A népgazdasági szintű elszámolások statisztikai módszertanának fejlődése

(1)

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

A NÉPGAZDASÁGI SZINTÚ ELSZÁMOLÁSOK STATISZTIKAI MÓDSZERTANÁNAK FEJLÓDÉSP

DR. RÁCZ ALBERT

A statisztikai tudomány meghatározásakor ma már egyetértés van abban. hogy

a statisztikai módszertan képezi e tudomány tárgyát. Ma ezt a módszertant tágan értelmezzük, s így a statisztikai tevékenység egész rendszerének módszertanáról be- szélhetünk. Egyértelmű és kiemelkedő szerep jut e módszertanon belül az ún. általá—

nos, elméleti statisztikai módszereknek. Azon azonban már gyakori a vita, hogy az általános statisztikai módszereken ,,túl" az ágazati vagy funkcionális statisztikák rendelkeznek—e önálló módszertani alapokkal, avagy az általános statisztika mód- szereinek az alkalmazását adják. Az elmúlt 30 év ágazati és funkcionális statisztiká- ról írott műveiben valóban sokszor egymás mellett találjuk az általános és az ága- zati gazdaságtanok témájához tartozó kategóriákat, az általános statisztika mód—

szereinek alkalmazását és az e területekhez kapcsolódó önálló statisztikai módszer- tani fogalmakat. Ez — véleményem szerint — nem fogalmi zavar. hanem szükségsze—

rűség.

A zavart — főleg az oktatás területén — elsősorban az okozta (és még ma is

okozza), hogy nem válik el világosan az ágazati (funkcionális) statisztika módszer-

tana az ágazati gazdaságtani kérdésektől, másodsorban az. hogy legtöbbször nem egyértelmű a különbség az általános statisztika módszereinek alkalmazása és az azokra felépülő, az egyes ágazatokra (vagy területekre) jellemző új módszertani té—

telek között.

Az elmondottakból kiderül, hogy a statisztikai tudomány keretébe tartozónak tekintem azoknak a sajátos módszereknek az összességét is. amelyek az egyes ága- zatok vagy a népgazdaság egészének a jellemzésére alkalmasak. Teszem ezt annak tudatában, hogy az alkalmazott _kategórixákrrfogalmak a politikai gazdaságtan- ból származnak. továbbá, hogy a népgazdasági folyamatok jellemzésére alkalmazott módszerek gyakran elemeiben az általános statisztika módszertanára emlékeztet—

nek.

A népgazdasági számítások statisztikájának tárgya azoknak a módszereknek az összessége, amelyek alkalmasak arra, hogy egy ország társadalmának és gaz- daságának egészét jellemezzék. E módszerek segítségével tudjuk számszerűsíteni a társadalom— és gazdaságtudományok összefoglaló kategóriáit. Ilyenek például a lakosság életszínvonala, a nemzeti jövedelem, a nemzeti vagyon stb. A népgazda- sági számítások között talán első helyen kellene említeni az ország lakosságát jel- lemző módszertani kérdéseket. Történelmi kialakulását tekintve is ez a legrégebbi

' A magyar statisztikai felsőoktatás bevezetésének 200. évfordulója alkalmából 1977. november 26-án tartott tudományos tanácskozás Gazdasógstatisztíkai Szekciójának ülésén megvitatott előadás.

6'

(2)

756 DR. RACZ ALBERT

ága a statisztikának. Konvencionálisan azonban ezt jelentőségének megfelelően kü- lön, népesedési statisztikai módszertanként kezeljük.

A gazdasági folyamatok legfontosabb integrált statisztikai rendszerét a nem—

zetgazdasági elszámolások, vagy ahogyan hazánkban nevezzük. a népgazdasági mérlegrendszer jelenti. Ez a rendszer több részből, elemből áll, olyanokból is, amelyek önálló életet is élnek. lgy ide tartoznak olyan módszertani kérdések. minta nem—

zetijövedelem—számítás. a nemzetivagyon-mérleg, az ágazati kapcsolatok mérlege, a jövedelemelosztás vizsgálatának statisztikai módszerei, valamint a munkaerőmérleg

IS.

A népgazdasági mérlegrendszer tartalmazza azokat az alapvető mutatószámo- kat is, amelyek a lakosság életszínvonalát jellemzik, és amelyekből kiindulva képez- hetjük az életszínvonal legfontosabb mutatóit: a fogyasztás, a reáljövedelem. a reálbér stb. mutatószámait.

Az említett népgazdasági folyamatok vizsgálatával és módszertani kérdéseivel egyaránt az országok hivatalos statisztikai szervei foglalkoznak. Ezek módszertani apparátusát a statisztika módszertani kérdései közé soroljuk. Nem volt ez mindig

így. Szinte valamennyi felsorolt téma kutatása, vizsgálata kezdetben (a XlX. száz—ad—

ban és a XX. század elején) nem kifejezetten statisztikai, hanem gazdaságkutatási és társadalomkutatási témaként indult. Ezekkel a különböző gazdaságkutató inté—

zetek foglalkoztak. Magyarországon is a nemzetijövedelem—számítás a második vi—

lághóború előtti időkben az akkori Gazdaságkutató Intézetben folyt. Úgyszintén ha- zánkban a háztartásstatisztikai vizsgálatok elődjét a szakszervezeteknél találjuk meg.

Voltak témák, amelyeknek módszertani kutatása nem kötődött intézményhez. hanem egy-egy neves közgazdász. statisztikus kezdett velük foglalkozni. lgy például a nemzetivagyon- és nemzetijövedelem-számítás kérdései elsősorban Fellner Frigyes

nevéhez kapcsolódtak.

A XX. század közepétől a tőkés államok vezetése felismerte a népgazdasági számítások jelentőségét. Egyre inkább szükség volt a társadalom és a gazdaság ál—

talános áttekintésére. a nemzetgazdasági folyamatok pontos regisztrálására és elemzésére. Ezért az állam a hivatalos statisztika feladatává tette e folyamatok le- írását is.

A szocialista országok irányítása. vezetése szempontjából a népgazdasági folyamatok leírása, összefüggéseinek feltárása már létrejöttük első napjától igényként jelentkezett. Ezért nem véletlen az, hogy a Szovjetunióban az 1920—es években már egyik alapvető statisztikai kérdés a népgazdasági mériegrendszer kidolgozása. Sőt az is természetes, hogy csírájában ott született meg az input—output elszámolások gondolata. majd kezdeti, bár nagyon egyszerű formája is.

Magyarországon is a háború után újjászervezett Központi Statisztikai Hivatal feladatai között előkelő helyet foglalt el már 1950-ben az a feladat. hogy kísérje fi-

gyelemmel a népgazdaság egészét jellemző legfontosabb kategóriákat és a lakos—

ság életszínvonalát. A módszer, amit akkor alkalmaztunk, megfelelt az akkori idők

fejlettségének és lehetőségeinek. Azóta azonban nagy utat tettünk meg. Ezt kívá-

nom a következőkben érzékeltetni.

!

A népgazdasági mérlegrendszer fogalmán jelenleg Magyarországon egy széles körű. konzisztens elszámolást értünk a népgazdaság termelési, felhasználási és jö- vedelmi folyamatairól. valamint a termelés legfontosabb tényezőiről. Központi ka—

tegóriáját a nemzeti jövedelem képezi. amelynek számítási módszere több mint száz—

éves múltra tekint vissza. Természetesen kezdetben nem lehetett az újratermelés

(3)

A NÉPGAZDASÁGI SZINTÚ ELSZAMOLÁSOK x 757

egészét átfogó és konzisztens elszámolásról beszélni. A magyar statisztika korai fejlődésére jellemző. hogy Magyarországon a nemzetijövedelem- és a nemzetivagyon-számítások elég korán elkezdődtek, megelőzve számos fejlettebb országot.

Először 1853-ban merült fel a nemzeti vagyon számításának kérdése. Ez Kautz Gyula nevéhez fűződik. Kautz felfogása szerint a nemzeti vagyon fogalma az emberi munka által létrehozott vagyontételeken kívül felöleli a föld és a bányák értékét is.

Az 1850-es évek elejére vonatkozóan végzett becslése szerint az Osztrák Birodalom nemzeti vagyona 24—25 milliárd pengőforint volt, amelyből mintegy 60 százalék esett a mezőgazdasági területek és a beépített telkek értékére, kb. 25 százalék az épüle- tekre és a bennük levő ingóságokra. a fennmaradó 15 százalék pedig az állatállo- mány, a bányászat, az ipar, a kereskedelem és a közlekedés ingóvogyonát, valamint az ércpénzkészletet foglalta magában.

Fellner Frigyes már igen fiatalon készített becslést a nemzeti vagyon értékéről.

Erről írt könyve 1893-ban —— Fellner ekkor 22 éves volt — került kiadásra. Ettől kezdve mintegy fél évszázadon keresztül foglalkozott a nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem számításának kérdéseivel.

Fellner az emberi munkával létrehozott vagyontárgyakat — idevéve a műkincse- ket és a könyvtárak könyvállományát is — teljes egészében a nemzeti vagyon részé—

nek tekintette, továbbá a természeti erőforrások közül figyelembe vette a földet és a bányákat. Ezenkívül a nemzeti vagyonhoz számította az ország külfölddel szem-

ben fennállő tartozásainak és követeléseinek egyenlegét.

Ez a meghatározás mai értelemben is korszerű. Fellnernek nem volt módja fo- lyamatosan. évről évre megismételni a nemzetivagyon-számítást. lgy is igen jelentős azonban a ránk hagyott örökség, amely a századforduló éveire. majd iOiO—re és

1930-ra tartalmaz becslést a nemzeti vagyonra vonatkozóan.

A nemzeti jövedelemre is végzett becsléseket Fellner Frigyes: az 1900, 1911-—

1913., 1923. és 1930. évekre végzett nemzetijövedelem—számításokat. Ezeket publi—

kálta is. .

Fellner (: nemzeti jövedelem fogalmát a következő módon határozza meg: a nemzeti jövedelem valamely államban a nép által évenként újonnan előállított gaz- dasági javaknak és értékeknek, a közgazdasági értelemben vett termelési költsé- gek levonása után mutatkozó összessége, amihez hozzáadja az évenként külföld- ről az országba kamat, járadék vagy egyéb visszteher címen befolyó összegeket. és

levonja az ugyanezen címeken évenként az országból kifolyó összegeket.

Fellner szerint a személyes szolgáltatásokból származó jövedelmek nem elemei

a nemzeti jövedelemnek, s csak magángazdasági szempontból tekinthetők jövede—

lemnek: mint ilyenek adó tárgyai. de nem gyarapítják közvetlenül a nemzeti jöve-

delmet. '

A harmincas években a Magyar Központi Statisztikai Hivatal is foglalkozott a nemzeti jövedelem kiszámításával. A módszer kidolgozása és a számítások elvég- zése Szigetí Gyula nevéhez fűződik. A számszerű eredmények a .,Die Volkswirtschaft Ungarns" című évkönyv 1933, 1934. és 1935. évi számaiban jelentek meg.

A következő jelentős állomást Matolcsy Mátyás és Varga István 1936-ban megjelent munkája jelentette, amelyben az 1924/25—1934/35 közötti 11 évre publikálták Magyarország nemzeti jövedelméről készített számításaik eredményét. Matolcsy és Varga a nemzeti jövedelem fogalmát szélesebben értelmezték. mint Fellner. Ök a nemzeti jövedelemben nemcsak a materiális jószágtermelés értékét vették figyelembe. hanem ahhoz bizonyos immateriális javak értékét is hozzászámították. de a nyu- gati országokban már általánosan elfogadott nemzeti jövedelem fogalomnál szű- kebben határozták meg a figyelembe veendő tevékenységek körét.

(4)

758 / DR. RACZ ALBERT

Nem számították a nemzeti jövedelmet termelő tevékenységnek a közszolgálta—

tásokat, a honvédelmet, az oktatást stb. Ezeket fogyasztási szféráknak tekintették.

A nemzeti jövedelmet növelőnek tekintették viszont a színházak és mozik tevékeny- ségét, sőt a háztartási tevékenység becsült értékét is. Ök tehát középen voltak az akkor már világosan elhatárolódott két koncepció között: csak a materiális tevé—

kenységet értékelő és a minden fajta hasznos tevékenységet értékelő koncepció között.

Számításaiknak alaposan kidolgozott módszertana volt. Továbbléptek abban

is, hogy a nemzeti jövedelem termelése mellett bemutatták a nemzeti jövedelem ,.tőkévé merevedő részét," valamint az egyéni jövedelmek alakulását. Ök már a folyó áras érték mellett kiszámították a nemzeti jövedelem összehasonlítható áras

értékeit is. Számításaikat a Magyar Gazdaságkutató Intézet keretében végezték.

Új fejezet kezdődött Magyarországon a nemzetgazdasági számításokban 1950- ben, az újjászervezett Központi Statisztikai Hivatalban.

A Központi Statisztikai Hivatal által elkezdett számításokat — igazodva ahhoz a terminológiához, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele után az ország gazdaságát népgazdaságnak nevezték —- nemzetgazdasági elszámolások helyett népgazdasági mérlegszámításoknak nevezik. E számítások a felszabadulás előtt végzett hasonló munkáktól mind koncepciójukban, mind pedig módszerükben eltértek.

A tartalmi különbség abban volt, hogy a Központi Statisztikai Hivatal népgaz—

dasági mérlegszámításai kizárólag az anyagi javak termelésére vonatkoztak. A Fellner-féle koncepcióhoz képest a különbség kizárólag az volt. hogy a nemzeti jö- vedelem fogalma nem tartalmazta a külföldről az országba. illetve az országból kül—

földre áramló jövedelmeket. Ebben az időszakban még az is eltérés volt, hogy a Hivatal számításaiban a személyszállítás nem tartozott a nemzetijövedelem—terme—

lésbe, míg Fellner ez utóbbi tevékenységet is számba vette.

Az 1950 utáni számítások módszerükben elsősorban a statisztikai megalapozott—

ság tekintetében különböztek az előzőktől. A Központi Statisztikai Hivatalban vég-

zett számítások statisztikai bázisát túlnyomó részben a társadalmi tulajdonba ke-

rült vállalatok, szövetkezetek és intézmények központi irányelvek szerint szabályo—

zott könyvelési nyilvántartásai, lényegében az ezek alapján készített év végi mér- legbeszámolók és zárszámadások képezték. Ezek a beszámolók a termelést is és a ,,termelési ráfordításokat is alapjaiban egységesen és a népgazdasági mérlegszámí—

tások igényeinek figyelembevételével mutatták ki. E szilárdabb és megbízhatóbb statisztika alapján ettől az időtől kezdve a nemzetijövedelem ,.becslése" helyébe a nemzeti jövedelem ..számítása" kifejezés lépett.

Hazánkban is ugyanúgy. mint a többi népi demokratikus országban a népgaz- dasági mérlegrendszert a Szovjetunió tapasztalatai alapján dolgoztuk ki. Értendő ez a tartalomra és a formára egyaránt. Ez a rendszer tartalmazta az alapvető ter- melési és jövedelmi mérlegeket. Az évek során több apróbb módszertani változtatás- ra sor került, de az alapkoncepció megtartása mellett.

Jelentős lépé's volt a mérlegadatok bővítésére 1953—ban a nemzetivagyon-szá- mítás. Az ekkor alkalmazott fogalom szerint az ország erőforrásait még viszonylag szűken értelmeztük. A nemzeti vagyon fogalmába csak az álló- és forgóeszközöket számítottuk. Nem voltak számítások a természeti erőforrásokra és a lakosság sze- mélyes tulajdonú készleteire vonatkozóan. A vagyonszámítás nagyrészt szintén a társadalmi tulajdonban levő szervezetek könyvviteli vagyonmérlegeire támaszkodott, de ezenkívül figyelembe vette a személyi tulajdonú lakásállományt. továbbá a kis- üzemek tulajdonában levő termelési eszközöket (állatállományt. takarmánykészle—

(5)

A NÉPGAZDASAGI SZINTÚ ELSZÁMOLÁSOK 759

teket, felszereléseket stb.). A későbbiekben e munkát nem folytatták, az eddigi te- vékenység azonban ösztönzést adott az ország állóeszköz—állományának folyamatos számbavételére. Azóta is a népgazdasági mérlegszámításoknak szerves részét ké- pezi az állóeszközmérleg.

A népgazdasági mérlegszámitások fejlődésének újabb kiemelkedő szakasza

kezdődött 1958-ban, amikor a Központi Statisztikai Hivatal első ízben összeállította a magyar népgazdaság ágazati kapcsolatainak mérlegét (input—output táblát). Ez az 1957. évi mérleg az anyagi termelés szféráját 46 ágazatra bontotta, és bemutat—

ta, hogy az egyes ágazatok termelésüknek mekkora részét adják át a felhasználó 46 ágazatnak, s végül. hogy mennyit bocsátanak végső felhasználásra. Ezt köve—

%tően 1959—re, 1961-re, 1965-re, 1968-ra és 1972—re készült viszonylag részletes (80—

100 ágazatra tagolt) input—output tábla, majd összeállításra kerültek az ún. kis ÁKM—ek (ágazati kapcsolati mérlegek), amelyek az anyagi termelés szféráját né- hány (időszakonként változóan 13—26) ágazatra bontva 1959—től kezdve évenként mutatják be a népgazdaság szerkezetét és annak változását. Az ágazati kapcsolatok mérlegei kezdettől fogva több változatban készülnek.

A mérlegrendszer egészét átfogó tartalmi és módszertani fejlesztésre került sor a hatvanas évek végén.

Az alapvető cél az egész népgazdasági mérlegrendszer önmagában konzisztens fejlesztése és a statisztika más területeivel való integrált kapcsolatok megteremtése volt. A fejlesztés szükségessége következett abból, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés, a gazdaságirányítás és ezekkel együtt'a közgazdasági kutatás mind na- gyobb igényeket fogalmazott meg a népgazdasági mérlegszámításokkal szemben.

Közel öt évig tartó elvi vita, módszertani munka és szervező tevékenység után 1970- ben kialakult az új népgazdasági mérlegrendszer. Ennek főbb jellemzői a követke—

zőkben foglalhatók össze.

a) A jelenlegi magyarországi mérlegrendszer mindazon tevékenységek egysé- ges számbavételére kiterjed. amelyeket hazai gyakorlatunkban (mondhatjuk azt is.

hogy mind a szocialista. mind a nem szocialista országok alapjában véve egysége- sen) ,,gazdasági tevékenységnek" ismernek el. A gazdasági tevékenységek köre az anyagi termelésen kivül felöleli az összes nem anyagi jellegű szolgáltatást. Ezek: a személyi és lakásszolgáltatás, a kulturális és egészségügyi szolgáltatás, a közigaz- gatás, a rend- és jogvédelem. a honvédelem, a pénzintézetek és a társadalmi szer—

vek tevékenysége.

b) A népgazdasági mérlegrendszer egyértelmű és világos különbséget tesz az anyagi és a nem anyagi termelés között. mégpedig oly módon. hogy a következő

két fő részből áll:

—— az anyagi termelés koncepcióján alapuló közgazdasági kategóriák rendszere, azaz lényegében az 1950 óta alkalmazott mérlegrendszer, amely tartalmában és módszerében megfelel a KGST-országok közös rendszerének, és így lehetővé teszi a szocialista országokkal való összehasonlítást;

—— az összes gazdasági tevékenységre kiterjedő kategóriák rendszere, amely lényegében megfelel az ENSZ által ajánlott rendszernek. s így a gazdaságelemzési lehetőségek kiszéle- sítésén túlmenően lehetővé teszi Magyarország összehasonlítását a tőkés és a fejlődő or- szágokkal.

c) Az új népgazdasági mérlegrendszer a szocialista bővített újratermelésnek nemcsak anyagi és tárgyi mozzanatait (termelés, elosztás, felhasználás), mutatja be. hanem az újratermelés pénzügyi és jövedelmi folyamatait is. Ezenkívül felöleli a mérlegrendszer a szélesebb értelemben meghatározott nemzeti vagyon kategóriá—

ját is.

(6)

760 , DR. RÁCZÁ'AL'BERT

d) A folyamatos évenkénti mérlegszámitások a népgazdaságot 26 ágazatra

megosztva mutatják be, míg korábban-csak 5 népgazdasági ágra készültek szá-

mítások. * , *

e) Az új mérlegrendszer fogalmaiban és részleteiben igazodik a gazdaságirá- nyitás konkrét gyakorlatához. Olyan kategóriákat, csoportosításokat használ, amelyek módot adnak az elemi gazdasági jelenségek összekapcsolására a népgazdaÁ

ság egészére összesített kategóriákkal.

Érdemes megemlíteni, hogy a folyóiratok cikkei mellett tudományos szintű, nem- zetközileg is elismert könyvek jelentek meg a nemzetgazdasági számítások témakö—

réből. Ezek egyrészt általános elméleti fejlődést. másrészt a ,,működő" mérlegrend- szer leírását tartalmazzák. Legjelentősebb ezek közül Árvay Jánosnak ,,Nemzeti ter—

melés, nemzeti jövedelem, nemzeti vagyon" című. 1973-ban megjelent könyve.

Úgyszintén az elmúlt tíz évre tehető a nemzeti vagyon statisztikai módszertaná-

nak kidolgozása és a vagyon rendszeres (évről évre) sorra kerülő számbavéteie.

Széles körű irodalom foglalkozik a nemzeti vagyon módszertanával. A Központi Sta- tisztikai Hivatal 1972-től nyilvános publikációkban ismerteti Magyarország nemzeti vagyonát az 1960. évvel kezdődő időszakban. (A nemzeti vagyon az állóeszközökön és az anyagi forgóeszközökön kívül felöleli a föld. az erdők és az ásványvagyon, továbbá a háztartások tartós készleteinek értékét is.) Nem lezárt azonban e témá- val kapcsolatosan két kérdés:

1. a nemzeti vagyon fogalmába tartozó egyes elemek köre.

2. a nemzeti vagyon bizonyos részeinek (természeti erőforrások) értékelése.

Néhány szó még a munkaerőmérlegről, amely szintén része a tágan értelme—

zett népgazdasági mérlegrendszernek. *

A társadalom legfontosabb termelési tényezője a munkaerő. Ezért már a terv- gazdálkodás megindulásakor felmerült az az igény, hogy szembeállítsák a munka-

erő forrását a munkaerő felhasználásával. Eleinte a rendelkezésre álló adatok kor—

látozott volta miatt csak hozzávetőleges becslések készülhettek a legfontosabb ka- tegóriákról. A munkaerő viszonylagos bősége mellett az 1950—es évek elején még kielégítőnek bizonyult a nagyságrendi jellegű tájékoztatás. A későbbiekben azonban a munkaerőmérleggel szemben támasztott igények mind az adatok részletes- sége, mind pontossága tekintetében fokozódtak.

Az összevont munkaerőmérleg kibővült az aktív keresők népgazdasági ágak szerinti csoportosításával. majd társadalmi szektor és foglalkozási viszony szerinti csoportosítások is készültek. A gazdaságilag nem aktív népesség közül is külön vet—

ték számba a munkaképes korú tanulókat az oktatási forma iellege szerint, továbbá a rokkantakat. Kidolgozásra került az éves szükséglet—fedezeti mérleg, amely szám—

ba vette az adott év folyamán halálozás. nyugdíjazás és egyéb okok miatti kiesé—

sek következtében fellépő. utánpótlási igényt, továbbá az iskolát elhagyó fiatalok—

ból, háztartásbeliekből stb. adódó fedezetet.

A statisztikai rendszer fejlődése a nem mezőgazdasági termelő ágazatok aktív

keresőinek viszonylag teljes számbavételét már az 1960—es évek elején lehetővé tet—

te. Ekkor is problémát jelentett még a szövetkezeti mezőgazdaság, ahol a közös

gazdaságokban időszakosan dolgozó munkaerőt csak közvetett számítások útján lehetett figyelembe venni.—A nem termelő ágazatokban pedig a termelő ágazatok- tól eltérő számbavételi rendszer okozott nehézségeket.

Az 1960—as évek második felében — többek között a szabad munkaerő-tartalék kimerülése. az intenziv fejlesztés igénye. a gazdaságirányitás reformja — újabb kő- vetelményeket támasztott a munkaerőmérleggel szemben. Emiatt sor került a mun-

(7)

A NÉPGAZDASÁGI SZINTÚ ELSZÁMOLÁSOK 761

kaerőmérlegek rendszerének felülvizsgálatára. Az aktív keresők létszáma 1970-től

kezdve az ún. ,.munkajogi" állományban levők adatain alapszik. A mérlegszámítá- sok céljára készülő kimutatások ezáltal a munkaviszonyban álló népességet tartal—

mazzák, függetlenül attól, hogy rendszeresen részt vesznek—e a munkában, vagy katonaság, gyermekgondozási szabadság stb. címén tartósan távol vannak munka- helyüktől. Ily módon a gazdasági aktivitásra vonatkozó elszámolások közelebb ke- rültek a népszámlálásokhoz, és a rendszeres statisztikában nem szereplő kategó—

riák — segítő családtagok, alkalmi munkavállalók stb. — viszonylatában kiegészül—

hettek a népszámlálási eredményekkel. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdaságban és a nem anyagi ágazatokban foglalkoztatott aktív keresők számbavételének módja is rendeződött. Az 1975. évi adatok alapján első alkalommal ifjúsági munkaerőmérleg is készült. amely a 14—29 éves népesség foglalkoztatottságáról mérlegszerű elszá—

molást adott.

A népgazdasági elszámolások módsze'rtana az elmúlt 15 év alatt jelentősen fej- lődött annak következtében is, hogy ebben az időszakban csaknem minden fonto—

sabb részére nemzetközi ajánlások készültek. Ezeket az ENSZ Statisztikai Bizottsá- gában, valaminta különböző gazdasági integrációs szervezetekben, így a KGST—ben dolgozták ki.

A szocialista országok 1969-ben foglalták össze nemzetközi ajánlás formájá—

ban a népgazdasági mérlegrendszer fogalmait, felépítését és módszertanát. A KGST

Statisztikai Állandó Bizottsága keretében létrehozott munkacsoport az 1966—1969.

években összegezte az egyes országok nemzetgazdasági számításainak gyakorla- tát, valamint az ezek előtt álló legfontosabb fejlesztési feladatokat, és kidolgozta ,,A népgazdaság statisztikai mérlege összeállításának alapvető módszertani téte- lei" című nemzetközi ajánlást. E dokumentumot a KGST Statisztikai Állandó Bizott- sága 1969—ben hagyta jóvá, majd a szocialista országok javaslatára az ENSZ Sta—

tisztikai Bizottsága is megtárgyalta 1970-ben, és elfogadta mint a nemzetgazdasági elszámolások egyik nemzetközi ajánlását. A szocialista országok által kialakított rendszert a nemzetközi fórumokon általában MPS—nek nevezik, ami a Material Pro—

duct System angol nyelvű megjelölés rövidítése.

Az ENSZ a nemzetgazdasági számítások nemzetközi ajánlásának első változa- tát már 1952-ben kiadta System of National Accounts címmel (rövidítve SNA). Az SNA első változatának kiadása óta eltelt közel 15 év alatt a különböző országokban a nemzetgazdasági számítások nagyarányú fejlődésen mentek keresztül. Ezért ki- dolgozták az SNA új változatát, amit az ENSZ Statisztikai Bizottsága 1968—ban fo- gadott el.

A két rendszer célja azonos: a nemzetgazdaságban végbemenő gazdasági fo—

lyamatokat összegezi, rendszerezi. leirja. Koncepciójában a kettő eltér egymástól:

az MP5 kizárólag az anyagi termelés körére. az SNA az anyagi és nem anyagi te- vékenység egészére kiterjed. Egyéb tartalmi és formai eltérések mellett ez a leglé—

nyegesebb különbség.

Az elmúlt években a KGST keretében egyeztetett módszertant dolgoztak ki a nemzeti vagyon számbavételére és a munkaerőmérleg összeállítására vonatkozóan is. Hasonló módszertani munka folyik az ENSZ Statisztikai Bizottsága keretében is.

'

Végezetül szólni kell a népgazdasági mérlegrendszer integráló, koordináló sze- repéről is. Ma ez a követelmény jelentős hangsúlyt kap. Korábban. egészen a het—

(8)

762 DR. RACZ ALBERT

venes évekig a népgazdasági mérlegrendszer és a gazdaságstatisztika egyes rész—

területei egymástól elszigetelten fejlődtek, és ezért esetenként az azonos gazdasági

folyamatokat is különböző módszerekkel vizsgálták.

Ma a népgazdasági mérlegrendszer kategóriái tartalmukban és módszerükben egyaránt megtalálhatók a gazdaság részterületeit leiró ágazati vagy funkcionális statisztikákban. A mérlegrendszer koordináló szerepe hazánkban túlmegy a köz- ponti statisztika határain. Forditva is igaz: a népgazdasági mérlegrendszer egysé- ges egészet alkot a népgazdaság teljes információs rendszerével. Megtalálhatók benne a gazdasági egységek információs rendszerének kategóriái. Ezekből indul ki, ezekre felépítve mutatja be a népgazdaság egészét jellemző kategóriákat.

A népgazdasági mérlegrendszer hazánkban szoros egységben van a pénzügyi információk összefoglaló és részterületeivel. A pénzügyi folyamatokat népgazdasági szinten jellemző mutatók a mérlegrendszer s ezzel a statisztikai információ egészé- nek is a részét képezik.

A népgazdasági tervezés területén is hasonlóan fontos koordináló és szinteti- záló szerepe van a tervmérlegek rendszerének. Ezek tartalmukban és módszereik—

ben lényegében megfelelnek a statisztikai mérlegrendszernek. Ez a megfelelés és integráló szerep biztositja makroszinten a tervezési és a statisztikai információ-rendszer összhangját.

Természetesen a népgazdasági mérlegrendszer és annak módszertana nem örökre meghatározott. A társadalom és a gazdaság fejlődése következtében a gaz- daságpolitikai vezetés, a tervezés, a közgazdasági kutatás újabb és újabb igények- kel jelentkeznek. Részletesebben, differenciáltabban, több jelenséget bekapcsolva.

eltérő értékelési elveket alkalmazva igénylik a népgazdasági folyamatok bemutatá—

sa't. Ezek a fejlődéssel együtt járó jogos igények. ezért a továbbiakban is dolgozni kell a népgazdasági számítások módszertanának fejlesztésén, tökéletesítésén.

IRODALOM

A népgazdasági mérlegrendszer módszertana. Módszertani füzetek, 9. Központi Statisztikai Hivatal. Bu- dapest. 1971.

Árvay lános: Nemzeti termelés. nemzeti jövedelem, nemzeti vagyon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Budapest. 1973.

Dr. Benedeczky Jánosné: A nemzeti jövedelem és tényezői. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest.

1968.

Dr. Haipál Gyula: A nemzetivagyon—számitás története Magyarországon. Statisztikai Szemle. 1969. évi 2. sz. 170—186. old.

Dr. Rácz Albert: Az ágazati kapcsolati mérlegek jelentősége és a továbbfejlesztés főbb irányai. Statisz- tikai Szemle. 1972. évi 2. sz. 120—130. old.

PE3l-OME

CTaTbn conepmm Matepuan paknana, oőcymAeHi-ioro cekuuei no 3K0H0Mwuecmü cra—

mcruke Hay—mor? ceccm—r, Ko-ropan cocronnacs 26 okmöpn 1977 rona no nosogy ZOO-nemem ioőunen senrepcuoro aslcmero Ctamcmuecnoro oőpasoaauun.

As'rop uanaraer paaaume MeTOAOIIOrHH cramcwuecmx pacueroa Ha HapOAHO- xosnücmeunom ypasue.

l'lpenmeroM cramc'ruku HapoAHoxoaaücmeHHsix pacuetoa nanaercn coaoxynnocn, 'rex met—onos, KOTopble anI'OAHbi Arm xapak'repncmxn oőmecma " axouomuxu naHHoü CTpaHbl.

Bamrieümeü nmerpupoaauuoü crarncmuecxoü cucreMoü arux pacueroa Humoros Haun—

OHaJ'leble cuem, mm cornacno oteuecraennoü TepMMHOnOi'HH cwcrema HapoAHoxosnücr- BeHHle őenchoB. Cnctema Haponuoxosaücraennbix óanancoe a csoeü Hbu—ieumeü tpopme cyuiecrsyer yme Hecxonbxo necsmnemü. PaHee onpenennnuu ee OTAeanble anemembi.

Bamneümumn cpeAu an nananncs Haunouanausuü p.aonu Hauuouanbnoe Soratcrso, ouemcy KOTOple He acerAa npouzsoAi—mu omuunanbnble cramcmuecnne opranbi. B Hacromuee apeMn ctamcmuecxue annapam acex crpau ynenmor Gonbwoe Buumanue CO3ABHHIO cuc-

(9)

A NEPGAZDASAGI szmro ELSZAMOLASOK 763

TeMb! HapOAHOXO3RűCTBeHHHX PaCHeTOB, perucrpaunn npoueccos NPOHSBOACTBG, na'rpeő- net—ms H oőpaaoaanua AOXOAOB. Hapcnnoxoaxücraennan ÖÖJ'IBHCOBÖH cucrema ZBJ'IHeTCH aamneüwuM unterpauuounbm H KOOpAHHauHOHHbIM MHCprMeHTOM 3KOHOMHH6CKOÚ CTG- TMCTHKH.

SUMMARY

The study was delivered as a lecture at the Economico—Statistical Section of the scientific meeting organized on the occasion of the bicentenary of the introduction of statistical higher education in Hungary. held on 26th October 1977.

The author shows the development of the statistical methods used for national account- Ing.

The statistics of national accounts covers the methods which can be used for charac- terizing the society and economy of a country. The most important integrated statistical system of these constructions is the system of national accounts or the system of balances of the national economy in the Hungarian terminology. The system of accounts of the national economy has functioned in its present form since a few decades, while previously some of its elements only were determined. Of these the most important are the national income and national wealth which were not always estimated by the official statistical organs. The sta—

tistical apparatus of every country attaches now great importance to the development of national accounts. to registering the processes of production, uses, and incomes. The system of accounts of the national economy seems to be the most important means of economic statistics concerning integration and co-ordination. The uniform system of accounts has been elaborated both by UN and CMEA.