Az üzemi szinten végzett költség- és termelékenységi vizsgálatok adatainak ökonometriai elemzése Hollandiában

104

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO'

Az UZEMI SZINTEN VÉGZETT KÖLTSÉG- És TERMELÉKENYSÉG!

VIZSGÁLATOK ADATAINAK

ÖKONOMETRIAI ELEMZÉSE HOLLANDUÁBAN

(Econometric analysis of cost and producti—

vity measurement at plant level in the Nether—

lands.) —— Statistical Studies. 1962. 12. sz.

31—45. 1).

A hollandiai Központi Statisztikai Hiva—

tal 1950 óta — az OEEC keretében vég- zett ilyen irányú munkához kapcsolódva

— nagyszámú vállalatok-közötti terme—

lékenységi és költség—összehasonlítást ké—

szített és ezeket mintegy 40 kiadványban holland nyelven közzé is tette. Jelen an—

golnyelvű kiadvány e munka tapasztala-

tait foglalja össze, elsősorban módszertani

szempontból. A vizsgálatok különböző

népgazdasági ágakat érintettek (ipar: ön—

tödék, téglaipar, textil—, bőr—, ruházati

ipar, dohányipar stb.; kereskedelem; szol- gáltató ágazatok), általában 1—1 évre vagy negyedévre vonatkoztak, s néhány eset—

ben kiterjedtek a dinamika megfigyelésére

is. Fő céljuk a termelékenység és a költ- ség—színvonalra befolyást gyakorló ténye—

zők feltárása volt.

A kiadvány az alkalmazott módszerek ismertetését a ráfordítások és a termelés

mérési módszereinek tárgyalásával kezdi.

A 30 ágazatból 20-nál figyelték meg a

munkaidő—ráfordításokat, 9—né1 a gépóra—

ráfordításokat, 3—nál a nyersanyag-, l-nél a fűtőanyag-ráfordításokat s 10 (ebből 5 ipari) ágazatnál a költségeket. A munka- idő—ráfordítások széleskörű megfigyelését három körülménnyel indokolják: munka—

igényes ágazatokat vizsgáltak; e ráfordí—

tásoknál igen nagyok és jellemzők a kü—

lönbségek; e ráfordítások viszonylag könnyen számbavehetők. A költségadatok vizsgálata átfogóbb képet ad, de a válla—

latok közötti különbségek okaira csak ak-

kor világít rá, ha részletezett költségada-

tokat is elemzünk. A termelést lehetőleg

olyan mértékegységben vették számba, mely kifejezi a termékek munkaigényes—

ségét; több helyütt alkalmaztak egyen- értékszámokat; a textilipar néhány ágá—

ban és a nyomdaiparban gépórában fejez—

ték ki a termelés volumenét.

A termelékenység és a költségek szín—

vonalára befolyást gyakorló tényezőket fő—

ként két módszerrel vizsgálták: csoporto—

sítások segítségével és ún. ökonometriai

elemzéssel. A csoportosításokat részben minőségi ismérvek alapján készítették (például gyártási eljárások, gépi—kézi munka szerint), részben mennyiségileg is mérhető ismérvek (például a kapacitás, a választék nagysága) alapján. Az ún. öko- nometriai elemzést költség— és termelési

függvények segítségével, regresszió—elem—

zéssel végezték, meghatározva, hogy ar mely tényezők és b) hogyan befolyásolják a költségeket, illetőleg a megfelelő ráfor—

dításokat (ez utóbbi adja a függvény for—

máját) és c) mi a függvény paraméterei—

nek értéke. A tényezők négy csoportját vizsgálták, különböző mutatókkal: 1. a

termelés nagysága, 2. gépesítés és auto—

matizálás, 3. termelési módszer, 4. mun-4

kaigényesség. A termelés nagyságának ha—

tását például (ezt vizsgálták a legtöbb

esetben) a következő jellemzők alapján elemezték a különböző ágazatokban: ter—

melt mennyiség vagy érték, létszám (vagy

munkaidő—ráfordítások), sorozatnagyság, a berendezések kapacitása. A gépesítés hatását az egy főre jutó beépített LE mu—

tatója, valamint gépesített — nem gépe—

sített, illetőleg automatizált —— nem auto—

matizált gyártás szerinti csoportosítás alapján tanulmányozták. A termelési mód-

szerek hatását csak néhány esetben (cso—

portosítások segítségével) vizsgálták; a munkaigényesség szerepét már több ága—"

zatban elemezték, különböző mutatók

alapján, mint például a feldolgozott

anyagmennyiség, darabszám, választék stb.

A kiadvány közli e vizsgálatok mate—

matikai módszereit és főbb eredményeit is.

A termelés nagyságával kapcsolatban péld

dául feltételezték, hogy a munkaóra— vagy költség—ráfordítások (R) a termelés (T) li- neáris függvényei (R : a—j—bT), a ráfor—

dítás/termelés hányados pedig a termelés

hiperbolikus függvénye (R/T—j—a/T—l—b). Az

utóbbi egyenletben az a konstans, a ter-

melés mennyiségétől független, b pedig a

termeléssel változó ráfordításokat jelöli"

(Néhány esetben ezeket az egyenleteket

nem a termelésre, hanem a kapacitásra

vonatkoztatva írták fel.) A termelés egy—- ségére jutó ráfordításoknak a termelés nagyságára vonatkoztatott (a kiadvány- ban is közölt) ,,rugalmassági együtthatóit"

azután az a/R összefüggés alapján hatá- rozták meg. Ilyen vizsgálataik arra az ——

egyébként várható —— következtetésre ve-

zettek, hogy a termelés nagyságának fő—

ként a tőkeigényes ágazatokban van je—

lentős befolyása a termelékenység, illető—

leg a költségek színvonalára.

Külön pont foglalkozik azoknak a kereste kedelmi és igazgatási tevékenységeknek

költség— és termelési függvényeivel, melyek különböző ágazatok között is

összehasonlíthatók. A ráfordításokat e

függvényeknél is első lépésben egy állandó

és egy valamely változótól (létszám, ren—

delések száma, forgalom stb) függő részre- bontották, majd meghatározták e válto—

zókra vonatkoztatva . a rugalmassági

együtthatókat.

STATISZTIKAI IRODALIVH FIGYELÖ

105

A fent leírt módszerekkel a termelé—

kenység (a költségszínvonal) befolyásoló tényezőinek s vállalatok—közötti különb—

ségeinek csak egy része elemezhető, a többi különbség mint ,,egyéb tényezők—

nek", a vállalatok szervezettségének,

,,üzemi légkörének" hatása jelenik meg.

Ha e fennmaradó különbségek valóban ennek tulajdoníthatók, ezeknek azonos vállalatok különböző üzemrészeinél kb.

azonos arányúaknak kell lenni. (Ennek megállapításához a termelékenységi szín—

vonal arányait a vizsgált tényezők szám—

szerűsített hatásának kiküszöbölése mel—

lett is összehasonlították.) Az emlitett fel—

tételezést a vizsgálatok nagyjából iga- zolták.

Vizsgálták végül a termelés egységére jutó munkaóra- és gépóra—ráfordítások, valamint a munkaóra—ráfordítások és a

munkabérköltségek korrelációját is. A munkaóra- és gépóra ráfordítások között pozitív korrelációt találtak, amiből azt szűrték le, hogy e két ráfordítás—elem

között nincs lényeges helyettesítés (a ge—

pekhez a vizsgált ágazatok többségében eléggé ,,fix" létszám szükséges).

A kiadványt nagyszámú táblázat, dia—

gram és egy matematikai függelék egé—

szíti ki. Ezek jó betekintést nyújtanak mind e vizsgálatok módszerébe, mind főbbw számszerű eredményeibe is

(Ism.: Román Zoltán)

BI RÓSÁGI STATISZTIKA

OSZTROUMOV, SZ. sz.:

SZOVJET BiRÓSÁGI STATISZTIKA

(Szovetszkaja szudebnaja sztatisztikaJ a., át- dolg. és kieg. kiadás. Moszkva. 1962. Izda- tel'sztvo Moszkovszkogo Universziteta. 340 1).

Az SZKP XX. és XXI. kongresszusának határozatai értelmében — mint ismeretes

——- a kommunista párt és a szovjet kor—

mány hatalmas munkát végzett a szocia- lista törvényesség megerősítése érdekében.

A XXII. kongresszus határozatai pedig eb—

ben a vonatkozásban a szocialista törvé—

nyesség szigorú megtartásának biztosítá—

sán kivül feladatul tűzik a jogrend min—

dennemű megszegésének kiirtását, a bű—

nözés megszüntetését, a bűnözés okainak maradéktalan kiküszöbölését. A feladatok megoldása szempontjából nagyjelentőségű kérdéssé vált az igazságügyi szervek, az igazságügyi szervekben dolgozók munká—

jának megjavítása, a bírósági statisztika helyes megszervezése. Éppen ehhez nyújt—

hat nagy segitséget Osztroumov műve, amelyet a szerző egyrészt az 1949. évi

első,1 illetve az 1954. évi második kiadás

óta eltelt időszakban szerzett tudományos tapasztalatok, másrészt pedig az emlitett kongresszusok célkitűzéseinek megvalósí—

tása érdekében általában a statisztikával és különösen a bírósági statisztikával szemben támasztott követelmények figye—

lembevételével dolgozott át.

A szovjet bírósági statisztika nemcsak a bíróságok munkáját figyeli meg és veszi

számba, amint erre elnevezéséből követ—

keztetni lehetne, hanem a polgárok, vál—V

* Az első kiadás egyes részleteit lásd például Statisztikai Szemle. 1950. évi 5. sz 237—244. old.

és 11. sz. 734—745. old.

lalatok és intézmények jogainak és érde-—

keinek büntetőjogi és polgári jogi védel—

mét szolgáló valamennyi állami szerv,, azaz az ügyészségek, a rendőrség (milícia), a javító—munkáltató intézetek, a döntőbi—

zottságok, a közjegyzői irodák stb tevé—

kenységét is Konkréten a szovjet bírósági statisztika feladatkörébe tartozik a bűn- tetőperek és a bűncselekmények elköveté—

sében vétkes személyekkel szemben a tör- vény értelmében alkalmazott intézkedések, valamint a polgárok, az állami Vállalatok intézmények stb. jogait és érdekeit érintő vitákkal kapcsolatos polgári perek szám—

bavétele. Következésképpen a bírósági

statisztika lehetővé teszi annak megálla—

pítását, hogy miként dolgoznak az igaz—

ságügyi szervek, lehetővé teszi munkájuk ellenőrzését, elősegíti az új törvények be—

vezetésének és az elavultak kicserélésé—

nek megindokolását, s nagy szerepe van a

bűnözés vizsgálatában, a bűnüldözés gya-

korlati módszereinek kidolgozásában.

Osztroumov munkája az általános és a

különös rész, azaz a statisztika elmélete és '

a bírósági statisztika témáit kölcsönös ösz—

szefüggésükben, gazdag példaanyaggal alátámasztva és illusztrálva tárgyalja. A mű 15 fejezetből áll, amelyek közül a IV.

———VI. és a XIII. fejezet foglalkozik a bíró——

sági statisztika elméleti és módszertani kérdéseivel: a fogalmi meghatározásokkal, a statisztikai megfigyelés és számbavétel

kérdéskörével, a bűnözés statisztikai vizs-- gálatával, az igazságügyi szervek tevé- kenységére vonatkozó mutatószámok

elemzési problémáival.

Szerző igen nagy jelentőséget tulajdonít a statisztikai megfigyelés és a statisztikai összesítés kérdéseinek, amelyeket igen;