Gyáni Gábor kandidátusi értekezésének vitája

gáltatái terhelés csökkentésére való törek- vést. Előadásának további részében a közel—

múltban újjáalakult Kereskedelmi Miniszté- rium felépítésével és feladataival foglalko—

zott. A váltás egyben az információs elemző munka növelését is jelenti, különböző elem—

zéseket és prognózisokat igényelnek a világ- gazdaság hazánkat érintő kérdéseiről. a gaz- dasági környezettől. Ez az információt és az információs rendszer értelmezését is érinti.

A következő előadást Filák lózsefne', a Centrum Áruházak Vállalat gazdasági vezér- igazgató-helyettese ,,lnformációk a vállalati gazdaságban" címmel tartotta. Előadósá- nak első részében a vállalati információs rendszernek mint a gazdaság segítésének egyik eszközével foglalkozott. A stratégiai célkitűzések megalapozásához és a napi fo- lyamatos munkához, a döntésekhez egyaránt

elengedhetetlen az információs munka. Ezért lényegesnek tartotta az információk rendezé- sét. melyek körébe nemcsak a belső. hanem a nehezebben kezelhető külső információk is beletartoznak.

A továbbiakban a Centrum Áruházak Vál:—

lalot belső információs rendszerének felé- pítésével, felhasználásával foglalkozott. A belső információs rendszernek az általános módszertanra kell épülnie, s mivel orszá—gos vállalatról van szó. igen fontos az összehan- goltság.

A két előadás után Horváth lózsefne'nak, a KSH csoportvezetőjének korreferátumára került sor. Az előadó a belkereskedelmi köz—

ponti statisztika felülvizsgálatáról szólt, ki- térve ennek a felülvizsgálatnak az igazga- tási. valamint más ágazatok központi sta—

tisztikájával történő összehangolására.

GYÁNI GÁBOR KANDlDÁ—TUSI ERTEKEZESE'NEK VlTÁJA

LAKATOS MÁRIA

A Magyar Tudományos Akadémia Tudo- mányos Minősítő Bizottsága vitára bocsátot- ta Gyáni Gábornak, az MTA Tönténettudo—

mányi Intézete tudományos munkatársának ,,A budapesti ;női házicselédség társadalom- története a szózadf—ordulőtál a második világ- háborúig" című kandidátusi értekezését. A vitára 1988. június 22-én. az Akadémia Nagy- termében került sor. A bírálóbizottság tag- jai voltak: Irinyi Károly kandidátus: Sipos Péter kandidátus (a bizottság titkára); Sza- bad Győrgy akadémikus (o bizottság elnö—

fke); Szuhay Miklós kandidátus és I. Tóth Zoltán kandidátus. Az értekezés opponenseí Orosz István kandidátus és Vörös Károly, a történettudomány doktora voltak.

Talán meg-lepődik e folyóirat olvasója az értekezés cimét olvasva, és meg is kérdezi magában: egy társadalomtörténeti tárgyú ku—

tatás miképpen kerülhetett a statisztikai tu- domány művelői—nek látóterébe. Ám éppen a Statisztikai Szemle rendszeres olvasója szá- mára kézenfekvő a magyarázat, hiszen e lap hasábjain gyakran jelennek meg olyan sta- tisztlkotörténeti és történeti statisztikai irások, melyek sok tekintetben kapcsolódnak a tár- sadolomltörténeti kutatásokhoz is. Gyáni Gá- bor kandidátusi értekezése nemcsak illusztra- tíve, adatszerűségében felhasználója a sta- tisztikának. hanem kutatásainak alatpforrásá—

ul választja, jó példát adva arra, hogy a statisztikai adatokat miként lehet elevenné ten-ni és egy tágabb koncepciójú kutatásba ágyazni megfelelő kiegészitő tudásanyag, va- lamint kellően érzékeny elemzőkészség bir—

tokában csaknem hetven év távoláiból is.

Munkája bizonyítja azt a nem eleget emle-

getett tényt is, hogy a jó statisztika értéke az idő múlásával növekszik, hiszen ,— erede- ti gyakorlati céljárn túl —- a mindenkori je- lenbeli (következésképpen a jövőbeli is) társadalom mélyebb megismeréséhez elen—

gedhetetlen a múlt minél tárgy'szerűbb és minél alaposabb ismerete. A társadalomban ténet — mint e dolgozat is bizonyítja -— ezen ismeretek elmélyítéséhez kitűnő segvitőtárs—ra találhat a statisztikában.

AZ ÉRTEKEZES TEZiSEl

A jelölt egyetlen foglalkozási csoport, a századelő női házicselédsége társado—lomtör- téneti rekonstrukcióját tűzte célul maga elé.

Olyan réteget vizsgál, amelynek múltjával a történetlrás meglehetősen érintőlegesen — önállóan szinte egyáltalán nem — foglal- kozott, noha a réteg kutatása különösen al—

kalmlas a múlt század második, illetve az e század első felében végbement strukturális átalakulás (az iparosodás és a polgároso—

dás következtében zajló társadalmi mobili- tás) bizonyítására.

Az elemzés forrása a Budapest Székefővá- ros Statisztikai Hivatala által 1927 elején vég—

rehajtott fővárosi cselédstatisztikai felvétel anyaga. E lközel félszáz kérrdőpon—tot tartal- mazó, gazdag és egyediségében rendkivül értékes forrást egyéb, demográfiai és társa- dalomstatisztíkai lel-legű adatonyag egészíti

ki, természetesen ötvözve la :numerilkusan fel.

dolgozható levéltári források, anyakönyvi, ár—

vaszéki, bírósági stb, iratok karpuszaiva—l.

Mivel azonban az értekezés tartalmilag túl- lép az adatszerűen megfogható társadalom-

SZEMLE

953

történeti tények elemzésén, áttérve a menta- litás és értéktucl—at történeti alakulásának elemzésére is, ezért szükségszerűen felhasz- nálja a korabeli publicisztikai írások, a visel- kedési útmutatók, il—lemckódexek, a pamilet—

és emrlékiratirodalom, sőt a szépirodalom és a kortárs szociográfia eredményeit is.

Az alapforrás egyértelműen meghatározza a vizsgálat időkörét és színterét. ,.Mivel a ré—

teg itáirsad-alom'története a fővárosban a múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveitől a második világháborúig bizonyult adatszerűen jól (nyomon követhetőnek, erre a megközelí- tően fél évszázadra szűikítettük áttekintésün- ket. A vizsgálat Budapestre korlátozása mel- lett szólt, 'hogy 1. ra házicseléd tiszta tipusa a fővárosban ragadható meg legegyértel- műbben, vidéken a belső cseléd (különösen a tanyán és a falvakban) átmenetet képez a gazdasági cseléd irányába: 2. a forrásfel- tételek is Budapest tekintetében a leg—ked- vezőbbek. átfogó és sokrétű statisztikai for- ráshely kizárólag a fővárosi cselédségről áll a kutatás rendelkezésére." — irja a jelölt.

Ezt követően (: házicselédség strukturális pozícióját vizsgálja a munkamegosztás pol- gári rendjében. Jogi oldalról közelítve meg a kérdést elemzi a cselédség joai intézmé- nyesítését megvalósító 1876. évi Xlll. tc. tar- tal—mát, ugyanakkor kimutatja az intézmény nem kifejezetten polgári jellegét és mélyen történeti fogantatását. ,,A cselédiatézmény eme jogi konstrukciója . . ." (e kifejezésben a cseléd és cseléd'tartó sajátos, számos szemé- ilye-s függést ,,gyámsági" jelleget hordozó vi—

szonyára utal -— L, M.) a réteg külön (szinte idegen) testként tagozódik be a pol- gári társadalomszerkezetbe" —- állapitja meg Gyáni.

Felvázolja (: budapesti házicselédek társa- dalomraizát nyomon követve földrajzi és szo- ciáiis származásuk—at, intro- és i-ntergeneráci.

ós mobilitásukat. Megállapítja. hoay az 1927, évi statisztika szerint a fővárosi cselédség munkaerő—utánpótlása mindenekelőtt az or- száa középső, nyugati és észak-nyugati vidé- kéről származott. A csoport etnikai sokszínű- sége a két háború között eltompult, és a cs—elédtársadalom etnikailag homogenizáló- dott. Számukat tekintve a női házicselédek igen jelentős sokaságot alkotnak. . . az el—

ső világháború előtt a kereső nők két- ötöde cselédekből állt A második viláa- l'iáború küszöbén még mindig minden ötödik fővárosi női munkavállaló szegődik be cse—

lédnek." Származásukat tekintve a jelzett idő.

szakban a fővárosi nőcseluédséa na—ayiáiból fe—

le részben ialusi. mezőgazdasági proletár, felproletár családokból került ki. Az ipari foglalkozású szülők között többnyire az el- szegényedett falusi kisiparosok dominó—ltak.

A munkaadó oldaláról közelítve a kérdést a jelölt megállapitja: "Budapesten a század—

előn a cselédeknek mintegy háromnegyede áll középosztáxlyi, egytizede nagypolgári al- kalmazá—sban, de nem jelentéktelen a kis- polgári otthonokban foglalkoztatottak hánya- da sem."

E kérdés taglalása során Gyáni Gábor rámutat a cselédtartás státusismérv—jelentő- ségére, részletesebb és konkrét foglalkozási kategóriákba tartozó csoportok cselédtartási szokásaira.

A cselédsors elemzése során nyomon kö- veti azokat a jellegzetes motívumokat, ame- lyek e foglalkozás választására késztették a zömmel fiatal és vidéki ilráinyokat. Az anyagi kényszerhelyzet szükségén túl rámutat a mun—

ukaerőpiac kínálatának szűkös voltára, ugyanakkor — mint vanzerőre —- a csetédmun—

ka jellegéből következő szocializációs (felle—

ség-, anya-, házi—asszonyszerepre való fel- készítés) hatásra— is felhívja a figyelmet. Ez utóbbi tény is mutatja, hogy a cselédszolgá- alat mint munkaviszony túlnyomórészt atmene- ti jellegű volt: a házicselédek csupán mint- egy 10—15 százalékáról mondható el, hogy élethossziglan maradt fogaialkozásában - tudjuk meg a disszertációból.

Érdekes része az értekezésnek a házicse—

lédség belső tagozódó—sának elemzése, melly- ből 'kiviláglig, hogy a rétegen belüii erős munkaköri jelleg szerinti elkülönülés tapasz- talható a társalkodónő—dbelső szobalány—

komoma—szakácsné státus felső szintjétől egészen a pesztorvka ésa kispolgári háztar- tósokban szokásos mindeneslá-ny alakjáig. E munka—körök leírását követően a jelölt meg—

állapítja: ,,A cselédhierarchia egyes fokoza- tait a díjazás és a presztízs különbségei, va- lamint az iskolázottság, az életkor és a tár- sadalmi eredet eltérései határoltá'k körül.

Funkcionálisan pedig a háztartásban elfog- lalt hely volt a hierarchián belül elfoglalt

pozíció alapj—a."

A jelölt részletesen elemzi a cselédek mun- kapíacóit. Megállapítja, hogy e téren a spon- tán mechanizmusok szabad érvényesüiése volt iellemző. Az informális úton való cseiéd- szerzés, illetve elszegődés mellett leíria ugyan a magánvállalkozás jellegű cselédközvetítői (cupringer) rendszert, cle — összehasonlítva néhány nyugat—európai ország hasonló ada- itaival — azt is megállapítja. hogy ez utób—

biakhoz hasonlóan Magyarországon is csak másodrendű szerepet iáttszott az iparszerű mrauaánhelyszerzés, a társadalmi egyesületek És (va—gY) apróhirdetések útján való elszegő—

es.

A házi cselédek munkakörülményeit elem- ző részben a jelölt alapos képet fest e ré—

teg kiszolaá—ltatottsuágáról. gyakran igen rossz élletkörülményeiről. alacsony bérezésé- ről, a gazda—cseléd viszony feszülitséaieiről (cselédperek) és az ugyancsak fentieket bi- zonyító erős fluktuációről.

Végezetül Gyáni azon szempontok sze—

rint vizsgálja a cselédtársadalmat, melyet a statisztika történetében a morálstatisztika néven ismert gyűjtőfogalom körébe sorolhat—

náink. Rámutat arra, hogy a _házicselédség fent vázolt sajátos, "gyökértelen", kiszolgál- tatott, átmeneti helyzetéből következően életu módjába—n, társadalmi viselkedésében milyen szerepet játszik a vallás, a házasságon kívü- li nemi élet (következésképpen a házassá—

gon kivüli szülés), az öngyilkosság mint prob- lémamegoldási mód a válságos élethelyze- tekben stb. A cselédek kriminális viselkedéo sének vizsgálatában azt mutatja meg, hogy a banális cselédvétségen, a lopáson és az átlagosnál erőteljesebben jelentkező prosti—

túción túl a réteg bűnözési szempont- ból érintetlennek mondható." A fokozott veszélyeztetettségre utal az öngyilkosság vi- szonylag magas előfordulása, amely minden bizonnyal a környezeti idegrenrség, a kapcso- lathiány és a kiszolgáltatottság következ- ménye.

OROSZ ISTVÁN OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÓL

Birárlatának bevezetőjében az opponens meglehetősen elhanyagolt területnek nevez—

te az értekezés témáját, és utalt arra, hogy

* tárgyválasztásával nem egyszerűen azon ku—

riózum kiásásáról van szó, hanem egy (kuta- tási elv módosításáról, amelyben .,... köz—

rejátszott a sokáig élő téves felfogás, hogy a marxista társadalomtörténet feladata az osztálystruktú-ra kutatása: s az osztályviszo- nyak és változásaik elemzése legfeljebb az osztályokon belüli markánsan elkülönülő ré—

tegek vizsgálatát engedi meg, de a rétegnek nem tekinthető társadalmi képletek helyzeté—

nek elemzése, amely ráadásul nem is kecsea.

tet az oly fontosnak tartott ,törvényszerűsé—

ge—k' kimutatthatóságával, már nem lehet fel- adata." Ezt követően az opponens rámuta- tott az értekezés azon erényére, hogy e ré—

tegnek semmiképpen sem tekinthető társa—

dalmi csoport helyzetének elemzése útján miként tudta feltárni a jelölte rétegformá—

lódás számos elemét, sőt hogyan enged be—

tekintést a fővárosi női munkaerő foglalkoz—

taltásában megnyilvánuló szerkezetváltásba is a századforduló és a második világháború közötti időszakban, egyúttal feltárva eay so- játosan működő mun-kapiaci mechanizmust.

Felhívta a figyelmet a forrásbázis minta—

szerű használatára is: ,.... maradéktalanul kiaknázza a statisztikai felvételben rei'lő le- hetőségeket ...", de .. nem eléaszik meg a házicselédek sorsának azzal a keresztmet- szetével, ami az 1927. évi statisztikai fel—vétel—

ben tükröződik, A feltárt állapot történeti alakulására is kiváncsi ...". Azaz a bíráló pozitivan értékelte azt az elemzési módot, a- mely nem csupán módszertani fogás, han-em

a társadalomtörténetirás sajátja. Az érteke—

zés legfőbb újszerű megállapításai közül Orosz István kiemelte a háztartási cseléd vi- szonyainak alapvető tartalmát (hatalmi és munkaviszony egyszerre), a cselédmunkapiac működésének mechanizmusát, a házicseléde'k és a társadalom kapcsolatrendszerét. a oso—

port belső hierarchiáját stb. elemző része—

iket.

Kritikai megjegyzései és kiegészítései kö—k zül az egyik legérdekesebb, melyben a cse—

lédtársad—alom városi—vidéki jellemzőit elem—

zi. ,,... a rházicseléd tiszta formában való jelentkezése talán nem elsősorban a fővárosi

lét vagy vidéki ,xn'a-gyvárosi' életforma követ—

kezménye, hanem (: cselédtartó foglalkozá- sának következménye." Az opponens isalját szűkebb pártriájának ide vonatkozó szokásait is felidézve levonja a következtetést, misze- rint: ,,Úgy vélem tehát Gyáni Gábor fővá—

rosi—kispolgári cselédtartási modellje nem főváros-, hanem fog—lalkozásspecifikus."

Orosz István végezetül megállapitja: ,..Gyáni Gábor kandidátusi értekezésként benyúi'oott kézirata is tükrözi kutatói erényeit: széles *kö- rű forrásismeretét, elemző—készségét, európai látásmódját."

Mindezek alapján javasolta a bírálóbizott- ságnak, tegyen előterjesztést a Tudományos Minősítő Bizottságnak a kandidátusi fokozat odaítélésére.

VURUS KÁROLY OPPONENSI VELEMÉNYÉBÓL

Az opponens mindenekelőtt arról szólt, hogy ,,Az értekezés a proletariátus egy 'sa- jótos, a társadalomtönté-neti kutatás által eddig (talán politikai jelentéktelensége és passzivitása miatt is) elhanyagolt, a vizsgált korszakban azonban nagy létszámú és jelen— _ 'tős funkciójú, az ipari és a mezőgazdasági

proletariátushoz képest. ,iközrtes' rétegének helyzetét. viszony—ait mutatja be." Az érteke- zés szerkezetének dicsérő felidézését követő- en kifejti, hogy .. helyesen bontja fel ezt a sajátos társadalmi réteget .hieraroh'ikus kategóriákra, szinvonalasan elemzi ezeket, és helyesen állapitja meg ennek során ismér- veiket." Egyetért a bíráló az elemzés azon szempontjaival is: melyekből kiindulva élet, és munkaviszonyukat felrajzolja, megkeresve ennek külföldi össze'hasonlítázsra alkalmas analógiáit ...". Vörös Károly fon- tosnak ítéli a jelölt elemzésének azt a tulaj—

donságát. miszerint ,,. . . külön hangsúlyt Akap

'az okok és az okozato'k között a kapcsolat és a következtetés medhanizmusávnak nem egyszer aprólékos feltárása és elemzése."

A forráshaszvnáilatrál szólva a ,,... bíráló kiemelendőnek tartja a jelölt józan mér- sékletét, azt, hogy forráshasználatában és elemzésében megelégedett a hagyomá—

§§

SZEMLE 955

nyos eljárások és módszerek alkalmazásával.

kialakítva ennek során forrásai megszólalta—

tásának egyszerű. de céljainak megfelelő.

informatív, a lehetőségekkel arányosan mun- kaigényes módszerét."

Kiegészítő és bíráló megjegyzései között az opponens megemlítette, hogy az érte- kezés nem érzékelteti eléggé az érintett kor- szakba—n zajló változásokat a cselédség hely- zetében. Itt a huszas és harmincas évek fő- városi köz—éposztályáxnak átrétegződésére utal a bíráló. mely nem utolsósorban a réteg la- kásállományának minőségi változásain ke- resztül is mérhető llett volna. Szivesen vette volna Vörös Károly ,,. .. néhány oldalon fell- vázolni a sajátlag budapesti nagyvárosi cse- lédrtartásnak a vidéki, kisvárosi cselédtartáss tól eltérő jellegét, funkcióit és ebből adódó sajátos vonásait ...".

E néhány fenntartás mellett elismerve az értekezés tartalmi erényeit, szabatos, feszes, tömör, pontos, világos stilusát, ajánlotta a biráalóbizottsógnak, hogy javasolja a jelölt számára a kandidátusi cím odaítélését.

Ezt követően Szabad György akadémikus, a bizottság elnöke szólt a vitához Teljes mértékben egyetértett az opponensek mél—

tató és kritikai megjegyzéseivel. Orosz István azon észrevételét, mely szerint az értekezés több megállapítá—sa ,,. . . nemcsak a fővárosi, hanem általában az úri középosztály és a kispolgárság cselédtartására jellemző, A kü- lönbségek a főváros és a vidék között nem annyira a házicselédtartás módjában külön—

böznek, mint inkább az életkörülmények- ben" — kiegészítette 'néháiny részlet-, ám a képet tovább gazdagító kérdésfelvetéssel.

melyek közül! a vidékről felvá'ndorlók vissza- vándonlásáinak mértékét és etnográfiai, élet- módalawkírtó jelentőségét emeljük ki. E kér- déskör vizsgálata kapcsán utalt Kiss Lajos:

Szegény asszony élete című néprajzi—szocio- gráfiai jelle-gű munkájára. Rámutatott a há- zicselédek tér- és rétegbeli mozgásának má—

sik szociológiai tényezőjére. az akarva-aka- ratlan kialakuló közvetítő—informáló szerep- re; végül kiemelte a munkaadó társadalmi—

gazdasági helyzetéhez való kötődés fontos és meghatározó szerepét a cselédsorsok ala--

kulásában.

GVÁNI GÁBOR VÁLASZA

Válasza bevezetőjében a jelölt újra mea- fogalmazta értekezésének alapvető tudomá—

nyos céljiait, hogy ezek felfrissítésével tudio—n feleletet adni bírálóinak és az érdeklőd' hallgatóságnak a felvetett kérdésekre,

a téma tárgyalása során mindvégig arra tö—

rekedtem" — mondotta —, ..hogy fogalmilag tudatos és keililően megalapozott vizsgálódást

végezzek. Azaz: ahhoz igyekeztem tartani magam, ami az új történetiként aposztrofált irányzatok szinte egyetlen közös vonása, hogy az elméleti előfeltevéseket explicite is meg- fogalmazva az elemzések kiindulópontjaikér' tünitessem ki Nem az volttehát a cé- lom, , . . hogy a forrásokat az elméletek pusz- ta igazolására használjam föL, hanem hogy az elméletek révén e forrásokat gondolatme—

netekké lényegítsem át." Ennek leszögezését azért tartotta fontosnak Gyáni, mert öröm—

mel vette birálóinak az alapkérdés-felvetés- ről kialakitott egybehangzóan elismerő véle- ményét. A strukturális elemzéssel kapcsolat—

ban is tett néhány kiegészitést: ... az iz- gatott tehát, hogy mi a viszonya a folyto- nosság elemeinek a strukturális változás fő folyamatához hogy a régi és az újeme különös képződménye, tehát a cselédinrtéz- mény, milyen konfliktusokat szült, milyen volt a belső dinamikája, tehát hogyan működött, s majdani felbomlása, illetve átalakulása mennyire volt e belső dinamika eredménye vagy inkább külső körülmények összhatása."

Ezek után a jelölt részletesen kitért bírálói és a hozzászóló kritikai észrevételeire, ki—

egészítéseire. Vörös Károlynak ama véle—

ményére válaszul, miszerint (: cselédségről kissé statikus képet festett, Gyáni kifejtette, hogy az időbeni változások nem kellő figye—

lembevételének oka kettős. anrészt az alap- forrás természeténél fogva állóképet rögzít, és ,.. .. az 1927. évi adatbázishoz nem volt társítható más időpontokből egy vagy több hasonlóan extenzív és alapos statisztikai for—

ráshely. így a számok nyelvén nehezen vagy egyáltalán nem ragadhattam meg a foglal- kozási csoport időben módosuló társadalmi karakterét." Másrészt —- megítélése szerint — a házicselédség e félévszázados történeti út- ja során alapvető, lényegi változásokra va- lójában nem is került sor.

Mindkét oppone—nsének válaszolva röviden összefoglalta a városi és a vidéki cselédtar- tás és cselédikedés közti különbségekről szó- ló véleményét, Úgy véli Gyáni, hoay e két forma nem választható el mereven, A bíráló"

által felsorolt specifikumokat elvfoaadia ugyan önmagukban, de úgy véli, hoay ezek az állítások érvként nem elegendők. nem bir- nak a kizárólagos, tudományos alátámasz—

tás erejével. Mindazonáltal e problémakör—

ben azt tartja talán legfontosabbnak a ie—

lölt. hogy 1. a házicselédkedés elsősorban városhoz kötött státussá vált, az oda-vissza mozgást biztosító minősége ellenére: 2, a fővárosi cselédkedés a határozottabb térbeli eltávolodás folytán radikális szakítást ielen—

tett —— átmenetilea mindenképpen — az ere—

deti lakóhellyel társadalmi értelemben is.

Érdekesnek és jogosnak tartotta a jelölt Orosz lstván kérdését a paraszti élet, izlés—

norma és városi mikrokultúira találkozásával

N*

kapcsolatban. Egyetért a biráilóval, miszerint

— a szórványos néprajzi megfigyeléseken túl

— nem áll egyelőre a kutató rendelkezésére elég reprezentativ érvényű adat e jelenség kutatására, következésképpen szerinte is koc—

kázatos bármiféle határozott vélemé-m ki- ' alakítása.

Ugyancsaka Orosz lsbvármal vitavbkozobt a jelölt, amikor kitartott azon álláspontja mellett, hogy a háztartási cselédek mum- korendje és -jellege minden bérmunká- val összehasonlítva talán a legegyhangúbb és a legihosszaxbbra nyúló. Elismerve Orosz István állítását e minősítés viszonylagosságó- ról. mégis úgy gondolja a jelölt, hogy ,,i...

a magánélet talán sehol sem szívódott fel ilyen mértékig a munka,, ráadásul a bérmun-

'ka világába, mint épp a cselédek esetében.

Ami viszont növelte a kizárólag munkával eltöltött hétköznapok töretlen egyhangúsá- gát. 'ritm ustalianságát." ' Végezetül a jelölt még egyszer megköszön—

te bi—rálóinak felelősségteljes munkájuknak; o ' '

hivatalos opponensi véleményen túl azt az éveken át juttatott szellemi útnomaslótfomivel tudományos pályájának elindításóhaz rés

egyengetéséhez hazájárulta—k. _

.

A bírálóbizottság Gyání Gábor válaszát el- fogadta, és értékelve a dissze'rtáclő valo- mennyi erényét javasolta a Tudományos Mi—

nősítő Bizottságnak,, hogy a jelöltnek ítélje oda a történettudomány kandidátusa cimet. ,