Quetelet és a magyar statisztika

i

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

OUETELET ÉS A MAGYAR STATISZTIKA

DR. HORVÁTH RÓBERT

Ouetelet, akit joggal neveznek a modern. mai értelemben vett statisztikat

tudomany .,atijőxnialk", jelentős hatást gyalkorolt saj—ót koranak. a XIX. század de- refkónak statisztilk—éj—óra. E befolyas egyik külső jele és pozitiv értékelése matat- kozott meg abban is. hogy nagyszámú idegen nemzet tudomanyos alk—adémll—ója valasztotta be levelező vagy tiszteletbeli tagjai sorába már életében. többek között

a Magyar Tudományos Akadémia is.

Kézenfekvő a gondo-lat. hogy Ouetelet hatasat kora statisztilkai tudoimuónyfóra

csak akkor lehetne a maga teljességében felmérni, ha nemcsak a legszembe- szökőbb és leg—általánosabb jelentőségű hatásaival fogl—alkoznónlk, ahogy ezt eddig általában a tudamőnytörténeti felmérések tették, hanem megvizsgaln-ón'k hatasat minden egyes orszag statisztikai tudom-anyára külön—külön is. Ezek a hatásuk a dolog természete szerint nagyon különböző intenzitásúak kellett hogy legye- nek az egyes országok általános és tudományos fejlettségi folk—ónak megfelelően, valamint különösen a statisztikai tudománynak és a statisztikai gyakorlatnak a' nemzeti kapitalista fejlődésben kialakult és ennek megfelelően elfoglalt helyze—

tétől függően.

A statisztikai tudomány és a statisztikai gyakorlat kapcsolatának nemzeti szin- tézisek formájában történő feltárása minden bizonnyal lehetővé tenné, hogy köny—

nyebben lehessen kialakítani egy szisztematikus összképet a Guetelet által gya—

korolt hlatősoik meahanizmusőről és intenzitósxóró—l. valamint hogy úijnaénbéllcelljülk azokat egy jóval szilárdabb tudományos alapon, eltekintve attól, hogy a XlX. sza- zad eme statisztikai szempontból kulcslk—orszaklnak minősülő szakaszainak leltár—ésa a Ouetel—et-ftélle hatásoktól függetlenül a nemzeti téren lefolyt statisztikat fejlődés felvázol-ósós-óhoz is elengedihetetlenneik bizony—ul.

Az alábbiakban, amidőn ilyen nemzeti sikon lefolyt statisztikai tudomanyos kölcsönhatások vizsgálatára törekszem tanulmanyaimiblafn, temészetesen m—indiezt csupán a teljesség igénye nélkül, azaz Guetelet és a magyar statisztikai tudomany legfontosabb és legkiemelkedőbb kapcsolatai vonatkozasaban vizsgólh—atom. Kény—

telen vagyok tehát figyelmen kívül hagyni mindazokat a hatásokat és íklaipasolato—

kat, melyek csak felületes vagy futólagos jellegűek, mar csak tanullményam terje—

delmi korlátai miatt is. Mindez azonban egyben talán azzal az előnnyel is jár.

hogy jobban kidomborítja a szóban forgó hatások és kapcsolatok lényeges vo—

nősait, elsősorban a magyar statiisztilkxóibfan lefolyt fejlődésre vonatkozóan. még- hozzá egy olyan történelmi k—orszaklban, mely nemcsak statisztikai tudománytör—

téneti, hanem általános gazdaság- és tórs—adallomtörténeti téren is egyike volt hazank legnehezebb és legmozgalimasalblb *időszalkiainaik.

DR. HORVÁTH: GUETELET 291

Érdemi vizs—gólódáisainlldhoz az a megállapítás kínálkozik kiindulópontul. hogy az önálló magyar statisztikai tudomány kialakul-ása jóval bonyolultabb volt annál,

mint amilyet e fejlődés élén haladó orszagok hasonló fejlődési folyamatai kép- viseltek.1

A török uralom és az ország három részre szakadásánatk következményeit

hiába próbálta a hazai kapitalista fejlődés megindulása mintegy gyorsított ütem- ben behozni tulajdonképpen a XVIII. század második felétől kezdve. Az európai fejlődéshez való felzárkózás statisztikai tudományos téren - egyes e'lszigeteltebb jell—egű kezdemény—ezése'ktől eltekintve —— csak e század utolsó évtizedében kezdő- dött meg. Ennek egyik következményeiként a közép-európai, német egyetemi sta—

tisztikai irányzat gyorsan európai színvonalon jelentkezett hazánkban Schwartner munkásságán keresztül. A német leíró iskola fejlettebb irányával párhuzamosan, Hatvani folytat—ás nélkül maradt kezdeményezésétől függetlenül új kezdeményezé—

Aselkre került sor részben Schwartner, de főleg Fejes irodalmi munkásságán keresz—

tül is. Az említetteknél is magasabban szárnyalt azonban európai összehasonlitás- lban Berzeviczy géniusza. Az ő munkássága mind a népességi elmélet. mind a gazdaságsrta'ti'sz—tifka terén túlmutatott a nyugat-európai példaképeken is, és szinte mai értelemben vett szintézis-ét jelentette a statisztikai és a közgazdaságtani tu- dom—ány komplex felhasználására törekvő analitikai és alkalmazott tudományos

vizsgálódásoknalk.2

A napóleoni háborúkkal lez-áruló és a Szent Szövetség égisze alatt az 1815-

ös évektől kialakuló új korszak azonban. mely a politikai rea'kció jegyében állott.

gyorsan véget vetett a gazdasági, társadalmi és szellemi téren megindult niem—

zeties kapitalista fejlődés töretlen érvényesülésének é-s lényegileg a feudális viszo- nyolk erősítése, vagy legalábbis konzerváló—sa irányában hatott egészen az 1848—as polgári forradalomig. Egyik lengé—gzeteiseb'b hatása kétségkívül azon keresztül je—

lentkezett, hogy elszigetelte hazánkat minden haladó jellegű európai szellemi áramlattól, akár politikai, akár gazdasági. akár kulturális jellegű megnyilatkozás- vról lett légyen is szó.

Tudomiá—nyuinik vonatkozásában ez azt jelentette, hogy hiába vetette fel Schwart- ner az európai statisztikai tudomány viszonylatában elsőnek a korábbi tudomá—

nyos fejlődés két rivalizáló irányának. a német egyetemi statisztikának és a pali-- tikai aritmetikánaik az egyesítését egyetlen korszerű statisztikai tu—dom—ánnyá, mely mint önálló statisztikai tudom-ány foglalhatta volna el helyét a kialakuló társadal- mi tudományok együttesében.hazánk nemcsak utat—nem tudott vmárxmutaftnri e fejlő—

désben, de hosszú ideig még rész—ese sem tudott annak lenni. Áll ez a meg-álla—

ipítáis SohWartner azon ugyaincsaik "korát megelőző felismerésére is, hogy ennek az új és önálló statisztikai tudomanynak mag—ába kell olvasztania harmadik alko—

tóelemként az ekkoriban kialakulási folyalmxatukat már kiibontó állami statisztikai hivatalok technikáját és tudományos értékű tapasztalatait is. Ez a felismerés visz- sza/hatott Sohwartner mesterére, a göttingai Schlőzer professzorra és követőln.

elsősorban Villermén keresztül magára Ouetelet-re. de e szakaszban még semmi esetre sem a magyar statisztikai tudományra, noha Berzeviczy azokat már részben

1 Westergaard, H,: Contributions to the history of statistics. King. London. 1932. 380 old.

2 Lásd dr. Horváth Róbert következő tanulmányaiban: Hatvani istván professzor (1718—1786) és a magyar statisztikai tudomány kezdetei (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1963. 323 old.); Két nagy soproni statisztikus: Schwartner Márton és Thirring Gusztáv (Statisztikai Szemle. 1972. évi 10. sz.

1056—1067. old.); Az első magyar niépességtudomáinyi mű megjelenésének 150. évfordulójára (Statisztikai Szemle. 1962. évi 8—9. sz. 860—871. old.); A statisztikai módszer és elmélet kérdései Berzeviczy Gergely műveiben (Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest. 1972. 137 old.).

51

x

292 DR. HORVÁTH RÓBERT

meg is valósította a magyar helyt—artótainlács statisztikai anyag-ának tudományos felhasznál-ásával. A szent szövetségi periódusban a magyar statisztikai tudomány nemzetközi összehasonlításb—an egyre inkább elszigetelt képet mutatott.

illusztrációként legfőként a tudományos szempontból kulcsterületet jelentő hazai felsőoktatásra kell itt hivatkozni. Noha Magyarország kétségkívül előnyösebb helyzetben volt e téren a legtöbb nyugat-európai országn—ál annak következtében, hogy az 1777-es "Ratio eduoationis" bevezette a pesti egyetemen és a hazai jog- akadémiáikon a rendszeres statisztikai felsőoktatást, ez az előny csakhamar a visszájára fordult azáltal, hogy annak színvonalát a központi 'kul'tuszlkormányzat intenciőjlára az 1770—es éwelk szinvonalára. vagyis Achenwall és Sonnenfels tan- könyveine vitték vissza. Ezt az erősen elavullt szinvonalat tartották fenn lényegileg mesterségesen 1848-ig, sőt még részben azon is túl, egészen az 1850-es évek közepéig. Ez részben azáltal vált lehetségessé. hogy az egyetemi és jogtak—adémiai itjúsáigot ezzel párhuzamosan megakadályozták a kültölwdii egyetemek látogatása—

ban. kivéve természetesen az ausztriai egyetemeket. mellyek ebből a szempontból nem adhattak újat. Kíegészítet'oe ezt a reakciós kulturális tudoam—áwnypol'itilk—át a kül—

Eölcli tudományos művek behozatal-ának szigorú cenzúrája. valamint az állami ad—

minisztráció által kidolgozott statisztikai adatok szigorú államtitokként való keze- lése. E szellemi elszigeteltség eredményeként a hazai statisztikai tudomány fej—

lődésének és fejlesztésének az ügye szinte kizárólagosan a hazai telsőoiktatási intézményekre, valaminta hazai állaumiiwgiazgvaitóson kívül álló körök—re maradt. vagyis a modern és önálló statisztikai tudomány két legdöntőbb és legtermékenyebb forrásától lett megfosztva.

Ahogy erre kb. egy évtizeddel ezelőtt megjelent és a magyar egyetemi sto—

ti'sztilkai irányzat — az ún. leíró statisztikai iskola — történetéről írott kisebb mio- n'og'rófiwómban rámutattam, a szent szövetségi korszak statisztikai tudományának fejlődésére e különleges helyzetben Sdhvvart—ner munkássága egyidejűleg döntő.

de nemcsak pozitív, hanem egyben erős negatív hatást is gyakorolt? Epiigonjai - jobb híján — szinte kizárólag a leíró iskola szellemében és annak az 1790—es években elért színvonalán művelték tovább a magyar statisztikai tudomanyt, még (: Sohvvartner által műve első kiadásá—ban elért színvonalat sem közelítve meg.

Mindezt egy olyan későbbi korban. midőn ez az irány a Schwartner által főleg műve masodik kiadásában —1809 körül - felvázolt változ—ások folytán mór a kor—

szerű igények kielégítésére — kiüllöinösen önmagában, az említett két másik statisz—

tikai forrás igénybevétele nélkül —— teljesen alkalmatlanná vált. Sohvvartner korát megelőző és előremutató meglátásai így els'ilkkadtak az epigonok kezén. Hatása nyomán az őt követő korszak haladó szellem—ei kétségtelenül sikerrel kíséreltek meg a statisztikai tudomany társadalmi elmélletén keresztül a kapitalista gazda—

sógi, társadalmi és kulturális fejlődés követelményeinek érvényesítését (: tudom-á—

nyos vagy politikai irodalomban, de e műveik statisztikai módszertana és statiszti—

kai tudom-ányos bázisa reménytelenül ell-avult képet mutatott. Emberfeletti munká- val összehord—ott adataik ugyanalkikor nélkülözték a rendszeressé-get és a megbiz- hatóságot, és a fejlődés szempontjából legdöntőbb területeken többnyire igen hiányosak is voltak. Nem volt meg bennük a homogenitás sem általában, sem az idő. sem a területi összehasonlítás vonatkozásában, noha az 1830-as évektől kezdve a modern tudományos és adminisztratív statisztika megkezdte d—iiadalú'tjót a fejlődés élén haladó országokban. éppen Guetelet működésének hatására.

3Dr. Horváth Róbert: A magyar leíró statisztikai irány fejlődése. A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudomónyi Kutató Csoportjának és a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottságának Kiadványai. 13. sz. Budapest. 1966. 131 old.

GUETELET 293

II.

A tudományos elszigeteltség szent szövetségi (korszakában - at legjobb leíró statisztikai hagyományok legkiemelkedőbb magányos kép-viselőinek elévülhetetlen érdemei ellenére. akiknek munkássága a nemzeti statisztikai tudomány szülkséges—

ségét és a hazai kapitalista refonm gondolatát sikerrel igyekezett átmenteni —- csak egy szervezett és tulajdonképpen m'agvas—a—rbib fejlődési formát jelentő tudo—

máwnyos intézmény, az 1825—ben megalapított Magyar Tudom-ányos Akadémia le—

hetett képes arra. hogy statisztikai tudományos fejlődésünket sikenrel terelje a megfelelő tudományos irányba. A nemzeti statisztika tudományos lie—maradásának felismerése és az ezzel kapcsolatos figyelmeztető vészjelelk leadása valóban vi—

szonylag gyorsan követte hazai tudományos alka'démiánv'k működésének meginduf lását, ahogy erre e kérdés króvnilkása, Thirring Gusztáv mutatott először rá./'

Ez a vészjelzés akadémiai kritika formájában aklkor zajlott le, midőn Fényes

Elek, akadémián-k akkori mértékével mért leg't'ezkintélyeseblb statisztikus levelező

tagja közzétette első nagyszabású művének — a ,,Magyarországnak és a hozzá kapcsolt tartomány'oikna'k mostani állapotja statisztikai és geográiiai tekintet—

ben" —— VI.. befejező kötetét, és ebből az alkalomból 1840-ben a Magyar Tudo—

mányos Akadémia 'nagyd-íjával való kitüntetésben részesült. Jegyezzük meg, hogy Fényest ugyan e műnek az 1836—1837. években megjelent l—lll. kötetének meg—

jelenése alkalmából választották levelező tagnak a már korábbi két statisztikus- xnak tekinthető tag. Ercsey Dániel és Magda Pál mellé. 'E második elismerés al- (kalmc'rbőll az Akadémia lfőti'tkár'a. az irodalo—m'töwrtén—ész Toldy (Schedel) Ferenc azonban kritikai észrevételei—nek is hangot adott a nagydíj odaítélésével kapcso- latos j—e'lentéséiben. E kritika éle ugyan tulajdonképpen csak az ellen irányult.

hogy a hazai statisztikai tudomány művelésében kizárólagos jelleggel csak a sta- tisztikai tudomány egyik iránya — a leíró statisztika — érvényesül és annak ,,rmo- dernebb" irányát -— azaz a politikai anitmetikát — Fényes díjazott műve sem ér- vényesíti. Ez a hivatkozott jelentés szerint annál sajnálatosabb. mert ennek segít- ségüll hívása. lkülön'ösen midőn a népmozga'lomnalk az egyházi anyalkuönyvek útján történő tanulmányozásáró'l van szó, egyenesen elengeclahetetlen.5 Nincs tehát ebben a kritikai megnyilatkozásban arról szó, rmintha Toldy észlle'lte volna már a modern polgári statisztikai tudomány Guetelet hatására történt szinre—

lépését — ami tőle mint irodalomtörténésztől egyébként sokkal kevésbé volt el—

várható, mint a statisztikus akadémikusok'tól —-, csupán arról, hogy mégis egy lépést tett előre a tudományos haladás felé vezető úton, midőn az egyoldalúság ellen szót emelt, és legalább (: Scihwartner emunlkc'lsságárbó'l ím—eríthető tanulságok egyikét újra felelevenítette. Azt, hogy ezt mennyire tudatosan és tényleg Schwart- ner művének tanulmányozása alapján tette, természetesen ma már szinte lehetet- len megállapítani.

Az viszont kétségtelen. hogy Fényesre ez a kritika vajmi kevés hatással uvolt.

Fényes — úgy tűnik —— az Akadémia kétszeresen is kifejezett nagy elismerés-ét tar- totta inkább szem előtt. melyhez a 'nemzeti közvélemény, melynelk (kialakulása is erre az időre tehető, teljes egészében csatlakozott. Jól (mutatják ezt a következő években megjelent jelentősebb munkái. Az 1842—1943—ban (megjelent ,,Magyar- ország statisticőja" xmódszertanőban visszatért a század eleji ileíró skolasztikus hagyományokhoz, midőn nemcsak az állami ,,alaperőknek" nevezett népesség és

4 Thirring Gusztáv: Akadémiónk és a hazai statisztika. Székfoglaló értekezés. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1927. 60 old.

5Horváth Róbert: Fényes Elek, a haladó magyar statisztikus és reformer (1808—1876). Acta Univ.

Szegediens. Jur. et Pol. Tom. Il—l. Fasc. 5. Szeged. 1957. 27 old.

294 DR. HORVÁTH RÓBERT

gazdaság stati'sztikájám terjedt lki, hanem az alkotmány és az államigazgatás

leírására is visszatért. Az 1847-ben megjelent "Magyarország leírása" pedig még

címében is hangsúlyozta a leíró koncepciót. Mindössze a viharos 1848-as eszten- dőlben jutott el Fényes ahhoz. hogy az 1847-esnél részletesebb és újabb. megyén-

kénti országleínás keretében az első napvilágot ilátott kötetben "Komárom vár-

megye" címmel a népmozgalmi kérdéseik tárgyalásánál a politikat aritmettlka módszereit is megfkísérelje felhaszn—állni, azaz sem többet, sem kevesebbet, mint amit a Toldy—féle lknitiika lkövetelt 1közel egy évtizeddel lkonábiban. Fényesne'k azon- ban már nem volt módja ezt a sorozatot tfolytatni, és tőleg nem volt már arra sem elegendő ereje, hogy azt teljesen új módszertani alapokra helyezze. Ehhez sem a feltételek, sem a lehetőségek nem voltak már meg objektive (] forradalom és a szabadságharc bukása következtében. E körülmények között a Tolldy-rlléle * rö- vetelme'nyelk érvényesítésének a hatása is elenyészett a hazai statisztikai tudomány vonatkozásában, és seim'miiiéle visszhangot nem váltott már kfi.

Teljesen új kezdeményezésre volt tehát szükség és ez ismét aligha jöhetett más oldalról. mint az Akadémia részéről. Az akadémiai kezdeményezés rögtön

az abszolutizmus első éveiben következett (be, és mögötte valamilyen lfonmálban

már Ouetelet hatását kelll sejteinünik, minthogy az Akadémia statisztilkusi vonalát a matematikai tudomány oldaláról igyekezett a modernebb és lkorszerűlblb tejllő—

de's felé terelni. Ez összhangban van Gueteelet elképzeléseivel. melyelket 1835-ben megjelent főművénelk másodilk, 1869-es kiadása fogalmazott meg, de amely már az első kiadás—ból is implicite fk'iolx'vasható Molt. lgy került sor a magyar statisztikai tudományos fejlődésben 1851—ben Bitnicz Lajos középiskolai matexm—atilkatanár akadémiai levelező taggá valló beválasztáisára, kinek személye révén első ízben jelentkeznek Ouete'let tanai avmagyar statisztika tudományos Ik'örreli előtt, Bitnricz

a adémiai széktoglaló előadása tonmáj—ában.6

Bitnicz előadásával kapcsolatban azt kell itel'tételeznünlk, hogy —— az akadé—

miai könyvtár állományának tanúsága szerint - ez időben nem állott más tor—nás rendelkezésére, mint Ouetelet főműivének (Sur l'whamimve et le développement de ses facultés, un essa—i de physiaue sociale. Panis. 1835.) német fordítása. Erre mutat mindenekelőtt az a tény, (hogy Bitnicz előadása hiven követi az első kiadás exrpozícióját nemcsak a valászínűs—égsz—áimítósi meg—alapozás, hanem Oxuetelet tár- sadalomtudományi fellfogása vona'lán is. Ezzel kapcsolatban 'küélöfnösen szembe- tűnő az a tény. hogy B'itnicz jól megértette a Ouetelet-xiéle tanok jelentőségét és újszerűségét, amit főleg az mutat, hogy ellkerükl't minden olyan félreértést, mely a későbbiek folyamán olyan nagy szerepet kapott a kollektív társadalmi jelen- ségek és az egyéni szabad akarat állitólagos (kibékíthetetlen elflentétének a lkéir—

désében. Bitnficz kétségkívül ihelyesen adta vissza Gueterlet erre vonatkozó elgon—

dollásait. midőn hangsúlyozta e két szféra (különbözőségét a szociológiai sikon, valamint azt is, hogy azok párhuzamos tennfforgása nem zárja ki a társadalmi haladás lehetőségét és *benne az egyének szerepét. A társadalmi törvények

Ouetelet által kialakított koncepciója megváltoztatható jellegének demonstrál-á—

sára Bitnicz is Guetelet legi—híresebb példájára. a J—enner—féle ihimlőolltás elterje-

désére és annak társadalmi következményeire hivatkozott, mely néhány évtized- del lkiésőbb újra xheves tudományos vitáik ltorrása 'lett hazánkban is. (Ez az orvosi jellegű fe'ltedezés közegészségügyi és társadalmi hatásai folytán alapvetően meg—

változtatta a hism—lőhall-állozás gyakoriságának törvényszerűs'égét. és így annak hatásosságát és hasznosságát a statisztikai tudomány segitségével lehetett első-

5 A nagy számok törvényéről az ember szellemi nyilatkozósoiban. Magyar Académiai Értesítő. Pest.

1851. 241—249. old.

GUETELET 295

sorban bizonyítani. E példának lakozott hatása kellett hogy legyen a magyar

orvosi és tudományos közvéleményre. mert az már egy ihasonló jellegű tudomá- nyos vit—árnak tanúja volt Semmelweis világraszóló felfedezésével kapcsolatban a gyermekágyi láz esetében.

A Magyar Tudományos Akadémia [Bvitnícz ibeválaszt—ását előidéző elgondolá-

sánaik és Bitnicz székfoglaló előadásán—ak jelentőségét a hazai statisztikai tudo—

m—ányos 'fejlődés szempontjából nem lehet eléggé nagym értékelni. Nemcsak arról volt itt szó. hogy Ouetelet tanai kétségkívül ekkor hatoltak be a hazai tudományos életbe először, s ezzel felzárkózásunk lehetőség—e megnyílt a kor- szerű európai statisztikai tudománvhoz. hanem tulajdonképpen és 'főleg arról is.

hogy egy második és még veszélyesebb izoláció veszélyét elhárította az abszo- lutizmus korában, és megindított—a azt a szellemi erjedést, mely az alkotmányos élet visszaállítása utánl gyors és látványos fejlődést megalapozta és lehetővé tette. Ezzel az 1849—1867 közötti lkorsziak teljesen más jelleget öltött. mint az azt megelőző szent szövetségi periódus. és megítélése sem lehet olyan túlnyomórészt

negatív jell—egű.

Egy ilyen nagy jelentőségű tudományos fordulat eléréséhez természetesen Bitnicz kezdeményezése és folytatás nélkül maradt tevékenysége nem lett volna elegendő. A frontáttörés nyomán azonban csakhamar lel'tű—nte'k mások is, elsők között ennek az átmenetinek tekinthető tudományos szakasznak legkiválóbb egyvé- nisége, Konek Sándor professzor, a statisztika tanára a pesti egyetemen. Konek személyében :hosszú idő után először került 1854—ben olyan egyetemi tanár az országos felsőoktatás e kulcstanszékére, aki kiragadta )az oktatást a majdnem félévszázados stargn—áláslból. és Bitnicz kezdeményezésének a telkaro'lásával, sőt annak kiszélesítésével megújította a statisztikai tudomány elavult bázisát. Mint korábbi győri, majd pozsonyi jogakadémíai tanár, Konek már 1847—ben közre- adta statisztikai tankönyvét a tanulóifjúság számára. de még erőteljesen a régi szellemben. Egy esztendő elég volt azonban ahhoz a pesti katedrán, ihogy Konek e tankönyv második kiadását közzétegye. és lényegében teljesen új második résszel egészítse ki. mely a "Statisztika állása közigazgatási, tudományos és iro—

dwalmi tekintetben" címet viselte. Ha eltekintünk az utolsó didalktilkati—tarntörténeti jell-egű résztől, e második rész egyezése O—uetelet koncepciójával egészen szejm- beszöíkő: az állami statisztikai gyakorlat jelentősége és a statisztikai elmélet új, matematikai alapokon való művelése az a kettős alap, melyre ez a koncepció felépül. s melynek jelentőségét elsőnek hazánkban Konek dom-borítja ki.7

Abból, hogy Konek elsőnek az állami statisztikai gyakorlat, a hivatalos sta—

tisztilkuai szolgálatok kialakulásán—ok kérdésével [foglalkozik, és azzal is annak a második hullámnak a nyomán, amely a napóleoni első hullámot követve a német—

alföldi, illetve a belga statisztikai hivatal tevékenységében érte el csúcspontját Ouetelet—vel az élén, ez utóbbi thatása Konekre nagy erővel domborodik ki. Konek úgy látta. hogy Ouetelet erőfeszítései a statisztikai tudomány egzakt tudomány—

ként való kialakítására és ennek smeglelelően a társadalmi élet törvényszerűsé—

geinek és különösen azok stabilitásának a bemutatás—ára tulajdonképpen csak akkor kapott megfelelő bázist, midőn a belga hivatalos statisztikai szolgálat már zökkenésmentes nagy teljesítményekre volt képes, vagyis 1841—es reorganizációja után. Ekkor került Ouetelet a szaktanácsadói jogkörrel felruházott Statisztikai Bizottság élére a belga hivatalos statisztikai szolgálatban. További érdekes in—

7Hor_váth Róbert: Konek Sándor professzor (1819—1884) elméleti statisztikai munkássága és a ma- gyar polgari statisztikai elmélet kialakulása. Acta Univ. Szegediens. Jur, et Pol. Tom. Xll. Fasc. 12.

Szeged. 1965. 66 old.

296 DR. HORVÁTH RÓBERT ,

.:..

terpretácro'jat adja Konefk a nemzetközi tudományos fejlődésnek is annyiban.

hogy a Ouetelet által létrehozott nemzetközi statisztikai lkongresszusoikat vagy

legalábbis az elsőt. az 18534ban Brüsszelben rendezettet mint az egyes nemzeti _

hivatalos statisztikai sz—olg'álatoik tapasztalatainak szintetizálását aélbaxve—vő vál- lalkozást fogta fel.

Kriltiilcailag vizsgálva Koneikínek ezeket a fejtegetéseit, nyilvánvalónak látszik, hogy az állami, ún. adminisztratív statisztika lkoncuepciólja. mely G—uetelet—lhez is a német egyetemi statisztika—i irány (közvetítésével jutott el, Konelk gondolatvilá- gához és 1847-es elméleti a—lapvetésé—hez is jóval közelebb állitott, mint a statisz- tikai elmélet matematikai koncepciója, azaz Ouetelet elképzel-éseinek másik fő

hordozója.

, Kliviláglviik ez már abból is, ahogy Konelk tav'nrkönyvénetk új, második részében — ezt a kérdést kezelte, Egy teljesen hű és tantörténeti szempontból is figyelemre—

méltó expozíció ellenére Konek nagyon rezerváltnalk mutatkozott a statisztikai elméletnek ezzel az új koncepciójával szemben. Leszögezte ugyanis, hogy a sta- tisztikai tudomány ún. "matematikai" koncepcióját nem Karl Knies iejtette ki első—

n-elk. ahogy ezt sokan állítják, hanem Guetelet. akit ebben az irányban az európai tudományban többen is követte—k. elsősorba—n Villerme', Ivernois, majd Konerk kor—

társai közül főleg Dufeau és Moreau de Ionnes. Ennek az iránynak a lényegét Kanek abban látta, hogy a társadalmi élet törvényeit lk—ívánta feltűnni. akár amate- riális, akár morális téren nyilvánulnak is meg azok. méglhozz-á egzalkt formáiban.

azaz matematikai szigorúsággal. :Erre a célra ez az irányzat az ún. véletlen olkolk O'uetelet által megfonmurlázot—t törvényét. vagyis a nagy számok törvényét és (: sta—

tisztikai átlagok elméletét lhasznállja tell. 'Kone'k híven idézi Ouetelet idevágó fő munkáit is. az 1848—ban kiadott és összefoglaló jellegű ,.Morálstatisztilkót", Mala- mint az 1846—ban kiadott módszertani jellegű, leve'llforimálban megtoga—lmazott va'lószínűs—égelm-életi műwne'k —- ("Levelek a vallószínűségszámiít—ás elméletéről") — német fordítását 1854-rből.

Konelk művének megvolt tehát a hazai tudományos fejlődés szempontjából az a mélyreható jelentősége — még a matematikai statisztikai koncepció bizonyos akéteillyel való fogadása ellenére is —. hogy nagy erővel irányította rá nemcsak a hazai statisztikai kö—rölk, hanem a szélesebb hazai tudományos körök. elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia figyelmét is a Ouetelet—fiéle tanrendszer jelen—

tőségére, 'sőt magára Ouetelet személyére is. noha saját [munkássága e követel—

mény megvalósítását nem tükrözte. Guetewlet személye ugyanis éppen a nemzet- közi tudományos világban elért roppant tekintélye folytán al'kalllmasnalk látszott arra. hogy rajta keresztül hazánk felcsatlaikozását az európai tudományos élethez elősegítse és nemzetközi tudományos kapcsolatait is elmélyítse. ,

lgy került sor az abszolút uralom napjaiban, 1858—ban Oueteflet—nek bevá- lasztásara a Magyar Tudományos Akadémia levelező külföldi tagjai közé azzal a Herschel/el együtt, alk—it Ouetelet is tan—ai egyik legjobb népszerűsítői között tar- tott számon az angolszász világban. Mind—kettőjük bevállaszt—álsára a ll. matema- tikai osztály előterjesztésére került sor. s azt az abszolút uralkodó is kénytelen volt jóváhagyni és ugyanezen év december 16-i határozatával megerősíteni és tör- vényesítenig. A Magyar Tudom-ányos Akadémia levéltárában ma is őrziik azt a rsa- játkezűleg írt levelet. melyben Ouetelet 1859. március 10—i kellettél arról értesíti tudomá-nyos alkadémiávnlkat, hogy a beválasztást örőmwmel elfogadja. és megtisz—

teltetésnelk telkilnti.

8 Magyar Académiui Értesítő. Pest. 1858. 631-632. old.

OUETELET 297

Ouetelet levele, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia elnökének és titkárának cimzett, magyar nyelven így hangzott:

Elnök Úr,

A legnagyobb hála érzésével vettem éppen most kézhez azt a levelét, melyben arról szíves értesíteni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia abban a megtiszteltetésben része- sített, hogy levelező tagjai közé választott. Olyan kitüntetés ez, mely igen jólesően érint, és amelyet minden rendelkezésemre álló eszközzel szeretnék megszolgálni.

Mint a Belga Királyi Tudományos Akadémia örökös főtitkárának az az őszinte óhajom, hogy országaink tudós társaságai között tevékeny kapcsolatok fejlődhessenek ki. A magam részéről legközelebbi küldeményeink szétküldése idején gondom lesz rá, hogy eljuttassam Önökhöz mindazokat a kiadványainkat, melyek előmozdíthatják munkásságukat. , ,

Elnök Úr és Titkár Úr, kérem fogadják megkülönböztetett tiszteletem nyilvánítasat

Alázatos szolgájuk:

Guetelet sk.

Különösen figyelemreméltó Ouetelet e levelén—ek az a törekvése. hogy a szo- kásos külső tag—í kapcsolaton kivül kit—használja azt a körülményt, hogy Ouetelet egyben a Belga Királyi Tudományos Akadémia örökös főtitkára is volt. Ebben a

minőségében Ouetelet a protokolláris ' löszöneten túlmenően azzal a hírrel örven- dezteti meg a Magyar Tudományos Akadémiát. hogy gondja lesz a jövőben arra.

hogy a belga publikációk eljussanak akadémiánkhoz. és hogy a kapcsolat e téren rendszeressé váljon. A magyar—belga tudom—ányos kapcsolatok ilyen intenzi'válá'sá—

ból (kétségkívül a hazai statisztikai tudomány húzhatta volna a legnagyobb hasz—

not, noha — egyelőre — e térre vonatkozó kutatások hiányában nem lehet biz- tosan tudni. minő és mennyi publikáció jutott el ezen a csatornán keresztül ha—

zai statisztikusaiwnv'kfhaz a belga akadémiai lkiad'ványolkvból.

Az új tudományos orientációt azonban a hazai statisztikai tudomány—ban két- ségkívül erősítette az a tény is, hogy ugyanebben az évben maga Ko-nek is be- került a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé, és igy az akadémiai appará- tus új lehetőségeket nyújtott számára is a hazai statisztikai tudományos fejlődés

új útjainak kialakításához.

A megváltozott orientáció első és legfontosabb szakasza az abszolutizmus alatt a magyar hivatalos statisztikai szolgálat kialakításáért megindult küzdelem alakjában öltött testet. A küzdelem abból a Ouetelet nyomán kialakult telistme- résből táplálkozott, hogy a (korszerű statisztikai tudomány előfeltétele a meg—bíz- ható, nagytömegű és az állami és társadalmi élet lényeges területeire kiterjedő adatok rendelkezésre állása, enélkül modern statisztikai tevékenység sikerrel nem művelhető.

E kérdés történelmi hátterét a reformlkorszalk végefelé megindult és politikai téren is folyó azon mozgalom adta, mely e kérdést már napirendre tűzte. így ke- rült be az 1844-es feudális törvényhozásba az a kerettörvény. amely önálló magyar statisztikai szolgálat felállítás—át rendelte el. de ez véugre'ha'j'tásna sohasem került.

Megfelelő kutatások hiányában ma még nem lehet világosan látni abban a ker- d—és'ben, hogy ki és milyen úton jutott el e javaslat telvetéséig. a jelen sorok szer- zője azonban nem tartja kizártnak azt a lehetőséget, hogy a gondolat felvetője az első független magyar kormány későbbi belügyminisztere. azaz Szemere Ber—

talan volt, aki az 1844—es évet megelőzően járt nyugat—európai tanulmányúton,

298 DR. HORVÁTH RGBERT

és feltehetően közvetlenül is észlelte a hivatalos statisztikai szolgálatok kialaku- lásának jelentőségét az állami életben.

A polgári forradalom alatt megalakult első önálló magyar hivatalos statisztikai szolgálat, az Országos Statisztikai Hivatal. élén Fényes Elek igazgatóval mim—clean—

esetre a Szemere vezette Belügyminisztérium szerveként jött létre, és működött gyakorlatilag az 1848—es év végéig. A forradalom és a szabadságharc bukása után.

csakúgy mint ezt megelőzően, ismét az osztrák hivatalos statisztikai szolgálat ter—

jesztette ki tevékenységét hazánk területére és életviszovnyaira, ami nemcsak köz—

jogi. hanem tisztán statisztikai szempontból *sem bizonyult lmár kielégítő megol—

dásnalk az 1850-es évekbenuAz osztrák hivatalos statisztikai szolgálat ugyanis, mely az 1830—as évek körül alakult, 1841—es és 1848—as átszervezései ellenére is csak nehezen szabadult feudális tradíwoiőitől, és csupán az 1863-ban bekövetkezett átalakítása volt olya-nnak mondlható, mely már a Guetelet által kijelölt irány—ba esett. E szolgálat működését egyébként a magyar nemzeti lkvözvéleméiny még azo—

kon a területeken. például a népmozgalmi statisztika terén is gyanakvással to—

gadta, ahol működése megközelítette a korszerű szinvonalat, s e gyanakvás gyalk- van a passzív rezisztencia alakját öltötte, és a hazai éle't'viszouny-olkra vonatkozó adatok minőségét is nagymértékben hátrányosan befolyásolta. Ennyi talán ál—

talánosságban akkor is megállapítható, ha ez is olyan területnek tekinthető, melyet a kutatások még nem tártak fel. Az 1850-es és 1857-es osztrák hivatalos statisz- tika által végrehajtott népszámlálások eredményei elleni elutasító álláspont a (ha- zai közvélemény részéről mindenesetre cselekvésre késztette a Magyar Tudomá- nyos Aikadémia köreiben tömörült magyar statisztilkuso—kat. Az 1860-ban ennek égisze alatt megalakult Statisztikai Bizottmány első és jelentősebb megmozdu—

lása az e bizottság által szervezett és végrehajt-andó új magyarországi népszám—

lálás kérdése köré összpontosult az 1861—1863. években. A vállalkozás adminiszt- ratív megoldhatatlansága végülis annyiban pozitív eredményre vezetett azonban.

hogy ,,ad oculos" demonstrálta azt a tényt. hogy egy korszerű nemzeti hivatalos statisztikai szolgálat szerepet és lunvkcióját már nem pótolhatja semmiféle tudo—

mányos testület. Éppen ezért a Statisztikai Bizottmány ez utóbbi iráunyiba összponto- sítottla erőfeszítéseit, (melyek annyiban sikerrel is jártak. 'hogy már 1863 végén lkii—

küldtek egy vegyes. részben konmányszalke'mlbereldből. részben az Akadémia által delegált tagokból álló bizottságot, melynek főleladata a magyar hivatalos statisz—

tikai szolgálat felállítás—át célzó javaslat kidolgozása volt. Az általános politikai helyzet függvénye volt. hogy a bizottság javaslatai alapján -— melyekben a belga hivatalos szolgálat példája végig döntő szerepet játszott — csupán a kiegyezést követően, vagyis az alkotmányosság helyreállítása után jött létre az első végleges

magyar hivatalos statisztikai szolgálat.9

Mint említettük, a javaslat kidolgozói előtt elsősorban a belga hivatalos sta—

tisztikai szolgálat szervezete lebegett minta lépül — azaz a tudományos és admi- nisztrativ statisztika egvbekapcsolása a kor által megkövetelt szinvonalan —. ha e követelményt a kiegyezést követő évek gazdasági válsága folytán nem is sikerült maradéktalanul megvalósítani. Enne csak az 1874. évi statisztikai törvény megalko—

tásával, Ouetelet halálának évében került sor. A viszonylag rövid idő alatt, mely a kiegyezés és az első magyar statisztikai törvény megalkotása közé esik. a fiatal magyar hivatalos statisztikai szolgálat működése egyre jobb és egyre magasabb színvonalra emelkedett Keleti Károly vezetése alatt, és ugyanez elmondlható a párhuzamosan megalakult Buda és Pest varosok, illetve 1873—tól kezdve Budapest főváros statisztikai hivataláról is, melynek első igazgatója, Kőrösy József úgyszin—

9 Thirring i. m. 28. és köv. old.

v GUETELET 299

tén a magyar statisztika kiemelkedő egyéniség-évé vált. :mind a gyakorlati. mind

az elméleti statisztikát beleértve. E 'két szolgálat működésének eredményeit látva

érte az a megtiszteltetés a fiatal magyar polgári statisztikai tábort, hogy a Ouetew let szervezésében folyó nemzetközi statisztikai kongresszusok közül a soron levő, 1876—ban esedékes lX. nemzetközi kongresszus megrendezésére Magyarország sta- tisztikusa'it kérték lel, ha szabad magunkat így kifejezni: az utolsó pillanatban.

Ezt úgy értjütk, hogy ez a szép terv még kivitelezésre kerülhetett. mielőtt az i—m- perialista nagyhatalmak politikai ellentéteinek a nemzetközi statisztikai kongresz—

szusdkon vi'sszatüikwnözővdő íhat—ása véget nem vetett e szervezési formánalk, s mi—

előtt még a statisztikai tudomány történetében "kongresszusi periódusnak" neve- zett korszak végleg—esen lezárult volna.

A nagy mű, a nemzetközi statisztikai kongresszus alig élte túl mesterét,

Ouetelet-t, és ihalála után más nemzetközi szervezési formákat kellett a statisz-

tika nemzetközi művelésére keresni, olyanolkat, melyek a tiszta tudományos vona- lat helyezték előtérbe, nem pedig az ún. adminisztratív vagy hivatalos statisztikát.

Ez a radikális változás egyben Ouetelet befolyásának nagymértékű csökkenését is eredményezte szellemi 'hogyat'éka vonatkozásában. és egyben új uta'kra terelte a statisztikai elmélet fejlődését is.

Ennek előfj'eleit már azokban a imegnyilatkoz—ósokbavn is fel lehet fedezni. ime—

lyek Ouetelet halálával és a nemzetközi statisztikai tudományból való eltűnésé- vel volta'k kapcsolatosak, s melyeket Keleti Károly afkade'imiai emlékbeszéde is tülk- röz e nagynevű levelező külföldi tagínalk tudományos akladéwmiáfnlkíbál való kiválása allkfal'málból.10

Az emlékbeszéde't Keleti a Magyar Tudományos Akadémia 1874. november 30-i ülésén mondotta el, és forrásként hozz—á részben a Belga Királyi Tudományos A-ka- démia akkori elnökének. Keysernek az év március-ában elmondott hasonló jellegű beszédét. részben egy francia tudományos folyóirat — a Revue Scientifiaue de la France et de l'Étranger — nekrológját használta fel. Történeti szempontból nagy jelentőségű az a tény. hogy Keleti felhasználta benne saját személyes visszaem- lékezéseit is, és így nemcsak Ou—etelet személyéről, hanem a IX. nemzetközi sta—

tisztikai kongresszus megrendezésének Magyarország számára való odaítéléséről is első kézből származó. forrásértékű adatoikat tudott lközöllnl. Ez utóbbiak a ma- gyar—belga statisztikai kapcsolatokra vonatkozóan különösen értékes forrásoknak bizonyulnak ennek (következtében.

Keleti emlékbeszéde kétségkívül híven értékelte Gu—etelet emberi és tudomá- nyos értékeit, valamint munkásságának jelentőségét az egész statisztikai tudomany szempontjából. Érdemei Keleti szerint hármas—ak: 1. az ő műve a modern statiszv tikai tudomány kialakítása. valamint morálstatisz'tifkának nevezett ágának elkülö—

nítése, 2. a gyakorlati statisztika terén elévülhetetlen érdeme a korszerű statisz—

tilkai hivatalok kialakítása, s végül 3. nemzetközi téren a nemzetközi statisztikai kongresszusok létrehozása és egy nemzetközi statisztika kidolgoz—ásának a meg—

kezdése. Kiemelte továbbá Keleti emlékbeszéde azt a tényt is. hogy Guetelet egész életét maradéktalanul a tudományos munkáinak szentelte, valamint hogy az al- kalmazott tudományok felé irányult tő érdeklődése, amennyiben azok empiriilkus és induktív jellegűek voltak és kapcsolatba voltalk hozhatók a valószínűségszámí- tás elméletével. Hangsúlyozta azt is, hogy tudományos tevékenységének szinte kizárólagos jelleggel a Belga Királyi Tudományos Akadémia adott keretet, mely- n—elk örökös főtitkára volt. Ameninyilben elhagyta az alkalmazott és empirikus tu-

") Keleti Károly: Guetelet emlékezete. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1875. 24 old.

300 DR. HORVÁTH Rossa

dományolk területét a történeti tudományok kedvéért, akkor is a tudománytörténet foglalta le érdeklődését.

Keleti kénytelen volt azt is aláhúzni Guete'let tanításainak helyes értelmezése érdekében. hogy az a társadalmi elmélet, amelyet Guetelet 'kiffejtett, akár a 'nem—

zeti, akár az össztársadalmi fejlődés vonatkozásában a nagy számaik törvényére támaszkodva, abban az értelemben helyesnek tekinthető, hogy nem áll e'lil'entét—

ben az egyéni szabad akarat elvével. Keleti ritka éleslát—ással bélyegezte meg Gueitelet .,epigonjait", akár a szabad alkavat mellett. alk—ár ellene szállottavk is sikra. Közöttük llegnagyobb tekintélyű követőiklként Buckle—t és Wagnert emelte Keleti ki, és felhívta a Magyar Tudományos Akadémia tigyellmwét arra a tényne,_

hogy ez a téves interpretáció egyre jobban terjed hazánkban is. "támogatva ke—

vésbé talentum. mint hangzatos szavak által", valamint olyan tudományos ellen- felek részéről, mint Engel és Uttingen, annak ellenére. hogy ez utóbbiak tudomá-

nyos jólhiszeműsége nem vonható ikétse'gibe.

Keleti ermle'kvbesze'de feleleveníti Ouetetet személyes szimpátiáját is Ma—

gyarország iránt. Hivatkoziilk a hágai Vll. nemzetközi statisztikai kongresszusra.

aihol Ouetelet először ismerkedett meg 1869-ben a magyar hivatailos statisztika képviselőivel. Mint irja: .,. .. egy egész ünnepi estét töltött önszántából Magyar- ország. az akkor még legifjabb állam képviselőinek társaságában lkese—rűség nélkül panaszai—va. hogy tudományos buvórilatait, irányát. eredményeit gyakran és

sokan félreértik és télreimagyarázzák."H Fellidlézli továbbá Keleti másodilk talállko—

zásukat is az 1872—es Vlll. szentpétervári nemzetközi statisztikai kongresszuson. s elmondja, hogy egyszerre örömmel és félelemmel vették tudomásul a magyar de- legátusok azt a tényt. hogy tud—ományuik ,,doyesnje" 76 éves korában és betegen vválilail'kozott erre az utazásra ,,a tudomány iránti lelkesedettség" hatására, hogy támogathassa Maury meteorológiai javaslatát egy kontinentális jellentőihálózat felállítására nézve. Ami azonban a magyar—belga statisztikai kapcsolatok szem- pontjából solklk—al jelentősebb, beszámol Keleti azokról a vitákról! is, melyek a kö- vetlkező, lX. nemzetközi statisztikai kongresszus vmegrendezési jogának odaítélése körül folytak, és rávilágít ebben Ouetelet döntő szerepére, aki ,,a legmelegeb- ben" szólalt fel xaimel'lett, hogy e jogot ne Svájcnak és ne az Egyesült Államok- na'k, hanem Magyarországnak ítélje oda a Vlll. kongresszus. Ouetetlet érvelése, miszerint a kon'gresszusolkna'k még sok tennivalójuk van Európában, mielőtt új terrénwmok felé onienftálóclnánafk. valamint "elismert tekintélye" eldöntötte egy- értelműen hazán'k javára e kérdést.

Keleti beszámolójának befejező része — folytatva a személyes emlékeik tel—

idézését — lírai hangot üt meg, midőn beszámol utolsó személyes tal—állkozá'suikról.

A moszkvai kormányzó által adott estélyen ,,... láttam utoljára az ősz férfiút.

Búcsúja meleg s megható volt. Karára hivatkozván nem Fejezett *ki reményt. hogy kongresszusunkat (ti. a budapestit) ő még megiélje, de őszinte 'méiltónyllattarl szólt nemzetüníkről, melynek hősies küzdelme — úgymond — a közelmúltban, politikai tapintata a jelenben, s a tudományos törekvésekben való "komoly részvéte, vala—

mint e célra most is (1872) tanúsított nemes áldozatkészsége szép jövőt biztosíto- nalk számára; a statisztikám nézve meg éppen sokat várunlk erőteljes, bőkezű országoktól".12 Keleti zárógondolata, hogy Oueteflet halálát Magyarország őszin—

tén és fájdalommal gyászolja, minthogy ő nemcsark Belgfiuumlé volt. hanem a nem- zetlkwözsi tudományé is, és így a mienk is, meggyőzően hangzott. és híven tükrözte a hazai statisztikusok véleményét.

" Keleti i. m. 20. és köv. old.

"3 Keleti i. m. 23. old.

OUETELET . 301

Hazánfk tehát végülis Guetelet erkölcsi támogatásának köszönhette, hogy a lX. nemzetközi statisztikai kongresszust Budapesten 1876—ban .megrendezhette, s minthogy közben az ősz tudós sejtelmei valónak bizonyultak, s ezt a rendezvényt már nem érte meg, itt nyílt az első nagyszabású nemzetközi alkalom arra is. hogy Oueteflet életművét a nemzetközi statisztikai tudomány méltassa. A megemlékező beszéd feladata Engelre esett. aki nemcsak tanítványa. hanem életművé- nek folytatója s egyben kritikus—a is lett.13 Talán érdemes itt ebben az összefüg- gésben akiemelni. hogy Engel németországi bányászati tanulmányai befejezése után az 1846—1847—es években belgiumi tanulmányútra ment, ahol fiatalon meg—

ismvenkedett és barátságot kötött Ouetelet-vel. Később. mint a porosz hivatalos statisztikai szolgálat feje, belga mintára szervezte át a porosz hivatalos statiszti—

kát. és a hivatali utánpótlás biztosítása, a fiatal statisztikusok k—épzése céljából továbbképző tanfolyamot szervezett, amelynek keretében az alapvető tanfolyamot maga Engel tartotta "Társadalmi fizika" címmel, több mint egy évtizeden átl/' Csak lassan és jóval később tért lle statisztikai munkássága a Ouetelet által kijelölt irányról, s ennek a budapesti e—mlékbesz-éd is kétség—kívül — az ünnepi alkalom el- lenére - hangot adott. Az a tény. hogy Engel határozottan visszautasította ez al—

kallommal egy olyan absztrakció lehetőségét és jogosultságát. mint amilyet Ouete—

let fizikai, morális és intellektuális átlagembere kép—viselt. vkétséglki'vül egyik legerő- sebb rkritikai megnyilvánulás voilt Guetelet tanai ellen. melyet egyáltalán nem gyen- gített, sőt még 'csak erősített az az utilitánius jellegű hozzáfűzése, hogy ... .. és amennyiben ilyen lehetséges is lenne, ugyan mire volna jó?" Engel további érv—e- lése azon a vonalon haladt az átlagember koncepciójával szemben, hogy ez a fogalom számos nem homogán alsokaság átlagát jelenti, és ennélfogva nem eltasz—

nálíható fel általánosítások alapjaként. felhasznál—ása indább további specializáció- kat és 'specifizkáciőkat igényel. Igaz, mindezzel egy kissé ellentétesen, Engel vé- gülis oda konklud-á'lt, hogy a fizikai átlagember fogalom hasznos és használható

kategóriája az antropológiai tudománynak.

Igen érdekesek azok a végső érték-elő gondolatok, melyekkel Engel budapesti emlékbeszéde zárult. Azt hangoztatta ugyanis. hogy Oueteilet tudósi éwrtélk'elwésé- nél önkéntelenül is az az ismert gondolat nyomul előtérbe, hogy egy nagy erm—

ber munkásságának gyakran nem is a saját tudományos képessége és teljesít—

ménye a mértéke. hanem főleg ez utóbbiaknak a más gondollkozőkra gyakorolt hatása. s ez utóbbi kétségkívül hatalmas volt. Mintegy száz évvel később a jelen sorok szerzője ugyanebben találta Ouet—elet életművének legpozitívabb vonását, s úgy fejezte ki, hogy hatása "katalitikus" volt tudományunk fejlődésébenym Gue- telet egy honfitársa pedig úgyszintén centenáriumi értékelésében ugyanilyen gain- dolatmenet alapján úgy vélte. hogy életműve a statisztika terén nem érte el a

zseni szinvonalát.16

Mindez tenmészetesen sem a korabeli. sem a mai statisztikusok előtt nem 'kiseublbítette Oue'te'let hervadihatatlan tudományos érdemeit, s így értékelte a szóban forgó emlérkb—esze'det az a népes belga delegáció is, mely a budapesti kongresz-

szu—son részt vett.17

13 Compte Renwdu de la lX'A Session du Congrés international de Statistíaue a Budapest. Budapest, 1876. Budapest. 1878. 106. és köv. old.

14 Blenck, E.: Zum Gedöchtnis on Ernst Engel. Ein Lebensbiid. Sonderabdruck aus der "Zeitschrift des königlich preussischen statistischen Bureaus". 1896. N. 52. Berlin. 1897. 3. és köv. old.

15 Dr. Horváth Róbert: Guetelet és a statisztikai tudomány fejlődése. Statisztikai Szemle. 1973. évi 10. sz. mio—1025. old.

"3 Académie Royale de Belgíaue: Adolphe Ouetelet 1796—1874. Bruxelles. 1974. G. Faider—Feytmans, Président: Introduction. Xll. old.

" Compte Rendu de la IXe Session du Congres... 6. old.. mely szerint Ch. Faíder. a Statisztikai Tanács elnöke, legfőbb ügyész vezetésével 10 tagú delegáció képviselte Belgiumot.

, 302 .

DR. HORVÁTH RÓBERT

lV.

Hivatalos statisztikusaink sikere a nemzetközi statisztikai kongresszusokon már előrevetette azt az új fejlődési sajátosságot a magyar statisztikai tudomány 1870 utáni szakaszában, hogy a hivatalos statisztika jelentősége az országos fejlődé—

sen belül a tudományos statisztika iöle' nőtt. Kifejezésre jutott ez a Magyar Tu- dományos Akadémia köré tömör-ült statisztikusok azon működési irányvonalxálban is. hogy tevékenységük egyre inkább a hivatalos statisztika által szállított oldatok elemzésére és tudományos kommentálasára szorítkozott. ahogy ezt már Thírríngk

hivatkozott értékelése is 'konstatólt—ads

Ennek a fejlődésnek a llegrfőbb haszonélvezője a rmor—á'lstaiisztika lett, illetve ebben az összetü-gg'ésben talán hazai viszonylatban helye-sebb igazságügyi sta—

tisztikáról beszélni. Jóval kevésbé 'bizonyullt pozitiv hatásúnak a hlivatailos ada—

tokra valló egyre fokozottabb támaszkodás a statisztika állt-alános elmélete sze-m—

pontjóból. Ez összefüggött azzal a ténnyel is, hogy hazánkban a statisztikai tudo- many művelői — különösen ez időben — még túlnyomó többségükben a társ—ada- lomtudományok s ezen belül is :k'ülllönwösen a jogtudomány képviselői köréből rek—

rutálództalk és jóval ritkább esetben a tenmészettudomlányok vagy a matematikai tudományok köréből. A hazai statisztikusok nagy többségének megértése tehát a statisztika valószínűségelvmélleti megalapozását tekintve meglehetősen korlato—

zott volt. ellenállás-a pedig a matematikai statisztikai irány kifejlesztését illetően egyenesen kifejezettnelk volt mondható. Az egyetlen kivételként talán csak mag-ót Kőrösyt lehetne emliteni. de az ő működésére is inkább Lexis, mint Ouetelet működése nyomta már rá bélyegét. eltekintve a himlőoltás körül hazai viszony- latban kialakult vit—étől. melyben az iniciatívát ő is Ouetele't-től merítette.

Kőrösy különösen a statisztikai logikaóró—l szóló kutat—ásaiban hangoztatta.

hogy a statisztikai törvényeik merev értelmezése Guetel-et-re vezethető vissza, és az ő nyomán általánossá vált, noha ezt később Lexis működése nyoman alapos revízió alá vették a statisztikai tudományban, különösen (: Lexis által kifejlesztett szóród—ási elrmélet alapján. Kőrösy vitája a magyar statisztikai elfmé—

letben Jekelfalussyval tőként e kérdés körül forgott, minthogy ez utóbbi kitartott a tarsadalmi vtizika Guetelet által kifejtett koncepciója mellett. mig Kőrösy a matematikai statisztikai módszerek tel—'hasznailhatóságxát a társadalmi jelensé—

gekre jóval korlwátozottabbnalk tartotta. Mindez nem zárta ki, hogy Kőrösy mint a matematikai statisztikai irc'iny képviselője ne lépjen ie'l határozottan az elavult leíró irányzat túlélésén alapuló koncepciók ellen, mégha az a társadalmi szá—m- vitel ul'trarearlista jellegű á—laraőlban jelentkezett is.m

A magyar matematikai statisztikai air-ény képviselői mégis többségükben ebben az újabb fejlődési szakaszban inkább a biztosítási matematikusok távbo'ró'ból kerültek ki. akik viszont szinte kiz—áróllagosan a halandósági táblák módszertani és gyakorlati szerkesztési kérdéseire összpontosították munkásságukat. Ezzel ma—

gyaróz'ható az is, hogy befolyásuk a statisztikai tudomány általános elméletére és módszertanára nem tudott sem elég mély. sem elég határozott jel'leget ölteni.

A matematikai statisztikai irány meglehetősen gyér érvényesülésének egy másik okát érdekes módon egy olyan tényező szolgáltatta, melyet Guetelet hosszú távra a statisztikai tudomanyt erősítő tényezőként fogott fel: nevezetesen a hazai polgari közgazdasógtudomóny egyre fokozottabb előtérbe kerülése tudo- mányos életünkben. Érdekes módon ez a folyamat a hazai statisztikai tudományra

13 Thirling i. m. 37. old.

19 Saile Tivadar: Kőrösy József hatása a statisztika fejlődésére. MTA. Budapest. 1927. 83. és köv. old.

OUETELET 303

úgy hatott ki. hogy ugyancsak Ouetelet és a matematikai statisztikai tudomány

befolyását gyengítette az akkori polgári statisztikai tudomány deduktív módszer—

tani beállítottsága következtében. Tudományszervezési kérdések is közrejátszot- tak azonban abban. hogy ennek a rolkonjellegű tudománynak a hazai fellen—

dülése ennyire negatívan hatott ki a hazai statisztikára. A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottmányát 1878-ban már Közgazdaságtudományi és Sta—

tisztikai Bizottságga szervezték át, ami azzal az eredménnyel járt. hogy a leg- kiválóbb kutató szellemeket a bizottságon belül az új perspektíváklkal kecsegtető közgazdaságtu—domuá—ny ragadta meg jobban. Jól mutatja a statisztikat tudomány iránti "lelkesedés korának" a leáldozását hazánkban az a tény is, hogy az a két akadémiánlk által kiírt ;pályatétel. mely a Ouetelet örökségét jelentő irány köré- bő'l jelölte ki a kutatási témát, eredmény nélküli maradt: nevezetesen 1912—ben nem dolgozta ki senki a matematikai statisztika elméletének fő kérdéseit, 1915- ben pedig senki sem vállalkozott Guetelet hatásának felmérésére, melyet a mo-

dern statisztikai tudományra gyakorolt.20

A XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedében a modern statisztikai tudomány elméletében bekövetkezett nagyarányú és gyors fejlődés kétségkívül szintén abban az irányban hatott nemzetközi téren is. hogy a Ouetelet nézetei körül folyó módszertani viták gyorsan elenyésszenelk, és újabb problémák vit—a- tásának adjanalk helyet, különösen az első világháború előestéjén. A magyar statisztilkati tudomány és gyakorlat, mely erre az időre meglehetősen behozta tudományos fejlődésbeni lemaradását, híven tükrözi az európai statisztikai tu—

dományban ez időben uralkodó nézeteket, és így a fenti áll—ítás illusztrálrásául is szolgálhat. Az első világháború előestéjén a Ouete'let-téle statisztika problé- máival már csak főleg Láng Lajos, a magyar statisztikai tudomány akkori kiváló tudomá nytörténésze toglallkozik.

Láng (kiváló taxntörténeti nműve —- ,,A statisztika története" — 1913-ban jelent meg. és színvonalát az eredeti forrástanulmrányok. valamint Láng imponáló nyelvtudása még inkább európai l-átókörűv-é szélesítette. E műbe—n L—áng —— Ouete- let jelentőségének megfelelően — három fejezet-et szentel a huszon—ötből Guetelet tanainak, expozíciója": 1. Guetelet általános tanai. 2. valószínűségelmé'leti olajp—

vetése és 3. az átlagember fog—alma köré csoportosítva. Ha azonban meggondol—

juk, hogy Ouetelet életrajzát az ezt megelőző fejezet végén már tárgyalta. vala—

mint hogy külön fejezetben foglalkozott a Guetelet utáni statisztikával és ehhez kapcsolódóan külön Lexis működésével, akkor a Ouetelet-vel foglalkozó fejeze—

tek százm—át ötnél is többre. vagyis a mű egyötödénél is többre lehet tenni. ami önmagában is egyfajta értékelést jelent tu'domwánvtönténetli szempontból.21

Láng művének ezek a Guetelet köré csoportosítható fejezetei tulajdonképpen európai viszonylatban is egyedülállóan kerek és világos felmérését adják Ouete- let hatásának a statisztikai tudomány elméletére általában és hazánkban külö- nösen is. Érdemes tehat azoklka'l e keretben valamivel részletesebben is foglal- kozni. Kitűwnőnek kell ugyanis tartanunk azt az elemzést. melyet Láng Ouetelet alapvető elgondolásai vonatkozásában nyújt. nem mulasztva el egyetlen olyan gyenge pontot sem feltárni. melyből kiviláglik Ouetelet rendszerének ismeret- elméleti szempontból "dualista" jellege a természeti és morális, illetve a tágabb értelemben vett társadalmi törvényekre vonatkozóan. Ezen Láng főleg azt érti, hogy bár látja a különbséget, Guetelet néha egyenlőségjelet tesz értelmezésük közé, néha azonban teljesen azonosan kezeli azo'k'at. Ez utóbbi ,,egyoldalúság"

30 Thirríng i. m. 38., valamint 554 és köv. old.

21 Láng Lajos: A statisztika története. Bevezetésül Magyarország statisztikájához. Grill. Budapest.

1913. lX. 434 old.

304 " DR. HORVÁTH RÓBERT

kimutatásának, illetve azon passzusok feltánásáno'k, ahol Ou—etelet maga is tud—a—

t—álbran van a két eltérő terület különböző törvényszerűs—égeinek, nagy jelentősége van az egész Ouetelet—téle rendszer megítélése szempontjából, annál is inkább, mert a fatailaizmust hirdető epigonok éppen ezen a területen kötötték le magukat az említett egyoldalúság mellett kizárólagos érvénnyel. Láng elemzésének mély- ségére talán az az egyetlen példa is rávilágít. melyben azt mutatja be. hogy ez a dualista módszer néha váratlan eredményeket is produkált analitikai von—atko- záslban, amelyeknek tudom—ányos értéke vitathatatlan. lgy például az emberi élet- tartam meghosszabbodásának demonstrálása Ouetelet-niél egyszerre fizikai és társadalmi törvényszerűségek változásával egyértelmű. igen finom elemzéseket képviselnek Láng azon fejtegetései is, melyekben azt kapja eredményül. hogy midőn Ou—etelet-t elragadja ..a stílus szépsége". avagy a ,.nyelv költő—iszárnya- lása". gyakran emiatt tér le az egzalkt elemzés útjáról, és tulajdonít olyan értel- met elgondolásai—nak. melyeket eredetileg maga sem szándékolt. Ilyen jellegű szellemi produktumot lát Láng tipikusan a "bűnözésre való hajlam" vagy a ..há—

z—asod—ásra való hajlam" fog—álmaiban, mert ezek semmi esetre sem egyéni, indivi—

duórlis hajlamokat jelentenek Guetelet-nél. hanem inkább társadalmi valószinű- ségeket a nagy számok törvényé—nélk érvényesülését feltételezve.

Néiha, ha nem is a képzelet szárnyalás—a, de a "retorika" lendülete is elég ahhoz, hogy Ouetele't elfogadhatatlan megállapításokig jusson el Láng sze- rint. mint például akkor. midőn az emberi ih'iúsiágna'k tulajdonítja azt. hogy a fizi- kai és erkölcsi világ törvényszerűségei azonosságát nem óhajtja elismerni mint cselekvésének fokozott ikorlátait. E jellegzetes passzust érdemes idézni: ,,. . . (Gue- telet) minden általánosító hio'jliama daiczára többször érzi. miszerint a p'hysilkai és erkölcsi világ törvényei nem egyforma kategóriálk. De másrészt nem tud ellen—

állni azon haj—'lamánalk, hogy az ellenkezőleg gon'dofl'kozó'rknalk vagy még inkább az ellenkezőleg érző'knek minél kellemetleneb'büll adj-a elé a (maga gondolatait és érzelmeit. Ez a rkedvtelés'e hajtja őt ama még továbbmenő kijelentésre, hogy minel nagyobb a tudomány halad-ása, annál kisebb 'k—örre szorul az a hatalom.

melyet az ember önmagának tulajdonított... S hogy ez a keresett antithezis épen nem nélkülözhetetlen az emberi cselekedetek törvényszerűsiégiénelk bizonyí- tására. legjobban mutatják a mindjárt utána következő szavak, hogy másrészt a tudomány haladása minden lépésnél nagyobbnak mutatta az ember értelmi erejét, midőn be tudott hatolni oly törvényekbe, melyekről azt hitték. hogy örökre ismeretlenek maradnak az ember előtt . . ."22

Láng végső megállapítása a Ou—etelet—féle rendszer egészéről az, hogy an—

nak gerincét a nagy számok elméletének felhaszn—álása képezi. ,,. . . mely ha nem is neki (Ouetelet—neík) köszönheti eredetét, kétségtelenül ált-alia jutott szélles kiör—

ben igazi érvényesülésre", valamint: ,,Ouetellet érdeme az. hogy a valószínűségi számítást oly világos és érthető alwalkba öntötte, mely fényes irályániark legszebb példája . . Ez a kérdés tehát átvezet már a Ouetelet-diéile rendszernek Láng által megvizsgált második fő kérdéséhez: a vallószírnűségszámítás statisztikai tudo—

mányiban elfoglalt szerepének és jelentőségének a vizsgálatához. Láng világosan látja. hogy ennek segítségével a gyakorlaton vagy tapasztalaton alapuló inrdiulk- ció helyébe a tudományos indulkoió ilé—pett. mégis úgy véli. hogy Guetelet telje- sítménye e téren elmarad a jogos várakozások mögött, avagy az ő megfogalm-a—

zásában: ,,. . . az eredmények, melyelket ő ezzel a számítással elért, nemigen fe-

leltek meg (: felköltö'tt váralkozáSorkin—erk."23 Az azonban, hogy hazai vonatkozás—

22 Láng i. m. 372. és köv. old.

23 Láng i. m. 374. old.

OUETELET 305

ban meíldkora hiányt pótoltalk, főleg abból látható, hogy Láng még 1913-ban is

szükségesnek látja az 184ó-os Ouetelet—téle idevágó főmű alapján részletesen ezt az alapvetést összefoglalni. Ez nemcsak azzal függ össze, hogy a hazai fejlő- désben Ouetelet halála után még a Lexis—fé'le kontinentális német matematikai statisztikai irányzat gyéren volt képviselve, és azt szinte teljesen kiszorította a Mayr által képviselt nem matematikai vagy hagyományos társadalloimtudományi statisztikai irányzat, hanem főleg azzal is — amit Láng a későbbiekben adott hazai tantörténeti fejtegetései sem ewmelhettetk ki kellően -, hogy a hazai mate- matikai va'lószínűségszámítási tudomány sem akadt megfelelő képviselőkre Hat- vani István debreceni professzor folytatás nélkül maradt 17574es ikezdeményezé- sétől kezdve egészen Jordan Károly és tanítványa, Rényi Alfréd fellálépésréig, vagyis a jelen század hanmino'as. illetve ötvenes éveiig.24

Láng ambíciózus kritikája a Ouete'le't—féle tanrenxdszerről az átlagemberről

szóló tanítás bírálatával zarul. imely — megállapítása szerint -- ...Ouetelet

művének egyik legfontosabb tétele", de ugyanekkor ...egesziben véve ez leé- pezi munkája leggyöngébb részét.", Mégis különbséget tesz ebből a szempontból a fizikai átl—agemberre vonatkozó megállapítások között, melyek vizsgálata mind a népmozgalom. mind a morális emberi képességek és tulajdonságok vizsgála—

tán-ál tudományos szempontból is gyümölcsöző és nagy eredményeket produkált, míg a szellemi téren ,,nevetségesnek is látszhati'k". Az átlagember azonban mint analitikai tudományos eszköz is kihívja Láng ellenkezését. Szerinte Guetelet az átlagembert —— .,...mintha ösztönszerűleg érezné. hogy az átlaugem'berrel semmire sem lehet menni" — minden magyarázat nélkül típus—naik tekinti. noha ez utóbbi nem áll egyformán távol a végle'tektől. Ezzel tehát az átlagember ideál—

típussá, ,,'képzeleti lénnyé" válik Láng szerint, ami legalább olyan hiba, mintha az orvostudományban a teljesen ép és egészséges emberből iinduflinvánik ki mint átlagemberből, holott az inkább végletne'k tekinthető. Erre még rádupláz Ouete—

let, midőn ismét ,,minden indokolás nélkül" (megteszi az átlagembert a jó és a szép eszményének is. Láng jól látja, hogy az átlagember ilyen Ouetelet-féle koncepciójának statisztikai célolkra v-avló lfe'llhasználhatatlansága különösen a po- litikai átlagember vonatkozásában szem—be'sz—ölkő. Az ,.ideális" politikai rendszert ugyanis nem lehet azzal azonosítani, amely a végletek között középen helyez—

kedik el, hanem csakis azzal, (mely a legtöbb ember politikai aspinációinaikilelel meg egy adott országon vagy népességen belül. így hát (nem is meglepő, hogy Ouetelet e koncepciója olyan heves ellenzést váltott ki a hozzá közel álló tudó- sok között is, mint például Herschelnél a brüsszeli Belga Kinályli Tudományos Akadémián (1875). avagy Engelne'l, a budapesti lX. Nemzetközi Statisztikai Kong—

resszuson adott méltatás alkalmával (1876), de hasonló volt a helyzet Knapp (1872). de Foville (1885), Westergaard (1890) és Levasseur (1889—1892) megnyi- latkozásait tekintve is, miután ez utóbbiak mindegyike vitatta az ilyen jellegű statisztikai absztraikcióik lehetőségét, illetve jogosultságáfö. Láng végső fokon e koncepció elhibázott voltát Ouetelet betegségének, az 1855-ben elszenvedett szélütés következményének tudja be. minthogy megállapítása szerint ez időtől kezdve ez a zseniális szellem megszűnt továbbfejlődni.

Láng műve (: Ouetelet—féle rendszer elemzése után szinte teljes körképet ad a statisztika fejlődéséről. nemcsalk hazánkban, hanem a főbb európai országok—

ban is az első világháborúig bezárólag, mint ezt már említettük. Az ún. ,,Guete-

2'- Jordan Károly: Matematikai statisztika. Budapest. Athenaeum. 1927. 316 old.; Rényi Alfréd: Való- színűségszámítás. Egyetemi tankönyv. Tankönyvkiadó. Budapest. 1955. 746 old.

75 Láng i. m. 413. és köv. old.

6 Statisztikai Szemle