Totev,A.J.: A statisztika elmélete

STATISZTIKAI IRODALMI Fl GYEUÓ

)

689

továbbfejlesztése. három fő funkció ma—

radéktalan betöltésén és egymáshoz való

szerves kapcsolásán múlik. Ezek a funk—

ciók: a vállalat részére optimális terv ki—

választása; a tervfelbontás, melynek ke—

retében meghatározzák a terv végrehaj—

tásának időrendjét, az alkalmazásra ke- rülő módszereket és forrásokat; végül az

információk elemzése, intézkedés és dön—

tés céljából a megfelelő szervekhez való juttatás.

A fejlődés gyorsabb ütemét akadályoz—

za, hogy a műszaki és matematikai téren elért haladás "felismerése a gazdasági vezetők részéről vontatottan történik.

Akadály továbbá az is, hogy a kutatások túlnyomóan hadiipari vagy olyan egyéb területeken folynak, ahol az eredménye-

ket titokban tartják, '

Szerzők kiemelik továbbá az elektro—

nikus számológépek felhasználási lehe—

tőségeit a műszaki és természettudomá- nyos számítások területén, 5 ezt néhány

gyakorlati példával illusztrálják. ,

Végül részletes tájékoztatást találunk a gazdasági vezetők részére a vállalatuk számára legmegfelelőbb elektronikus be—

rendezés kiválasztásának módjáról, az

előkészítő, kutató és átképző munka meg—

szervezéséről. Nem mulasztják el, hogy

rámutassanak arra, hogy békés verseny—

ben a Szovjetunió e téren is nagy érde—

meket ért el. A Szovjetunióban évente

kétszerannyi tudóst és mérnököt képez-

nek ki, mint az Egyesült Államokban.

(Ism.: Aczél István)

Totev, A. J.:

A statisztika elmélete 1955.

('Teorija na sztatlsztikata.) Szófia. ,,Nauka i lrlkusztvo" 611 p.

A könyv Totev professzornak, a_szőfiai ,,Marx Károly" Közgazdaságtudományi Főiskola tanárának elméleti statisztikai tankönyve. Első kísérlet Bulgáriában az elméleti statisztika rendszeres kifejtésé- re a dialektikus és történelmi materia-*

lizmus, a marxi politikai gazdaságtan, a

szovjet és bolgár statisztikai tapasztalatok

alapján.

A könyv tíz alapvető fejezetre és tizen—

két kiegészítő részre tagozódik. Ezzel'a tagolással a szerző arra törekedett, hogy az alapvető fejezeteket ne terhelje túl az

gazdaságtanon alapulnak,

" negatívumaira ——

elméleti statisztika alappróblémáival, a

kifejtésén túlmenő kiegészítő magyaráza—

tokkal, a módszertan sajátosságainak

elemzésével stb. A bevezetőben utal arra, hogy a kifejtésnek ez a rendszere bizo—

nyos mértékig sajátos, sokéves egyetemi pedagógiai gyakorlata alapján azonban , bevált.

A szerző az elméleti statisztikát mint a

statisztikai megfigyelés és csoportosítás fogalmainak és elveinek tudományát,

mint a statisztikai mutatószámok általá—

nos természetének, felépítésük módszerei—

nek és a statisztikai vizsgálatoknál való

alkalmazásuknak a tudományát definiálja.

Az ágazati statisztikák —— az iparsta-

tisztika. a mezőgazdasági, kereskedelmi statisztika stb. —— a megfelelő ágazati

s az elméleti

statisztikához való viszonyuk lényegében

az ágazati gazdaságtanok és a politikai gazdaságtanlviszonyának felel meg.

A statisztika ágazati rendszerét a szerző a következőképpen mutatja be:

l. Természeti viszonyok statisztikája (me—- teorológiai statisztika, földstatisztika, er-

dőstatisztika, természeti kincsek és vízi-

energia—források statisztikája stb.);, II.

Népességi statisztika; III. Gazdaságstaa tisztika (általános gazdaságstatiSztika,

ipar—, mezőgazdasági, beruházási, közle—

kedési. kereskedelmi, pénzügyi statisztika,

a nemzeti jövedelem statisztikája, a fo—

gyasztás és az anyagi és kulturális élet- színvonal statisztikája, a népgazdasági mérlegek statisztikája, a műszaki—techni—

kai ellátás statisztikája stb.); IV. Igaz—

gatási statisztika (adminisztrációs statisz—

tika, választási, birósági, kommunális,

egészségügyi, katonai statisztika stb.); V.

Szociális-kulturális statisztika (közoktatási, tudományos, kulturális, sajtó, művészeti statisztika stb.); VI. Társadalmi szokásokra vonatkozó statisztika (a társadalmi élet válások, prostitució, garázdaság, alkoholizmus, munkakerülés,

öngyilkosság, . törvénytelen születések, el—

hagyott gyermekek —— vonatkozó statisz- tikák, továbbá pozitív társadalmi tény—

kedésekre —— életmentés, társadalmi ér- dekből történő önfeláldozás, munkasike- rek — vonatkozó statisztikák stb.).

A könyv második-1 fejezete a statisztikai megfigyelés problémáit tárgyalja. "A sta—

tisztikai megfigyelés általános jellemzése során foglalkozik a nagyszámok törvényé—

690

STATISZTIKAI XRODALMI- FIGYEW

vel és a statisztikai megfigyelés fázisaival.

Ismerteti a statisztikai megfigyelés meg—

szervezését, módszereit, a megszervezés

során felmerülő jellegzetes hibákat, a

csoportosítás problémáit s röviden a sta—

tisztikai elemzés jelentőségét. Majd a

statisztikai sokaság, a statisztikai sorok és táblák, továbbá a grafikus ábrázolás

módszereit tárgyalja.

A következőkben az átlagszámítás, a szóródás és *a viszonyszámok kérdéseit ismerteti. Részletesebben foglalkozik az

indexszámok különféle típusaival, a sze—

zonális ingadozások kiküszöbölésére vo—

natkozó módszerekkel

Az utolsó négy fejezet a minőségi vál—

tozáshoz vezető mennyiségi változások, valamint a tömegjelenségekben és folya—

matok természetében gyökerező ellent- mondások statisztikai megfigyelését és jellemzését taglalja. Végül az oksági ösz- szefüggések statisztikai megfigyelésével és jellemzésével foglalkozik, részletesen ki- fejtve a korrelációszámítás problemati- kaját.

A tizenkét kiegészítő részben a szerző ismerteti a statisztikai tudomány jellegé—

ről a Szovjetunióban lefolyt vitát, foglal- kozik a statisztikai módszerek logikai kalapjával, a statisztika történetével," az átlagszámítás matematikai sajátosságai——

val, az idősorok kiegyenlítésének mód—

SZerével, az interpolációval és az extra—

polációval, a korrelációszámitás egyes kérdéseivel stb.

A könyvhöz két függelék kapcsolódik.

Az első az elméleti statisztika tárgyára

vonatkozó tanulmány (N. Conev docens errevonatkozó írása alapján összeállítva), a második a statisztikában használatos

jelölések, képletek és egyenletek rend- szeres összefoglalója.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

1!

Fin-Di—Szi:

A fejlődés átlagos ütemének kiszámítása

(K voprosm o metodologii iSzcsis—zlenija szrednego

tempa roszta.) Veszlnik Sztatisziikí. 1958. No. 2.

42—47, 1).

A statisztika sokoldalú módszereivel a társadalmi—gazdasági jelenségek változá—

sának, fejlődésének részletes vizsgálatát teszi lehetővé. A fejlődés egyik legfonto- sabb statisztikai mutatója a fejlődés átla—

gos ütemének együtthatója. E 'mutatóv szám kiszámítása a statisztikai gyakorlat—

ban a mértani átlag segitségével törté- nik. A szerző tanulmányában számszerű ,

adatok segítségével megvizsgálja, vajon a-

mértani átlag számításával nyert ered- mény minden esetben helyes-e vagy sem.

Feltételezi, hogy öt év alatt a beruházá—

sok összege a következőképpen alakulta—

, A beruházások összege

ÉV az előző

ezer yuau időszakhoz

; képest

200 , —-—

210 1,0500

278 13288

_ 288 masa

342 14375

528 1.530

' A fejlődés átlagos üteme (E) a mértani

átlag képlete szerint a következő:

6

; :V1,o500. 1328 . l,0360- 1375 . 1,5439 :

5

: l'2,6400 : 1,2143,

illetve 121,43 százalék. Ez az eredmény a

következőképpen is kiszámítható:

5

_ V 210 278 238 342 528

a: : . ___—_ .t . . :

200 210 278 288 342

528

———V————:: 1, 2143, 200

illetve 121,43 százalék.

_E képlet szerint a sor közbenső tagjai nem játszanak szerepet a fejlődés átlagos

ütemének kiszámításánál. Ha ismerjük a

bázis- és az utolsó év adatait, a fejlődés ütemét "kiszámíthatjuk, függetlenül attól,

hogy a közbenső években mennyit fordi—

tottak beruházásokra. A*szerző a továb—

biakban rámutat arra, hogy a beruházá-

sok fejlődését csupán az adott időszak első

és utolsó évének adatai alapján vizsgálva, helytelen következtetésre juthatunk. A

közbenső évek beruházásainak figyelmen kívül hagyása az, első és utolsó év be- ruházási színvonala közti kapcsolatot mesterségesen elszakítja egymástól.

A mértani átlagszámítással nyert fejlő—

dési együttható vagy magasabb vagy

?;