Népesség és élelmezés

NÉPESSÉG És ÉLELMEZÉSI

(A NÉPESEDÉSI VILÁGKONGRESSZUS ANYAGÁBÓL)

Ez év augusztus 31. és szeptember 10. között tartotta üléseit Rómában az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsának kezdeményezésére

összehívott Nép—esedési Világkongresszus. A népesedés kérdései igen szoros kapcsolatban állnak a legalapvetőbb gazdasági és társadalmi problémákkal, élthető tehát az a rendkívüli érdeklődés, amely a Kongresszus munkája iránt széles körökben megnyilvánult. Valóban, végiglapozva az egyes ülések pro—

gramját, láthatjuk, hongy a Kongresszus felvetett és megtárgyalt számos olyan kérdést, lmelyek messze túlnőnek a szorosabb értelemben vett demográfiai sza—kkérdéseken. Egyik legfontosabb ezek közül a világ népessége fejlődési perspektíváinak és a Föld gazdasági erőforrásainak —— elsősorban pedig élelmiszevrtermelési lehetőségeinek ." összehasonlítása.

Ismeretes, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban csaknem valamennyi kapitalista országban óriási propagandabadjárat folyik. A legkülönbözőbb burzsoá ,,ideológusok", Malthus rég megcáfolt elméletét felmelegítve nagy ,,tudományos apparátussal" igyekeznek bizonyítani, hody a Föld erőforrásai kimerülőben vannak, s ugyanakkor a népesség egyre gyorsuló mértékben növekszik. ,,Természeti törvényekre", így pl. a csökkenő földhozad—ék ,,tör—

vényére" hivatkozva, tagadják, hogy az élelmiszerek termelése képes ,,versenyt tartani" a népesség növekedésével. Ebből azt a következtetést vonják le hog az éhség, a nyomor és legfőképpen a munkanélküliség oka nem a kapitalista társadalom ellentmondásaiban, nem a tőkés kizsákmányolásban keresendő, hanem a népesedés örök, természeti törvényeiben Olyan jelenségek, mint a magas gye'rmeokhalandóság, az éhségek, járványok és mindenekelőtt a háború a malthusiánuso-k szerint nem a fennálló társadalmi berendezkedés ellent—

mondásainak ——-— például a gyarmati elnyomásnak, vagy imperialista hatal—

mak versengésének —— kifejezői, hanem a jótékony természet normális eszkö—

zei arra, hogy a túlzottan szaporodó fölös népességet csökkentse. Ugyanezen természeti törvényekre való hivatkozással ,,igazolható" az a követelés, hogy a ,,szükös források" és a ,,túl 'nagy" népesség közötti összhangot mesterséges beavatkozással teremtsék meg. A ,,szerényebb" születésszabályozó módsze—

're'ktöl kezdve egész kontinensek népességének kiirtásáig minden javaslat megtalálható a receptek között, melyet a malthusiánusok a különböző bajok orvoslására ajánlanak.

nepesseg. es ELELMEZES

893

Bármennyire is nyilvánvaló a malthusi elméletnek apologetikus volta, a "tudományos" külső alkalmas arra, hogy számos tájékozatlan embert meg—

tévesszen. Ezek az elméletek —— bár kevésbbé leplezetlen és durva formában ——

de megtalálhatók voltak a Népesedési Világkongresszuson is. Jellemző, hogy a londoni Economist egyik legutóbbi számában (szeptember 18.) megjegyzi, hogy a Római Kongresszuson a küldöttek túlnyomó többsége elfogadta a malthnsiánusok által ajánlott egyik módszer, a mesterséges születésszabá—

lyozás szükségességét, csak a ,,kommnnisták" nem voltak hajlandók szembe- nézni a ,,rideg tényekkel".

Vajjon csakugyan a malthusiánusokat igazolják a ,,rideg tények"?

Mintha nem egészen így állna a dolog. Az Economist .már említett száma más helyen a FAO—nak (az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének) legutóbbi jelentését idézi, melyből kitűnik, hogy a világ élelmiszertermelésé—

nek növekedése az utolsó évben is jelentősen felülmúlta a népesség növeke—

dését. Az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás, a mintegy 300 milliós népesség— v növekedés ellenére, jelenleg magasabb ,mint a II. világháború előtt. Ebből a tényből aligha lehetne érvet kovácsolni a malthusiánusok javára. Milyenek azonban a jövő perspektívái? Bizonyára nem lesz érdektelen néhány tanul—

mány ismertetése, melyeket e kérdéssel kapcsolatban terjesztettek a Kongresz—

szns elé.

Ismertetésünket három kérdés köré csoportosítjuk:

1. Előreláthatólag hogyan növekszik majd a világ népessége a közel—

jövőben? !

2. Mekkora a megnövekedett népesség ellátására, szükséges élelmiszer- mennyiség ?

3. Milyen lehetőségek vannak e szükségletek kielégítésére, azaz a világ élelmiszertermelésének növelésére?

*

Első kérdésünkre kíván feleletet adni az a jelentés, melyet az Egyesült Nemzetek Népességi Osztálya terjesztett a Kongresszus elé. Az alábbiakban kis rövidítéssel közöljük a jelentés szövegét.

Földünk és a Világrészek' ,,A világ népessége növekedésének részletes

mú"

é.? jövőbeli

"éPeSSége' vizsgálatához szükséges demográfiai adatok nem

Népes— , ,. , , ,

ségi 05115"),an olyan regrol allanak rendelkezesre, hogy a tavo-

—w— lábbi múltra vonatkozóan —— bármily érdekes lenne is ez ——-— kutatásokat folytathassunk. Az utóbbi évtizedekből ugyan kielé- gítően pontos statisztikával rendelkezünk ahhoz, hogy a világ különböző ré- szeinek népe'sségnövekedési mutatói alapján nagyvonalú összehasonlításokat végezhessünk, azonban nagy területek vannak, amelyek népszaporodásának még jelenlegi nagyságát és arányát sem ismerjük pontosan. A népesség jövő—

beni alakulására vonatkozóan tehát csak feltevések alapján készíthetünk becsléseket. melyek jelenlegi ismereteink mellett ugyan valószínűnek látsza—

nak, mégis érvényességük csak korlátozott.

2) The Past anal Future Population 02 the World and its Continenls. w Population Division of the United Nations, m— Rövidített szöveg,

894 narassm es enemy—zza;

Bár a régebbi időkből csak töredékes adataink vannak s a jelenlegi helyzetről szóló ismereteink is hiányosak, a jövő pedig bizonytalan, mégis kétségtelen az, hogy a modern időkben a világ népessége hatalmas mérték—

ben növekedett és igen valószínű, hogy ez a folyamat a jövőben is még hosszú ideig folytatódni fog. Ezzel kapcsolatban sokszor hangzottak el olyan aggá—

lyok, amelyek szerint a létfenntartási eszközök nem lesznek elegendők az emberiség növekvő tömegei számára. A tények viszont azt bizonyítják, hogy az emberek mind nagyobb tömegei tudják biztosítani földünkön létfenntar—

tásukat, sőt ugyanakkor -——— legalább is az emberiség egy jelentős hányadá- nak ———— jelentősen megjavultak az életkörülményei. Ha ma nehezen képzel—

hető is el, hogy a jövőben földünket a jelenleginél jóval nagyobb számban lakják majd emberek, ennek lehetetlen volta nem bizonyítható, Kétségtelen azonban, hogy a lakosság növekedése komoly problémákat vetett fel eddig is és a jövőben még újabbakat fog felvetni; e problémák természete az egyea területeken nagymértékben el fog térni egymástól.

a

1. A világ népessége az utolsó 300 év folyamán.

A kutatóknak az utolsó évszázadokra vonatkozó gondos becslései a tőr- téneti bizonyítékok kétes volta ellenére érdekes kiindulópontot jelentenek a népesedés múltbeli irányairól és jövőbeni továbbfejlődéséről szóló vita számára. Az I. táblában az 1550. és 1900. évek közötti időpontokra vonat—

kozóan között számok Walter Willem?) kutatásainak eredményei, melyeket csak a Szovjetunió ázsiai részére vonatkozó kiegészítő becslésekkel módosí—

tottakf) Az 1950-re vonatkozó számításokat az Egyesült Nemzetek Népes—

ségi Osztálya az egyes országok hivatalos becslései alapján készítette, a sziik—

séges kiegészítések és helyesbítések elvégzése után.

1. táblázat. A világ becsült népessége, világrészenként. 1650—4950.

_ ' !

Becsült. népesség (millióban)

Világréazek _ ,

1650 ! 1750 t 1850 ] 1900 ; 1950

Világ összesen ... 470 694 1094 1550 2454 Afrika ... ' ... 100 100 100 120 ltiLS

Amerika. ... ; ... S 11' 59 144 3130

Észak-Amerika a) ... (1) (t) (26) (81) (168)

Lat n-Amerika b) ... (7) (10) (33) (63) (152)

Ázsia c) ... l ... 237 437 656 857 1320 Európa d) ... . . .. ... 103 144 274 423 593

Óceánia 2 2 '2 6 13

a) Amerika Mexikótól északra.

b) Amerika az Egyesült Államoktól délre, 0) A Szovjetunió ázsiai része nélkül.

d) A Szovjetunió ázsiai részével együtt.

(Tanulmányok Amerika dexmgrátiájáról),

Nepasseo es examens , , 895

Ezek a becslések a világ lakosságának gyorsütemű megsokszorozódását mutatják, az 1950. évi összlakosság több mint ötszöröse az 1650. évinek.

A világ népességének növekedése gyorsult; 1650. és 1850. között az emberiség meglkétszereződéséhez még majdnem kétszáz év kellett, míg ugyanilyen arányú növekedéshez 1850. és 1950. között már csak 100 esztendő. Az 1900;

és 1950. évek közötti növekedés is gyorsabb iramú volt, mint az azt meg—

előző fél, évszázadé.

Az elmúlt évszázadok ezreinek távlatában —— amióta az ember a földön él —— a modern kor népessége rendkívül gyorsan és hosszantartóan növekedő népességnek tűnik. Valószínűleg a régibb korszakokban is voltak növekedést felmutató periódusok, stagnáló, sőt esetleg hanyatló korszakokkal váltakozva, de igen valószínűtlen az, hogy valaha is lett volna korszak, melyben a népes- ség növekedése világszerte olyan sokáigtartó lett volna, mint az elmúlt 300 évben, vagy oly gyorsütemű, mint az utolsó 50 évben. Hiszen, ha az emberiség állandóan olyan iramban szaporodott volna, mint 1900. és 1950.

között, akkor csak 24 évszázad kellett volna ahhoz, hogy egyetlen nő és férfi leszármazottainak száma elérje a világ egész jelenlegi népességének számát, Pedig tudjuk azt, hogy az emberiség már írott történelmünk kezdete előtt is, a századok ezrei óta népesíti be a földet.

Az I. grafikon, amely az 1. tábla adatain alapszik, logaritmikus skálára van rajzolva, úgyhogy az egyfórmán emelkedő vonalak a növekedés egy—

forma arányát jelentik. A népesség növekedésének irányzata nem volt azonos a világ minden részén. Ázsia lakossága valószínűleg egyenletesen, de soha- sem nagyon gyors iramban növekedett. Európa lakossága a tizenkilencedik század második felében igen gyorsan gyarapodott, az újabb időkben valami- vel lassúbb ütemben. Hogy Afrika lakossága 1850. előtt nőtt—e vagy sem, az nem állapítható meg, nagyon valószínű azonban, hogy népességének jelentős növekedése csak az utóbbi időkben kezdődőtt. Amerika lakossága az utolsó 200 évben hatalmasan megnövekedett, de míg Észak—Amerika lakossága 1750. és 1900, között igen gyorsan nőtt. addig növekedés-i mutatóját az úiabb időkben Latin-Amerikáé meghaladta. Óoeániában a lakosság gyors növekedése viszonylag új jelenség, az európai telepeseknek AusZtrálizába és Úi-Zélandba való megérkezésével kezdődött; az ezen időt megelőző korok fejlődési vonalai ismeretlenek.

A bevándorlás Észak—Amerika és Óceánia lakosságának gyarapodásához komoly mértékben járult hozzá, mert e világrészeket korábban gyéren lak—

ták. Amióta azonban ezek a kontinensek tekintélyes lélekszámot értek el, a bevándorlás aránylagos fontossága csökkent. A vándorlás rövidebb idő—

közökben bizonyos területeken még fontos növekedési tényező lehet (pl. az Ausztráliába irányuló bevándorlás az utóbbi években tekintélyes voltl, a föld legnagyobb részének jelenlegi és jövőbeni gyarapodását azonban már túl—- nyomóan a születések és halálozások szintje határozza meg.

Sajnos, születési és halálozási statisztika Észak- és Nyugat-Európa néhány országát kivéve, valamint rövidebb p-eriódusokra vonatkozóan Európa fennmaradó részétől, Észak—Amerika, Dél-Amerika, Japán és Óceánia egyes

részeitől eltekintve, hosszabb történelmi időszakokról nem áll rendelkezésre.

így annak ellenére, hogy az alábbi nézet alátámasztásához hiányoznak a rész-—

letes statisztikák, mégis általános az a felfogás, hogy a világnépesség növe- kedésének gyorsulását a modern korban nem a születések számának emel- ked-ése, hanem a halálozási mutatók csökkenése idézte elő.

?. Népességi változások az elmúlt 30 évben.

,, Az 1920, 1930, 1940. és 1950. évekre szóló ;népess'égbecsléseket, a világ _minden országára kiterjedően —-— jelenlegi határaik szerint —— az Egyesült Nemzetek Népességi Osztálya állította össze a szükséges kiegészítések és kor- ,_'1wekciók végrehajtása után. Az egyes világrészekre vonatkozó eredményeket

A Róza és AZ EGYES VILÁGRÉSZEK NÉPESSÉGE vam—1950

/waAplrM/uus JKA'LA/

Népessé [WV/135339

amo _ 'zooo ;

W — m'loásszfsm WW ,

* mo , 500

meágmszaugmN/ó/tkv assz ve £ arr

m _ L ay ! 200

II

m * AFRIM 400 *

ao _ 50

m _ 20

10 — ___,;—- , 10

—:_____,.—-"" [AHN—AMERIKA ,;

:.

5 , lássuk-AMERIKA 5

I' I

a' ' "

2 — CEAIWA 'I 2

l

I I,

1 — ... ... ..! ,_ 1

'NEPESSEG ES ELÉLMEZES ' * * * 397

a II. tábla mutatja be. Megjegyzendő azonban, hogy a becslések'be különbözö hibák kerülhettek, úgy, hogy az egyes világrész-végeredmények sem teljesen

megbízhatóak. (A tanulmány itt elsősorban Kinára céloz. A számításokban régebbi —- a tanulmány szerint is ,,közismerten elavult" —— adatokon alapuló

becslések szerepelnek, Kína lakosságát 500 milliónak, évi növekedési mutató—

ját 0,5-nek veszi. Mint ismeretes, Kína lakossága —— 1953. június 30-án -———

602 millió. Az Ázsiára vonatkozó adatok tehát a valóságosnál kisebb értéke—

ket tüntetnek fel. Természetesen ugyanez vonatkozik a világ egész népes—

ségére. ———— Szerk. megjegyzése.)

Il. tábla. Az egyes világrészek becsült népessége. 1920———1950. a)

Vílágréaz 1920 1930 1940 1950

Világ összesen ... 1830 2019 2235 2454 Afrika, ... 139 154 172 198 Amerika ... . . . 207 244 277 330 Észak—Amerika b) ... (117) (135) (146) (168) Lat'n-Ameríka c) ... (90) (109) (131) (162) Ázsia, d) ... 990 1080 1199 1320

Európa e) ... 486 531 576 593

Óceánia ... ) 8,8 10,4 11,: 13,0

a) Az Ázsiára és az egész világra vonatkozó végösszege]; Kína lakosságának pontatlan ismerete mian eselleg erősen hibásak.

b) Amerika Mexikótól északra.

a) Amerika az Egyesült Államoktól délre.

d) A Szovjetunió ázsiai része nélkül.

1") A Szuvejtunió ázsiai részével együtt.

Ha a II. táblán az egymást követő tízévenkénü adatokat összehasonlít- juk, kiszámíthatjuk mindegyik kontinens lakosságának évtizedenkénti növe

kedését. A tényleges népszaporodás alakulása, a növekedés átlagos évi arányá—' val együtt, a III. táblán látható. Ezekből az adatokból Afrikára és Dél—

III. tábla. Az egyes vílágrészek népességének abszolút és relatív gyarapodása. a)

A népessűgnövekedés ' A népességnövekedos évi átlagon

Kontinens (millióban) aránya (százalékban)

1920— 30 1930— 40 1940— 50 ; 1920— 30 1930— 40 I 1940 50

Világ összesen ... 189 216 219 1,0 1,2 0,9

Afrika ... 15 18 26 1,0 1,1 1,4

Amerika . . . ... 37 33 53 1,7 l,3 LS

Észak—Amerika b) ... (18) (11) (22) (1,4) (0,8) (1,4) Latin-Amerikai c) ... (19) (22) (31) (1,9) (1,9) (2,1) Ázsia d) ... 90 119 121 0,9 ; 1,1 1,0 Európa a ) ... 45 45 17 0,9 0,8 0,3

; Óceánia ... § l,6 0,9 1,7 1,7 0,8 1.4

(1) Annak feltételezésével, hogy Kína lakossága mindegyik évtizedben évi 05 százalékkal emelkedett.

l nni); kövekkeztélwn úgy 37 Azsiára,m1nt a klíes földre vonatkozó abszolút és relatív növekedési amink [évesek lehetnek

17) Amerika Mexikótól északra.

() Amerika am lég "ll Államoktól délre.

(I) A vajícinnió í réme nélkűl.

r) A Szov§uilmió álmai részével 9133/1111.

898 ; _ mmm es ammems

Amerikára vonatkozólag a népesség szaporodásának gyorsulása állapítható meg. Valószínűleg Ázsia lakossága is gyorsuló ütemben növekedett volna, ha az időlegesen japán megszállás alatt álló területek nem szenvedtek volna olyan súlyosan, s nem lettek volna az 1940. és 1950. közötti időszakban a háború utáni helyreállításokikal kapcsolatos más hátráltató okok is; Észak- Amefrivkában és Óoeániában a lakosság számának növekedése ingadozó volt, aránylag magas lévén az 19'2t0—as és 1940—es, de alacsony az 1930—as években.

Ez utóbbi periódust a gazdasági válság jellemezte, mely egyidejűleg szokat- lanul alacsony születési arányokban és a bevándorlás megszűnésében feje—

ződött ki, míg a viszonylagos fellendülés időszakában ellenkező irányzatok figyelhetők meg. Hanyatló vagy alacsony születési arányok csökkentették az 1930-es években a népszaporodás mutatóját Európában is (beleértve a Szovjetuniót); az 1940-es években a népesség számszerű növekedésének alacsony mértéke nagyrészben a második Világháború súlyos embervesztesé—

, gének következménye.

Az 1920. és 1950. között eltelt három évtizedben a világ népességének növekedése szemmelláthatóan szinte állandóan közel évi 1 százalékot mutat.

Meglepő, hogy ez a mutató az 1920. és 1950. közötti három évtizedben szinte változatlan. Az 1930-as és azt követő évek gazdasági depressziója jelentős—ein csökkentette az emberiség egynegyedének szaporodását, amelynek születési mutatói abnormálisan alacsony színvonalra estek. A második világháborúval együttjáró katonai és polgári veszteségek és a születéskiesés Kelet- és Dél- kelet-Azsiának, a Szovjetuniónak és Európa különböző részeinek nagy terü- leteit érintették. Ha a világ népessége e zavaró körülmények ellenére többé—

kevésbé mégisváltozatlan arányban emelkedett tovább, akkor nyilvánvaló, hogy a közbejött tényezők nélkül a népesség növekedése meggyorsult volna, s az utolsó évtizedben feltehetőleg meghaladta volna az évi 1 százalékot.

Az időnkénti visszaesések ellenére is úgy látszik tehát, hogy a népszaporodás gyorsulásának kora, mely 300 évvel korábbra vezethető vissza, még nem érte el tetőpontját.

3. A jelenlegi helyzet,

A világ népesedésének több kutatója a különböző területeken uralkodó demográfiai viszonyoknak három nagy tipusát'i) állapította meg —— folytatja az ENSZ Népességi Osztályának tanulmánya. Az Egyesült Nemzetek egy újabb tanulmányábanal azonban helyesnek vélte, hogy a jövendő népesség—

gyarapodás lehetőségeinek megbecsülése céljából tovább bontsa e csoporto—

kat és ezen túlmenően öt demográfiai alaptípust különböztessen meg. a követ—

kező jellemvonások szerint: 1. magas születési és halálozási arányok, 2. magas születési és csökkenő (de azért még mindig magas) halálozási arányok, 3. magas születési és meglehetősen alacsony halálozási arányok, 4. csökkenő születési és meglehetősen alacsony halálozási arányok és 5. alacsony vagy

!) Lásd: Egyesült Nem-retek: The determinats and conseonences of population trends._ (A népességi irányzatok meghatározói és következményei.) New York, 1954. lX. teiezet: ,.A jövendő népességi irány- Éatai." Fí'lt ;) hamm demográfiai tipust különböztette meg az Egyesült Nemzetek Népességi Osztályának egy másik közleménye is: ,,The past and future growth ot world population..." (A világ népességének

IEPESSEG es ELELMEZES 'A ' * , ' 899

ingadozó születési és alacsony halálozási arányok. Ez a tanulmány a földet 25 területre osztotta, melyekből 24 azonosítható volt az őt típus valamelyi- kévelf)

Összegezve a különböző területek alapján becsült szaporodási mutatókat, :! népesség növekedésének ,,normális" körülmények közt feltehető arányai kontinensenként az alábbiakra tehetők:

Afrika ... évi l,2 százalék.

Amerika ... évi 1,8 százalék.

Észak—Amerika (1,4)

Latin-Amerika (23)

Ázsia a) ... évi l,0 százalék.

Európa b) ... évi 1,1 százalék.

Óceánia . ... évi IA százalék.

Világ összesen 0) ... évi 13 százalék.

a) A Szovjetunió ázsiai része nélkül. Kina lakosságára vonatkozóan évi 0,5 százalékos növekedési arányt feltételezve.

b) A Szovjetunió ázsiai részével együtt, (

c) Kínát—a. vonatkozólag évi (),5 százalékos növekedési arányt feltételezve.

Ezek a mutatók Eszak-Amerika, Ázsia (ha feltesszük, hogy Kína lakos—

sága évente (),5 százalékkal nő) és Óceánia esetében ugyanalkkorák, mint a III. táblában az 1940——1950. közötti időszakra vonatkozó arányszámok.

Afrikában már alacsonyabb arányt találunk, mert ott más becslési módsze—

reket használtak. A becslések nagy része utal is arra, hogy Afrika középső részeit illetően komoly hibákat tartalmazhat. Ami Latin—Amerikát illeti, a lakosság gyarapodásában az utóbbi időben —— az 1940—1950. között észlelt fejlődéshez viszonyítva —— további gyorsulás figyelhető meg. Az európai népesség növekedés-ének aránya (beleértve a Szovjetuniót) még emelkedő, bár ebbe az időszakba beleesett a második világháború, s emiatt a növekedés igen alacsony volt. Ha a világ minden részén "normális" viszonyokat téte—

lezünk fel, akkor a föld népszaporodásának mutatója évi 1,2 százalék kell, hogy legyen.

4. A föld és részeinek jövőbeli népessége.

Az Egyesült Nemzetek nemrég megjelent tanulmányában, melyre már utaltunkf) különböző, valószínünek tartott feltevések szerepeltek az öt demo- gráfiai típus mindegyike népszaporodási mutatóinak lehetséges jövőbeni vál—

tozásaira vonatkozóan. A tanulmány készítői általában azt tételezték fel, hogy a népszaporodási mutatók egy adott demográfiai típuson belül a rákö—

vetkező tipus jelenlegi átlagos növekedési mutatójának irányában fognak eltolódni. Miután nem tudható előre, hogy ezek a változások milyen gyorsan fognak végbemenni, mindegyik esetre három alternativ lehetőséget vettek

a .,magas", ,,közepes", illetve ,,alacsony" várakozásnak megfelelően.

Az idézett tanulmány az 1950. és 1980. közötti periódusra vonatkozóan Ötéves időszakonként adja meg a különböző számítások részletes eredmé- nyeit, s ezenfelül a világ minden országáról inkább kísérletinek nevezhető becslés—eket tartalmaz a jövő népességére vonatkozólag. A kontinensek ered-, ményei az alanti IV. táblán vannak feltüntetve.

") A tanulmány ezután földrajzilag elhatárolja azokat a területeket, melyek demográfiai viszonyai

azonos tímvslm (szorulhat/ik (A szerk.)

') Egyesült Nemzetek. Népességi Osztály. Framework for future population estimates, 1950—4980.

by world regional (Jövőbeli népességbecslések keretei világrészenként. MEG—4980.) New York, 1954.

IV. tábla. Az egyes világi-észek 1950. és 1980. évi népességének becsült lélekszáma * a V,,magas", "közepes" és ,,alacsony" feltevéseknek megfelelően.

rö

Becsült, népesség (millióban)

Vllágrész ! 1980

' 19.50

! ,.magaa" "közepes" ,alucsonw I

Világ összesen ... . . . 2454 3990 3628 ' 3295 Afrika ... 198 327 289 255 Amerika ...*. . . 330 577 535 487 Észak-Amerika a) (168) (240) (223) (207)

LatinlAmerika b) (162) (337) (312) (280) Ázsia c) ... 1320 2227 2011 1616 Európa d ) ... 593 840 776 721 Óceánia ... '... 13,0 19,2 17,5 um

a) Amerika Mexikótól északra.

b) Amerika az Egyesült Államoktól délre.

0) A Szovjetunió ázsiai része nélkül, (1) A.Szovictimió ázsiai részével együtt.

Miután lehetséges, hogy a népesség növekedése egyes területeken várat—

lanul gyors, másokon pedig váratlanul lassú lesz, megvan a valószínűsége annak, hogy a becslés ebből adódó tévedései kiegyenlítik majd egymást.

Ez

33

az egyes világrészekre, de még inkább a világ egészére vonatkozóan

; , valószínűvé teszi azt, hogy a jövőbeli népesség száma a ,.magas" és ,,alacsony"

— - feltevések határai közé fog esni, Előre nem látható eseményektől eltekintve, nem valószínű, hogy a világ lakossága 1980—ban több lesz 440 vagy kevesebb

milliárdnál. -

V. tábla. A világ népességének az egyes kontinensek közötti megoszlása 1920—ban, 1950—ben és az 1980. évre vonatkozó ,,közepes" feltevés alapján készül! becslés szerint

Világ népességének százalékos megoszlása 1980 (,,közepes"

Kontinens

1920 § 1950 becslés)

§ (

Világ össze,—xm ... 100,a § 1001) § 100,o Afrika ... m ( s,1 s,o

Amerika ... ] l,3 ! 1 3,4 M,?

Észak—Amerika a) ... (G,?) ! (ms) (691) Latin-Amerika b) ... * (4,9) ((N)) (8,6)

Ázgia c) ... . . . 54,1 5538 1 554

Európa d) ... 26,6 24,2 21,4

Óceánia ... 0,5 ) o,.5 ) 0.4

az) Amerika Mexikólól északra.

17) Amerika az Egyesült Államoktól délre,.

6) A Szovjetunió (ázsiai resze nélkül.

(1) A Szovjetunió ázsiai részével együtt.

A népesség jövö növekedése nem lesz egyforma a világ **különbözö részein. így a ,,közepes"* becslés alapján Afrika lakossága 46, Észak-Amerikáé 33, Lalin-Amerikáé 92, Ázsiáé 52, Európáé 31 és Óceániáé 35 százalék-kal füg növekedni. A kontinenseken belül, egyes területek szerint is eltérő lesz a lakos—

ság jövendő szaporodása. A közép-amerikai Szárazföldön, amely jelenleg a legmagasabb szaporodási! terület, a ,,közepes" becslés 116 százalékos növe—

kedést tételez fel. A Brit Szigeteken, melyek szaporodása jelenleg a leglassúbb,

NÉPESSBG ÉS ELELMEzES

901

Mm

[ ] s r a a f a f / a y a n g u ó j a 0 8 5 1 , s p p § 1 4 9 ' Ó _ ' 1 _ 2 4 " 5 9 0 ' 3 3 a i r 5 5 / 5 9 g g g / J

—5-095;gapwupuíasaáay%

ti!—055;sgfwsnpuzíass—aofay;,sf

. 0' 34 - 0 5 5 ; C i a y s a o ' g y

w w w - 3 5 —

( w z ü g l v g z w ; m w w m m a g s 5 ) m a y

m

MIB/JV

( 4 5 2 4 9 3 7 3 4 y z g y / y / s z y p A g / z x y f 4 4 v r / m a a / 7 3

( 7 3 5 5 5 9 5 3 4 3 a n y m m w y 1 3 5 7 0 3 ; " 5 5 2 4 9 3 ; a ' )

* N y a c a a ő z C L I V / ( 7 3 2 5 5 3 7 5 3 3 9 ' . s g d g z g x ? w w w / m m m a ' 0 5 5 ; 9 ; b e m — w e ; J B I J S S J d T í i / V ) 1 3 2 9 7 7 6 1 2 7 ' 7 4 4 a f

W / c / w a v z s g

_U—d

4, *Smxisztákai Szemle.

; 902 ' , _ ' neresseo esi' mm az;:

Nem kívánjuk most kutatni azoknak a módszereknek 'a helyességét, melyekkel az ENSZ Népességi Osztálya az 1980—ra várható népességet kiszá—

mította. Megjegyezzük azonban, hogy bár huszonöt év nem hosszú idő ahhoz, hogy a népesedési mutatók jelentősen megváltozzanak, a történelmi tapaszta—

latok azt mutatják, hogy mélyreható társadalmi átalakulások esetén egyes népmozgalmi jelenségek változása —— pl. a fiatalabb korosztályok halálozási arányszámainak és különösen a eseesemőhalandóságnak csökkenése a Föld jelenleg elmaradt területein —— igen gyors lehet. A becslés bizonyos lehetséges hibáira —— pl. Kin-a lakosságával és népességnövekedésével kapcsolatban w a jelentés szerzői is utalnak. Általában sem szabad elfelejteni, hogy a pusztán empirikus becslés mindig rejt magában bizonyos hibalehetőségeket. A jelentés szerzői e nehézséget igen tág hibahatárok felvételével próbálják áthidalni.

K K. P- N- Rao fs C- 1. Ama- Ezeket a becsléseket veszi alapul a FAO két

::igkséNgtigSág es élelmisze" szakembere is a népesség élelmiszerszükségletéről

szóló tanulmányában. Milyen követelményeket tá—

maszt a Föld lakosságának növekedése az élelmiszertermeléssel szemben? ———- ezt a kérdést igyekeznek tisztázni a szerzők. A kérdés felvetése a távolabbi jövőre természetesen értelmetlen; számításaik csak a következő 26 év viszony—

lag rövid periodus—ára vontakoznak. Ha feltesszük, hogy az élelmiszerfo—w gyasztás színvonala nem változik, az 1980-as szükségletek nagysága a népes—

ségbecslések birtokában természetesen egyszerűen kiszámítható, A világ jelenlegi élelmezési helyzete azonban távolról sem kielégítő; az élelmiszer—

fogyasztás színvonalát jelentősen emelni kellene. Természetesen illuzórikus volna a szükségleteket a táplálkozástudomány által legideálisabbnak tartott normák alapján kiszámítani a Föld egész népességére. A tanulmány ezért az élelmezési helyzet bizonyos reálisnak tartható javulását tételezi fel; egy olyan színvonal elérését, mely nagyjából középen van az optimális és a jelenlegi nívó között, s kiszámítja azt az élelm'iiszermennyiséget, melyet a megnöve—

kedett népesség igényelne, ha ez az emelkedés bekövetkeznékfol

Akár jelenlegi szinvonalú, akár pedig javított táplálkozást tételezünk fel, az élelmiszertermelést 1980—1'3 igen jelentősen kellene fokozni. A világ egészét véve alapul, pl. a legfontosabb élelmiszercsoportból, a cereáliákból, a jelen—

legi helyzet fenntartása kb. 43 százalékos, a javított nivó elérése pedig további 10 százalékos emelkedést kívánna meg. A védőtáplálékok termelésének növe—

kedése természetesen ennél még sokkal nagyobb kellene legyen: ha'lnál pl.

mintegy 88, tejnél mintegy 70 százalékos.

Néhány fontosabb cikkre vonatkozólag a számok M a világ egészét

tekintve _M a következők (millió tonnában):

9) Population and Food Reguirements K. K. P. N. Rao ami C. J, Amaral. Food ami Agriculture Organization of the United Nations, —— Kivonatos ismertetés.

10) A szerzők megkísérelték annak kiszámítását is, hogy a népesség kor és nemek szerinti megoszlá—

sának változásai milyen mértékben fogják módosítani az élelmiszerszükségletet. A kalóriaigények külön—

NEPESSEG ÉS ELELMEZÉS . * !

903

1980

Megnevezés 1949 jelenlegi javított

* szinvonalon

l

Cereálíák ... ' 684 981 1046

Gumós növények ... 332 469 466

Hüvelyesek ... 49 73 97

Cukor ...

34 * 50 5 l

Hús ...

48 70 81

TOjás ...

8,3 11,8 l4,7

Hal ...

1 7 24 32

Tej ...

207 297 35 1

Ezek az összesített értékek természetesen eltakarják az egyes világrészek, illetve országok élelmezési színvonalának igen jelentékeny különbségeit.

A javitott színvonal eléréséhez pl. a cereáliák fogyasztását a Közelkeleten 780/o-kal kellene a jelenlegi szint fölé emelni, míg ugyanez az érték Európá—

ban mindössze 220/0. Érthető, hogy a szerzők, anélkül, hogy elég határozot—

tan utalnának a gyarmati és függő országok nyomorúságos élelmezési hely—

zetére, nem kerülhetik el azt a következtetést, hogy ,,a világ élelmezési problé—

májának jelenleg fő vonása az a szükségesség, hogy csökkentsük a fejlett és kevésbé fejlett területek átlagos élelmiszeriogyasztása között meglévő széles űrt", s hozzáteszik: ,,minden lehetséges eszközzel gyorsítani kellene az élelmiszereknek a fölösleggel rendelkező területekről a hiányt szenvedő vidékekre való áramlását". Elismerik azonban, hogy ,,ennek útjában súlyos gazdasági és egyéb akadályok állnak", s rámutatnak a legfontosabb problé—

mára is: ,,hasonló akadályok gátolják a rendelkezésre álló készletek méltányos szétosztását a népesség különböző rétegei között az egyes országokon belűl".

Azok számára, akik szeretik a ,,természet szűkmarkúságával" magyarázni a néptömegek nyomorúságos élelmezési helyzetét, tanulságos lesz a tanul—

mány végső következtetése: ,,ílyen összefüggésben az elosztás kérdései éppoly jelentőségteljesek, mint a termeléssel kapcsolatos problémák".

:?

Bármennyire szükséges is hangsúlyoznunk a helyes elosztás nagy fon—

tosságát, világosan kell látnunk, hogy ennek a kérdésnek rendezése —— bár jelentékenyen javítaná a dolgozó tömegek élelmezési helyzet-ét —— önmagában még nem jelentené a világ élelmezési problémáinak teljes megoldás-át. Elég arra utalnunk, hogy a Föld hatalmas területein (elsősorban a gyarmatokon) melyeknek lakossága a világ népességének jelentékeny részét teszi ki, az e főre eső átlagos élelmiszerfogyasztás kalóriaértéke a napi 2250 kalória alatt marad.") Még ha teljesen egyenletes fogyasztást tételezünk is fel (s jól tudjuk.

hogy ez nem így van!), a színvonal —— pusztán mennyi—ségi szempontból is w—

rendkívül alacsony. Ha ezenkívül még figyelembevesszük a népesség növe—

kedésének már fentebb vázolt perspektíváját, a tudomány előtt okvetlenül felmerül a kérdés: milyen lehetőségek adottak Földünkön az élelmiszer—

termelés fokozására? Ezt a kérdést fejti ki széles tényanyaggal illusztrálva a 'vV. H. Pawley és a FAO nyolc más szakembere által kidolgozott terjedel—

mes tanulmány.

,

n) GA A. Goldsmith: Nutritional Aspevls ol Food Supply Problems (Élelmiszerrllálási problémák táplálkozási vonatkozásai.)

423

904 narsssne ÉS erama'zes

W- H- PBMFY: 'Az éielmiszeg- Noha a szerzők hangsúlyozottan elismerik.,

333133 "öve'es'snek hanem hogy a mezőgazdasági termelés fejlődését "gazda—

' sági, társadalmi, kulturális és politikai tényezők"

jelentős mértékben meghatározzák, tanulmányukban kizárólag a mezőgazda—

sági termelést befolyásoló technikai tényezőkkel foglalkoznak. Bár tárgyalás—

módjuk így teljesen elvonttá válik, mégis —— úgy gondoljuk --'-— megmutatja azt, hogy a termelőerők és a tudomány mai színvonala mellett hogyan fej—

lődhetne a mezőgazdasági termelés, ha fejlődését a világ jelentős részén egyéb tényezők —— nevezetesen az elavult társadalmi viszonyok —— nem fékeznék.

Az élelmiszer-termelés fokozásának legfontosabb lehetős-égei a tanulmány szerint a következők:

A) A művelés alatt álló területek kiterjesztése. A talajtan tudományának nagy fejlettsége ellenére a világ területeinek túlnyomó részéről nem rendel—

kezünk olyan talajtérképekkel, melyek mezőgazdasági szempontból gyakor—

latilag értékesíthetők volnának. A művelhető területek kiterjesztésének lehe—

tőségére vonatkozó becsléseknél ez a tény óvatosságra kötelez, azonban e lehe- tőségek már mai biztos tudásunk szerint is óriásiak. Egyedül az eddig kihasz—

nálatlan egyenlítőtáji vidékek 200/u—ának megművelése egy milliárd acre, azaz kb. 400 millió hektár új terület—et jelentene, amely a jelenleg művelés alatt álló terület mintegy 400/0—át teszi ki. Ebben a zónában a klimatikus viszonyok

évente két, sőt három termés betakarítását tennék lehetővé. E területek műve—

lés alá vonása esetén olyan mezőgazdasági forradalom áll előttünk, "amely hasonló ahhoz, mint amikor Amerika és Ausztrália füves és gyér erdőkkel borított földjei nyíltak meg az emberiség számára".

Megfelelő termelési eljárások alkalmazásával óriási területeket lehetne termővé tenni Afrika, Latin-Amerika és Észak-Ausztrália tropikus szavanna—

területein, melyeken jelenleg a nagy szélsőségeket mutató esapadékeloszlás miatt kizárólag legelőgazdálkodást találunk.

Öntőzés segitségével jelentős földterületet lehetne művelés alá vonni mind az ázsiai monszun—övezetben, mind pedig Dél— és Közép-Amerika száraz vidé- kein. (A szóbanforgó területek jórészben egykor fejlett civilizációk hazái voltak, sűrű népességgel és a természet arculatát megváltoztató intenziv mezőgazdasággal!) Ugyanez áll Afrika és Belső—Ázsia. sivatagos területeire.

A Szovjetunió tapasztalatai alapján általánosan ismertek a mezőgazdasági termőterületek észak felé való kitolásának lehetőségei a podzol—talajok fel—

használása útján. Hasonló lehetőségek vannak Skandináviában és különösen Kanada északi részén.

A köztudattal ellentétben még a mérsékelt őv hő és jó eloszlású esőzéssel bíró területei sem kerülnek teljes egészükben megművelés alá. A népesség megfelelő sűrűségének hiánya kedvezőtlen társadalmi és gazdasági körül—

ményekkel párosulva Dél-Ausztrália, Uruguay és Dél—Brazília széles terű—

letein akadályozta meg az intenzív földművelés kifejlődését. Ezeken a terü—

leteken még ma is csupán alacsonytermelékenységű pásztorgazdaságot találunk.

B) A terméshozam növelése. Bár általánosan elismerik, hogy jelentős lehe- tőségek vannak a jelenleg művelés alatt álló területek termelésének fokozá—

sára, mégis a mezőgazdasággal foglalkozó tudósokon kívül kevesen fogja—k

NEPE'SSEG es ELELMEZÉS 905

fel teljes mértékben ezeket a lehetőségeket. Elsősorban a talajnedvesség jobb ellenőrzése és szabályozása, valamint az öntözés kiterjedt alkalmazása (még ott is, ahol az évi csapadékmennyiséget általában elegendőnek tartják) járul—

hat hozzá a hozamok növeléséhez.

Hatalmas fejlődést tenne lehetővé a talaj megfelelő karbantartása, illetve termőerejének rendszeres növelése. Európában a füves, ill. hüvelyes vetés—

forgó kifejlesztése és helyes talajművelés segítségével, valamint az intenzív állattenyésztés által szolgáltatott trágya és a szervetlen műtrágya nagyarányú alkalmazásával jelentős területeken sikerült a talaj termékenységét a közép—

kori állapotot messze meghaladó szintre emelni. A vegyiparban rejlő lehető—

ségeket a mezőgazdaság a világ egészét tekintve még alig használja fel.

A világ mezőgazdasági célra felhasznált kálium- és nitrogénfogyasztása (_a Szovjetuniót kivéve) 1952—53-ban mintegy 9,6 millió tonnát tett ki; ebből 8,7 millió tonnát Európában, az USA—ban, Kanadában és Japánban használ- tak fel. Pedig kísérleteken alapuló számítások szerint pl. Indiában csupán hektáronkénti 30 kg nitrogénműtrágya évente több, mint 10 millió tonna rizstöbbletet eredményeznesa fokozottabb műtrágyafelhasználás lehetőségei

a hozamok növelésére még Európában is igen nagyok?) A műtrágyázás által világviszonylatban elérhető termelésnövekedés ——— szerény becslés szerint — legalább 500/o—nak vehető.

Alig mérhetők fel azok a lehetőségek, melyeket a növénynemesítés és a hibridizáció — új genetikai kombinációk teremtése M jelent a terméshoza—

mok növelésében. Különösen az elmaradt területeken még ma is egész tömegét termelik olyan fajtáknak, melyeket sokkal johbakkal lehetne helyettesíteni.

A gépesítés —— bár fő feladata a fizikai __munka megkönnyítése —— szin—

tén fontos emelője lehet a magasabb terméshozamok elérésének. E tekintet—

ben különösen a jobb talajművelésre kell utalni, de igen jelentős az a segít—

ség is, melyet a gépek a lehetőleg minél növidebb idő alatt elvégzendő munkáknál (vetés, aratás) nyujtanak. Ezáltal pl. a szemveszteségek nagy- mértékben csökkenthetők.

Rendkívül nagyok minden évben azok az élelmiszermennyíségek, melyek különböző növényi betegségek és kártevők pusztításai következtében vesznek el. Igen nehéz valamennyire is pontos becslést készíteni az effajta veszteségek méreteiről, azonban bizonyos, hogy több tízmillió hektár termésével vehetjük egyenlőnek azokat. Pedig jelenlegi tudásunk felhasználásával a károk túl—

nyomó részét' meg lehetne akadályozni, méghozzá a többlettermés értékéhez kép-est általában igen alacsony költségek mellett. Még a fejlettebb országokban is, ahol pedig a szintetikus növényvédőszereket meglehetősen széles körben alkalmazzák, hatalmas mennyiségű tudás marad felhasználatlanul, a világ egészét tekintve pedig a tudás és a gyakorlat közötti űr nagyobb, mint valaha.

igen nagyok az élelmiszerek szállítási és tárolási veszteségei is: pl. gabona—

neműeknél a FAO egy korábbi becslése szerint a veszteség!világviszonylat- ban mintegy 100/0.

A terméshozamok növelési lehetőségeiről aránylagT egyszerűen képet kaphatunk akkor, ha olyan országok átlagterméseit hasonlítjuk össze melyek—"

ben a természeti adottságok többé-kevésbbé azonosak. Ennek illusztrálására

13) Megjegyezzük, hogy a tanulmány által ismertetett valamennyi termelesíokozó módszer figyelembe- veszimódszerekkel,a gazdaságosságmelyek segítségévelkövetelményét;növelnialkalmazásuklehetne ugyantehátaa termelést.termelési deköltségeka technikacsökkentésévelmai fejlettségijár, Olyanfokán alkalmazásuk a szóbanforgó munkaerő nettó termelékenységánek csökkenését eredményezné, a tanulmány nem foglalkozik.

906 ' NÉPESSEG es naamloze—s

csak egy példát idézünk: az ázsiai monszun—országok rizstermelésében mutat- kozó különbségeket. A két szélső eset Japán és India: a világ mezőgazdasá—

gának egyik legmegdöbbentőbb ellentéte. A rizs átlagos hektáronkénti hozama Indiában 1 tonna, Japánban ugyanakkor 4 tonna. Néhány támpont a különb- ségek megmagyarázására: Japánban a rizsterület egésze Öntözés alatt van, a művelési módszerek rendkívül magasszinvonalúak. A földek "itt"/ván neme—

sített fajtákat termelnek; Indiában ez az arány nem éri el az 50/o-ot. A mű- trágyafelhasználás Japánban 1000 hektárra számítva 170 tonna, Indiában nem egészen 1 tonna. Ha Ázsia monszun—területeinek 87 millió ha rizsföldjén (melyből csupán 3 millió esik Japánra) sikerülne a hozamokat a Japánban elért ni'vóra emelni, a jelenlegi 150 millió tonnás rizsterm-elés 350 millió ton- nára emelkednek, illetve a hektáronkénti hozam növekedése lehetővé tenné, hogy a rizstermelésről jelentős területeken más növények, így például állati takarmányok termel—ésére térjenek át.

Bármely más növényféleséget válasszunk is ki, ha az elérhető átlagterme's mértékéül néhány jobb eredményeket felmutató ország átlagos terméshozamát vesszük (ami persze távolról sem jelenti az összes technikai ismeretek teljes alkalmazását), belátható, hogy a világ termelése legalább megduplázható volna, vagy máskép: a mostani termés a jelenlegi művelési terület felének, vagy akár annál kisebb részének felhasználása. mellett is elérhető lenne. Hatal- ' mas területek válnának ílymódon felhasználhatóvá más növények termesztése, illetve legelők számára, s ugyanakkor az átlagos termelési költségek jelentő- sen csökkennének.

C) Az állati termékhozamoknak és az állatok számának növelése. Mint—

hogy az állatállomány minőségi javítását a Föld nagyobb részén eddig csak- nem teljesen elhanyagolták, valószínű, ho'!t,.y az állati hozamok fokozásának lehetőségei nagyobbak mint ezt a növényi termékeknél láttuk Bár kellő tápértékmennyiség szükséges ahhoz, hogy az állatok teljes biológiai kapacitá- sukat kimeritve termeljenek (húst, tejet, gyapjút stb.), a világ állatállomá—

nyának nagyrészét az elemi létfenntartási színvonalon táplálják. Nem meg- lepő tehát, hogy a fejlett és kevésbbé fejlett területeken elért hozamok hatal- masvkülönbségeket mutatnak. Az európai szarvasmarhák hús- és tejhozama mintegy tízszerese a távolkeletinek. Részletesebb ősszehasonlítások alapján levonható az a következtetés, hogy a jelenlegi nagyságú állatállományt alapul- véve a tej- és húshozam három-mégyszeresére volna emelhető. Nagyon hasonló eredményekre jutunk más állati termékekkel kapcsolatban is Ami a meg—

felelő állatfajták kitenyésztésének, illetve kiválasztásának kérdését illeti az itt adódó lehetőségek hasonlóak a növénytermesztésnél látottakhoz.

Az állati termékellátás fokozására kínálkozó másik mód az állatállomány további számbeli gyarapítása. Ennek lehetősége elsősorban az állati takar- mányforrások nagyságától, így legfőképpen a legelőterületek megiavításától függ. Jobb mezőgazdasági termés-eredmények elérése azonkívül lehetővé tenné további szántóterület átállítását szemes termények és takarmányok termelé—

sére. Mérsékelt becslés szerint a világ szarvasmarha- és juhállományát leg- alább a mai szám kétszeresére lehetne emelni; más állatiajtáknál a lehető- ségek még sokkal nagyobbak.

Összefoglalva: ha számításba vesszük a takarmányozás lehetőségeit,

NÉPESSEG Es ÉLELME'ZES 907

a legfejlettebb) országokban a jelenlegi átlagos teljesítmény —— azt a követ- keztetést lehet levonni, hogy az állati termékek olyan termelési színvonala számára van megfelelő természeti előfeltétel és technikai bázis, amely a világ jelenlegi termelésének nem kevesebb, mint ötszörösével egyenlő.

D) A halászat termelésének fokozása. Annak ellenére, hogy a világ jelen—

legi haltermelése alig valamivel többre becsülhető évi 26 millió tonnánál, vagyis a halászat az emberiség állati fehérjefogyasztásának csak igen kis hányadát fedezi, a hal a világ népességének többségére nézve jelentős táplá—

lék. Nem elhanyagolhatók tehát azok a lehetőségek, melyeket e forrás foko—

zottabb kihasználása jelenthet. Megállapítható, hogy megfelelő kutatások segítségével technikailag lehetséges volna a tengeri és a belvízi haltermelést a jelenleginek két- vagy háromszorosára emelni, s még ekkor is csak elenyésző

hányadát használnánk ki a vizek által nyujtott lehetőségeknek?)

*

A fentiekben röviden ismertetett tanulmány, mint láttuk, a mezőgazdaság fejlesztési lehetőségeinek kizárólag technikai oldalával foglalkozott. Nagyobb beíljességre törekszik az a jelentés, melyet P. L. Sherman, a FAO egy másik képviselője terjesztett a kongresszus elé, s amely tulajdonképpen alapját képezte a mezőgazdasági fejlődés és a népesség közötti viszonyról folyta-tott vitának.

_ , A jelentés a P—awley-t'éle tanulmány eredmé—

P. L. Sherman: Népesseg és . ,, . . ., , ..

mezőgazdasági fejlődés? nyeibol indul k1, telreerthetetl—enul levonva a helyes kovetkeztetest: ,,megle'vő tudásunk birto- kában állíthajuk, hogy sem a termőföld silánysa'ga, sem kedvezőtlen klima- tikus és földrajzi tényezők nem jelentenek leküzdhetetlen akadályt a mező- gazdasági termelés nagyarányú kiterjesztésének útjában, akár a világ egészét, akár pedig annak különböző részeit vizsgáljuk". Sherman hangsúlyozza, hogy ,,a (fentebb ismertetett) technikai lehetőségek megvalósítása a kormányok és nemzetközi intézmények részéről hatalmas beruházásokat és összehangolt tevékenységet tételez fel; a mezőgazdasági termelés nagyarányú kiterjesztése nem lehet többé egyéni kezdeményezések eredménye." De —— folytatja —— (és itt a tudományos tényekkel szemben — ha óvatos megfogalmazásban is —— Sher—

man már visszakanyarodik a malthusi érveléshez) ha még elegendő tudás- sal rendelkeznénk is ahhoz, hogy a világ lehetőségeit pontosan felmérjük, végzetes volna, ha optimista következtetésekre jutnánk, melyek hamis bizton—

ságérzésbe ringathatnának bennünket. ,,Mert a valóban életfontosságú kérdés az, vajjon sikeresen ki lehet—e aknázni ezeket a forrásokat —— azon akadályok ellenére, melyeket különböző gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai tényezők ielentenek -—-—, hogy a világ növekvő népességének szükségleteit évről—

évre kielégítsék. A válasz erre már sokkal kevésbé kedvező."

") Meg kell itt említenünk azokat a biztató kisérleteket, amelyek algák — tenger-vizi egysejtű lények —— speciális kultúrákban valló nagyipari jellegű előállításának megoldását célozzák. E kisérletek sikere esetén az emberiség gyakorlatilag úgyszólván kimeríthetetlen és rendkívül olcsó fehérjeforráshoz jutna. E példa is mutatja, hogy nincs kizárva a technika olyan. ma még előre nem látható fejlödése (pl, élelmiszerek szintetikus úton való előállítása), amely a világ élelmezési helyzetét igen rövid idő ala-tt íorradalmasíthatia.

15) Demographie Aspects of Economic and Social Development, Population in Relation to the Deve—

lopment of Agriculture. *(A gazdasági és társadalmi fejlődés népesedési vonatkozásai. Népesség és mező—

gazdasági feilődés.) Preliminary draft report submitted by P. L. Sherman, Rapporteur. —— Kivonatos tanu—tetés,

908 nepesseg es ewzes

*

* Sherman e néhány mondatban ———— akarata ellenére __ tömör és leleplező bírálatát adja a malthusi elméleteknek. Ha az élelmiszertermelés növelésének lehetőségei technikai szempontból gyakorlatilag korlátlanok, s a mezőgazda- ság termelőerőinek szabad kifejlődését csupán a fennálló társadalmi beren—

dezkedés (Sherman megfogalmazásában: ,,különbőző gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai tényezők") gátolják, akkor a malthusi törvényeknek semmi közük sincs a valósághoz. Sherman természetesen nem jut el a termelő—

erők és a termelési viszonyok ellentét—ének konkrét vizsgálatához. Mikor meg—

próbálja elemezni a fejlődést megakadályozó gazdasági és társadalmi jelen—

ségeket, megmarad a felületi tünetek felsorolásánál és jellemzésénél. A. fejlő—

dést szerinte a következő okok gátolják: a falusi túlnépesség, a tőkehiány, a rendezetlen hitelviszonyok, a régihez való ragaszkodás, az értékesítési nehézségek stb. Fejtegetései helyenként kerülgetik az igazságot, de még kísér—

letet sem tesz arra, hogy feltárja e jelenségek közös gyökerét, s a bajok orvoslására nézve legfeljebb azt az általánosságot jelenti ki, hogy ,,sokkal nagyobb, összehangolt erőfeszítésekre van szükség a kormányok részéről".

Hozzáteszi azonban, hogy ,,ha ezek az erőfeszítések kudarcot vallanak, nincs biztosíték arra, hogy a népesség és a mezőgazdasági termelés egyensúlya a világ minden részén biztosítható lesz".

Sherman érvelése világosan bizonyítja azt, hogy aki meghátrál a helyesen felismert tényekből folyó következtetések levonása elől, végül is elkerülhe—

tetlenül hamis, reakciós megállapításokra jut. A jelentés ezekkel a sorokkal fejeződik be: ,,Még ha a nemzeti és nemzetközi erőfeszítések sokkal nagyobb fokát tételezzük is fel, a világ igen sok részén a haladás óhatatlanul igen lassú lesz. Néhány országban a természeti forrásokhoz viszonyítva a népesség már olyan sűrűséget ért el, hogy a termelékenység növelése és az iparosítás útján többé nem lehet megfelelő egyensúlyt elérni. Más országokban a jőve- delem és a termelékenység oly végletesen alacsony, hogy a gazdasági fejlődés nem lehet elég gyors ahhoz, hogy belátható időn belül egyensúlyt teremtsen.

Ilyen esetben elkeríillieieflenelc lehetnek a kormányok arra irányuló erőfeszí—

tései, hogy a népesség helyes arányát más eszközökkel biztosítsák."

Sherman óvatos szavait körülbelül így lehetne világosan megfogalmazni:

..A világ erőforrásai a népesség ellátására korlátlanok. A kapitalista társa—

dalomban azonban a haladás, a fejlődés igen lassú, ezért nem bízom abban.

hogy meg lehet teremteni a megfelelő egyensúlyt a népesség száma és az élelmiszertermelés között. Nincs más mód az ,,egyensúly" helyreállítására, csak a Malthus által ajánlott: a népesség számának csökkentése születés-- szabályozás, háború stb. útján."

*

Fenti rövid ismertetésünk, (: kapitalista országok szakértőinek hivatalos jelentései alapján, világosan megmutatta, mennyire hazug a világ erőforrásai—

nak szűkösségéről fecsegő propaganda és az erre épülő apologetikus malthnsi ,,elmélet". Láttuk azonban azt is, hogy ha a tőkés osztályérdekek úgy kíván—

ják, a malthusiánus következtetések, minden tudományos ténnyel szemben, olyanoknál is megjelennek, akik különben világosan látják a természet ,,szűk—

markúságára" hivatkozó érvelés egész tarthatatlanságát. A kongresszuson