHa cyaeőuoro pememm. B paMKax CHCTCMLI cyneőnoü cramcmxu rame no cynrechy perpocnexraaume naHHme He paapaőarmsarorcx. l/IMeiomuüca OIIBIT noxasbnaaer, aro npononmmenbaocrb Tamx amepnanon Koneőnercn B Becmvra maporcux npezienax. Omrarco, vis—aa orcyrcrmm ynomanyrmx BblILle paspaöororc aannmx ux pasMep u pacnpenenenne B nyumeM cnyaae momao TOJILKO OIICHHBaTb. Onaaxo npn- Méuerme 'rarcax meroaoa B cyneőnoíá cramcmxe ne KaMCC'I'CH uenecooőpaaamm.
856 DR. VAVRÓ: A BÚNTETÖELJÁRÁS IDÖTARTAMA
SUMMARY
The author observes the changes in the duration of criminal procedures in the last decade.
The assessment of the time elapsing between a criminal case and the related final decision of the court can only be accomplished after the decision had been made. The juridical statistical system does not process, at present, retrospective data of this type. According to practical expe—
rience the time intervals vary within a wide range. Due to the lack of data processing mentioned above, the extent and distribution of the time intervals can only be estimated. The use of such methods, however, does not seem expedient in criminal statistics.
