Keleti Károly centenáriuma. Keleti Károly 1833-1933

11. szám, 'w— 888 —-— '1933'

don rójuk le vele szemben a hála adóját: nagy tudós áldozik nevünkben a nagy tudós megbe- csülésének állított oltáron. üdvözölve a hatósá- gok és hivatalok képviselőit és az érdeklődő

Földes Béla dr. : Keleti Károly. 1833—1933.

Összegyűltünk, hogy amagyar statisz—

tika egy kiváló és eredménydús képviselőjé—

nek száz év előtti születését ünnepeljük.

A statisztika a tudományok egyik leg- fiatalabb ága, habár a statisztikai adatok gyűjtése visszanyúl az állami élet legkéz—

detlegesebb korszakára. Nem állíthatjuk, hogy az új tudomány, az állami és társa- dalmi életnek számokban visszatükrözödő leírása és Vizsgálása, kezdetben nagy nép—

szerűségnek örvendett volna. Az emberek nagy része irtózik a számoktól és még in—

kább a számokkal telt táblázatoktól, a szám- tengert feltüntető vaskos hivatalos kiadvá—

nyoktól, száraznak tekintik, fárasztónak, sőt ítt-ott unalmasnak is. Pedig mily vonzerőt tudott gyakorolni pl. teológusokra, mint Siissmilch, Malthus, Óttingen, természettudó- sokra, matematikusokra es csillagászokra.

mint Halley, Laplace, Fourier, Giletelet, filozófusokra, mint Sigwart. Drobisch, ál—

lamférfiakra, mint Sully, Colbert, Nagy Frigyes, Napoleon, nálunk Lónyay, Szi—

lágyi Dezső. Ma a helyzet jelentékenyen és előnyösen változott. A mai kor mindent számkifejezésekben óhajt látni. A termé—

szettudományokban, a szellemi tudomá- nyokban, az orvosi tudományokban, a nyel—

vészetben, még a művészetben és a költé- szetben is számokkal dolgoznak. Az állam—

tudományokban, a politikában meg éppen döntő szerephez jutottak. A parlamenti viták érvelésében, a kormányok irányító munká- jában és célkitűzéseiben, jelentéseiben, ok—

adatolásában, a sajtó közleményeiben nagy tért foglal el a statisztika. ' Napról-napra kémleljük a népességi, gazdasági, kulturális, politikai élet jelenségeit a statisztika szám-

csoportjaival. '

Hazánkban tudvalevőleg főleg azok a tu- dományok találtak korán érdeklődést és tere mékeny talajt, melyek a nemzet életnyilvá- nulásainak, élelerőinek és életsorsának ta-

nulmányozásával foglalkoznak. Ilyen a tőr- ténelem, a jog, a nyelvészet, a statisztika.

Későbben fordul a tudományos kutatás egy—

felől az absztrakt, másfelől az úgynevezett exakt tudományok, legkésőbben pedig a tár—

sadalomtudományok felé, A statisztikának

közönséget,. tisztelettel kérem Excellenciádat elő- adásának szíves megtartására.

Földes Béla dr. b. 1. t., a Magyar Statisztikai Társaság tiszteletbeli tagja ezután megtartotta em- lékbeszédét,

e

korán voltak kiválóbb képviselői. A nem—9 zet léte, alkotmánya körül folytatott év—

százados küzdelmében felismerte a ,,Nosse rempublieam" nagy fontosságát. Akadtak is, egyének, akik a nemzet fizikai, gazdasági,;

erkölcsi, politikai erőinek forrásait, terjedelw mét, szilárdságát kutatták.

Ha a statisztika művelését, ami a fejlő—

dés menetének megfelel, felosztjuk két kor—

szakra: a szervezetlenség és szervezettség;

korszakára, akkor az első korszakban már

találkozunk olyan kimagasló alakkal, mint Seliwarlner Marton, a pesti egyetem tanára.

Csodálato-t kelt ennek a statisztikusnak ha—

talmas alkotása. Csodálatos az adatok gaz- dagsága, az irodalmi és egyéb források isme- retének bősége, csodálatos a kezdetleges kor—

szakban óriási munkával járó adatgyüjtés—

gondossága és még az itt-ott felcsillámló humor kedvessége. Hatalmasan előmoz- (litották a magyar statisztika ügyét Fényes.

Elek, KOHCIC Sándor, Hunfalvy János,

és Kőrösy József. Bámulat és hála tölti el szívünket azok iránt az úttörők iránt, akik a kutatás és közlekedés eszközeinek legkezdetlegesebb állapota ellenére fáradha—

tatlan munkával, kevés elismerésxmellett, vitték az értékesnél értékesebb tényanyagot a honismertetés oltárára.

A mai emlékünnepélyen is a magyar sta—

tisztika egy úttörő kitűnősége felé fordu—

lunk, szemünk elé állítván éle—tmunkájának;

gazdag filmjét. Keleti Károly jelenti a ma—

gyar hivatalos statisztika ifjúkorát, bizo—

nyos tekintetben egyúttal hőskorát. Mert hősies erély volt szükséges, hogy apoli—

tikai küzdelmek által felcsigázott lelkületű nemzet a rideg számok és számoszlopok szükségességét hivatalosan elismerje. Ez volt Keleti Károly első feladata és ez a fel—

adat sikerült neki oly mérvben, hogy nálunk is az" államkormányzás nélkülözhetetlen eszközének ismerték el a statisztikát. Segí—

tették ebben kortársai és munkatársai közül többen, Lónyai, Wenínger, Hunfalvy, Konelc, de a főfeladatot, a magyar közigazgatási szervezetet a statisztika szolgálatára beálli—

tani, a statisztikai adatgyűjtésre berendezni, kiképezni; begyakorolni: ezt a feladatot

11. szám. -—889-— 1933

neki kellett megoldania, sokszor panasz- kodva, sokszor keserűen kétségbeesve a fel- adat rendkívüli nehézségei miatt.

Keleti Károly munkája az országos sta—

tisztikai hivatal megszervezésével indult meg. A statisztikai hivatalok a társadalmi és állami élet észleldéi. Bár korán felismer—

ték a társadalmi jelenségek megfigyelésé—

nek, kutatásának fontosságát, csak a tizen—

nyolcadik században történt Svédország- ban az első lépés ilyen észlelőhely felállítá- sára. De az első statisztikai hivatalok több- nyire csak a népszámlálási adatok feldol- gozásával foglalkoztak. Egyébként sokféle nehézséggel küzdöttek, még babonával is.

Azért az első statisztikai hivatalok, a Fran—

ciaországban 1800-ban, Poroszországban 1805-ben szervezett hivatal rövid működés után beszüntették tevékenységüket, csak későbben, 1833-ban, illetve 1862-ben szer—

vezkedtek újból. Az 1803-ban Gioja által szervezett olasz statisztikai hivatal pedig megszünt 1809-ben.

Ausztriában ugyan 1810—ben az államta—

nács kebelében alakul egy statisztikai osz- tály, az önálló statisztikai hivatal azonban csak 1840-ben létesül. Nálunk a statisztikai hivatal felállítása már 1848 előtt többször hangoztatott óhaj, de a hivatal felállítása csak 1848-ban vétetett munkába, működést azonban a bekövetkezett események folytán nem fejthetett ki. 1860-ban a Magyar Tu- dományos Akadémia szervez statisztikai bizottságot, mely az abszolutizmus kevésbbé megbízható statisztikai szolgálatának pótlá—

sára szolgált. Már e bizottságban találko—

zunk Keleti Károly működésével. A bizott- ság által kiadott ,,Statisztikai és Nemzetgaz—

dasági közlemények" 6., 7., 8. kötete már Keleti Károly szerkesztésében jelent meg.

Végre az alkotmány visszaállítása után 1867—ben került sor a Magyar Statisztikai Hivatal felállítására. Mi is mondhatjuk, hogy visszanyert államiságunk első napján állítottuk fel a statisztikai hivatalt, mint az Egyesült Államok, Olaszország és Belgium.

A magyar független minisztérium első kereskedelmi minisztere, Gorove István, már kinevezése után néhány héttel ki- jelentette, hogy eltökélt szándéka a sta—

tisztikai hivatal felállítása. Keleti Károlyt, akkor a Magyar Földhitelintézet titkárát, bízta meg a megfelelő emlékirat szerkesz- tésével. Keleti a megbízást elfogadta és részletes tervezetet dolgozott ki, melynek alapján a statisztikai hivatal szervezése

tényleg megindult?) A hivatal első főnöke Keleti Károly lett. A hivatal szervezése, a hivatal tekintélyének megalapozása Keleti

fáradságos munkájának, szervezési ráter—

mettségének gyümölcse. A hivatal nemzet- közi tekintélye is röviden előnyös megvilá—

gítást nyert,. amikor alig tízéves fennállása—.

után, a Nemzetközi Statisztikai Kongresszu-

soknak Állandó Bizottsága, a Nemzetközi

Statisztikai Intézetnek, a statisztika mai legmagasabb nemzetközi szervének elődje,

az Egyesült Államok és a Svájc meghívásá:

val szemben, elfogadta Magyarország meg—

hívását a IX. nemzetközi statisztikai kon- gresszusnak Budapesten leendő megtartása dolgában. A budapesti nemzetközi statisz- tikai kongresszus fényesen sikerűlt, akár az itt végzett munkák fontosságát nézzük, akár a megjelentek fényes listáját. A statisztikai és általában az államtudományok akkori első korifeusait üdvözölhettűk, köztük volt Gneist Rudolf, Stein Lőrinc, Hildebrand Brúnó, William Farr, Engel Ernő, Levasseur, Bodio, Conrad, Mayr stb. Ouetelet jövetele is be volt jelentve, de közbejött halála folytán Budapesten csak gyászünnepélyt lehetett rendezni, melyen Engel Ernő mondta az emlékbeszédet.

A Központi Statisztikai Hivatal szerve-—

zése éppenséggel nem volt könnyű feladat;

Az abszolutizmus alatt többnyire ellenséges, de többé-kevésbbé tanult erők végezték a stai tisztikai munkálatokat. A provizórium alatt hazai, de tanulatlan erők végezték a reájuk nézve idegenszerű munkát, nem egyszer arra törekedvén, hogy a statisztikai adatgyűjtés kellemetlen terhét magukról lehetöleg le—

rázzák és soká kellett az önkormányzati kö—

zegek hiányzó érdeklődésétől szenvedni.

A szűk költségvetési keretnek megfele—

lően a hivatal működési tere is a legszűkebb volt, messze elmaradván attól a széles ke—

rettől, melyet Keleti a hivatalnak óhajtott adni. A főnök körűl, aki osztálytanácsosi rangot nyert, még négy statisztikailag ki—

képzett erő nyert alkalmazást, de csak tisz- teletdíj mellett. Az 1868- és 1869-i költség- vetésekben rendszeresített állások betöltése is sokáig húzódott. Nagy hiányát képezte az első szervezetnek az is, hogy minden mi—

nisztérium külön dolgozta fel statisztikai anyagát, holott a szakszerű feldolgozás fel—

1) Az első szervezéskor, 1867-ben a hivatal mint a földmívelés-, ipar— és kereskedelemügyi miniszté—

rium statisztikai osztálya jött létre; ez az osztály 1871—ben alakult át az Orsz. m. kir. (1897 óta M.

kir. Központi) Statisztikai Hivatallá.

11. szám. ——-890——- 1933

tétlen követelménye, hogy az anyag gyüj—

tése, az anyag feldolgozása egyöntetű le- gyen, ami csak központilag érhető el.

Mindamellett Keleti legyőzte a nehézsége- ket, széleskörű munkásságot fejtett ki és már az 1869—ben Hágában tartott nemzet—

közi statisztikai kongresszuson igen kielé—

gítő jelentést tehetett a magyar statisztikai hivatal munkásságáról.

A statisztikai hivatal szervezésén kívül a statisztikai munka érdekében még több in—

tézkedés vált szükségessé. Ilyen volt a Sta- tisztikai Tanács felállítása, hogy a közvi- szonyok ismerete által kiváló elméleti és gyakorlati szaktudás a statisztika rendelke—

zésére álljon. A statisztikai adatgyűjtés ér- dekében igényhe vett tisztviselők szaktudá- sát, érdeklődését fokozni kellett. A modern közigazgatás szelleme még nem hatotta át az önkormányzatot és így a statisztika sem talált mindig megfelelő megértésre. Ennek következtében az adatok megbízhatósága is sokszor kétségbevonható volt. Ezen nehéz—

ségek leküzdésére szerveztetett a statiszti- kai tanfolyam, melyet nagy érdeklődés mel—

lett tartottak meg. Új és kielégítő helyzet

azonban csak az adatszolgáltatásról intéz- kedő törvénnyel következett be. Mint Keleti egy helyen mondja, főleg a törvényhatósá- gok indolenciáját kellett letörni. Keleti a Statisztikai Tanács útján a törvényjavasla- tot el is készítette, de az csak évek mulva lépett életbe.

Fontos elvi kérdéseket is meg kellett oli dani. Ilyen elsősorban a központosítás és a decentralizáció kérdése. Továbbá a nép—

számlálásnál az egyéni számlálási lapok vagy a régi háztartási lajstromok alkalma—

zása. Nagy érdeme Keleti Károlynak, hogy mindkét kérdésben helyes álláspontot fog—

lalt el. Az 1880-i népszámlálásnál már az egyéni számlálólapok rendszerét alkalmazta, melyet előbb Olaszországban, későbben Po- roszországban vezettek be, ma pedig a kul- túrállamok elfogadott rendszere. A szám—

lálólapok lehetővé teszik a felvételi anyag teljes kiaknázását, a legváltozatosabb kom—

bináeiók keresztülvitelét, a feldolgozást meg- könnyítik és .a költségeket csökkentik. He- lyes eszméje volt Keletinek a népességi törzskönyveknek olasz mintára való beve- zetése, A törzskönyv lehetségessé tenné min- den községben a népesség összes adatainak állandó nyilvántartását, ami egy racionális közigazgatás szempontjából is nagy jelen- tőségű volna. A törzskönyv azonkivül lehet—

ségessé tenné, hogy bármely órában nép-

számlálás nélkül is pontosan meg lehetne a népszámot állapítani. Sajnos, ez az eszme

nem valósult meg. *

Keleti világosan felismerte azt a nagy jelentőséget, mellyel a statisztikán alapuló induktív módszer a társadalomtudományok kutatási terén bír és e módszertől Várja a társadalmi törvényszerűségek felismerését.

Azonban nem csatlakozik azon túlzók—hoz, akik e törvényszerűségek, ill. szabályszerű—

ségek láttára az emberi akarat szabadságát tagadják, ami, mint mondja Guetelet felfo- gásával is ellenkezik ,,Csak epigon utódjai—

nak lőn fenntartva a jelenségek szabálysze—

rűségéből az emberi cselekvés szabadságá—

nak tagadását kimagyarázni" —— mondja ()ueteletről tartott emlékbeszédében (Guete—

let emlékezete, Emlékbeszédek a társadalmi tudományok köréből, III. kötet II. sz., 1875, 14. l.) Keleti ez alkalommal behatóan fog—

lalkozik (2uetelet tanának félremagyarázói—

val és ebbeli fejtegetéseit a következő érde—

kes megjegyzésével fejezi be: ,,Hangsúlyoz- nem kellett ezt végül főleg, mert ez új tan __. t. i. az akarat szabadságának hiánya —————

hazánkban is kezdi felütni a fejét, támo—

gatva kevésbbé talentum, mint hangzatos nagy szavaktól, melyeknek Isten őrizzen hogy hatásuk legyen. Mert ha minden fata- lizmusra hajló népességünknek még a tudo—

mányból is fegyvert akarnak kovácsolni az akaratnélküli tétlenség vagy a sorsszabta bűntények igazolására: akkor tegyünk le államiságunkról és Várjuk ölbetett kezek- kel, míg valamely más titokzatos hatalom végrehajtatja velünk az egyedül tőlünk tető cselekvényt —— a lemondást?

Az emberi cselekedetek szigorú törvé—

nyek szerint való végbemenetelének probléw máját még behatóbban tárgyalja Keleti a statisztikai tények alkalmazásáról szóló ér—

tekezésében. (Statisztikai és Nemzetgazda—

sági Közlemények VI. kötet 75. l.) Különö—

sen Buckle túlzott tétele ellen szállt síkra és általában tiltakozik az ellen, hogy a sta—

tisztikai adatok helytelen tendenciával hasz—

náltassanak fel. ,,Igenis, van magasabb rend a világban és a természetben —— mondja Keleti w azonban ne higyjiik magunkat feljogosítva, legalább ne a statisztika alap- ján, arra, hogy külön erkölcsi világrendet és külön cselekvényeket korlátozó törvénye- ket l'ogunk kideríthetni. A statisztika meg—

állapításai mindig csak tömegekre vonat—

koznak, nem az egyénre, mindig csak átla—r got mutatnak, de távol maradnak az egyén

ll. szam.

jellewmzésétől, ami — mint Keleti mondja ——

a nagy számoknak soha nem fog sikerülni".

Keleti főleg a közgazdasági problémák iránt érdeklődött. Első dolgozatai majdnem kivétel nélkül közgazdasági témákat tár- gyalnak. Különösen a mezőgazdaság prob—

lémái vonták magukra a figyelmét. Legfőbb irányelve volt a termelési ágak összhangza- tos fejlesztésének követelménye. A gazda—

sági élet előmozdítására legalkalmasabb ,,a természetszerű fejlődés. a minél szabadabb mozgalom". (Hazánk és népe 178. l.) A véd- Vám —— mondja Keleti ——— még átmeneti kor—

szaknak is elfogadva, annyiban téveszté ha—

tását az osztrák és német visszahatással a magyar iparra, hogy kelleténél tovább al—

kalmazva, elpuhítá, biztonságba ringatá az iparosokat, Nem lehet követelni, hogy a nagyszámú fogyasztó tartsa meg a lelket egy kezdetén is célt tévesztett 'állalatban és adózzék folyvást, hogy néhány kiváltsá- gos, majdnem egyedáruságot űző iparos jó- létben élhessen. Állampolitikai intézkedések- nél az összes nemzett jólétét kell szem előtt tartani. (U. 0. 179. l.) Ellenzi az államgaz- dasági tevékenységet, a közüzemet. ,,Ré- gen elismert dönthetetlen elv, hogy a kor- mányok részéről nem okszerű és bölcs el- járás, ha saját fizetett személyzetíikkel földművelést, ipart vagy kereskedést űz—

nek". (U. 0. 181.1.) ,,A közeljövőnek egyedül

gondolható kereskedelmi és politikai rend—

szere a szabadság". (U. 0. 182. l.) ,,A leg—

kevesebb éri be azzal, hogy saját vagyono- sodását összha—ngzatba hozza a nemzet s az ország gyarapodásával s az egyes osztályok még folyvást kiváló jogokban, előnyökben keresik jólé'tük megvetésének alapját". (U.

0. 182. l.) ,,A világ versenye elől nincs me—

nekülés, a versenyre pedig erőkifejtés kell s a szabad, a bilincseitől megszabadult test nagyobb erőt tud kifejteni, mint a békák által megbénult. De nemcsak a szabadság nyújt erőt, hanem .az okulás is. Tanulni kell, tanulni mindnyájának, kinek—kinek a maga terén". (U. 0. 185). és 186. l.)

Keleti irodalmi munkásságának leg—

nagyobb alkotása a ,,Hazánk és népe a köz—

gazdaság és társadalmi statisztika szem—

pontjából" című munka (Pest, 1871). Ez a

könyv valóban tett volt. Minden művelt ma—

gyar ember olvasta. ltt ismerte meg önön- magát a kiegyezési kor magyarsága. Általá- nos irodalmi szempontból is értékes volt.

Keleti a mezőgazdaságból jött a statisztika felé, azért érezzük is irályában az üde leve- gőt, látjuk itt-ott a puszta fata morganáját.

—891——

1933—

de halljuk néha a dübörgő mennydörgést is.

Nem a szakférfiak szűk köréhez szólott.

Olyanféle iránytű volt, csak nagy stílus—

ban, mint Korizmícs Gazdasági levelei. A szó nemesebb értelmében véve tájékoz- tató, ébresztő, irányító, lekötötte az 01- vasó figyelmét tartalmával és stílusával egy—

aránt. A standardmunkák közé tartozott.

Lépjünk egy kissé közelebb a munka eszme- körébe. Keleti e nagy munkájában nemcsak az 1870—i népszámlálás adatait akarta feldol—

gozni, hanem azon tűlmenve, egyáltalában hazánk és népének összes fontosabb adatait ismerteti, azért tárgyalja a föld—míveles, az ipar, a kereskedelem viszonyait, sőt a poli- tikai viszonyokat, az országgyűlési Válasz- tások eredményét stb. Társadalmi statiszti—

kát akart írni.

,,Nálunk is elérkezettnek látszik az idő,

mondja az élőszóban. arranézve, hogy a politika mindent magában ölelő, de kizáró- lagossága által már-már veszélyessé váló teréről a társadalmi térre vigyük át tevé—

kenységünket, ha vagyonilag hanyatlani, míveltségileg elmaradni nem akarunk."

Sőt tovább menve a társadalmi viszo- nyok boncolásán, kultúrpolitikát akar űzni és azért az adatokat kritikai megjegyzések- kel kíséri.

,,Egyéni ítélettel _ mondja ugyanott ———

némileg bírálattal kísérhettem állapotunkat.

mi, ha netalán sötétebb színezetű a viszo- nyainkról általában uralkodó nézetnél, le- g'en igazolásom az, hogy tények alapján kockáztattam csak az ítételetet, szigorúan igazságos akartam lenni és tárgyilagos ipar—

kodtam maradni."

Érdekes egy pillantást vetni módszerére Kiválasztom erre a célra munkájának XII.

fejezetét, mely a politikai viszonyokról szól és mely sok megállapítást tartalmaz, mely ma is helytálló. Röviden idézem saját sza- vai'i.

,,A családnak. községnek és országnak, legtágabb értelemben pedig az egész emberi társadalomnak, iparkodásaiban és törekvé—

seiben nincs és nem lehet egyéb feladata.

mint a földön elérhető legnagyobb anyagi jólétet, párosítva az elérhető legtöbb szel—

lemi élvezettel, az egész és összesség s tagjai minél nagyobb többségére nézve hozzá—

férhetővé tenni, az emberi hatalom körén belől minél inkább megközelíteni."

,,Ha ez az élet célja egyesekre és nem—

zetekre nézve, az ország politikájának sem lehet egyéb feladata, mint e cél elérését köz—

vetíteni, a hon polgárai közül minél többet

11. szám. -———892——— 1933

képesíteni arra, hogy e törekvésekben ők is közvetlenül és tevékenyen közreműködhes—

senek, ez értelemben alkotni meg az állam- intézményeket s a körül eszközül, habár leg—

hathatósabbikul, használni föl a kormány—

hatalmat is."

,,Még ha a nemzet összes köztevékeny—

sége a politikában kulminál is, a politika

maga mégsem egyéb eszköznél; eszköznél,

mely arra szolgál, hogy a nemzetnek és egyeseknek csakis társadalmi téren nyilvá—

nulható, csakis erre vonatkozható kívánal—

mai és óhajai teljesüljenek, szükségei fe—

deztessenek s ez által a, fájdalom, teljesen el nem érhető megelégedés legalább minél tágabb körökbe terjedjen."

,,Ha ez előzmények állanak __ pedig az állambölcsész aligha fogja tagadni —— úgy ezzel jellemezve van egész közéletünk, mely 1867 után is nemcsak főfeladatának tekinti a politikai tevékenységet, hanem azt öncél—

nak nézi, a társadalmi szükséget és igénye—

ket csak mellékesen, vontatva s gyakran a politikai szempontnak alárendelve intézi el."

Erős bírálat tárgyává teszi a választó—

kerületek nagyságában mutatkozó nagy egyenlőtlenségeket. ,,Valóban méltányos kí—

vánat, hogy ne érjük be a régi rossz beosz- tással, hanem alakítsunk a tényeknek s jobb belátásunknak megfelelő, újabb választó- kerületeket, akár tetszenek egyik-másik pártnak, akár nem; mert utóvégre is az igaz- ságosság a legjobb és leghelyesebb politika."

,,Minden törvény elhibázott, vagy ha jó.

csak véletlenül az, hogyha nem a tényleges állapotok ismeretén alapul."

Követeli, hogy a ,,puszta birtokon és jö vedelmen kívül" az értelmiség, valamint az iparban (és kereskedésben nyilvánuló ter- melő erők legalább választóképesek le—

gyenek.

,,Hogy a különböző irányú szakképzett-A ségnek valamivel sűrűbb képviseltetése a törvényhozó testületben, e testületnek ma- gának nem fogna hátrányára szolgálni, azt bővebben indokolni szinte szükségtelennek látszik, mert valahára talán mégis ki fogunk.

bontakozni azon szerencsétlen helyzetből.

hogy országgyűlésünk drága idejének ki- lenctized részét kénytelen legyen szervez- kedési munkálatokra fordítani, s közben legnagyobb részét meddő politikai viszály—

kodásokra pazarolni; hanem el fog jönni a kultúrai és nemzetgazdasági törvényalko—

tásnak, nem a budgetvita alkalmával való futólagos megérintése, hanem komoly és rendszeres munkálkodása."

,,A hiányozni szokott képviselők aránya- 35 40%, híven képviselve országunk indo—

lenciáját és laza kötelességérzetét."

,,Csak ha politikai küzdelmeink céljául.

társadalmi fejlődésünket tesszük és *ewcél.

felé törekszünk minden kifejthető erőnkkel és soha nem lankadó eréllyel, csak akkor remélhetjük, hogy boldogulni fog és meg-—

elégedett lesz hazánk és népe."

Kiterjeszkedvén a magyar kultúrpoliti—

kára, a szabadság eszméjéből indul ki. Kö—

veteli a vallásszabadságot, követeli a pol—"

gari házasságot. Ellene van a nőemancipá—

ciónak, de követel oly közállapotokat, me—

lyek a esaládalapítást megkönnyítik. _ Nagy jelentőségű volt Keleti amaz érte—v kezése, melyben harcba szállott azzal a felfogással, hogy a magyar faj kihaló faj.

,,Magyarország népességének szaporodása és fogyása országrészek és nemzetiségek sze—

rint44 (Akadémiai Értekezések 1879) című értekezésében a külföld egyes tudósai által, könnyelműen felállitott azon tételét cáfolja, hogy a magyar kihaló nemzet. ,,Igenis ——

mondja Keleti (4. l.) —- nemcsak meg- vagyunk, de szaporodunk is, az országun- kat lakó valamennyi nemzetiség között pe—

dig leginkább szaporodik és bír legtöbb ki—

látással állandó szaporodásra a magyar.

Azon általánosan elterjedt és sok jó barátunk által oly nagy kedvteléssel tovább terjesztett.

hiedelemmel szemben, hogy a magyar faj nem szapora s így lassú kihalása csak idő—

kérdése", bemutatja az 1876-i népesedési mozgalom eredményeit. Keleti országrészek, megyék, nemzetiségek szerint Vizsgálja a je- lenség-et, kerül minden szépítgetést, őszin—

tén tárja fel a viszonyokat, még ha a ma—

gyarságra nézve kedvezőtlenek is, mint pl, a nagy gyermekhalandóság. Természetes, hogy a vizsgálat csak föltételes eredmény—

hez vezet. Hisz Keleti csak az 1876., illető—

leg 1871—76. évek adatait dolgozta fel,, hozzá a nemzetiségek megosztására vonat—

kozólag még nem rendelkezett szabatos nép—

számlálási adatokkal. A kérdésre visszatér ,,Nemzetiségi viszonyok Magyarországon"

című értekezésében, mely már a népszám- lálás útján megállapított nemzetiségi adatok alapján áll. Azt mondja: ,,A statisztika alap—

ján tett tanulmányaim arról győztek meg engem s vajha meggyőzték volna t. hall—

gatóimat is, hogy a magyarság bármely lát—

szólagos stagnációja mellett a tömegekben- folyton halad és gyarapszik az intelligens—

körökben. Nemzetünk zöme ama 6 milliót,,

1 1. szám. —893-— 1933

magyar anyanyelvű, mely számnak még a nagytömegű oláh sem éri el harmadának többjét. lla a szittya magyarságra is súlyt akarunk fektetni, az ama 6 milliónak 83

%-ában rejlik, mely a magyar nyelvnél egyebet nem ismer. De az államalkotó nagy—

számú elemhez csatlakozik ama másik mil—

lió, mely nyelvünket birja, mely minden kultúrmunkálatunkban dolgozik, mely ha- zánk szellemi erejét képviseli. Ezzel önként meg van cáfolva Paul de Lagardenak, Hun—

falvy Pál tudós hazánkfia ,,Die Ungarn"

című könyvében idézett ama jóslata, mely szerint a magyarnak pusztulnia kell, mert a nemzetek csak szellemi erők által tartat—

hatnak fel fiatalon és ifjodhatnak meg újra.

Hiába nem lát ilyeneket működni a turá- niaknál (hová bennünket is számítanak).

Nem lát, mert nem is ismeri nemzetünket.

Nem szükséges megifjodnunk, mert nyúljon bár vissza eredetiink a príil'iistorikus száza- dokba, Európában ifjú nép vagyunk. Az ifjú nemzetek egész erejével vetettük ma—

gunkat a civilizációra és aki csak rövid fél- század óta kultúrtörekvéseinket ismeri, az tudni fogja, hogy szittya bár, vagy német anyanyelvű, de magyar volt összes képvise- lőjük. lnteligenciánk magyar,, ez terjed, ez szaporodik, és ebben rejlik jövőnk biztosí—

tása."

,,Mert micsoda is a nemzetiség? Vagy ha a nemzetiség fogalmával talán tisztában vol- nánk, melyek megismertetö jelei? Az or—

szághoz, megyéhez, községhez tartozás nem lehet az . .. A leszármazás, a mai fajkeve—

redés mellett, csak szintén nem fogadható el kritériumul? Mert ki határozza meg a há—

nyadiziglen való származás döntő befolyá- sát? Föleg műveltebb körökben s a mai közlekedés nivelláló hatása alatt a fajjelleg mindinkább eltűnik s többé se testalkatban, se ruházatban, sem a lakviszonyokban tisz—

tán nem tükröződik.H

Keleti behatóan foglalkozik azzal a ne—

héz problémával is, milyen alapon történ- jék népszámlálás alkalmával a nemzetiségi jelleg megállapitása. ,,Annyi tény M— mondja Keleti (Hazánk és népe, 60. l.), M,, hogy a tudomány szempontjából igen nehezen álla—

pítható meg a nemzetiség fogalma, cseké—

lyebb míveltségtt országokban pedig éppen a fogalom megmagyarázásának nehézsége helyez előre is sok hamis adatot kilátásba.

Szerintem a nemzetiség semmi egyéb benső érzelemnél, hasonló a vallással, rokon a hazaszeretettel, melyet mindenki ápol kebe—

lében, de mint hazát. szabadon is választ-

hat; érzelem, melyre a feljebb felsorolt ikö—

rülmények: a hovatartozáság, a leszármazás,

a fajjelleg s összes járulékai befolyást gya—

korolnak; mely, mint a tényleges vallás hit—

ágazataiban és szertartásaiban nyilatkozni iparkodik s e nyilatkozásra a nyelvet hasz- nálja." (U. 0. 62. l.)

Keleti e felfogásában mindig Eötvös Jó?

zsef tanítványának mondja magát?)

Keleti a nemzetiségi statisztika kérdésé- hez még egyszer hozzászól. A nemzetközi statisztikai kongresszus megbízásából írt dolgozatában: (arrest ee (Iue la nationalité?

(Budapest, 1874.) Keleti itt is a nyelvben látja a nemzetiség egyik kritériumát, amely azonban nem elég alapot nyujt a nemzeti- ség megállapitására, amely sok tényezőtől függ. 'l'anulmányát a következő szkeptikus mondattal fejezi be. ,,A kérdésnek nagy fon- tossága van nagy néptömegek esetében, amelyeket ki nem elégített politikai és szo- ciális törekvések izgalomban tartanak. Azon—

ban ilyen országokban hosszú ideig nagyon nehéz lesz exakt felvételhez jutni."

,,Nem változtatom meg nézetemet a nem—

zetiségrőlzl és —— Eötvös hű tanítványaként

———. magasztosabb összetartozási érzületben keresem a nemzetiség eszméjét, mint pusz—

tán a nyelvben. Emellett azonban koránt—' sem kiesinylem a nyelv fontr_)sságát és hogy a nemzetiségről adott és már 1870—ben!

a t. Akadémiának bemutatott definiciót ki—

egészítsem ——-— idéztetem is tovább, hogy va- lamint a tényleges vallás hitágazataiban és szertartásaiban iparkodik nyilatkozni, a nemzetiség is a nyilatkozásra a nyelvet hasz—

nálja."

1) Eötvös: ,,A nemzetiség érzelme, mely korunk—

ban általános, mégis csak érzelem, melynek fogalma szintoly kevéssé állapíttathatik meg, mint más érzel- meké, melyek gyakran egész népeket legnagyobb- erőfeszítésre bírnak, a legnemesebb tettekre lelkes sítik, anélkül, hogy számot adhatnának maguknak:

miért nem voltak képesek keblök ihletésének ellen- állni?" . . . ,,Úgy látszik, hogy a nemzetiség fogalma, mely előbb az állam vagy a vallás közösségétöl volt feltételezve, most a közös nyelv eszméjével azonos.

De családunk." (A XIX. század uralkodó esz—

méinek befolyása az állarlalomra. [. kötet. 89. l., Pest, 1870.) —— ,,Mi a nyelvet illeti, ez egymaga még nem képez nemzetiséget." (Ugyanott 253. l.) —— ,,A nemzetiség érzelem. A nemzetiség mint a vallás a kedélynek ügye. A nemzetiség nem egyéb, mintás?

összetartozásnak tudata, mely nagyszámú emb között —— multjok emlékei, jelen helyzetök srmi'ez ből foly, érdekeik s érzelmeik közössége álta_

mad." (Hazánk és népe, 62. l.) ' ' 2) A nemzetiségi viszonyok Magyarországban az 1880—i népszámlálás alapján. Akadémiai Érteke- zések a Társ. Tudományok köréből. Budapest, 1882. 27. l.

11. szám. —894——— 1933

Keletinek éles szeme volt a statisztika hiányai iránt is. Ezt bizonyítja amaz érté—

.kes kísérlet, melyet hazánk élelmezési viszo- nyainak megállapítása érdekében tett. A fo- gyasztási statisztika többnyire csak néhány fogyasztási, ill. élelmicikk termeléséből és fogyasztásából állapítja meg egy—egy ország fogyasztását, melyet azután fejenkénti ala—

,kulásában kifejez. Ez az eljárás sok kifogás

alá esik, különben is csak néhány tételre vo-

natkozik. Keleti más eljáráshoz fogott. Ké—

miai-fiziológiai alapból indult ki, tanulmá- nyozza a természettudomány vizsgálódásait, az ember élelmezéséhez szükséges elemek :arányait, illetőleg ez arányok segítségével pedig megállapítja a népesség élelmezéséhez szükséges mennyiségeket. Ez akkép történt, hogy az egész országból adatokat gyüjtött a népesség élelmezésénél szereplő cikkekről és cikkek fehérje- stb. tartalmából kiszámí—

tott—a a fogyasztott mennyiségeket. Az ada- tok részletesen dolgoztattak fel, megyék,

városok szerint, a két nem és a gyermekek,

.a hétköznapi és vasárnapi fogyasztás meg- különböztetése'vel. Az adatok sokkal több _ .30 —- cikkre terjedtek, mint a szokásos fo—

gyasztási statisztika, mely többnyire ke- nyér, hús, kávé, tea, bor, dohány, pálinka fogyasztására szorítkozik.

_ Mily részletességgel történik az élelme-

.ÉÉS tanulmányozása, azt mutatja, hogy kü—

van feltüntetve a marhahús, sertéshús,

._lkkahús, borjúhús, baromfi, hal, vadhús,

elbás'z, szalonna, vaj, zsír, tej, tojás, túró,

mölcs, búzakenyér, rozskenyér, kuko-

, kenyér, árpa- és zabkenyér, hüvelye-

sek, zöldség, tésztafélék, stb. Keleti mun—

lt§ját maga is kísérletnek nevezi, mely

jó is lehet, hibás is lehet. Minden-

égette ilyen munkálat nem tekinthető ex itt adatgyüjtésnek, ez csak becslés, mely

ában, ha abszolút számainak helyessége

tetyt támaszthat, de relatív értékű t. i.

ország egyes területén lévő viszonyok asonlítására elég alkalmas, miután az

__ táiéhásonlitott adatok az egész országban

úgyanazon módszer szerint állapíttattak meg. A munka okvetlenül igen sok érté—

kes adatot tartalmaz a nép élelmezésére vo- natkozólag, még akkor is, ha a statisztikai eredmények csak becslés értékével bírnak.

A közölt eredeti jelentések itt—ott elég tanul—

ságos betekintést engedtek a népélelmezésbe.

Keleti megoldotta azt a másutt nem sze- repelt nehéz kérdést is, mikép lehet olyan ország külkereskedelmi forgalmát statiszti—

kailag megállapítani, mely —— mint akkor Magyarország, _, nem képez Önálló vám—

területet, egy vámhatár karolván át Auszt—

riát és Magyarországot. Keleti sikerrel hasz—

nálta fel erre a célra a közlekedési vállala- tokat és intézményeket és így a kereskef delmi politika nem volt kénytelen ezt a fon- tos tájékoztató alapot nélkülözni. Az áruk értékének megállapítására pedig szervezte az Értékmegállapító Bizottságot. Bizonyos tekintetben ez a statisztika még tökéletesebb volt, mint a vámterületi statisztika, mert a Monarchiának a vámhivatalok adatai alap ján készült statisztikája sokáig csak azokat az országokat tüntethette fel, melyek a Mon—

archiával határosak voltak, míg a magyar külkereskedelmi statisztika képes volt az áruk származási és rendeltetési helyét és országát részletesebben és pontosabban ki—

mutatni.

Keleti a nemzetközi munkálkodásban is iparkodott a hivatal erejének megfelelően részt venni. ()uetelet indítványára az általa kezdeményezett Nemzetközi Statisztikai Kongresszus nem szorítkozott arra, hogy a statisztikai felvételek módszerét tökéletesítse, hanem a statisztikai hivatalok maguk vállal- ták a nemzetközi statisztika egy—egy ágának elkészítését. Magyarország megbízást kapott, hogy a szőlészet nemzetközi statisztikáját készítse el. A Budapesten tartott IX. Nem—

zetközi Statisztikai Kongresszuson történt az első kötetek bemutatása. Svédország be—

mutatta a népesség nemzetközi statisztiká- ját, Olaszország a takarékpénztárak nem- zetközi statisztikáját, Budapest statisztikai hivatala _a nagyvárosok nemzetközi statisz—

tikáját. Keleti bemutatta a szőlészet nem—

zetközi statisztikájímak I. kötetét, mely Ma—

gyarországot tárgyalja. A munka utolsó—

előtti fejezete közli a nemzetközi adatokat.

A munka egyik fontos megállapítása, hogy a régi magyar statisztikák nagyon túlozták bortermelésiink nagyságát és hogy a statisz- tikának szomorú, de mégis kötelessége a kedves illuziót szétfoszlatni.

Keletivel sokszor találkoztam a Magyar Tudományos Akadémia nemzetgazdasági bizottságának ülésein. 1876—ban "felkért.

hogy a vasúti statisztikáról dolgozzak ki a IX. Nemzetközi Statisztikai Kongresz—

szus számára javaslatot és vállaljam a kongresszus egyik titkárságát. Még ugyan- azon évben felterjesztett engem az Orszá- gos Statisztikai Tanács tagjának.

Jellemző, korán őszült feje, éles, néha

11. szám. -———895— l933

szúró, majdnem zord tekintete, inkább me- lankólikus, de akarást és elmélkedést tanu—

sító kifejezést adott arcának. Előkelő ter- mészet volt.

Érdekesen megvilágítja Keleti tárgyila-

gos gondolkodását, amit Fényes Elekről tar- tott emlékbesze'dében mond, akit 1848—ban a magyar kormány az akkor szervezett statisz- tikai hivatal élére állított, de 1867—ben a sta- stisztikai hivatal újraszervezése alkalmával mellőzött, Keletit nevezvén ki a hivatal főnö—

kének. ,,Életem egyik igen kínos perce volt, midőn az ősz férfiú először cllátogatva hi- vatalomba, leplezetlenül kifejti velem szem- ben abbeli igénytartását, hogy az én hiva- tali állásom voltaképen őt illeti s az én helyemen tulajdonképen neki kellene ülni.

Meg valék lepve, de néhány másodpercnyi szünet után megnyugtatá őt azon őszinte nyilatkozatom, hogy kész vagyok bármely percben lemondani az ő javára hivatalom—

ról, melyet nem én kerestem, hanem amelyre Gorove, az akkori kereskedelmi mi- niszter úr hívott meg, ha a kormány bizal- mát [a kinevezésre ő kinycri". (Értekezések a Társadalmi Tudományok Köréből. V. K. I.

sz. 1878. 4. l.). —— ,,K—eserű és szomorú lehe—

tett a koros ugyan, de erőteljes és még munkabíró férfiúra nézve, hogy az ország mintegy elfeledni látszott korábbi érdemeit és —— visszaállíttatván a jogfolytonosság ——

csak ő reá, nézve maradt az megszakítva s a mely helyet ő két évtizeddel ezelőtt hiven betöltött, arra egyáltalán ismeretlen. iro- dalmi működése szerint is vele arányba, nem hozható liatalabb férfi állíttatik." ill. 0.)

Fényes Elekről mondott emlékbeszéde egyébként is bizonyítéka annak a nemes tár—

gyilagosságnak, mellyel mások érdemeit el—

ismerni tudta. valamint ama szomorít tény átérzésének, hogy a haza és tudomány terén tett legértékesebb munka sem nyujt biztosítékot a megfelelő elismerés iránt, sőt még a kenyérgondtól és nyomortól való sza- badulás iránt sem.

Keleti Károly kora óta a statisztika, dacára a bekövetkezett végzetes politikai és pénzügyi összeomlásnak, jelentős haladást tett. Elmélete mélyült, technikája finoimult, alkalmazása bővült. De e haladást meg—

könnyítette, hogy statisztikánk alapszerve- zete szilárd alapon nyugszik, irányeszméjev korrekt. Ez pedig Keletinek, a hivatalos sta- tisztika első szervezőjének, érdeme.

A statisztika munkájának legfőbb tör—

vénye az igazság. És Keleti dicséretére mondhatjuk, hogy ő a statisztikai szolgálat szervezésénél, az adatok feldolgozásánál mindig is legfőbb törvénynek ismerte el az igazságot és annak megfelelően irányította a hivatal munkáját. A magyar statisztikai hivatal soha hamis, vagy hamisított adatot nem bocsátott világgá mások megtéveszté—

sére, mások kárára, még a magyar nemzet érdekében sem. És az igazsághoz való szi- gorú ragaszkodásának következménye, hogy ez a felfogás dogmaszerű hagyománnyá vált a magyar statisztikai szolgálatban, még akkor is, mikor egyik—másik nemzet e te——

kintetben a legrosszabb példát adva, teljesen aláássa a statisztika tekintélyét és komoly——

ságát.

Keleti szilárd alapra fektette a magyar hivatalos statisztikát, melyen az a századok és balsors viharának ellen fog állani, min—

dig tudást, igazságot, hazaszeretetet hir—

detve.

Keleti Károly a magyar hivatalos statisz—

tika első szervezője mai centenáriumán, a tudomány és a nemzet szolgálatában telje- sitett gazdag termésű munkásságának és kiváló érdemeinek kijáró hála és elismerés jeléül teszem le ezen hódolatteljes meg—r emlékezéssel a magyar tudományos és hiva—

talos statisztika ma itt egybegyűlt képvise- lőinek nevében a nemzet habérkoszorúját.

A közönség élénk tetszésnyiivánítása után;

Kovács Alajos dr., a Központi Statisztikai Hivatal elnöke Keleti Károlyról, mint hivatali elődjéről emlékezett meg a következő megkapó beszéddel:

Kovács Alajos dr. : Megemlékezés Keleti Károlyról.

Úgy érzem, nem múlhatik el ez a nap anél—

kül, hogy mi hivatalos statisztikusok külön is ki ne fejezzük mélységes hálánkat és tisztele—

tünket annak a férfiúnak emléke előtt. aki a Központi Statisztikai Hivatalnak megalapítója, megszervezője s több mint két évtizeden át igaz- gatója volt. Azok után a szép szavak után, amelyeket Földes Béla őexcellenciája szájából hallottunk, s amelyek mesterien jellemezték Keleti Károlynak egész tudományos és hivatali munkásságát, nem lehet feladatom, hogy újból

végigtekintsek azon a szinte szizifuszi munkán, amelyet Keleti Károly végzett, mig megszervezte a statisztikai hi'atalt, amely elsősorban neki köszönheti, hogy kiizigazgatásu-nsknak és tudo—

mányos életünknek egyik kimagasló intézmé- nyévé vált. Utódai az igazgatói székben, akik.

szintén kiváló és elismert tudósok voltak, a tu—

dománv haladásához és a társadalmi és közgaz- dasági e'let követelményeihez képest tovább fej-' lesztették a statisztikai hivatalt, de ővé marad az örök érdem. hogy ezt a fejlődést az alapok