Kleining, G.: Strukturális és presztizsmobilitás a Német Szövetségi Köztársaságban

96

érthetőség. hozzáférhetőség -— közel álljanak az adott terület általánosan elfogadott szimbolikájához;

publikálásra való alkalmasság:

tegyék lehetővé az emberi nyelv egyszerű és tipi- zált lefordítását gépi nyelvre.

Különösen munkaigényes feladat az alga- ritmizálás és a programozás a társadalmi in- formációk terén. Algoritmizálás a feladat al—

goritmusa leírásának folyamatát jelenti blokk—

séma vagy egymást követő képletek formájá- ban. Ezt kell leforditani az elektronikus szá- mitógép kódolt nyelvére. általában egyedi programozással. Ez a programozás gyakran hosszú időt vesz igénybe, míg a gépben a feladatmegoldás csak néhány percig tart, ezért fontos a programozás automatizálása

— algoritmikus nyelvek alkalmazásával. Meg- különböztetünk gép—orientációjú és probléma- orientációjú algoritmikus nyelveket. Ez utób—

biak jelentik a magasabb fejlettségi fokot.

Az alábbiakban bemutatott ismertebb algo—

ritmus nyelvek közül

1. matematikai és műszaki—tudományos feladatok megoldásához — ALGOL, FORTRAN,

2. gazdasági feladatok megoldásához — COBOL.

3. logikai—információs feladatokhoz -— COMlT, lPL.

4. technológiai folyamatirányítás algoritmusainak időarányos leírásához - ART

nyelvet használnak.

Az IBM-cég programnyelve, a Pl—l, egye—

síti magában a legelterjedtebb algoritmikus nyelvek pozitívumait, és így multiprogramo—

zásra alkalmas.

A társadalomirányítási döntéselőkészitésnél a cél a fogalmak és mutatók ..formalizálása"

és gépi nyelvre való átalakítása, hogy a mű- veletek is algoritmizálhatók legyenek.

Az információs rendszerekoptimális meg- tervezéséhez igénybe kell venni a jelek és jelrendszerek általános tudományának, a szemiotikának eszközkészletét. A gazdasági szemiotika tárgya a gazdasági nyelvü model—

Iezése, az információkódolás alapelveinek ki—

dolgozása, a gazdasági információs rendsze—

rek adatainak megbízhatóságát és hitelessé- gét biztosító módszerek és az irányítórend—

szerek hatékonysági mutatóinak kidolgozása.

Az informatika tárgya az egész tudomá- nyos információs folyamat vizsgálata, infor—

mációs nyelvek. jelzésrendszerek. információs ábrák stb. kidolgozása és az információim—

tatás tervezése. Módszere a ,.rendszeres meg—

közelítés elve".

Jelenleg Bulgária és a Szovjetunió foglal- kozik az egységes információs nyelv problé—

máinak o tisztázásával. A szerző ismerteti a Szovjetunióban folyó munkát.

A jelenlegi elgondolások szerint az egysé- ges információs nyelv az alábbiakból áll:

— értelmező szótár (homonimák, poliszémia stb.);

—- betűrendes szótár — mely kapcsolatot teremt a természetes nyelv fogalmai. s ezeknek az információs nyelvbeli szinonimái között;

—- alapfogalmak (deszkriptorok) szótára;

—- ..tezaurusz" szótár, amely kapcsolatokat. össze—

függéseket tüntet fel cí deszkriptorok között;

— a nyelvtan szabályai.

Megfelelő módszert dolgoznak ki a társa—

dalmi információ rendszerében jelenleg hasz- nált mutatók egységes leírására, és a mu—

tatók gépesített nyilvántartására. Ezzel pár- huzamosan kerül sorra a társadalmi informá- ció területén használatos fogalmak gépesített nyilvántartása és elemzése, valamint a fogai—

mak értelmező szótárának kidolgozása.

Az egységes információs nyelv végleges ter—

vezete tartalmazza a deszkriptor fogalmak és az idióma-mutatók (információs kérdések és válaszok) tezauruszát, a nyelv mondattani szabályait. nyelvtanát és egységes nyelvrend- szerének leírását. A szükséges korrekciók el- végzése után az egységes információs nyelv bevezetésre kerül az ENSZSZl—be, de azt a későbbiek folyamán is tovább korszerűsítik.

(Ism.: Wittek Ferencné)

TÁRSADALOMSTATISZTIKA

KLElNlNG. G.:

STRUKTURÁLIS ES PRESZTIZSMOBlLlTÁS A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN

(Struktur- und Prestigemobilítöt in der Bundes- republik Deutschland) — Kölner Zeitschrift für So- ziologie und Sozialpsychologie. 1971. évi 1. sz. 1-—

33. p.

1969-ben és 1970—ben 25 200 felnőtt sze- mélyre kiterjedő társadalmi mobilitásvizsgá- latot végeztek a Német Szövetségi Köztársa—

ságban. Ennek során a megkérdezettek apjá—

nak és apai nagyapjának foglalkozását is feljegyezték. Jelen tanulmány a vizsgálat eredményeinek első értékelése. mely csak az intergenerációs mobilitóssal foglalkozik.

A társadalmi mobilitás vizsgálata -—- álla- pítja meg a szerző a bevezetésben —— közvet- lenül hozzájárulhat a társadalmi szervezet működésének megértéséhez, mert jobb lehe- tőséget nyújt azon társadalmi erők hatásá- nak méréséhez, omelyek történeti jellegűek, hosszabb időn keresztül érvényesülnek, mint a csupán a pillanatnyi helyzetet rögzítő ke—

resztmetszeti vizsgálatok. Az empirikus mobi- Iitáskutatás azonban eddig csak kevéssé tu—

dott az ebből a lehetőségből adódó elvárá- soknak megfelelni. Ennek egyik okát abban látja, hogy a mobilitáskutatásokban elsősor- ban a funkcionalizmus nézőpontjai érvénye- sültek, amelyek a különböző társadalmi po-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

97;

zíciók számára (vagyis a foglalkozási struk- túra változásaira), az egyéni motivációkra és a különböző pozíciók, foglalkozások betöl- téséért nyújtott jutalmak (jövedelem, presz- tizs) szerepére összpontosították a figyelmet.

Ezzel szemben a marxista koncepció értel—

mében a társadalmi mobilitás nem (: funk- cionális elvek alapján meghatározott pozi—

cióknak, hanem az osztály- és hatalmi pozí—

cióknak a változása. A szerző ebben a kér- désben két lengyel szociológusra, Ossowskira és Wesolowskíra utal.

E megfontolások alapján új szempontokat próbál érvényesíteni a vizsgálat feldolgozásá- ban. llyen elsősorban az általa strukturális- nak nevezett mobilitásnak és a presztizsmobi- litásnak a megkülönböztetése. A strukturális mobilitás a foglalkozás jellege és hatalmi poziciója szerint meghatározott csoportok kö—

zötti mozgás, Tiz ilyen csoportot különbözte- tett meg. Ezek: 1. szabad foglalkozásúak, 2.

irodai munkát végző hivatalnokok. 3. más te- vékenységet végző hivatalnokok, 4. irodai munkát végző alkalmazottak, 5. más tevé- kenységet végző alkalmazottak (például bolti eladók, ügynökök), 6. önállók, 7. önálló pa—

rasztgazdák, 8, nem önálló kézművesek, mes- teremberek, 9. szakmunkások, 10. egyéb mun—

kások, közöttük mezőgazdasági munkások.

Egyes feldolgozásokban hat csoportot külön- böztet meg (összevonva a 2—5. csoportokat).

Hangsúlyozza, hogy a legmagasabb helyzet- ben levő réteget, amelyet nagypolgárságnak nevez, valamint a hatalmat közvetlenül bir- tokoló csoportot nem sikerült a vizsgálatnak megfelelően körülhatárolnia. Ez különben ér—

vényes minden más mobilitásvizsgálatra is.

Mivel az összeírt személyek önmagukat so- rolták be a fenti tíz csoportba. a besorolás így -— a szerző szerint - az osztálytudatot is tükrözi. Különleges ebben a vonatkozásban a ,,kézműves" csoport: ide lényegében azok a fizikai dolgozók kerültek, akik nem akarták magukat (gyári) munkásnak mondani.

A presztizsmobilitást szerző hat presztizs—

csoport közötti mozgásként definiálja. E hat csoport: 1. felső- és felsőközépréteg, 2. kö—

zépső középréteg. 3. alsóközépréteg, 4. felső- alsóréteg, 5. alsó-alsőréteg, 6. társadalmilag megvetettek. Az összeírtak itt is önmagukat (illetve apjukat és nagyapjukat) sorolták be a rétegekbe.

Az összeírtakat szerző az apa születési éve alapján sorolja nemzedékekbe. Az így csopor- tosított nemzedékek kilépési mobilitási arány- számait (a különböző csoportokból származó apák fiainak megoszlását a társadalmi cso—

portok között) hasonlítja össze, valamint asszociációs indexeket számít. Számításaiből azt a következtetést vonja le (és részletesebb nemzedéki bontással is igazolja), hogy a társadalmi mobilitás az iparosodás első idő-

7 Statisztikai Szemle

szakában erősen nőtt, de azóta lényegében stabilizálódott, tehát nem lehet szó a tár- sadalmi osztályok és csoportok közötti korlá- tok fokozatos lebontásáról. Másik lényeges következtetése. hogy a mobilitás két nagy körre különül el: a különböző szellemi foglal- kozásúak az irodai alkalmazott csoport felé áramlanak, a fizikai foglalkozásúak pedig a szakmunkás csoport felé. Az e két nagy kör közötti átlépés viszonylag ritka. Az asszociá—

ciós indexek értéke alapján a szerző megálla- pítja, hogy azok a társadalmi—foglalkozási csoportok a legzártabbak, vagyis azokban a legnagyobb fokú az apák pozíciójának át- örökítése, amelyek a) ,,rendileg orientáltak", b) ahol a bejutás feltétele valamilyen tulaj- don öröklése, c) ahol átlagon felüli, különö- sen hosszan megszerezhető, drága iskolai végzettség szükséges. Ezek a szabad foglal-

kozások és a parasztság. _

Hat társadalmi csoportot megkülönböztetve összehasonlítja a Német Szövetségi Köztár- saság társadalmi mobilitását az Egyesült Ál- lamokéval (a Blau—Duncan—féle vizsgálat adatai alapján). Az amerikai mobilitás va—

lamivel nagyobbnak látszik, de ezt a különb- séget a szerző nem látja lényegesnek. Fel- veti annak a lehetőségét is, hogy az Egyesült Államokban — a ,,mobilitási ideológia" hatá- sára — inkább hajlamosak a megkérdezettek az apjuk foglalkozását úgy feltüntetni, hogy saját helyzetük mobilitásnak, társadalmi emelkedésnek mutatkozzék, a Német Szövet—

ségi Köztársaságban viszont hajlamosak ép- pen ellenkezőleg, az apa társadalmi helyzetét saját helyzetükkel azonosnak feltüntetni.

Szerző a foglalkozási csoportok szerinti mobilitás alapján kapott következtetéseket igazolva látja a presztizsrétegek alapján vég- zett elemzéssel is, mert a presztizsmobilitás mértéke is stabilizálódott. Az így számított.

asszociációs indexek azt mutatják: a legma- gasabb és a legalacsonyabb presztízsű réteg- ben nagyfokú a pozíció átöröklése.

A mobilitási esélyek tehát nem váltak egyenlőbbekké az utolsó ötven évben. A tár-—

sadalom elég rugalmas volt ahhoz, hogy a technológiai és a gazdasági fejlődéshez szük- séges mobilitást létrehozza, de ezen túl—

menően nem történt előrelépés a nagyobb egyenlőség felé. Amennyiben a nagyobb egyenlőséget a mobilitási esélyek területén úgy lehet értelmezni, hogy az a fennálló uralmi viszonyokat veszélyezteti, azt lehet mondani, hogy ezek az uralmi viszonyok sta- bilak maradtak, A különböző társadalmi cso-v portokhoz tartozó mobilitás esélyeinek diffe—

renciálását elsősorban az oktatás területén jelentkező akadályok, a továbbtanulási esé-

lyek különbségei okozzák.

(lsm. : Andorka Rudolf);