EGYÉB TÁRGYÚ TANULMÁNYOK
Száz esztendős a ,,Statistik des Königreichs Ungarn", Fénye Elek magyarországi statisztikája?
Le centenaire de ..Statistt'lc des Kőnigret'chs UngawV, slatistigue fatte par Alexis Fény sur la Hongrie.
Hésumé. Lu S('l('llL€ statisligue honi/rum- remonle ('I ll! premiere moilió tlu XIX sz'eele,
Le premier (Juve/Ige slfilixligue synllzűltr/ne (le fail 183? el 1841
avocul. eorrexpon.
lunym' hongruise (( ele entre pur Alexis Felryes, membre
(lrlnt de la Sm'iéle Srnmnle Hongroise ('I'Acmlűnzíe [long/mise (les Sciences), Ce travail, (lui eomprenru'l (Ine Fényes (:
full, (les renxeiynnnenls statistiguex rerueíllis pur L'erlruil (lemlil seul lr
elm, uolumes, eut un tel Stu-rex
lui. un erti-(lit pour l'e'lmnger.
compremlre 'lem' rmlmnex. mais premier volume (( éle [min-ímé Il (( puru (i ln fin (le 1843.
dom" il _!) " enniron un siecle sous le titre de Slu—
tíx t i k (l e .s K ii n ig/ r e ie li s (' n (] (1 r n, lie livre es! imlmrlunl nnn seulement puree (,ue ("est le pre- nn'er uuvruye xtulisligue de [ring/ue elrung/er", [uit [nu- un Hung/mix sur notre, pays: Il est important unssi paros ([ue c'esl, en (late, notre premiere sla- lz'slir/ne (lestinée (? renseiyner l'elrrlnger sur la [lme _r/ríe_ [[ (lenne un tableau exact de la Hongrie (le ISM, (lui eompluif [MM 110 13 millions rl'lmbítunlx.
Notre [I'll/N rwuil. ri eelle eper/ue. pre—ulne dir mille (59.717) pro/esseurs on instiluleurs. el 56.562 person—
nes uppnrlennnl ("1 In eulégorie des [onelíonnuiryx' et (les gens (le profession libérale. (fex elni/res (lon- nen-t une irlee (In niveau (Izz'uvuii (llOl's Iu Hongrie Ha [mint (le vue (le In rullure inielleeluelle. lit, pnlilígue dmmnierv protectimmz'sie de I'llutriehe. ln balance ale nolre emnmeree críérieur
s'est 8,I'2(i 195
florins, ep (lm nmnlre nettement, pour le temps malyró I.fl
soldép ulors pur nn e.t'eetlent (le
of! (1 (mra l'mnrruye de Feny/ex, la uíflln'lilé éca- nomigne (le ln Hongrie.
Ba'za József. a Mzwvar Tudós Társasá"
D. D
felelmetes hírű l'iírz'ilója az 1837—1841.
években ismételten megemlékezik Fényes Elek ..országos" ügyvéd töhl) kötetben ké—
szülő hazai statisztikájáról. Ez a munka (Magyarország és a hozzá kapcsolt tarto- mányok mostani állapota statisticai s gen grapliiai tekintetben I——-ll. köt. 1837, III.
1838 lV———V. 1841) két ízben nyert aka—
démiai jutalmat, 1837-ben és 1841-ben.
Mindkét alkalommal Bajza, illetve Czuczor Gergely és Luczenbacher János ajánlására.
(elterjedt teves adatok cz'il'olatz'iul német nye
Amikor Fényes 1837-ben elkészíti M gyarország statistirája I. kötetét, Bajza következő szavakkal ajánlja a nagy juta—.
lomra: Megérdemli (( roppant fáradság é,
szorgalom miatl, mellylie illy munkálni készítése kerül, ellene szól azonban a so hibás mint, melly benne foglaltatik (lrodt
Közl. 1912. 363 l.).
Kétségtelen. hogy Bajza kritikája ösz tönzőleg hatott Fényes Elekre. aki elhat rozza. hogy Összes eddigi gyüjtései alapjá , átfogó statisztikai művet készít Magya orszag jelen állapotáról s azt a külföldön
*ven bocsátja közre. Ilyen előzmények után jelent meg 1843 utolsó napjaiban. mintegy;
sűrített kivonataul az előzőknek, Fényes első átfogó, hazai statisztikája a Stutistik des Königreichs (Tny/urn !. 'llheril. (Peslli, 1843. 331 l.) Művet két reszesnek tervezte, de a második rész nem készült el soha.
Sem levelezésében, sem későbbi műveiben nem olvasunk utalást erre vonatkozólag.
A Slrllistil." (les Ix'f'íníyreielzs I'nyurn mégis befejezett egésznek mondható. Ez időrendben első hazai statisztikánk. mel egyetlen kötetben szakszerűen (is röviden tárgyalja Magyarország földrajzi, népcs—
ségi, mezőgazdasági és bányászati, ipari és kereskedelmi viszonyait s mindezekről pon—
tos képet nyujt a hazai és külföldi érdek—
lődők számára. ,
Annak jellemzésére. milyen jelentőséget kell tulajdonitanunk :! százéves Fónvesf
1) Statistik des Königreichs l'ngarn von Alexius von Fényes. l,:mdes-Advocat, Referent des LandwirtschaHs-Vereins t'i'n' das Königreich lfn- garn und lx'orresp, Mitgliud der Ungar. gelehrten Gesellschaft. ]. 'lllwil, Pestli. 1843. Az összehason—
lító párhuzamoknál felhasználtuk .l. von (,saplo- vics: Gemálde von lTngern lmll. Pustlr 182!) és Magda Pál: Magyarországnak és a hatál—őrző kato- naság vidékének legújabb statisztikai geográfiai l irása (18191 6. műveit, valwmint a Magyar Tud Társaság 1837—42. övi jelentéseit. (L. lrodl. Közl.
1912. évf. 358. es köv, 1.3 A Fényessel foglalkozó újabb magyar szakirodalommal l,: Kovács Alajos Száz év Fejér vármegye kiizsógeinek nópesedéstör.
ténetóhől (M. Stal Szle. Wim. il, sz. "2484 és köv, Li A
l—3. szám — 47 — 1944
statisztikának, rá kell mutatnunk arra, 1938-ban a Fém'es—statisztítka Fejér Vár—
milyen rendkívüli módon elhanjagolt álla— megyére vonatkozó ,,népmozgalmi" adatait potban volt a statisztikai tudomány ha- egybeveti az lDBO-as népszámlálás ide- zánkban a XIX. század első felében. A la—
tin nyelvű tudományosság alkonyán, mely- nek utolsó nagy egyénisége Berzeviczy Ger- gely inkább társadalompolitikai és közgaz- dasági helyzetképeket, mint statisztikákat közöl, csupán négy magyarországi tudós foglalkozik ezzel a tudmnányággal. Közü—
lük kettő, a német származású Srhwartner és a szlovák Csaplovics bizonym politikai éllel, enyhébb. illetve élesebb magyarelle- nességgel tárgyalják a hazai közállapoto- kat. Csaplovicsnál például állandóan Ungern szerepel Ungarn helyett, jelezvén, hogy a szerző Magyarországot, mint poli—
tikai megjelölést nem 'a magyarok országa.
hanem csak'mint a magjarországi népek
* hazája értelemben hajlandó elismerni.
Magda Pál, a soproni ev. lyceum pro- fesszora. aki 1819-ben adja ki ,.Magyar—
országnak és a határőrző katonaság vidé- kenek legújabb statisztikai geográfiai le—
írása" című művét,, az első magyarnyelvű statisztikai kísérletet, kétségtelenül hala- dást jelent nyelvi tekintetben, de tudomá—
nyos téren alatta marad az előbbieknek.
Magda statisztikájának főhibája a rendszer—
itelenség. Felosztása nem ad teljes képet a századeleji Magyarországról, összegezni nieg'éppenséggel nem tud táblázatai nin- csenek. Műve mai szemmel inkább kortör—
téneti érdekesség, mint tudományos érték.
Fényes Elek, ..országos" ügyvéd, a Magyar Gazdasági Egylet előadójának s a Magyar Tudós Társaság (Akadémial level-ező tag—
jának dolgozatai viszont, már szabáIyOS statisztikai felmérések, tervszerű összeállí- l'issal és hiteles táblázatokkal. Ezért mond- hatjuk, hogy a mas,yar statisztikai tudo—
many, melynek kezdetei
nem fűződhetnek Schvaitner vagy Csaplo—
vics nevéhez de Magda Pal nemzeti szem—
pontból kifOfráslalari de szakszerűség te- kintetében igen hiányos dolgozatához sem;
voltaképen Fényes Elek munkasságával.
az 1837—42 között kiadott többkiitetes gyűjtéssel s a szerző százesztendős ma—
gyarországi statisztikájz'lval kezdődik.
A statisztikust — mielőtt még a részle- tes tárgyalás során rámutatnánk Fényes vizsgálódási módszerére, annak előnyére és
hátrányaira —— nyilvánvalóan az érdekli.
hogyan dolgozott :az első hivatásos magyar statisztikus, miben mutatkozik Fényes mű—
veinek kivételes jelentősége. Kovács Alajos
l töltött? is, Hagia !
l! lines/ets/Lrnl—g '
vonatkozó adataival s gondos párhuzamá—
ban így jellemzi Fényes szerepét a magyar statisztikai tudományban: ,,Elévülhetetlen érdeme, hogy első volt, aki Magyarország egész népességét az 1830-as években közsé—
genkint, teljes vallásfelekezeti és nemzeti—
ségi megoszlás szerint megállapította, még pedig a különböző egyházi névtárak segít- ségével. A vallásfelekezeti adatokat szám szerint megkapta ezekből a névlárakból.
Az egyházi beosztás szerint közölt adatokat azután polgári községek, mezővárosok és a hozzájuk tartozó puszták szerint csoporto- sította járásonkint, (( járási összeget pedig megyei adatokká összesítette a szabad kirá- lyi városokkal együtt". Megállapítja, hogy adatainak főjelentősége kétségkívül az.
hogy csupán ezek hasonlíthatók össze a mai adatokkal, mert ő az egyedüli statisz- tikusunk, aki a száz év előtti Magyarország 'alamennyi községét és lakott helyét (tehát a pusztákon élő népességet is) feldolgozta s így'adatai révén a pusztai helyek községgé válása s a községek fejlődési vonala tisztán megállapítható. Ha a fentieket egybevetjük az idézett tanulmány két további kritikai megállapításával, melyek szerint Fényes a községeknek csupán nemzetiségi jellegét adja meg s .,műveinek minden érdemük mellett megvan az (( hibájuk, hogy az ős:—
szesíte'sek elég Sokszor nem egyeznek a részletekkel, egyrészt (( sajtóhibák miatt, másrészt, mert a számok ellenőrzése nem olyan lelkiismeretes, mint a mai statisz—
tikai kiadványokban" tisztán láthatja az olvasó, hogy Fényes művének felbecsülhe—
tetlen értéke Magyarország első statisztikai felmérése, kétségtelen hibája viszont, hogy adatait (a népességi és felekezeti adatok ki- vételével) bizonyos fenntartással kell fogad—
nunk, különösképen összegezéseit_ melyek csak hozzávetőleges képet nyujtanak Ma—
gyarország ipari, kereskedelmi stb. viszo- nyairól. Ne felejtsük el azonban, hogy amit ma a többszáz embert foglalkoztató rend—
szeres statisztikai szolgálat végez, azt Fé- nyes Elek a száz év előtti ,,mozgó statis:
tikai hivatal" egymaga, minden segéderő és segédeszköz nélkül végezte. Munkatelje- sítménye tehát joggal mondható ember- felettinek s tudományos értékén túl ez 'is fokozott megbecsülést biztosít számára a magyar tudományosságban.
De térjünk vissza a most száz éve ki-
WM
1—3. szám
adott nagy ,,kivonat"-ra, a Statistik des Königreichs' Ungarn tárgyalására. A könyv előszavában —— ezt még 1841 november 13-án írta a szerző, a mű úgy látszik két évig heverhetett a pesti. illetve bécsi cenzor asztalán — a nemzeti megujhodás korának szellemében írja: ,,Minden polgár számára szép és hasznos dolog, hogy szülőföldjét megismerje. Különösen kötelessége ez an- nak, akinek módjában áll befolyást gyako- rolni a törvényhozásra". Megvallja, az eféle statisztikai ismertetés magyar vi- szonylatban kétszeresen nehéz, úgy a kü- lönleges politikai helyzet s a legfontosabb adatok hozzáférhetetlensége miatt, mint azért, mert Sehwartner ,,korszakalkotó"
működése után kell fellépnie. Bevallja, említett okok miatt hosszú ideig ingado- zott, megírja-e művét vagy sem, végül is nemzeti érzülete és tárgyilagossága győzött, sorra kiadta a korábbi gyüjtéseket s elké- szítette a Magyar Királyság jelen statiszti- káját, melyet századik évfordulóján a kö—
vetkezőkben méltntunk.
Fénves műve öt különálló részből áll.
melyek szintén kisebb fejezetekre oszla- nak. Az első részben Magyarország földjé—
ről. kiterjedéséről. hegyeiről, vizeiről, csa- tornáiról, a terület termőképességéről és éghajlati viszonyairól szól. .lellemzőnek kell mondanunk, hogy ő az első magyar statisztikus. aki felismeri a dunamedeneei geopolitikai egység tényét s amikor tiltako- zik Erdély kényszerű kiilönállása ellen, a kárpáti peremvonalban határozza meg azt a védelmi ivet, mely a mindenkori Magyar- országnak elsőrendű létérdeke, mely _nél—
kül az zavartalan állami kibontakozását biztosítani nem képes. Számításai szerint a
Magyarbirodalom 6.175 Bmérföldet tesz
ki, melyből a reinkorportált Erdély. Dalmá—
cia, Horvátország és a katonai határőr- vidék levonásával az ú. n. szorosan vett Magyarországra 4.112 Elmérföld esik. Fé- nyes teriileti statisztikája szerint:
Magyarország (tartományok és tars—
országok nélkül) ... 4112 El mérf.
Horvátország ... 172 ,, ,,
Katonai határőrvidékek ... 610 ., ,,
Erdély ... 1007 ,, ,,
Dalmácia ... 274 ,, ,,
Összesen 6175 El mérf.
Megjegyzi azonban, ha a mesterségesen kialakított déli határőrvidéket Magyar- és Horvátország között felosztjuk, úgy a tu—
lajdonképeni magyar terület 4.434. Horvát-
ország pedig 460 Elmérföldet tesz. (Stat.
——48——
Acsupán egyetlen zárszámadást közöl fejte—
1944
5.) A történelmi Magyarország területileg—
Európa vezető hatalmai közé tartozik —' állapítja meg Fényes 1843—ban —, hiszen
1.000 Elmérfölddel nagyobb, mint Porosz—
ország, 500 [) mérfölddel nagyobb, mint Nagybritannia gyarmatai nélkül és önma- gában is nagyobb, mint Hannover, Szász- ország, Württemberg. Bajororszá", Szardí- nia, Portugália és a Toscániai nagyherceg- séfr együttvéve. Csupán kétötöd-résszel ki- sebb, mint a korabeli Franciaország, vi- szont az osztrák császári állam (így enge—
délyezi a cenzor!) nagyobb részét képezi, úgy, hogy már kiterjedésénél fogva széle- sebb politikai, önkormányzati és gazdasági, valamint kulturális jogok illetik meg. Szak- szerű hegy-vízrajzi leírás után, mellyel mint korábban a kárpáti hegyvonulat be- mutatásakor a magyar tájegység magasabb_
földrajzi egységét bizonyítja. röviden fog- ' lalkozik a magyarországi megyék termő- földjének minőségével és termelési átlagai- val. Erről külön statisztikát nem kapunk,
getése végén, melyből kitűnik. hogy a ter- mékeny síkság és dombvidék átlag 2000 Úmérföldet. a homokos területek 700 és
a hegyvidék 1.594 Elmérföldet tesznek.
Az ország klimatikus fekvését illetően mérsékelt égövi területnek mondja Magyar- országot, bár egységes éghajlatról szerinte nem beszélhetünk, mivel az északi és déli, nyugati és kel-eti peremvidékek éghajlata egymásnak ellentmondó, ami nemcsak az évi átlag hőmérséklet eltéréseiben, hanem a termények különféleségében is megmutat- kozik. Az éghajlati változásokról közelebb- ről nem tesz említést, éppígy nem találunk _, statisztikát arról sem, hogy a termőterüle— ' tek hogyan oszlanak meg az egyes termé—
nyek szerint, ami egyébként nem meglepő, mert ilyen természetű felosztásokkal később ; sem találkozunk a XIX. századi magyar és külföldi statisztikákban. Ezzel szemben ; míg Csaplovics és Schwartner csak két, ,
illetve három, 6 már öt csatornát emlit, ? mint a délvidéki Ferenc- és Béga-csatornát,
a Veszprém. Székesfehérvár és Tolna me- gyét összekötő Sárvíz- vagy Palatinus- csatornát, a somogy-, báránya—tolnai Ka- posi- vagy Zichy—csatornát s végül a So- mogy, Veszprém és Tolna megyékben hú- zódó Sió—csatornát, mely utóbbi 1821 és 1835 között készült. Fájlalja, hogy a ma- gyar vizhálózat még legnagyobbrészt sza- bályozatlan, bár a Dunán már elkezdődtek '
—3. szám __49_ 1944 bizonyos munkálatok. (Célzás a Széchenyi
által kezdeményezett Duna—szabályozásra!) A munka második részében Magyar- ország népességének nemzetiségi és vallási, foglalkozási és helység-statisztikáját kap- juk.
Népesség. Adatait az 1838. évi összeírás alapján állítja össze, de megjegyzi, hogy ahol ez hiányosnak mutatkozott, saját ku- tatásaival egészítette ki azt. Megállapítja, hogy Magyarország és Erdély népessége — a sorkatonaság és a felsőbb iskolák tanuló- ijfúságának leszámítása'val 12,880./:06 lélek.
"Ebből Magyarországra és a társorszá—
gokra l_1,367.091. Erdélyre 1.513.315 lakos esik, A maga idején figyelemre méltó lehetett a katonai határőr—vidékek statisz—
tikai kimutatása, melyet elsőnek ő közöl területenkinti részletezéssel. Eszerint:
a horvát határvidéken . . . 498497 lélek a szlavóniai ,, 259.158 ,,
a bánáti ,, 250935 ,,
az erdélyi ,, 180894 ,, a négy határvidéken összesen 1,189.479 lélek
lakik, 605622 férfi és 583.857 nő.
Nemzetiség. Fényes nyelvi-nemzetiségi statisztikája szerint 1843-ban Magyarország lakossága következőkép oszlik meg:
magyar ... 4,812.759 tót ... 1,687.256 német ... 1,273.677 oláh ... 2,202.542 horvát ... 88607 9
szerb ... 828365
sokác ... 429868
vend ... 40.865
rutén ... 442303 bolgár ... 12.000 görög és cincár . . 5.680 francia ... 6.150 örmény ... 3.798 montenegrói . . . . 2.830 klementinus . . . . 1.600
zsido ... 244035
összesen 12,880.407 lélek.
Megjegyzi, hogy a cigányok összeszá—
molását említett összeírás figyelmen kívül hagyta s így az megközelítő pontossággal sem állapítható meg. Viszont saját szá- mításai alapján kimutatja, hogy a magyar- országi és erdélyi sorkatonaság 75.107 tagból áll, míg a felsőiskolák tanulói lélek- száma 34.545. Tehát sorkatonasággal és ta- nulóiijúsággal együtt Magyarország népes- sége 1843—ban 12,990.058 lelket tesz ki.
Ez a nemzetiségi statisztika az 1838.
évi összeírás alapján készült. Megemlítjük,
hogy az összeírás nem terjedt ki a nemzeti—
ségekre, ezek számát ő maga állapította meg a községek nemzetiségi jellege alapján.
Meg is jegyzi Fényes, hogy az korántsem végleges helyzetkép, csak míg pontosabbat nerm közölhet, jobb hiján tekintse irány—
adónak az olvasó.
Vallás. Az 1843. évi németnyelvű Fé- nyes—statisztikában két felekezeti kimuta- tást találunk; szerzőre jellemzően egyiket a nemzetiségi adatok előtt, a másikat a fe- lekezeti iskoláknál. A mai statisztikus rendszerezése még ismeretlen fogalom Fé- nyesne'l, aki inkább ,,elbeszélő", mint össze- gező statisztikát ad. A vallásra vonatkozó statisztikák közül az első Magyarország és Erdély vallási megoszlását közli, a má—
sodik kizárólag Magyarország felekezeti adatait, utóbbit az 1840-es egyházi névtá- rak alapján.
Magyarország és Erdély vallási meg- oszlása Fényes szerint a következő:
római katolikus ... 6,130.188 görög katolikus ... 1.322344 ág. evangelikus . 1.006.210 református ... 1,846.844 unitárius ... 47.280 görög nem egyesült . . . 2,283.505 zsidó ... 244035
összesen 12,880.406 lélek
Magyarország felekezeti statisztikáját (Erdély leszámításával) az 1840. évi egy—
házi névtár-ak felhasználásával készítette el. Ebben a felekezeti megoszláson kívül a magyarországi klérus megoszlását is közlik Számításai szerint Magyarországon 1840-ben:
hívők száma papság száma
római katolikus 5,922.812 9422
görög katolikus 863.856 1.367
ág evangelikus 795.876 586 református ... 1,616.876 1,666
görög nem egyesült 1,746.246 2,303
zsidó ... 241.632 410
11,187.298 15.754
Ha ezt a statisztikát egybevetjük né- pességi alapkimutata'sával, ahol Magyar- országra és a társországokra Erdély leszá—
mításával 11,367.091 lélek esik, megállapít- ható, hogy a Magyarországra vonatkozó fe- lekezeti kimutatás 179373 lélekkel keve- sebbet mutat ki, mely hiányrólatovábbiak- ban sem ad magyarázatot. Egyébként ő az első statisztikusunk, akinél a nemzetiségi kérdés egyházpolitikai tekintetben is szere-
pel. így kimutatja, hogy az evangélikus
4
1—3. szám
gyülekezetek közül 272 szlovák, 128 ma- gyar, 113 német és 4 vend. a református gyülekezetek közül pedig 1.397 magyar, 13
szlovák és 11 német nemzetiségű.
Foglalkozás. Fényes foglalkozási sta—
tisztikája a mai rendszerezéssel szemben szétesőnek tűnik, de ne felejtsük el, hogy előtte ezzel senki sem kísérletezett. Beje—
lenti, hogy csak a magyarországi főfoglal—
kozások részletes bemutatását óhajtja adni 5 eszerint tanárokat, tanítókat, közalkalma- zottakat, szabad foglalkozású értelmiséget, kereskedőket, iparosokat, földműveseket és katonaságot különböztet meg.
Sajnálatosan már az első foglalkozási ágazatnál (tanárok, tanítók) csak a tanáro—
kat részletezi, a tanitóságnak csupán végle- ges létszámát közli. Idesorolja——indokolat—
lanul —— a t'elsőbbt'okú iskolák tanulóit fe—
lekezeti megoszlás szerint, melyre a tanári- tanítói felsorolás után Visszatérünk. A taná- rokat (tanítókat) szintén felekezetek szerint osztályozza. Az 1834/35. évi iskolai kimu- tatások alapján katolikus egyházi vagy vi- lági irányítás alatt álló tanintézetekben ——
szerinte m 4.547 tanerő működött, ezek kö—
zül 57 a pesti egyetemen, 106 a katolikus egyházi főiskolákon, 66 a középfokú (gim—
názium, retorikai, poetikai iskolák) tan—
intézetekben. 380 a minta (10) és nyilvános (125) népiskolákban. 256 a határőrvidék (Erdély leszámításával) középfokú (20) és elemi (78) iskoláiban és 3.317 tanító az egytanerős községi iskolákban. A görög- katolikus iskolák 476 tanárt, illetve tanítót foglalkoztatnak. Az evangélikus tanintéze- tekben és népiskolákban az 1841. évi szu—
perintendensi kimutatás szerint 1.074 tan—
erő működik, a reformátusoknál 2.301, a görög nem egyesülteknél 909. a zsidó isko—
lákban 410. Összesen: a magyarországi fe—
lekezeti és nyilvános jellegű iskoláknál Fé- nyes szerint 9.717 tanár, tanító és pedagó- giai segédszemélyzet működött a száz év előtti Mugyurorsuigon.
Mint említettük, a felsőbb iskolák ta- nulói létszámát is részletezi. A róm. kato- likus akadémiákon, líceumokban és gim- náziumokban, valamint a pesti tudomány- egyetemen összesen 18.905 beiratkozott nö- vendéket talál. Az evangélikus felsőbbfokú iskolákon 3.640, a református felsőbbfokú iskolákon 6.500, a görög nem egyesültek karlócai hittudományi főiskoláján és újvi- déki gimnáziumában 500, a különböző hit- felekezetek erdélyi felsőbb iskoláin kere—k- számban 5.000 beiratkozott tanuló van
__50_
19441843-ban. Itt is jellemző, hogy ez alkalom—i mal Erdélyt és Magyarországot együtt tár- gyalja, míg a tanerők foglalkozási felsoro- lásából ez nem tűnik ki.
Közalkalmazottak. Számuk az 1840. évi magyarországi állami sematizunus szerint 4.304 királyi tisztviselő és díjnok. Ezen ki- vül az összes ispánságokon, valamint a jász-kun kerületekben, Hajdúságban, a 16 szepesi városban és a reinkorporált me- gyékben 2.458 tisztviselőt és 3.617 bréralkal- mazottat, illetve gyakornokot talál. Az 52 szab. kir. városban 4.423 a tisztviselői lét- szám. A püspöki és kiváltságos városokban ugyancsak 4.423 tisztviselő, a határőrvidé- ken 249 tiszti rangú egyén, 2.048 altiszt (sic!) és 558 polgári tisztviselő van. Az egy- házi és nemesi birtokok gazdasági tisztvise- lőit 14.548-ra teszi, a közigazgatásban közreműködő falusi jegyzők számát (a ha- tárvidékek nélkül) kereken tízezerre.
megyei és állami ügyvédekről külön kimu- tatást nem közöl, mert ezek az ispánságok (alispáni hivatalok) és szabad királyi váro- sok keretében teljesítenek' szolgálatot, de megjegyzi, hogy csak Pesten 1840-ben 372 ügyvédet tartottak számon, a bírósági ügy— _ védek száma az egész ország területén ösz- 1_
szesen 5.000 volt.
Az orvosok és gyógyszerészek száma 1840-ben 2.500 volt, az egyéb beosztású tisztviselőké 2.434. Összesen tehát a szabad-
foglalkozásuak rétege és a magyar hivatal—
noki kar 1843-ban 56.562 személyt tett ki.
Kereskedők, iparosok, kézművesek. A _, magyarországi kereskedelem Fényes meg— ' állapítása szerint igen sajnálatos helyzet- ben van, mert legnagyobbrészt zsidók, gö- rögök, cincárok, örmények és szerbek. el-
enyésző számban szlovákok foglalkoznak'
kereskedelemmel. Magyar kereskedő—réteg még egyáltalában nincs s a német polgár— ' ság is alig foglalkozik ezzel. A magyar—
országi kereskedelem adatait könyve más __
helyén közli. : iparosok és kézművesek f számát 125569 személyre teszi, ezek közül 28.734 az önálló kisipari vállalkozó.
Földművesek. Csupán a letelepült, tehát bérföldön (úrbéri) dolgozó földművesek számát közli. Ezek szerinte elérik a három— ' negyed milliót s ehhez a számhoz hozzá '- kell adnunk a települetlen munkaerőket. a ' mai zsellérség elődjét. Erre vonatkozó szá—
mításait — mint irja w- később teszi közzé, ennek nyomát azonban nem találjuk.
Katonaság. A békele'tszám 101913 főt tesz ki, amiből 65.929 a reguláris és 35.984
1—3, szam —— 51 ———- 1944 (1 határőrvidéki haderő létszáma. A Ilábo- Az ötödik csoport városai (10 és 20.000 rús létszám az egész ausztriai birodalom lakos közötti) napjainkban legnagyobbrészt területért (Magyarországot és a társamat—
gokat is beleértve) 361000 fő.
Városok és helységek. Fényes kimuta—
tása szerint (1061.) a történelmi Magyar—
ország területén 1843—ban 52 szab. kir. vá- ros, 12 hatz'irr'írvidéki város, 8 püspöki szék—
hellyel bíró vái'os, 54 kiváltságos város, 783 nagyközség és 13.765 falu van. A magyar királyság városait nagyságuk szerint 7 ka- tegóriába osztja. ;; elsőbe a korabeli Ma—
gyarország legnépesebb vámsa, a 64.374 lel- ket számláló Pest tartozik, melyhez szerző szerint hozzá kell sza'tmítanunk Buda sza- bad varost (31.247) lakossal) és Óbuda nagyközséget (7.636 lakossal). Ha e hál'tMll helységet, melynek csak a Duna által, il- letve közigazgatásilag vannak elválasztva egymástól a közel jövőben egyesítik. úgy ll'lagyarország jövendő fővárosának _" írja
—— 103258 lakosa lesz, ami igen tekintélyes lélekszám. hiszen megközelíti Prágát. mely—
nek 1837—ben 105.529 lakosa volt. Tanulsá—
gos párhuzamot von az európai fővárosok és az egyesítendő Budapest között lélek- szám tekintet—ében. Magyarország fővárosa 1843-ban egyharmadát teszi a 333682 la- kósú Bécsnek s alig felét a 247366 lakost számláló Berlinnek. Ebből arra következ- tet, hogy a magyar városiasodásnak az ipar és kereskedelem révén nagyobb lendületet kell adnunk, hogy hazánk ezen a téren se maradjon el .az ausztriai tartoim'inyoktol és a külföldtől.
A második csoportba az 50.000 lakost meghaladó városok kerülnek. Ilyen váro- sunk 1843—ban csak egy van: Debrecen.
50.520 lakossal.
A harmadik csoportba a 30.000 lakoson felüli. de 50.000—et meg nem haladó váro—
sokat sorolja. Ilyen négy van: Kecskemét (37.089), Pozsony (35.254), Szeged (33.030) és Szabadka (31.720). E felsorolz'ishól is ki- tűnik, hogy Kecskemét, Budapest és Debre- cen után az ország harmadik városa az el—
múlt 100 esztendő folya-mán szembetűnően visszaesett, míg társai időközben meghalad—
ták a 100000 lakost.
A negyedik csoportban (20 és 30.000 la- kos között) három várost találunk: Mis—
kolcot (26.654), Zombort (21.086) és Szé—
kesfehérvárt (20.670). Itt említésre méltó Miskolc fejlődése, míg a két utóbbi arány- lag visszaesett az elmúlt évszázad fo- lyamán.
polgári középvárosoknak mondhatók.
Ezeknél megfigyelhető, hogy az egykori bány—avárosokkal szemben az ipari és keres—
kedelmi kőzpontok rendkívül felvirágzot- lak. Azok a városok pedig, melyek sem egyik. sem másik kategóriába nem soroz- hatók, valósággal stagnálnak az elmúlt száz év alatt. Ide tartoznak: Nagyvárad (18.276).
Eger (18.076), Temesvár (17.506), Selmec- bánya (17.479). Komárom (17.922), Jász—
berény (17.582), Nagykőrös (17.207), Arad (17.135), Újvidék (16.978). Szatmárnémeti (16.905), Nyíregyháza (16.128). Nagyki—
kinda (15.672), Versec (15.658), Győr
(15.539). Gyula (15.202), Pécs (14.287),
Nagybecskerek (14.700). (lyőng'yős (14.649).
Sopron (13.385). Baja (13.008), Vác
(12.363), Eszék (12.262), Zágráb (12.231).
Esztergom (12.170), Pápa (11.936). Kassa (11.738), Tata (11.666). Pancsova (11.245).
Veszprém (11.238) és Fiume (10.341).
A hatodik csoport városai ma is közép-, illetve kisvárosok. Közülö-k egyesek száz év előtti lakosságuk (it—tízszeresére emelked- tek, de akad közöttük olyan is, melynek lé- lekszáma alig kétszerese a száz év előttinek.
Fényes ebben a kategóriában a következő- ket emliti: Szolnok (9. 965) Szekszárd (9833). Nagykaioly (9.691), Zimony (9.521). Mohács (9.165), Varasd (9.026).
Nagykanizsa (8.746).
(7.661), Eperjes (7.609),
Zilah (8.048). Lagos lírsekújvár (6.785), l'ngvár (6.776). Keszthely (6.744). Nagy- szombat (6.086)_ Pétervárad (6.477), Nyitra (6. 076) Szakolca (6.049). Mz'trmarossziget (5 911) Modor (5.735), Fehértemplom (5. 560) Munkács (5. 471) Lőcse (5.449).
15,16 (5 .409). Rozsnyó (5.38 7), Sárospatak (5.192) Kalocsa (5.17
7)
Szombathely (5.133) Nagybánya (5.109) és Körmöc—bánya (5.054).
A hetedik és utolsó csoportban kis pol- gárvárosok és várossá fejlődött telepe-.k so—
rakoznak, 1.000 és 5.000 lakos között.
Ezeknél megfigyelhető. hogy az elmúlt száz év alatt aránylag keveset fejlődtek.
kivétel Karloca, mint a magyarországi gö—
rög nem egyesült egyház vallási központja.
Losone és Diósgyőr ipari városok és Pös—
tyén fürdőhely. Fényes a következőket em—
liti: Bártfa (4.658), Pöstyén (4601) Pet- rőc (4.266), Késmárk (4.223), Felsőbánya (4.168), Kapronca (4.122). Karlóea (4110), Vinga (4.104), Szomolnok (4.514), Rima—
szombat (4.096), Losonc (3.947). Trencsén
4;
1—3. szám — 52 —— 1944 (3.128), Egerszeg (3.422), Szentgyörgy alatt megkétszereződött. Átlagban az élő- (3313), Diósgyőr (3.264), Szepesváraljai állat- és gyapjúkivitel (ha minden egyes (3.114), Károlyváros (3.033), Vasvár (2.951),
Zeng (2.785), Újbánya (2.822), Belovar
(2.428) , Pozsega (2.217), Bród (2.468), U-Lubló (2.361) , Magyar—Óvár (1.960), Zólyom (1.794), Bélabá—nya (1.740), Felka (1.495) (inezda (1.385), Menyhárt (1.341), Mateóc (1.316) és Poprád (1.370).
A legfontosabb helységszámitások a Statistik des Königreichs Ungarn 41—58.
lapjain találhatók, mely táblázatok rend- kívüli értékűek a száz év előtti népesség—
történeti helyzet vizsgálata szempontjából.
Ezen statisztikák természetesen csak a mai
állapotokkal összehasonlítva tanulságosak,
amint ezt Kovács Alajos —— Fejérmegyére vonatkozólag — Fénves adatai, illetve az 1930. évi népszámlálás adatainak egybe- vetésével idézett tanulmányában már 1938—ban megkezdette.
A statisztika harmadik részében a mező- gazdaság, állattenyésztés és bányászat eredményeit sorakoztatja fel. Itt is a már ismert hiányosságokra utalunk, kimuta—
tásai nem teljesek, gyakran egymáshoz nem tartozó kérdéseket együtt tárgyal.
Mezőgazdaság. Inkább hozzávetőleges adatokkal dolgozik, mivel sem Schwartner- nél. sem Csaplovicsnál nem talál előzmé- nyeket, a hivatalos számításokat pedig leg—
ritkább esetben teszik közé. Talán nem té- re]: el nagyon az igazságtól, — írja —— ha az évi terménymennyise'get átlagban 90 millió pozsonyi mérőben határozom meg.
Nála olvassuk a "magyar termőföld kiterje—
désének első pontos számadat-át. E szerint Magyarországon 16,825.013 magyar hol—
don (egy magyar hold:1.200 B—öllel) termesztettek elsőrendű terményeket, mint gabonaféléket: búzát. árpát, zabot, rozsot, kukoricát, kölest stb. A takarmányfélékről szólva, megállapítja, hogy Magyarország területén — Erdély és Dalmácia leszámítá- sával —— 12,231.900 magyar hold rét és legelő van. Az egyes terményfélék részlete- zését másutt adja, itt inkább leírásokat kö- zöl. Talajminőségi megállapításai és terv- gazdasági elgondolása a könyv megjelente- kor bizonyára feltűnést kelthettek.
Állattenyésztés. A hazai lóállományt
1,200.000 darabra teszi. A szarvasmarha- állományt kerekszáimban 4,800.000 da—
rabra. A juhállományról igen kedvező hely- zetképet nyujt. Megállapítja u.'i.. hogy míg Schwartner az egész állományt 8 millió juhra becsülte 1809—ben, számuk 30 év
juh évente csak 2 font gyapjút ad, melynek felét külföldön dolgozzák fel) meghaladja az évi 17,072.031 fontot (ebből 170000 mázsa a tiszta gyapjú) s ez a nemzetgazda—
ságnak évente 13,657.625 ezíistfori'nt bevé- telt rbiztosít. A hazai sertésállományt évi 3,560.000 darabban állapítja meg, a kato—
nai határőrvidékkel együtt számukat kere—
ken 4 millióra becsüli. A 'magyarorszz'igi transitó-forgalomban évente 230000 darab sert-rést szállítanak át Magyarországon Szer—
biából, Boszniából s az oláh fejedelemsé—
gekből. Ebben a számban Magyarország ezidő szerint átlag 30.000 darabbal sze- repel. de bizonyos, hogv ez a szám emel- kedni fog.
A vadállományra vonatkozólag közli, hogy a medve es vaddisznó az utóbbi évek- ben megfogyott, annál szapouráfbb a nyúl, mely már a külső kereskedelemben is sze- repel, mivel az utóbbi 10 évben átlag évi 4.000 nyulat és 100.000 nyúlbőrt vittek ki az országból.
Selyemhernyótenyésztés. Egyes nyugat- európai államokban, mint Franciaország- ban elsőrendű iparrá fejlődött, a selyem—
hernyótenyésztés, Magyarországon még kezdetleges állapotban van. Csupán 80 éves multra tekint vissza, ekkor kezdték Szlavo—
niában a selyemhernyók tenyésztését; Hosz—
szú ideig az eperfák kis száma akadályozta az új iparág fellendülését, de most már 1,338.643 eperfája van az országnak ami a legszebb reményekre jogosít a jövőt illető- leg. Az eddigi selyemhernyótenyésztés ered—
ménye aránylag csekély: 664626 font (1842. évi adat!) a tenyiésztőknek 329056 forintot hozott.
Fémek, ércek. 1833. es 1837. évek kö—
zött Magyarországon a következő mennyi- ségű nemesfémet, ércet és ásványt bányász—
ták: Aranyat, 2.231, ezüstöt 62.890 font súlyban (Erdély és a határvidék leszámítá- sával). ezenkívül 34.452 mázsa rezet, 269997 mázsa nyersvasat, 4.178 mázsa ól- mot. 798 mázsa kobaltot, 713850 mázsa Icősót, 112900 mázsa főttsót, 11.534 mázsa timsót és 182.800 mázsa kőszenet.
A Fényes-statisztika negyedik része a magyar iparosodás szükségét hangsúlyozza.
Ennek előfeltételeiről röviden tudósít s közli az eddigi szerény eredményeket, me- lyek, mint a fejezet. előszavában írja, távol- ról sem alkalmasak arra, hogy a nemzet- gazdaság általános helyzetét lenyegesen be-
1—3. szam
folyásolják. Az egymás mellé nem tartozó tárgyak rendszertelen összeállítása már te- lette zavarólag hat.
l'ászonkészítés. Az egykor virágzó iparág a századok folyamán elhanyagoló- dott. Olyannyira, hogy ma már a hazai szükségletet sem fedezi s így egyedül Cseh—
országból az utóbbi öt év alatt 3.514 mázsa vásznat importáltak 3,111.525 eziistt'orint értékben.
Papírgyártás. Schwartner még csak 40 papírmalomról szól, az elmúlt 30 év alatt számuk 70-re emelkedett. Kétharmad ré—
szük az északi megyékben van, Gömörben 10, Trencsénben 10, Sárosban 8, Szepesben 7. Borsodban 5 és Barsbán 5 papírmalom működik. A 70 papírmalom hozama évi 804.000 forintra rúg.
Borászat. Részletesen leírja a külön—
böző magyar borvidékeket, majd a borok készítését, kötelező vizsgálatát és külföldre szállításukat. A tokaji, zempléni dombvidék 900000 akó bort terem évente, Horvát—
ország és a liatárörvidékek valamivel keve—
sebbet, 830428 akót. Sopron vidéke 32.000 akót, a somlyói szőlőgazdák pedig 1,255.000 bort fejtenek egy év alatt. Egervide'k 200000 akóval szerepel, lmíg Villány csak 10.000-el, a pécsváradi uradalom 24.000. a bejei 20.000 és a siklósi 12.000 akóval. Ba- dacsony 200000, Domoszló 10.000 és a fehértemplomi mintagazdaság a szomszé- dos területekkel együtt 100000 akóval sze- repel Fényes kimutatásában. Mint látjuk a kimutatás nem teljes s aligha megbízható, mert összegezést nem nyujt s ami a legfon- tosabb lenne, nem találunk adatot a már 100 év előtt is jelentős magyar borexportra.
Sör. pálinka, ecet és cukorgyártás. Sa- játos, hogy a különböző gyártmányokat együtt tárgyalja. 300 sörfőzőről tud, akik inkább az északi megyékben helyezkedtek el, de legjobb sörei a pesti sörkészítőknek vannak. A pálinkafőzés viszont a déli terü—
leteken. erdélyi határszélen, Bánátlmn és Bácskában honosodott meg s ma már kivi—
telre is jut belőle, így az osztrák tartomá- nyok 7.237, a külföld 2.455 hektoliter ége- tett szeszt vásárolt tőlünk mai űrmér—
tókre átszámítva. Sőt újabban az ecet—
gyártás is fejlődik, évi 15.000 liter (átszá—
mított) átlagos teljesítménnyel, amelynek egyharmadát Ausztria vásárolja fel. _ A fejlődő cukorrépatermesztés kihat a cukorgyár-tás e'vi teljesítményére is, mely- nek végöszegét sajnos nem közli. Megtud—
juk azonban, hogy 1840-ben 25 cukorrépa—
___53_
1944 feldolgozógyár működött az országban s a szentmártoni cukorgyár ebben az évben 5.321 font cnkort szállított.
Malomipur. A régebbi idők vízi és szá—
razmalmai mellett ma már angol-amerikai típusú műmalmaink is vannak —— irja — mint a Károlyi Lajos gróf által berendezett nagysurányi inti-malom. Külön figyelmez- tet a soproni gőzmalom jelentős teljesítmé—
nyére, mely 24 óra alatt 300 máz—sa lisztet őröl. Országos kimutatást itt sem találunk.
Fűrészmalmok, faipur. Itt is általános leírást kapunk egy—két adattal. Megtudjuk, hogy a lehotai fűrészmalom évente 35——
40000 rönköt, illetve fatörzset dolgoz fel, a Kamara—erdőben pedig évente 30.000 l'a—
törzset termelnek ki. Arról, hogy az egyéb fűrésztelepeken s általában a kárpáti pe- remvidéken mennyit és hol termelnek, mire használják fel és volt—e faexportunk ezelőtt száz esztendeje, szerző nem emléke—
zik meg.
Olaj és dohánygyárak. Az olajfeldol- gozó üzemek évi teljesítményére úgy követ- keztetünk, ha a negyvenes évek elején elért 2,532.773 font kender, len- és repceolaj- mennyiséget, melyet ez idő szerint az osz—
trák tartományokba szállítottunk, Fényes szerint, megkétszerezzük.
A dohány-, burnót- és cigarettagyárak a század elejétől keveset fejlődtek. bár Fiu—
mében, Pesten,,Kassán, Miskolcon, Aradon,
Újvidéken Varasdon és Pozsonyban is ke—
letkeztek dohányt'eldolgozó üzennek.
Pamutipar. Magyarországon az osztrák ipar hatására keletkezett. 1840-ben csak egy nagyobb üzem működik a virágzó sár—
vári pamutgyár, mely évente 60.000 darab különféle kötött-szövött árut dob piacra.
Ami viszont a nyersszállítmányokat illeti, ilyet több mint 200000 mázsa súlyban visz—
nek az osztrák tartományokba, illetve kül- földre. mert idehaza eszközök hiján még nem tudják feldolgozni.
Selyemgyártás. A pécsi, pozsonyi, budai és pesti selycmgyárak alig 150—180 mázsa nyers selymet dolgoznak fel, bár az új ipar máris 300—400 munkásnak biztosít ke- nyeret.
Bőr- és kocsigyártás. Nagyobb bőrgyá- rak Pesten. Budán. Vasvári és Fintán (Sá- ros megyében) vannak. Sok tímár dolgozik Pécsett, Sopronban, Győrött, Pozsonyban.
Pesten, Debrecenben Nagyváradon, Eger—
ben, Kassán, Zólyomban, Fiuméban és Te- mesvárott. Brezován és Németprónán (Nyitra megye) csaknem annyi tímár él.
_,
ri 'x
! _,3 ki
1—3. szám
mint amennyi lakos. ()turán 12.000 pár csizmát készítenek évente. A bródi határ—
kerületben 54.200, a csajkás kerületben 20.000, a szentgyörgyi járásban 1.720
csizma, illetőleg cipő készül. Átlagban
évente félmillió darab nyersbó'r kerül fel—
dolgozásra, melynek jelentős részét meg ma is Ausztriába szállítják, bár nem olyan mértékben mint azelőtt, amikor 1823 és 1827 között 313161 font nyershőrt küldtek ki, hogy azt feldolgozott állapotban vissza- szállitva itthon elhelyezzék.
A kocsigyártás a multhoz képest vissza—
esett — írja —— Cenken, Pesten és Budan vannak ktmsigyáraink, a hazai szükségletet többnyire Bécs látja el.
Vusgyárak és húmorok. A vasgyártás )lagyarországtm már eléggé elterjedt. amit a hámorok nagy száma is igazol. Ezek kü- lönösen a Szepességben, Abaújban, Borsod—
ban, Liptóban, Sárosban, Zemplénben, Ungban, Beregben, Biharban, Krassóban és Arad megye területén találhatók. Gömör—
ben pl. két régi há-mor mellett 9 új olvasztó—
keme—nce és 120 kovácsműhely műkődik.
Rimabrézón és Betlérben egész község épült a vasöntödék körül. Borsodban. Szilváson készítenek jó őntöttvasárut és Diósgyőrött hazánk legjol')b acélját gyártják. A bihar- megyei Vaskón évi 1.500 mázsa ipari vasat gyártanak, a petróeai vasgyárban pedig többszáz munkással folyik a yasáruk fel—
dolgozása. Sajnosan a hazai vasiparról sem kapunk összegezést s így csupán következ—
tethetünk a száz év előtti magyar nehéz- ipar helyzetére.
("Deghutrik. A magyarorszz'igi iivegipart a helyi szükséglet hívta létre, abban az ér—
telemben, hogy az itthoni szakemberek megkísérelték , a cseh és osztrák iparral a versenyt. Ma már (1842-ben!) 54 üveg—
hutank van. tehát csak S-al kevesebb. mint Csehországban. Ezek révén az üvegbe—
hozatal lényegesen csökkent, Fényes sze—
rint legfőbb ideje lenni a magyar iivegipar megerősítésének. mert még a legutóbbi években is. mint 1823 es 1827 között. évi 162.512 font üvegárnt importáltunk Ausz—
triából és Csehországból.
Aggagedény és porcellányyáruk. Regi agyagedénygyáraink Nógrád, Zólyom.
Liptó, Gömör. Pozsony. Bihar és Szatmár megyékben. valamint a varasdi határkerii- letben voltak. 1843-ban már Pápán. Tatán, Körmöcbányán, Zólyomban. Szilváson, Kassán (kettő). Rozsnyón, Murányalján.
Eperjesen és lglón épültek. Az első magyar-
— 54 —— 1944
országi agyagedény a holiCsi volt, a mult század utolsó évtizedében. A legnagyobb: a két kassai ikergyár, 80 muntkáSsal dolgozik ; és évi 100.000 forint átlagnyereséget mutat _ fel. A pápai agyagede'nygyár csak 50—60 munkást foglalkoztat. Ez kb. 60.000 forint r évi nyereséget mutat ki.
Az első porcellángyáral bizonyos Telki- ; bánya, abaújmegyei helységben rendezték be 1826'ban. Nemsokára Hollóházán, ugyancsak Abaújban létesült a második, gyár, majd Veszprém megyében az időrend—
ben harmadik, de sorrendben csakhamar első herendi porcellángyár, melyről ezelőtt
100 éve azt írja Fényes, hogy gyártmányai "
igen népszerűek, tűzállóak és szinte át—
látszók.
Szuppun- és Immuzsíriőzés, lőpormul-V mok és timsógyámk. Azokban a helyisé- gekben, ahol a szódasót rendszeresen gyüj—
tik, szappant'őzéssel is foglalkoznak. Külö—
nősen a debreceni szappannak van jó híre, mert fehér, könnyű és kemény. Itt évente t3——-7.()00 mázsa szappant főznek. (le kő- zel annyit gyártanak a szegediek is, akik—
nek áruja a pesti vásárokon kél el. Az illa—
t0s szappanokkal mostanában a kecskemé—
tiek kísérleteznek. A hamuzsírkészilés kőz—
pontjai Máramaroshan, Ungban, Krassó, Bihar. Verőce, Pozsega és Zala megyékben vannak. 1825——1827 között az ausztriai tar—
tományok 45.303 mázsa hamuzsírt impor—' táltak Magyarországról.
Lőpormalmaink száma 1843-ban 17.
Zólymnhan, Radványluii. Boroslyankt'in (Pozsony megye), Nagyváradon és Kassán vannak. A radványi és kassai lőpormalmok évi készítménye 6.500 mázsa.
Száz évvel ezelőtt még számos timsó- gyárun—k is volt Bereg. Abaúj és Ileves me—
gyében. Évente 11.534 mázsa timsót ter- meltek. melyből 4.000 mázsa kivitelre került.
A magyarországi kereskedelem helyzete
1843-ban. Művt- befejező ———őiödik—részé-i
ben a magyarországi kereskedelem 18423. evi helyzetképét adja. Magyarország *— álla- pítja meg előljáróban ————— kivételes földrajzi fekvése kiválóan alkalmas Délkelet-Európa kereskedelmének lebonyolítására, mert az iparcikkekben gazdag Nyugat és a nyers- anyaghan bővelkedő Kelet között fekszik.
A helyzeti előnyhöz vizintai és közvetlen tengeri kapcsolata is hozzz'ijárulnak. Mind- ez kötelességévé teszi a magyarnak, hogy e táj vezető kereskedő állama legyen.
Mégis azt látja. hogy a török háborúk el—
