A statisztikai tudomány és a Statisztikai Szemle

(1)

A STATISZTIKAI TUDOMÁNY ÉS A STATISZTIKAI SZEMLE

HUSZÁR ISTVÁN

Korunkban a statisztika feladatai állandóan növekszenek. Egyre több informá- ciót kérnek az állami és gazdasági vezetők a gazdasági és társadalmi folyamatok alakulásáról, hogy objektíven. sőt — azt mondhatjuk - tudományosan megalapozott

döntéseket hozhassanak a gazdasági és társadalmi élet különböző kérdéseiben.

A gazdasági és társadalmi fejlettség alacsonyabb Iépcsőfokain fel sem merült annak az igénye, hogy a gazdasági és társadalmi folyamatokat tervszerű döntésekkel be- folyásolják, illetve ha tettek is ilyen kísérleteket, akkor a döntéseket empirikus

megfigyelésekre alapozták. A statisztikai adatgyűjtés a gazdasági fejlettség és szer—

vezettség magasabb szintjein jelenik meg. Nem véletlen, hogy Magyarországon az első statisztikai célú adatgyűjtéseket. többek között az első népszámlálást, akkor hajtották végre, amikor a Habsburg-birodalomnak ezen a részén a kapitalista ipar első csírái, ezzel párhuzamosan a szervezettebb állami irányítás első kezdeménye—

zései megjelentek. A statisztika tudománya világszerte az ipari forradalommal és a kapitalizmussal együtt született. Ma a gazdasági fejlettségnek nálunk elért szint- jén és a szocializmus társadalmi rendszerében még inkább megnövekszenek a statisztikai adatok iránti igények. mert a gazdaság és a társadalom tervszerű irá- nyitásával összefüggésben olyan fejlesztési döntéseket kell hozni, amelyeknél az ösztönszerűség súlyos károkat. veszteségeket okozhat, a helyes döntés pedig olyan társadalmi hasznokat hozhat, amelyek a statisztikai adatok megszerzésével, fel—

dolgozásával és elemzésével kap—csolatos erőfeszítéseket messzemenően indokolttá

teszik. a

Az állami és gazdasági vezetés tájékoztatása mellett a statisztika tudományának másik rendkívül fontos feladata a társadalom tájékoztatása. Szocialista társadal- munwkban nagy súlyt helyezünk a demokrácia kiszélesítésére országos és helyi szin—

ten. államigazgatási és gazdasági szerveknél egyaránt. A tömegek kezdeményezé—

sének, elgondolásának. közreműködésének felhasználása a szocialista gazdaság és társadalom fejlődésének lényeges tényezőjévé válhat. Ehhez azonban szükséges, hogy a társadalom tagjaiban meglegyen a *készség a *közügyekbe való beleszólásra és a megfelelő tájékozottság ezekről a kérdésekről. Mind a közéleti érdeklődés

felkeltésében, mind a gazdasági és társadalmi kérdések tárgyilagos megítélésében

lényeges szerepet játszik a statisztikai tájékoztatás. Ha objektív és ugyanakkor közérthető statisztikai tájékoztatást adunk a társadalomnak arról, hogy gazdasá—

gunkban és társadalmunkban milyen folyamatok játszódnak le. milyen objektív ösz- szefüggések vannak a különböző jelenségek között. kimutatjuk a pozitív és negatív tendenciákat, felhívjuk a figyelmet például a fix és szabad árak. az áruellátós

(2)

HUSZAR: A STATISZTIKAI TUDOMÁNY 345

és a vállalati nyereség közötti összefüggésre. vagy a foglalkozási struktúra, a tár- sadalmi mobilitás és az oktatási rendszer közötti összefüggésekre, ezzel lényegesen hozzájárulhatunk a demokratizmus erősödéséhez.

Végül az államvezetés információigényének kielégítésén és a közvélemény tá- jé'koztatásán kivül a tórsadalomtudományok adatbázisának megteremtése is lénye—

ges feladata a statisztikának. Valamennyi tórsadalomtudomány - mind a köz—

gazdaságtudomány, mind a szociológia és a szociálpszichológia stb. — úgy szület- tek. hogy egy-egy éles szemmel megfigyelő tudós leírta, amit a gazdasági vagy a társadalmi élet egészében vagy egy-egy részterületén látott, majd ebből logikai úton következtetéseket vont le, elméleteket épített fel. (A demográfiát bizonyos fokig kivételnek minősíthetjük. mert Graunt, akit első művelőjxének tekintünk, számszerű adatok alapján vizsgálta a népesedés törvényszerűségeit.) Ma már egyik társadalomtudomány sem elégszik meg a tudományos kutatásnak ezzel a mód- jával. hanem empirikus adatokon kivánja elméleti hipotéziseit igazolni vagy meg- cáfolni, helyesbíteni és továbbfejleszteni. Ehhez matematikai statisztikai módszereket használ fel. A szómszerűsítésre és matematikai statisztilkai módszerekkel való veri—

fiikólásra irányuló törekvés a társadalomtudományak körében először a közgazda—

ságtudományban jelentkezett, ahol egy külön tudományág, az ökonometria foglal—

kozik vele, de hasonló törekvést figyelhetünk meg a szociológiában és a szociál- pszichológiában is. (Az utóbbiakban még nem alakult :ki olyan külön tudományág, mint az ökonometria. A szociometria elnevezést egy speciális — némileg matemati- zált -— vizsgálati módszer foglalta le magának.) A történettudomány legkorszerűbb iskolái is minél inkább objektív gazdasági, társadalmi, népesedési adatokra tá—

maszkodva végzik kutatósaikat, annál inkább arra a meggyőződésre jutnak, hogy valamely múltbeli korszak megismerése szempontjából az uralkodók és a háborúk történeténél érdekesebb az élveszületési arányszám, a születéskor várható átlagos élettartam. a gabonatermés nagysága, a városi népesség aránya, a külkereskede- lem volumene stb.

A STATlSZTIKÁVAL SZEMBEN TÁMASZTOTT MlNÖSÉGl lGÉNYEK

A statisztikával szemben azonban nemcsak az az igény merül fel, hogy egyre több és szélesebb körre kiterjedő tájékoztatást nyújtson az államvezetésnek, a nagyközönségnek és a társadalomtudományoxknak, hanem e mennyiségi jellegű fel—

adatok mellett minőségi követelmények is jelentkeznek. Ezeket a következőkben lehet összefoglalni.

1. A statisztikai adatok legyenek minél megbízhatóbbak, tükrözzék minél pon- tosabban a valóságos gazdasági és társadalmi helyzetet, folyamatokat, hogy rájuk támaszkodva a legjobb döntéseket lehessen meghozni. Ez a követelmény azzal is együtt jár, hogy mindig megadjuk a közölt adatok megbízhatóságánalk fokát.

2. A közölt adatok egyrészt legyenek minél tömörebbek, tehát néhány mutató jelezze a fő tendenciákat. hívja fel a figyelmet a fő problémáikra, másrészt legyenek az adatok olyan részletesek, hogy módot nyújtsanak nemcsak az egész gazdaság és társadalom, hanem az egyes ágazatok és alágazatok, régiók, társadalmi rétegek helyzetének megismerésére is. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom, hogy a közölt adatok részletezése tegye lehetővé, hogy felhasználója a saját különleges szem- pontjainak megfelelő csoportosításokat kialakíthassa belőlük, ,,átcsoportosíthassa"

őket oly módon, hogy speciális kérdésekre választ adjanak, amelyekre a statisztikus az első adatközlésnél nem keresett választ. Péld—aképpen megemlítem. hogy Ameny—

nyire hasznos lenne számunkra, ha a felszabadulás előtti társadalomstatisztikai ada—

(3)

345 — HUSZAR iSTVAN

tokat, például a népszámlálási adatokat, a mai társadalomtudományi felfogásnak megfelelő társadalmi csoportoknak megfelelően ki tudnánk mutatni.

3. Természetes igény a statisztikával szemben. hogy gyorsan tájékoztassa a döntéseket hozó vezetőket és a társadalmat. Az idő múlásával bizonyos adatok értéke erősen csökken, mert közlésüiknek éppen az lenne a célja. hogy gyors dön- tésekhez adjanak alapot. Ezért tanulmányoznunk kell az előzetes és gyors adat—

közlés lehetőségeit.

4. A statisztikára is érvényesek a gazdaságosság követelményei, tehát valamely statisztikai tájékoztatást lehetőleg kis költséggel kell megadnunk (gondol-va arra.

hogy minden költségmegtakarítás más irányú adatfelvételekre adhat módot, bővíti azoknak a kérdéseknek a körét, amelyekről tájékoztatást tudunk adni). illetve az adott iköltséggel végzett adatfelvételből a lehető legtöbb információt kell nyernünk.

Ez a követelmény előtérbe helyezi többek között a reprezentatív felvétele—k alkal—

mazásának kiterjesztését.

5. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy a statisztikusok feladata az adatok

elemzése is. Természetesen nemcsak maga a statisztikus elemezheti az adatokat.

hanem minden adatfelhasználó is. Ezért igyekszünk a statisztikai adatokat úgy közzétenni, hogy tetszőleges másodlagos elemzéseket lehessen belőlük készíteni.

Mégis az a véleményem. hogy maga a statisztikus. aki a statisztikai adatokat meg- születés'üktől, az adatfelvétel megtervezésétől. végrehajtásától, az adatok feldolgo- zásán keresztül a közlésig figyelemmel kísérte, ismeri legjobban azt. hogy ,,mi van bennük". mit mondhatnak számunkra. Ezért elsősorban neki kell az adatokat ele- meznie, belőlük a következtetéseket levonnia, sőt a szükségesnek látszó javaslatokat is megfogalmaznia. Ehhez az elemzés összes — egyszerű és kifinomult — eszközeit igénybe kell venni. A statisztikusok ilyen jellegű munkájának szép példájaképpen említhetem a Munkaerő és Életszínvonal Távlati Tervezési Bizottság és más hasonló bizottságok munkájában részt vett statisztikusok tevékenységét: legnagyobb részük a bizottságok munkájához szükséges statisztikai bázis megteremtésében volt, de emellett nagy részt vállaltak az adatok elemzésében, a várható tendenciák előre- becslésében és a népesedés-, oktatás-, jövedelem— és szociálpolitikai javaslatok kidolgozásában is. Helyes lenne. ha a statisztikusok ilyen bekapcsolódása a gazda- sági és társadalmi tervezés munkájába a jövőben folytatódna, sőt fokozódna.

A STATlSZTIKAI SZEMLE SZEREPE A STATISZTIKA FEJLÖDÉSÉBEN

Ahhoz, hogy a Központi Statisztikai Hivatal, a statisztikusok teljesíthessék a

fent leírt növekvő mennyiségi és minőségi követelményeket, a statisztika tudomá—

nyánaik folyamatosan és erősen fejlődnie kell. Régi vita, hogy a statisztika tudo—

mány-e vagy csupán más társadalomtudományok segédtudománya. Felfogásunk szerint a statisztika mindkét szerepet betölti. Egyrészt — mint már utaltam rá —— ma már elengedhetetlenül szükséges segédtudománya minden társadalomtudomány- nak, sőt egyes természettudományoknak is (például a biológiának, a földrajztudo- mánynak). A közgazdásznak, szociológusnak. demográfusnak, történésznek, szociál—

pszichológusnak alaposan járatosnak kell lennie a statisztikában. Ugyanakkor a

statisztika önálló tudomány is, amely a felmerülő társadalmi igényeiknek megfele-

lően önállóan fejlődik, tökéletesíti adatfelvételi és elemzési módszereit. Szerepe bizonyos fokig hasonlít a matematikáéhoz: ahhoz hasonlóan felhasználják más tudományok. de önálló élete is van.

Minden tudomány életében elsőrendű szerepe van a tudományos folyóiratnak, mert friss tájékoztatást nyújthat a tudomány állásáról, új törekvéseiről, eredmé-

(4)

A STATISZTIKAI TUDOMÁNY 347

nyeiről külföldön. fórumot ad a hazai eredmények bemutatásához, azoknak meg—

vitatásához. A folyóirat körül kialakulhat a ,,műhely". amelyben a folyóirat szer—

zőinek és olvasóinak együttes munkája, egymásra való hatása következtében a tu—

domány állandóan fejlődik.

Ilyen szerepet játszotta Statisztikai Szemle is ötven év alatt a magyar statisztikai tudomány fejlődésében. Nem vitás, hogy a felszabadulás előtti évfolyamo'kban megtaláljuk a nyomát az akkori gazdasági—társadalmi-politikai rendszerből szár- mazó egészségtelen, sőt tudománytalan hatásoknak is, de ugyanakkor számos ér- tékes. sok információt tartalmazó. nem egy esetben haladó felfogást tanúsító ta- nulmányt is tartalmaznak ezek a kötetek. Mindenki erre a meggyőződésre jut, aki mai vizsgálatainak statisztikatörténeti előzményeit kutatva kezébe veszi ezeket az évfolyamokat.

A felszabadulás megszüntette a feudális—kapitalista rendszerből szár—mazó aka- dályokat a statisztikai munka, elemzés útjában. A folyóirat új fejlődésnek indult, majd az utolsó 12—15 évfolyamban bontakozott ki. Ma a Statisztikai Szemle a hiva- tásos statisztikusoknak, a statisztikai adatokat felhasználó vezetőknek és tudomá- nyos kutatóknak, valamint a statisztika iránt érdeklődő nagyközönségnek fontos tudományos fóruma. Ösztönzéseket kaphatnak belőle új kutatásokra, tájékozódnak a statisztika tudományának külföldi és hazai állásáról. a legújabb magyarországi vizsgálatokról és a bevezetett statisztikai módszerekről. megvitatják ezeknek ered- ményeit.

Fel lehet vázolni annak ,,modelljét", hogyan jelentkezik egy-egy új tudományos téma vagy elemzési módszer a Statisztikai Szemle hasábjain, a különböző rovatok- ban, és hogy a folyóirat így hogyan tükrözi és egyben hogyan segiti elő a tudo—

mányos fejlődést.

1. Egy—egy új téma vagy módszer először leggyakrabban a ,,Statisztikai Irodalmi Figyelő" rovatban jelenik meg. Ez a rovat ugyanis gyors, majdnem .,naprokész" át- tekintést nyújt a statisztika állásáról a világon. Bár előfordult, hogy magy-ar tudó—

sok lényegesen hozzájárultak önálló eredményekkel a statisztika tudományának világméretű fejlődéséhez (gondoljunk például Kőrösy Józsefre, Keleti Károlyra, Viz—

aknai Antalra vagy Jordan Károlyra), mégis nagyon természetesen legtöbbször kül—

földről kapjuk az első ösztönzéseket, ötleteket az új tudományos témákra és mód- szerekre, amelyeket azután a hazai viszonyoknak megfelelően alakítunk át, fej- lesztünk tovább. Éppen ezért volt nagy jelentősége annak, hogy az irodalmi ismer—

tetések rovata 1957-ben megindult, majd 1962 óta havonta jelenik meg. Ennek — a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának gazdag folyóirat- és könyvgyűjtemé- nyére támaszkodó — rovatnak ablakán keresztül tájékozódunk. Ha áttekintjük az utolsó számokban e rovat tartalmát, látjuk. milyen kérdések foglalkoztatják a sta—

tisztika tudományát más országokban és egyben nálunk is. Csak néhányat említek meg: gazdasági előrejelzés, a tudomány gazdaságtana, a műszaki fejlődés, a ter—

melési függvények becslése. a termelői árak előrejelzése. a lakossági kereslet előre- jelzése. az információelmélet. egyes társadalmi rétegek életkörülményei, a tovább- tanulási modellek. a környezeti hatások elemzése input-output módszerrel, a kü-

lönböző nemzetközi összehasonlítások stb.

2. Az irodalmi ismerte'tések rovatában való megjelenésnél nem sokkal későbben (egyes esetekben még előbb is) jelentkezik az új téma vagy módszer a "Módszertani Tanulmányok" rovatban. Egy összefoglaló tanulmány rendszerezetten áttekinti a világirodalmat az új téma vagy módszer vonatkozásában, értékeli a nálunk is fel—

használható elemeket, a magyarországi alkalmazási lehetőségeket, esetleg már javaslatokat is tesz a magyarországi felhasználásra. Példaképpen említhetem az

(5)

348 HUSZAR lSTVÁN

ebben a számban megjelent tanulmányt a társadalomstatisztikai rendszerek felépí-

téséről (Andorka—lllés), a környezet statisztikai megfigyelésének kérdéseit felvető tanulmányt (Drechsler, XLlX. évf. 8—9. sz.), valamint a Bayes—módszereket bemutató

tanulmányt (Theiss, XLlX. évf. 11. sz.). Az első kettő egy—egy fontos új statisztikai

kutatási témát, illetve a meglevő adatoknak rendszerbe foglalását írja le a legfrisJ

sebb külföldi törekvésekre utalva és a magyar felhasználás lehetőségeit boncol-

gatva, a harmadik pedig egy nagy jelentőségű új módszertani kezdeményezést

mutat be. -

3. Nagyon helyeselni lehet, ha a statisztikus — amikor egy új témát tanul-

mányozni kezd — felméri, hogy milyen hasonló kezdeményezések fordultak elő a

magyar hivatalos statisztika korábbi munkájában, milyen szempontok vezették év—

tizedekkel ezelőtt a statisztikusokat, milyen eredményekre jutottak, amelyeket sok esetben nagyon értékesen lehet a mai magyar adatokkal összehasonlítani. Utalnék például a budapesti szegényügynek Kőrösy által végzett vizsgálatait bemutató sta- tisztikatörténeti tanulmányra (Cseh—Szombathy, XLVII. évf. 11. sz.) vagy a két világ—

háború közötti budapesti és országos társadalmi mobilitási adatoknak Laky régi

munkáját felhasználó bemutatására (Andorka, XLlX. évi. 10. sz.), vagy a nemzeti—

vagyon—számítás történetét tárgyaló tanulmányra (Hajpál, XLVll. évf. 2. sz.). Mind a három témakörben új statisztikai kutatásokat végzünk, a két világháború közötti statisztikai felvételek és elemzések újraátgondolása sok módszertani tanulsággal szolgálhat és összehasonlitható anyagot is adhat.

A ,,Történeti Dolgozatok" rovatnak emellett van egy másik szerepe is: történelmi tanulmányokat közöl a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok alapján. Ezek a tanulmányok nagymértékben előrelendítik a történelemtudományt is, és bizonyítják a korszerű statisztikai megközelítésű történeti kutatások lehetőségét Magyarorszá—

gon. Utalnék például a magyarországi XVlll—AXlX. századfordulói munkaerőhely- zetre, azt is mondhatnánk: a foglalkozási és társadalmi összetételt adatokra tá—

maszkodva bemutató tanulmányra (Dávid, XLlX. évf. 6. sz.), valamint a XVIII. század végi Magyarországra vonatkozó, statisztikai táblák ismertetésére (Ember, XLlX. évf.

12. sz.).

Fontos szerepe ennek a rovatnak az olyan tanulmányok közlése is, amelyek a magyar statisztikai tudomány elmélettörténeti hátterét mutatják ki (Szabady, XLV.

évf. 8—9. sz., Horváth Róbert, XLVlll. évf. 1. és 2. sz.).

4. A statisztikai tudomány továbbfejlődiésének első mozzanatai, lépései gyak—

ran tükröződnek a Szemle rovatban is, amikor a hazai és külföldi tudományos konferenciákról, vitákról számol be. Az új témákat és módszereket sokszor először ilyen összejöveteleken mutatják be, terjesztik elő vitára, hogy azután a szakmai vita tanulságait felhasználva dolgozzanak tovább rajtuk a kutatók. így az előadások -— tovább érlelve -— gyakran megjelennek a Statisztikai Szemle hasábjain is. Pél—

dául az 1971 őszi második magyar ágazati kapcsolati mérlegek konferencián is sok új gondolat jelent meg, mint például az ágazati kapcsolati mérlegek és az ökonometriai modellek összeépítése, a tevékenységi és szervezeti mérlegek egy—

máshoz való viszonyának tisztázása, mindkétfajta mérleg párhuzamos elkészítése, az együtthatók előrebecslése különböző módszerekkel, az ágazati kapcsolati mér—

legek felhasznólósa az órtervezésben.

A Szemle rovat funkciója természetesen bővebb ennél, mert — a Statisztikai Híradó rovattal együtt — általános képet nyújt a magyar statisztikai tudományos életről, bírálja a magyar szerzők statisztikai tárgyú könyveit. beszámol az akadémiai

Statisztikai Bizottság munkájáról, a Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai

Szakosztályának életéről, rendezvényeiről.

(6)

A STATISZTIKAI TUDOMANV 349

5. Ezek után az előzetes lépések után érkezik el általában valamely új statisztikai téma vagy módszer a fejlődésnek arra a fokára. hogy megjelenik a Statisztikai Szemlében az első, hazai adatokon alapuló, a magyar viszonyokra vonatkozó tanul- mány. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy az ilyen tanulmányok megjelenése lényeges tudománytörténeti esemény, fordulat. Ilyenek voltak a Magyarország gaz- daságára vonatkozó első öxkonometriai modellek, a reprezentatív adatfelvételeken alapuló jövedelemeloszlási tanulmányok, az első magyar ágazati kapcsolati mérleg tanulmányok.

6. Az első magyar adatokon alapuló tanulmányt általában néhány éven belül sok hasonló követi, amelyek továbbfejlesztik az eredeti módszert, új szempontokból mutatják be a vizsgált témát, újabb, mélyebb összefüggéseket tárnak fel. Nemzet—

közi összehasonlitásokat készítenek, megkísérlik a kérdéses adatokat hosszabb el—

múlt időszakra rekonstruálni. megbecsülni. ilyen tanulmányokat látunk ma a Sta- tisztikai Szemlében például a nemzetijövedelem-számitás és az életszínvonal téma—

körében.

A leírt tudományfejlődési modellt igen jól szemlélt'ethetjük egy új statisztikai

témán és módszeren: az ágazati kapcsolatok mérlegén. 15 év telt el az ágazati kapcsolati mérlegek első jelentkezése és mai teljes kifejlettsége között, ez alatt a Statisztikai Szemle hasábjain végigkis'érhetjük a téma térhódításánaak minden szakaszát.

1957-ben jelent meg az első tanulmány (Kenessey, Nemény, Szakolczai, XXXV.

évf. 1—2. és 3. sz.), amely bemutatta a ráfordítás—kibocsátás rendszert (akkor még nem nevezték ágazati kapcsolatok mérlegének), annak matematikai alapjait, első amerikai és nyugat-európai felhasználásait, és értékelte alkalmazási lehetőségeit.

A következő évben gyorsan szaporodnak a folyóiratcikk- és könyvismertetések a Sta- tisztikai Irodalmi Figyelő rovatban. lsmertetés jelenik meg Oskar Lange egy ilyen tárgyú tanulmányáról, a lengyel, francia, norvég stb. mérlegkészítési kísérletekről, valamint matematikai módszertani kérdésekről. Ugyanebben az évben egy be- számolót olvashatunk .,A társadalmi termék sakktáblaszerű mérlegének összeállí-

tásáról tartott értekezletről" (Kenessey, XXXVI. évf. 1—2. sz.). valamint egy statisztika—

történeti tanulmányt, igaz, nem a magyar. hanem a szovjet statisztika történetéből, az 1923—1924. évi mérlegek készítéséről (Kenessey, XXXVI. évf. 4. sz.).

Végül 1959-ben megjelennek az első tanulmányok az 1957—re vonatkozó első kísérleti magyar ágazati kapcsolati mérlegek összeállításának tapasztalatairól (Nyit- roiné, XXXVII. évf. 2. sz., Kenessey, XXXVll. évf. 12. sz.). A következő években igen gyors fejlődést tanúsítva közöl a Statisztikai Szemle tanulmányokat a hibameg—

ha'tározásról az ágazati kapcsolati mérlegekben (Csepinszky,XXXVlll. évf. 1. sz.), az ágazati kapcsolati mérlegek felhasználásáról exportgazdaságossági számításokra (Havas, XXXVIII. évf. 3. és 4. sz.). a mérleg inverzéről (Rácz—Újlakyné, XXXVIII. évi.

12. sz.), hibakorlátairól (Bródy, XXXIX. évf. 1. sz.), az ágazati kapcsolati mérlegek statisztikai alapjairól (Lukács, XXXIX. évf. 7. sz.), gazdaságossági számit'ásokról (Ro- mán, XXXIX. évf. 8—9. sz.), a népgazdasági költségszint és termelékenység ala—kulá—

sának elemzéséről (Rácz—Újlakyné, XL. évf. 5. és 6. sz.), a szovjet ágazati kapcsolati mérlegekről (Ejdelman, XXXVlll. évf. 8—9. sz., XLl. évf. 5. sz.).

A helyszűke meggátol abban, hogy a fejlődést ettől kezdve lépésről lépésre kö—

vessük. Az ágazati kapcsolataik mérlegének felhasználása kiterjedt a legkülönbö-

zőbb kérdésekre, területekre: tanulmányok jelentek meg a munkarátorditásokat ki—

fejező szovjet ágazati kapcsolati mérlegekről (Ejdelman, XLl. évf. 5. sz.). az árak

szerepéről és a forgalmi adó torzító hatásáról az ágazati kapcsolati mérlegben (Rácz, XLIII. évf. 6. sz.), nemzetközi összehasonlításwkról (Rácz, XLV. évf. 1. sz.).

(7)

350 HUSZAR iSTVÁN

az ágazati kapcsolati mérlege—k alapján számítható új mutatókról (Szabó László, XLVlll. évf. 6. és 7. sz.), a Nehézipari Minisztérium ágazati kapcsolati mérlegének előrebecsléséről (Glattfelder, XLVll. évf. 3. sz.), végül egy dinamikus ágazati kapcsolati mérleg felépítéséről (Koósné, XLIX. évf. 7. sz.) stb. ldőközben az ágazati kapcsolati mérleggel foglalkozó tanulmányok bekerültek más közgazdaságtudo—

mányi folyóiratokba, könyvek jelentek meg ebből a témakörből, és az ágazati kap—

csolati mérlegeket alkalmazni kezdték az Országos Tervhivatalban tervezésre. (!

szakminisztériumokban a hozzájuk tartozó gazdasági egységek kapcsolatainak vizs- gálatára. az Anyag- és Árhivatalban ártervezésre, a Közgazdaság—tudományi Inté—

zetben egyensúlyi és növekedési összefüggések tudományos elemzésére. Az első

kezdeményezés azonban a Központi Statisztikai Hivatalból és a Statisztikai Szem-

létől indult ki. , ,

Többé-kevésbé hasonló kezdeményező szerepe volt a Statisztikai Szemlének

más közgazdaságtudományi és társadalomtudományi témák és módszerek tanul—

mányozásában, bevezetésében. mint például az ökonometriai modellek. az elméleti

matematikai közgazdaságtan. az operáciákutatás vagy a társadalmi rétegződés és mobilitás, a társadalmi normáktól eltérő (deviáns) viselkedés szociológiai tanul- mányozása, a szabadidő felhasználásának kutatása.

A STATISZTlKAl TUDOMÁNY EGYES TÉMAK'OREINEK ÉS MÓDSZEREINEK JELENLEGI FEJLETTSÉGE A STATISZTIKAl SZEMLE TUKRÉBEN

Mivel a Statisztikai Szemle viszonylag pontosan tükrözi a statisztika egy-egy területén, módszerében végbemenő fejlődést, az utolsó néhány évfolyam alapján megrkísérelhetjük tudományunk jelenlegi állásának keresztmetszeti képét adni (a teljesség igénye nélkül). Kezdjük azokkal a témákkal, amelyek már eljutottak a leirt fejlődési modell legmagasabb szintjére. ahol annak kutatását rendszeresen végez- zük, és feladatunk már nem az újítás. hanem a továbbfejlesztés és finomítás, valamint a gyakorlati hasznosítás ikiterjesztése.

llyen mindenekelőtt a népesedési folyamatok statisztikája, amely a magyar statisztikában a legrégebbi hagyományokra tekint vissza. (Gondoljunk Kőrösy.

Thirring Gusztáv és Thirring Lajos, Barsy Gyula stb. elemzéseire.) A XLVll., XLVlll.

és XLIX. évfolyamban megjelent hatrészes tanulmány (Klinger) kiterjedt a születési

és halandósági helyzet minden demográfiai vonatkozására, és azt bizonyította. hogy népesedésstatisztikai adataink nem maradnak el a világszínvonaltól. Csak a ter- mékenység kohorsz-elemzése területén látok módszertani továbbfejlődési lehető- ségeket. ennek megvalósítása azonban (közismerten nehéz feladat.

Nincsen kellőképpen kidolgozva viszont, véleményem szerint. a termelékenységi trendek okainak kutatása. Lényegében sehol a világon nem járnak ezen a téren sokkal előttünik, mert kevés bonyolultabb és vitatottabb kérdés van a társadalom—

tudományokban, mint a születések számát meghatározó gazdasági. társadalmi és szociálpszichológiai tényezők. Magyarországon azonban e kérdés kutatásának kü- lönös jelentőséget ad az a tény, hogy még ma sem, a születésszám-hullámvölgy mélypontjáról való felemelkedés után sem értünk el olyan termékenységi szintet.

amely a népesség egyszerű reprodukcióját hosszú távon biztosítja. A családi jöve—

delem, az iparosodás, a városiasodás, az iskolai végzettség emelkedése, a lakás—

helyzet. a tudati tényezők mellett fel kell deríteni a népesedéspolitikai intézkedések hatását.

Ez utóbbi téren — a gyermekgondozási segély hatásának elemzésében — két tanulmány is példamutató munkát végzett (Szabady, XLlX. évf. 4. sz., Miltényi,

(8)

A STATISZTIKAI TUDOMÁNY

351

XLIX. évf. 8—9. sz.), amikor kimutatták: a születésszám felemelkedése a mélypont- ról összefüggött a gyermekgondozási segély bevezetésével, enélkül valószínűleg további csökkenés következett volna be (mint ahogyan az eltartott nők termékeny—

sége valóban tovább csökkent), de ugyanakkor a gyermekgondozási segély nem oldotta meg végérvényesen az alacsony születésszám problémáját, mert elsősorban az első és a második születések számát növelte, márpedig az egyszerű reprodukció- hoz a háromgyermekes családídeál nagyobb elterjedése lenne szükséges.

A népesedési elemzéseknél sokkal később indult meg a Központi Statisztikai Hivatalban a nemzetijövedelem-számítás, hiszen a két világháború között még a Magyar Gazdaságkutató Intézet végezte ezeket a számításokat. Mégis eljutottunk a tudományos fejlődésnek abba a szakaszába. ahol már nem a számítás elsajátítása, hanem további finomítása a feladat. Nagy jelentőségű továbbfejlesztésnek tekint—

hetjük a népgazdasági mérlegrendszer olyan átalakítását, amely az összes társa- dalmilag szervezett tevékenységet figyelembe veszi, valamint az új árbázisra való áttérést (Árvay, XLIX. évf. 6. sz.). Erre azért volt szükség, hogy világosabban lássuk országunk gazdaságának fejlettségi ütemét, struktúráját, annak összefüggését a foglalkozási struktúrával és az állóeszközök struktúrájával, valamint hogy a fejlett- ségi szintünik meghatározásához szükséges nemzetközi összehasonlításakat meg—

felelően elvégezhessük. Az új árrendszer alkalmazásával ezenkívül lényegesen el—

térő képet kapunk az egész 1950 óta végbe-ment fejlődésről, főképpen a különböző ágazatok hozzájárulásáról a nemzeti jövedelemhez. Mindenekelőtt lényegesen más- képpen ítéljük meg a mezőgazdaság hozzájárulását. amely az új árak alapján sokkal nagyobb.

A nemzeti jövedelem elemzése területén kutatni kellene a rendelkezésre álló különböző módszerekkel az azt meghatározó tényezőket, elsősorban a munkaerő—

növekedés. a beruházás és a műszaki fejlődés hatását. Az ipari munkatermelé—

kenység és hatékonyság elemzésében elért eredményeket (Román, L. évf. 2. sz.) ki

kellene terjeszteni más ágazatokra is. '

Fokozni kellene a nemzetközi összehasonlítások finomságát, tökéletesíteni kel—

lene módszereiket. Ezen összehasonlításo'knak ki kell terjedniök nemcsak az egy főre jutó nemzeti jövedelemre, hanem a gazdasági struktúra különböző oldalaira.

valamint a munkatermelékenységre, a beruházások hatékonyságára stb. is. A Sta- tisztikai Szemle már eddig is néhány igen értékes tanulmányt közölt ebben a téma- körben (Hete'nyi, XLVII. évf. 1. sz.. Román, XLVI. évf. 12. sz.). Segítségükkel reálisab—

ban meg tudjuk ítélni hazánk gazdasági helyzetét és fejlődési perspektíváit. A gazdasági fejlettség nemzetközi összehasonlításai nagy segítséget nyújtanak más társadalmi folyamatok elemzésében és a társadazlompoliti—ka kidolgozásában is, mert ezek lényegesen összefüggnek a gazdasági fe—jlettséggel.

Ebben az összefüggésben meg kell említeni a magyar mezőgazdaság évszá—

zados múltjára (Kiss Albert, XXXVI. évf. 1—2. sz.) és a felszabadulás utáni időszakra (Fazekas, XLIV. évf. 2. sz.) vonatkozó kiváló statisztikai leírásokat és elemzéseket.

Ha ehhez hasonló történeti munkák készülnének a népgazdaság többi ágáról, akkor fokozatosan eljuthatnánk oda, hogy a nemzeti jövedelem növekedési ütemét és nagyságát száz évre visszamenően (: jelenleginél megbízhatóbban becsülhet- nénk meg.

Az ágazati kapcsolatok mérlege téma-körének fejlődéséről már volt szó, most csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a továbblépés milyen irányokban látszik szükségesnek.

1. Dinamizálni kellene a mérlegeket olyan módon. hogy az egységnyi termelés növekedéséhez szükséges állóeszköz-együtthatók segítségével ki lehessen mutatni

(9)

352 HUSZAR ISTVÁN

az egymást követő időszakok 'termelései és beruházásai közötti összefüggéseket. Az ilyen együtthatók matrixának meghatározása nagy lehetős—égeket nyújtana a bé- ruházások hatékonyságának elemzéséhez is.

2. Mivel elfogadott gazdaság— és társadalompolitikai célkitűzésünk az ország egyes részeinek kiegyensúlyozott fejlesztése, sőt a fejlettségi szint különbözőségei—

nek mérséklése, kívánatos lenne minél több gazdasági elemzést (Cukor, XLlX. évf.

8—9. sz.), így többek között az ágazati kapcsolati mérleget is területi bontásban ei-

készi'teni. A ll. Magyar ÁKM Konterencián egy nagyon érdekes ilyen kísérletről hall-

hattunk (Csepinszky Andor. Kovács Tibor. Novák Zoltán: Vas megye kísérleti ágazati kapcsolati mérlege. 1968. Budapest. 1971. 15 old.).

3. Meg kellene kísérelni az ágazati kapcsolati mérleget összekapcsolni. össze-

építeni az Ókonometriai Laboratórium által a közelmúltban kidolgozott ökonó-

metríai modellekkel.

Az ágazati kapcsolatok mérlegénél több évvel később kezdtünk el foglalkozni az ökonometriai modellek felépítésének lehetőségeivel, de úgy tűnik. eljutottunk an—

nak a fejlődési szakasznak a küszöbére, amikor a modelleket már nemcsak igen értékes elemzésekre. hanem bizonyos gyakorlati tervezési és előrebecslési célokra is fel lehet használni. Ezt bizonyítják a Statisztikai Szemlében megjelent tanulmá—

nyok az M-2 ökonometriai modellről (Halabuk, XLV. évf. 8—9. sz.), a magyar—cseh—

szlovák ökonometriai modellről (Hulyók, Nyáry, XLlX. évf. 3. sz.). Célszerűlenne.

amint már említettem. az ágazati kapcso—lati mérlegekkel való összekapcsolás. vala—

mint az ökonometriai modellek interdependencia-tokának növelése.

A következőkben néhány olyan statisztika—i területet vizsgálnék meg. ahol -—

véleményem szerint -- a fejlődésnek eggyel korábbi szakaszában vagyunk: meg—

jelentek az első, magyar viszonyokra vonatkozó tanulmányok. de a kérdéseket a jelenleginél lényegesen mélyebben kell a jövőben elemezni."

Elsőként említeném a társadalmi struktúra vizsgálatát. Az 1963. évi rétegződés—

*****vizsgálat, amely az első ilyen vizsgálat volt az egész magyar társadalomról. nagy jelentőségű fordulópont volt. Lehetővé tette a lakossági jövedelmekre vonatkozó ma'krostatisztikai adatoknak mikrostatísztikai adatokkal való összevetését (Módné, XLV. évf. 8—9. sz.), így a családi jövedelmek szóródásónak elemzését. Alkalmat adott az egyes társadalmi rétegek közötti jövedelmi különbségek mellett a lakáshelyzet, a kulturális helyzet és az életmód különbségeinek vizsgálatára. Külön ki szeretném

(munkás. alkalmazott, szövetkezeti tag és önálló) struktúramodell finomítása olyan módon. hogy megkülönböztetjülk a vezetőket, az értelmiségieket, az egyéb szellemi dolgozókat, a szak-, betanított és segédmunkásokat. valamint a mezőgazdaságban dolgozókat. Mind ez a rétegződésvizsgálat, mind a valamivel előtte a Népesség- tudományi Kutató lntézet által kezdett társadalmimobilitás—vizsgálat megmutatta ennek a modellnek nagyon használható voltát. A jövőben egyrészt rendszeresen is—

mételni kell a rétegződés- és mobilitásvizsgálatot. mert ezek társadalmunk ala—ku—

lásának leglényegesebb mozzanatairól, a társadalmi különbségek, egyenlőtlenségek alakulásáról, valamint társadalmunk nyíltságáról adnak képet.

Az ezekben a vizsgálatokban alkalmazott alapvető társadalmi kategóriákat fo-

kozatosan alkalmazni kell a Központi Statisztikai Hivatal más adatteldolgozásaiban,

így ezen társadalmi csoportok szerint felbontva kellene kimutatni a termékenységi

arányszámokat, a halandóságot. a belső vándorlást, az oktatási, lakás— és egész- ségügyi statisztika adatait stb.

Emellett azonban — az alapvető kategóriákat megtartva —- tovább kellene fino—

mitani a struktúramodellt olyan módon. hogy az egyes nagy társadalmi csoportokon

(10)

A STATISZTIKAI TUDOMANV

353

belül további alcsoportokat k—épezünk. A vezetők csoportján belül indokolt lenne a különböző fajta (gazdasági, államigazgatási stb.) vezetők külön kimutatása. Az ér- telmiségen belül kézenfekvően adódik a nagyobb foglalkozási csoportok —— mér—

nökök, tanárok, orvosok stb. —- különválasztása. A munkásságon belül a szak—kép- zettség szerinti bontás mellett célszerű lenne ágazati bontást is alkalmazni (lénye—

gesen más például a nehézipari munkás. mint a szolgáltatásban dolgozó fizikai munkás), valamint a budapesti, városi és vidéki munkásságot megkülönböztetni.

Végül a mezőgazdaságban is alkalmazni kellene a szakképzettség szerinti bontást.

mert egyre több a mezőgazdasági szakmunkás. Célszerű lenne a nagyüzemben végzett munka rendszeressége szerint is különbséget tenni (például rendszeresen dolgozó állattenyésztők, csak időszakosan dolgozó növénytermelők) a mezőgazda- sági dolgozók között.

A rétegvizsgálatokkal bizonyos fokig összefüggenek az életszínvonal alakulá- sára vonatkozó elemzések. Különösképpen állandó figyelmet igényel az alacsony jövedelműek helyzete. Nem engedhetjük meg. hogy társadalmunkban a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan kialakuljon egy olyan réteg (mint egyes fejlett kapi—

talista országokban), amely a fejlődés eredményeiben alig részesedik, és ezáltal fo—

kozatosan elszakad a társadalom egészétől. Ezért meg kell figyelnünk, hogy kik tartoznak ebbe a rétegbe, mennyire átmeneti odatartozásuk, milyen okok miatt kerülnek ebbe a rétegbe (betegség, öregség. sok gyermek stb.), milyen úton tudnak abból kilépni. Állandóan nyomon kell követnünk e réteg éle'tszínvonalának alaku- lását. hogy kellő időben jelezhessük, ha annak emelkedése elmarad a többi jövedelmi rétegétől.

Nagyon lényegesnek tartom a nagy társadalmi rétegek életszínvonalának egy- máshoz viszonyított elemzését (Baranyai, XLVII. évf. 5. sz.), valamint a családi jöve- delmi he'lyzete't meghatározó tényezők vizsgálatát (Frigyes, XLll. évf. 7. sz.). Az utóbbi témakörben évekkel ezelőtt megjelent elemzést azóta is messzemenően felhasználjuk az életszínvonal—politikai és népesedéspolitikai javaslatok kidolgo—

zásánál, többek között a Munkaerő- és Életszínvonal Bizottság munkájában. Fel szeretn'ém hivni a figyelmet arra is, hogy mennyire lényeges lenne megismételni azt a vizsgálatot, amely a jövedelemválitozásokna'k az egyének tudatában megjelenő, szubjektív megitélését derítette fel (Lengyel, XLIV. évf. 2. és 3. sz.). Az életszínvonal- vizsgálatok mellett az életmódot is fontos vizsgálni. ezen belül a társadalmi réte- gek közötti különbségeket a fogyasztásban, a kulturális tevékenységekben és ál—

talában a szabadidő eltöltésében. Utalni szeretnék rá, hogy ebben a témakörben is több igen értékes tanulmány jelent már meg a Statisztikai Szemlében (Cseh—Szom-

bathy, Fergéné, XLV. évf. 4. sz.).

Az életszinvonal alakulásának vizsgálatával szorosan összefügg az árindexek elemzése. Itt számos módszertani probléma merül fel, amelyek megoldásának nagy gyakorlati fontossága van, mert ezeknek a módszertani problémáknak ilyen vagy olyan megoldása erősen befolyásolja azt, hogy az egész társadalom életszinvona- lának alakulását, valamint az egyes rétegek egymáshoz viszonyított életszínvonalát hogyan ítéljük meg. Ezért fontos az árindex-, az árollószámítás kérdéseivel foglal—

kozni (Szilágyi Gy., XLVll. évf. 6. sz. és XLVlll. évf. 3. sz.).

Külön kell foglalkoznunk a társadalom egyes olyan részeinek életkörülményei—

vel is, amelyeket nem nevezhetünk társadalmi rétegeknek, hanem inkább demográ—

fiai rétegeknek, csoportoknak. Ilyenek az öregek, akiknél a jövedelmi problémák

mellett speciális életmód—, lakás—, egészségügyi problémák és általában az emberi

kapcsolatok átalakulása (a munkahelyi kapcsolatok lecsökkenése) igényel vizs—

gálatot. Ilyenek a fiatalok, akiknél a munkába való bekapcsolódást, a lakáshelyzetet

2 Statisztikai Szemle

(11)

354 HUSZÁR iSTVAN

stb. kell megfigyelni. llyenek a nők, akikre a kettős szerepből (anyák és ugyanakkor

dolgozók) fakadó fokozott terhelések összeegyeztetése érdekében kell figyelmet

fordítani.

Egészen más természetű problémát jelentenek számunkra azok a csoportok..

amelyeknek tagjai a társadalmi normáktól eltérő módon viselkednek, ezért környe:

zetük számára nehézségeket okoznak. Ilyenek a bűnözők, akiknek egyes csoport-

jaival már foglalkoztunk (Csonka, Vavró, XLlV. évf. 5. és 6. sz.). az alkoholisták, vala—

mint az elme- és idegbetegek. akiknek életkörülményeit. betegségük kialakulásának okait szintén tanulmányozzuk (Andorka, Cseh—Szombathy, Vukovich, XLVl. évf. 12.

sz., illetve Marton Zoltán, Szabóné, XLlV. évf. 7. és 8—9. sz.). Ezeket a vizsgálatokat folytatni kellene, még szélesebb körben alkalmazni kellene a szociológiai és szo- ciálpszichológiai módszerek összekapcsolását a statisztikai módszerekkel. és töre—

kedni kellene arra, hogy ne csak a már közfigyelmet felkeltő problémákkal foglal- kozzunk, hanem azokkal is, amelyeknek még csak csírái jelentkeznek, de évek múlva súlyos nehézségeket okozhatnak. Nagyon lényegesnek tartom ebben (: vonatkozás-

ban a problematikus körülmények között élő gyermekek és fiatalok helyzetének

vizsgálatát.

Még egy témára hívom fel a figyelmet. ahol már történtek értékes kezdeménye- zések. de tovább kell lépnünk a téma teljes felmérése irányában. Ez a települések fejlettségének és ezzel összefüggésben fejlődésüknek vagy visszafejlődésüknek, vagyis a városok és falvak közötti különbségeknek és a városiasodás tényezőinek vizsgálata. Tisztázni kellene. hogy milyen tényezők (iparosodás vagy kulturális fej—

lettség. vagy jó l-akás— és kommunális ellátottság) okozzák egy—egy település pozi—

tív bevándorlási egyenlegét, fejlődését. és milyen okok indítják elvándorlásra más települések lakosságát. Ezzel összefüggésben előre lehetne becsülni a városiasodás várható ütemét, a különböző nagyságú települések jövőjét, többek között a kisköz—

ségek és a tanyás települések fejlődési perspektíváit.

Végezetül néhány olyan témára és módszerre hívnám fel a figyelmet, ame—

lyek a tudományos fejlődés fent leírt modelljének első szakaszaiban vannak — éppen hogy megjelent a Statisztikai Szemle hasábjain —, de amelyeknek nagy jö—

vőjét látom.

A nemzetközi statisztikai irodalomban meg lehet figyelni azt a törekvést, hogy a társadalomra vonatkozó statisztikai megfigyeléseket rendszerezzék. olyan egységes keretbe foglalják. amelyet össze lehet hasonlítani a népgazdasági mérlegrend—

szerrel vagy az ágazati kapcsolatok mérlegével. Eddig is meglehetősen részletes adataink vannak elsősorban a népesedési folyamatokról. valamint az oktatásról, az egészségügyről, a társadalmi" mobilitásról. a jövedelemeloszlásról, a fogyasztási kiadásokról. Ezek azonban nehezen kapcsolhatók össze, nehéz a különböző vizsgált jelenségek közötti összefüggéseket kimutatni. Kívánatos lenne azonban egy ilyen társadalomstat—isztikai rendszer kidolgozása, mert módot adna rá, hogy olyan kér—

désekre válaszoljunk, mint: milyen összefüggés van a jövedelem, a társadalmi mobilitás és az iskolai végzettség között, vagy hogyan alakulnak a gyermekek továbbtanulási arányai társadalmi és jövedelmi csoportonként Budapesten. a többi városban, a községekben, az ország különböző részein. Egy ilyen rendszer képez- hetné az alapját a tág értelemben vett társadalompolitika tudományos kidolgo- zásának. Tisztában vagyok vele. hogy e rendszer összeállítása lényeges módszertani problémákkal jár és hosszabb időt igényel. Mellette azonban — ugyancsak a kül—

földi szakirodalomban megtalálható gondolatokat követve — össze lehetne állítani társadalmi jelzőszámokat, amelyek —- lényegesen kisebb munkaigénnyel és lénye—

gesen gyorsabban —- tájékoztatnának évről évre azokról a folyamatokról, amelyek

(12)

A STATISZTIKAI TUDOMÁNY

355

társadalmunk leglényegesebbnek tartott jelenségeinek. problémáinak körében végbementek, jeleznék a tendenciákat és adott esetben a beavatkozás szükséges- ségét.

Egy másik új téma. amely először az elmúlt évfolyamban jelentkezett a Statisz—

tikai Szemlében (Drechsler, XLlX. évi. 8—9. sz.). a környezeti hatások statisztikai fel—

mérése. Ahhoz, hogy objektíven állást tudjunk foglalni abban a kérdésben, hogy valóban mekkora környezeti ártalmakat hoz magával a gazdasági fejlődés, és hogy megtervezhessük a szükséges ellenintézkedéseket. mindenekelőtt objektív. statiszti—

kai adatokon alapuló képet kellene kapnunk a környezetben bekövetkező változá- sokról. E téma kutatásának fontosságát az adja, hogy a környezet esetleges romlása befolyásolja a társadalom életének minőségét, tehát végső soron az emberek jólétét.

Az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben kellene foglalkozni a statisztikai adatokon alapuló prognosztika kérdéseivel. A Statisztikai Szemlében jelent meg már erről módszertani tanulmány (Kádas, XLVlll. évf. 4. sz.). Tovább kellene kutatni a prognosztika módszereit (egyszerű extrapoláció különböző függvények feltétele-

zésével, extrapoláció nagyobb modellek segítségével, szimuláció), éspedig mind

a hosszú távú, több évtizedes, mind pedig a rövid távú, egyéves előrebecslések céljára. A rövid távú előrebecsléseket különösképpen szükségessé teszi a rövid távú gazdasági tervezés jelenlegi magyarországi gyakorlata (Zala Júlia, XLVll. évf.

6. sz.). A hosszú távú előrebecslést, a futurológíát sem a szenzációikeltés indokolja, hanem az, hogy a ma hozott döntések. a ma elfogadott tervek sokszor évtizedekkel előre befolyásolják társadalmunk életét. Azt, hogy tudományosan megalapozott előrebecslések lehetségesek, bizonyítják a Népességtudományi Kutató Intézet né- pesség—előreszámításai.

Az előrebecslések készítésénél és különböző elemzéseknél is nagy lehetősé- geket látok a szimulációs módszereik számára. Eddig —— a szakirodalmi ismertetése—

ken kívül — egy ilyen tárgyú módszertani tanulmány jelent meg a Statisztikai Szem—

lében, amely energiagazdálkodási döntési szimulációs modellt mutatott be (Rabár, XLVlll. évf. 10. sz.). Szimulációs kísérleteket végeztek az M-1 modellel is. Hasznos lenne, ha szimulációs módszerekkel elemeznénk különféle gazdasági döntéseket, folyamatokat, valamint a vándorlás, a mobilitás, a jövedelemeloszlásban bekövet- kezett változások folyamatát, továbbá a háztartások számának és összetételének jelenlegi változását.

A jelenleginél nagyobb mértékben kellene alkalmazni a matematikai statisz- tlka hagyományos és új módszereit, többek között a többváltozós elemzésre hasz—

nálható módszereiket. Eddig leginkább a többváltozós regressziós elemzést alkal—

maztuk, azt sem olyan széles körben, mint arra lehetőség lenne. Emellett —- a többváltozós regressziós elemzést kiegészítve is — helyes lenne a faktoranalízis al- kalmazási lehetőségeit megvizsgálni.

Nagy lehetőségek nyílhatnak az információelméleti mérőszámok alkalmazására a statisztika legkülönbözőbb területein, ahol eloszlásokat vizsgáltunk. azoknak kon- rése, az ipari koncentráció mérése, a külkereskedelem elemzése, sőt a társadalmi mobilitás és a továbbtanulási arányok elemzése is (mennyire koncentrálódnak például bizonyos foglalkozások vagy a továbbtanuló fiatalok egy—egy társadalmi

rétegben). '

E nagy számitásigényű módszerek alkalmazásának lehetőségét a korszerű

számítástechnika teremtette meg. Ezért fontos. hogy az ebből a számitástechniká- ból adódó szervezési feladatokat, adatfeldolgozási lehetőségeket. elemzési mód-

2.

(13)

356 HUSZÁR ISTVÁN

szereket tudományos szinten is tárgyaljuk a Statisztikai Szemlében. követve néhány

eddig megjelent tanulmány példáját (Ormai, XLVll. évf. 7. sz.. Horváth Gy., XLVlll.

évf. 6. sz.). _,

A Statisztikai Szemle feladata. hogy segítse az állami statisztika munkáját, to vábbfejlődését. Ezt legjobban akkor tudja teljesíteni, ha a statisztikai tudomány művelését szolgálja: segíti a statisztikai kutatásaik elmélyítését, a korszerű statisztikai módszerek bemutatását és alkalmazását és egyre nagyobb mértékben járul hozzá a szakmai és a statisztika iránt érdeklődő közvélemény mind alaposabb és jobb tájékoztatásához.

IRODALOM

Kenessey Zoltán-Nemény Vilmas—Szakolczai György: A ráfordítás-kibocsátás (input—output) rendszer vázlatos ismertetése. 1957. évi 1—2. sz. 23—48. alá. és 3. sz. 186—212. old.

Dr. Kiss Albert: Allattenyésztésünk belterjességének alakulása az elmúlt száz évben. 1958. évi 1—2. sz.

1—33. old.

K(enessey) Zloltán): A társadalmi termék részletes sakktáblaszerű mérlegének összeállításáról tartott értekezlet. 1958. évi 1—2. sz. 139—143. old.

Kenessey Zoltán: A szovjet népgazdaság 1923—24. évi mérlege. 1958. évi 4. sz. 315—322. old.

Nyitrai Ferencné: Az 1957. évi ágazati kapcsolatok mérlege összeállításának tapasztalatai. 1959. évi 2. sz. 179—197. old.

Kenessey Zoltán: A magyar népgazdaság ágazati kapcsolatának mérlege. 1959. évi 12. sz. 1174—1190. old.

Dr. Csepinszky Andor: Hibameghatározás az ágazatok kapcsolatának elemzésénél, 1960. évi 1. sz.

6—29. old.

Havas Péter: Az ágazati kapcsolatok mérlegének felhasználása exportgazdaságossági számításokhoz.

1960. évi 3. sz. 236—251. old. és 4. sz. 352—363. old.

Eidelman, M.: Az ágazati kapcsolatok mérlegének kidolgozása a Szovjetunióban. 1960. évi 8—9. sz.

864—872. old.

Dr. Rácz Albert — Úilakí Lászlóné: Az' ágazati kapcsolatok 1957. évi mérlegének inverze. 1960. évi 12. sz.

1216—1229. old.

Bródy András: Az ágazati kapcsolati mérlegszámitások hibakorlátairól. 1961. évi 1. sz. 31—47. old.

Lukács Ottó: A magyar ágazati kapcsolati mérlegek és összeállítások statisztikai alapjai. 1961. évi 7. sz. 701—711. old.

Dr, Román Zoltán: Az ágazati kapcsolati mérlegek felhasználása gazdaságossági számításokhoz. 1961.

évi 8—9. sz. 833—850. old.

Dr. Rácz Albert — Újlaki Lászlóné: A népgazdasági költségszint és termelékenység alakulásának elemzése az ágazati kapcsolatok mérlege alapján. 1962. évi 5. sz. 533-549. old. és 6. sz. 643—658. old

Eidelman, M.: A munkaráforditások első ágazati kapcsolati mérlege a Szovjetunióban. 1963. évi 5. sz.

485—495. old.

Dr. Frigyes Ervin: A munkás és alkalmazotti jövedelmi rétegződés legfontosabb tényezői. 1964. évi 7.

sz. 748—766. old.

Dr. Rácz Albert: Az árak szerepe és a forgalmi adó torzita' hatása az ágazati kapcsolatok mérlegében.

1965. évi 6. sz. 563—584. old.

Dr. Fazekas Béla: A mezőgazdasági üzemek fejlődése. 1949—1964. 1966. évi 1. sz. 3—28. old. és 2,

sz. 115—138. old. ,

Dr. Lengyel László: Vélemények és tények az életszinvonalról. 1966. évi— 2. sz. 139—157. old. és 3.

sz. 227—244. old,

Csonka lózsel — Dr. Vávró István: Egy krimlnálstatisztikai vizsgálat eredményei. 1966. évi 5. sz.

463—473. old. és 6. sz. 607—628. old.

Dr. Marton Zoltán -- Szabó Emllne': Adatfelvétel az elme-idegbetegségekről. 1966. évi 7. sz. 699—

714. old. és 8—9. 52. 831—841, old.

5 Dr..d Rácz Albert: Az ágazati kapcsolatok mérlegének nemzetközi összehasonlítása. 1967. évi 1. sz.

2—69. a .

Cseh—Szombathy László -— Ferge Sándorné: Egy nemzetközi időmérleg—kutatás néhány eredménye.

1967. évi 4. sz. 304—318. old.

Mód Aladárné: A lakossági jövedelmek makro— és mikrostatisztikai vizsgálatának összefüggő rendszere. 1967. évi 8—9. sz. 769—810. old.

S Br. Halabuk László: A magyar népgazdaság M-2/A statisztikai modelljéről. 1967. évi 8—9. sz. 836—

52. o .

Dr. Szabady Egon: A népességtudamány fejlődése Magyarországon. 1967. évi 8—9. sz. Bol—883. old.

Dr. Román Zoltán: Az iparra vonatkozó nemzetközi összehasonlitások főbb területei és módszerei.

1968. évi 12. sz. 1179—1194. old.

Dr. Andorka Rudolf—Cseh-Szombathy LászIó—Dr. Vukovich György: A budapesti alkoholisták 1968. évi 12. sz. 1221—1239. old.

Dr. Hetényi István: Népgazdaságunk fejlettsége és főbb arányai. 1969. évi 1. sz. 3—17. old.

Dr, Ho/pál Gyula: A nemzetívagyon-számítás története Magyarországon. 1969 évi 2. sz. 170—186. old.

Glattfelder Péter: A Nehézipari Minisztérium ágazati kapcsolati modelljének előrebecslése. 1969.

évi 3. sz. 282—297. old.

Dr. Baranyai István: A munkások és alkalmazottak keresetének és jövedelmeinek összefüggése.

1969. évi 5. sz. 451—463. old,

Dr. Szilágyi György: Arváltozások elemzése az ágazati kapcsolatok mérlege segitségével. 1969.

évi 6. sz. 620—642. old.

Dr. Zala Júlia: Az éves tervezés rendszere Magyarországon. 1969. évi 6. sz. 643—653. old.

Dr. Ormai László: Az elektronikus adatfeldolgozás előkészítése. 1969. évi 7. sz. 734—753. old.