Adam Smith statisztikai koncepcióiról

ADAM SMITH

STATISZTIKAI KONCEPCIÓIRÓL

DR. HORVÁTH RÓBERT

A statisztikai tudomány és módszertan történetében meglehetősen különösnek lehet tekinteni azta tényt, hogy az Adam Smith statisztikai koncepciója iránti érdek- lődés csak viszonylag nagyon későn ébredt fel. Nem került erre korábban sor. mint a klasszikus közgazdaságtan egyik legnagyobb alakja által írt két fő mű közel két—

száz éves évfordulója körül, nevezetesen az utóbbi 15 évben, amennyiben a .,The

Theory of Moral Sentiments" és az ,,An lnauiry into the Causes and Nature of the

Wealth of Nations" megjelenési éveit (1759. illetve 1776) tartjuk szem előtt. Az első

olyan tanulmány, amely ennek az érdeklődésnek a megnyilvánulása E. Rubin vi- szonylag rövid, de gondolatokban gazdag tanulmánya volt. Ez az amerikai statisz—

tikusok egyesületének hivatalos lapjában jelent meg. méghozzá 1959—ben.1

Ez a tanulmány. amely meglehetős egyszerűséggel ,.Adam Smith és a statiszti- ka" címet viselte, eredetileg igen szerény célkitűzéssel indult, minthogy azt ki—

vánta hangsúlyozni: .,... a nem statisztikai forrásokban feltalálható statisztikai anyag felhasználása, feldolgozása és interpretálása" nagy érdeklődésre tarthat számot a statisztikusok részéről. Úgy találta. hogy ez az érdeklődés különös figye- lemre lehet méltó a .,Nemzetek vagyonossága" anyagát illetően, mivel ez a mű ... . . meglehetősen gyenge statisztikai alapokon álló mikro- és makroökonómiai általánosításokat tartalmaz". (23. old.)

Ennek illusztrálására Rubin cikke felsorolja a Smith által idézett statisztikai ada- tokat, de ugyanakkor néhány megjegyzést fűz azokhoz a statisztikai koncepciókhoz, melyeket használ. Befejező fejtegetései azonban már meglehetősen túlmennek ta- nulmánya célkitűzésén. midőn arra hivatkozik. hogy ... . . ennek a rövid elemzésnek a célja az volt. hogy ráirányítsa a figyelmet Adam Smithre mint statisztikusra" (a szerző kiemelése). Ez a fogalmazás nyilvánvalóan lényegesen túlmegy azon a kiin- duló célkitűzésén. hogy Smith második főműve .,. . . a kvantitatív történeti adatok—

nak értékes tárházát jelenti". (24. old.)

Felmerül a kérdés. beszélhetünk-e helyesen Smithről ..mint statisztikusról".

Ezt a kérdést különösen aktuálissá teszi az a tény. hogy 1976—ban ünnepelték a Glasgow—i Egyetemen a .,Nemzetek vagyonossága" megjelenésének 200. évforduló- ját. és tulajdonképpen ez az alkalom adta az ösztönzést jelen sorok szerzőjének ahhoz, hogy a Nemzetközi Statisztikai Intézet (lSl) 40.. varsói ülésszakára olyan tanulmányt nyújtson be, mely ennek a kérdésnek a vizsgálatával foglalkozik. Rubin felvetésének felülvizsgálata ugyanis további lehetőséget kínál ahhoz. hogy a Nem-

1 Rubin. E.: Statistics and Adam Smith. The American Statistician. 1959. évi 2. sz. 23-24. old.

zetközi Statisztikai Intézet következő, 1977. évi 41. ülésszakán e kérdések tovább-

vihetők és nemzetközi szinten is vitathatók legyenek.2

A statisztikusok ilyen irányú vizsgálódásai természetesen elsősorban a statisz-

tikai tudomány történetének ,,fehér foltjait" vannak hivatva feltárni, de nem kizá-

rólagosan. Nyilvánvaló, hogy e vizsgálódások jelentős mértékben segítik elő a köz- gazdasági elmélet jobb átértését is, nem is beszélve azok jelentőségéről a közgaz- dasági elmélet története. valamint a gazdaságtörténet szempontjából.

' A Rubin által felvetett kérdéssel eddig úgyszólván senki sem foglalkozott, és ami még meglepőbb. a közgazdasági elemzés történetének egyik legutóbbi és legigé- nyesebb művelője, ]. A. Schumpeter ebben a kérdésben meglehetősen szélsősége- sen ellentétes álláspontot foglalt el. A statisztika hatását kutatva a közgazdaságtani elemzésre éppen Smithszel kapcsolatban ugyanis azt írja: . . a politikai aritme- tikusok gondolatébresztő működése elsikkadt a skót professzor darabos kezében.

és ezzel gyakorlatilag el is veszett több mint 250 éven keresztül a közgazdászok szá-

mára". Erre még rátetézett Schumpeter azzal, hogy ítélete végső sommázatake'nt hozzátette azt is: ,.Adam Smith mindig a földön járt. és ebben volt zsenialitása is,

erre utal az a megállapítása is. hogy nem sok bizalma van a politikai aritmetiká-

ban". (lV. könyv, 5. fejezet.)3 E pár kiragadott idézet is jól tükrözi Schumpeter és Rubin felfogásának szélsőségesen ellentétes voltát.

A jelen tanulmány szerzője úgy véli, hogy a két idézett szerző álláspontjában egyaránt jelentős túlzások találhatók, és hogy a valóságnak valahol a két szélsőség között kell lennie. Aligha vitatható. hogy Smith nem tekintette önmagát és kora sem tekintette a klasszikus iskola megalapítóját ,,statisztikusnak", márcsak azért sem, mert sem az önálló és egységes polgári statisztikai tudomány, sem a statisztikai tevé- kenységnek legfontosabb állami intézményei, a statisztikai hivatalok mint a hivata—

los statisztika szervei nem voltak még kifejlődve Smith korában. Erre csak jóval később, majdnem száz év múlva került sor Ouetelet működésének hatására.

A polgári statisztika tudományának ez a közel 100 éves időbeli lemaradása, ..time-lag"—je. mindenesetre azzal a következménnyel járt a tudományos elemzés szempontjából, hogy azoknak a Smith által felhasznált statisztikai elemeknek a fel- ismerése és azonosítása, amelyekre a statisztikai tudomány korábbi és egykorú képviselőinek munkássága alapján és nem utolsósorban saját statisztikai művelt- sége alapján Smith támaszkodott. ily módon nem keltett figyelmet. Hosszú időnek

kellett eltelnie még ahhoz, hogy egy igényesebb statisztikai módszertani elemzés

vagy akár közgazdaságtani elemzés ahhoz az elméleti és történeti elemzés dialekti- kája jegyében visszakanyarodjon. Rubin és Schumpeter emlitett tanulmányai nyil—

vánvalóan ilyen korunkbeli igényeknek a megnyilvánulásai és ezek felülvizsgálata és kritikai interpretálása alapul szolgálhat saját gondolatmenetünk kifejtéséhez is.

Ezt a munkát célszerűbbnek látszik Schumpeter általános jellegű megjegyzé—

séből kiindulva kifejteni, minthogy ez egyszerre érinti az általa igénybe vett statisz- tikai forrásanyagot, valamint azt a felkészültséget, amellyel azokat Smith felhasznál—

ta. Állítható—e ebben a viszonylatban, hogy Smith nem bízott különösebben a poli—

tikai aritmetikában? A ,,Nemzetek vagyonosságának" lV. könyvében az 5. fejezet a gabonakivitelre rótt ,,Kiviteli vámokról" szól, majd ehhez ,,Magyarázatot" fűz a ga—

, Hasonló jellegű kezdeményezésem Ouetelet halálának 100. évfordulója alkalmából Belgiumban szé- les körű visszhangot keltett egy ,,Guetelet—év" meghirdetése formájában 1974-ben.

3 Schumpeter, ], A.: History of economic analysis. Edited from manuscript by E. Boody—Schumpeter.

Third printing. New York. 1959. 211. old.

bonakereskedelemről, illetve az azt szabályozó közgazdasági törvényekről. Ez utóbbi közgazdasági törvényszerűségeket Smith azokból a statisztikai viszonyszámokból ve- zeti le, amelyeket. a ,.Gabonakereskedelemről szóló tanulmány -— közelebbről meg

nem nevezett — szerzője" dolgozott ki, és amelyek részben a gabonabehozatal és a

belső gabonafogyasztás egymáshoz való viszonyára, illetve a gabonakivitel és a hazai gabonatermelés évi arányaira vonatkoznak. A Smith által hivatkozott névte- len pamflet adatait a könnyebb áttekinthetőség szempontjából röviden összefog—

lalva, az alábbi összefüggés mutatkozik az említett sokaságok és részsokaságok között. nemcsak abszolút számban, de százalékszámban is bemutatva:

Behozatal/hazai fogyasztás: 1/570, azaz 0.18 százalék, Kivitel/hazai termelés: 1/30. azaz 3,3 százalék.

Gondolatmenetünk szempontjából perdöntő fontosságú leszögezni, hogy csak erre a konkrét angol gabonakereskedelmi problémára vonatkozóan és az említett anonim szerző fenti becsléseire vonatkozóan állapítja meg Smith azt, hogy ,,Nem sok bizalmam van a politikai aritmetikában, és nem kívánok kezeskedni ennek a számszerű meghatározásnak a pontosságáért. Ezeket csak azért említem, hogy bemutassam, hogy a kritikus és tapasztalt személyek szemében a gabona külkeres—

kedelme mennyivel csekélyebb jelentőségű, mint belső forgalma."4

Az idézetből kitűnően és gondolatmenetünk szempontjából is azzal egyezően semmi kétség nem férhet tehát ahhoz. hogy a Schumpeter által is idézett részben nem egy általános értékítélettel állunk szemben a korabeli angol politikai aritme—

tika számításainak megbízhatóságát illetően. hanem kifejezetten egy konkrét kér- désről van szó: egy harmadik személynek a politikai aritmetika becslésszerű szá—

mításairól két konkrét megoszlási viszonyszám vonatkozásában. Az itt adott körülírás felel meg egyébként a politikai aritmetika történeti és módszertani fejlődéséből le- vonható általános tanulságoknak is, mivel a rendelkezésre álló adatoknak megfe—

lelően lényegesen eltérő módon fejlődött a politikai aritmetikában5 a demográfiai és a gazdaságstatisztikai alkalmazásokra való felhasználás.

A demográfiai jellegű politikai aritmetikai adatok begyűjtése terén a helyzet az 1760—1770-es években általában kedvezőbb volt, mint a gazdasáastatisztikai adatok vonatkozásában, ami főleg két tényezőnek tulajdonítható. A demográfiai tudományos megalapozás Graunt illetve Süssmílch működésének a hatására (kb.

1660—1760) egyrészt jóval kidolgozottabb volt, másrészt a népességi statisztikai ada—

tok begyűjtése még nagyobb statisztikai sokaságok vonatkozásában is -- mint ami—

lyenek nagyobb városok, tartományok, esetleg kisebb országok — jóval kevésbé megoldhatatlannak bizonyult. néha még magányos kutatók eszközeivel is, mint az átfogó makroökonómiai statisztikai adatoké. Emellett a népességstatiszitkai ada- tok begyűjtése terén állami eszközökkel éppen a XVI". század második felében egyre jelentősebb haladás történt a kameralizmus befolyására, s hasonlóképpen sikeres kezdeményezések történtek egyes gyarmati adminisztrációk részéről is Ame- rikában. Mindez megkönnyítette a népességstatisztikai adatok szintetizálásót na—

gyobb országok vonatkozásában is. és lehetővé tett bizonyos nemzetközi összeha- sonlításokat olyan formában, amelyekre Süssmilch művének második kiadása a leg-

kitűnőbb példa.

A statisztikai indukciónak a demográfia területén való felhasználása a nagy—

számok törvényének segitségével elvezetett ugyanakkor a nagyjából statikusnak

5 Smith, A.: An inauiry into the nature and causes of the wealth of nations. The World Library of Standard Books. A careful reprint of edition 1812. London. é, n. 418. old.

5 Vö. Horváth R.: Some basic problems and historical development of political a—rithmetics reconsidered.

37th Session of the international Statistical institute. London. 1969. Contributed Papers. 35—37. old.

felfogott népességek tudományos törvényszerűségeinek a tanulmányozásához ..ter-

mészeti törvények formájában". ami módszertani szempontból lehetővé tette a becs- lési eljárások finomítását a különböző nagyságú népességi sokaságokra nézve is

meglehetősen szűk hibahatárok között. és így hozzájárult a népességstatisztikai

adatbázis kiszélesítéséhez.

A vázolt fejlődés a népességstatisztika területén az említett különféle elemekkel együtt nagyban megelőzte azt a fejlődési fokot, amelyben a vele egykorú gazdaság—

statisztikai kezdeményezések lehetőségei megrekedtek.

A gazdasógstatisztika kedvezőtlenebb helyzete a népességstatisztikáéhoz ha—

sonlítva mindenekelőtt abból táplálkozott, hogy az egyes államok mint makroökonó—

miai egységek gazdaságstatisztikai megfigyelése a még csak kibontakozóban levő

kapitalista bázison sem magáneszközökkel. sem állami eszközökkel ekkoriban nem volt lehetséges. Az erre vonatkozó becslések is nagyon ritkák és gyenge lábon ál-

lók voltak Pettytől a fiziokrata iskolókig bezárólag (kb. 1660—1760), s csak egyes

olyan statisztikai részsokaságokra vonatkozólag lehet becslésekkel találkozni politi-

kai aritmetikai szerzők tollából, mint a kereskedelmi mérleg, a fizetési mérleg vagy az állami költségvetés. ez utóbbira nézve már inkább a kameralizmus befolyása alatt. Ennek megfelelően a hagyományos és nyers becslési módszerek jelentették a fő módszertani bázist a tudományosabb értelemben vett statisztikai indukció he-

lyett. talán az árstatisztikával mint egyetlen kivétellel, mert ez utóbbi területen

elég korán gyűjtöttek makroökonómiai adatokat, és a felhasznált átlagok is ha- sonló szélességű körben már reprezentatívaknak is voltak minősíthetők a legfonto- sabb alapvető cíkkek. elsősorban a gabona vonatkozásában.

Hiába merült fel a fiziokratákban az átfogó és hivatalos gazdaságstatisztikai felvételeken alapuló igény ,,a politikai aritmetika" iránt, ez a javaslat csak igen csökevényes formában és részben valósult meg a ,,Kereskedelmi Mérleg Hivatala"

formájában Smith idejében.6 Ez utóbbi működésével kapcsolatban is meg kell azon- ban jegyezni. hogy módszerei teljesen adminisztratív jellegűek voltak. a begyűjtött adatok hiányosak és szegényesek. kezelésük pedig államtitkot képzett, és így a tu—

domány szempontjából hatás nélküli maradt. Nem volt sokkal jobb a helyzet a ka- meralista befolyás alatt álló európai országokban sem a gazdaságstatisztika vonat- kozásában Smith idejében. az e téren bekövetkezettt fejlődés pár évtizeddel később

kezdett csak jelentősebb eredményeket hozni. ,

Mindez arra mutat, hogy teljesen el lehet fogadni még ma is Smithtől az ál-

tala idézett ismeretlfM szerző becslésének megbízhatóságára vonatkozó véleményét, nemcsak arra nézve, hogy a behozatali és a kiviteli arány makroökonómiailag túl—

zottan kicsi és így nehezen becsülhető. hanem abban az értelemben is, hogy e

becslésnek a bázisa, vagyis a hazai gabonatermelés, illetve a belső gabonafogyasz- tás mint makroökonómiai sokaság is egy laza és nagyon megközelítő jellegű becs- lésen alapulhatott csak a kor viszonyai között. Elegendő ebben a vonatkozásban arra hivatkoznunk, hogy még a makroökonómiai statisztikai adatbázis nagyfokú ki- épültsége'nek korunkbeli színvonalán is igen nagy hibahatárok jelentkeznek argaz- dasáastatisztikában. Ha a mai brit nemzetgazdasági mérlegek statisztikáját, illetve az ebben szereplő nyers nemzeti termelést vesszük alapul. 1966-ban például a be—r,

hozatal és a kivitel becslésének hibahatára 3 százalékos, de magára a bázisra, a

nyers nemzeti termelésre 10 százalékos volt.7

5 Dr. Horváth Róbert: Ouesnay, a ..Tableau Economiaue" és a mai statisztikai tudomány. Statisztikai Szemle. 1970. évi 12. sz. 1286—1309. old.: Dr. Honláth Róbert: A statisztika fejlődése Franciaországban és annak magyar tanulságai. Acta Univ. Szegedines., Jut. et Pol. Tom. XIV. Fasc. 4. Szeged. 1967. 45. old.

"National accounts statistics. Source: and Methods. Edited by R. Maurice. London. HMSO. 1968.

470. old.

Minden mai gazdaságstatisztikus vagy gazdasági tervezési szakember egyet

tud abban érteni Smithszel, hogy nem annyira az alap- és részsokaságokra vonat- kozó adatok, sem az ezekből képezhető arányok vagy viszonyszámok, hanem inkább csak a kettő alapján megállapítható alapvető közgazdasági összefüggések vagy tendenciák azok, amelyeket ilyen jellegű gazdaságstatisztikai munkában alapul le- het venni. Ha ez igaz, akkor nyugodtan állítható az is, hogy a mai értelemben vett modern gazdaságstatisztika legalapvetőbb problémáját Smith igen messzemenően átértette. Ezt egyébként nemcsak a szóban forgó konkrét kérdésben elfoglalt állás- pontja, hanem a demográfiai adatok kitűnő felhasználása vagy a gabonaár-sta—

tisztikának a beépítése a közgazdaságtani elemzésbe is mutatja. úgy, ahogy arra Rubin hivatkozott tanulmánya is jó példákat szolgáltat.8

Smitht — főleg a közgazdasági szakirodalomban -— sokszor bírálták amiatt.

hogy meglehetősen lekezelte a rendelkezésre álló tudományos forrásokat, és az előtte működő vagy kortárs szerzőkről is általában meglehetősen lekicsinylően vagy sommásan nyilatkozottg. Gondolatmenetünk szempontjából nem érdektelen kiemel- ni. hogy ilyen váci sokkal kevésbé érheti a klasszikus polgári közgazdaságtan aty- ját éppen a gazdaságstatisztikai politikai aritmetikai, semmint a kifejezetten köz—

gazdaságtani források vonatkozásában, ami annál inkább arra vall, hogy tisztában volt ezeknek a politikai aritmetikai forrásoknak a jelentőségével. Schumpeter, aki maga is csatlakozott azoknak a táborához, akik Smitht ebben a vonatkozásban elmarasztalták, szép példát szolgáltat ennek az ellenkezőjére éppen gazdaságsta- ,tisztikai vonatkozásban, midőn idézi Smith forrásai között többek között az angol

politikai aritmetikusok közül Petty, Child, North, Davenant és Pollexfen nevétm A ,.Nemzetek vagyonosságának" gondosabb áttanulmányozásával azonban ez

a lista messzemenően kiegészíthető. Nem szerepel benne például a legjelentősebb angol politikai aritmetikusok közül Gregory King, akit Smith éppen az átlagos ga—

bonaárak becslésével kapcsolatban, mint ,,tudása alapján e téren hírneves sze-

mély"—t emlit. Még érdekesebb azonban arra utalni, hogy milyen messzemenően

használta fel Smith — nyilvánvalóan franciaországi tanulmányútjának hatására -- a francia politikai aritmetikusok és közgazdasági adminisztrátorok gazdaságstatisz- tikai jellegű munkáit. Az általa említett szerzők közül -— anélkül, hogy a teljességre igényt tartanánk — megemlítjük az alábbi nagyobb tekintélyű szerzők neveit: Abbé

Terray, Dupré de St, Maur, Messance, Buffon, Dutot és Duverney.11 Ha ehhez még

aztiis tekintetbe vesszük, hogy a fiziokrata iskola tagjaira Smith ezen túlmenően sokszor és bőségesen hivatkozik, meg kell állapítanunk, hogy ez a forráslista egye- nesen impresszionálónak mondható.

Abból a korábbi célzásból, hogy Smith milyen kitűnően használta fel a népes-

ségstatisztika adatait is, egyébként arra lehet következtetni, hogy érdeklődése ki- terjedt az egész politikai aritmetikára, sőt polihisztori érdeklődésének megfelelően a statisztikai indukció felhasználására nézve nem is állt itt meg, hanem sok közös vonást mutat fel munkássága ezen a téren Süssmilchével. Gondolunk itt elsősorban azokra a párhuzamos jellegű tanulmányokra amelyeket a naturális teológia és a természetjog terén végzett. ahol a ,,láthatatlan kéz" és a Süssmilch-féle ,,isteni rend"

közötti analógia egészen kézenfekvő, de olyan további területekre is, mint például a nyelv eredetének kutatása. amelynek terén a két szerző ismét találkozott.12 A

párhuzamosság e téren a statisztikai tudomány olyan későbbi és még jelentősebb

8 Rubin !. m. 23-24. old.

" Schumpeter i. m. 182. old.

1" Schumpeter !. m. 183. old.

" Smith !. m. 169-. 85.. 171" 193. és 255. old.

" Schumpeter !. m. 182. old.

képviselői felé is meghosszabbítható. mint maga Guetelet. mivel e téren kettőjüket összeköti a csillagászati és társadalmi jelenségek kutatásának bonyolult kevere—

dése, de különösen a statisztikai adatok megbízhatóságára és pontosságára vonat—

kozó felfogásuk.

E megállapítások fényében már nem is meglepő, hogy Smith és Gus-telet végső társadalmi koncepciói közötti párhuzamosság még tovább vihető, és éppen ezért ezzel külön is foglalkozunk tanulmányunk következő szakaszában.

Ez a szakasz tulajdonképpen úgy is felfogható. hogy Smith hatásának a statisz- tikai tudomány fejlődése szempontjából való felmérését keresi, midőn Smith sta—

tisztikai _koncepciói és Ouetelet alapvető munkássága között keresi statisztikai

módszertani téren az átmenetet. Ezzel mintegy a statisztikai tudományra applikálja Schumpeternek azt a megállapítását, hogy Smith munkássága képezte a legfonto- sabb összekötő kapcsot a XVIII. és XIX. századi közgazdászok között az emberi ter- mészetre vonatkozó tanításával mint alapvető közgazdasági koncepcióvalig. Hogy ez a koncepció milyen jelentőségű volt a statisztikai tudomány fejlődése szempontjából

azt nemcsak a jelen téma megvilágítása érdekében. hanem azért is szükséges leg-

alább vázlatosan megvizsgálni, mert ez a statisztikai tudomány fejlődésének egyik

feltáratlan területe.

Schumpeter megjegyzése a Smith—féle tanítás jelentőségéről az emberi

természetre vonatkozóan főleg azért nagyon messzemenő, mert ez a tanítás ve-l

tette meg a klasszikus angol közgazdasági iskola termelési elméletének alapjait a közgazdasági rendszer, illetve annak piaci mechanizmusa és tulajdonképpen a kettő statikus egyensúlya alapján. Ez a tanítás hozta tulajdonképpen létre a kapcso- latot az egyensúlyi analitikus közgazdasági séma és a közgazdasági makroszoci- ológia között, amely nélkül társadalmi, közelebbről politikai gazdaságtani valóság—

hű megközelitéséről sem lehet szó. Az analitikus közgazdasági egyensúlyi sémának döntő jelentősége van Smith rendszerében: ,,az V. könyvben erről adott kifejtés

— Schumpeter szerint is — az egész smithi analízisnek is a magja'W'. Éppen ezért különösnek kell tartanunk. hogy az emberi természetről adott Smith—féle tanítást tulajdonképpen jobban átértette Held mintegy 100 évvel ezelőtti analízise, mint a korunkbeli megnyilvánulások, még ha Walras ,.jóval szigorúbb és magasabb szintű elemzését" is ideszámítjuk.

Held tulajdonképpen azt tűzte ki célul, hogy megkeresse az összefüggő kapcsot Smith és Ouetelet rendszerei között, elsősorban az induktív kvantitatív, azaz a tár-

sadalomtudományi statisztikai elemzés szempontjából.15 Kiindulásként azt a tényt

hangsúlyozta, hogy Smith ..nem teljesen öntudatlanul" az ún. ,.közgazdasági em—

ber" — a ,,homo öconomicus" — józan észen alapuló önzését azonosította a társa- dalom valóságos emberének egoizmusával. Ennek illusztrálására Held a ,,Nemzetek vagyonosságánok" ll. könyve 2. fejezetét, közelebbről annak a következő mondatát idézte: ,,Noha a közgondolkodás szerinti józan ész elvei nem feltétlenül irányítják minden egyén magatartását, minden osztály és társadalmi rend többségének a magatartását mégis általában befolyásolják". (264—265. old.) Ezzel a ,,kettős abszt- rakcióval" Held szerint Smith az emberek szociológiai magatartását egyszer ál- talában helyettesítette azok egyéni közgazdasági érdekeivel. de ugyanakkor más—

43 Schumpeter i. m. 186. old.

" Schumpeter i. m. 834—835. old.

45 Held, A.: Adam Smith und Guetelet. Jahrbücher für Nationalökonomie und Stotistik. ?. köt. 1667,

249—279. old. _

részről az így alapul vett emberekből is csak az ún. ,,átlagember" magatartását vet—

te figyelembe, mint olyat, mely meghatározza egy mindenkori társadalom jelen álla- potát. Egy ilyen fajta indukcó mindenesetre lehetővé tette Smith számára azt. hogy az egyéni közgazdasági magatartást mint a társadalom jelen állapotának fő meg- határozó tényezőjét fogja fel. vagy mai terminológiával kifejezve lehetővé vált.

hogy ezeket az egyéni magatartásokat aggregált makroökonómiai adatként, para- méterként helyettesíthette be az egyensúlyi közgazdasági elemzésbe más olyan ele—

mek mellett, mint amilyenek a társadalmi termék, a nemzeti jövedelem, a bérek, ::

profitok vagy a földjáradék.

A smithi elemzési módszereknek ezt a sajátosságát Schumpeter is észlelte. ha—

bár közel sem olyan nagy élességgel, mint Held idézett meglátása. Erre vall, hogy ő csupán azt hangsúlyozta: Smith számára ., . . . az emberi lények természettől fogva mindannyian teljesen hasonlóknak tűntek, különösen ami az igen egyszerű hatásokra adott ugyancsak igen egyszerű reakciójukat illeti, az e téren mutatkozó különbségek szerinte inkább csak a különböző műveltségbeli vagy földrajzi kör—

nyezetbeli hatások számlájára irandók."16 A közgazdasági átlagemberre, illetve gaz—

dasági magatartásának ,.személytelen" jellegére helyezett nagy hangsúlyt ezt ::

makroökonómiai egységgé emelt szociológiai sokaságot minden további nélkül be—

építhetővé tette a piaci erők ökonómiai mechanizmusába és ezen keresztül az álta- lános közgazdasági egyensúly elemzési apparátusába a statikus egyensúly koncep—

ciójának megfelelően. Abban igazat kell adni Schumpeternek, hogy ez a koncepció tulajdonképpen a Smith-féle rendszerben implicite mindig is adva volt ... .. mint a lényegileg változatlan közgazdasági folyamatokban megfigyelhető közgazdasági je- lenségek egyes csoportjainak elválasztására szolgáló analitikus eszköz."17 Schum- peter ezzel kapcsolatban azt is hangsúlyozta. hogy egy ilyen eszköz felhasználásá- nak módszertani jelentőségét a közgazdasági elemzés történetében kifejezetten

csak John Stuart Mill és Marx ismerte fel először.

Az is kétségtelennek látszik, hogy e téren módszertani szempontból tovább—

lépni csak úgy lehet. ha ezeket a makroökonómiai sokaságokat mint közgazdaság- tani elemzési egységeket valószínűségi jelenségekként fogjuk fel. a közöttük fenn- álló viszonyokat és összefüggéseket pedig mint a rájuk vonatkozó törvényszerűsé—

get természeti törvényként, statisztikai függvények formájában. Ezek sztochasztikus folyamatokként mint az egyének önérdekében egymást keresztező magatartások ér—

vényesülése. illetve kölcsönhatása, azaz mint statisztikai egységekből összeálló vé—

letlenszerű statisztikai sokaság állnak elő. Egy legutóbbi tanulmányomban — amely- ben Ouetelet közgazdasági és gazdaságstatisztikai koncepcióinak az elemzésével foglalkoztam -— hangsúlyoztam. hogy a Tinbergen által felállított modern kritériu- mok alapján tulajdonképpen minden ökonometriai gondolkodásnak és módszernek itt van az eredete18, valamint azt is, hogy ebben a nagyon kiterjesztett értelemben magában a Smith-féle elemzésben is megtalálhatók már az ökonometriai gondol- kodás csirái.

Noha Held száz évvel ezelőtt még aligha gondolkozhatott ilyen ökonometriai kategóriákban, mégis sokkal közelebb jutott ennek az igazságnak a felismeréséhez.

mint egyes korunkbeli elmélet- és módszertörténészek. Amidőn például azt írta.

hogy minden e térre eső elemzésnek a talpköve ,.. . . akár a, b vagy c alakban (azaz absztrakciókban - Szerző megjegyzése) folyjék az elemzés — nem pedig 1, 2 vagy 3 (azaz számok —- Szerző megjegyzése) segítségével —, hogy az egyes pozí—

M Schumpeter i. m. 186. old.

" Schumpeter i. m. 562. old.

13 Dr. Horváth Róbert: Guetelet közgazdaságtani és gazdasógstatisztikai koncepcióiról. Statisztikai Szem- le. 1974. évi 8—9. sz. 818—827. old.

ciókat meghatározzuk, amelyeknél be lehet helyettesíteni a becsült vagy a kiszá-

mított értékeket egy olyan egyenletbe. amely az e kategóriák közötti összefüggést

meghatározza."19 Ennek a viszonylag világos fogalmazásnak megvan az az érdeme.

hogy jól mutat rá Guetelet e téren végzett teljesítményének smithi előzményeire.

Ouetelet kétségtelenül már egy olyan ,,szociális fizika" létrehozására törekedett, ahol a statisztikailag vizsgálható makroökonómiai koncepciókat statisztikailag meg-

figyelt számokkal kell kitölteni annak a valószínűségi jellegű statisztikai egyenlet- nek vagy függvénynek a meghatározása céljából. amely a vizsgált jelenségek kö—

zötti összefüggés törvényszerűségét megadja. Egy ilyen megközelítés kétségtelenül anticipálta már a mai értelemben vett makroökonómiai gondolkodást.20

Erről az oldalról kanyarodva vissza most már a Smith-féle rendszerhez. nyilván- való, hogy benne az induktív logikának kulcsszerepe volt és ugyanakkor messze- menő hatása is. főleg azokon a területeken, amelyek ebből az ismeretelméleti kiin-

dulásból a statisztika felé haladva olyan döntően befolyásolták nemcsak a modern statisztika. hanem a modern közgazdaságtan fejlődését is.21 Az induktív logika fel—

használásával az új. profitszerzésre motivált kapitalista közgazdasági rendszer ál-

talános törvényszerűségeinek felderítése érdekében Smith úgy járt el, hogy előbb

nagy tömegű történeti, illetve statisztikai információt halmozott fel. Az ezekből

kialakítható makroökonómiai fogalmak elemzéséhez az individuális elemekből fel—

épített sokaságokra vonatkozó absztrakció segítségével kívánt eljutni. hogy meg—

ragadhassa az egyedi helyett az általánost. Mindaddig tehát, ameddig a közgaz- dasági elemzés alanyaiként csupán az emberekből tudott kiindulni, itt az átlagos ember — vagy ha úgy tetszik. a Ouetelet-féle ,,homme moyen" — lett a közgazdasági átlagember. a ,,homo öconomicus". A statisztikai átlag értelmében minden egyes statisztikai egység helyébe az átlagot irva, a sokaság értéke nem változik.

és így a szociológiai értelemben vett emberi sokaság jellegzetes közgazdasági meny- nyiségként volt elképzelhető. A smithi elemzés középpontjába azonban elsősorban a tárgyi közgazdasági folyamatokat kell kényszerűen állítani — magát a termelési folyamatot és az általa létrehozott társadalmi terméket -, hogy az új. kapitalista ter-

melőmódot egy valamiféle tudományos rendszerbe lehessen foglalni.

itt azonban Smith kénytelen volt már a Descartes-féle logikának megfelelően

az induktív logikát deduktív logikával felcserélni és az analitikus elemzési módszer

helyett az utóbbinak megfelelő szintetikus módszert felhasználni. Csak ez utóbbi vezetett el a termék vagy a termelő folyamat olyan összetett voltának feltárásához és megértéséhez, amely részben a manufaktúra. de különösen a modern gyáripar fejlődése alapján a kapitalizmusban kialakult. Ezek az utóbbi, komplex elemek determinálták tulajdonképpen a közgazdasági folyamatban az ember ,.elszemély- telenedését" átlagemberré. illetve átlagmunkássá való válását, amely közös neve—

zőre volt hozható a korábban említett tárgyi kategóriákkal.

Smith maga is tisztában volt azzal, hogy az átlagember vagy közgazdasági em—

ber kialakítását lehetővé tevő induktív logika még korántsem volt statisztikailag bi-

zonyított, hanem inkább csak dedukálható volt a tényekből mint ..szokásos" vagy

,,átlagos", ahogyan ma mondanánk ,.valószínű" elemek.22 amelyek valóságosként

való elfogadása tulajdonképpen nem jár túlzottan nagy hibával, azaz statisztikai

"* Held i. m. 257. old.

"0 Getelet. A. L.: Physiaue Sociale. 2. kiad. Bruxelles — Paris —- St. Petersbourg. 1869. 1. köt 112. old,

" Vö. Forintos György: Gondolkodásunk struktúrái és a cselekvés társadalmi szerveződési formál. Való- ság. 1974. évi 10. sz. 1—18. old.

** Held i. m. 259. old.. hivatkozással a "Nemzetek vagyonossóga" !. könyv. 9. fejezet következő mon- datára: .,Nem könnyű arról megbizonyosodni. hogy a munka átlagos bére alatt mit kell érteni még egy acLott helyen és adott időben sem. Ritkán tudunk mást megállapitani. mint általában a Iegszokásosabb bé- re et".

hibával vagy szóródással a mai értelemben. Mindebből már az is nyilvánvaló, hogy a Smith által konstruált közgazdasági rendszernek implicite eleve bizonyos statisz- tikai elemezhetősége volt, méghozzá valószínűségi bázison, még akkor is, ha csu- pán verbálisan, szavakkal és nem egyenletrendszerekkel kötötte össze ezeket a Held által a, b és c elemeknek nevezett makroökonómiai kategóriákat mint gazda- ságstatisztikai sokaságokat.

A statisztikai tudomány és különösen a gazdaságstatisztika fejlődésének a szemszögéből Smithnek kétségtelenül az a legnagyobb érdeme, hogy közgazdasági gondolatmenetét a vázolt alapokon építette fel, és így abban Rubinnak kétségte—

lenül igaza van, hogy számos mai jellegű makroökonómiai koncepciót használt, noha ez utóbbiak olyan jellegű elemzésébe Rubin nem ment bele, amely azoknak

a statisztikai módszer fejlődésével való kapcsolatára is rávilágított volna.23

Adam Smith statisztikai koncepcióinak általam adott rövid elemzése, még ha

el is tekintek attól az egészen speciális módszertani kérdéstől, hogy az indexszámok felhasználása hogyan. milyen célból és milyen tudományelméleti és tudománytörté—

neti bázison történt a ,.Nemzetek vagyonossága" keretében, nem lenne teljes. ha egy további döntő jellegű tudományelméleti kérdéssel nem foglalkoznék. Arról van itt nevezetesen szó, hogy igen lényeges arra a kérdésre is kiterjeszkedni, hogy Smith milyen nagymértékben tudatában volt azoknak a messzemenő és nagyjelen- tőségű szociológiai, illetve társadalomtudományi következményeknek, amelyeket az

ún. ..közgazdasági ember" absztrakciója vont maga után.

Smith erre vonatkozó felfogását az mutatja világosan, hogy mennyire hang- súlyozta a piaci erők szabad játékának követelményét. illetve annak elkerülésének szükségességét, hogy ezt a szabad játékot bármely oldalról bekövetkező beavat- kozás zavarja meg. A bármely oldal alatt itt természetesen a két végletet kell ér—

teni, vagyis egyrészről a magángazdasági alanyok által létrehozott különféle mono- polisztikus vagy oligopolisztikus piaci egyesüléseket. a másik oldalon pedig mint kollektív beavatkozást elsősorban az állami intervenciót. A munkaerő. a tőke és a javak szabad áramlásának ezek által történő bármiféle megzavarása a szabad pia- con Smith felfogása szerint hatályon kívül helyezi a ,,természetes szabadságnak azt az egyszerű rendszerét". amelyik követendő célként lebegett lelki szemei előtt.24 Sta- tisztikai szaknyelvre lefordítva ez annyit jelent, hogy Smith teljesen tisztában volt az—

zal. hogy az említett speciális piaci erők jelenléte vagy működése hatályon kívül helyezi a piaci egyensúly véletlenszerű megoszlását, és olyan institucionális válto- zások bekövetkezését jelenti, amelyek a szabadverseny-mechanizmus alapján álló piac struktúráját és jellegét olyan alapvetően változtatják meg, hogy ez csak va—

lamiféle új módszertani bázison lesz megközelíthető. Ezt a módszertani bázist ké—

sőbb, a XIX. század 70-es éveitől kezdve korrelációszámítás, illetve még később kovariációszámítás néven dolgozta ki a statisztikai tudomány elmélete.

A Smith—féle rendszer mint közgazdaságtudományi rendszer társadalomtudo- mányi. illetve szociológiai hatásai tehát —- ahogyan erre legutóbb Skinner mutatott rá —. tulajdonképpen jóval bonyolultabbak, mint azt általában fel szokták tételezni.

Szerinte nyilvánvaló, hogy a közgazdasági önérdek, amennyiben annak hatásai át—

terjednek az ezen túlmenő társadalmi és különösen politikai területre. messzemenően akadályozhatja a közgazdasági mechanizmus hatásos működését, és olyan érdek-

73 Rubin i. m. 24—25. old.

" Skinner, A..- Lasson of profit's prophet. The Times. 1973. június 5. 16. old.

ellentétek kialakítására vezethet, amelyek nem csupán egyének között állnak fenn a társadalmon belül, hanem társadalmi osztályok között is. elsősorban a bérmunkósak és a munkaadók között. Ezért joggal tekinthetjük Smitht a marxi kizsákmányolási elmélet első tudatos megpendítőjének, aki ezen a téren lényegesen meghaladta saját korának rousseau—i alapokon álló, a filantropizmus kereteit alig meghaladó

társadalomtudományi koncepcióját.25 Smith tulajdonképpen olyan világosan látott

ebben a kérdésben. hogy még azzal is tisztában volt, hogyan képesek a tisztán köz—

gazdasági tényezők felfokozni ezeknek a gazdasági alapból kisarjadt társadalmi

osztályellentéteknek a hatását. Tanulmányunk előző részében már történtek ilyen értelmű utalások, itt csupán még azt szükséges hozzátenni, hogy Smith e téren különösen magának a munkamegosztásnak a hatásait, valamint elsősorban a piac nagyságának következményeit hangsúlybzta.

Befejező gondolatként —— és ez felel meg talán annak a felvetésnek is, hogy

Smith nemcsak közgazdaságtani. hanem gazdaságstatisztikai téren is miként vezet át a XIX. századi tudományos fejlődéshez —- talán a leghelyesebb még arra utalni.

hogy a korabeli kapitalista közgazdasági rendszer elemző apparátusának statisz—

tikai vizsgálhatósága milyen felfokozott mértékben jelentkezett a polgári statisztikai tudomány ,,atyjánál", Ouetelet—nél, ahogy erre már hivatkozott Ouetelet—tanulmá-

nyunk ,,expressis verbis" rámutatott. Ebből a szempontból a Guetelet írásaiban megnyilvánuló azon félelem, hogy az'ipari forradalom által meghonosított emberte- len munkakörülmények tönkretehetik a tőkés rendszer legértékesebb tőkéjét, az emberi munkaerőt. tökéletesen megalapozottnak bizonyult. Ezért vetette fel Ouete- let olyan nagy erővel az általa megfogalmazott ,.szociális fizika" mint átfogó tár- sadalomtudományí rendszer keretében az ipari törvényhozás szükségességét Euró—

pában. hivatkozásokkal egyébként kora legkitűnőbb francia és német közgazdá—

szaira, elsősorban Wolowskira.26 Ahhoz. hogy Guetelet e téren is jól átértette Smith

rendszerének következményeit, és tudományos téren is továbbépítette ezeket, úgy gondolom, még egy ilyen rövid és első megközelítés jellegű kifejtés után sem férhet semmi kétség, és csak tovább növeli a ,,nagy skót" tudományos rendszere és tel- jesítménye iránti megbecsülésünket 200 év távlatából is.

PE3IOME

CTBTbR coaepmur pacmnpenusvü marepnan nounana, oőcymgeunorona coc'rossmemca s 1975 rogy s BapLuase 40-0M aacenam—m Menmynaponnoro crarucrmecxoro m-icrwrya.

Cramcruuecxoü nonuenuueü AnaMa CMHTB Bnepasie aauumanca aMepnnchmü cra- mcmx 3. Pyőuu a casau c ZOO-nemem co apemeun BHXOAE : caer ero rnaaumx pr- nos—,,Teopun Hpascraeunux nyam-a,, (1759) u ,,Mccnenoaauus o npnper u npmuuax Gora-ferne Hapvos" (1776). CornaCHo MHeHMIO aaropa Hectonmeü crafsu aocnpmmie PYÖHHOM Cmnra KGK crarncmna annne'rcn arakoü me Mepe inpeyaenw—ieimem, KEK u oueu—

Ka UJymne-repa, nonuepkusaiomero Heőnaronpun'rnoe MHeHHe CMHTa o Aearenbsx no—

numuecnoü apmpmemuu.

Flame Kup'rmecxoro ananuaa gsyx ynommyrux Touen apai-ma, aarop ocranaanuaaer—

cs:, c oni-roi CTOpOHbl. _Ha cmmosux ucrounuxax nonmmecxoü apartman—um n. c .npyroíi croponsr, Ha paapaőorannsrx MM manpoanonomnuecnux Kouuenunax " nx cra'mcru- uecxoM acnexre. B one aroro aa-rop yc-ranaannaaer, um Cmur uJHPOKO ucnonbaoaan u mum, oruacru xpumxoaan rpyAu apucpmerunos caoero BpeMeHu. Bbrpaőoraunue nm mak- poskouommecme nonuenuuu : CBOIO ouepens momuo cum-an. onepamauumu a eta- rncruuecxoM oruoureuun. TaKHM oőpasoM onn COOTBETCTBYIOT raxme ycnosnam, xoropue THHőepreH anBoAu'r a nauecrae KpHTepHeB anrOAHOCTn Ann axonomerpuuecxoro npu—

meuermn.

25 Schumpeter i. m. 186. old.

" Ouetelet, A. L..- Du System Sociale et des Lois ou! le régissent. Paris. 1848. 338. old.

Cornacuo MHeHHI-o aa'ropa CMHTY őbm nceu re'reporeunbiü xapamep ero 3KOHOMH- Liecxoü Teopm 14 saxmoueHHoro a Heü c-ramcmuecnoro annapara.BTo BpeMH KGK CMHT őeccnopHo egenan nepabre mara B aroű oőnacm, auaueuue cvamcmuecxoi't oneparMBHo—

cm a axonommecmM ananuae pacprm Kerne.

SUMMARY

The study is an enlarged version of the lecture presented at the 40th session of the International Statistical Institute held in 1975 in Warsawa.

Adam Smith's statistical concepts were discussed first by the American statistician E.

Rubin on the occasion of the bicentennary of the publication of his major works: Theory of Moral Sentiments (1759) and the Wealth of Nations (1776). ln the author's opinion Rubin's judgement on Smith as statistician must be regarded as exaggerated similarly to ]. A. Schum- peter's comments, who stressed Smith's adverse opinion concerning political arithmeticians.

Following a critical analysis of the above two opinions the studytdeals with Smith's sources in political arithmetics, then discusses his macroeconomic concepts and their sta—

tistical operabílity. The author points out that Smith extensively used the works of contem—

porary arithmeticians and critícized them but partly. The macroeconomic concepts elaborated by him implied the possibility of statstical operability. In this way they fulfill the reauire- ments defined by Tinbergen of econometric concepts.

In the author's opinion Smith was fully aware of the heterogeneous character of his economic analysis and of the economico—statistical operabilityitimplied.While Smith certain- ly made the first step in this field, the importance of statistitical operability in economic analyses was realized by Ouetelet.

6 Statisztikai Szemle