A helyi bíróságok ügyforgalma és tevékenysége

(1)

A HELYI BlRÓSÁGOK UGYFORGALMA . ÉS TEVÉKENYSEGE

DR. VAVRÓ ISTVÁN

A társadalmi jelenségek vizsgálata során a figyelem — érthető okból - első- sorban e jelenségek elsődleges jellemzőire, így gyakoriságukra. szerkezetükre, ok—

sági és feltételrendszerükre, motivációs hátterükre irányult. Kevésbé tűnt fontosnak

a társadalom reagálása, közelebbről az e problémák kezelésére hivatott intéz- ményrendszerek működése. Ebben számos ok mellett nyilvánvalóan szerepet ját—

szott az intézményrendszerek tökéletességébe vetett hit, működésük zavartalansá- gának illúziója. Ahogy a kutatások hatására sikerült megismerni a deviáns moga- tartások mind több jellemzőjét. úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy nélkülözhetet- len a deviáns magatartásokkal. így főképpen a bűnözéssel foglalkozó intézmény- rendszerek tevékenységének és működési mechanizmusának ismerete is. A bűnö—

zés kedvezőtlen változásai ugyanis egyre inkább ellentétben állnak az ezzel kap—

csolatban korábban hirdetett nézetekkel.

A bűnözés növekedése mind inkább próbára teszi a társadalom tűrőképessé- gét, ugyanakkor ráirányítja a figyelmet a bűnüldöző és igazságszolgáltatő szervek tevékenységére.

A bírósági ügyforgalom és tevékenység vizsgálata az igazságügyi statisztika hagyományos témái közé tartozik. Az eredmények szélesebb körű publikálásáro azonban az utóbbi évtizedekben nem vagy csak alig került sor. Ezzel magyaráz—

ható. hogy miközben a társadalom viszonylag széles körben — bár korántsem min- dig imeglteilellő pontossággal — tájékozott bizonyos társadalmi problémákról. (:

bíróságok tevékenysége kevésbé ismert. A valós helyzet megismeréséhez ugyanakkor jelentős társadalmi érdek fűződik. Az intézményrendszerek továbbfejleszté—

séről szóló elképzelések megvalósítása érdekében hozandó intézkedések ugyanis csak akkor lehetnek eredményesek. ha ismerjük azokat az adatokat. amelyek a feladat és a kapacitás arányát pontosan jelzik. reális képet adnak a működés tényleges problémáiról.

Az igazságszolgáltatás helyzete szempontjából a helyi bíróságok1 tevékeny- sége a meghatározó. Ennek oka abban az egyszerű tényben rejlik. hogy a bíró- ságok elé kerülő jogi problémák döntő többsége a hatályos rendelkezéseknek megfelelően erre a szintre érkezik. Mindez természetesen korántsem jelenti azt.

hogy a helyi bíróságok által első fokon elbírált ügyeket fellebbezés folytán tár- gyaló, ivalaxmeint az ügyek egy viszonylag szűkebb körében első fokon eljáró megyei bíróságok (Fővárosi Bíróság) tevékenységét ne méltányolnónk kellőképpen. Az

1A közigazgatás átszervezése. 1984. január 1 óta a ..helyi bíróság" elnevezés a városi, a fővárosi kerületi, valamint a korábbi járásbíróságok egységes megnevezése.

4-

(2)

828 DR. VAVRÓ iS'l'VAN

ügyek mennyiségében, a feladatok arányaiban és jellegében megmutatkozó kü—

lönbség azonban mindenképpen e két szint elkülönített tárgyalását indokolja.

Ebben a tanulmányban arra igyekszünk választ adni. hogyan alakult a helyi

bíróságok ügyforgalma, és milyen sikerrel bírkóztak meg a feldolgozandó ügymeny- nyíséggel. A jogi problémák eltérő jellege miatt az elemzésnél szükséges a bűn-

tető. a polgári és a gazdasági ügyszak elkülönített vizsgálata. A helyi bíróságok-

kal azonos szinten működő. de külön szervezetet alkotó munkaügyi bíróságok te—

vékenysége számos vonatkozásban eltér a helyi bíróságokétól. Az elemzésnél emi—

att szükségessé váló magyarázatok a tanulmány terjedelmét nemkívánatos mér-

tékben megnövelnék. Ezért, bár a munkaügyi bíróságok is az igazságügyi szerve—

zet integráns részét képezik. ebben az elemzésben a munkajogi természetű jogvi- tákkal és a munkaügyi bíróságok helyzetével nem foglalkozunk.

A büntető ügyek

A bűnözés alakulása nem utolsósorban az egyre bővülő tájékoztatás következ-

tében ma már közismert. A jelenség lényege abban foglalható össze. hogy míg

1980—ig az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma évente átlagosan mintegy 120 000 volt. és váltakozva emelkedett vagy csökkent, de egy-értelmű tendencia nem alakult ki, a helyzet 1979—1980—ban megváltozott. Ezekben az években 125 000.

illetőleg 130000 bűncselekmény vált ismertté. Ettől kezdve a bűncselekmények

száma fokozatosan és erőteljesen emelkedni kezdett, és ez a tendencia azóta is

tart. *

1. tábla

Az ismertté vált közvádas bűncselekmények

Az ismertté vált közvódas bűncselekmények Év __,_.____._ ___—M_,

100 000 száma lakosra számítva

1981 . . . . . 134 914 1259 1982 . . . . . 139 795 1 305 1983 . . . . , 151505 1416 1984 . . . . . 157 036 1 471

1985. . . . . 165816 1556

1986. . . . . 182 867 1719 1987 . . . . . 188 397 1 774

Az ismertté vált közvádas bűncselekmények száma tehát viszonylag rövid időn belül csaknem 40 százalékkal emelkedett. Ennél kisebb mértékű volt az emelkedés

a bűnelkövetők számában. Míg 1981- ben 77000 addig 1987- ben valamivel keve—

sebb mint 93000 bűnelkövető vált ismertté. A bűncselekmények és az elkövetők

számának eltérő mértékű emelkedése több okkal is magyarázható. Az egyik az.

hogy mérséklődött a felderítési arány, ami közelebbről annyit jelent. hogy emelke—

dett azoknak a bűncselekményeknek a száma és aránya, amelyeknek elkövetőjét nem sikerült felderíteni. Ez annak ellenére következett be, hogy az eredményes fel—

derítések száma is erőteljesen emelkedett: 1981—ben 99110 bűncselekmény elkö—

ve'tőjzét derítették fel, 35 804 cselek—mény elkövetője ismeretlen maradt. 1987—ben

(3)

A BlROSAGOK UGYFORGALMA

829

már 127 065 bűncselekmény elkövetőjét derítették fel, de azoknak a bűncselek-

méinyelknek a száma, amelyeknek elkövetője ismeretlen maradt, 61 332—re nőtt.

A bűncselekmények száma és a bírósági ügyérk—ezés eltérő ütemű alakulásá-

ban a (felderítési arány változása mellett szerepe van annak a körülménynek is, hogy az elmúlt években megváltozott a bűnözés szerkezete. Nőtt ugyanis azoknak az elkövetőknek a száma és aránya, akiket egynél több bűncselekmény elkövetése (a jogban használatos kifejezéssel: halmazot) miatt vontak felelősségre. Ez egyéb- ként összefügg azzal a körülménnyel, hogy az utóbbi időben erőteljesen emelke—

dett a magánszemélyek sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmények száma (ahol viszont a felderítési arány az átlagosnál rosszabb).

Az említett okok következtében a bíróságok büntető ügyforgalma 1981 és 1987 között kisebb mértékben emelkedett, mint ahogy azt az ismertté vált közvádas bűncselekményekre vonatkozó adatok alapján feltételezni lehetne. Ha azonban a jelenséget személyi (elkövetői) oldalról vizsgáljuk, akkor természetesen az egy- séges rendőrségi—ügyészségi statisztikai rendszer és a bírósági statisztika adatai már közelebb állnak egymáshoz. Ennek az az oka, hogy a bírósági statisztika a bűnözés jelenségét elsődlegesen az ügyek, illetőleg az elkövetők (vádlottak, eli—

téltek) oldaláról közelíti meg, és ez hasonlítható össze leginkább a rendőrségi——

ügyészségi statisztika elkövetőkre vonatkozó adataival.

A helyi bíróságokhoz 1981-ben 89 971, 1987-ben pedig már 94 243 ügy érke- zett. Ezzel kapcsolatban azonban szükséges felhívni a figyelmet a következőkre.

A bíróságok büntetőügy-forgalmának két összetevője van. Az egyik a közvódas ügyek2 köre. ezeknek rendőrségi—ügyészségi előzményük van. (A bűnözés eddig idézett adatai a közvádas bűncselekményekre vonatkozóan ezeket tartalmazták.) A másik összetevő a magánvádas eljárások kör-e, ezeknek rendőrségi—ügyészségi előzménye nincs, ezek az ügyek közvetlenül a bíróságon indulnak. Témánk, az ügy- forgalom szempontjából lényeges az a körülmény, ahogy a magánvádas eljárások száma és aránya az évek során folyamatosan csökkent. Különösen jelentős volt ez 1987-ben. A magánvádas ügyek aránya, mely 1981—ben még 24 százalék volt.

1987-ben már alig volt több 15 százaléknál.

2. tábla

M" A helyi bíróságokhoz érkezett büntető ügyek

Közvá- Magán-

das vódas Nem peres

ü k .

Ev ———-—————-————— ," Jem—w— gye Összesen eljárások

száma

1981 . . 66 642 _21 634 1 695 89 971 1982 . . _ 65 939 21 255 1 589 88 783 1983 . . 69 810 22 127 1 547 93 484 1984 . . 69 289 21 976 1 419 92 684 1985 . . 70 878 20 490 1 509 92 877

1986. . 77 204 19139 1817 98160

1987 . . 77 225 14 772 2 246 94 243

2A hatályos büntetőjogi szabályok értelmében bűncselekmények elkövetése esetén a bírósági eljá- rásban a vádat az ügyész képviseli. Ezek az ún. közvádas eljárások. Néhány. enyhébb megítélésű cselek- mény esetében a vádat maga a sértett képviseli, ezek az ún. magánvádas bűncselekmények. Az ilyen el- járások száma kevesebb mint egyötöde a közvádas eljárósokénak. ezért a bűnözés helyzetét alapvetően a közvádas cselekmények alapján szokás megitélni. A bírósági ügyforgalom azonban :: magánvádas eljá- rások adatait is tartalmazza;

(4)

830 DR. VAVRÓ ISTVÁN

Az ügyforgalom összetételének változása azt eredményezte, hogy a kisebb munkaterhet jelentő és enyhébb megítélésű magánvádas eljárások arányának csökkenése következtében a bíróságok munkaterhe nagyobb mértékben nőtt. mint

ahogy azt az ügyénkezés összesített adatai alapján kimutatható emelkedréis'bőll

feltételezni lehetne. A munkateher megváltozásának következménye. hogy a megfigyelt időszak alatt a folyamatban levő ügyek száma annak ellenére növekedett.

hogy az ügyérkezéssel együtt a befejezések száma is nőtt. Az érkezett és a befe—

jezett ügyek számának eltérő mértékű emelkedése következtében az év végén fo—

lyamatban levő ügyek száma ugyanebben az időszakban megkétszereződött: 1981

végén 12785, 1987 végén pedig már 25 500 büntető ügy volt folyamatban.

A tendencia egyik szükségszerű -— és negatív —— következménye. hogy megnőtt

az eljárás időtartama. Ezt pontosan jelzik azok az adatok. melyek a folyamatban levő ügyek időtartamának alakulását (az ügy bírósághoz érkezése óta eltelt időt) mutatják. Ezek közül is különösen figyelemre méltó az a tendencia, hogy a fo-

lyamatban levő büntető ügyek közül a legnagyobb mértékben éppen a leghasz- szabb ideje folyamatban levő ügyek száma emelkedett.

3. tábla

A helyi bíróságoknál az év végén folyamatban levő büntető ügyek száma az érkezés óta eltelt idő szerint

Büntető ügyek száma ebből:

Ev .. 3 hónapnál 3'6 6—12 1 évnél

osszesen rövidebb "m"—W————— hosszabb

hónap ideje várakozó

1981 . . . 12 785 10 134 1 929 628 94

1982 . . . 13 042 9 672 2 437 820 113

1983 . . . 14812 10 690 2 749 1 243 130

1984 . . . 18 248 11 977 3 839 2 069 :363

1985 . . . 20 753 12 767 4 235 2 808 943

1986 . . . 24 943 13 524 5 704 4 256 1 459

1987 . . . 25 500 13 318 5 251 4 745 2186

A folyamatban levő ügyek számának átlagos emelkedése mellett tehát igen lényeges különbségek tapasztalhatók. Minél hosszabb az eljárás időtartama. an- nál nagyobb mértékben emelkedett az abba a kategóriába tartozó ügyek száma.

A tendencia különösen jól érzékelhető, ha azt látjuk, hogy az ügyek számának megkétszereződésével, mint átlagos növekedési ütemmel szemben a 6—12 hónapja folyamatban levő ügyek száma hét és félszeresére, az egy évnél hosszabb ideje folyamatban levőké pedig huszonháromszorosára (!) nőtt.

A területi különbséget vizsgálva megfigyelhető, hogy a folyamatban levő ügyek számának növekedése összességében a fővárosban magasabb volt (index:

247.58). mint a megyékben (index: 184.16). Az egy évnél hosszabb ideje folyamat—

ban levő ügyek száma azonban a megyékben nagyobb mértékben emelkedett (index: 280893). mint a fővárosban (index: 1613.16).

A folyamatban levő ügyek számának ilyen mértékű emelkedése több szem- pontból sem kívánatos. A jelenség okainak tisztázása. a tendencia mérséklése.

majd irá nyának (megváltoztatása érdekében szám-os intézkedés történ ik. Ennek tár-

gyallá—sáitól azonban e tanulmányban el kellett tekintenünk.

(5)

A BiRÓSAGOK UGYFORGALMA 831

Polgári és gazdasági ügyek

A polgári és a gazdasági ügyek3 — az értelemszerűen fennálló tartalmi kü-

lönbségek mellett — számukat és megoszlásukat illetően is különböznek a büntető ügyektől. Az eltérés egyrészt az ügyek mennyiségében, másrészt azok összetéte—

lében van. A helyi bíróságokhoz évenként érkező polgári és gazdasági ügyek együttes száma több mint 250 000, és ezen belül a büntető ügyekétől eltérő a

peres és a nem peres ügyek aránya is.

A büntető ügyekben a nem peres ügyek aránya (ide tartoznak például a megkeresések. mentesítési ügyek) átlagosan mintegy 2 százalék. A polgári és a gazdasági nem peres ügyek aránya viszont 1981 és 1986 között átlagosan 40 szó-

zalék volt. (Ez az arány 1987—ben megváltozott, ennek okaira még visszatérünk.)

4. tábla

A helyi bíróságokhoz érkezett polgári és gazdasági ügyek

Polgári l Gazdasági Nem peres Peres és nem

Ev % Együtt ügyek peres ügyek

peres ügyek _ osszesen

1981 . . . . . . . 154 418 3164 157 582 92 562 250 144

1982 . . . . . . . 154 588 2 815 157 403 108 772 266 175

1983. . . . - - - 159 933 3181 163114 107 962 271076

1984 . . - - - - - 161 920 3 026 164 946 1110 900 275 846

1985 . . . - - - - 163 371 3123 166 494 *115 521 282 015

1986 . . . . . . . 164 548 3 175 167 723 109 704 '277 427

1987 . . . . . . . 146 773 3 059 149 832 125 606 275 438

Az adatokból látható, hogy a nagyobb munkaterhet jelentő peres ügyek volu- menét (: polgári perek száma határozza meg. Ehhez viszonyítva a gazdasági perek száma csaknem elhanyagolható. A teljesség kedvéért meg kell azonban jegyezni, hogy a gazdasági jogviták számát ezek az adatok nem tükrözik teljeskörűen. mert nagyobb részük első fokon nem a helyi, hanem a megyei (fővárosi) bíróságokon indul. Az ilyen perek száma évi 12000—17000. a nem pereseké — igen széles ha- tárok között ingadozva — évi 14 OOO—40 000 között változik.

A helyi bíróságokhoz érkezett polgári perek szóma 1981 és 1986 között csak-

nem 7 százalékkal emelkedett. 1987—ben viszont számottevően csökkent. Ennek

az az oka, hogy az 1987. július 1-én hatályba lépő családjogi rendelkezések a házassági bontópereknél bevezették az ún. bontóper előtti meghallgatás intéz- ményét. Ez azt jelenti, hogy a házasságukat felbontani szándékozókat, kérelmük alapján a bíróság előzetesen meghallgatja. és megkísérli a feleket kibékíteni.

A felek a házasság felbontására irányuló kereseti kérelmüket e békítési kísérlet eredménytelensége. a meghallgatás után adhatják csak be. és ez azt jelenti, hogy a tulajdonképpeni peres eljárás csak akkor indul meg. A bontópert meg-

előző meghallgatás az új szabályozás értelmében nem tartozik a peres eljárások

körébe, míg a korábbi szabályok szerint lebonyolított perekben az első. általáno- san használt, kifejezéssel .,békítő tárgyalás" a peres eljárás részét képezte.

Tekintettel arra. hogy a polgári perek egyharmada házassági bontóper volt.

a jogszabályváltozás következménye a statisztikai adatokban is tükröződik. Ez az oka annak a korábban már jelzett körülménynek, hogy a polgári perek számá—

3 Gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitái.

(6)

832 DR. VAVRÓ ISTVÁN

ban az előző évhez képest lényeges csökkenés következett be. ugyanakkor a nem peres ügyek száma 109 OOO—ről 125000 fölé emelkedett. (Ez utóbbiakból 17770 volt az új szabályok szerint végzett bontópert megelőző meghallgatás.)

Az eddigiekből következik, hogy sajátosan alakult az év végén folyamatban levő rpolgá ri per-ek száma is. Aibefejezések szá mia — a büntető ügyekfélhez ihasonilóazn

— itt is kisebb mértékben emelkedett, mint az ügyérkezéseké. Az eltérés következ- ménye. hogy a folyamatban levő ügyek száma az időszak folyamán mindvégig emelkedett, és 1986 végén 56,3 százalékkal volt magasabb az 1981. év véginél.

Az emlitett jogszabályvóltozások következtében 1987 második felében elsősorban

az érkezések, de valamelyest a befejezések száma is csökkent. lgy azután az év végén folyamatban levő ügyek mennyisége is kisebb volt, bár még igy is 36.6 százalékkal felülmúlta az 1981. év végit. (A folyamatban levő polgári perek száma

'l'I'Zi végén 35107, 1986 végén 54 864, 1987 végén pedig 47 960 volt.)

Az év végén folyamatban levő ügyek számának növekedése a polgári ügy—

szaikba—n is azzal a nxeimkívá natos következménnyel jánt, ahogy az eljárások időtarta-

ma vh-osszaibbo-dott. Megfigyelhető az időtartam szerinti diHerenci—álódáns is. A feg—

rövidebb ideje folyamatban levő ügyek számának mérsékeltebb ütemű növekedése mellett a hosszabb ideje folyamatban levő ügyek száma nagyobb mértékben emel—

kedett: az egy évnél hosszabb ideje folyamatban levő ügyek szóma 1987 végén — 1981-hez viszonyítva -— csaknem három és félszeresére nőtt.

Sajátosan alakult a három hónapnál rövidebb ideje folyamatban levő ügyek száma. Ez 1981 és 1986 között több mint 29 százalékkal emelkedett, 1987 végén

azonban csupán 5 százalékkal volt magasabb az 1981. évinél. Ennek oka a házas—

sági bontóperek terén bekövetkező változás. E perkategóriára magas permeg- szűnési arány miatt a viszonylag rövid pertartam volt a jellemző. Az eljárás első szakaszának peren kivüli kategóriába történő átsorolása ezért értelemszerűen együtt járt a legrövidebb ideje folyamatban levő perek számának átlagost meg- haladó mértékű csökkenésével. Az arányok érzékeltetésére csupán utalásként hi—

vatkozunk arra, hogy az elmúlt években átlagosan mintegy 50 000 házassági bon-

tóper indult, ugyanakkor a ténylegesen felbontott házasságok száma 27 OOO—29 000

volt. A különbség abból adódott. hogy az eljárás jelentős része az esetek többsé- gében három hónapon belül megszűnt. Ez jelentősen "javította" az eljárási idő—

tartamokat jelző adatokat.

A folyamatban levő ügyek számában megmutatkozó területi eltérés a polgári pereknél is érzékelhető. Az ügyek számának emelkedése a fővárosban itt is maga—

sabb volt, mint általában a megyéknél. Ez a növekedés azonban itt is az egy évnél

rövidebb ideje folyamatban levő ügyek számának a megyékét meghaladó mértékű emelkedéséből következett. A folyamatos ügyek növekedését jelző index átlaga a fővárosban 148,82, a megyéknél 131.87 volt. Az egy évnél hosszabb ideje folya—

matban levő ügyeké viszont a megyékben 355,07, a fővárosban csak 319.11.

A helyi bíróságokhoz évente érkező átlagosan mintegy 3000 gazdasági per a teljes polgári és gazdasági ügyérkezéshez viszonyítva nem túl jelentős. lntézésük azonban a többi ügyével együtt történt, ezért természetes. hogy a munkateher ala-

kulásának általános tendenciái itt is kimutathatók: a befejezések száma rendre elmarad .az vérkezésekétől. lgy azután az év végén folyamatban levő ügyek száma —

a viszonylag csekély esetszám ellenére is — megkétszereződött: 1981 végén 477.

1987 végén kereken 1000 gazdasági per volt folyamatban a helyi bíróságoknál.

Xb csekély esetszám miatt a területi különbségek statisztikai módszerekkel tör- ténő vizsgálata nem hozhat eredményt, és hasonlóképpen nem várható különö—

sebb eredme'ny az eljárási időtartamokkal összefüggő eltérések vizsgálatától sem.

(7)

A BlRÓSAGOK oovro RGALMA 833

Tárgyalási napok, tárgyalási tanácsok

A folyamatos ügyek számának megfigyelt emelkedése aligha magyarázható az ügyérkezés növekedésével. .loggol merül fel a kérdés. nincs—e a kedvezőtlen tendencia mögött a jogalkalmazó apparátus munkájának mennyiségi csökkenése vagy a munkavégzés minőségi elemeinek romlása. Megnyugtató válasz statisztikai elemzés alapján csupán az előbbi kérdésre adható. A bíróságok által megtar—

tott tárgyalási napok száma lényegében nem változott. a polgári ügyszakban kis—

mértékű hullámzással ugyan. de viszonylagos stabilitás figyelhető meg. a büntető ügyszakban pedig az elhanyagolható mértékű változás emelkedést jelent.

A tárgyalási napok számával kapcsolatban felvethető természetesen, hogy az évenként eltérő munkamennyiséget tartalmazhat (a tárgyalási napok kihasznált- sága különbözhet). Erre vonatkozóan azonban bizonyítékok nem állnak rendelke- zésre, igy a változásokra vonatkozó feltételezést elvethetjük.

A polgári ügyszakban a bíróságok 1981-ben 45 020. 1982 és 1987 között éven- te átlagosan 42 OOO—43 OOO tárgyalási napot tartottak. A büntető ügyszakban tar—

tott tárgyalási napok száma az időszak folyamán mindvégig valamivel több mint 23000 és valamivel kevesebb mint 25000 között változott. Egyértelműen csökkenő vagy növekvő tendencia egyik ügyszakban sem alakult ki, bár a büntető ügyszak- ban 1986-ban és 1987—ben volt a legnagyobb a tárgyalási napok száma.

A tárgyalási napok számához hasonlóan a megfigyelt időszakban nem követ—

kezett be lényeges változás a tárgyaló tanácsok számában sem. (A biróságok bizonyos ügyekben népi ülnökök bevonásával tartanak tárgyalást. az ügyek egy részében azonban csak egy bíró jár el. A tárgyaló tanácsok száma mindkét válto—

zatot magában foglalja.) A tárgyaló tanácsok száma egyébként átlagosan mintegy 600 volt, az időszak folyamán igen kis mértékű, mindössze 5 százalékos emelke- dés azonban megfigyelhető.

A folyamatos ügyek számának növekedését tehát sem a tárgyalási napok. sem a tárgyaló tanácsok számának változása nem indokolja. A jelenség számos ma—

gyarázata ezért statisztikai módszerekkel egyáltalán nem. vagy csak alig indokol—

ható és ellenőrizhető. lgy csupán utalunk azokra a nézetekre. melyek szerint a vál—

tozások mögött az ügyek munkaigényességének módosulása található. A jogviszo- rnyok (nem utolsósorban a gyakori ujaugusz—albá'lyváltozások miatt) nehezebb—en elbí- rálhatőbbá váltak, és mind a polgári, mind a büntető ügyszakban nőtt a kiterjed- tebb és egyúttal részletesebb bizonyítási eljárást igénylő ügyek száma és aránya.

E kérdés elemzése azonban már nem e tanulmány tárgya.

A bíróságok tevékenységének évközi változásai

Az ügyforgalmi adatokat és igy a folyamatban levő ügyek számát is -— más adatokhoz hasonlóan — általában az egész évre vonatkozó érvényűnek szokták te- kinteni. Ez az egyébként indokolt és helyes szemlélet bizonyos korrekcióra szorul a folyamatban lévő ügyek számán—ak vizsgálatánál. A biróságok tevékenysége ugyanis (mint egyébként számos más tevékenység) az év folyamán nem teljesen kiegyenlített, hanem abban számos okból bizonyos ciklikusság mutatkozik. Ez a sajátosság más jelenségeknél gyakran elfogadott, és ha nem is minden esetben kívánatos. rendszeres ismétlődését általában tudomásul veszik. Ezekhez képest ta- lán szokatlannak tűnik a bírósági tevékenység évközi változásait emliteni. s még—

inkább meglepő, hogy milyen erős hatással van ez az ügyek befejezésére. A ha—

tást leginkább azok az adatok jelzik, melyek a folyamatban levő ügyek számának

(8)

834 DR. VAVRÓ lSTVÁN

évközi változásait mutatják. Az elemzés az 1981 és 1986 közötti időszakra terjed ki.

mert a már hivatkozott jogszabályváltozás a polgári ügyszakban az 1987. évi adatokat a korábbiakkal nem teszi mindenben összehasonlíthatővá.

Annak érdekében. hogy az érkezett. a befejezett és a folyamatos ügyeket. ezek számának változását összehasonlíthatóvá tegyük, az igazságügyi statisztikában szokatlan módszerhez kellett folyamodni. Ennek az az oka. hogy míg az érkezések és a befejezések száma tartamidősorokat, addig a folyamatban levő ügyeké ái—

lapotidősorokat képez. Az ebből adódó összehasonlítási nehézségek elkerülése érdekében olyan indexet kellett alkalmazni. amely mégis módot ad az összehason—

lítás elvégzésére. Ennek érdekében viszonyítási alapnak mindhárom kategóriában (érkezett, befejezett. folyamatban levő ügyek) a havi adatok számtani átlagát te-

kintettük. A számítást valamennyi évre elvégezve. megkapjuk azokat az indexeket.

melyek az év során bekövetkező változások összehasonlítását lehetővé teszik.

A büntető ügyszak érkezési adatait vizsgálva megállapítható, hogy ott az év- közi ingadozás nem túl jelentős, az eltérés maximuma alig több mint 10 százalék.

Ez teljesen érthető. ha arra gondolunk, hogy a büntető ügyek döntő részét a köz—

vádas eljárások alkotják. ahol a bűnüldözés —- a bűnelkövetéshez hasonlóan —- az

év folyamán viszonylag kiegyenlített. Lényegesen nagyobb azonban az ingadozás

a befejezéseknél. Ezek ugyanis már a bíróságok tevékenységének évközi változá- saitől függve ingadoznak. Az évi átlaghoz viszonyított eltérések indexe a legala—

csonyabb értéket a nyári hónapokban. különösen augusztusban mutatja, amikor a bíróságok dolgozói is nagyrészt szabadságukat töltik. Az index értékei ilyenkor 64.47 és 86.16 között változnak. A legmagasabb értékek októberben figyelhetők meg, amikor a mutatók 11256 és 12834 között változtak. Az érkezés viszonylagos egyenletességéhez képest tehát a befejezések száma két vonatkozásban is lénye- ges eltérést mutat. Az egyik az. hogy az ingadozás erőteljesebb. a másik hogy az év első és második fele között is eltérés figyelhető meg. A viszonylag kiegyenlí- tett első félévihez képest a második félév értékei erősen változnak, az index mini- muma és maximuma egyaránt erre az időszakra esik. A befejezések száma egyéb- ként decemberben — nyilvánvaló összefüggésben az év végi ünnepekkel —— ismét csökken.

A bíróságok tevékenységének évközi változásaiból következik. hogy a folyo- matban maradó ügyek száma az év során változik. és korántsem az év végén a legmagasabb. Az énkezés'ek és a befejezések eltérő nitmusa az oka annak. hogy a legtöbb ügy augusztus végén van folyamatban. Az index értékei ilyenkor 11390 és 125,17 között változnak. A hátralék feldolgozása természetesen nem megy rö—

vid időn belül, ezért még viszonylag magas a folyamatban levő ügyek száma szep- temberben is. Az év első felében viszont az érkezések és befejezések kisebb mér- tékű eltérése miatt a folyamatban levő ügyek számát mutató indexek értékei viszonylag alacsonyabbak. és közelebb állnak egymáshoz.

A polgári peres ügyeknél a tevékenység ciklikussága még kifejezettebb. En- nek nyilvánvalő oka, hogy az ilyen eljárásokban a per megindítása a felek elhatá—

rozásától függ, és ezért már az érkezéseknél is jelentősebb ingadozás figyelhető meg. mint a büntető ügyszakban.

A bíróságok tevékenysége az évközi befejezéseket illetően itt ezért még erő- teljesebb eltéréseket mutat. mint a büntető ügyszakban. A legalacsonyabb befe—

jezési indexek értékei 56.26 és 80.49 között, a befejezési maximumoké 112.1O és 12934 között változtak. Az eltéréseket mutatja, hogy mig büntető ügyszakban az érkezés indexe augusztusban a megfigyelt hat évből mindössze egyszer volt 95.00 alatt. addig a polgári ügyszakban a hat évből négyben alacsonyabb volt annál.

(9)

A BIRÓSAGOK UGYFORGALMA * 835

Még erőteljesebb az eltérés a befejezéseknél. ahol évenként két olyan hónap is volt. amikor a befejezés indexe igen alacsony: számtani átlaga az 1981 és 1986 közötti időszakban a büntető ügyszakban júliusban 79.10, augusztusban 78,42.

míg a polgári ügyszakban 68.71. illetőleg 6900 volt. A polgári ügyszakban azon—

ban a folyamatban maradó ügyek számának ingadozása azért kevésbé kifejezett.

mint a büntető ügyszakban. mert már az érkezés is igazodik a bírósági munkavég- zés ciklikusságá'h'oz, ezért jelentősebb ügyhátralék nem halmozódik fel.

A bírósági tevékenység évközi változásait jól érzékelhetjük. ha áttekintjük a tárgyalási napok és a tárgyaló tanácsok számának évközi ingadozását. Az össze- hasonlíthatóság érdekében az érkezett. a befejezett és a folyamatban maradt ügyek számának alakulásához hasonlóan a változást indexekkel jelezzük. A viszo—

nyítási alap a tárgyalási napok. illetőleg a tárgyaló tanácsok évi átlagos száma.

Ehhez viszonyítva, ennek százalékában fejezzük ki az egyes hónapok értékeit.

5. tábla

A büntető, a polgári és a gazdasági peres ügyek a helyi bíróságoknál, 1981—1986

Az átlagos tárgyalási napok száma

_,7_ MüM—A. Tárgyaló

, . é tanácsok

Hónap büntető 223226; 3533

him—"

(index: havi átlag : 100.00)

Január . . . . . . 107.07 109.54 10826

Február . . . . . . 107,12 106,41 —108,77

Március . . . . . . 111.39 111,53 107,42

Április . . . . . . 10320 106.16 107.76

Május . . . . . . 106,91 107,02 106.75

Június . . . . . . 101,88 99.58 100.84

Július . . . . . . . 72.95 67.65 70.99

Augusztus . . . . . 65.07 63,62 66.61

Szeptember . . . . 108,74 110.55 106,75

Október . . . . . . 117,23 116,68 109.44

November . . . . . 109,00 111.47 110,12

December . . . 89,63 89.95 96,96

Az 5. tábla alkalmat ad arra is. hogy a polgári és a büntető ügyszakban egya- ránt megfigyelhető jelenséget. a tárgyalási napok számának változását egymás—

sal és a tárgyaló tanácsok számának változásával egyaránt összehasonlítsuk.

Az ügyforgalom várható alakulása

A bíróságok tevékenységét és ügyforgalmát vizsgálva természetszerűen felve- tődik a kérdés, folytatódnak-e a kialakult tendenciák, vagy módosulás következik be. és ha igen, milyen irányú. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján az ilyen kérdésekre csak számos bizonytalansági tényező elfogadtatásával. ille- tőleg bizonyos hipotézisek elfogadásával kísérelhetünk meg választ adni. Ennek

oka egyrészt a társadalmi mozgások előre nem látható volta, mely összefügg a

most végbemenő átrendeződés számos bizonytalansági tényezőjével. másrészt az sem látható még pontosan. hogy a közelmúltban hatályba lépett, illetőleg a kö—

(10)

836 DR. VAVRÓ ISTVÁN

zeljövőben hatályba lépő új jogszabályok hatására miképpen változik a jogviták mennyisége és tárgy szerinti összetétele. Néhány tényező alapján azonban, melyek között nem hanyagolhatók el az elmúlt időszakra vonatkozó adatok, megkísérel—

hetjük felvázolni a bírósági tevékenység volumenének és struktúrájának várható

alakulását.

A büntető ügyszokban az ügyek száma várhatóan tovább emelkedik. ezt első—

sorban azért feltételezhetjük. mert bár a közvádas bűncselekmények számának nö—

vekedési üteme 1987—ben az előző évekéhez képest némiképpen mérséklődött. az ismertté vált bűncselekmények száma igen magas. A különböző módszerekkel ké- szült bűnözési prognózisok egységesek abban, hogy ez az emelkedés az ezredfor- dulóig még várhatóan tovább tart, legfeljebb a növekedés ütemét, mértékét te-

kintve fedezhetők fel bizonyos eltérések. Mindezek alapján várható, hogy a felde—

rítési arány változatlansága esetén is növekszik a bíróságok munkaterhe. a felde- rítési arány javulása esetén pedig ez a növekedés várhatóan nagyobb lesz az ed- diginél, és jobban közelít a bűnözés változásának arányaihoz.

A magánvádas eljárások számának várható, további csökkenése feltételez- hetően nem jelent olyan mértékű csökkenést a munkateherben. mely a közvádas eljárásoknál bekövetkező növekedés nehézségeit számottevően mérsékelné. Ha mindezekhez hozzászámítjuk azt a mindinkább világosan körvonalazódó jelensé—

get, hogy a bűnözésen belül kialakuló kedvezőtlen tendenciák, igy a gyakoribbá váló halmazati bűnelkövetés, (: személyek javait károsító bűncselekmények szá- mának átlagost meghaladó mértékű emelkedése a bíróságok munkaterhének nö—

vekedését hozzák magukkal, akkor joggal valószínűsíthetjük az eljárási időtarta- mok további növekedését is. Ez az ún. ügyhátralék vagy kevésbé pejoratív megfo- galmazással, a folyamatban levő ügyek számának további emelkedését eredmé- nyezi. Tudomásul véve azt, hogy a jelenlegi ügymennyiség feldolgozására sem va- lószínű, hogy elegendő a rendelkezésünkre álló kapacitás, alaposan valószínű—

síthető az is, hogy az eljárási időtartamok növekedése és a folyamatos ügyek mennyiségének növekedése együttes hatásként kapacitást növelő intézkedéseket tesz szükségessé.

A polgári és gazdasági ügyekben a jelenleg folyó átrendeződés jogi követ- kezményei még kevésbé láthatók előre. Az utóbbi időszakban megfigyelt tenden- ciák azonban arra utalnak, hogy e téren is inkább növekedésre. mint csökkenésre kell számitani. Az új családjogi törvény az összes polgári jogvita mintegy kéthar—

madát kitevő családjogi ügyek számát nem csökkentette számottevően. és a gaz- dálkodás szabályainak gyakori változásai sem teszik valószínűvé, hogy a polgári jogterület más szektoraiban a jogviták száma mérséklődni fog. Valószinűbbnek látszik, hogy a pénzügyi szabályok az eddigieknél is erősebben kényszerítik az ér—

dekelteket jogaik érvényesítésére. Az érdekek következetes érvényesítése pedig a bíróság elé kerülő jogviták számának emelkedését eredményezheti.

Még nem látható előre az adózásra vonatkozó új jogszabályok hatása sem.

A személyi jövedelemadó bevezetésével összefüggő jogviták számának várható mennyiségéről többféle, elsősorban a foglalkoztatottak és ezen belül az adó fize- tésére kötelezettek számán alapuló becslés készült. Mithogy azonban az érintettek

körét illetően is tapasztalható némi bizonytalanság (a becslési alap maga is hipo-

tetikus) (: potenciális ügyfelek számának bizonytalansága miatt az előrejelzések a jogviták számát illetően igen labilisak. Két tényre azonban már most is szüksé- gesnek látszik utalni. Az egyik az, hogy azok a jogviták, melyek az adóval kapcso—

latosak — a bizonylatok várhatóan nagy száma és az elszámolással kapcsolatos tapasztalatok hiánya miatt —- feltételezhetően nagy munkaterhet jelentenek majd.

(11)

A BIROSAGOK UGYFORGALMA 837

A bizonyítási eljárás jellemzői és a szakértők bevonásának várható szükségessége

miatt alaposan feltételezhető, hogy ezekben az eljárásokban a perek időtartama

nem lesz rövid. A másik körülmény, hogy ezeknek a jogvitáknak újabb. szintén bí—

róság elé kerülő ügyek lehetnek a következményei. lgy az adott évre vonat- kozó jövedelem végleges és hivatalos összege ugyanis csak a következő naptári évben válik ismertté. (Azokban az esetekben, ahol az államigazgatási határozatot bírósági eljárás követi majd, ez az időszak nyilvánvalóan még hosszabb lesz.) A jogok és kötelezettségek egy része (például tartásdíj) viszont a jövedelemtől függ.

Ezek érvényesítése. illetőleg mértéke pedig újabb jogviták forrása lehet. és ez ugyancsak a bírósági ügyforgalmat növelő tényezővé válhat. Az ilyen ügyek száma és összetétele azonban ma még nem látható előre. és erre vonatkozóan megbíz- ható prognózisok sem készíthetők.

Jelenleg több jogszabály, így például a cégbíróságok tevékenységével kap—

csolatos szabályozások módosítása vagy a bíróságok hatáskörét érintő más szabá- lyok módosítása is előkészületben van. Ismételten felvetődik a közigazgatási bíró-

ságok létrehozásának kérdése is. Ezek az elképzelések azonban még a megfogal-

mazás szintjén [is oly kevéssé keörvotnaluazód—talk, hogy vánható 'ha'tásuik semmiképp nem jelezhető előre. Miind-ez korántsem jelenti azt, hogy amennyiben mégis napvi- lágot látnak. nem módosíthatják akár igen jelentős mértékben is a bíróságok te- vékenységi körét és munkaterhét. Az erre vonatkozó adatok prognosztizálása azonban még mindenképpen korai.

TÁRGYSZÓ : Igazságügy.

PE3lOME

ABTOp nccnenye'r oőopor Aen y MeCTHbIX cynoa B 1981—1987 rom,! 6e3 AaHHle cynoa no TpYAOBblM ucxaM. l'lpocnemuaaet aőopor nen a oönacm yronoanoro, a Tanme rpam—

naucxoro u xoanücreenuoro npaaa.

AaTop ocreuaanuaaetcs Ha HSMeHeHHHX a nenTeanocm cynoa a Tettei—ivre rona, Ha uucne CYAeÖHle Konneruü M zwei—i cnymauuü Ha ero nemmel-mu Ha npornmeHl—m roga. B OT—

Homeuuu 6yp,yu.l.ero, BBHAY umesmux Mecm s nocneAHee apeMn u OMHAöeMbIX s őnumaü- meM öygyugeM nsMeHeHuü e HOpMaTMBHbIX akrax, noxa eme Henbas COCTaBHTb Aocroaep- Hux nporuosoa. OAHaKo Ha ocuoaamm HMeIOLLt—HXCS! a Hacmnutee BpeMn s pacnopmxei—mu AaHHbIX no aceü Beponmocm paőouan Harpyska cone B npencronumü nepuon 6yp,e1' nanbme pocm.

SUMMARY

The study deals with the legal intercourse of local courts between 1981 and 1987, excluding the data of labour courts. lt follows up the legal intercourse in penal, civil and economic cases.

The study shows the annual changes in the activity of courts, the number of councils and workdays as well as their changes during the year. Due to changes in legal measures which took place in the last period and are likely in the near future. one cannot prepare reliable forecasts at present. However, relying on the available data the burden of courts will continue increasing, in all probability. in the future.