Az irodalomra és az irodalom olvasására vonatkozó statisztikák

VONATKOZÓ STATISZTIKÁK*

DR. VARGA ALAJOSNÉ

A könyvkiadás statisztikája a kulturális statisztika legrégibb ágai közé tartozik.

A könyvkiadási statisztika kezdetét már a XlX. század elején megtaláljuk. Az első

adatok összeállítóí nem statisztikusok. hanem bibliográfusok voltak. Kiszlingstein

Sándor bibliográfiája 1801-ig nyúlik viszza. és az egész XIX. század könyvtermelését tartalmazza, évtizedenkénti csoportosításban. A könyvkiadás kezdeti szakaszának

fejlődését érzékeltetik a bibliográfiából készült adatok. Eszerint 1801 és 1810 között

1373 művet. 1891 és 1900 között 11 454 művet tartottak nyilván. Hozzá kell tenni azonban. hogy ezek az adatok csak a magyar nyelven megjelent műveket tartalmaz-

ták. Egy későbbi statisztika, illetve Gerő Lajos bibliográfiája már teljesebb adatokat

közölt — az idegen nyelven megjelent műveket is számba véve —: több mint 34000 művet részletezett -— tízéves időszakról — tárgy és a megjelenés nyelve szerint.

A századforduló körüli években mindezeket a magánkezdeményezésű statiszti- kai összeállításokat módszeresebb statisztika váltotta fel. Ezeknek a statisztikáknak az alapja az a bibliográfia volt, amelyet a Könyvkiadók és Könyvkereskedők Orszá—

gos Egyesülete állított össze a megjelent könyvekről. Az Egyesület a Corvina, majd később a Magyar Könyvészet c. közleményében hetenként tette közzé bibliográfiáját.

elsősorban a könyvárusi forgalom tárgyát képező könyvekről.

Ez a statisztikai alap sem volt azonban teljes. Akkori becslések szerint még a forgalomba került művekre vonatkozóan is legfeljebb 80—90 százalékos volt, a for- galomba nem kerülő műveket pedig egyáltalán nem tartalmazta. Az 1900—as évek elejéről írja egy dolgozat,l hogy 10 év alatt 90000 könyv és füzet, vagyis a termelés 78 százaléka maradt ki a magyar bibliográfiából.

A teljességre irányuló törekvés mind jobban előtérbe került. A korabeli iroda- lom a teljesség megközelítése érdekében a kötelespéldányok feldolgozását tartotta a könyvstatisztika legbiztosabb alapjának.

A kötelespéldány—szolgáltatást első ízben az 1897. évi LXI. tc. szabályozta. majd ezt fejlesztette tovább és terjesztette ki az 1929. évi XI. tc. A törvény teljes értékű végrehajtása. vagyis annak megvalósulása, hogy a beérkező könyvpéldányok képez- zék a könyvkiadási statisztika bizonylati alapját, az 1940—es évekig váratott magára.

A Központi Statisztikai Hivatal évkönyveiben kb. az 1930—es évektől közöl rend- szeresen könyvtermelési adatokat — mint emlitettem — a Corvina alapján. A közlések

* A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Stotisztikatörténeti Szakcsoportjának 1978.

május 31. és június 2. között Veszprémben tartott XVl. Vándorüle'sén Erdész Tiborné előadásához elhangzott korreferótum.

1 Dr. Elekes Dezső: A magyar könyvtermeiés statisztikája (Magyar Statisztikai Szemle. 1930. évi 7. sz.) c. cikkében hivatkozással Kőhalmi Béla: Nincs nemzeti bibliográfiánk c. dolgozotára.

1240 DR. VARGA ALAJOSNÉ

évente mindössze egy táblára terjednek ki. Alcsoportosításuk a tárgy szerinti osztá-

lyozás, amely sok tekintetben megegyezik jelenlegi rendszerünkkel.

A tárgy szerinti csoportosításban jelentősebb eltérés csupán a társadalomtudo-

mány és a közgazdaság témakörébe tartozó művek besorolásánál van. Ebben a sta- tisztikában a társadalomtudományt egy kategóriába vették a joggal és közigazgatás-

sal, a közgazdaságot pedig a mezőgazdasággal vonták egy csoportba. Ilyenképpen hangsúlytalanná vált a nálunk oly jelentős társadalomtudományi csoport. További csoportosítások: a megjelenés nyelve, az eredeti nyelv. az oldalszám szerinti terje—

delem, a kiadás száma, a különlenyomatok megkülönböztetése. Mindezek az igen fontos, figyelemreméltó szempontok értékes információkat szolgáltattak. Az adatok használhatóságát csak az csökkentette, hogy valamennyi csoportosító ismérv csak a művek számára vonatkozott. példányszámadattal pedig egyáltalán nem rendelkeztek.

Az 1940-es évek statisztikai évkönyvei már jóval több adatot közölnek Magyar-

ország könyvtermeléséről a kötelespéldány—szolgáltatás alapján. Ezek a táblázatok

részletesebb adatokat tartalmaznak. Fenntartják olcsoportonként a tárgy szerinti bontást. itt már különválasztva a jog és közigazgatás csoportját a társadalomtudo—

mány és társadalompolitika kategóriától. A megjelenés nyelvének részletes, 9-féle

bontásán kívül igen érdekes adatokat találunk a kiadók jellegére vonatkozóan. Esze- rint megkülönböztetik a könyvkiadó vállalatok, az állami és önkormányzati hivatalok.

az egyházak, közoktatási és közművelődési intézmények, társadalmi egyesületek.

gazdasági vállalatok és a szerzők kiadásait. Az adatok vizsgálatából kitűnik, hogy

ebben az időben közel annyi mű jelent meg a szerzők kiadásában. mint a könyvki-

adókéban. Jelenleg természetesen egészen mások az arányok.

A kötelespéldány-szolgáltatás alapján álló feldolgozás ez időben már tartalmaz példányszámadatokat is. amelyek a kultúrszínvonal vizsgálatához feltétlenül szüksé- gesek. A példányszámadatok alapján számítanak átlagpéldányszámot tárgykör sze—

rint, továbbá példányszám-kategóriák szerinti csoportosításokat alkalmaznak. Adat—

közléseikben a könyvárakkal kapcsolatos számításokat is találunk.

Néhány adat a könyvtermelés volumenének összehasonlitására: 1938-ban 3136 műről számol be a statisztika, 1941-ben pedig 9842 műről. Ez utóbbi adatnál figye—

lembe kell azonban venni, hogy a visszacsatolt területek feltétlenül megnövelték a kiadott könyvek számát. Ez azonban csak egyik oka a növekedésnek, fő ok az 1940- től beállott változás; a kötelespéldány—szolgáltatáson alapuló statisztika bevezetése.

lgy biztosítottnak látszott a teljesség, vagyis az összes megjelent mű számbavétele.

Most pedig valamit a felszabadulás óta kialakított statisztikai rendszerről.

Hazánkban jelenleg több mint 30000 mű jelenik meg évente. Ezek feldolgozása centralizáltan, a beérkező kötelespéldányok alapján történik. A negyedéves és éves gépi feldolgozások igen rövid átfutási idővel. mintegy 30-féle táblasorozatban és ezeknek számos változatában mutatják be az adatokat. Legfontosabb csoportosítá- sunk a tárgykör szerinti bontás. Alapjaaz Egységes TizedesOsztályozási rendszer (ETO), amelyet a nemzetközi kulturális szervezet. az UNESCO 1962. évi ajánlására korszerűsítettünk. Lényeges szempont még a jelleg szerinti megkülönböztetés, amely- nek sem múltra visszatekintő előzménye nincs, sem a nemzetközi adatszolgáltatás—

ban nincs megfelelője. Ennek ismérvei: tudományos, ismeretterjesztő, szak-, szép-

irodalom, ifjúsági és gyermekirodalom, tankönyvek. A szépirodalom műfaji bontása

és az ifjúsági irodalomnak az olvasók kora szerinti csoportosítása teszi teljessé tar- talmi vizsgálatainkat. Nagy súlyt fektetünk a művek eredeti nyelvére és megjelenési nyelvére vonatkozó feldolgozásokra. Igyekszünk állandóan lépést tartani a növekvő igényekkel. így a kiadások számára. a kötésfajtákra, a sorozatban megjelent művek

megkülönböztetésére is sor került.

Jelenlegi statisztikánk nagy gondot fordít a hivatásos kiadókon kívüli egyéb szervek könyvkiadói tevékenységének vizsgálatára. Ez a téma a különböző kutató—

intézetek. vállalatok, információs szervek egyre növekvő publikációs tevékenysége folytán a figyelem előterébe került. Az utóbbi években ugyanis a hivatásos kiadókon kívüli egyéb szervek könyvkiadása erőteljesen megnőtt, és jelenleg mintegy felét teszi ki hazánk könyvkiadásának. Ezek nagy része kis példányszámban jelenik meg, és nem kerül kereskedelmi forgalomba. Tartalmi szempontból értékes munkák, és szerves részét képezik könyvtermelésünknek.

Az eddigiekben vázoltak a könyvek kiadásának számbavételét, ennek fejlődését foglalták össze. Említésre méltó még. hogy jelenlegi statisztikai rendszerünkben a kiadott könyvek forgalomba kerülését, terjesztését, ennek feltételeit (bolthálózat.

bolti dolgozók). az árak alakulását és változását úgyszintén évenként figyelemmel kísérjük. Statisztikánk a könyvek kiadásának és fogyásának viszonyát, a könyvkész—

letek alakulását is vizsgálat tárgyává tette. Ilyenfajta adatok kidolgozására azonban csak nagyobb—időközökben kerülhet sor.

.

A következőkben röviden más szempontból kívánok a könyvvel mint kultúráló—

dási eszközzel foglalkozni. Az olvasás struktúrájára, az olvasók összetételére vonat- kozóan sem a megjelent, sem az eladott. sem a könyvtárakból kölcsönzött könyvek száma nem nyújt tájékoztatást. A kérdésnek a ,.felhasználók" oldaláról való megkö- zelítése ad teljesebb, az összefüggésekre is rávilágító képet a könyvolvasásról.

1962—ben került sor első ízben hazánkban az olvasás megfigyelésének ilyen megközelítésére. A Központi Statisztikai Hivatal háztartásstatisztikai adatszolgáltatá- sát — amely egyébként elsősorban a fogyasztás szerkezetét vizsgálja — egy speciális kérdéssorozattal egészítették ki. A megkérdezett személyek — mintegy 4000 adatszol- gáltató —- reprezentálták az össznépesség legfontosabb csoportjait. A kérdések és az azokra adott válaszok alapján lehetőség nyílt' annak vizsgálatára, hogy hányan olvasnak könyvet hazánkban; kikből tevődik össze az olvasók tábora: milyen ténye—

zők befolyásolják az olvasást; milyen típusú műveket olvasnak az egyes rétegek;

hogyan alakul az olvasás a népesség főbb csoportjainál,

Hasonló célú adatfelvételre került sor a kulturális statisztika keretében 1964—ben és 1974—ben is. Ezeknek az adatfelvételeknek alapját az 1963. évi mikrocenzus. illetve az 1970. évi népszámlálás képezte. 2 ezrelékes minta felhasználásával. Mindkét rep- rezentatív megfigyelés azzal a célkitűzéssel készült, hogy számba vegye a lakosság kulturális igényeit és ezek kielégítését. Az 1964. évi felvétel kiterjedt az összes je- lentős művelődési eszköz igénybevételére, ennek egy része volt a könyv- és sajtó- olvasás. Ezenkívül a demográfiai tényezők, a társadalmi. gazdasági körülmények. a lakóhely, mint alapvető csoportosító ismérvek szerepeltek ebben, és választ kaptunk a művelődésre fordított időtartamokra is.

Az 1974. évi reprezentatív felvétel a társadalmi szolgáltatások egészére vonatko—

zóan (egészségügy, lakáshelyzet. üdülés stb.) tett fel kérdéseket. Ebbe is beletarto—

zott az olvasási gyakoriság vizsgálata. Bár az ilyenfajta megfigyeléseknek is meg- vannak a maguk hiányosságai. mint például a bevallások pontatlansága, elfelejtés, presztízs okokból adódó letagadások és túlzások, mégis nagyjelentőségű az olvasás

kérdésének a lakosság oldaláról való megközelítése.

A könyvstatisztíka után a sajtóstatisztika múltjáról és jelenéről szeretnék beszélni.

1242 DR. VARGA ALAJOSNÉ

Az időszaki sajtó -— illetve a közismert elnevezés szerint az újságok és folyóira—

tok — statisztikája is jelentős és nagy múltra visszatekintő ága a kultúrstatisztikának.

Az időszaki sajtó számbavétele akkor kezdődött hazánkban. amikor az első ma- gyar nyelvű újság megjelent. 1780-ban a Pozsonyban kiadott Magyar Hírmondó volt az első magyar újság. Szalódi Antal bibliográfiája az első forrásmunka, amelyből a magyar lapok számára adatot találunk. A bibliográfia 1780-tól évről évre, egészen 1880—ig feljegyzi a lapok számát. A 100 évre vonatkozó idősorból tárul elénk, hogyan fejlődött az 1780. évi első magyar újságból 1880—ra 368 újság.

Rendszeres. többféle variációban feldolgozott statisztikáról 1881-től beszélhe- tünk. Ettől az évtől kezdve a Központi Statisztikai Hivatal évkönyve (: posta kimutatá- sai alapján közli a posta által továbbított lapok számát és példányszámát. Ezek az adatok már nemcsak a magyar. hanem a Magyarországon megjelent idegen nyelvű

lapokat is számba veszik, így az adatok — megközelítő becslések szerint -— 85—90

százalékosnak tekinthetők. A posta adatai az újságokat elsősorban tartalom és nyelv szerint részletezik. A tartalom szerinti részletezés öt csoportot ismerupolitikai, helyi érdekű, szépirodalmi. szak- és élclapok. A nyelv szerinti részletezés különválasztja a magyar. a német, a szerb—horvát és egyéb nemzetiségek lapjait. Ez a csoportosítás

igen lényeges, mert ezen keresztül állapítható meg a magyar nyelvű lapok számá-

nak kedvező alakulása. (1881 és 1925 között a magyar nyelvű lapok aránya 66 szó- zalékról 95 százalékra emelkedett.) A kimutatások a továbbiakban részletesen közlik a külföldre küldött. valamint a külföldről postán érkezett lapok számát is.

Tehát sajtóterjesztési statisztikáról már a XIX. század végén beszélhetünk. saj- tókiadási adatokat viszont első ízben 1926-ban gyűjtött be a Központi Statisztikai Hi—

vatal. Ez az első felvétel nem célozta minden részletkérdés kimerítő kutatását. lgye- keztek minél egyszerűbb kérdőívet kibocsátani, mellőzték minden olyan kérdést, amely az adatgyűjtés sikerét veszélyeztette volna. így például nem tudakolták a pél- dányszámadatokat, amelyek közlésétől esetleg a magánkézben levő lapok tulajdo—

nosai üzleti érdekből tartózkodtak volna. A korabeli tanulmányokban megjegyez- ték, hogy nemzetközi vonatkozásban is a legtöbb hivatalos statisztika vagy eltekin—

tett a példányszám tudakolásától, vagy kénytelen volt beismerni. hogy a példány- szám megállapítására irányuló kísérlete sikertelen maradt.

A kérdőív a lap, a laptulajdonos, a nyomda nevére vonatkozó kérdéseken kívül tudakolta az alapítási évet, a lap tárgyát, nyelvét, megjelenési idejét (azaz a meg- jelenés gyakoriságát), átlagos oldalszámát, méretét, árát.

A kérdőívekkel minden hírlapot és folyóiratot, illetve szerkesztőséget megkeres—

tek. Az adatszolgáltatók körét csaknem 100 százalékosan sikerült biztosítaniok.

A feldolgozások valamennyi feltett kérdés adatait feltárták, különböző kombiná—

ciókban. Lényeges szempont volt a területi. megyénkénti feldolgozás. és igen részle- tes csoportosításokat alkalmaztak a lapok megjelenési gyakorisága szerint. Minden kérdést összefoglalva kimutatták az adatokat — a többi között — tárgy szerint, meg- jelenési nyelv szerint.

Ezzel a tematikával 1926—tól kezdve négyévenként hajtott végre a Hivatal adat—

gyűjtést az időszaki sajtókiadásra vonatkozóan. Még az 1942. évi felvétel eredmé—

nyeinek értékeléséből is arról tájékozódunk, hogy példányszámadatot — az előbbiek-

ben említett oknál fogva - továbbra sem kértek. Példányszámadat tehát ebben az

egész időszakban csak a posta által terjesztett lapokra vonatkozik.

Jelenlegi időszaki sajtóstatisztikánk évenkénti rendszeres megfigyelés eredmé—

nye. Szervezetileg szintén két részből tevődik össze: kiadási és terjesztési statiszti- kából. A kiadási statisztika alapja a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának nyil- vántartása az engedélyezett lapokról. Ebből a címanyagbál kiindulva a számbavétel

és a feldolgozás a Központi Statisztikai Hivatalhoz beérkező köteles példányokból történik. A feldolgozás gépi úton bonyolódik. igen rövid átfutási idővel. A gépi fel- dolgozás alapmutatója a lapok száma és példányszáma, valamint a megjelenésen-' kénti átlagpéldányszámok. A tárgy. a jelleg és a megjelenés gyakorisága szerinti csoportosítás szinte valamennyi kombinációnk egyik ismérve. Lényeges még a kiadás helyének, a kiadóknak, az előállító nyomdáknak, a szerkesztő szerveknek a feldol- gozása. továbbá a lap jellegének, megjelenési nyelvének, formátumának, terjedel-

mének, árának kidolgozása.

Az időszaki sajtóstatisztika másik ága a terjesztési statisztika. Ennek gazdája most is a Magyar Posta. Az általuk kezelt lapokról részletes adatokat dolgoznak fel az előfizetett, az eladott és a remittenda (visszamaradt) példányokra vonatkozóan, valamint a lapexportra és -importra országonkénti és laponkénti bontásban.

A sajtóolvasás is — miként a könyvolvasás — részét képezte az utóbbi években végrehajtott több reprezentatív felvételnek, amelyeknek célja a kulturális eszközök igénybevételének regisztrálása volt. A sajtóolvasás lényeges mutatója a minimális kulturálódásnak, mert egyes rétegeknél ez jelenti a kapcsolatot az olvasással.

A sajtó népszerűségét dokumentálta az a vizsgálatunk, amely néhány folyóirat fogyását kísérte figyelemmel. Ezeknek a lapoknak az ára a szebb kivitel, a terjede- lem növekedése vagy egyéb okból emelkedett. A fagyási arány ennek ellenére ked- vezőbben alakult.

*

A nemzetközi adatszolgáltatásoknak — az UNESCO és a KGST adatkéréseinek

— minden szempontból eleget tudunk tenni a könyv- és sajtókiadás terén egyaránt.

Az újabb igényeknek. változásoknak megfelelően egészítjük ki feldolgozási rendsze- rünket. A nemzetközi évkönyvekből nem csak a Magyarországról szolgáltatott adatok teljessége tűnik ki. hanem tartalmilag megállapítható, hogy hazánk könyv— és sajtó—

kiadása európai viszonylatban a közepesnél jobb helyet foglal el.

PEBiOME

Hacronman crarbn conepmm marepuan COAOKHEAB, oöcymAeHHoro Ha cocronsweűca (: 31 Man noZmorm 1978 rona XVI abiesguoü ceccm—i C'rarucrw—iecxoü cexuwn BeHrepcxoro ekonommecxoro oőuecraa.

Aerop oc-ranaannaaercn Ha cöopax cramcmuecxnx ABHHLIX n Baxmeiiumx peayns—

rarax cramcmxn KHurousgarenbcraa m nepHOAHKH. l'loxasblaaer, wro c-ramcmxa nimro- uanarenbcrea Boauuxna a Hanane XIX Beka, npwieM HBHHHaH c XX BEKB ona nee-r yme 60- nee MeTOAHI-lele pa3paőo1'KH. Cramcmna pacnpocrpaHeHu—m nepHOAHKH ősma opranao—

Bana B Konue XIX sena, a AaHHble 06 maga!-mu nepuonukn anepsbie őbmu COÖpüHb! LleHr—

paanblM cramcmuecxuM ynpaaneHueM TOl'leO : 1926 rogy.

SUMMARY

The article was delivered as a lecture at the 16th ltinerary Session of the Group of His- tory of Statistics, Statistical Section of the Hungarian Economic Society held from 3ist May

to 2nd June 1978.

The author présents the collections of statistical data about book publishing and the periodical publications, as well as their main results. Statistics on publishing books started in Hungary at the beginning of the 19th century, followed by more systematic processing from the turn of the century. Statistics on the distribution of publications has been evolved at the end of the 19th century, however. data on periodical publications were first collected in 1926

hw the Central Statistical Office.