Fényes Elek statisztikai munkássága

É v Intézetek Részvénytőke

szama nagysaga

1919—ben . 486 711,264.038 Lei

1920-ban . 542 1,966,663.899 ,, 1921—ben . 556 _, 2.406,400.470 ,, 1922-ben . 683 3.334,767.780 ,, 1923-ban .

724 3.814,987.780 ,,

Amint a fenti adatok mutatják, a pénz- intézetek számának legnagyobb növekedése 1922—ben észlelhető, míg az alaptőke legna- gyobb, mintegy 1800/0—0s emelkedése 1920-ra esik. Ha azonban a román valntának lerom- lását tekintetbe vesszük és a részvénytőkét átszámítjuk aranyra, nyilvánvaló, hogy a fenti számszerű haladás inkább visszafejlődést je—

lent, mert aranyértékben a pénzintézetek rész- vénytőkéje nagyobb volt 1919-ben, mint

1923-ban.

Az 1923. év folyamán alaptőkét emelt 63

ulni-l'Ill-llllnnl-l-IIl-lunllll-I-null-Illanll-n-unnnonull-n IIIIIIIIIIIIIIIIIIIll-II.!!!-ll'lllllilluúcniII.-II-OHIIIIIIICIIIOII

HEGYÉB

pénzintézet, amely emelés 363,470.000 leinek

felelt meg. Ujonnan alakult 41 pénzintézet 116,700.000 lei alaptőkével.

A nagy pénzszűke, amely már 1922-ben kezdődött és 1923—ban fokozódott, bénítólag hatott a pénzintézetek működésére, amelyek kénytelenek voltak a hiteleket megszorítani.

A közölt adatok alapján elvitathatatlan tény- ként lehet leszögezni, hogy Románia gazda—

sági viszonyai az 1923. esztendőben javultak.

Azok, akik ezt tagadásba veszik, a kérdést csak a relatív oldaláról bírálják, t. i. abból a szempontból, hogy a konszolidáció terén tényleg elért eredmények hogyan aránylanak az adott lehetőségekhez. Ebből a szempontból véve tényleg lehetséges a konszolidációt ta—

gadni, mert Románia természeti kincsekben olyan gazdag, hogy azok céltudatos kihasz- nálása révén már régen fel kellett volna épülnie azokból a sebekből, amelyeket a há- bOrú ütött az ország gazdasági életén.

.

ll.-ill.-..n-l-nnnlnniceai-ll-llllncnlnnlnnlunlulllnll-llulllu.n.-.-elemelt-...annnnunnununuc-nunc--...l-nn-..n-n-n-c-n-nunill-nl-ll

Fényes Elek statisztikai munkássága?

Oeu'vres statistigues d'Alexis Fém/933) A fiatal Magyar Statisztikai Társaságnak

immár bevett szokásává lesz, hogy évenkinti ünnepi ülésén egy-egy kiváló magyar statisz- tikusnak emlékét idézi fel a multból. Jól esik ez a megemlékezés a magyar statisztika úttörői—

ről és továbbépítőiről, mert a magunk mai mun- kájához ihletet és biztatást nyerünk belőle. De nem tagadhatjuk, hogy valami fájó érzést is támaszt bennünk az a gondolat, hogy az elmult idők statisztikusainak még módjukban volt az egész Magyarországgal foglalkozniok és remé- nyekkel telve szövögethették egy kialakuló nagy, hatalmas nemzeti állam szivárványos képét.

A mai napon szenteljünk néhány percet Fényes Elek emlékezetének, akire talán a régi magyar statisztikusok közül leginkább rá- illenek e szavak, mert hiszen nem tudunk hozzá hasonló statisztikust, aki olyan fárad—

hatatlan szorgalommal, fajának és hazájának olyan lángoló szeretetével iparkodott volna megismertetni az országot, annak földjét, népét, természeti kincseit, s aki a maga idejében olyan hatást gyakorolt volna nemzetére, mint amilyen hatással volt Fényes Elek. A mai nemzedékből talán csak a statisztikusok is—

merik még a nevét, de 80 évvel ezelőtt, amikor

az 6 ,,Magyarország statisztikája" megjelent, már országos nevű ember volt, akinek a tár—

sadalmi, sőt később a politikai életben is jelentékeny szerep jutott.

Nem szándékozom e rövid megemlékezés keretében részletesen foglalkozni Fényes Elek pályafutásával és működésének egész jelentő—

ségével, csak utalok Keleti Károlynak Fényes Elekről a Magyar Tudományos Akadémiában 1877-ben tartott gyönyörű emlékbeszédére.

Keleti Károly részéről ez nemcsak egy kíváló tudósnak elismerése tudóstársa iránt, nemcsak- egy kitűnő stílusérzékkel megáldott írónak remekül megszerkesztett írásműve, de egy igazán nemesen gondolkodó embernek nobilis ' gesztusa is volt, mert hiszen Keleti Károly volt az, aki szándékán és akaratán kívül meg—

keserítette Fényes Elek utolsó éveit azzal, hogy az 1871-ben megszervezett országos statisztikai hivatal igazgatói állását elnyerte az arra szintén igényt tartó Fényes elől.

A mellőzés olyan fullánkot hagyott Fényes szívében Keleti iránt, hogy — bár később sokban enyhült közöttük a viszony — holta napjáig se tudott iránta felmelegedni. Keleti mégis megragadott minden alkalmat, hogy

!) A Magyar Statisztikai Társaság 1924. évi május hó 15—iki ünnepi ülésén tartott székfoglaló előadás;

Cette étudc a pam en langue frangaise dans la Revue de la Société Hongroise de Statistigue. 1924 No. 2.

menv-,

1924 —341— 7—8. szám.

' Fényes kiválóságát hangoztassa. Az 1876viki statisztikai kongresszuson, mely Budapesten tartatott, francia nyelven méltatta az ekkor rövid idő előtt elhunyt Fényes érdemeit, a következő évben pedig akadémiai emlékbeszéd- jével tett hervadhatatlan engesztelő pálmaágat

Fényes zöldülő sírjára.

Ez a mai megemlékezés csak némi ízelítőt kíván adni Fényes sokoldalú munkásságából, ismertetni kívánja munkájának módszerét s mintegy tallózás lesz abból a rengeteg anyagból, amitó élete folyamn felhalmozott, hogy lássuk, milyen kincsek rejlenek könyvtáraink porlepte polcain, azok számára, akik komolyan kívánnak foglalkozni a régi Magyarország állapotaival.

Fényesnek első nagy úttörő munkája : ,,Magyarországnak és a hozzá kapcsolt tar—

tományoknak mostani állapotja statisztikai és

geograftal tekintetben" 1836 április havában

indult meg. Fényes ekkor még a 29. évét sem töltötte be. Alaptermészete a komoly studiumok felé vonzotta. Jellemzi a szerénység, amely első kötetének következő szavaiból tetszik ki:

,,Erzem, hogy munkám nem tökéletes, érzem, hogy benne számos botlások és hibák fognak felfédeztetni ; de azért ki ezeket nyilvánosan javítja meg, az nem engem szégyentt meg, hanem tulajdon hazájának tészen hasznot,

mert engem nem htuság, hanem tiszta hasz- nálni valo' ktvánás ösztönzött írásra".

Fényes Eleket, ki akkor irodalmilag még teljesen ismeretlen ember volt, mindjárt az elsö kötet megjelenése után, 1837-ben az Akadémia levelező tagjává választotta. A munka hat kötete elég gyors egymásutánban jelent meg, a hatodik 1840 elején. Eredetileg hétköte- tesnek tervezte; a hetedik kötet lett volna ,,Magyarország statisztikája", de ezt 1842 ele- jén mégis külön kötetben adta kis ez annyi- ban nem összefoglalása a hatkötetes munká- jának, mely Magyarországot községekig menö részletességgel irja le, hogy a népességi ada- tokat a "Magyarország statisztikája" című művében az újabb adatok szerint módosítja.

Első hatkötetes munkájának tehát összefog- lalása tulajdonképen nincs, mégis ,,Magyar- ország statisztikája" tekinthető annak, mely mintegy betetőzi azt és mintegy szerves egésszé teszi. Ezt akét, de egynek tekinthető munkát tartom Fényes legkiválóbb alkotásának, mert későbbi munkái vagy csak ennek rövidített és némileg módosított kiadásai, vagy amennyi- ben talán módszer és az adatok nagyobb bő- sége tekintetéből magasabb színvonalon mozog- nának is, hibájuk, hogy befejezetlenek, sőt legtöbb esetben csak nagy méretekben meg—

kezdett munkák maradtak.

Legnagyobb érdeme Fényes Eleknek az, hogy ő volt az első, aki Magyarország népes- ségének nemzetiségek szerint való megosz- lását községről községre menve kiszámította és megállapította. Ezt az óriási munkát pedig úgy látszik, többször is megcsinálta, mert ,,Magyarország statisztiká"-jában megyénkint

más nemzetiségi és vallási adatokat közöl,

mint előbbi hatkötetes munkájában s a később megjelentekben is a népesség szaporodásával természetesen változtatnia kellett a népesség megoszlására vonatkozó adatokat, ezt pedig csak a községi adatok alapján tehette meg.

,,Magyarország statisztikája" című könyvé- ben meg is magyarázza, hogy miként álla—

pította meg a nemzetiségi adatokat. Az egy—

házi sematizmusokban mindenütt megtalálta, hogy milyen nyelvet használnak az egyes lel- készségekben. Ahol a plébániák egynyelvűek voltak, ott könnyű dolga volt, a hívek összes számát az illető nemzetiséghez számította.

Ahol azonban több nyelv szerepelt, ott azt az elvet állította fel, hogy az egész gyüleke- zet népességét a legelső helyen megnevezett nyelvhez vette s ettől csak ott tért el, ahol nyilvánvalóan nem a nép uralkodó nyelve volt első helyen feltüntetve a sematizmusokban, mint pl. a szatmármegyei róm. kath. németek- nél, vagy a szabolcsmegyei gör. kath. magya- roknál.1) Ahol a lelkészség több községből állt, levelezés útján, vagy más módon igye—

kezett megtudni, hogy az egyes politikai köz- ségekben melyik az uralkodó nyelv. Nyilván- való, hogy ebben a tekintetben eltérő, sőt ellenkező információkat is kapott, ez okoz- hatja, hogy egyes községeknél változtatta a nemzetiségi jelleg szerint való megjelölést s ehhez képest a nemzetiségek számára vonat- kozó adatokat. A gyakorlatban azonban még- sem teljesen az általa felállított merev elv szerint járt el, mert pl. a városoknál és nagyobb községeknél az egyfelekezetüeket megosztotta bizonyos kulcs szerint, ha azok különböző nyelvűek voltak.

Annyi bizonyos, hogy Fényes Elek rend- kívül fáradságos és lelkiismeretes munkát végzett és az általa kihozott nemzetiségi ada—

tokat a későbbi rendszeres népszámlálások, ha apróbb részletekben nem is mindenütt, de nagyban és egészben szépen igazolták. Az ország népességének és nemzetiségeinek meg- oszlását ugyanis, amint már Fényes is megjegyzi egy helyen, elsősorban az egynyelvű községek és városok lakossága dönti el, amelyeknél a nemzetiségi hovatartozás teljesen kétségtelen.

1) L. Fényes Elek: Magyarország statisztikája.

1. r. 32 lap.

— A vegyes vidékeknél viszont, amennyiben az adatok csak hozzávetőleg állapíttattak meg, az esetleges tévedés, ha csak irányzatosságro'l nincs szó, mindkét irányban lehetséges, s ezek a tévedések rendszerint egymást kiegyenlítik.

Fényes idejében Magyarország lakossága nem—

zetiségi tekintetben még nem volt olyan kevert, mint újabban, bár már akkor is voltak jelei a mind erősebbé váló vegyülésnek, másrészt a nemzetiségi állapot megváltozásának is.

Több olyan község lehetett akkor anemzeti- ségi átmenet stádiumában, amelyeket ma már egynyelvűeknek könyvel el a statisztika.

Viszont azonban akkor még sokkal több volt a tisztán egynyelvű község és város, melyek—

nek jórésze azóta a forgalom megélénkülése folytán vegyesnyelvűvé vált. Mindenesetre a nyelvhatár is élesebb volt akkor s így a nem—

zetiségek számának megállapítása nem járt olyan nehézséggel, mint ha népszámlálás hiá- nyában ma kellene ezt a műveletet elvégez- nünk. Ez azonban nem von le semmit Fényes érdeméből, az ő idejében az ő munkája való—

ságos szizit'uszi munka volt.

Fényes munkájának abban a tekintetben is nagy jelentősége van, hogy azokkal szem—

ben, akik Magyarországot megvádolták a nem- zetiségek erőszakos megmagyarosításával, min—

denkor rámutathatunk az ó hangyaszorgalom—

mal összegyűjtött adataira, melyek világosan mutatják, hogy a nyelvhatárok az állítólagos magyarosítás dacara nagyjából most is ott vannak, ahol 80—90 évvel ezelőtt voltak.

Csupán a nyelvhatárokon belül történt bizol nyos mértékű magyarosodás, ami azonban kül- földi példák szerint nem is felel meg annak az aránynak, amely a magyar nyelvterületen belül a magyarság és a nemzetiségek száma között fennállott. Bátran állíthatjuk, hogy más országokban ilyen nagy nemzeti többség mel- lett s ennyi idő alatt jóval nagyobb arányú beolvadás következett volna be.

Fényes Elek, habár statisztikai munkáiban a népesség más viszonyaira is kiterjeszkedett, és a gazdasági statisztikát is erősen kultiválta, mégis szemmelláthatólag legszívesebben idő- zött minden munkájában a nemzetiségi statisz—

tikánál, úgy látszik, ő maga is ezt tartotta legfontosabb témájának. Még abban a munká- jában is, amelynek beosztását és irányát a magyar közvélemény nem tudta helyeselni, az 1857-ben megjelent ,,Az ausztriai birodalom statisztikája" címűben, amelyet úgyszólván teljesen osztrák források után írt,— a. nemzeti- ségi adatokat Magyarországról a saját számí- tásai alapján közli és nem fogadja el az 1850. évi osztrák népszámlálás tendenciózus

adatait. Kár, hogy az ezután megjelent két munkájában: ,,A magyar elem és ellenesei"

(1860) és ,A Magyarbirodalom nemzetiségei és ezek száma" (1867) már elhagyja tárgyi- lagossága, mert e két munkájában olyan túl- zott adatokat közöla magyarságról, amelyeket nem lehet indokolni. Utóbb említett munká—

jában ugyan azt mondja (11. l.), hogy ,,Az egyes községektól adatokat kellettvén szerezni rájöttem, hogy az egyes községeknél az 1857.

évi összeírásban is vannak kimutatások a nemzetiségek számáról, melyeknek alapj a ugyan az 1850—51-i önkéntes bevallás, de már nem megcsonkított és elferdített alakban. Jelenleg tehát e községi kimutatásokat tartom az egye- düli biztos alapnak, mellyel a különféle nem—

zetiségek részrehajlás nélkül kiszámíthatókf Lehetséges, hogy Fényesnek ezek az ere- deti községi kimutatásokrendelkezésre állottak,, és 6 ezek alapján'állapította meg új számait, melyek az addig közltektól lényegesen eltérnek, különösen a németek és tótok rovására. Fényes eseteket sorol fel ,,A Magyarbirodalom nem- zetiségez'a című munkájában (8. l.), hogy az

1850. évi osztrák népszámlálás alkalmával

hogyan hamisították meg az eredeti községi összeírásokat. Fényes szavaiból az vehető ki, hogy ő viszont az eredeti hamisítatlan köz—

ségi kimutatásokat használta fel ott, ahol azokhoz hozzájuthatott. Ha ez tényleg így van, ez mindenesetre menti eljárását. Ezekből az összesítésekból azonban a magyarság javára olyan magas szám jön ki, amely a valóságban semmiesetre sem lehetett. Nem tudjuk ezt máskép magyarázni, minthogy a szabadság—

harcot követő elnyomás idején a hazafiasan érző németeknek és tótoknak jó része a nép- számlálások alkalmával magyarnak vallotta magát, már csak azért is, hogy tüntessen az elnyomó hatalom ellen. Az így keletkezett adatok azonban napvilágot nem láthattak, mert az osztrák hatóságok azokat —— mint Fényes állítja — önkényesen megváltoztatták.

,,A Mayyarbirodalom nemzetiségez'u című munkájábanegyébtekintetbenistöbbtévesésegy- másnak is ellentmondó adat van. Ha objektív mértéket akarunk alkalmazni, meg kell állapíta- nunk, hogy ez a munkája jóvalkevésbbé gondos, mint első munkái. Az az érdeme mégis megvan e könyvének, hogy Erdély nemzetiségi adatait is vármegyék, azon belül kerületek, azutan székek és üókszékek szerint is közli.

,,Magyarország statisztikája" című munká- jában, melyet a már említett okból legjobb munkájának tartok, érdekes összeállítás van arról is, hogy az egyes felekezetek hívei hogyan oszlanak meg nemzetiségek szerint.

1924 —343——— 7—8. szám.

Minthogy ez a kimutatás egyházmegyék és egyházkerületek szerint van meg, ezzel Fényes olyan statisztikát állított össze, amely még az újabb adatok szerint sincsen meg, csupán országosan van meg az egyes felekezetek hiveinek megoszlása nemzetiségek szerint.

Érdekes, hogy Fényes adatai ebben a tekin- tetben is mennyire közel állanak az új hiteles adatokhoz. Neki ugyanis a sematizmusok révén tudomása van nemcsak az általánosan ismert dolgokról, hogy pl. a római katholikusok magyarok, németek, tótok és horvátok. vagy hogy a görög katholikusok oláhok, rnthének és magyarok, hanem a ritka kivételekről is.

Igy tudja azt, hogy Krassó—Szörényben van- nak római katholikus oláhok, Szlavóniában

horvát reformátusok stb.

A zsidókat Fényes első munkáiban a fele—

kezetek'es a nemzetiségek közöttIS egyaránt ki—

mutatja. Érdekes azonban megfigyle ni, hogyan változik felfogása egyrészt a zsidóság polgári helyzetének megítélése, másrészt a zsidóság nemzetiségi hovatartozása dolgában. Első munkáiban még bizonyos ellenérzéssel és idegenkedéssel beszél a zsidóságról. Szinte aggodalommal látja iszonyú nagy szaporasá- gukat, különösen az északi megyékben, ahol a Lengyelországból való bevándorlás folytán ellepik a vidéket, ,,főkép pedig Hegyalját, hol - már az utasok nem csekély bosszúságára minden városi és falusi korcsmát zsidók fog- laltak el". A zsidó nép hallatlan szaporodá- sának szerinte a bevándorláson kívül más oka is van, úgymint a jókori házasság, a súlyos kézimunkák szorgalmas kerülése s a mérték- letesség. A zsidók polgárositása ügyében az a nézete, hogy MagyarorSzágra nézve a fokon- kinti előrehaladás mindenesetre tanácsosabb, mert nálunk más viszonyok vannak mint Franciaországban vagyEszak Amerikában ahol már megtörtént az emancipáció s felteszi azt a kérdést, hogy ,,a zsidók egyszeri emanci- pációm nem szülne- e törvényesített egyed—

árúságot".

Ezeket a sorokat 1841—ben megjelent

"Magyarország statisztikájáa-ban irta (84. l.).

Következő nagyobb munkájában: ,,Magyar—

ország leirása"

,,Mikor látják által a keresztények s legkö- zelebb magyar hazánk fiai, hogy a zsidóknak tulajdonított hibák, ha és mennyiben igazak, csupán az emancipáeió által orvosoltathatnak meg gyökeresen'. Ugy látszik, hogy elöbbi munkáinak megjelenése óta Fényesre is erősen hatott a 40—es éveknek túlzottan liberális eszmeáramlata. Még jobban megértjük ezt, ha Keleti Károlynál azt olvassuk, hogy Fényes (1847) már következőkép ír:,

Elek abben az időban egyik lelkes vezetője volt az ellenzéki radikál-körnek. ])

Első munkájában a zsidókat még mint külön nemzetiséget kezeli, a szabadságharc után megjelent munkáiban azonban a zsidókat már többnyire mindenütt a magyarsághoz számítja, sőt már az 1848—ban megjelent ,,A Magyarbirodalom statisztikai, demogműai és történeti tekintetben" című munkájában, mely- nek szintén csak első kötete —— Komárom vár- megye — jelent meg, meg is jegyzi, hogy ,,mivel a zsidók általában tudnak magyarul, őket egye- nesen a magyar nyelvűek közé számláltuk".

Fényes Elek nagy gondot fordított az álló xnépesség minden lehető viszonyainak kuta- tására, ehhez képest kevés munkát szentel—

hetett a népmozgalomra.

0 csak azt a néhány népmozgalmi adatot közli amelyeket az egyes felekezeti sema—

tizmusokban talált Érdemes ezt a néhány adatot, amelyet ,,Magyarozseág statisztikája"

című munkájában (56. 1.) ad közre, szemügyre venni, mert ezekből mégis következtethetünk az akkori szaporodási viszonyokra.

A római katholikusokról a rozsnyói egyház- megye 1839. évi népmozgalmi adatait ta áljuk könyvében. Eszerint az egyházmegye népes- sége volt ebben az évben 148.262, a szüle- tések száma 6.642, halottaké 4.132. A termé- szetes szaporodás tehát 2.510. A mai számítás szerint 1000 lélekre esett 44'8 születés, 27'9 halálozás és 16'9 szaporodás. Megjegyzi azt is Fényes Elek, hogy az arány ,,a tiszta magya- roktól lakott füleki esperességben a szület- tekre nézve volt 1 : 281/3, meghaltakra 1 :411/4, a tótok által lakott hideggarami kerületben

születtekre lz241/3, meghaltakra 1 :55".

Átszámitva ezeket a most szokásos arány- számokra, kiderül, hogy a magyar esperes- ségben a születési arány 1000 lélekre 353, a halálozási arány 24'2, tehát a szaporodás 11'1; míg atot esperességben az arányszámok jóval kedvezőbbek: születés 41'1, halálozás

180a, szaporodás 22'9.

A reformátusok népmozgalmáról már több adata van Fényesnek. A dunamelle'ki egyház- kerület 297545 főnyi református népessége 1840-ben következő számokat produkálta:

3255 házasságkötés, 12.257 születés s 9.600 halálozás. A szaporodás tehát 2657. 1000 lélekre esett eszerint 10'9 házasságkötés, 41'2 születés, 32'3 halálozás, 8-9 szaporodás.

Látnivaló, hogy ekkor még a dunántúli és a dunamelléki (pestmegyei) reformátusságnak is milyen magas volt a születési aránya, bár

1) Keleti Károly, Fényes Elek emlékezete 14. !

a nagy halandóság a természetes szaporodást mérsékelte. Az adatok egyházvidékenkint is megvannak, s ezekből azt látjuk, hogy a természetes szaporodás már akkor legkisebb volt a baranyai reformátusságnál, de nem annyira a születési arány alacsony volta, mint inkább a nagy halandóság miatt.

A tiszántúli református egyházkerületnek 1838. évi adatait szintén közli Fényes Elek.

A lélekszám volt ekkor 711499 lélek. Szü—

letett ebben az évben 30.707, meghalt 24,130,

házasságra lépett 8076 pár. Az 1000 lélekre

eső arányszámok eszerint: házasságkötés: 11'4, születés: 43'1, halálozás: 33'9, szaporodás: 92.

Az ágostaiakról két adatot közöl, amelyek- ből kitűnik,, hogy az a nagy szaporodásbeli különbség, amely a felvidéki és az alföldi lntheránusok között ma mutatkozik, már akkor is megvolt. Adunamelléki szuperitendenciához tartozó nyitrai esperességben (31.139 lélek) 1837—ben esett 1000 lélekre 40'9 születés, 33'1 halálozás, 7'8 szaporodás. Ellenben a nyíregyházi evangelikusoknál (13.000 lélek) 1836—ban az arányszámok voltak: 46'1 születés, 81'6 halálozás, 14'5 szaporodás.

Itt egy kis össszehasonlítást is tesz a franciaországi megfelelő adatokkal, minthogy szerinte ,,a politikai számtudomány jelenleg Franciaországban legjobban kedveltetik" . (581. ) Az arányszámok, amelyeket itt közöl, mai tízesrendszer szerint alkotott arányszámainkhoz szokott szemünknek nagyon különösnek tűnnek fel. Pl. az egész népesség aránya az újszü- löttekhez, mint 312/3zl, vagy a férfiszülöttek aránya a nőnembeliekhez mint 16 : 15. Ezeket és a többi arányszámokat csak úgy tudjuk érté—

kelni, ha a jelenleg szokott módon átszámítjuk.

Ertékes népmozgalmi adatokat ígért Fényes Eleknek az a sok kötetre tervezett munkája, amely 1848-ban jelent meg, amelyből azonban az egyetlen Komárom megye látott napvilágot.

Ebben a könyvben Komárom megye népmozgal- mát az 1846. évről mind a három felekezet szerint külön adja s ez adatokból meg lehet figyelni a már akkor is feltűnő különbséget a katholikusok és reformátusok szaporodása között. Az adatok ugyanis a következők:

§ ' w 1000 l'l k

§ " ] i % csitte re

, . S É : l 2 — :

XV alla s § ;; § l o 53 *' . m

c) '." ':D * D. 5 ! ._É D*:

; $ § o ! S ; IE 3 %%

ie ...? 03 E 1 w ?, 1 E" :? *"

' l i

Róm. kath. 88.799 4.184? 2.738? 1.446 47'1180'8 16'3 Református 44.852 1.889 1.564 325 42'1134'9 7'2

Ágostai 5.128, 223, 134, 89 43-5126—117-4

% i l l i

Érdekesek Fényesnek azok a kísérletei is, amelyekkel Magyarország népességének fog- lalkozás szerint való összetételét igyekszik megállapitani. Képzelhető, hogy milyen szinte a lehetetlenséggel határos munka volt ez abban a korban, amikor még rendszeres ösz—

szeírások erre vonatkozólag egyáltalán nem voltak. Számítási módszerét több helyütt elő is adja, s most, mikor e tekintetben is majd—

nem részletre kiterjedő anyag áll rendelke—

zésünkre, szinte mosolyognnnk kell azon a naiv és kezdetleges módszeren, hogy ő pél- dául a tanítók, iparosok és kereskedők szá—

mát próbálja megállapítani. A papoknál még csak könnyű volt a dolga, mert az egyházi névtárakból azok számát elég könnyen meg- állapithatta. Igaz, hogy a zsidóknál erre vonat- kozólag sem volt adata, itt tehát egyszerűen ? annyi papot vett fel, amennyi a zsinagógák száma (410. I.). Az egyetemi, akadémiai és gimnáziumi tanárok számát is meg tudta álla—

pítani, de már a róm. katholikus elemi iskolai tanítók számára vonatkozólag nem volt adata, tehát itt minden plébániára egy tanítót szá- mított. A görög katholikusoknál már csak minden második paróchiára egy ,,iskolames- terta, s görög keletieknél minden elemi isko- lára egy tanítót, a zsidóknál, minden zsina—

gógára egyet, míg a protestáns tanítók száma úgylátszik az egyházi névtárakból rendelke—

zésére állott. Az állami, megyei és királyi városi tisztviselők számát megtalálta a tiszti címtárban, de már a püspöki és szabadalma—

sabb városok tisztviselőinek számát a királyi városi tisztviselők száma szerint becsülte meg.

Az egyházi és világi nemesség gazdasági tiszt—

jeit egyszerűen annyira becsülte, ahány falu és mezőváros az országban számláltatik, a községi jegyzők számát pedig annyira, ahány 1000 lélek az országban van. Mint a későbbi adatokból ki- tűnik, az utóbbi két becslés meglehetősen nagy.

Az ügyvédek számát is valószínűleg magasra

becsülte, mikor 5000 főben állapította meg.

Az iparosok számára vonatkozólag —— úgy látszik — csak egyes vármegyékre és váro—

sokra vonatkozólag voltak adatai, amelyekből következtet azután a többi vármegyékben és városokban levő iparosok számára is. A keres—

kedők számát már ő maga sem kísérli meg- határozni, annyira lehetetlennek tartja. A legé- nyek és iparosok számát annyira teszi, amennyi a mestereké. Végül a jobbágyok és zsellérek számát csak az 1805. évi összeírás alapján tudja közölni s csupán az előbbiek számát próbálja az egész jobbágytelkek számának

(950000) hárommal való szorzata útján

750000 ben megállapitani.

1924 ———345— 7—8. szám.

A népesség polgári állapot szerint való, megoszlásánál kimutatja a nemesek számát, azután a királyi városok lakosait, a szabad jászok és kunok, a hajduk számát és a 16 szepesi város népességét, ,,kik mintegy a nemesek és parasztok között állnak". A neme—

sek számát 544000 főben állapítja meg, s érdekes, hogy 0 számot nemzetiség szerint

is részletezi ilyenformán: magyar 467405.

szlávajkú 58.000, német és oláh 21.666.

Ezt a részletezést több későbbi munkájában is közli, de arról sehol sem ad felvilágosítást, hogy e számokat milyen alapon derítette ki és hogy a németek és oláhok számát miért feglalta együvé.

Komárommegyérőlszólómunkájábanegyéb- ként felekezeti adatokat is közöl a megye 12.979 főnyi nemességéről, kik közül akkor szerinte 7.862 volt református, atöbbi 4.835 néhány evangélikust kivéve róm. katholikus.

A nemességben tehát egészen más a fele- kezeti arány, mint az összes népességben, ahol a róm. katholikusok száma majdnem két—

szerese volt a reformátusoknak.

Röviden utalok még arra a sok érdekes gazdasági adatra, amelyeket Fényes külön- böző munkáiban közöl. Csupán a műveltségi állapotra és a bűnügyi statisztikára vonat—

kozólag közölt néhány adatát és észrevételét óhajtom megismertetni. ,,Magyarország statisz- tikájában" megpróbálja megállapitani az is—

kolák és az iskolába járók számát felekezetek szerint. A protestáns iskolákra vonatkozólag

— úgy látszik —— pozitiv adatai vannak, ellen- ben a katholikus iskolák és iskolásgyermekek számát öt egyházmegye adataiból az egész ország katholikusaira arányositva számítja ki.

Végeredményben megállapítja, hogy a görög

katholikusoknál mindössze 80 lélekre esett

egy elemi iskolai tanuló, a görög keletieknél pedig csak minden 48 emberre. A római katho—

likusoknál ez az arányszám 141/5, a reformátu- soknál 139/15, az ágostaiaknál 112/3, a zsidók—

nál 10 Érdekes tehát, hogy az e számokból kivehető műveltségi sorrend már akkor is telje—

sen ugyanaz volt a felekezetek között, mint ma.

A középiskolákra vonatkozólag természete- sen sokkal részletesebb és pontosabb adatai vannak.

A bűnözés nagyságára az egyes várme- gyék rabjainak számából következtet, s a rabokról néhány felekezeti adatot is közöl.

Már Keleti Károly megemlíti emlékbeszé- dében, hogy Fényes Eleknek az a munkája lett volna legjobb, amelyből csak a komárom—

megyei kötet jelenhetett meg 1848 február- jában. Úgy látszik, ennek a munkának a

folytatását a szabadságharc mozgalmas ese—

ményei akadályozták meg s igazán nagy kár, hogy a többi megyék leírását nem bírjuk ilyen részletességgel. Három évig nem is hallat magáról Fényes Elek, végre 1855—ben már az abszolutizmus ideje alatt újra előjön nem annyira tudományos, mindinkább gya- korlati szempontból rendkívül értékes mun- kájával "Magyarországi geográfiai szótára"- val. Ezt a munkát ő már régen tervezte s 1847-ben megjelent "Magyarország leírásaa című könyvének előszavában "legforróbb régi vágya tetőpontjának" nevezi Magyarország geograiiai szótárát. Ez a munka négy kötetbe osztva betűrendben foglalja magában Magyar- ország minden egyes községének, sőt pusz—

tájának részletes leírását. Nem foglaltatik azonban benne Horvátország. a katonai vég- vidék, sőt még az Erdélytől visszakapcsolt Partium sem, mert az időközben újra vissza- került Erdélyhez, amelynek községei termé- szetesen itt sem szerepelnek. Még a hárem szlavon Vármegye községeit is hiába keres- sük ebben a könyvben, holott előbbi mun-

káiban 1) megcáfolhatatlan történeti adatokkal

igazolja ezeknek közvetlenül az anyaország- hoz való tartozandóságát.

Fényesnek ez a munkája mai napig is egyetlen a maga nemében, mert azóta jelen- tek meg ugyan hivatalos és magán helység—

névtárak, de azok egyike sem fogható Fényes munkájához. Fényes geográfiai szótára nem- csak rideg statisztikai adathalmaz, nemcsak közigazgatási, egyházi és egyéb beosztásokat tartalmaz, hanem élvezetes olvasmány is, mert közvetlen modorban leírja a községek fek- vését, nevezetességeit, nagyobbaknál azok történetét is. Az egyes községek leírásán meglátszik ugyan, hogy különböző források- ból kapta az anyagot és az arányosság rová- sára néhol túl bőbeszédű, máshol pedig a kelleténél rövidebb, de ez csak azt a buzgal- mát mutatja, amellyel minden rendelkezésére álló adatot igyekezett felhasználni és köz- kinccsé tenni.

Valószínű, hogy ehhez a munkájához annak a gyüjtésnek községi anyagát használta fel,, amelyet a Komárom megyével megindult nagy—

szabású munkájához akart eredetileg kiadni.

A szabadságharc után —— úgy látszik —— le—

tett ennek a munkának a továbbfolytatásáról, s a meglévő anyagot ebben a geográfiai szó- tárban tette közzé.

Fényes Eleknek saját szavaiból kivehető- leg is ez a geográfiai szótár volt legkedve—

1) L. Magyarország statisztikája II. rész 116. lap.

sebb alkotása. Más munkáiban is legszíve- sebben időz a leíró, aprólékos részleteknél.

Nem volt ő a mai értelemben vett statiszti—

kus, aki kutatni igyekezett volna a nagy szá- mokban mutatkozó törvényszerűségeket, a társadalmi élet jelenségeinek összefüggését és egymásra való hatását. Megelégedett azzal, hogy minden lehető részletre kiterjedő raj—

zott adott, de ebbe aztán belefektette min—

den tudását és beleölte egész munkaerejét.

Talán nem véletlen, hogy éppen akkor panasz—

kodik teste gyengeségéről és erőtlenségérőlf) amikor jelzi, hogy már gyűjti az adatokat a geografiai szótárához. Micsoda utánjárást, leve-' lezést és munkát jelenthetett akkor annak a temérdek aprólékos adatnak összegyűjtése, kiegészítése és rendszerezése, amelyet a geo- grafiai szótár négy kötete magában foglal?

Fényes Elek életében és munkáiban két korszakot lehet megkülönböztetni: a szabad—

ságharc előttit és utánit. A szabadságharcig pályája folytonosan emelkedő volt s munkái közül is azok a legjobbak, amelyeket ebben az időszakban írt. Geograíiai szótárát is ide- számítom még, mert ennek az anyaga., talán a kézirata is megvolt már a szabadságharc

2) Magyarország leírása 1847. Előszó.

előtt s csupán a közbejött zavarok miatt nem adhatta ki azt előbb. Talán a kenyérkereset.

talán egyéb ismeretlen körülmények arra, kény- szerítették, hogy az abszolút korszakban állást vállaljon s írásaiban is bizonyos mértékben megalkudjék az adott viszonyokkal. Ez tár—

sadalmilag félszeg helyzetbe hozta és gyanu—

sításoknak tette ki. Én azonban meg vagyok győződve, hogy Fényes Elek szívében akkor is jó magyar ember maradt, mert nem lehet feltételezni, hogy ő, ki írásaiban annyi sze—

retetet tanusított hazája iránt, nemzetének multjat olyan áhítatos tisztelettel tárta fel, jövő nagyságán pedig olyan féltő gonddal munkálkodott, később megtagadta volna érzel- meit. Hiszen még később is, ahol tehette, bár jóhiszemű tévedéssel, vagy néha még kissé az igazság rovására is igyekezett nem—

zetét jobb világitásba' helyezni és védelmezni ellenséges lekicsinylésekkel szemben.

Fényes Elek megérdemli, hogy minden magyar ember kegyeletes tisztelettel gondol—

jon reája, mi statisztikusok pedig egyik leg- nagyobb úttörő mesterünknek kell hogy tekint—

sük őt, aki megvetette az alapját Magyarország nemzetiségi statisztikájának s ezzel a későbbi hivatalos magyar statisztikának is alig éitékel- hető nagy segítséget és támasztékot nyujtott.

Kovács Alajos.