A reformfolyamat hatása a gazdaságstatisztikára

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A REFORMFOLYAMAT HATÁSA A GAZDASÁGSTATISZTIKÁRN

VÉGVÁRI JENÖ

A közelmúltban a magyar hírközlő szervek is tájékoztatást adtak arról, hogy

a Szovjetunióban kemény kritikával illették a statisztikai szolgálatot, és ennek nyomán átszervezték, átalakították a szovjet statisztikai hivatalt. Többekben felme- rülhet ennek hatására a kérdés: nem várható-e fordulat a magyar statisztikai szol—

gálatban is?

A kérdésre adható felelet egyértelmű ..nem", annak ellenére, hogy az a közeg.

amelyben a magyar statisztika dolgozik, változott és változóban van. Változnak mindenekelőtt a gazdaság működési feltételei, változik az irányítási mechanizmus annak nyomán, hogy a hetvenes évek elején bekövetkezett megtorpanás utáni években újabb jelentős reformlépésekre került és kerül sor,. melyek reformfolya- matként hatást gyakorolnak a gazdaságra. ezzel közvetlenül és áttételesen a gaz- daságstatisztikára.

Tanulmányomban azt kivánom kifejteni. hogy nem fordulatra, hanem igazo- dásra, a gazdaság körülményeihez való állandó alkalmazkodási folyamat folyta- tására van szükség.

A gazdasági körülmények mellett változóban van a statisztika tágabb társa—

dalmi környezete is. Ennek jeleit a megjelenő és felerősödő kritikai hangban lát- juk. abban. hogy különböző orgánumokban időnként bírálják a statisztikai szol—

gálatot.

Úgy vélem, ez természetes jelenség. Egy harmonikusan és dinamikusan fejlődő gazdaságban a statisztika iránt főleg a tudomány képviselői és a szakemberek ér- deklődnek. A miénkhez hasonló helyzetekben azonban természetes. hogy sokan felteszik a kérdést: milyen az a tükör, amelyben a társadalmi—gazdasági folya- matok megjelennek? Nem lehetséges—e, hogy a valóságos helyzet jobb vagy rosz- szabb annál. mint amit a tükörkép mutat?

A statisztikusok válasza erre a kérdésre az, hogy a tükör nem tökéletes kon- strukció. a tükörben a dolgoknak nem minden oldalát látjuk. A hiba esetünkben mégsem a tükörben van: a statisztika reálisan, a statisztikától elvárható pontos—

sággal mutatja be a társadalmi—gazdasági folyamatokat. Hozzá kell tenni azon- ban. hogy ez a pozitív értékítélet nem egyszer s mindenkorra érvényes. Megterem- tésének és fenntartásának a feltétele a statisztika folyamatos alkalmazkodása a gazdasági környezethez. a gazdaságirányítás rendszeréhez, a statisztikai tudo—

mány fejlődéséhez, a társadalom igényeihez és szükségleteihez, a statisztika

" Az MKT Statisztikai Szakosztálya Gazdasógstatisztikai és üzemgazdasági Szekciójának Hajdúszo—

boszlón, 1988. május 6—7-én tartott XVll. Vóndorülésén elhangzott előadás kissé kibővített változata.

782 veevAm JENÖ

nemzetközi követelményeihez. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a magyar

statisztika története az elmúlt negyven évben: folyamatos alkalmazkodás és iga-

zodás ehhez a széles értelemben vett társadalmi környezethez.

A továbbiakban röviden áttekintem ennek a folyamatnak néhány fontosabb

mozzanatát és állomását, majd rámutatok a statisztika néhány állandó jellegű. de napjainkban kiéleződő pFOlbllémlóijló ra. Szálni kívánok a mostanában aktuálissá vált

új problémákról. és a magyar, valamint a nemzetközi statisztika máig is megald- hatatlannak bizonyuló egyes dilemmáiról. Végül röviden érinteni kívánom a statisz—

tika és a nyilvánosság összefüggéseit.

A MAGYAR GAZDASÁGSTATlSZTlKA FEJLÖDESÉNEK FÖBB ÁLLOMÁSAl

1. A statisztika — Magyarországon és más országokban is — egyik alapvető feladatának tekinti a reálfolyamatok. a volumenfolyamatok mérését. Az ötvenes

években, de ezt követően is az új gazdaságirányítósi rendszer bevezetéséig a sta- tisztikának ez a vonása alapvető volt: a gazdasági folyamatokat a statisztika fő- ként a naturális jellegű, illetve a volumenmutatókkal fejezte ki. Amikor 1985-ban

megszűnt a terv—utasítások rendszere. és a g—az—dsaságiiráinyitáis szalbáilyazá'si lépései—

nek egy részét a jövedelemtulaijdon—osoik jövedelmeinek alakulásához kötötte. sta-

tisztikánkban is megjelentek a lakosság. a vállalati szféra jövedelmeinek, a költ- ségvetés bevételeinek alakulását, a közöttük lezajló jövedelemmazgásokat kifejező

mutatószámoknak és a jövedelemmérlegeknek rendszere. Statisztikánknak ez az

alrendszere azóta terjedelmében növekedett, mutatószámrendszere pedig finomo- dott. illetve tartalmilag folyamatosan magába fogadta a szabályozórendszer új

elemeit. '

2. A hatvanas évek végének, a hetvenes évek elejének legfontosabb fejlemé- nye az volt, hogy a népgazdasági elszámolások rendszere megváltozott. Míg ko- rábban ez a rendszer csak az anyagi jellegű folyamatokra korlátozódott, ezt kö- vetően kiterjedt a nem anyagi jellegű gazdasági folyamatokra (nem anyagi szol- gáltatásokra) is. lly módon statisztikánk összehasonlíthatóvá vált az anyagi kon—

cepció alapjain álló -— a szocialista országok által használt — statisztikai rendszer

mellett a nem anyagi koncepció talaján álló ENSZ-rendszerrel is. Statisztikánk ez-

zel mindenképpen teljesebbé vált. és nemzetközi összehasonlíthatóságban is so- kat lépett előre. Igaz. ez azzal a hátránnyal járt. hogy a gazdaság fejlődését kife—

jező alapvető mutatóik szám-a imegikévtszereződiöt-t (nemzeti jövedelem -- nettó inam- zeti term—ellés stb.), az eligazodás tehát nehezebb: ezt azonban úgy is kifejezhet-

jüik, .hogy a mutatószám-rendszer gazdagodott.

i3. Ugyanerre az időszakra esik az a folyamat. amelyet úgy fejezhetnénk ki.

hogy erősödött a statisztikában —- nálunk is. világszerte is -— a rendszerszemlélet.

Ez a folyamat azért vált elkerülhetetlenné. mert korábban az egyes szakstatiszti—

kák (iparstatisztika. mezőgazdasági statisztika. munkaügyi statisztika stb.) egy- mástól többé-kevésbé függetlenül fejlődtek ki, módszertanukban. mutatószám- rendszerükben számos ellentmondás. inkonzisztencia alakult ki. nehezen illeszked—

tek egymáshoz és a népgazdasági elszámolások rendszeréhez. Az ebben az idő- szakban folytatott céltudatos munka eredményeként az ellentmondások túlnyomó-

részt megszűntek, a termelés. a jövedelem. a fogyasztás. a felhalmozás. a vagyon stb. kategóriái és mutatószámai közötti számszerű és logikai összefüggések szer—

ves egységet alkotnak.

Ugyanerre az időszakra esik a népgazdasági tervezés, a statisztika és a szám- viteli rendszer mutatószámainak összehangolása. illetve a korábban kialakult el—

A REFORM ÉS A GAZDASÁGSTATISZTlKA 783

lentmondósok megszüntetése. a három információ-rendszer fogalmi és mutató—

szám-rendszerének összehangolása. Ez idő szerint említésre méltó módszertani—- tartalmi különbségek már nincsenek. és azon kell lennünk. hogy ne is keletkezze-

nek.

4. Végül a hetvenes években a statisztikai rendszeren belül lezajló folyamatok egyik legjelentősebbike a statisztikai infrastruktúra korábban elképzelhetetlen fejlődése volt. E fejlődés lényege: a számítógépek és a számítástechnika bevonu—

lása a statisztikába. A gyakorlati statisztikát keresztül-kasul megmozgató és áta—

lakító eme fejleménynek itt csupán egyetlen oldalát kivánom felmutatni: az ado—

tok tárolásában és az adatokhoz való gyors hozzáférésben (: hetvenes években nálunk is új minőség alakult ki. A Központi Statisztikai Hivatal akkoriban megter- vezett és kialakitott adatbázis-rendszere :a mindennapi statisztikai *munika inéllküllöz—

hetetlen részévé lett. Az ipari. a beruházási. a mezőgazdasági. a külkereskedelmi, a munkaügyi stb. statisztikai adatokhoz való gyors hozzáférés, a velük végzett mű- veletek felgyorsíthatósága, az ezen adatállományok közötti. módszertanilag sza- bályozott kapcsolatok gyors megteremthetősége: mindez korábban elképzelhetet- len lehetőségeket teremtett a statisztikai elemzéshez és tájékoztatáshoz.

ÁLLANDÓ JELLEGE] ÉS NAlPJAlNKBAN KlÉLEZÖDÖ PROBLÉMÁK

1. A mindennapi statisztikai gyakorlatnak újra és újra szembe kell néznie azzal az összefüggéssel, amely

— a statisztikai adatok pontossága,

— az adatok előállításának gyorsasága,

— a statisztika költségei között áll fenn.

Ez az összefüggés azt jelenti, hogy e három körülmény (feltétel) közül bárme—

lyik csak a másik kettő rovására fejleszthető. Vagyis az adatok pontossága csak a gyorsaság rovására, illetve a költségek emelkedésével növelhető. Lehet fokozni a gyorsaságot is, de csak a pontosság rovására, illetve a költségek növelésével. És végül csökkenthetők (: költségek is. de ennek a pontosságban, illetve a gyorsaság- ban adjuk meg az árát. (Mindvégig fel kell tételeznünk a jó szervezést és az ész- szerű. nem pazarló költséggazdálkodást.)

Ezek az összefüggések nem mai keletűek, mindig is léteztek. Kiéleződésüknek az az egyszerű és prózai oka, hogy mint mindenütt, ahol költségvetésből gazdál- kodnak, az erőforrások a statisztikai szolgálatban is beszűkültek. Egy nem egészen erre a helyzetre értelmezett és alkalmazott kifejezés szerint: erőssé vált a költ—

ségvetési ko rtl'á't.

A kialakult körülmények a statisztikai szolgálatban új szemléletet hoztak létre.

Ennek lényege: a statisztikai tevékenység költségei jelentősek, és a költségek — leg-

alábbis a Központi Statisztikai Hivatalon belüliek — elég nagy biztonsággal előre

kalkulálhatók. Egy új statisztikai vizsgálat. illetve adatgyűjtés előtt tehát mérle—

gelni kell a ráfordítások és az eredmények viszonyát. Mivel az erőforrások nem gyarapodnak, új statisztikai programok megszervezése csak akkor lehetséges, ha

azokhoz új, pótlólagos források teremthetők meg. vagy egy korábbi adatgyűjtés

megszüntetésével erőforrások szabadulnak fel. A statisztikusok számára ezek a körülmények nem kellemesek. Mégis úgy kell ezt értékelnünk. mint egy reális ér- tékrend létrejöttét vagy helyreállását: a társadalom által rendelkezésre bocsátott statisztikai célú erőforrások kihasználásával szemben ugyanolyan hatékonysági

734 VEGVÁRI JENÓ

követelményeket kell támasztani. mint bármely más erőforrással szemben a gaz- daságban.

Ez is a reformfolyamat hatása a statisztikára.

Ilyen szemléletben — a pontosság, a gyorsaság és a költségek összefüggé-

sében — kellett vizsgálnia a statisztikai szolgálatnak azt a kérdést is, hogy miként '

foglaljon állást az évközi —- főként havi — adatok rendelkezésre bocsátásának.

publikálásának gyorsítása. illetve az ezzel kapcsolatos igények ügyében. Mint az

ismeretes, a Központi Statisztikai Hivatal a tárgyhót követő 13—15-én szokta az előző havi legfontosabb ipari. építőipari. beruházási stb. adatokat kibocsátani.

Vannak országok, ahol ez az átfutási idő néhány nap.

Itt a gyorsaság és a pontosság konfliktusával állunk szemben. Az adatszol- gáltatás—i határidők további szigorítása kétségen kívül csak a pontosság rovására lenne lehetséges. Egyes országok ezt úgy hidalják át. hogy nem naptári hónapok-

kal, hanem 26-ától a következő hónap 25-ig terjedő művi hónapokkal dolgoznak.

Meggyőződésünk, hogy egy ilyen gyakorlat sem az adatokat felhasználó, kormány—

zati szerveknek, sem az adatszolgáltatóknak nem áll érdekében. A magyar sta—

tisztika ebben a kérdésben a nagyobb pontossággal kapcsolatos érdekeket hang- súlyozza.

_.2. A statisztikusok. amikor a kormányzat és az azt képviselő intézmények ré- széről támasztott új információs igényekkel szembesülnek. vagy saját maguk tárnak fel új. statisztikai megfigyeléssel felszinre hozható összefüggéseket. nemcsak a költségvetési korlátok szorítását érzik. Szembekerülnek azzal a nem jelentéktelen kérdéssel is. hogy az adatszolgáltatók, a vállalatok és szövetkezetek, meddig ter—

helhetők új és rendszerint bonyolult adatgyűjtésekkel. A Központi Statisztikai Hi- vatal ebben a kérdésben kettős szorításban él: az adatokat felhasználó szervek igényei és az adatszolgáltatók terhelhetősége közötti szorításban.

Nem valamiféle új jelenségről van szó, a Központi Statisztikai Hivatal mindig is érezte ezt a szorítást, és mindig is feladatának tekintette. hogy képviselje adat- szolgáltatóinak az érdekeit, fellépjen a felesleges. párhuzamos, nem egy esetben

szakszerűtlen és szabályellenesen megszervezett adatgyűjtések ellen (lásd például

1973. évi V. tr. 7. §. b. pont), 5 így maga is betöltött bizonyos érdekképviseleti funk- ciót. A helyzet annyiban mégis úxj, ahogy az adóreform tovább tenth—eli a vállalati ad- minisztrációt, és új vagy a korábbinál bonyolultabb statisztikai adatgyűjtések be-

vezetését is szükségessé teszi. Ilyen körülmények között döntött a Központi Sta-

tisztikai Hivatal úgy, hogy kezdeményezi a teljes statisztikai adatgyűjtési rendszer átfogó felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy az adatgyűjtések. az adatszolgáltatók- nál kitöltésre váró adathelyek száma érzékelhetően csökkenjen. A felülvizsgálat 1987—ben zárult le, és eredményeképpen a Központi Statisztikai Hivatalban mint-

egy 20 százalékos csökkentést sikerült elérni. Hasonló munka folyt más érdekelt

minisztériumokban és országos hatáskörű szervekben is.

Az adatszolgáltatási követelményeknek ez a 20 százalékos mérséklődése ter—

mészetesen országos átlag. nem jelentéktelen ágazati szóródással. Hozzá kell ten-

.nli mimdjáirt azt is. hogy az így om-egürü'lt tér egy részét -— kisebb részét -— a Köz-

ponti Statisztikai Hivatal az adóreform miatt szükségessé váló bővítéssel mindjárt ki is töltötte, de a tulajdonképpeni céllal — azzal. hogy a csökkentéssel helyet ad- junk az új igényeknek —— nem kerültünk ellentmondásba.

Az adatszolgáltatók terhelése természetesen nemcsak a statisztikai adatgyűj- tések terjedelmének csökkentésével mérse'kelhető. Például a Központi Statisztikai Hivatalnak a vállalati gazdasági munkaközösségekkel (vgm) kapcsolatos ,,viszon- tagságait" hozom fel.

A REFORM ÉS A GAZDASÁGSTATISZTIKA 785

A gazdaságban valló megjelenésük azonnal 'inxfonmáció's igényeket támasztott.

és ezeket egy rövid és egyszerű kérdőív időközönkénti kitöltésévei egy ideig, nem zavartalanul ugyan, de ki lehetett elégíteni. Mikor 2—3 év alatta vgm-ek száma meghaladta a 20 OOO—et. kiderült, hogy többe kerül a leves, mint a hús, a vgm-ek adatait csak nagy erőfeszítésekkel és jelentős költségekkel lehetett összeállítani.

A helyzet rendezése érdekében először reprezentatív adatgyűjtés bevezeté- sére gandoltunk. A megbízható. a tájékoztatási követelményeknek megfelelő minta nagyságát azonban nem lehetett 10000 gazdasági munkaközösség, azaz a teljes

sokaság 50 százaléka alá szorítani. Ez nem jelentett volna megoldást. Végül

is kiderült. hogy a vgm-ek adóbevallásán minden olyan adat szerepel, amire a statisztikának szüksége van, és az adóbevallás — mivel az adott körülmények foly- tán az adóalap eltitkolására nem volt esély — legalább olyan pontos, mint a sta—

tisztikai adatgyűjtés. A közvetlen adatgyűjtést tehát meg lehetett szüntetni és az egész munkát az érintetteket kikerülve, az adóbevallások feldolgozására lehetett átállítani.

A hangsúly természetesen nem a vg—m-eken van, hanem azon az elven, hogy a statisztikusoknak keresniök kell a gazdasági egységek terhelését elkerülő, va-

lahol már meglevő adatforrásokat.

3. A magyar statisztika már hosszabb ideje küszködik azzal a problémakörrel, amelyet a szakzsargon .,szervezeti" és ,,tevékenységi" elvnek nevez. A probléma alapja az, hogy Magyarországon — s nemcsak nálunk — a számvitel és túlnyomó—

részt a gazdaságstatisztika is a vállalati elszámolások rendjén alapul.

Amíg e szervezetek tevékenysége homogén — tehát amíg például egy állami gazdaság csak mezőgazdasági termékeket állít elő —— ez nem is jelent problémát.

A helyzet akkor kezdett változni, amikor (: tervutasításos rendszer megszűnésével a proiilkötöttségek fellazultak, s fokozatosan eljutottak a mai helyzetig, amikorra a jogi lkonlátok gyalklonlraotiilag megszűntek. Jelenleg, mint ismeretes. a mezőgazda—

ságba sorolt szervezetek termelése nem csak mezőgazdasági termelést jelent.

vagy például az ország építési tevékenysége nem azonosítható az építőipari ága- zatokba sorolt vállalatok és szövetkezetek tevékenységével. A példák tetszés sze- rint szaporíthatók.

A következmény kettős. A szervezeti elv szerint felépített adatok (például ága—

zati termelés, létszám, eszközállomány stb.) kifejező ereje csökken, információtar—

talma kevésbé egyértelmű. s ez zavarja az elemző munkát, a tisztánlátást. A má- sik következmény látszólag csak a statisztikusok problémája: egyre nehezebb biz—

tosítani évről évre az adatok összehasonlíthatóságát, és egyre nehezebb értel—

mezni a változásokat. Ha egy cukorgyár például beolvad egy állami gazdaságba.

a statisztika a cukoripar adatsoraiban az előállított termékek mennyiségének csök- kenését. a létszám. az eszközállomány, a ráfordítások stb. mérséklődését fogja kimutatni anélkül. hogy - egyetlen jogi aktuson kívül — bármi is történt volna.

Ugyanez jelentkezik ellenkező előjellel a mezőgazdaságban. A beolvadások, szét- válások. kiválások, átsorolások számos variációja egyre nehezebben követhető, az összehasonlíthatóság egyre nehezebben teremthető meg és tartható fenn. Mindez egyre inkább megszűnik szűken értelmezett statisztikai szakkérdés lenni. hiszen a problémával így vagy úgy az adatokkal dolgozó szakemberek széles köre találko- zik.

A teljességhez az is hozzátartozik, hogy vannak statisztikai rendszerünkben a tevékenységi elvre alapozott szakstatisztikák (például a kiskereskedelmi, az ide—

genforgalmi statisztika), és vannak olyanok is. amelyek ötvözik magukban a szer- vezeti és a tevékenységi elvet (például a mezőgazdasági statisztika).

786

VEGVARI JENÓ

Erre alapozva kezdeményezte a Központi Statisztikai Hivatal a közelmúltban azalapvetően a szervezeti elven felépülő statisztikai rendszerét kiegészítendő, an- nak hátterében. egy korlátozott célokat követő, de tevékenységi alapokon álló sta—

tisztika kidolgozását. Ez a statisztika annyiban nem korlátozott, hogy az egész nlépga'zdiaságra kiterjed (tehát például minden ipari tevékenységet iel-öl—el, bárhol

folytatják is). Korlátozott viszont annyiban. hogy mutavtószám-rensdszere szűk körű

(árbevétel. létszám. munkabér, állóeszközök stb.).

Ennek a szerény célokat maga elé tűző akciónak a nehézségei abból ered- nek, hogy a többfajta tevékenységet folytató vállalatok adatainak tevékenységfaj- ták szerinti megbontása még (az egyszerű adatok esetében sem (könnyű. Még in- kább nehéz lenne a ráfordítások megbontása. a vállalaton belüli kooperációs kap—

csol—atok értékelése, példiáu'l e'lszámolóárak bevezetésével. Ez azonban messze ve—

zetnie, az alapvetően telepekre alapozott statisztikái—g. amely a ivá-l'lialati számvitel átalakítását is megkövetelné. Az idő — véleményem szerint -— egy ilyen típusú, a vállalati statisztikát nem kizáró. de tevékenységi jellegű statisztika javára dolgozik.

Néhány új, aktuális probléma

1. Mint ismeretes, a gazdiaságiiráinyítáis előtt még a hatvanas években is olyan cél lebegett, hogy az egyes ágazatok korlátozott számú. tiszta proiilú rna—gy—

válila'loltoloból iálilijanok (a célt nem 'kelilene itt minősíteni). A imegivalósitott vállaliat- egyesítési ihulláimok mindenesetre kényelmes helyzetbe hozták a gozd—aságsta- tisznilkát. hiszen kisszámú, fejlett adminisztrációs apparátussal rendelkező adatszol- gáltatói kört hoztak létre, nem volt ritka az .,egy válila'la—t —- egy ágazat" szituáció

sem.

A reformfolyamat hatására szerencsére eza merev szerkezet lasson oldódott és oldódik s bár még korántsem az indokoltnak slxátszó mértékben. a nagyválla—

iato—k mellett megindult és folyik kis. és közepes méretű vállt—allatok 'és szövetkeze—

tek körének zkiallakulása.

A piaci viszonyok létrehozá—sa szempontjából pozitiv folyamat a statisztika számára nehézségekkel is jár. 'A kisméretű vállalatok és szövetkezetek sokszor 1—2 fős adminisztrativ létszáimimail természetesen más adatszolgáltaltái készséget rés lké- peseéget jelentenek, mint *a nagyvállalatok. A szóban forgó vállalati kör időköz- ben intézményesült :is, amennyiben létrejött a csak egyszerűsített statisztikai oda—t- szolgáltatásra kötelezhető kis-válllaltati——'kis:'szövetkezeti szféra.

A statisztikai szolgálat nehézségeit részben magának az adatszolgáltatás megszervezésének nehézségei, részben a szűkebb és egyszerűbb adatállomány—

nak a hagyományos adatszolgáltatói kör adatállományába való integrálása je- lenti. A helyzet sok tekintetben hasonló ialhlh-oz. amit a vgim-ekkel ikapcsoil'atbain jeleztem. A problémákat érzékeljük, a megoldáson dolgozunk, az utolsó szót még nem tudjuk kimondani.

2. Gazdaságunkban a magánszektor teljesítményének statisztikai megfigyelése és számbavétele —— a mezőgazdaságot kivéve —- hosszú ideig nem jelentett különös problémát. Elegendő volt a néhány tízezer kisiparos teljesítményeinek a becslése, a kereskedelem magánszektorában pedig a tervezés is, a statisztika is megeléged- hetett az itt lebonyolított forgalom központi árualapokat terhelő részének regiszt—

rálásával. ;

Nem kívánok itt belemenni annak a kérdésnek a vitatásába. hogy hol kell megvonni a magánszektor határát. hogy mennyiben tekinthető e szektor részének a mezőgazdasági háztáji és a lakossági kiegészitő gazdálkodás. valamint a szer—

A REFORM ÉS A GAZDASAGSTATISZTIKA 787

ződéses vállalkozók tevékenysége. A statisztikai gyakorlat ugyanis nem az előbbiek miatt, hanem azáltal került a nyolcvanas években új helyzetbe. hogy a korábbiak- tól eltérően a magántevékenység — az iparban. az építőiparban, a közlekedésben.

a kereskedelemben és a szolgáltatások más területein — állampolgári jog lett, megszűnt az engedélyek kiadásában a hatósági mérlegelés, s ezzel a magánkisi- parként és magánkiskereskedelemként jelölt szektorban a korábbiakhoz képest gyors fejlődés következettt be. Ez a két terület a gazdaság legdinamikusabban növekvő szektonaai és ágazatai közé került. Ezént a nyolcvanas évek közepén idő- szerűvé vált mindik-ét területen a szocialista szektonhoz harmonikusan illeszkedő, egyszerűbb, de teljes adatállományok kialakítása a termelés, a forgalom és az árak, a ráifondítások, a jövedelmek, a vagyon kategóriáira vonatkozóan.

Ehhez a gyakorlatban a következő adatforrások épültek ki:

—— la mieglevő hatósági nyilvántartások és aidóstaitisztikólk;

— az ezekre épülő számítások és becslések;

— redszeres reprezentatív felvételek (árstatisztika):

-— hosszabb időközönkénti teljes körű összeírások.

Az ily módon, megfelelő számítástechnikai háttérre támaszkodva előállított adatállományokban természetesen több a bizonytalanság a megszokottnál. A biz- tonságot növeli viszont. hogy az adatoknak be kell illeszkedniök a népgazdasági elszámolások rendszerébe, és ezáltal a becslések más adatok által jelzett határ- értékek közé szorulnak.

Az ezzel foglalkozó ágazati statisztikák művelői mindazonáltal közel kerültek olyan, korábban csak távolabbról ismert fogalmakhoz, mint az adatgyűjtés meg- hiusúlása. az adatszolgáltatás megtagadása, és olyan statisztikai rendszereket hoztak létre és tartanak fenn. amelyek hajlamosak a dezorganizálódásra.

A közelmúltban megjelent jogszabályok módosítottak egyes. a magánszektorra vonatkozó korlátozásokat. Gondolok itt az alkalmazotti létszámkorlát 30 főre törté- nő emelésére. Nincs tudomásunk arról, hogy a magánkisiparosok máris nagy számban élnii kíiván—náin-azk ezzel a jogszabállyal. A lehetőség mégis létezik. éshar—

minc fős üzemeket a statisztika aligha kezelhet egy magántaxíssal azonos módon.

Ez a körülmény — egyelőre nem tudni mikor —- hasonló problémákat fog jelenteni.

mint amilyeneket most a kisvállalatok és kisszövetkezetek jelentenek.

3. A reformfolyamatban az elmúlt években az egyik legnagyobb horderejű lé—

pés kétségtelenül az adóreform megvalósítása volt. A reform igazodási—alkalmaz- kodási kényszert jelentett a statisztika számára is, mindkét adónem tekintetében.

A személyi jövedelemadó bevezetése teljesen átrendezte a munkabér— és ke- resetstatisztikát. A statisztikának a következő kérdésekben kellett döntésre jutni.

-— Mi legyen az átlagkeresetet kifejező mutató: a bérköltséggel összefüggésbe hoz- ható bruttó vagy az életszínvonalstatisztikával összefüggésbe hozható nettó átlagkereset?

A válasz az. hogy mindkettőre szükség van.

-— Melyik muxtaltóna és melyik évre vonatkozóan teremtsük meg az össze—hasanil—íthsaitósá- got? A válasz: a nettó mutatóra oly módon, hogy az 1987. évi adatokat kell az 1988. éviieikkel

összehasonlíthatóvá tenni.

— Hogyan alakítsuk ki az 1987. évi, bázisul szolgáló ,,nettósított" (nyugdíjjárulék nél- küli) munkabér- és 'kerezs—eti adatokat? A válasz: nem pótlólagos adaitgyűjtésekkel, hanem matematikai statisztikai ailapakon kidolgozott számítógépes algoritmusokkal (kivéve néhány ágazatot, alhol megbíz—ható módszerek nem voltak 'kidolgozhaitók).

-- Hogyan lehet a nettó bér— és kereseti mutatókat kiszámítani?

Ez a legutóbbi kérdés bizonyult a legfogósabbnak. s kiderült, hogy a kérdésre teljesen egyértelmű, minden követelményt kielégítő válasz nem adható, főként az-

788 VÉGVARI JENÓ

ért nem, mert a kereset fogalmába nem tartozó jövedelemelemek (közülük leg—

fontosabb .a táppénz) éppen úgy adóalapot képeznek. mint a kereset külömböző elemei, és a statisztikai szempontból nem összeadható jövedelemelemek az adózás szempontjából összeadódnak. együtt adóznak s nem lehet megállapítani. hogy egy

dolgozó táppénzből és munkabérből álló havi járandóságát terhelő adóelőlegből

mennyi terheli a táppénzt és mennyi a munkabért (hogy csak egy egyszerű pélf dát említsek).

Végül egy viszonylag egyszerű megoldás született: a levont adóelőleggel ará- nyosan kell terhelni a kereset fogalmába tartozó és a nem odatartozó jövedelem—

részeket. Az alapadatokat az adatszolgáltatók adják meg. az arányos osztást a Központi Statisztikai Hivatal számítógépei végzik el. A megoldás bírálható. de a szóba jövő más megoldások sem tökéletesek, viszont bonyolultabbak.

A munkabér—statisztika új mutatóinak kidolgozása során felmerült az az igény.

hogy szűnjön meg a munkabér és a kereset togiailmániak a miegxkülöxnnböztetése.

pontosabban a munkaügyi statisztika csak a kereset togalmávai dolgozzon. Az

az elgondolás is hangot kapott. hogy a statisztika a jelenleg a kereseten kívüli jövedelemelemeket emelje be a kereset fogalmába, vagyis tágítsa ki a kereset fog-almát. Mindkettő egyszerűsítené a helyzetet az radatszovlgáitaltóknáil is, a statisz- tikai szolgálatnál is. E lépések viszont nem egyszerűsítenék, hanem bonyolultabbá tennék a most előkészítés stádiumában levő vnyu—gdíjretonm helyzetét, ezért az em-

lített kezdeményezések —- legalábbis átmenetileg —— lekerültek a napirendről.

Az általános forgalmi adó (ÁFA) bevezetése széles körben érinti a gazda—

ságstat—iszti'kva módszertanát és mutatószáim—rendszerének tartalmát a termeléstől, az értékesítéstől, a termelő felhasználástól kezdve a beruházáson és a kereske—

delmi forgalmon át egészen az árstatisztikáig. A dolgok természetéből adódóan viszont az ÁFA viszonylag egyszerűen, nagyobb konfliktusok nélkül volt a statisz- tikai módszertanba beilleszthető, és problémák csupán néhány részletkérdésben

mutatkoztak (a lakosság házilagos építkezései stb.).

Az új adórendszer a statisztika számára nemcsak terhes feladatokat jelent,

hanem új lehetőségeket is. Az adózással kapcsolatos adminisztráció, az adónyíl—

vántartás. az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál (APEH-nál) várhatólag fel- halmozódó információtömeg magától kínálja egy viszonylag fejlett adóstatísztika kialakítását. A meglevő nyilvántartásokra támaszkodó, külön adatgyűjtések nélküi kialakítható adóstatisztika nemcsak az adórendszer tükörképe lehetne -— bár ez sem közömbös —. hanem jó információkat szolgáitathatna a gazdasági folyama- tolk átfogó értékeléséhez, így az (életszínvonal alakulásának a vizsgálatához is.

4. A reformfolyamat szerves részeként alakult meg a múlt év során a kétszintű bankrendszer, a kereskedelmi bankok hálózata. Erre támaszkodva kezd fokozato- san beépülni a gazdaságirányítás eszköztárába a monetáris politika. és fokozódik a gazdaságban a hitelsztéra szerepe.

Az egész kérdéskör a gazdaságstatisztikában mindmáig másodlagos szerepet töltött be. Elegendő csak kinyitni a magyar statisztikai évkönyvet és összehason—

lítani például az osztrák évkönyvvel s megnézni, hogy milyen terjedelemben fog- lalkozik a két évkönyv, a két statisztika a pénzügyi folyamatokkal. a hiteliforxgallfam- mai, a hitelintézetekkel stb. ;Ez nem a magyar statisztikai rendszer önkritikája. A ikü- lönbség csak visszatükrözi a valós helyzetet; azt, hogy nálunk a pénzügyi és hi- telszféra szerepe korábban csekély volt.

Önkritikára akkor kényszerülnénk, ha statisztikai rendszerünk nem venné tu- domásul azt, ami ezen a területen lezajlik, és azt nem adná vissza. Az igazsághoz híven azt is meg kell mondani. hogy a magyar statisztikusok az érdekelt területek

A REFORM ÉS A GAZDASÁGSTATISZTIKA 789

dolgozóival együtt most taanualjáik ezt a szakmát: mutatószóm—rendszerünkxbe. elem—

zési módiszereiníkfbe és techniikáiiwnikiba fokozatosan épülnek be az új elemek.

5. Néhány egyéb kérdés. Nem barátkoztunk meg a gondolattal, de tudomásul vettük, hogy Magyarországon iétezhet, sőt létezik munkanélküliség még akkor is, ha ezt néha szemérmesebben fejezzük ki. Nem kétséges. hogy ez statisztikai mód—

szertani és megfigyelési igényeket is felszínre hoz. A statisztikai szolgálatnak -— bár nem feltétlenül a Központi Statisztikai Hivatalnak — erre is reagálnia kell.

Talán nem közismert, hogy számos ország statisztikájában kialakult és nem jelentéktelen szerepet tölt be a csődstatisztika. Itt nemcsak arról van szó, hogy egyszerűen regisztrálják a vállalati csődök számát, a csődök ,,csupán" beillesz- kednek a vállalatalapítási és megszűnési folyamatba és az ezzel foglalkozó sta- tiszrtikóba, így a konjurn—ktúira-a'lia'kulós 'tülkl'ÖZőcliéS'el. Egy ilyen statisztikai alrend—

szer létrehozása előbb—utóbb a magyar statisztikában is időszerűvé válik.

A statisztikai szolgálatnak fel kell figyelnie arra is, hogy a még múlt század- ban hozott kereskedelmi törvényt új jogszabály váltja fel, a társasági törvény elő- készítése már folyik, és a jövő évi bevezetését tervezik. Valószínű, hogy a törvény bevezetése jelentős mozgásokat vált ki. részvénytársaságok, korlátolt felelősségű társaságok alakulására lehet számítani, talán a magánszektorban is. A Központi Statisztikai Hivatalnak erre minimálisan vállalatnyilvántartási rendszerének korri- gálásával kell válaszolnia, de valószínűleg ennél többel is. például olyan hagyo- mányos és lassan kiürülő tartalmú kategóriák elhagyásával, mint a .,minisztériumi ipar", ,,tanácsi ipar" stb.

E néhány részkérdés felvillantásával azt kívántam jelezni, hogy nemcsak át—

fogó, a statisztikai rendszer egészét érintő, stratégiai jellegű kérdések, hanem részkérd—ések is napirendre kerülnek, és ezek 'nem is jelentéktelenek.

NÉHÁNY STATISZTIKAI DlLEMMA

A statisztikusok világszerte számon tartanak több olyan elszámolási problé- mát, amelyre nincs egyértelműen helyes megoldás, illetve az alternativ megoldási módok mindegyike mellett és ellen egyenértékű érvek és ellenérvek hozhatók fel.

llyen probléma, ilyen dilemma például az, hogy a lakosság részéről a tartós javak (személygépkocsi. hűtőszekrény. bútor stb.) vásárlása fogyasztásnak vagy beruhá—

zásnak minősüljön—e? A kiküldetési költségeket (utazási és szállásköltség, napidíj) az adott vállalatnál termelőfelhasznólásként vagy a dolgozó részére adott termé- szetbeni munkadíjként helyes-e elszámolni? Helyes-e, hogy a környezeti ártalmak helyrehozását (például víztisztítás) termelésnek minősítjük. miközben a környezet károsítását nem minősítjük ,.negatív" termelésnek?

Tucatnyi ilyen dilemmát ismernek a világ statisztikusai. Közülük most kiemelek kettőt, mindkettőt azért, mert a statisztikát ezekkel kapcsolatban ént bírálatok most felerősödni látszanak. Nem a bírálatok elutasítása a célom. csupán annak (: jelzé—

se, hogy milyen felfogás vezeti a stotisztikusokat.

Az egyik ilyen probléma megfogalmazói abból indulnak ki. hogy vitatható az a statisztikai megoldás. amely a vendéglőben folyó főzést, a mosodákban végzett mosást, a gyárakban foiyó ételtartósitóst stb. termelésként regisztrálja, mig ugyan—

ezeket a tevékenységeket, ha azok a háztartásokon belül folynak, nem tekinti ter- melésnek. A háttérben az az elv húzódik meg, mint ez ismeretes. hogy a statisztika csak a társadalmilag szervezett tevékenységek eredményét méri.

Az érvelés minden esetre valóban elgondolkodtató és tetszetős. A statisztika oldaláról mégis több súlyos kérdés vethető fel. Az egyik: a háztartásokban folyó

790 VEGVARI JENÓ

tevékenységek számbavételével meddig lehet (kell) elmenni? Hiszen például a bot rotválkozás, a fürdés. a saját autón való utazás, a gyerekkel való tanulás -— és még hosszasan lehetne sorolni -— mind megvásárolható lenne társadalmilag szer- vezett keretek között is. Hogyan. milyen árakon kellene ezeket a tevékenységeket értékelni? Hogyan lehetne az ilyen módon végzett tevékenységeket regisztrálni.

mérni. felbecsülni? És végül. ha minden problémát megoldanánk s az így nyert értékekkel a társadalmilag szervezett tevékenységek értékét kiegészítenénk. vajon a gazdasági növekedés ütemében mutatkozna—e érdemleges eltérés?

A statisztikai irodalom feljegyez eseteket, amikor kutatók az Egyesült Államok- ban visszamenőleg feldolgozták a háztartásokban folyó tevékenységeket. és azok- kal korrigálták a hivatalos statisztika növekedési indexelt. Volt olyan eredmény, amely szerint a hivatalos statisztika felfelé torzít, olyan is. amely szerint lefelé. s olyan is. amely szerint a háztartási tevékenység beszámítása egyáltalán nem vál- toztatja a növekedési ütemet.

Ezeknek a bizonytalanságoknak és kérdéseknek a felsorakoztatásával azt kí—

vántam jelezni, hogy a statisztikai szolgálat. ha erre az útra lépne. mennyi szub-

jektív elemet. kétséget és bizonytalanságot vinne a statisztikába. Érthető. hogy a

világ statisztikai hivatalai mind ez ideig nem voltak hajlandók erre a bizonytalan talajra lépni. és —- belátom. konzervativ módon - ragaszkodnak a talán vitatható, de biztonságos kategóriákhoz.

Vannak azonban jól körülhatárolt kivételek is.

llyen a lakosság körében folytatott, saját 'fogyasztásra végzett mezőgazdasági kistermelés. és ilyennek tekinthetők a lakosság házilagos kivitelezésű építkezései is. A kivétel alapja az, hogy az egyik jól becsülhető, a másikhoz pedig hatósági aktus kapcsolódik. ennél fogva regisztrálható. A statisztika tehát a szóban forgó oil—arpeiliv érvényesítésében nem amerev. ha ra számbavétel, az értékelés. az elszá-

molás ügyeiben egyértelmű és védhető gyakorlatot képes kialakitani.

A másik illyen. az előbbiekhez némileg hasonló. de jellegében más kérdés az—

zal összefüggésben merül fel. amit a szakzsargon második gazdaságnak, fekete vagy rejtett gazdaságnak nevez. Itt arról van szó. hogy a nyílt, legális gazdasági tevékenységek mellett léteznek eltitkolt. az adóhatóságnak be nem vallott. jogsza- bályellenesen végzett gazdasági tevékenységek is, nem csak nálunk, hanem úgy—

szólván mindenütt. Egyes országokban kisebb. másokban nagyobb ennek a gaz- daságnak a mérete. A probl'ma itt nem az, mintha a statisztika ezeket a tevékeny- s'éigieket nem tekintené wértélcalrkxo'tó tevékenységeknek, s nem tartaná szüikséges—

nek a szómbavételüket, hanem az, hogy nincsenek megbízható információforrá—

so'k, becslési—számítási módszerek. ;

A problémák több rétegből tevődnek össze.

Az első ennek a szférának az a része, amely egyértelműen kívül áll a törvé- nyen. A leginkább kínálkozó példa a kábitószertermelés és -forgalmazás.

A másodikat ,.szabályszerű" termelésnek lehet nevezni. de amelyet nem ipar- engedéllyel vagy más hatósági jogosítvánnyal végeznek, vagy a jogosítvány nem hiányzik, de a tevékenység egy részét eltitkolják, megkerülve ezzel az adózási kö—

telezettségeket.

A harmadik rétegbe az olyan féllegális ügyletek tartoznak. mint a hálapén- zek. borravalók és hasonlók, vagyis olyan ügyletek, amelyekről mindenki tud ugyan, az adóhatóság is, de általában nem válnak sem adóalappá, sem a táp- pénz, sem a nyugdíj megállapításánakalapjává.

A magyar statisztika ez esetben is a nemzetközi gyakorlatot, a nemzetközi sta- tisztikai szervek ajánlásait követi, vagyis —- az első rétegbe, tehát a bűnözés vilá-

A REFORM ÉS A GAZDASAGSTATISZTIKA 791

gába tartozó tevékenységek kivételével —- nem zárkózik el a fekete gazdaság figye—

lembevételétől. Példa erre a magánszektor — már említetett — statisztikája. A Köz-

ponti Statisztikai Hivatal itt nem fogadja el a tevékenységek mérésének alapjául az adóstatisztikát (bár támaszkodik rá), hanem szakértői becslésekkel és számitá-

sokkal az adózással legalizált teljesítményeket kiegészíti a illetva—gaclósotk vélelme- zett értékével. Nem tudjuk lkezelni viszont a hatósági jogosítvány xnélkül végzett

munkát (bár ezek egy része a lakossági építkezések—kel bekerül a statisztika vér- keringésébe). A Hála-pénzeket, bo—rravallőka't és hasonlókat a lakosságon belüli jövedelemmóttosoportosulásnak ltekli—ntjüék akkor is. ha egy részük adóalappá válik.

A STATlSZTlKA NYILVÁNOSSÁGA

A statisztikai szolgálat egyik célja önmaga elfogadtatása. a döntéshozók, az adatokat felhasználó szakemberek és a közvélemény előtt. Ezt az elfogadtatóst és elfogadottságot a statisztikai törvények is elősegítik. de a cél túlmutat ezen: a tör—

vény kimondja ugyan, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adata ,,hivatalos adat", az elfogadtatás azonban ennél többet, a statisztika iránti bizalmat feltételezi.

A magyar statisztikusok úgy vélik, hogy saját munkájukon túl a bizalom meg- szerzésének és megtartásának legfontosabb záloga a nyilvánosság.

Nyilvánosságra két vonatkozásban van szükség. Az egyik: a módszerek. a módszertan nyilvánossága. Nem lehet megalapozott bizalmunk egy olyan mutató- szám valóságtartalmát illetően. amely mutató kidolgozásának módiszentanuát eltitkol—

ják előttünk. A Központi Statisztikai Hivatal éppen ezért módszertanát folyama—

tosan egyezteti az állami statisztika rendszerébe tartozó társszervekkel, legfon- tosabb partnereivel, tudományos fórumokkal. sőt módszereit egy erre a célra ki- dolgozott kiadványsorozatban (Módszertani füzetek) nyilvánosságra is hozza. a fü- zetek megvásórolhatók. Adattáraink, évkönyveink. elemző publikációink is tartai- maznak módszertani fejezeteket.

A nyilvánosságnak a másik, fontosabb terrénuma: az összegyűjtött és feldol—

gozott adatok nyilvánossága, az adatok és elemzések publikálása.

A Központi Statisztikai Hivatal e tekintetben a következő gyakorlatot követi.

— Évkönyveit, zsebkönyveit és elemző kiadványainak egy részét úgy hozza nyilvánosságra, hogy azok bárki által megvásárolhatók. Ezek nem tartoznak az or- szág legnagyobb könyvsikerei közé, de a többezres példányszámok nem jelenték- telenek. Úgy véljük mégis, hogy jobb piaci munkával az adatokat szélesebb körhöz is el lehetne juttatni. A külkereskedelmi évkönyv például 1400 példányban jelent meg 1987-ben. Ha arra gondolunk, hogy hány magyar vállalat, szövetkezet érde—

kelt közvetlenül vagy közvetve az exportban. hány intézményben. kutatóhelyen fog—

lalkoznak a külkereskedelem kérdéseivel, ez a példányszám kevésnek tűnik.

— Vannak csupán szűkebb kört érintő. de ugyancsak a nyilvánosság számára készülő statisztikai kiadványok, de mivel ezek példányszáma nem több, mint 100—200 darab. ezek könyvárusi forgalomba nem kerülnek, de megkapják őket az országos napilapok, a hetilapok, valamint a rádió és a televízió szerkesztőségei.

—- Készülnek figyelemfelkeltő jegyzékek 'is a megjelent kiavdvá nyokról. ezeket a jegyzékeket az ország minden számottevő sajtóorgánuma megkapja.

Természetesen minden országnak vannak titkai, s a Központi Statisztikai Hi- vatalban is vannak titkosan kezelt adatok. 5 vannak olyan összefüggések, minő—

sítő értékelések is. amelyeket nem kivánatos nyilvánosságra s ezzel külföldi part- nereink tudomására hozni, többek között azért sem, mert ezzel rontanánk a ma- gyar vállalatok és kormányzati szervek tárgyalási pozícióit. Atitkosan kezelt kiadvá-

792 VÉGVÁRl: A REFORM ÉS A GAZDASÁGSTATlSZTlKA

nyok a teljes kiadványszámnak'kis részét teszik ki. Egy statisztikusnak az jelent si—

kerélményt, ha adatai nagy nyilvánosságot kapnak.

A nyilvánosan megjelenő. bárki áital megvásárolható statisztikai közlemény.

évkönyv .még nem minden. Ta—pasztalrjutk, hogy a leg-nagyobb nyi—lvánossáiggiail kezelt információk sem jutnak el mindig azokhoz. akiknek az információra szükségük lenne. Ez probléma, és a Központi Statisztikai Hivatalnak elhatározott szándéka az adatok nyilvánosságának további javítása.

Úgy véljük, hogy a magyar Központi Statisztikai Hivatal a nyilt statisztikai hi- vatalok közé tartozik, de nem vagyunk teljesen elégedettek. Tudjuk. hogy illúzió lenne azt hinni, hogy az országos nyilvánosság alakításában valaha is a statisz—

tikáé lesz a vezető szerep, s azt is tudjuk. hogy az emberek egy része csak azokat az információkat képes befogadni. amelyeket be tud épiteni saját világképébe.

Mégis. a reformfolyamat elképzelhetetlen nagyobb nyilvánosság nélkül. és ebben a nagyobb nyilvánosságban kell a statisztika helyét is megtalálnunk. kialakíta-

nunk és a változó szükségletekhez igazítanunk.

lRODALOM

Dr. Drechsler László: Mérhető-e :: statisztikai adatok pontossága? Statisztikai Szemle. 1974. évi 8—9.

sz. 733—739. old.

Kopátsy Sándor: Gyarapodós és mérés. Figyelő. 1987. január 6.

Dr. Árvay János: Gyarapodás és mérés. (Válasz Kopátsy Sándornak.) Figyelő. 1987. február 26.

Nyitrai Ferencné: Az adatok hitelességéről. Párte'let. 1988. évi 4. sz. 15—21. old.

Huszár István: Az adatszolgáltatás gyorsaságának, pontosságának és ráfordításainak kérdései. Sta—

tisztikai Szemle. 1972. évi 1. sz. 3—14. old.

Dr. Drechsler László: A gazdasági fejlődés mérésének problémái. Országos Tervhivatal Tervgazda- sági intézet. Budapest. 1981. 51 old.

TARGYSZÓ; Gazdaságstatisztika.

PE3lOME

Hacronman crarsz nsnnercn HSCKOJ'ibKO pecwupennbm BapHaHTOM normann, npencras- .nem—lora Ha cocmnsweücn 6—7 Man 1988 ropta a ropone Xaüaycoőocno Hayunoü icon-ime- peHum Cenum—t no akoHOMuuecnoü ete-menne C'ramcn—mecnoro omenennn (Cramcmuec- Koro oőmeCTsa) Benrepcxoro akonomnuecxoro oótuecraa.

Aonnaauwx nonuepknyn, ura a ycnoawnx aeHrepvcnoü akonomuuecxoü pecboprl B cramcrmecxoű cnymőe cyuecrsyer Heoőxonnmocn. npemne acero e nocronunom npuc—

nocoőnennu K HymnaM 3KOHOMHKH.

ABTOp nponaaopmr oőeop HeKOTople aamnsix ocoőei—mocreü " atanoa 3'roro npo—

u.ecca npucnocoőnenm, a aareM octanaanuaeetca Ha omenbnsix, OÖOCTpMBmHXCn a noc- nemme rom,: npoőneMax senrepcxoü u Memnynaponuoü cramcrmecxoü npam'nxn.

B saxmoueune aauwmaetcn camera Memny cmmcrwnoü " rnacnocrbio.

SUMMARY

The study is an enlarged version of the lecture given at the scientific conference (INFO '88) organized by the Economico-Statistical Group of the Statisticol Section (Statistical Society) of the Hungarian Economic Society. held at Hajdúszoboszló, 6—7 May 1988.

It was stressed in the lecture that under conditions of the economic reform going on in Hungary. statistical service must continually and permanently adopt itself to the changes in the conditions of the economy.

The author discusses some important events and stages of this process. then he deals with some problems which have became strained in the Hungarian and international statis-

tical practice in recent years.

Finally the relations of statistics and publicity are discussed.