ADAM SMITH MUNKÁSSÁGA ÉS AZ INDEXELMÉLEV
DR. HORVÁTH RÓBERT
Egy korábbi tanulmányomban már rámutattam'arra a tényre. hogy Adam Smith munkásságában milyen alapos statisztikai műveltségnek és statisztikai elemző kész- ségnek a nyomaival lehet találkozni.1 Akkor azonban csupán utaltam arra, hogy öz indexszámitás és az indexelmélet is egyik olyan területe Adam Smith'munkássá- gának, amely az előbbi felvetés egyik bizonyítékaként fogható fel. Utaltam arra is, hogy erre már E. Rubin amerikai statisztikus felvetése is célzott, mintegy másfél
évtizeddel korábban megjelent cikkében.2
Rubin a gazdaságstatisztika alkalmazásának egyik legszebb példájaként em- líti Smithnek az 1202—1764. évi gabonaárakra vonatkozó táblázatos adatközlését.
noha kiemeli, hogy ez az adatgyűjtés nem minden évet foglal magában. Aláhúzza azt a tényt is, hogy Smith nagy súlyt helyezett ezeknek az adatoknak az érté—kelé- sénéi a számtani átlagra, valamint arra is, hogy azokat a folyó árakból saját ko- rának változatlan áraira átszámitsa. Végül idézi Smith főművéből azt a szakaszt, amelyben Smith feltárja forrásait. és utal W. Fleetwood püspök azon adatössze—
állítására. amelyet felhasznált. valamint arra a tényre; hogy az adatokat az 1598——
1601. évekre Smith maga egészítette ki. Végül, ami a legfontosabb, utal arra a tényre, hogy az adatokat 12 éves csoportok átlagai alapján, az ún. átlagárak alap- ján értékelte, és így jutott ahhoz a megállap'itáshoz, hogy ezek trendje a XVl.
század közepéig csökkenő. azt követően Saját koráig emelkedő irányzatú volt.
Rubin kommentárja az egész anyagközléssel kapcsolatban és az indexszámok ahhoz kapcsolódó alkalmazásával mint problémával összhangban azonban inkább gazdaságtörténeti jelentőséget lát a közölt gabonaárakban. Csupán mellékesen jegyzi meg, hogy Smitht a viszonylag rövid lejáratú gazdasági változások is, pél- dául a mezőgazdasági árakban a rossz termésből eredő áruszűkösuség következmé-
nyeként bekövetkező gyors emelkedévsek érdekelték.
E kommentárral kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy noha gazdaságstatisz—
tikai szempontból kétségkívül nyomatékosan felhivja a figyelmet Smith idevágó teljesítményeire, mégis alig ad valamivel többet, mint amelyet a ,.Nemzetek vagyo—
nosságának" bármely olvasója maga is érzékelhet, és tulajdonképpen sem a gya-
korlati gazdaságstatisztika, sem a gazdaságstatisztikai elmélet. de különösen a köz-
gazdasági elmélet ökonometriai vonatkozásai szempontjából nem aknázza ki ezt' A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Statisztikatörténeti Szakcsoportjának 1977.
május 31. és június 2. között Salgótarjánban tartott XV. Vándorülésén megvitatott előadás.
iHarváth Róbert: Statistical ideas of Adam Smith with special regard to Ouetelet. Contributed Papers, M.)-th Session of the International Stotistical institute. Warsaw. 1975. 392—400. old.
! Rubin, E.: Statistics and Adam Smith. The American Statistician. 1959. évi 2. sz. 23—24. old.
az anyagot. és így adós marad annak korszerű. a tudomány mai állásának meg- felelő elemzésével és értékelésével.
Az alábbiak során — első megközelítésben -— egy ilyen hézagpótló jellegű elem- zésre és értékelésre teszünk kísérletet, mégpedig kizárólagosan az Adam Smith főművében, a ,.Nemzetek vagyonosságában" található indexszámítással, illetve in—
dexelmélettel kapcsolatba hozható elemzések és gondolatok alapján. Mindez ki- egészítheti Smith statisztikai koncepciójáról adott korábbi fejtegetéseinket ebben a fontos statisztikai módszertani kérdésben.
A Smith által hivatkozott adatokról ismeretes, hogy ezeket William Fleetwood 1707-ben gyűjtötte össze abból a célból, hogy tisztázza, vajon az Oxfordi Egyetem diákjainak ellátására fordított pénzösszeg a saját idejében biztosíthatja-e ugyan- azt az ellátást vagy pontosabban vásárlóerőt (.,Same ease and favour"), mint 260 évvel korábban. A pénz vásárlóerejének a mérése lényegileg a gabona mint leg- inkább jellemző fogyasztási jószág árának alapján történt. és a vonatkozó árakból számított átlagokon keresztül igyekezett megragadni a problémát.3 Ez a felvetés a modern indexelmélet szerint is alapvetően helyes volt. és megfelelt az indexelmé- let azon fő problémájának, hogy vagy két megfigyelési egység egyidejű színvonal- különbwségeire, vagy pedig egy megfigyelési egység időben különböző változásaira
— adott esetben a reál-életszínvonal gabonaár-változásokkal mért változásaira — kell a begyűjtött adatoknak választ adniokfl ,
Felmerül most már az az első kérdés, hogy Smith hasonló célra használta—e fel a Fleetwood-féle adatokat, és ha igen. változtatás nélkül avagy átalakítva őket sa- ját céljainak megfelelően. Ezzel az első problémával kapcsolatban rögtön meg kell jegyezni, hogy Smith a problémát az ellentétes oldalról, vagyis nem az életszínvo- nalat képviselő legfontosabb áru — a gabona — reálértéke ingadozásainak mérése céljából közelítette meg. hanem a nemesfémek. közelebbről az ezüstvaluta érték- ingadozásainark mérése oldaláról. Világosan felismerte azonban, a közgazdaság- tan pénzelméletének későbbi. ún. mennyiségi iskolai felfogásának megfelelően.
hogy az árszínvonal és a pénzérték nagyban—egészben reciprok mennyiségek, s így számára ez a megközelítés a gabonaárak által képviselt durva reprezentativitás ellenére is járható megoldásnak tűnt. ismeretes. hogy ezt az alternatív megközeli- tést csak a modern közgazdasági gondolkozás. elsősorban lrwing Fisher dolgozta ki teljes elméleti tisztasággal. a jelen század elején.
Smith meglátása - mint említettük —— azon alapul, hogy ez az összefüggés igen megközelítő jellegű árszínvonal—reprezentáció mellett is még érvényes lehet a ne- mesfém, illetve az ezüstvaluta értékéhez viszonyítva. Az árszínvonal reprezentáció—
jára — a túlnyomóan agrár jellegű közgazdasági viszonyok között —- a legfontosabb létszükségletet jelentő gabona árát nyilvánvalóan jogosult volt felhasználni. A meny—
nyiségi pénzelmélet ezen összefüggését a gabonaárakat illetően természetesen módszertanilag javította a valóságos árak helyett a változatlan árak valamilyen rendszerének a felhasználása, valamint különösen ezen az alapon valamiféle át- lagárak kialakítása. itt már ,,par excellence" statisztikai jellegű megközelítésről, az .,átlagoknak" minta fő fejlődési irány mérését lehetővé tevő támpontoknak igénybe—
vételéről, illetve a statisztikailag mutatkozó ,.szóródásoknak" a kiküszöböléséről is
3 FleeMod. W.:'Chronicofi'i preciosum: or. an account of English money, the price of corn and other _commodities. for the last 600 years — in a letter to a student in the University of Oxford. London. 1707.
4 Ulmer, M. I.: The economic theory of cost of living index numbers. 2. kiad. New York. 1950. 28. old.
szó van, sőt tulajdonképpen a statisztikai reprezentációban mutatkozó ,,statisztikai hibáktól" való megtisztítás gondolata is felmerül.
A későbbiek során kifejtendő gondolatmenetünk is rá fog világítani arra. hogy
Smith elgondolásai ebben a kérdésben tudatos felismerésen alapultak, mivel igen
nagy figyelemmel volt arra, hogy az itt bekövetkezett óringadozások nemcsak az áruk oldaláról bekövetkező változások — szűkösségek vagy bőségek — oldaláról lép—_hetnek fel, hanem a pénzmennyiség, illetve a pénzérték autonóm megváltozása kö- vetkeztében is.5 Mindebből már joggal lehet arra következtetni, hogy ebben az el—
méleti kérdésben fejtegetése és elemzése egyáltalán nem a vulgáris ökonómiai fel—
fogás primitiv szemléletét képviselte, hanem a ..klasszikus" közgazdaságtani felfo-
gásnak megfelelő színvonalat. Mielőtt a további részletekbe belemennénk, közelebb-
ről meg kell vizsgálni Smith adatait, ha nem is úgy ahogyan azokat a fő műben a 203—206. oldalakon leközölte, hanem csupán sommázatban.1. tábla
A Smith-féle táblázatok összefoglalása és kiegészítése
' " A 'd' k- . " '
Az időszak Afelggszéík bálás-m; illa-$$$; vóizo'íélt'igí'amn
sorszáma utolsó éve k?! sze'FPlo években font/shilling/penny evek szama
1. 12'02—1286 12 84 2 /19/ 1 1/2
2. 1287—1338 12 51 1 [18/ 8
3. 1339—1416 12 112 1 /5/ 9 1/2
4. 1423—1451 12 28 1 /1/ 3 1/2
5. 1453—1497 12 44 0 /14/ 1
6. 1499—1560 12 61 0 /10/ O 5/12
7. 1561—1601 12 41 * 2 /7/ 5 1/3
8. 1595—1620 26 26 2 /'l/ 6 2/12
9. 1621—1636 16 16 2 /10/ 0
10. 1637—1700 64 64 2 /11/O 1/3
11. 1701—1764 64 64 2 /0/ 6 12/32
12. 1731—1740 10 10 'l /"l7/ 3 1/2
13. 1741—1750 lO 10 l /13/ 9 1/2
Ezen adatokból is nyilvánvaló, hogy Smith túlment a Fleetwood-féle adato—
kon, azokat tulajdonképpen nemcsak az általa említett négy év (1598—1601) adatai—
val egészítette ki, hanem felvitte azokat egészen 176449, méghozzá oly módon, hogy itt maga is éves adatokat közölt. A Fleetwood—féle adatok ugyanis a XVIII. századot megelőző időszakra általában töredékes adatokat tartalmaznak csupán, amelyek összesen hét tizenkét éves csoportra oszlanak. Az ezt követően adott éves adatok is csoportosítva vannak. de oly módon, hogy három újabb csoportban egy 26, egy 16 és egy 64 éves időszakot, illetve arra vonatkozó átlagot tartalmaznak l700—ig bezárólag, vagyis a S., 9. és 10. csoportot alkotják. Nem kerülheti el figyel- münket az a tény sem, hogy a 7. és 8. csoport adatai részben ölelkeznek is, mivel
az előbbi 1601-gyel végződik, az utóbbi pedig 1595-tel kezdődik. A Smith-féle ki-
egészítések legfontosabbika azonban az 1701—1764. évekből előálló periódus, amely a 10. csoportéhoz hasonló 64 éves periódus átlagával zárul. Van még két további csoport, a 12. és a 13., de e két alcsoportot egyelőre figyelmen kívül hagyom.5 Smith. A.: An inauiry into the nature and causes of the wealth of nations. G Routledge and Sons.
London. é. n. 141. és köv. old.
Az utolsó nagyfontosságú 11. csoportra mint Fleetwood adatainak a kiegészitésére összpontosítva, az 1701. és 1764. év közötti periódusból arra kell következtetnünk, hogy ennek döntő jelentősége volt Smith számára abból a szempontból, hogy ki- terjesztett és egyenlő alapú bázist nyújtott az előző, a 10. csoportot jelentő 1637 és 1700 közötti periódussal való összehasonlításhoz. Ezt a feltevésünket még abban az esetben is realisztikusnak lehet tekinteni, ha egyelőre a Fleetwood—féle ösz- szeállítás nem is áll rendelkezésünkre. Nyilvánvaló ugyanis ezekből a XVlll. század- ra vonatkozó adatokból Smithnek az egyenlő összehasonlítási bázisra való törekvése, és különösen a saját korára vonatkozó statisztikai információ elsőbbségének az elő- térbe helyezése. Egy további érdekes következtetés is adódik belőle ugyanakkor e téren: a kiterjesztett és egyenlő bázist Smith statisztikailag helyesen értelmezte annyiban is. hogy elhanyagolta a teljes egyenlőség gondolatát az utolsó két 64 éves csoport — a 10. és a 11. -— összehosonlitásánál, mivel az első periódusra nézve az 1642—1645. évi adatok hiányoztak. Smith azonban. helyesen, ennek—nem tulajdo—
nított jelentőséget, csak mint tényt és nem mint problémát emliti szövegében, nyil- vánvalóan olyan helyes gondolatmenet alapján, hogy a kiterjesztett bázison — 60.
illetve 64 év átlagai alapján — végzett összehasonlításnál a statisztikai hibáknak nincs közelebbi jelentőségük. különösen az amúgyis konjekturális— jellegű adatok alapján.
Az utolsó két táblasor — a 12. és a 13. — két 10 éves átlag külön kivetítése az 1731—1740.. illetve az 1741—1750 közötti idősorok alapján. E két konjunkturális sor.
illetve átlag kialakításának célja, ahogyan erre Rubin helyesen utal, a rossz ter- mésből eredő áringadozások kimutatása, minthogy ezek hatása igen jelentős a pénzértékből eredő ingadozások hatása mellett. E két sor kialakítása is megerősíteni látszik azt a korábbi feltételezésünket, hogy Smith az adatokat messzemenően át- alakította saját elemzési céljainak megfelelően, valamint azt is. hogy tökéletesen tisztában volt az indexszám elméletének azon alapvető összefüggésével. hogy az áru— és pénzoldal mozgásai szoros kölcsönhatásban vannak a pénz mennyiségi egyenlete által leírt összefüggésben. Más szóval ez annyit jelent, hogy Smith nem csupán az alapvető monetáris elméleti összefüggést, de annak gazdaságstatisztikai
metodologiai mechanizmusát is teljes mértékben megértette.
A statisztikai jellegű információk csoportosításából és felhasználásából a smithi elemzésben közgazdasági elemzési célokra egy további olyan következtetés is le- vonható. hogy — ellentétben Rubin interpretációjával —— Smith elemzését elsősorban saját kora, a XVlll. és az azt közvetlenül megelőző XVII. század közgazdasági je- lenségeinek tanulmányozására összpontosította. Ebből következően nehezen ál- lítható az. hogy e kérdésben érdeklődése elsősorban gazdaságtörténeti jellegű.
mivel a főcél a feltörekvőben levő tőkés termelési mód törvényszerűségeinek tanul- mányozása volt. Ezt (: következtetésünket az adatok egy további és közelebbi, sta—
tisztikai technikai alapon végzett elemzése is messzemenően alátámasztja, akár—
csak azoknak az interpretációs jellegű-Smith-téle szövegeknek az elemzése, ame—
lyek hozzájuk kapcsolódnak, s amelyeknek közelebbi megvilágítása tanulmányunk következő szakaszának fő iránya.
Szükségesnek látszik mindenekelőtt a Srnith által közölt adatokat összefoglalni,
és elemzésünket elősegítő némi kiegészítéssel ellátni. Célunknak ugyanis tökélete-
sen megfelel egy olyan összefoglalás. amely csupán az egyes történetileg körülha- tárolt időszakok kezdő- és végidőpontját, az időszakok adatainak alapjául szolgálóévek számát, továbbá az ezek alapján kiszámított átlagokat tünteti fel, méghozzá csupán a Smith korának megfelelő alapon kiszámított változatlan áron. Egyetlen fontos kiegészítésként az adatok alapjául szolgáló évek száma mellé — a későb- biekben előadandók miatt —- célszerűnek látszott még az egyes időszakok évi ha- tárértékeiből adódó fesztávolságot, az ún. ,,range"-et is feltüntetni. (Lásd az i.
táblát.) Ezt az összefoglalást egyben annak kiemelésére is felhasználtuk, hogy itt lé- nyegében három különféle tóblatípusról van szó. nevezetesen:
1. a csupán véletlenszerűen rendelkezésre álló. nagy szóródású, történetileg korai.
XIII.—XVI. századi adatokról (1—7. időszak),
2. az éves adatokon alapuló. ezt követő XVll. és XVlll. századi adatokról, amelyek ösz—
szehasonlíthatóságo a kezdő időszakokban (8. és 9. periódus) még nem áll fenn. csupán a két utolsó (10. és 11.) időszakban.
3. a két tízéves konjunkturális időszakot egyesítő idősorról (12. és 13. periódus), ame—
lyek tulajdonképpen a 11. periódus alcsoportjaiként foghatók fel, miután ebből lettek ki- emelve.
Ami most már a tábla elemzését illeti, mindenekelőtt annak első részével kell foglalkoznunk. amely hét időszak adatait egyesíti, és amelynek statisztikai technikai homogenitását. illetve összehasonlíthatósógát nyilván úgy kívánta az adatokat ösz—
szeállító Fleetwőod biztosítani, hogy mindegyik periódust és annak átlagát 12 év adataira alapozta. Az általunk beállított kiegészítő oszlop adatai azonban világosan utalnak arra, hogy az így kialakított időszakok terjedelme nagyon is különböző.
vagyis, hogy az adatok az időben igen nagy szóródást mutatnak ennek az elvnek az alkalmazása folytán. A maximumot az 1339—1416-05 3. időszak 112 éves terjedelme.
a minimumot pedig az azt követő 1423—1451—es 4. időszak csupán 28 éves terje- delme jelenti.
Kimutatható lenne ez az eredményében teljesen önkényes, csupán a csopor- tosítási módszer által mégis determinált szóródás úgy is, hogy kiszómítanánk az adatokból az egyes időszakokra eső standard deviációs koefficienseket. Ennek azonban a statisztikai technika és módszertan szempontjából főleg azért nem lenne értelme. mert az alapvető probléma itt nem az adatoknak valamely valószínűség- elméleti törvény szerinti véletlenszerű, de kontinuus megoszlása, hanem éppen ellenkezőleg, az említett 12 éves adatokon alapuló korszakok teljesen eltérő ..range"—e, és teljesen diszkontinuus módon való eloszlása az egyes időszakokat
megjelenítő idősorokban.
Az ilyen jellegű idősorok vizsgálata és összehasonlítása a mai statisztikai el- mélet szempontjából is erősen problematikus. Jól mutatja az ezzel kapcsolatban fel- merülő nehézségeket az az egyetlen tény is. hogy napjaink legjobb statisztikai ké- zikönyvei is szinte kizárólag azokat a módszereket tárgyalják, amelyek a folyamatos idősorok vizsgálatára alkalmasak, vagy másként kifejezve. amelyek számára vala—
milyen valószinűségelméleti bázis volt található, illetve kidolgozható. Az olvasó alig talál néwmi töredékes útmutatást arra az esetre. ha nem folyamatos idősorok elem- zésével kerül szembe. llyen utóbbiként lehetne hivatkozni M. G. Kendall egy viszony—
a problémára. Kendall véleménye az, hogy a statisztikai elmélet reménytelenül le- maradt e feladat megoldásában. és egyetlen kivételként Daniels 1970—ből származó és a korreláció elméletén alapuló módszerére, az ún. .,mid-range" módszerére hi- vatkozik. Ez a módszer a legnagyobb és a legkisebb sortag értékének átlagát te- kinti tipikusnak az ilyen egyenlőtlen eloszlású és egyenlőtlen terjedelmű idősorok legjellemzőbb értékeként. Kendall azt is megjegyzi. hogy az egyenlőtlen eloszlás vizsgálata tulajdonképpen már nem is a parametrikus statisztika feladata. hanem a
stochasztikus folyamatok vizsgálatának a körébe vág. és egyelőre inkább a sor—
banállási feladattal kapcsolatban nyert csak megvilágítást, semmint az idősorok
alapvető problematikáját illetően.6
El kell tehát fogadnunk Smithnek azt a megállapítását, hogy az 1—7. csoportok—
ba tartozó mintegy 80 évi adat, amely az általa végzett kiegészítéssel 84 évre egé—
szül ki, csak kevéssé megbízható következtetések levonására szolgáltat alapot.
Ezt a véleményét azzal is alá lehet támasztani, hogy az időszakok csoportátlagai alapján Smith által megállapított nagy tendenciákat összevetjük a közép—rangek módszerén alapuló és általunk elvégzett vizsgálat hasonló fő fejlődési szintjeivel.
Az összehasonlítás eredménye kézenfekvő és újabb bizonyítékát szolgáltatja a ..nagy skót" statisztikai érzékének. A főbb. de nem lényeges eltérés a két vizsgálat eredménye között inkább csak ott mutatkozik, hogy a kiinduló időszakok, az 1—6.
időszakok fejlődési szintjei a modernebb módszer szerint lényegesen magasabbak ugyan. de tendenciájuk változatlan, míg az újabb és pontosabb adatokon alapuló időszakok (a 6—11. periódus) fejlődési szintjei a modernebb módszer szerint eleinte (6—8. periódus) igen csekéllyel alatta, majd valamivel ismét felette (9—11. periódus)
helyezkednek el. E második nagy időszak alatt sincs azonban változás a tenden—
ciában, inkább csak az ingadozás válik — a pontosabb adatbázis és az eltérő mód—
szer folytán -— kíegyenlítettebbé. A végeredmény azonos tehát Smithével: határozott és folytonos zuhanás a gabonaárakban a XVl. század közepéig, majd határozott
emelkedés, amely kisebb ingadozásokkal stabilizálódik egy valamivel magasabb
színvonalon a XVll. és a XVIII. század folyamán. Smith koráig bezárólag, ahogyan ezt következő táblánik adatai is szemlélt—etik. V2. tábla
Az átlagárak, a közép-range árak és eltéréseik a 13 időszakra vonatkozóan
, , _ , , , A,,kíflóml'm" Eltérések Smith
Az időszak seáklcfgr- Smith atlcgaral kozeóiéznge atlogaraltol sorszáma jedelme
évekbe" a Smith—féle változatlan áron,
font/shilling/penny
1. 84 2 /19/ 1 1/2 8 /11/ o —j—5 /11/ 10 1/2
2. 54 1 /18/ 8 2 /2/ 3 —l—1 /3/ 7
3. 112 '! /5/91/2 1/13/ 5 —j—0 /7/ 7 1/2
4. 28 'l /1/31/2 1 /10/ 8 —j—O /9/ 4 1/2
5. 44 0 /14/1 0 /18/ 8 4—0 /4/ 7
ő. 61 0 [10/ 0 0 /18/ 0 Jr—O /8/ 0
7. 41 2 /7/ 5 1/3 2 /10/ o —l—o /2/ 6 1/2
8. 26 2 /1/ 6 2/12 2 /9/ 5 j—o /7/ 10 10/12
9. 16 2/10/ 0 2 /8/ O —0 /2/ 0
10. 64 2/11/01/3 2 /15/1 _l—O /4/ 0
11. 64 2 /0/812/32 2 /11/ 8 4-0 /11/ 1 20/32
12. 10 1/17/31/2 1/13/ 8 —0 /3/61/2
13. 10 1 /13/91/2 1/15/ 9 4—0 /1/11 1/2
A 2. tábla szerinti elemzés végeredményben nem változtat azon a következte- tésen, amelyet Smith a ,.Nemzetek vagyonosságában" levont, legalábbis az első nagy történelmi korszakra nézve a XVI. század közepéig. Csak megerősíti azt a
valamivel jobban kiélezett és magasabb fejlődési színvonalak ellenére. és minden-
6 Kendall, M. G.: Time-series. Griffin. London. 1973. 19. old.
képpen összhangban van a modern indexelmélet azon megállapítá-sával, hogy az
alapadatok pontatlansága és nem egyenletes szóródása ellenére a trend iránya és viszonylagos változásai több—kevesebb pontossággal, de meghatározhatók vi- szonylag egyszerű statisztikai mutatók segítségével is.A Smith által alkalmazott, meglehetősen nyers statisztikai apparátus. a cso- portátlagok fejlődési színvonalának összehasonlitása kétségkívül jóval statikusabb módszer, mint a trendszámításban szokásos mozgó átlagolós vagy a kronologikus átlagolás alkalmazása lenne - ez utóbbiak felhasználását azonban éppen az egyen—
lőtlen megoszlás akadályozza meg —, legalábbis az első nagy korszakra vonatko—
zóan, azaz a XVI. század közepéig bezárólag, ezért ajánlotta a modern statisztikai módszertan a közép—range—eke-n alapuló megoldást, amely a diszkontinuitásban rejlő dinaimikát figyelembe veszi. Lényegében azonban a Smith által alkalmazott nyers módszer, amely a különböző időszakokra megállapítható adatokból kiszámított átlagos szinvon—alak összehasonlitásával operál. funkcionálisan felfogva szintén di- namikai összehasonlítási célokat szolgál. akárcsak a statisztikai módszertanban al—
kalmazott állapotidősorok, ha mindjárt kisebb megbízhatósági fokkal is. Ezt a pon- tatlanságot különösen az időbeli súlyozás lehetőségének a hiánya fokozza fel. és természetesen e téren a ,.mid-range" módszere sem ad kielégítő megoldást. csak valamivel jobb megközelítést. Tulajdonképpen, ha ezeket a módszertani különbsé- geket kellően érzékeltetni kívánjuk, helyesebb lenne a valószí'nűségelméleti meg- alapozású valódi statisztikai átlagok hiányában a Smith-féle átlagokat .,formális"
vagy ..fogalmi jellegű átlagoknak" nevezni, ahogyan ezt M. ]. Ulmer tette idézett művében (148. old.) Fleetwood adatait wkommentálva, annak kidomborítása céljá—
ból. hogy itt nem .,valódi statisztikai értelemben vett átlragokról" van szó.
Smithnek az első nagy történelmi korszakra vonatkozó fejtegetéseiből nyilván- való, hogy mennyire tisztában volt az ezen időszakra vonatkozó alapadatok proble- matikus jellegével. az időszakon belüli eloszlások egyenetlenségeivel.eés még eset- leg a homogenitás kisebb- nagyobb hiányosságaival is. s főleg az egyes adatokban fellépő hibák nagy szóródásával és ennek megfelelően az egész idősor megbízható- sági szóródásával is. Teljesen egyet kell tehát érteni azzal a következtetésével. hogy csak a nagy tendencia megállapításának van közelebbi értelme, és helytelen lenne erre az első nagy időszakra nézve bármely közelebbi és részletesebb —- akár sta- tisztikai alapon álló -- elemzésbe belebocsátkozni. Mindez azonban nem zárta ki ezeknek a gabonaáradatoknak gazdaságtörténeti alapon álló elemzését. amelyet Smith a legnagyobb alapossággal végzett el, és tulajdonképpen ennek a gazda- ságtörténeti módszerű elemzésnek az eredményei tették lehetővé számára azt is.
hogy ezek alapján bizonyos statisztikai jellegű korrekciókat hajtson végre a má—
sodik nagy történeti periódusra. a XVII. és a XVI". századi gabonaárakra vonatkozó- an is. E kérdéssel foglalkozik tehát tanulmányunk következő szakasza.
Smith gazdaságtörténeti elemzése a korai gabonaárjegyzésekre vonatkozóan abból indul ki, hogy a gabonaáraknak kulcsszerepe volt az angol és a skót gazda-
ságtörténeti fejlődés folyamán a mezőgazdasági bérek és keresetek szabályozása
terén. már a Xlll. századtól kezdve. A feudális földesurak — különösen az egyháziak— rendszerint ezekhez igazítva szabályozták mezőgazdasági alkalmazottaik bérét. A
XIV. századtól kezdve olyan fejlődés nyomaival is lehet találkozni, hogy királyi bi- zottságokat alakítottak ki e kérdés általános szabályozása érdekében. Ez a kialakult gyakorlat azon az elven alapult. hogy általában a gabonaárak maximális színvo—nalát kell rögzíteni annak érdekében, hogy azoknak a mezőgazdasági bérkövetelé- seknek, amelyek a gabona árának emelkedésére hivatkoztak, gátat lehessen szab- ni. Ritkább esetekben olyan törekvésekkel is lehetett találkozni e századokban, azaz a Xlll. és a XIV. század folyamán, hogy az ár maximálását más létfontosságú, tö- megfogyasztási cikkekre, elsősorban a sörre is kiterjesszék.
A gabonaár maximálása tehát tulajdonképpen a mezőgazdasági bérek meg- határozása szempontjából olyan szerepet játszott, hogy a legmagasabb ár megfe—
leljen az .,általánosan elfogadott" vagy ,.megfelelőnek tartott" gabonaár felső határának. hogy ezáltal a ,,szokásos". ,,normális", .,közönséges" vagy ,,átlagos"
mezőgazdasági bér kialakítható legyen, noha ez utóbbi differenciáltsága az egyes helyi körülményeknek megfelelően ennek az átlagra való törekvésnek a következ—
tében nem volt kizártnak tekinthető. A késői középkor folyamán tehát az angolszász gondolkodásban az ,.átlag" fogalmának ilyen értelemben vett felhasználása köz—
gazdasági célokra meglehetősen közkeletűnek volt mondható, különösen a natu- rális gazdálkodásról a pénzgazdálkodásra való fokozatos áttérés hatására. Ez a folyamat —- úgy tűnik — a brit szigeteken jóval előtte járt a kontinentális európai fejlődésnek. ezt éppen a Fleetwood-féle árstatisztikai táblák dokumentálják a leg—
ékesszólóbban. amelyek első 12 éves árjegyzése az 1202—1386. évek közötti idő- szakra vonatkozik. Ezt főleg az mutatja, hogy bár egy-egy évre általában egy árjegy- zés állt rendelkezésre, ott ahol több is volt, mindig azok számtani átlagát vették alapul, ahogyan ez például az említett időszak vonatkozásában először az 1205. év
adatánál történt. Az erre vonatkozó három árjegyzésnek — 0 /12./ 0, 0 /13/ 4 és
0 /15/ 0 -— itt kifejezetten már a számtani átlaga — 0 /13/ 5 — van megadva, akár- csak a két-három árjegyzéssel szereplő 1258., 1270. és 1286. év esetében.Tulajdonképpen ezen angolszász tradíció továbbéléseként és folytatásaként lehet azt is felfogni. hogy Smith kísérletet tett már a gabonaár-átlagok közgazda- sági elemzési célokra való felhasználására, és ennek az anyagnak a ,.Nemzetek vogyonossága" című főműbe történt beépitésére. Az európai kontinentális közgaz- dasági szakirodalomban az átlagoknak közgazdasági elemzési célokra történő, statisztikailag megalapozott felhasználásával csaknem közel egy évszázaddal később
lehet csak találkozni. Egy másik tanulmányomban mutattam rá a közelmúltban,
hogy Ouetelet ilyen jellegű fejtegetésekbe először az 1848-ban megjelent és a valószínűségszámítás elméleti alapjairól szóló művében bocsátkozott bele, Marx pedig csupán .,A tőke" l. kötetében, 1867—ben, Ouetelet-re való hivatkozással.Azt is jellegzetesnek kell ez utóbbi két megnyilatkozással kapcsolatban tartanunk, hogy a XIX. század e két nagy szelleme egyaránt a XVIII. századikontinentális for—
rá'sokra hivatkozott. midőn első ízben tett kísérletet az átlagok közgazdasági elem-
zési célokra való felhasználására.7
Ez is egy érv tehát amellett, hogy Smith érdeklődése nagyobb volt saját kora
problémái, mint a gazdaságtörténet iránt.
Ez az egész gondolatmenet inkább csak arra szolgált, hogy a saját korára ér- vényes átlagok kialakitásához fejlődéstörténeti alapot szolgáltasson. Smith ugyanis ezen az alapon arra a megállapításra jutott, hogy az ,,átlagos gabonaár" az egész
XVll. és XVIII. század folyamán 1 bushelnek megfelelő —- változatlan áron számí—
tott — értékkel a 9 busheles maximális búzaárszi'nt allatt helyezkedett el. Ezért — gondolatmenetének megfelelően — az újabb korra vonatkozó azon éves gabona- árjegyzése'kj amelyek a ,.legjobb és legmagasabb árú" gabona árát az Eton Col- lege feljegyzéseine'k megfelelően mint a windsori piacon Kisasszony napján és
7 Lásd részletesebben: dr. Horváth Róbert: Guetelet közgazdaságtani és gozdaságstatisztikai koncep- cióiról. Statisztikai Szemle. 1974. évi 8—9. sz. 818—827. old.
Szent Mihály napján jegyzett értékek átlagát adták meg. tulajdonképpen egykilen- ceclnek megfelelő változatlanár-hányad levonásával kell csökkenteni. hogy a valódi;
közgazdasági értelemben vett ,,átlagárhoz" jussunk el. E korrekciókat foglalja ösz- sze a ,,Nemzetek vagyonossóga" vonatkozó szövegrészei alapján a kövéhkező tábla.
3. tábla
Smith korrekciói a valódi közgazdasági átlagok kialakítására
A maximumokon A csökkentett új.
Az idő- alapuló régi valódi közgazdasági
Az idő- Az időszak szak ter— átlagárak átlagárak
szok sor— kezdő és utolsó jedelme
szama eve években változatlan úron,
font/shilling/penny
8. 1595—1620 26 2 /1/ 6 2/12 1 /12/ 8 8/9
9. 1621—1636 16 2 /10/ 0 'l [19/ 6
10. 1637—1700 64 2 /11/ 0 1/3 .
11. 1701—1764 64, 2 /0/ 6 12/32 1 /12/ 0
12. 1731—1740 10 1 /17/ 3 1/2 .
13. 1741—1750 10 1 /13/91/2 1 /6/ 8
Az Adam Smith által felhasznált és korrigált gabonaáradalok* _
Árak 9
" _____ "l l
s l
l
7 l
: --—-— Sim!!! maxi/váll" ár' áf/ayai
6—4————————f—— '
% Sur/7); kanrgá/fáf/ayaí
—- -- — mai—range éri/ékek
_.-_———__......-..—..;—7202 7286— 7338' 7457— 7497- 7700'- 7764
* Az 1202—1601. években 12 éves időszakok adatai. az 1595—1764. években éves adatok.
A gabonaárak valóságos közgazdasági átlagként való kialakításával Smith olyan eredményre jutott, amely alkalmas volt arra,_hogy hasonló jellegű konti—
nentális kísérletekkel összehasonlítva, az ezüstérték hullámzására vonatkozó megfi- gyeléseit is beigazolja. Ez az oka annak, hogy fő művében több alkalommal is hang—
súlyosan iolézte Messance és Dupré de St. Maur franciaországi gabonaár-statisz—
tikáit. Ezekből teljesen ugyanaz a tendencia volt megállapítható, mint amelyet sa- ját vizsgálatai mutattak, a két ország eltérő gazdasági viszonyai és gazdasági fej- lődése ellenére. Ha ez utóbbiakra is figyelemmel vagyunk, azt mondhatjuk. hogy nemcsak .,per analogiam" az eredmények hasonlósága, de ,,a contrario" az eltérő gazdasági viszonyok és fejlődés ellenére mutatkozó nagyfokú hasonlósága csak még jobban aláhúzza Smith megállapításaina'k realitását.
Ennek a franciaországi eredményekkel megállapítható azonosságnak azért volt elsősorban perdöntő jelentősége Smith gondolatmenete szempontjából, mert számos angol szerző Smith előtt, de kortársai közül is sokan — elsősorban maga Fleetwood is — pontosan ellenkező értelemben interpretálták ezeket a ténybeli ada- tokat. Úgy vélték ugyanis, hogy az angol valuta alapjául szolgáló ezüst értéke a XIII. századtól kezdve a XVl. század közepéig fokozatosan zuhant, annak ellenére.
hogy a statisztikai bázis, amelyet a 7 csoportba osztható és összesen 80, illetve 84 évre alapozott statisztikai anyag képvisel, a gabonaárak egyenletesen zuhanó ten- denciáján keresztül pontosan ennek az ellenkezőjére engedett következtetni. Az ezüstérték csak a XVI. század közepétől, pontosabban a 8. időszakban 1561 és 1601 között mutatott először némi csökkenést.
Smith valószínűleg azért is foglalkozott olyan alaposan ezzel a problémával a főmű hasábjain nemcsak statisztikailag. de gazdaságtörténetileg is. hogy ezt az interpretáció terén mutatkozó ellentmondást kielégítő módon tisztázza. Erre vall az is, hogy az ellentétes eredményekre jutó szerzők tévedését azzal is próbálja meg—
világítani, hogy azok egy általánosan elfogadott — bár téves — hipotézisre támasz- kodtak. Ez utóbbi szerint ugyanis azt tételezték fel, hogy a gazdasági haladással, illetve növekedéssel párhuzamosan a forgalomban levő ezüst mennyiségének is növekednie, ez utóbbi következményeként értékének fokozatosan esnie kellett.
Smith azonban kifejtette ezzel kapcsolatban, hogy az európai ezüsttermelés általában nem tudta követni a gazdasági növekedés felgyorsuló ütemét. Az ezüst—
bányák készletei rohamosan kimerültek, amit még elmélyített a kitermelési mód- szerek egyre romló termelékenysége is. Amerika — és különösen a potosi ezüst- bányák felfedezése — a XVl. század közepétől kezdve alapvető változást hozott eb—
ben a helyzetben, még Angliában is, ahol ez a hatás Smith szerint valamivel később jelentkezett, mint Európában, azaz csak a XVII. század 30-as éveitől kezdve) Ez Smith végső megállapítása a gabonaár-statisztika mint az ezüstértékre vonatkozó szekunder statisztika alapján, illetve az idevágó nemzetközi összehasonlítási lehető—
ségekre is maximális figyelemmel. Talán felesleges is utalni arra, hogy az általunk a ..közép range"-ek módszerével végzett adatér'té'kelés a potosi ezüst hatását még annál is nagyobbnak mutatja, mint amely Smith lefelé korrigált valódi közgazdasági gabonaárátlagai alapján mutatkozik. Ez a különbség azonban nem gyöngiti, ha- nem ellenkezőleg: erősíti a klasszikus közgazdaságtan atyjának végkonklúzióját ebben a kérdésben, amely végeredményben a gabonaár és a monetáris ezüstérték
reciprok irányú kölcsönhatásán alapul.
Az sem lehet kétséges, hogy a legutolsó két, majdnem teljes 64 éves időszak, a 10. és 11. csoport adatai, illetve az azokon alapuló csoportátlagok adják a döntő ténybeli érvet a második korszakra nézve az emelkedő gabonaárakra, illetve a csök—
kenő ezüstértékekre nézve. mivel ezek statisztikai alapjai lényegesen szilárdabbak.
Belőlük a gabonaár és az ezüstérték trendjének iránya jóval markánsabban kivi—
láglik még akkor is, ha mind az áru, mind a pénz oldalán a pénz mennyiségi elmé—
lete által megfogalmazott összefüggések alapján ugyanakkor részben felfokozó.
részben ellentétes jellegű tendenciák is jelentkeztek, illetve működtek. Rá kell mu- tatni arra, hogy Smith elemzése ezeknek a kétirányú tendenciáknak a feltárása
8 Statisztikai Szemle
terén is mesteri munkát végzett. Hivatkozott ugyanis arra a felfokozó tendenciákkal
kapcsolatban, hogy az ezüst értékének emelkedését nemcsak az európai ezüstbő—nyák csökkenő termelékenysége idézte elő. de bizonyos mértékig a mezőgazdasági termelés kapitalizálódásának hasonló irányba ható következménye is. ami a Xlll.
század eleje és nagyjából az 1570 közé eső korszakot illeti Angliában. A kapitalista fejlődés hatására a mezőgazdaság fő termékeit egyre nagyobb és egyre intenzívebb
munkával állították elő, aminek következtében e termékek nominális ára lassan. de
állandóan emelkedett. Ez a másodlagos ármozgás volt az egyik fő bázisa a koráb—ban emlitett és téves interpretáció alapjául szolgáló nézeteknek. a monetáris ezüst- készlet feltételezett növekedése mellett.
1570 és 1636 között viszont már az amerikai ezüst oly jelentős mértékben emelte meg a monetáris ezüstkészletet, hogy annak kínálata jelentősen meghaladta a ke—
resletet még a mezőgazdasági fejlődés bekövetkezett felgyorsulása ellenére is. pe—
dig az Angliában még az európai fejlődést is túlszárnyalta. Ez a mezőgazdasági
fejlődési tényező tehát erőteljesen járult hozzá ebben a második szakaszban is az ezüst értékének zuhanásához és ez a tendencia érvényesült az 1635 utáni fejlő-désben is, egészen Smith koráig bezárólag. A felfokozó tendenciák hatása annyira erős volt Smith elemzése szerint, hogy az ellentétes irányba ható zavaró tényezők sem tudták jelentősebben megingatni, akár az áru, akár a pénz oldaláról is je—
lentkeztek.
Az áruoldalról jelentkező ellentétes tendenciák között emliti Smith legfőként
a ,.dicsőséges forradalom" (1648), valamint a gabonatermelő nagybirtokos réteg (a ..gentry") érdekében bevezetett gabonakiviteli prémiumok hatását (1688). Ez
utóbbinak természetes következménye lett a viszonylagos gabonaszűkösség elő- idézése a belső, hazai piacon, valamint a gabona reálértékének magasabb szinten való kialakítása, mint amelyet a kereslet és a kínálat szabad játéka hozott volna létre ezen állami beavatkozás nélkül. Smith kifejezése szerint a gabonaár bizonyára alacsonyabb lett volna. ha ..az átlagos kereslet" és ..az átlagos kínálat" kölcsönha- tása alakította volna ki azt.A kiviteli gabonaárhoz kapcsolódó prémiumok időnkénti felfüggesztése termé- szetesen hatályon kívül helyezte ezt az áruoldalról jelentkező hatást, de ez rendsze- rint csak a kifejezetten rossz termések idején következett be. amely önmagában megint készletszűkösséggel és áremelkedéssel járt, vagyis most már természeti és
nem az állami gazdaságpolitikai oldalról vezetett hasonló zavarokra. Mindezek a
tényezők adott esetben egyaránt vezethettek a ..természetes ártól" - akár pozitív.akár negatív irányban — eltérő zavaró tényezők kialakítására, szemben a Smith által propagált .,szabad piaci" viszonyokkal.
Tulajdonképpen ezeknek a zavaró tendenciáknak bemutatása indokolta az utolsó két sor, a 12. és 13. időszak adatainak kiemelését az 1731—1740., illetve 1741—1750. évekre vonatkozóan. Ezek kifejezetten a klimatikus tényezők folytán elő- álló termékmennyiség—inga'dozások. illetve az azok hatásaként előálló, rossz ter- mésekből eredő hullámzások bemutatására szolgálnak. ltt lényegileg tehát a kon- junktúraingadozások statisztikai eszközökkel való bemutatására történt korai kisér- lettel állunk szemben Smith részéről, amelyet éppen ezért nem lehet kellőképpen méltányolni. Ismert tény a statisztikai tudomány történetében. hogy ]ugiar hasonló jellegű, jóval eredményesebb kezdeményezéséhez majdnem egy évszázadra volt -, még szükség. Smith tudatosságát a konjunktúraciklus megragadására nézve a Fleetwood—féle 12 éves adatbázis elhagyása és a folyamatos 10 éves idősorok kiala—
kítása bizonyítja a legvilágosabban, amely nagyjából jól reprezentálja a mező- gazdaság középlejáratú termelési ciklusait.
Nem kevésbé érdekes Smith elemzése a pénz oldaláról jelentkező zavaró ten-
denciákra nézve. ltt olyan hatásokat emlit, mint az ezüstpénz kopása és körülnyí—rása. amely az ezüstpénz reálértékét a XVII. század vége felé mintegy 25 száza-
lékkal csökkentette. Ugyanakkor az aranyalapon álló valuta kialakulása. illetve
párhuzamos bevezetése az ezüstvaluta mellett Smith szerint az előbbivel ellentétesirányba hatott. A kizárólagos ezüstvalutáról az ezüst—aranyvalutára való áttérésre
irányuló lépések nem kerülték el Smith figyelmét, különösen az aranypénz 1695. évi forgalomba hozatalának az ezüstvalutára gyakorolt hatása. A Lowndes—től idé—zett. idevágó adatok szerint .,... az ezüstrúd ára ezt megelőzően ritkán haladta meg unciánként az 5 shilling 7 pennyt. Ez az ún. törvényes pénzverési árat (mint—price) mindössze 6 pennyvel haladta meg. Az aranypénz forgalomba hozatalával 1695-ben az ezüstrúd unciánkénti ára egy csapásra ó shilling 5 pennyre emelkedett, vagyis 15
pennyvel haladta meg a törvényes pénzverési árat."3
Smith az ezüstérték. illetve a monetáris ezüstár ingadozására vonatkozó végső megállapításait úgy foglalta össze, hogy a gazdasági haladás és növekedés hatá-
sára éppen a leggazdagabb országokban zuhanó tendenciájú az ezüst reálértéke.
A gazdasági szükségletek rohamos növekedésével ugyanis kiterjed a létfontossá- gúnak tartott árucikkek köre és minősége, s mindez jelentősen emeli az átlagos
életszínvonalat. Ugyanakkor ezen általánosabb jellegű tendencia mellett a hala-
dás élén járó országokban nem elképzelhetetlen a rossz termések vagy esetleg ,,politikai zavarok" okozta, átmenetileg ellentétes tendencia. még amennyiben olyan osztályérdeket szolgáló állami gazdaságpolitikai beavatkozást fel is függesztenek,mint amilyet a gabonakiviteli prémiumok képviselnek.
Ehhez az általánosan megfogalmazott fő megállapításhoz idevágó fejtegetései lezárása kapcsán még egyszer visszatérve, az alábbi igen nagy horderejű megál—
lapítást teszi, nagy pontossággal és világossággal fogalmazva meg mondanivaló- ját: ... az ezüst- és aranymennyiség növekedése Európában és az ipari és mező- gazdasági termelés növekedése ugyanott, két oly jelenség. amelyek — habár majd—
nem ugyanabban az időben játszódtak le — teljesen különböző okok termékei, és aligha van közöttük bármiféle természetes kapcsolat. Az egyik bekövetkezése tel—
jesen véletlenszerű. amelyben sem a megfontolásnak, sem a gazdaságpolitikának nem volt és nem is lehetett semmiféle része, a másik a feudális rendszer megdőlé—
sének és egy olyan kormányzati rendszer kialakulásának a következménye, amely az ipar és természetesen a mezőgazdaság fejlődésének megadta azt a támogatást, amelyet az megkövetelt és azt az elegendő biztonságot, hogy élvezhesse saját mun-
kájának gyümölcsét."9
Tanulmányunk e szakaszának lezárásaként azt látjuk célszerűnek kiemelni.
hogy a vizsgálni kívánt bonyolult kérdésben, az ezüstárak szekuláris és aktuális trendjének meghatározásában Smith elemzését igen jelentékeny mértékben támo- gotta az a józan statisztikai alapokon álló metodika, amelyet kialakított. Teljesít- ménye nemcsak a ténybeli adatok kritikai kezelésében, technikailag hibátlan fel- használásában és interpretálásában mutatkozott meg, hanem az igényesebb me- todikai. alkalmazott elemzési gondolatmenetbe való beillesztésben és a megfelelő következtetések levonásában is. Ez a megbízható módon kialakított induktív alap.
párosulva a gazdaságtörténeti és gazdaságpolitikai elemzés minőségi jellegű, de gyakran mennyiségi összefüggésekre is utaló eredményeivel, lehetővé tette Smith számára. hogy a mennyiségi pénzelmélet alapvető összefüggését elméletileg is he- lyesen ragadja meg. Mindezt annak ellenére. hogy a közgazdasági elmélet idevágó
3 Smith !. m. 155. old.
9 Smith i. m. 192. old.
8—
és egyáltalán legalapvetőbb elméleti összefüggése kérdésében, az értékelmélet vo—
natkozásában — és ebben egyet lehet érteni ]. A. Schumpeter kritikai megjegyzésé- vel — sokszor Smith ingadozó magatartást tanúsított, és több változatú és egymással
nem is mindig összeegyeztethető értékelméletet dolgozott ki.10 A sikert a reál ezüst;
érték történelmi trendjének meghatározásában nem csekély mértékben éppen az se- gítette elő a közgazdaságtani elmélet oldaláról, hogy Smith itt a munkaérték—elmé—
lethez egészen közel eső alapokon állott. így a statisztikai megközelítés adta előnyt is ezzel párosítva. Fleetwooddal és az ő nyomán haladó szerzőkkel ellenkező ered-
ményre jutva jutott el a helyes megoldáshoz.
lV.
Befejezésül még csak arra kívánunk utalni, hogy az indexelmélet csírái végső
elemzésben adva vannak Smith fő művében. különösen ami a XVII. és XVlll. szá-
zadi fejlődéssel kapcsolatos kérdéseket illeti.A gabonaárnak első megközelítése az aktuális árszínvonalon történt egyedi indexként való felhasználás formájában. amely tulajdonképpen egy primitív Paascjhe—formulának felel meg. A bázist az aktuális Pl ár, míg a hozzá viszonyítandó
régebbi, de maira átszámított árakat a XVll—XVlll. századra nézve a Gyümölcsoltó
Boldogasszony és a Szent Mihály napi közé eső két maximális (a windsori piacon feljegyzett) ár középértéke képviseli az alábbiak szerint:PO max; 4" PO maxz
lgab —— P1
Amennyiben az index nem az említett maximális értékek átlagát, hanem a
..szokásos", ,,rendes" vagy ..átlagos" gabonaértékek átlagát képviseli - abban az értelemben, hogy akár a windsori piacról. akár egyidejűleg több más piac átlag—árairól is szó lehet —. úgy belőle valódi közgazdasági átlagot képviselő. egyszerű aggregát index áll elő. Ahhoz. hogy azt a ma szokásos százalékos formában fejez—
zük ki, tulajdonképpen nincs is másra szükség, mint hogy 100-zal megszorozzuk.
vagyis az alábbi képlet alakjában fejezhetjük ki :1'1
[zab : M,,L'É9Pl . 1oo
SP1
Az átlagok szerepe ebben a gondolatmenetben nyilvánvalóan kulcsfontosságú.
ami jól kitűnik Smith idevágó fejtegetéseiből. Mint korábban rámutattunk. tisztában volt azzal, hogy a XVll. század előtti időszak átlagértékei ebből a szempontból tu- lajdonképpen nem tekinthetők homogénnek, míg (: XVll—XVlll. században már való—
ságos szá-mtani átlagokkal lehetett dolgozni. Mód volt már rá ezzel kapcsolatban megemlíteni. hogy fő művében milyen alaposan foglalkozott annak bemutatásával, hogy az egyes királyok rendelkezései hogyan igyekeztek a középminőségű búza legmagasabb árát a gazdasági viszonyokkal összhangban megállapítani, és tulaj- donképpen a béreket, illetve a mezőgazdasági bérleti díjakat miként igyekeztek ehhez viszonyítva — mintegy változatlan árakon — hosszabb időszakra kialakítani.
"' Schumpeter, ]. A.: History of economic analysis. Edited from Manuscript by Boody—Schumpeter, E, 3. kiad. New York. 1959. 526. és köv. old.
"Freund, ]. E.: Modern elementary statistics. 2. kiad. Prentice Hall. New York. Englewood Cliffsr 1960. 111. és köv. old.
Smith az első ilyen kísérleteket lll. Edward idejétől. mintegy 1350—től kezdve tár—
gyalja, de tulajdonképpen korábbi példákat is említ. Az erre a célra külön hiteles emberekből álló tanácsadó testület létrehozása ,.public fiars" elnevezéssel, vala- mint az általuk kidolgozott maximális árstatútumok, az ún. ,,assize"—ok kidolgozása a zavartalanabb gazdasági fejlődés időszaka—iban a bér- és az árvirszonyoknak hosz—
szabb időre is érvényes és hatásos szabályozását tette lehetővé, elsősorban a ga- bonaárak. illetve a sörárak vonatkozásában.
Mindebből arra lehet következtetni, hogy az angol gazdasági viszonyok között a Smith által is sokat hivatkozott egészséges közgondolkodás, a ,,common sense" a .,normális árat" elsősorban az átlag elképzelése alapján, és annak segítségével, a maximális szinttől lefelé haladva alakította ki. lgy az átlag közgazdasági célokra való felhasználásának hagyományai — legalábbis angol viszonylatban — lényegesen
messzebbre nyúlnak vissza, mint a kontinentális fejlődésben.
Ezek az angolszász hagyományok —- úgy tűnik — tovább éltek az amerikai gyar- matokon is, és így kerülhetett sor 1780-ban Massachusetts államban egy négy áru—
ból aggregált valódi index bevezetésére, a függetlenségi háború katonáinak kifi- zetett zsol'dok értékcsökkenésének megakadályozása céljából. Ebben az indexben a gabona, a marhahús, a gyapjú és a talpbőr árát vették figyelembe, bár még nem súlyozott formában. Lényegileg ez az index is a relatív áraknak egyszerű átlagolt formuláját adta tehát (simple average of price relatives), csupán több árura nézve.
Az indexelmélet a XVIII. század végén gyors fejlődésnek indult Angliában, de
ez már ismertebb területe a statisztikai gondolkodás és a közgazdasági elméletek tör- ténetének. Elegendő itt ebben a vonatkozásban Playfair (1786), Suckburgh Evelyn (1789), Young (1812), Lowe (1822) és Poulett Scrope (1833) tevékenységére utalnunk, valamint különösen Newmarch és Tooke közösen kiadott nagy munkájára (1838-—1857). aminek közvetlen hatására a The Economist című folyóiratban 1869-től a nagykereskedelmi árindexek folyamatos közzétételét is bevezették Angliában.12
Abban, hogy ez így történt, jelentős szerepet játszott az angol klasszikus köz—
gazdaságtan úttörő alakja. Adam Smith, akinek idevágó. alapvető jelentőségű mun- kásságót első megközelítésben a statisztikai módszertan kritikai alkalmazásával megkíséreltük újszerűen megvilágítani mind a közgazdasági tényanyag egyszerű statisztikai technikai megközelítésével, mind pedig a modern gazdaságstatisztikai módszertan ezen kezdeteinek a közgazdasági elméleti elemzés bonyolultabb rend- szerében való elhelyezésével.
PE3l—OME
Hacronuaa crarbn conepmm Mnrepuan gonnana, npencraaneHHoro Ha cocronsmeücn : 31 Ma; no 2 mom 1977 FOAB Xy sbreaunoi ceccuu paőoueü rpynnbr no ncropwu cm- mcmxu cramcwuecxoü cekuuu Benrepcxoro akonomuueCKoro oőmectaa.
Aarop paccmarpuaaer cooőpamenua ablAammerocn npencraemena anrnuücxoi KnaccuueCKoü nonuraxonommu AAama CMura omocmensno HHAeKCHbiX pacueroe " TeOpHH mmekcoa, uanomeHHbre HM s 1776 rogy s ero magnom prAe o őorarcrae Hauuü.
CMHT :; caoeM rnaBHOM prne, uconn 143 COÖpaHHbIX CDntonM AaHHbiX OTHOCH- teano 1202—1601 rvos " AononHua ux .no 1764 ropta, l'lpHBOAHT Marepuan o ueHax Ha aepHo. onAe ucnonbsoaanun AaHHle wcxogwr us ncuncnenun apucpmemuecxoü cpeAHeü
" nepec—re'ra noxasateneü :; Texyumx ueHax Ha HEHSMeHHbIe u.er-rbl caoero apemenu. OAHa- KO ero BHHMEHHe Hanpasneno He CToanO Ha Koneőauun peam—moi CTOMMOCTH sepHa, CKOanO Ha Haőmogeime Koneöannü aanrombrx KYpCOB " a ocoőeHHocm cepeőpm—toü Bemo- Tb! cornacuoü pam-roi Konuuecrsennoü Teopm—r AeHer. O knaccnuecxom xapantepe ero aham—ize cauAerenbcrayeT uccnegoaanue noneőanuü u.eH He TOJ'IbKO Kan uaMeHei—mn co
U Schumpeter i. m. 526. és köv. old.
croponsr roaapoa, Ho raxme " Ha ocnoaaunu usMeHeHm'r Konuuecraa n, coorsercrsenuo, cronmocru neHer.
B p.anweüwem aarop Hecronuseü crarsu npousaonwr cramcrmecnyro ouenxy gau- Hux, anBEAeHHbIX CMHTOM. Ycrauaannaaer, uno Cer a co crarucmuecxoü romai sperma co sceiá scnocrsio paspemae'r npoőneML—r, aosuunaioume Ha nouae causa ornocurensnmx coomoweuuü u.eH SepHa u, coorsercheHi-ro, cepeőpa, Metanonornuecnu cnenyn or amn—
meuux cpem—mx K nonyueumo cparrruuecrmx crarucmuecxnx cpenuux.
Aarop ormeuaer, arra a rpyAe CMnra Mmm-ro oőHapymu-rs 'raxme 3neMeHTbl reopuu unnekcoa. Mcnonsaoaanue u.eH Ha aepuo Ha axryansuom ypoane u.eH a Kauecrae eni—mm- me nnnexcoa no cymecrny coorse'rcraye'r npocroü cpopmyne i'laawe, noropas Symmm nononHeHHoü ueHaMu .apyrnx rosapoa oerbma nyrb K abipaőo'rne oőumx mmexcoa nel-r,.
SUMMARY
The study was presented as a lecture on the 15th ltinerary Session of the Group ot History of Statistics, Statistical Section of the Hungarian Economic Society held irom May 31
to June 2. 1977. '
The study outlines Adam Smith's conceptions. a pioneer of the classic English economies.
relating to the index computation and the theory of index numbers on the basis oi his principal work on the Wealth of Nations published in 1776.
in his principal work Smith compiles the cereal prices starting from the data col'lected by Fleetwood for the period 1202—1601 and completing them up to 1764. ln the course of using these data he starts from the calculation of the arithmetical mean and from the con- version of data in current prices into contemporary constant prices. However. his analysis aimed not so much to examine the fluctuation of the real value of cereals as to examine the rate of exchange. especially fluctuation of the silver' currency, relying on the early auan- titative theory of money. His analysis is classic in the sense that he investigated the price changes not only on the basis of the changes of commodities but also on the basis of the changes in the amount or value of money.
Then the author evaluates statistically the data published by Smith. He points out that Smith solves the problems originating from the relation of the relative price ratios of the cereol and silver prices clearly also from the point of view of statistics. as regards his
methodology, from fictive means towards forming real statistical means.
The author emphasizes that elements of the index theory can also be found in Smith's work. The use of the cereol prices as individual indices at the actual price level is really eauivalent to a simple Paasche-formula which, being completed with the prices of other com-
modities, opened the way towards developing the general price indices.
