A Német Szövetségi Köztársaság Statisztikai Hivatala által végzett vásárlóerő-összehasonlítások

STATISZTIKAI IRODAIJm FIGYELÖ

655

A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG STATISZTIKA! HIVATALA ÁLTAL VÉGZETT

VÁSÁRLÓERÖ—ÖSSZEHASONLíTÁSOK

(Internationaler Vergleich der Preise für die Lebenshaltung.) Hrsg. Statistisches Bun-—

desamt Wiesbaden. Stuttgart u. Mainz. 1964.

Kohlhammer. 64 p.

A Német Szövetségi Köztársaság Sta—

tisztikai Hivatala eddig már 49 ország

pénznemével hasonlította össze a márka

vásárlóerejét. azaz kiszámította, hogy a fogyasztási cikkek és szolgáltatások árát tekintve egy nyugatnémet márka hány svájci frankot, dán koronát, osztrák schil—

linget stb. ér. A partner valuták egy ré—

szére vonatkozóan a Szövetségi Köztár—

saság folyamatosan havonta közli a vá—

sárlóerő-paritást, más országokkal csak ritkább időközönként állnak rendelke—

zésre az összehasonlítás eredményei.

Újabban egyes szocialista országok (Len—

gyelország, Csehszlovákia) pénznemével is összevetették a márka vásárlóerejét.

A súlyozáshoz a közepes jövedelmű

dolgozók fogyasztási struktúráját hasz—

nálják fel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az így kapott paritások többé-ke—

vésbé a szomszédos jövedelmi kate—

góriákra is jellemzők. Hacsak van lehe—

tőség, mind a német, mind a másik or- szág fogyasztási struktúrája alapján szá-

mítanak egy indexet. A két index ered- ményei közötti különbség jelentős; ha nagyok az országok közottl szerkezeti el-

térések (például Szövetségi Köztársaság

—— Egyesült Államok vagy Kanada vi—

szonylatban) a 40 százalékot is megköze—

lítik, az esetek többségében azonban 10—

20 százalék között van. Törvényszerű, hogy

mindig a német fogyasztási szerkezettel

számított index mutatja a márka vá—

sárlóerejét kedvezőbbnek, minthogy a

mennyiségi szerkezet és árszerkezet között

negatív korreláció van.

A kétféle súlyozású index átlagát te-

kintik a vásárlóerő-összehasonlítás vég—

eredményének. Vitába szállnak azokkal

a nézetekkel, amelyek ellenzik az átlago- lást. Ismeretesek olyan álláspontok, ame-

lyek azért vonják kétségbe valamilyen keresztezett formula közgazdasági értel—

mét, mert ez nem egy tényleges struktú- rán alapszik. Ezekkel szemben az ismer-

tetett kiadvány indokoltnak tartja az

átlagolást. Abból a meggondolásból indul ki, hogy egy külföldön élő német (vagy egy a Szövetségi Köztársaságban élő külföldi) amúgy is változtat fogyasztási szerkezetén: félig—meddig megtartja hazai

szokásait, de félig-meddig alkalmazkodik

tartózkodási helyének árarányaihoz, s át—

veszi ennek fogyasztási szerkezetét. Ez—

zel a feltételezéssel az átlagolás gondo—

lata van összhangban.

Érdekes módon a kétféle súlyozású indexből nem mértani, hanem számtani átlagot számítanak. Elismerik a mértani átlagolás előnyeit (eleget tesz az ,,idő—

próba" követelménynek), a számtani átlag

és mértani átlag közötti különbséget

azonban elhanyagolható nagyságrendű—

nek tartják a számítás többi hibájához képest.

A legtöbb tengerentúli országgal való

összehasonlításnál (Szövetségi Köztársa—

ság—Argentína, illetve India, vagy Japán

stb.) csak a német fogyasztási szerkezet alapján számított indexet határozták meg.

Az ilyen összehasonlításoknál számos tényező, például a különböző éghajlati, egészségügyi viszonyok stb. figyelmen

kívül maradnak. Minthogy eltérő irány—

ban hatnak, mellőzésük bizonyos mérté—

kig ellensúlyozza egymást. Mindenképpen

hangsúlyozni kell azonban —- állapítja

meg a kiadvány —--—- hogy az ilyen ,,egy—

kosárú" vásárlóerő—paritásokat nem helyes reálbér— vagy reáljövedelem—összehason—

lításokhoz felhasználni.

A csak-egyik országban előforduló ter—

mékeket kihagyják a vásárlóerő-össze- mérésnél. A minőségi különbségek je—

lentős problémát okoznak, s vannak ese—

tek, amikor nincs más megoldás, mint

eltérő minőségű termékek alapján hatá—

rozni meg az árindexet, anélkül, hogy a minőségi különbségnek megfelelően kor-—

rigálni tudnának. Odáig azonban nem

mennek, hogy például bort állítsanak

szembe sörrel; ezt az eljárást az ugyan—

csak nyugatnémet Jacobs követte, akit , ezzel kapcsolatban kritizálnak. Hasonló—

képpen nem tartják helyesnek a nem tényleges, hanem valamilyen szükségle—

tek alapján számított (fiktív) fogyasztás

súlyozásával készült vásárlóerő—összeha-.

sonlításokat.

(Ism.: Drechsler Lászlót

!

ANTIER, DANIEL :

Az EGYESULT KIRÁLYSÁG

És Az EGYESULT ÁLLAMOK VISSZATEKINTÖ

ÉVI NEMZETGAZDASÁGI ELSZÁMOLÁSAI

(Les comptes économigues rétrospectifs annuels du Royaume—Uni et des Etats-Unis.)

— Etudes et Conjoncture. 1964. 11. sz. 5—78. p.

A tanulmány az Egyesült Királyság

és az Egyesült Államok nemzetgazda—

sági számviteli rendszerét ismerteti, összehasonlítva a kettőt egymással, to- vábbá a Franciaországban használt és a